Véredényvezér

Miközben az Európai Parlamentben éppen túl vannak a „mérjük össze a demokráciánkat” nevű, a pubertást megelőző pajkos játszadozáson, idehaza azonnal ideológ-üzemmódba kapcsoltak a véleménycikkek gyárosai a „kelet vs. nyugat” témakörében.

Szegény megboldogult Horn Gyula jut eszünkbe, aki hihetetlen természetességgel vette tudomásul, hogy eddig Varsói Szerződés meg Szovjetunijó volt, most meg NATO lesz meg „Érópaunijó”. Ugyanezzel a természetességgel irkafirkálnak az Avar János Újságíró Iskola legjobb tanoncai.

Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy mennyire vicces ez az újabb apokalipszis-vízió, amely abból fakad, hogy mennyire szükségszerűen ideiglenesen létező szövetségek szentségébe vetik a srácok a bizalmukat. Előbb-utóbb minden szövetség, földi képződmény felbomlik.

Nekik sem lesz örökké dús a sérójuk.

Az ideológ-üzemmód megnyilvánulásának legbiztosabb jele az, ha bármilyen konfliktusból, adott esetben valódi diplomáciai botrányból azonnal globális jelentőségű világok harcát kreálnak. Mintha a „kelet vs. nyugat” dichotómiája, Magyarország esetében, ebben a formában valós lenne – nem az. Senki sem tette ugyanis kérdésessé, mely nemzetközi, atlanti, európai szerveződéseknek vagyunk hivatalosan is a tagjai. Persze minden kérdőjelet szakadárságként értelmeznek, így amikor Orbán, a britek, vagy mások nem bólogatnak bőszen az egyre szorosabb Európa tervére, azonnal kitör a hiszti ortodoxéknál, hogy túl sok lesz a glasznosztyból meg a peresztrojkából. Ezt a gyarmati alattvaló habitust tanítani kellene. Ez Samuel L. Jackson karaktere a Django elszabadulból.

Ezen túl szeretnénk emlékeztetni a feledékeny firkász hadosztályt arra, hogy a Déli Áramlat összeurópai döntés volt, miután összeurópai töketlenkedés következményeként bebukott a Fidesz által amúgy hevesen támogatott Nabucco. A módit tehát nem a Kaiju találta ki, vagy fedezte fel. Szokás szerint annyi történt, hogy Európában kitalálják a szivárványos, kürtős kalácsos mennyország tervét, és egyszer van szó valami konkrétumról – így Európa alternatív energia-ellátásáról –, azt menetrendszerűen elbasszák. Viszont egy Fekete-tenger alatti vezeték is jobb, mint a menetrendszerűen érkező ukrajnai forradalmak, polgárháborúk, gázcsapelzárások között kombinálni, hogy eleget sikerült-e elhelyezni a tározókba egy közepes télre.

Ha már ukránok: Az ugye megvan, hogy a feléjük történő gázszállítást utolsóként állítottuk le, a magyar sajtó meg azóta is valami speciális gesztusként tárgyalja az ügyet?

Szeretnénk kiemelni a kedvenc mondatunkat: „Magyarország nyugati orientációja ugyanis nem más, mint a magyarok azon évszázados vágyának kifejezése, hogy úgy élhessünk, mint az osztrákok.” Mire gondolhat a szerző? Mármint lekötözve, pincében? Élesben, hátulról? Ebben az „úgy élhessünk, mint az osztrákok” mondatban/vágyban tömörítve foglaltatik benne a kádárizmus szelleme. Ezért mulatunk nagyot a Toronyházban, amikor a kádárizmus legjobb nebulói kádáristáznak. Hogy a nyugati mivolt tartalma a Gorenje, meg az Aldi.

Ez a valódi kádári vízió, és ettől nem tud szabadulni a hazai ballib.

Tovább..

Tedd magad szlogentolvajjá!

Szénszünet van a szociológia szakon, az egyetemisták a Blaháig szorultak vissza. Kimennek tüntetni október 23-án szegények jogaiért, jogok szegényeiért, hacsak nem tart nyitva valamelyik fair trade kávézó a környéken. Meg, ha nem jár túl ritkán a 11-es busz. Fel sem tételezzük, hogy a magyari forradalmat kívánják ünnepelni. Sartre-tól tudjuk, hogy az októberi sajnálatos események után teljesen indokolt volt a felszabadító szovjet csapatok erődemonstrációja, amely megvédte a baráti szocialista országot a fasiszta hordáktól.

Most újra nagy szükség van valamiféle akcióra, hiszen rosszul szerepelünk a demokrácia-bajnokságon: még tán kikerülünk a demokráciák listájából is. Reméljük, mindenki csekkolta a listát. Igaz, hogy Mexikóban néha levágott fejekkel díszítik a promenádot, vagy, hogy Indiában az érinthetetlenek annyira szubhumánok, hogy még a teheneket is jobban tisztelik (jellemzően az emneszti internesönel sem náluk szokott rendkívül hangosan tiltakozni, ugye), ezek működő, rendes demokráciák. A magyari meg nem az, mert ott alkotmányt módosítanak.

De lássuk, kik állnak ki az emberiségért:

Több mint harminc szervezet, nagyjából egy tucat ember, most éppen nem Milla a nevük, mert azt már elvitte magával a Juhászpetya. A típust ismerjük, igen, ők azok, akik ugyan ponchóban meg szakadt cipőben járnak, de az előbbi is dolcsegabona, az utóbbin a szakadás meg dizájnelem, felárral. Némelyek a hatás kedvéért beöltöztek norvégnak. Az emberiségért rajongás, a valódi, hús-vér emberektől való irtózás. Annak ugyanis szaga van, és jobban érdekli a pálinka, meg a kolbász, mint az emberi jogok. Az egyetemista hippi feszt a szegényekért aggódik, de sosem ganajozna ki egy hajleszt, ahogy a hetes buszra sem ül fel jó szívvel.

És, mint mindig: más faszával veri a csalánt.

A kedvenc tételünk a videóból a jóléti állam fenntartásának szükségessége. A logika utánozhatatlan. Végy egy tetszőleges középosztálybeli fehér, heteroszexuális férfit embert, aki az európai átlagbér huszadáért gályázik, és elnyomó fasisztázd le, amiért az nem kíván többet adni világmegváltó célokra. És biztos veri is az asszonyt. Az egyetemista hippi ugyanis nem fordít ilyesmire, szerinte az állam dolga „csökkenteni az egyenlőtlenségeket”, meg fizetni nekik is az egyetem névre keresztelt nappali melegedőt.

Az állam pedig természetesen nem pénzfáról szedi a dollárt, hanem az adófizetők zsebéből veszi ki. A hippi viszont nem ér rá ilyen földhöz ragadt dolgokkal foglalkozni, hiszen ő épp az univerzum igazságtalanságainak felszámolásával van elfoglalva nullhuszonnégyben. Ez önmagában olyan erkölcsi érdem, hogy még jó, hogy az elnyomó, fasiszta középosztálybelinek kell finanszíroznia a tevékenységet. Utóbbi elhomályosult látásától ugyanis aligha várhatnánk, hogy maga gondolja ki a megfelelő világmegváltást. 

Eddig a gyakorlati igazságosság-elv.

Ez mind szép és jó, az értelmiségiek/hippik kiválóan elvannak a saját maguk által épített világban. A külvilág zaja pedig ritkán zavarja őket. Pedig még Tóbiás Józsi is rájött, hogy nem feltétlenül lesz hosszabb távon sem kifizetődő a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiségiek nappalijába járni ukázért, mert az esetleg még több buktát fog okozni.

A hippiket ez nem zavarta meg.

