Megújulás helyett összefogás

Majdnem sikerült, hősies küzdelem volt. Bajnai lőtt, Mesterházy cserélte a tárat, kint a Demokratikus Koalíció saját agyukat fogyasztó dühös zombijai. Mikor elfogyott a lőszer, megszűnt az utánpótlás, Fodor Gabi felmentő seregei pedig sosem léteztek, puszta kézzel vetették magukat a harcba. Sokáig, de hiába tartották a bejáratot, mert a Gyuriferi csak beszüremkedett végül a hátsó ajtón valahogyan a Nagy Ellenzéki Összefogásba. Sajgó vállakkal ismerték el: Szinte biztosra vehető, hogy lesz közös ellenzéki lista a DK részvételével.

2010-2011 fordulóján a szárnyát bontogató Bajnai-mozgalom és a teljesen Mesterházy irányítása alá került MSZP is jó helyen kutakodott. A kétharmados söprés után frissiben született helyzetértékelések mind a két alakulatnál az új és hiteles arcokban látták a jövőt, a „korszakváltásban”. Vagyis a kevésbé elhasználódott arcokban – mert azért itt mégiscsak a baloldalról beszélünk. A Haza és Haladás alapítványba szorult liberális szocialisták (szintézis) új arcként az „emigrációból” visszatért Bajnaiban fedezték fel önmaguk megújult változatát (vö: Kun Béla), a szocialisták pedig a Gyuriferi látványos önkívületei miatt másodvonalban, a választópolgárok látószögön kívül ragadt generációban lelték meg a Zsiguliban lengedező fenyőfa-frissességet.

A választási kampány véghajrájában azonban elég volt egy kósza pillantást vetni az egyre kilátástalanabb támogatottsági adatokra, és a programjuk nyomban visszaállt alapállapotba. Futtatás – platform üzemmód – done.

Az elmúlt években megspórolt program-és arculatkészítés az orbánország vs. mindenki tételévé pusztult le, a hosszútávú politikai számításból (vagy tervezésből - ízlés kérdése) meg a százalékocskák összeadogatása maradt. A siker egyetlen mércéjévé azt tették, hogy sikerül-e leváltani a Fideszt, elfeledkezve arról, hogy ennek az esélye közelebb áll a nullához, mint az alagútnál a kilométerkő, ugyanakkor a Nagy Összefogás minden egyes kis részeleme a saját politikai jövőjét rombolja le ezzel a lépéssel.

Mégis mindent feltettek egy lapra, a 2014-es választásra és visszatértek a 2010-es állapotba, ahol a baloldalt az MSZP jelentette és a baloldalon belüli alternatívákat a szocialista párt platformjai között kellett keresgélni. Mindössze annyi változott, hogy a Szili Kati nemzeti szocialistái hazafias népfrontja patrióta baloldala helyett a társadalommérnökösödésbe és korrupcióba szellemileg teljesen belefáradt SZDSZ maradékokat szippantották fel a klotyódeszkáról.

Hát gratulálunk! Meg a Fidesznek is, hogy annyi pénzt kidobott az ablakon, hogy emlékeztesse a választókat a Bajnai-Gyuriferi barátságra.

A kabát újragombolása viszont lehetőséget adott Bajnainak az elegáns hátraarchoz, ahhoz hogy kifaroljon a teljesen idióta ígéretéből, az „egy év múlva miniszterelnök leszek”-ből, miközben ott üldögélt a parlamenti küszöbön és ritmusra bólogatott az Egyszer megjavulok én, jó leszek majd-ra. Persze, a hivatalos magyarázat mi más is lehetne, minthogy az összefogás érdekében tette ő félre a személyes ambícióit. Naná ez egy ilyen önfeláldozó faszi. Egy durkheimi ideáltípus.

Mi várható a hátralévő bő három hónapban?