Nem veszik észre, hogy a saját kis világukon kívül – a 11-es busz és a fair trade kávézó között – senkit, még egyszer: senkit nem érdekel az azonos neműek házassága, meg a negyedik alkotmánymódosítás. A „jogállam” ügye sem. Legalább annyit leszűrhettek volna az elmúlt néhány választásból, hogy az ezekkel való állandó dobálózás sehová sem vezet, csak vissza a konrádgyörgyök lakásába. Tetszik, vagy sem, a mucsai paraszt magyarik többségében mind a faszád (iszlám vallásjogban az, amitől megdönthetőnek ítélnek egy rezsimet), mind az üzi ellenérzéseket kelt. Ingyenélő, fontoskodó kis okostojásoknak fogják tartani őket. (Persze nyilván nem azok!) Ezért csak a norvégok simogatják meg a buksijukat, meg ők egymásét.

Dolgozni persze nehezebb, mint tüntizgetni, meg felháborodni. És azt már megtanultuk, épp ezek a drága civilek magyarázták el az arcunkba, hogy a „civilnek” márpedig ez a dolga: hisztizni. A kormánynak, államnak – legyen az a magyar, vagy a norvég –, mecénásoknak pedig kötelességük a hisztit anyagilag támogatni.

Pont így:

„Kedves barátaink, egy ilyen tüntetés megszervezése nehéz dolog, ehhez kérjük a segítségeteket. Ha támogatni tudjátok a tüntetést azt kérlek tegyétek meg a Krétakör bankszámlájának Humán Platformos bankszámlájára küldött adománnyal: 12010501-01025938-00300007

A befolyt pénzt színpadtechnikára, illetve a tüntetés minél több emberhez való eljuttatására fordítjuk! A tüntetés végén pedig minden forinttal el fogunk számolni.

A tüntetéssel járó kiadásokat közadakozásból fogjuk fedezni. Amennyiben mégsem sikerülne elegendő összeget gyűjtenünk, a Krétakör Alapítvány az NCTA-tól elnyert "Humán Platform országos szervezetfejlesztési pályázat" támogatásából kipótolja a hiányzó összeget, a pályázat céljaihoz illeszkedően, a magyar és norvég kormányok közötti vonatkozó szerződésnek megfelelően.”

Amíg ez így marad, amíg a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiség által dajkált baloldal, és a posztmaterális lófasszal hadonászó civilek ezekkel a témákkal akarnak támogatást szerezni, addig Palpatine császár nyugodtan hátradőlhet és nézheti az Éjjel-nappal Budapestet. Ezek a csoportok építettek maguknak egy fasza kis szellemi-politikai gettót, és abban örülnek saját maguknak. E csoportok támogatottsága nagyjából a Munkáspárt támogatottsága mögött van három százalékponttal, ezért a csalódottság végeredménye mindig ugyanaz lesz: a bunkó, sötét magyarok ekézése, amiért nem képesek ennek a gettónak a szellemi színvonalára emelkedni.

Ja, meséltük már, hogy még a tünti szlogenjét is nyúlták, mégpedig a zebegényi sárkányfesztiválról?

Tovább..

Ismét aggódnak a brüsszeliták

Már megint Magyarország lesz a téma az Európai Parlamentben, a leszerepelt baloldali pártok elvtársai nem bírnak napirendre térni a tények felett, hogy a szocik nem kellettek a magyaroknak, hogy az Együtt és az LMP kvázi eltűnt a politikai térképről, meg hogy „nem sikerült levágni a sárkány fejét”, a la Gyuriferi, DK.

Bokros Lajossal meg vannak győződve a liberális és szocialista meg mittodomén milyen zöld-piros pöttyös színű EP-s frakciók, hogy itten bizonyára csak a Zorbánviktor diktatúrája miatt van megint ilyen elnarancsosodás. Vakarják a fejüket, hogy ez a nép valahogy nem akar az „európai értékék” (azaz a baloldali egyenlősítés) demokráciájának útjára lépni. Meg ugye az Orbán Viktor populista! Kérdem én, mi legyen a poltikus egy tömegdemokráciában, ha nem populista? Bokrosnak sem sikerült azzal kampányolni, hogy nem ad pénzt. Orbán Viktor csak használja a demokráciában rejlő lehetőségeket.

Talán az a baja az európai parlamenti baloldali politikusoknak, hogy már régen láttak közelről demokráciát meg választópolgárokat. Orbán ugye populista, mert a népszerűségre játszik, ugyanakkor diktatúrát épít ki az emberek megkérdezése nélkül. Érződik itt némi diszkrepancia, izé, ellentmondás, elnézést, pár nap brüsszelezés alatt ilyen lehetetlen kifejezések ragadnak meg az ember fejében.

No de: értem én, hogy válságtanácskozást kell tartani Magyarország felett, csak a témának nem Orbán Viktornak kéne lennie, hanem a totál leszerepelt baloldalnak. „Mi a tökömöt basztak el ennyire a keleti végeken az elvtársak? Ezért küld Norvégia annyi pénzt? Ha nem bírjátok felhasználni, akkor igaza is van a Zorbánnak, hogy elveszi tőletek!” Nyilván a dolog bonyolultabbik vége lenne nem a diktatúrára fogni a dolgot, hanem mélyelemzésbe kezdeni, de ha már egy komplett napot elbasznak erre ott Strasbourgban, pénzt költenek az odaútra, a parlamenti rezsire, meg a kajára, akkor talán a valósággal kéne foglalkozni.

Ráadásul önkormányzati választás volt, nincs olyan, hogy nem elég arányos, mert nem lehet 37 százalékban polgármesterkedni. Ha a többi kevesebb, akkor a 37-ből 100 százalékos polgármester lesz. Meg az emberek ilyenkor úgy választanak, hogy ha a Botka jól csinált valamit Szegeden, akkor most is ő lesz a polgármester. Itten gyakorlati településvezetési képességek mérődnek fel az ellenfelek hitelességével összevetve.

Sokkal kevésbé ideologikus egy önkormányzati választás, mint egy országgyűlési.

Majd biztos Strasbourgban az elszállt, beszívott zöld képviselők jobban tudják, hogy kire kellett volna szavazni a borsodi meg zalai kistelepüléseken a tisztelt paraszto polgároknak, mint ők maguk. Vagy a Zorbán diktatúrája miatt nem lett a Béla a polgármester, hanem a Józsi, miközben a faluban mindenki jól ismeri mindkettőjüket?

Na de egyszer már a magyar parlament is rendezhetne egy válságtanácskozást az Európai Unió válságos helyzetéről. Vitanap, miegyéb. Van-e diktatúra Brüsszelben? Elvesztették-e a kapcsolatot a választókkal az EU-s politikusok? Ilyen kérdéseket tehetnének fel az aggódó magyar képviselők. 

Tovább..

Meleg hercegek és hideg hercegnők

Talán már korábban is megemlékeztünk arról, hogy megjelent Amerikában egy mesekönyv meleg hercegekről. Többnyire azzal szoktuk lerendezni ezeket a témákat, hogy konkrétan nem érdekel minket. Ebben a témában valahol a zéró fokot szokta megütni a Toronyház érdeklődése, nincs semmi intoleráns-homofób gondolatunk, de nem fogunk meghatottan szipogni, ha adják a tévében a Philadelphiát, valamint a Pride helyett is inkább sörözünk. Mindenkinek a magánügye kb. hogy kivel hova tolja a bringát, ahogy azt sem tartjuk túl produktívnak, hogy valami „betiltjuk a melegpropagandát” kategóriás dolgot csapassunk. Ha mondjuk, betiltanánk az ilyen és ehhez hasonló könyvek megjelenését, ennyi erővel az ufós-elrablós, ősmagyar-piramisépítős, DNS-csavarós irodalom is mehetne a zúzdába, lévén kb. hasonló szinten mozognak értelmileg. Mindenki olvasson hát, amit akar, és minden virág virágozzon is. De.

Ugye mindig van az a bizonyos „de” ami után jönnek azok a dolgok, amiknek már nem sok köze van ahhoz, hogy mennyire vagyok jóban a sarki fodrásszal, vagy a feleségem lakberendezőjével. A téma a politikai exploitation kategóriába csúszva – csúsztatva semmi más céllal nem rendelkezik ugyanis, mint hogy a hozzánk hasonló konzervatív-keresztény heteroszexuális férfiakból kihozza a kötelező „bazdmeg” szólamot. Ki kell ugyanis provokálni azt a reakciót, amire aztán építve legitimizálják saját „társadalmi akcióikat”. Ennek a végpontján az van, hogy elköltenek egy csomó pénzt arra, hogy ne legyen többé homofóbia, azaz soha többé senki ki ne mondja a „hülye buzi” szókapcsolatot, ami nyilván akkor fog bekövetkezni, ha baloldali kormány van hatalmon…

A fene se tudja, hogy ez az eszményi állapot mikor jön valóban el (valószínűleg soha) de azért, hogy minden ember legyen „nem olyan amilyen” hanem „olyan amilyennek lennie kell” meglehetősen jó ügynek látszik a permanens forradalomra, és a szüntelen aktivitásra. Nyilván, hiszen ők, azaz a Tökéletes Kiválasztottak fogják megmondani azt is, hogy mikor jő el a melegbarát-kánaán, ezért pláne jó, ha időnként van egy-két „ügy” amin hisztizve fel lehet építeni a jó kis homofóbia-vádat, ami aztán tovább élteti a norvégalapos civil akciózgatást.

A hír24 ezúttal újságírónak látszó tárggyal támadott neki Jeffrey Miles-nak, a „Meleg hercegek és a kincs” című opusz szerzőjének, aki a könyv magyarországi megjelenése alkalmából úgy döntött személyesen erodálja hazánkban az intoleranciát és a melegellenességet, és terjeszti egy szebb, jobb és igazságosabb világ üzenetét, ahol a Mikulás fazonú püspök végül a hercegnőt faképnél hagyó, és egymással összejövő hercegeket adja össze a templomi(!!!) melegházasság szent kötelékébe. Tehát a könyv már angolul sem szól másról, minthogy a keresztény-konzervatív elképzeléseknek olyan provokatív ellenpontját teremtse meg, ami remélhetőleg kiváltja azok tiltakozását, mint a legutóbb Szily Laci által hegyezett fogú buzigyilkosnak kikiáltott Amerikai Családvédelmi Liga. A klimaxos tanárnők tüntető hadai országonként tolják is az ingyenreklámot a ronda illusztrációkkal „díszített”, ostoba történetű, tehát alapvetően gagyi propaganda-történetnek, amit néhány elvetemült vadliberálison túl nem sokan olvasnának egyébiránt gyermekeiknek, tehát a könyv eladásához kell is a reklám rendesen.

A hír24 újságírója azonban szemmel láthatóan úgy be van zsongva a közelgő akciótól, hogy kérdéseiben már nem is kertel, hogy mi a könyv kiadásának igazi célja. Kezdjük a lead-del:

„….a homoszexualitás-ellenes, bigott keresztényeket tömörítő American Family Association óriási balhét csapott, amikor (a) egyáltalán kiadták (b) amikor kikerült a könyv a könyvtárak polcaira. Idehaza felkészül a KDNP? Meglátjuk.”

Tehát nincs itt cicózás: nyilvánvaló a tény, a könyv magyarországi megjelenésének egyértelmű célja a KDNP Semjén-szárny felizgatása agyának felkúrása. Ugye, csak hogy tudjuk, Szily Laci a cinknél pár napja épp azt leplezte lefelé, hogy ennek az amcsi családvédő és nyilván homofób egyesületnek az egyik gyűlésén vett részt egy KDNP-s államtitkár, Rőhle Gergely a putyinista Oroszország zord setétjében, betiltott oligarchák pénzén áztatva az ő bigott seggét az aranyozott gőzfürdőben, valami olyanban, amiből Schwarzenegger egy szál brében pofozkodott kifelé a Vörös Zsaruban.

Szily valószínű, hogy meg is bizsergett ettől, mert amikor egyszerre lehet leírni azt egy röpke posztban, hogy „bigott keresztény” „Orbán-kormány” „homofób” és „orosz oligarcha” az valószínűleg felérhet egy spontán orgazmussal.

De Szily Laci legalább elegánsan és jó tollal homofóboz, meg néhány kétségtelen tényt és információt is beilleszt az írásba. Szeretjük vagy sem Lacit, ő újságíró. Nem úgy, mint Kustánczi Norbert, aki valószínűleg még a szakma alapjaival küszködik, miszerint illik elválasztani a tényeket meg a véleményt egymástól, mert az két külön műfaj. A nagyszerű leadet csodálatos, elfogulatlan kérdések zápora követi Jeffrey Miles felé.

Ilyenek:

„- A könyvében lévő királyság rendkívül toleráns és elfogadó. Azért lett ilyen, mert ez egy tündérmese vagy azért, mert Ön így képzeli az ideális világot? Tényleg úgy gondolja, hogy a világunk lesz valaha ennyire toleráns?”

- „A hercegek és a kincs"-ben Örökzöldnek hívják a királyságot és igen, ez egy nagyon toleráns hely. Egy olyan királyság, ahol senkit sem érdekel, hogy ki meleg és ki nem. A történet valóban egy tündérmese, de szerintem végül a való világ is eljut arra a pontra, hogy nem érdekli majd az embereket a másik ember szexuális orientációja. Úgy hiszem, rengeteget fejlődtünk, és sok hely van a világon, ami nagyon toleráns. Egyszer pedig majd az egész ilyen lesz.”

Óh de szép, amikor két idealista cseveg az eljövendő szép világról. Egy ideig még folyik a cukulás, a keményebb kérdések csak most jönnek majd:

„- Még egy kérdés a hercegnőről. Ő is homoszexuális?

-Igen, Elena hercegnő leszbikus. El is mondja a könyvben, hogy nem szeretne hozzámenni semmilyen herceghez.”

-Van egy három hónapos kislányom. Mit gondol, ha kicsit nagyobb lesz, és felolvasom neki a könyvet, attól toleránsabbá válik?

-Ha minden szülő azt tenné, a következő generáció már sokkal edukáltabb lenne a mássággal kapcsolatban és talán a homofóbia is szép lassan kihalna.”

Magyarország egy meglehetősen konzervatív ország, erős keresztény gyökerekkel. Miért pont itt jelentetik meg a könyvet?

-Sokan kérték tőlem, hogy itt is adjuk ki. Ezért.

-Látom magam előtt, amikor kimegy ez az interjút, sok hozzászóló, főként a melegellenes konzervatívok meglehetősen negatívan fognak reagálni. És most nagyon, de nagyon visszafogottan fogalmaztam. Mit üzen nekik?”

Szegény Norbi ezen a ponton azonban hoppon marad, mert Jeffrey semmit nem üzen. Ehelyett inkább önmagáról meg a könyvről hablatyol, meg arról, hogy tökre örül, hogy megjelent. Ezen a színvonalon olvashatunk tehát beszámolót egy egyéb iránt vizuálisan és irodalmilag is trash kategóriás propagandakönyvről, amit eleve azért adtak ki, hogy botrányt kavarjon, magyarul pedig azért, hogy – mint már a leadben ott a remény – lehetőleg valami KDNP szervezet elkezdjen hőbörögni. Ha meg ez megtörténik, rögtön leírhatják, hogy milyen messze vagyunk a melegházas szép új világtól és milyen homofób a kormány, aki most már egész biztos rendőrökkel fogja veretni a melegeket, mert már muszáj lesz neki. Hisz ugye a Putyin is, aki meg az Orbán, aki a civileket, aki a stadionokat mutyizza, a keresztény kurzus, a homofób rezsim, stb, stb stb.