A szokásos hiszti turbófokozaton. Nemzethalál, orbánisztán, simicskalajos, stadionleszállópályák a marsi inváziós erőknek. És persze a már jól ismert miniszterelnöki casting, ahol előveszik az összes baloldalhoz köthető, de pártpolitikában nem elhasználódott „tekintélyt” Bálint gazdától Glatz Ferencig. Mert ne legyünk naivak, nem azon tárgyalnak órákat, hogy akkor a közös lista hányadik helyére illesszék a lehetmásból táskahordóvá szelídült Karácsony Gerit, hanem hogy Bajnai „visszalépéséért” cserébe Mesterházy is kússzon vissza a második helyre, és találjanak egy „nemzetközilegelismertfüggetlenértelmiségit” a Nagy Összefogás tetejére tortadísznek. Legalább ennyi megmaradjon Gordonkának a két évnyi önlejáratásért cserébe.

Óriási bukakke party kezdődik! Megírom!

Tovább..

Mámorból pánikpopulizmus

Gordonkáék rápillantottak a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményekre és egyből meghalt az értelem. Meztelenül kirohant az erkélyre, ott fejbe lőtte magát és kizuhant, majd lángba borult, benzines palackokkal teli épületbe szaladt, felrobbant.

A Fidesz 50 százalékával szemben a kormányváltó erők élére kívánkozó Együtt-PM a parlamenti küszöbön billeg az Ipsos legfrissebb kutatása szerint. 3 százalék pluszmínusz a hibahatár. A hibahatár rosszabbik oldala meg olyan, mint a bré rosszabbik oldala. Eljött tehát a cselekvés pillanata, amikor a stratégiai cél már nem a választások megnyerése, hanem a két tábor közötti különbség csökkentése, legfőképpen a biztos bejutás. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem csak a kormány-ellenzék viszonylatában nőtt a támogatottsági olló, hanem az ellenzéken belül is. Bajnainak Mesterházyval szemben is meg kell próbálnia pozíciót fogni az önkormányzati és az uniós választásokig, illetve rákészülnie a 2018-as megmérettetésre (amennyiben tényleg komolyan gondolja ezt az egész politizálósdit és nem csak a könnyedén behúzható 2014 ábrándjával vezették meg Sorosék). Hiába állapodtak meg közös kampánystratégiában, egyeztetett lépésekben, azért az ingyenpogi fontosabb mint az egységfront. Impozáns kilátások, be kellett hát nyálazni az ujjakat és ráfeküdni az irányadó társadalmi szélre.

Sivatagban egy pohár vízként érkezett az Ifjúság 2012 nagymintás felvételének eredménye, amiben a munkanélküliséget és a kilátástalan jövőt jelölte meg a 15-29 éves generáció a legnagyobb félelmeként. Most eltekintve attól, hogy a vonatkozó fejezetet az az Oross Dániel írta, aki az aktívfiatalok kutatói csapatában a társadalomtudomány módszertani alapjait tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tanulmányban foglaltaktól teljesen eltérő eredményeket mutatott ki, valóban izgalmas megállapításokat tartalmaz a vonatkozó fejezet. A belőle leszűrt következtetésekből politikai csodafegyvert ugyanakkor igen körülményes gyártani, tekintettel a korábbi kutatásokban már felismert folyamatokra, és gazdasági válság hatásait sem árt ilyenkor magyarázó tényezőnek tekinteni. Az eredményeket csak a Zorbán-kormány gaztetteivel magyarázni bizony nettó ostobaság. És egy nettó ostobaságra politikai programot alapozni az mi? Magyar baloldal. 

Oké, elhiszem: a rezsiháború veteránjaival szemben nehéz józan, de mégis népszerű politikai programot alkotni. Alabamában is ez a helyzet, de ott iraki veteránokkal szemben kell a nyitott társadalmat képviselni szomorú arcú demokratáknak. Univerzális baller tragédia a polgári szolgálat. Kósza próbálkozásokat azért láthattunk Bajaniéktól a nem a pofád a nagy, hanem a zsemle kicsi magyarázatra, de ezt még egy HaHa aktivista sem igen rajzolná fel a transzparense a Sirály pincéjében és rohanna vele blokád alá vonni egy nemzeti dohányboltot. A "pénzügyileg analfabéta lakosság" nem veszi már be az emeljük az égig a fizetéseket és akkor lesz miből kifizetni a no limit rezsit, hogy a franciák se búslakodjanak és Merkel se nézzen olyan morcosan a Spiegel borítójáról Magyarországra facepalmot. Mert ebben az esetben tényleg megérkezne az 500 forintos euro, amit aztán a GKI sem lenne képes egy Kósa köhintéssel magyarázni. Szóval az aszimmetrikus rezsihadviselés mindenképpen szar.