Tehát vegyük észre: provokálnak minket, hogy elmondhassák, hogy na, ugye ők megmondták. A Toronyház igazságosztó ligája azonban nem szeretné megadni ezt a kegyet kedves liberális barátainknak. Ehelyett őszinte sajnálattal és mély megrendüléssel vesszük tudomásul, hogy azzal akarják a béka segge alatt tartani gyermekeik fejlődő elméjét, hogy saját ócska propagandájukat indoktrinálják beléjük ócska, logikátlan és hazug sztorikkal, valamint szar rajzokkal ahelyett, hogy Benedek Elek meséit, vagy Móra Ferenc gyönyörűen, Reich Károly által illusztrált könyveit olvasnák fel nekik.

De hát tudjuk jól, hogy általában ezekben a sárkányt megölő herceg lép le a hercegnővel, és heteró módon élnek boldogan addig, amíg meg nem halnak. Nekünk meg ez így pont jól is van. A gyerekeinknek meg pláne, akik az ezekből a mesékből levont valódi tanulságok révén, valódi és remélhetően gazdag fantázia birtokában fogják önállóan növelni a kreatív intelligenciájukat, és nem kell már korán besüppedniük a gagyi propaganda egysíkú világába.

Tovább..

Gáza és a mainstream média

Ezek a zsidók meg arabok folyton ölik egymást, ahelyett, hogy jó keresztényként leülnének, és megbeszélnék a dolgaikat. – szól a régi vicc. Ha azonban a mainstream médiát nézzük, azaz a baller média jelentéseit, a „dőljünk hátra, és nézzük ahogy hasra esnek saját cipőfűzőikben.” típusú élvezetek egész sora várhat ránk. Főleg igaz ez, ha az amerikai megmondók bölcs kommentárjait vetjük össze egymással és a valósággal.

Első körben az Amerikában liberálisnak, hazánkban ballernak nevezett média munkásai már ott az elején egész érdekes aránytévesztésbe keverednek, amikor a The New York Times számára az ukrán polgárháború idején, Szerbia gazdasági összeomlásának közepén egy erdélyi szabadegyetemi beszéd kapcsán nyomatják immáron teljes hangerővel az international orban-bashinget. Ez nem meglepő, a The New York Times az utóbbi időben eléggé csúszik le a lejtőn, főszerkesztőváltás, anyagi gondok, és ilyen esetben – ahogy amúgy hazánkban is – hisztizős pubikkal szokták pótolni a drága és költséges újságírást. De ha épp nem a demokráciát féltik attól, hogy egy EU tagállam miniszterelnöke provokatíve bedobta az - egyéb iránt elvtársaik által kitalált - „illiberális” kifejezést a köztudatba, akkor jön a lassan kétévente, menetrend szerint érkező előkerülő nemzetközi hiszti.

És ez a nemzetközi hiszti a gázai konfliktus. Mert hát gyakorlatilag a nyarunk a gázai konfliktusról szól, és úgy potyognak a jó kis liberal logic 2.0 baromságok, és a kettős mércék, mint a hullócsillagok így augusztusban.

Az egyik ilyen érdekesség, hogy „ki támogatja Izraelt?”. A randa, putyinista Orbán például elég jó kapcsolatokat ápol izraeli testvérpártjával, a Likuddal, ami eleve ellentmondás, hisz a konfliktus arab résztvevői meg orosz fegyverekkel lődöznek az IDF-es katonákra. Tehát a nemzetközi felállás – beleértve a másik közel keleti konfliktus-gócot, Szíriát – egyaránt arról szól, hogy az oroszok mindenhol Izrael ellenségeit támogatják. Elolvasgatva a The New York Times beszámolóit, ezek alapján leginkább ők tűnnek hard core Putyinistának, hisz konzekvensen az oroszok szövetségesei mellett állnak ki.

Amúgy jellemzően Amerikában is mély hallgatás van arról, hogy a Hamasz (Izrael nem győzi hangsúlyozni, hogy ez a hadjárat ellenük megy) előszeretettel használja élő pajzsnak a civil lakosságot. Épp azért, mert az ún. „liberális médiával” egy ideje úgy vannak, hogy szinte bármi is történik, rögvest sokkoló képek tömegei reppennek tova, halott csecsemők, szétlőtt kislányok, porig rombolt imaházak, kórházak. Persze nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy azok a gyermekek nem áldozatok, és hogy Izrael nem lő túl kőkeményen a célon, hanem azt, hogy az igazsággal nem törődő, bombasztikus sztorikat hajtó katasztrófaturista-média felelős azért, hogy a Hamasz taktikájának részét képezi a nyugati média által gerjesztett Izrael-ellenes hangulat, ami a tárgyalási pozícióit – hiányzó katonai sikerek híján – alapvetően meghatározza. A halott csecsemő tehát olyan a Hamasznak, mint egy falat kenyér, ha végcélját el akarja érni, ezért bármilyen abszurdul hangzik, tényleg arról van szó sok esetben, hogy nem átallják a civileket nekitolni a tüzérségnek, mint a South Parkban a feketéket, hogy lehetőleg minél több civil áldozat jelenhessen meg a hírekben. Így működik a XXI. század, ez meg valami kollektív-gyilkos-öngyilkos-merénylet-szerű furcsa dolog.

Ami meg az IDF-et illeti, őket sem kell félteni. Nem két jó keresztény vitatkozik, hanem két közel keleti nép, ahol a „megbocsátás” intézménye nem képezi részét a kultúrának. Az izraeliek egész biztos nem fognak engedni a Hamasznak, sőt! Izrael mindig egy eléggé illiberális, militarista állam, hisz több háború is bizonyította, hogy az arab világ hosszú távon úgy tekinti Izraelre, mint anno a keresztes államokra: minden megegyezés időleges lehet csak, a cél, a zsidó állam végleges megszüntetése. És ennyi. Az arabok hol erősebben, hol gyengébben, hol időleges előnyök miatt békülékenyebben, hol komoly háborús fenyegetést jelentve nem szándékoznak együtt élni egy zsidó állammal, ami az ő szent városukra telepedve, a Levantei-régióba ékelődve van jelen.

Szóval a Hamasz épp azt a vonalat képviseli az arab világ képviselői közt, akik Izrael megszüntetésének radikális, azonnali megoldásait javasolják, s a többi állam is maximum abban mérsékelt, hogy ez miként, mennyi idő alatt, és hogyan legyen megoldva. De az, hogy Izrael ne legyen, mondható egyfajta hallgatólagos konszenzusnak arab részről. Talán épp ezért történik meg az is, hogy Izrael a nemzetközi (baller) totális figyelmen kívül hagyásával számolja fel a Hamasz állásait, pláne, hogy annak leghűségesebb támogatói, az oroszok épp Ukrajnában vannak lekötve, és az általuk támogatott, és a Hamaszt pénzelő rezsim, Assadé meg épp polgárháborúban leledzik.

Ha innen nézzük, akkor Izrael tudja mit jelent a „putyinizáció”, mert ott nem atomerőművek építése, és nyári tábori beszédek kapcsán dobálóznak a nagy szavakkal, hanem konkrétan a ruszkik puskákat és adott esetben katonai szakértőket visznek a térségbe. Ahogy teszik Ukrajnában is.

A magyar kormány ebben a kérdésben is a népszerűtlen álláspontot képviseli, bár halkan, mintegy közvetve, hisz egyébiránt a palesztin civilek szenvedése, az ENSZ iskolák szétlövése, a kórházak bombázása semmiképp sem kerülheti el egy normálisan kifejlődött igazságérzettel rendelkező ember figyelmét. Izrael állam létének hosszútávú megkérdőjelezése azonban nem tartozik a mérsékelt jobber vérvonalhoz (az a szittya Jobbik idejétmúlt, zavaros és nevetséges programpontja), nem beszélve azokról, az egyéb iránt kettős állampolgár magyar zsidókról, akik így vagy úgy, de kötődnek Izrael államhoz, és a magyar nemzet részét is képezik. És miután az izraeli „magyar kisebbség” számarányában megközelíti a kárpátaljait, így egy százezres magyar ajkú, magyar állampolgár közösséget akkor sem fog ellökni magáról, ha – a széljobb legendárium szerint – charter járatokkal jönnek ide négyévente az SZDSZ-re szavazni. Mert a mostani egy nemzeti kormány, amelyik felelősséggel tartozik az állampolgárai, nemzettársai iránt, és Izraelben vannak ilyenek, Gázában meg nincsenek.

Mindenesetre ezek a meggondolások fényévnyire elkerülik a baller média érdeklődési köreit, ők leakadtak a sasos-buzis emlékműnél, meg hogy az milyen antiszemita. Pörögnek a magyar kormány és a MAZSIHISZ nevű gittegylet cicaharcán, és naponta rettegnek a putyini rémvilágtól, amit Orbán itt illiberálisan felbootol. A The New York  Times-nak sincs jobb dolga, minthogy Népszabis információk alapján követelje az EU-tól, hogy verjék el a fenekét egy EU tagállam szabadon választott miniszterelnökének, de legalábbis szívassák meg jól ezt az országot, ha már másodszorra felkétharmadolta a Gonoszt.

Végezetül: minden áldozat áldozat. Minden kioltott élet sok. De a körvonalazódó nagy civilizációs összecsapás hajnalán nem árt tudni ki kinek az oldalán áll, mielőtt a véleményünket a látványos képek, a kereskedelmi híradók, és a különböző okoskodó blogok alapján alkotnánk meg.

Tovább..

A liberális államról és a várható hisztiről

Nos, ma el lett temetve a demokrácia, közlöm. Ez lesz holnaptól, készüljünk fel. Szól a a Kaiju, és hamarosan kezdődik is a nyárvég aktuális kulturkampf-ütközete, amiben természetesen mi sem maradhatunk majd szótlanok. Vezérlő Fejedelmünk megmondta ugyanis Tusványoson: az újmagyar állam nem liberális. Várhatott volna még pár hetet ezzel, mert mi, hipsterré lett Tutkó-bloggerek eléggé hozzászoktunk a karib-tengeri üdüléshez, ahol a lenyúlt dollárjaink számolgatásával töltöttük korrupt kormány-nyalonci szabadságunkat, távol a vezér ülepétől, amit nyalni születtünk. De a vezér, ha szól, mi megyünk. Ezért kaptuk a toronyházat is.

Tehát borítékolható, hogy a véleményvezérek szerint Orbán Viktor egy tücsökciripelős nyári estén, Erdélyben, tarkón lőtte a demokráciát. Gulyás Marcika már biztos vagdossa is ki kartonpapírból a norvégmintás voodoobabákat legújabb művészi performanszához, Tóta W. meg Szilylacika szívják már a bögyüket felfelé, hogy na akkor most ők megmondják mi is a liberális gyönyör, és mi az orbánputyinista pokol. Azonban a magyar ellenzék reakciója Orbán beszédére többet fog mondani a baloldal szellemi állapotáról, semmint arról, hogy Orbán Viktor szavainak mi is a mély üzenete. Számukra ugyanis a demokrácia és az ő saját értelmezési halmazuk megegyezik, csakúgy mint a liberalizmus és a demokrácia is azonos értelmű szavak. Minden tehát, ami rajtuk kívül van, az nem is létezik, vagy csak úgy, mint elpusztítandó, eltakarítandó szörnyűség, maga a Halál. Ez a Kettős Mércéjük alapja, így ha egy konzervatív miniszterelnök a „nem-liberális államberendezkedés” témájában nyilatkozik egy szabad-egyetemen, rögvest jönnek is a csattogós bakancsaikkal, meg a hisztérikus rettegéssel, vagy ami ennél is rosszabb, a kioktatós észosztással, aminek elméleti alapját kb. egy reklámfilm szövegkönyve simán kifejezi.

Jönnek azonnal ezzel a már tényleg iszonyat unalmas Putyinozással, aminél szánalmasabb már csak a „fasiszta reakciózás” lenne, de nem féltem a DK-s terrorosztagot, hogy valami Galamusos szennylapban megérkezzen a „demokrácia alapjainak lebontása, és fasiszta állam építése” szöveg. Szerintem mire ez az írás kijön a Téblogra, már ott fogja magát hergelni ezeken a szövegeken a jobboldali B-közép, hüledezve, hogy még mindig mennyi hülye komcsi van. 25 évvel a reóendszerváltás után. 16 százalék amúgy, megmondta az Ipsos, rájuk gyúr a Feri. Node leszámítva, hogy a szokásos teljesen ostoba és semmitmondó önhergelésen túl nem fogunk kapni valódi értelmes kontentet, 

vázoljuk fel mi magunknak, hogy mi is az, amire Orbán gondolhatott, mi jelenthetné ennek a vitának a valódi magját!

Kezdjük az elején. Amikor 1945-ben Hitler bácsi ráharapott a ciánra, az is eldőlt Európában, hogy azok a korai modern, liberális demokráciák, illetve „állam-berendezkedések” amik a háború előtt voltak, nem működőképesek Európában. Az 1930-as években ugyanis Európa szerte az általa is említett „liberális államok” voltak mindenütt, melyek – a mostanihoz hasonlóan – képtelenek voltak megvédeni polgáraikat a rájuk fenekedő veszélytől, a fasizmustól. A Harmadik Köztársaság belső tehetetlensége például Franciaországot olyannyira legyengítette, hogy azt a „liberális mintaállamot” Hitler serege egy év alatt teljesen szét is verte, hisz nem volt képes megállítani a Blitzkrieget. A másik liberális mintaállamot korábban szintén maga Hitler zúzta szét: ez volt a weimari köztársaság, melynek a liberalizmusa vezetett oda, hogy a szavazatok 32 százalékával Hitler nem hogy kétharmadolt, hanem egy-egyedelt, és elkezdte kedves működését. 

A liberálisok persze ezekben a vitákban mindig Amerikával szoktak jönni, mint az első és utolsó „bezzeg-liberális állammal” és a 444.hu is ugye Soros György és az amcsik zsebéből szívja magába ezt a szabadságeszményt, tehát nyilván arra fognak célozni, hogy Orbán nem 100 évvel ezelőtti, európai állapotokra utalt. Pedig részben igen: ugyanis a háború utáni „konzervatív szociális piacgazdaságok” megszületésében éppen az a felismerés vezette, Orbán saját bevallása szerint is szellemi elődeinek tekinthető nagy európai államférfiakat, hogy egy olyan konzervatív-szociális európai államformát hozzanak létre, ami MEGVÉDI polgárait azoktól a veszélyektől, amit a „laissez-faire” liberalizmus jelent ezen a kontinensen. Éppen az újabb – pár hónapja még nagyon hájpolt - „fékek és egyensúlyok” végett jött létre a szintén imádatnak örvendő Európai Unió is, a nagy, „liberális államokat leromboló” konzervatív államférfiak szerződései, gondolatai révén. 

Orbán tehát arra célzott, ami amúgy történelmi tény, hogy miután a rendszerváltás révén csupán egy „liberális” de nem keresztény-szociális államra futotta, így az új Alaptörvénybe már ennek, az Európa szerencsés felén 70 éve felépülő konzervatív, munkaalapú társadalomnak egy új verzióját foglalták bele és teremtik meg a dupla kétharmad révén. Itt is van történelmi előkép, ugyanis hasonló felhatalmazással, az egyébiránt az akkori baloldal által szintén lefasisztázott, az eurobaloldal születésének tekinthető ’68-as eseményekkel megingatni szándékozott Charles De Gaulle rendelkezett Franciaországban az ötvenes-hatvanas évek fordulóján ilyennel, és hozta létre az Ötödik Köztársaságot, ami megszüntette a francia „liberális államot”, hogy egy hatékonyan kormányozható „konzervatív” államszervezettel helyettesítse. 

Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne Franciaország jól működő plurális demokrácia (Orbán erre is célzott) és franciák egész jól elvannak a De Gaulle által megteremtett Ötödik Köztársaságban, szóval elvi akadálya nincs annak, hogy ebben a „nem liberális természetű” államban akár olyan huncutságok is megtehetőek legyenek idővel, mint amilyen a melegházasság intézményének bevezetése volt pár hónapja. Ahogyan a minden „konzervatív államok” mintájának számító Angliában is van ilyen intézmény. Ugye mondani se kell: a liberális állam eszménye, és a liberális kormányzás, liberális eszmék hirdetése, megvalósítása, politikai érvényesítése még csak nincsenek is köszönő viszonyban, tehát a baloldali kommentárok 90 százalékát, mely erről szól, spam-szűrőre lehet tenni innentől, hiszen Orbán eleve egy szót sem szólt eme eszményekről, hanem végig az állam rendjéről, karakteréről és szerepéről beszélt.

Térjünk tehát vissza ehhez a liberális állameszményhez, ami ellen Orbán ma felszólalt, s melynek egyetlen propagátora a valóságban Amerika, amelyik egy másik kontinensen, másik történelmi tapasztalattal, ugyanakkor elég nagy erőkkel tolja a világban ezt az „éjjeliőr állam” dolgot. Kapaszkodjunk most azonban meg: azon belül is főleg a konzervatív, republikánus Amerika áll ezen berendezkedés mellett, hisz az amerikai „liberálisok”, az ottani baloldal épp most „bontja le” az amerikai liberális államot a republikánusok legnagyobb hisztije közepette, és vezet be olyan példátlan „kommunista” piramisjátékot, mint a társadalombiztosítás és az állami nyugdíj. A republikánusok meg vannak őrülve attól, hogy az állam „beleszóljon” az egyén ügyeibe, és „pénzpocsékoló programok százait” indítsa, melyben olyan horrorisztikus dolgok fordulnak elő, hogy diszkriminatív módon az állam csak feketéknek ad ösztöndíjat, és „adminisztratív eszközökkel” segíti a spanyolajkú lakosságot! Hallottak már ilyet? Olyan elképesztő ötletei is vannak az Obama-adminisztrációnak, mint a pénzügyi szervezetek extra profitjának megadóztatása, de itt abba is hagyom, mielőtt a „liberális amerikai állam alapjait megborító, az Alapító Atyák demokráciáját felszámoló, kommunista étatista szörnyűség”, azaz a baloldali, liberális Obama-adminisztráció további gaztetteitől agyvérzésben hullik el a kánikulába amúgy is kifáradt baloldali értelmiségi társulat.

Az úgynevezett „liberális állam” ugyanis, melyből az egyetlen volt eddig is Amerika, már saját hazájában is recseg-ropog, s a jelenlegi, a hazai baloldallal elvileg szimpatizáló vezetés épp szociális irányba igyekszik azt tolni. Egy jóval gondoskodóbb Amerikáról álmodik, mintsem arról a fajta „liberális államról” ahol 3 millió ember a sufniban varrja be a nyílt sebeit, amit bootlegelt whiskey-vel fertőtlenít, mert nincs biztosítása, és amely Magyarországon is adósrabszolgaságot, kiszolgáltatottságot és a szociális olló hihetetlen szétnyílását okozta, bebetonozva a felső tízezer politikai-gazdasági uralmát a többség felett. Épp azok által módosul a „liberális állam” Amerikában szociális, közösségi irányba, tehát abba az irányba, amit Orbán is követ, akik most dollármilliókat tolnak a magyar „baloldal” szellemi holdudvarába, és abba, hogy lehetőleg ez a holdudvar Orbán beszédének valódi tartalmát kikerülve nyomathassa az elnyomott melegek és zsidók, és a Putyin rendőrállama dumát. Nem féltem őket, hogy ezt fogják tenni. Ami meg Orbán „munka alapú új államberendezkedését” jelenti, szerintem Németország vagy Anglia egyáltalán nem annyira szar helyek, hogy egy ilyen fajta állam révén ne tudnánk jobb eredményeket elérni, mint egy, a történelem szemétdombjára dobott későmodern képződménnyel, ami már ott se működik, ahol kitalálták. Tehát Vezérünk, vezess minket tovább. Nyalintás megvolt, megyünk vissza Pirézzel a Margharitáinkhoz….

Tovább..

Kozelt kaptam LIFE!

Azé’ mekkora királyság má’ a norvég adófizetők pénzéből sörözni meg cigizni, vagy éppen egy gandzsát tekerni, mi?

Röhöghetne gúnyosan a felületes hírfaló, a Liberális Fiatalok Egyesületének (hogy mik vannak…) minapi botrányának hallatán. No, azért nem ilyen egyszerű helyzet! Bár attól tartunk nemcsak bonyolultabb ez az egész sztori, hanem sokkal mélyebb erkölcsi válságra utal a liberó oldalon. És a legszomorúbb az, hogy miután Medgyessy ex-miniszterelnök eldadogtaszólta magát, miszerint „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, majd az egész a párt annak rendeltetése szerint el is süllyedt a magyar történelem szemétdombján, a szabadelvű fiatalok joggal várhatták azt, hogy „eljő majd egy újkor, egy tisztább szellemű és erkölcsű liberális generáció kora”. De csúnyán csalatkozniuk kellett.

Ugyanis az önmagát függetlennek tartó, de az egyes netes pletyik szerint Fodor Gábor „one man show” szervezetéhez szorosan kapcsolódó Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) 9000 eurót kapott egy projektre a Norvég Alaptól. Tudják, ez az pénzalap, amire az összes civil szervezet pályázhatna, de mégis csak a ballerék lógathatják bele a pénzfogó pecabotot!

Bár azt mondták később (és ezt az elszámolásukba is jelezték), hogy nem költötték el az egészet, csak kb. 2,5 milliót, és a célok sem valósultak meg „teljes mértékben”.

A célok egyébként is a közröhej tárgyába tartoznak. Hisz egyrészről a kormány ellen, a sajtószabadságért szerettek volna 11ezer aláírást összegyűjteni, a következő szöveggel: „a média területén tapasztalható túlzott kormányzati befolyás kiküszöböléséért”. Jó kis „civil” program, mi? Skandináv dollárból… Másrészről pedig 6 (ismétlem: hat!) új tagot szerettek volna felvenni. Bár az elszámolásban elismerték, hogy a célok nem teljesültek száz százalékig, hisz csak 2424 aláírás jött össze, illetve hat (ismétlem: 6!) új tag helyett csak négyet (ismétlem: 4-t!) sikerült toborozni, az Ökotárs Alapítvány ennek ellenére (!!!) elfogadta a beszámolót.

Képzeljük csak el, hogy mekkora botrány lenne, ha a teszem azt a CÖF tagtoborzásra kapott volna közpénzt... No mindegy! Fogadjuk el, hogy a hazai civil kurázsit erősíti a LIFE tagtoborzása, és a médiapluralizmusért való küzdelme.

Erre megjelenik az elszámolás, amiből meg kibányássza a Magyar Nemzet, hogy ezeknek a jómadaraknak sikerült önrészként elszámolni egy cigipapírt 70 forintért, két doboz Philip Morrist (de Silvert ám!) 1740-ért, illetve egy Kozel sört 299-ért. No meg van egy-két hamburger és csoki-moki költség is.  No baszdmeg! Ezt meg hogy?

A LIFE elnöke, Szalai Máté először a következő szöveggel állt elő a Lánchíd Rádióban:

„Dohányt vettünk, mert szerettünk volna egy kis installációt csinálni, hogy médiaszabadság, végül azért nem csináltuk meg és azért nem került a képre föl, mert mint kiderült, ami egy szobában működik, az a szabadban nem, tehát nagyon gyorsan elfújta a szél, és akkor gondoltuk, hogy hagyjuk az egészet. A sör pedig véletlenül került be az elszámolásba, természetesen nem akartunk alkoholt elszámolni, 300 forintos tétel, önrészben ráadásul, egy 9000 eurós projektben ilyenek előfordulhatnak, ezt nagyon szívesen visszautaljuk.”

Mekkora duma, mi? Visszautalják a 300 forintot. A pofám leszakad!

Aztán, amikor látták, hogy ciki a helyzet, mert még a liberális netes sajtó, és a jó öreg Szily Laci is kiakadt a dolgon, gyorsan közlemény adtak ki, melyben már imigyen védték a sörözés mundér becsületét:

„A cigarettáról, hamburgerről és egy doboz sörről bemutatott számlák is mind az önköltség kategóriájába tartoznak, vagyis ezeket a tételeket nem a norvég adófizetők, hanem mi magunk, a szervezet tagjai a saját zsebünkből finanszíroztuk, és mint az önerő részét, a róluk szóló számlákat bemutattuk a pályázatot felügyelő alapítványoknak.”

Csak egy picit pofátlanok… És még az FB-n rátettek egy lapáttal, mikor ironizáltak az eseten egyet:

„Ugyanitt felhívnánk rá a figyelmet, hogy ma este is lehet velünk önköltségen (!!) sörözni, 19:00-tól várunk minden liberálist, újságírót, bárkit és mindenkit a Trapézban!”

Mindazonáltal a jó öreg Szily Lacit, a cink.hu szerkesztőségében megnyugtatta a közlemény. Gyorsan meg is írta, hogy bizony becsületesek ezek a liberális fiatalok, mert saját zsebből fizették a sört, meg a cigit. A Magyar Nemezte meg lyukra futott, vagy ahogy ő írja: „kamuzott”.

De vissza az agarakkal, még mielőtt bocsánatot kérne bárki is a LIFE tagjaitól, mert élt a gyanúperrel, hogy nem minden klappol ebben a projektben!

Egy pályázat „önerő része” ugyanis nem azt jelenti, hogy bármit csinálunk, oszt’ számlát kérünk róla. (Kedves Szily Laci, ezt neked is kéretik figyelembe venni!) Hanem azt, hogy önerőből származó összeget fordítunk ugyanarra a célra, amire az egész pályázatot megírtuk és beadtuk. A sör, meg cigi pedig valahogy nem fér bele a „médiapluralizmusért folyó civilküzdelem” kategóriájába! Például egy random iskola sem szokott elszámolni a balatoni nyári táborra luxemburgi parkolócédulát…

És mellesleg a „saját zsebből” sem szokott elfogadható forrás lenni az önrész fedezetére. „Támogató által adományozott”, „tagdíjból összeszedett”, „hitelből származó”, stb.  – az elterjedtebb forrás. Az önrészt ráadásul előre kell prezentálni. Ha nem is cash-ben, de az igazolást, vagy a bizonyító dokumentumokat mindenképpen. Valahogy nehéz elképzelni azt, hogy a LIFE vezetői megírnak egy pályázatot, aminek önrész feltétele is van – ők meg beírják a megfelelő költségvetési rovatba:

„ennyi meg annyi van – itt az igazolás is róla, ha meg nem lesz elég az önrész, akkor majd megiszunk egy sört, elszívunk egy cigit, vagy megeszünk egy hamburgert, és kérünk róla számlát, hogy stimmeljen az összeg.”

Normális helyzetben - és nem egy liberális pénzlopoldában - ez nem így működik...

(Igazából azért írtam meg ezt a posztot, mert itt a Tutiblog Felhőkarcolójának tetejéről irigykedve figyeljük ezt a habzsidőzsit. Mert nekünk nemhogy egy kanyit sem ad a Norvég Alap, így a pezsifürdő villanyszámláját sem tudjuk önrészként elszámolni a skandinávokhoz, pedig mi tényleg hozzáteszünk a médiapluralizmushoz valamit pusztán annyival, hogy létezünk)

Tovább..

A győzelmet meg nem kell magyarázni?

Egészen biztos, hogy ennél szórakoztatóbb politikai habverés már nem lesz a nyáron.

Valahol sejthető volt, hogy Pásztor Albert miskolci „végrevalakikimondja” ex-rendőrfőkapitány polgármester-jelölti megnevezése felkúszik a politikai slágerlista tetejére. Nem is érdemtelenül. Gyuriferiről, aki nyilván kitalálta az egészet, azt tartják tisztelői, gyűlölői egyaránt, hogy kiemelkedő intellektusa mellett nem kevés szociópata vonással is bír. Magától nem képes különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz között. Pásztor Albert megnevezése bőven beleillik ebbe a sormintába, mert minő meglepetés, megint minden róluk – pontosabban fogalmazva – róla szól.

És ugye ez a legfontosabb…

A választási eredmények kicsit nyögvenyelős elemezgetése során a baloldalon az egyik újszerű megállapítás, szembenézés az volt, miszerint a szocialistáknak egyszerűen nincs mondanivalója a körúton kívül élők számára. A lecsúszott elszegényedett vidéken, a sokszor teljesen antiszociális életmódot folytató nyomortelepiek közvetlen szomszédságában élőknek az európai értelemben vett politizálás kb. annyira fontos, mint nekünk a tibeti meleg bálnákért történő napi szintű aggódás. Semennyire. Persze aztán a Mesterházy-féle MSZP hozta a szokásos teszetosza formáját, felfigyeltek a problémára, majd inkább teljes tisztújítást rendeltek el, nehogy bármi értelmessel kelljen leterhelniük a szervezetüket.

Gyuriferi meg közben figyelt, látott és lépett. És a baloldalon győzött. Mert az egész történet tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint Észak-Magyarország visszahódításáról.

Pásztor Albert ideális jobbikos jelölt lehetett volna. Rendpárti és rasszista. Mert mondhat bárki bármit, aki kettő percet beszélt valaha az életében egy rendőrrel, az tisztában van vele, hogy jelentős részük egyszerűen rühelli a cigányokat. Felesleges hozzá a TASZ videóit nézegetni az Indexen, ahol szemfülesen kiderítik, hogy ugyanazon a bringával tesztköröket futó jólöltözött aktivistát nem állítja ki a forgalomból a rendőr, de kettő perccel később a helyi cigány meg is kapja a bírságot, mert hiányzott a csengő, és a fényvisszaverő a pedálról. Közismert tény.

Ennek a rendőrségi hozzáállásnak kifogástalan megjelenítője Pásztor Albert, és bizony a miskolciaknak egyet is értenek a mondanivalójával. És nem csak a miskolciak. Budapesten kívül talán mindenki. Forgács István írta a Mandarinon:

„Évek óta várom, hogy leírhassam, és ne csak lakossági fórumokon mondhassam el: a klasszikusnak tekinthető baloldali szavazók is legalább annyira előítéletesek a cigányokkal szemben, mint az általuk gyűlölt jobboldaliak; sőt, egyes részein az országnak sokkal szélsőségesebben, sokkal durvábban nyilatkoznak róluk.”

Csak ugye eddig a baloldal volt az, aki minden hatalmi számítás, és olcsó népszerűségre való törekvés helyett (legalábbis a saját önképük ez volt) kiálltak az úgynevezett európai értékekért – bármik is legyenek azok. Nos, innentől ennek vége.

Oda a felsőbbrendűség...

Mától egyetlen egy libnyaf megmondóember sem rasszistázhat, nem mucsaizhatja többet a jobboldalt, nem vádolhat senkit bűnös összekacsintással, félrenézéssel. A baloldal, jelesül annak második legerősebb pártja, a Demokratikus Koalíció, gesztusokat tesz a rasszistáknak. Szavazatokért. Hatalomért.

Észak-Magyarországon a Fidesz, a Jobbik, és a baloldal gyakorlatilag fej-fej mellett végzett. Sőt, a baloldalnak sikerült az egyik miskolci egyéni választókörzetet is hoznia. Ha emellé még az eddig kizárólag a szélsőjobbon használt toposzokat is hozzá tudják ragasztani, akkor ott nyerni fognak.

A győzelmet meg nem kell magyarázni?

Tovább..

A Kormány elveszi a gyerekek nyalókáját…

- avagy a HVG népesedéspolitikai kompetenciája

A HVG újabb kitűnő leleplezést hajtott végre, mikor hírül adta, hogy a Kormány mindenkitől el akarja venni a nyugdíjat, aki nem tud szülni. Bezonyám! Mindenkitől! A férfiak tehát alapból bebukták. Legalábbis így sikerült megfejteniük azt az (egyáltalán nem) titkos, egy oldalas javaslatot, amelyet a Népesedési Kerekasztal fogalmazott meg még ez év májusában.

A HVG ilyen intelligensen összegzi ezt:

„Az […] Népesedési Kerekasztal ugyanis azt javasolta, csak az kapjon nyugdíjat a jövőben, aki elegendő gyereket szül, illetve hogy a nagycsaládosok nyugellátása több legyen azokénál, akik kevesebb gyereket neveltek.”

Naugye.

Íme annak tipikus példája, hogyan lehet egy, talán mindennél égetőbb, mindnyájunkat érintő kérdést ostobenkó módon széttrollkodni. Lassan nem is lesz már olyan dolog, amit az ellenzék szerint a kormány ne akarna elvenni az emberektől, beleértve a vizet és a levegőt. Miközben tonnaszám születnek a cikkek és a vélemények az MSZP új elnökének kilétérő, Gyuriferi paprikáskrumpli-receptjéről és Szanyikapitány magányáról, egy egyoldalas, vitaindító javaslatot így sikerül interpretálni a nagyérdeműnek.

A magyari népesség meg szépen öregecskedik ezekben a nagy történésekben. Csak aztán majd nem lehet lecserélni. Illetve le lehet cserélni úgy, ahogyan mondjuk a németek is csinálják, török vendégmunkásokkal. Persze a magyarországi anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé törökök jövőbeni alkalmazását (keserű iróniával mondhatjuk, hogy bölcs és előrelátó politikai elitünk rendkívül cselesen nem tette bevándorlási célországgá Magyarországot - a szerk.), nekünk annál sokkal lejjebb kell majd adni az igényeinket.

Amikor a Kormány (felelőtlenül, vagy tudatosan) fölszámolta a magán-nyugdíjpénztárakat, lényegében a közösség kezébe helyezte a mindenkori idősek ellátását. Ahogy jelenleg, úgy a jövőben is a kevés számú munkaképesnek kell finanszíroznia az adójából a még, vagy már nem munkaképeseket. A rendszer fenntarthatóságához kellő számú befizető kell, a fiatalok elvándorlásával (és meg nem születésével) a munkavállalók száma viszont egyre csökken. Tulajdonképpen a gazdag, de szintén elöregedő nyugati társadalmak a mi fiataljainkkal töltik fel a megüresedő munkahelyeket, pedig munkaképes fiatalból nálunk is egyre kevesebb van. A Népesedési Kerekasztal javaslata ebben a gondolatkörben mozogva azt javasolja, hogy azok, akik plusz terhet vállalva gyermeket nevelnek (hiszen az nem olcsó mulatság), legalább időskorban ne szívják meg az alacsonyabb nyugdíj miatt.

„Olyan nyugdíjreformot javasolunk, mely figyelembe veszi a gyermeknevelésre fordított egyéni erőfeszítéseket, a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is. Olyan megoldást tartunk célszerűnek, amely csökkenti, kedvező esetben teljességgel felszámolja azt a ma valójában létező gyermekességi adót, amelyet a fennálló rendszer a gyermeknevelésre, a gyermeket nevelőkre közvetetten kivet.”

A gyermeknevelés (mármint a nem megélhetési) ráadásul az össztársadalom számára is hasznos elfoglaltság, hiszen jövőbeni adófizetőket termel, akik majd azokra is gondot viselnek, akik valamilyen okból nem vállaltak gyermeket. Persze lehet libnyafkodni, hogy ez a koncepció kvázi megbüntetné, hátrányosan megkülönböztetné például a meddő párokat, de ez pusztán indulat, és nem érv. E gondolatmenet mentén jelenleg azok „bűnhődnek”, akik otthonmaradnak a gyerekekkel, hiszen kevesebb nyugdíjat fognak kapni, holott adófizetőket neveltek a társadalomnak.

Kérdés persze, hogy azok, akiknek nincs gyermekük, vajon nem fordítanak e több gondot időskori biztonságukra, illetve, hogy a gyermekek nem kompenzálják e a kieső nyugdíjat. A koncepció inkább egy elv, amely szerint segíteni kell azokat, akik egyfajta (anyagi) áldozatot vállalnak azáltal, hogy gyereket vállalnak, és ezt a társadalomnak valamilyen meg kell hálálnia. Kicsit nyakatekert módja az elismerésnek a nyugdíjjárulék súlyozása. 

Normális esetben azt mondanám, nem sok értelme volna…

Viszont már az sem normális helyzet, amelyben jelenleg vagyunk. Csak körbe kell nézni, meg egy kicsit utánaszámolni, mi lesz, ha a ratkósok nyugdíjba mennek. Meg mi lesz 10, 20 év múlva. Ennek fényében én már annak is örülök, hogy a Népesedési Kerekasztalnak egy ilyen ványadt kis javaslatra telt az erejéből. Ennél már csak többet lehet felmutatni. Mindenesetre arról szó sincs, hogy bárkitől elvennék a nyugdíját, mert nincs gyermeke.

Fura ez a HVG-s logika…

A Népesedési Kerekasztal a nyugdíjjárulék súlyozására tett javaslata egy gondolat. Végre egyetlen halovány kis életjel a családi adózás óta, amely a bulvártengerben felszínen tartja ezt a problémát. Nem kötelező vele egyetérteni, pusztán vitahelyzetet teremtett.

A „Kicsi, vagy kocsi…” kádári gondolatkörében szocializálódott megmondóemberek azonban mindebből semmit sem értenek, ahogyan a társadalom jelenlegi működéséből sem. Annyit értenek, hogy valaki el akar venni tőlük valamit… Talán, ha majd egy türkmén, szakállas nővérke végzi a beöntést az öregek otthonában, rájönnek valamire. Addig azonban eszeveszetten támadják a család, meg a házasság intézményét, és bármilyen népesedéspolitikai elképzelést. Propagálják viszont a végtelenül szabados, eldobhatós kapcsolat délibábját, a „mindig kaphatsz jobbat” sürgető nyargalását. Ha valami, hát ez a gondolkodásmód fosztja meg az embereket a jövő alakításán való vita és megegyezés lehetőségétől… Vita helyett viszont meghonosítja az ostobenkó-nyelvet, ami így foglalná össze ezt a cikket:

A HVG elveszi az emberektől a gondolkozás képességét.

Tovább..