Így hát maradt politikai csodafegyvernek a "Fidesz nem szereti a ***, helyette stadiont épít" és ezen belül a csillagokat most behelyettesítették a fiatalokkal. Meg kellet próbálni, mert nem akarásnak szintén nyögés a vége. Nem is hangzik első blikkre annyira ostobán: Építsük fel a pártot a fiatalokkal! Ha most nem is nyerünk, az idő nekünk dolgozik!". A 15-29 éves generációt könnyű megfogni, mert - szemben Oross Dániel aktívfiatalos megállapításaival - a politikai középen tömörül, és szinte egyáltalán nincsenek becsatornázva a pártokhoz. Legalábbis a thinktankmóricka szerint.

Második ránézésre viszont durva ostobaság. Nyilván nem egyszerű a mégoly csinos ábrákat leolvasni - Gordonéknak nem is sikerült. A minden fiatalnak munkát adok ígéretében nincs benne az iksz faktor. Elsősorban azért, mert ez a generáció "menthetetlenül és mérhetetlenül" bizalmatlan a mindenkori Országgyűléssel és a kormánnyal szemben, tehát bármit lehet nekik mondani - nagy ívben szarnak rá. Másodsorban azért, mert az ő szavazataikat nem úgy kell megvásárolni, mint a nyugdíjasokét. Nem nekik kell ígérni - ha már ígérgetni akar az a Bajnai, aki máskor Orbánt vádolja az "ígérgetés politikájának" feltalálásával - hanem az ország egészére nézve kellene valami pozitív végösszegű játékot belengetni. Ugyanis a saját jövőjük és lehetőségeik kapcsán a megkérdezett fiatalok jóval optimistábban nyilatkoztak, mint az ország jövőjével és lehetőségeivel kapcsolatban. Kicsit még nézegetni kellett volna azokat az ábrákat...

Természetesen Mesterházyiék sem akartak nagyon lemaradni a hülyeséggel, de ők a megszokott célcsoportnak, a nyugdíjasoknak ígértek nagyot. Boogieman kollégám szerint ez is csak azt bizonyítja, hogy "ezek itten mindenben meg vannak állapodva", én továbbra sem értek vele egyet. Igen komoly, vérre és parlamenti mandátumra menő verseny van az ellenzék (bejutásra minimálisan is esélyes) pártjai között. Mesterházyék nem csinálnak mást, mint a hagyományos támogatói bázisukra alapozva szépen egyesével picsázzák ki a 2010 utáni (időleges) meggyengülésüket kihasználni igyekvő wannabe baloldali pártocskákat. 

Tovább..

"Langyos" Gordon forró igéretei

Miután megbukott az összefogásról szóló valóságshow, mi mást is tehetnének az egymással is versengő baloldali törpepártok, minthogy ígérgetnek fűt-fát, pénzt és paripát. Azt hittük, hogy Mesterházy múlt heti „ígéret cunamiját” nem lehet überelni, de be kell látnunk: tévedtünk. A bejutási küszöb alatt nyüszítő pártocskák, miután kihajították őket a Jókai úti szoci székház ablakán, egymásra licitálva ígérgetnek, miközben Orbán mellett, egy kicsit egymást is cseszegetik. Gyurcsánytól más nem is vártunk. Az egy százalékon álló pártocskájának nincs más esélye. Ráadásul ő már bizonyította, hogy miképp lehet választást nyerni populizmussal. Aztán Őszödön bevallotta, hogy hazudtak „reggel, éjjel, meg este” – de még mindig nem tudjuk mit csináltak délben!? (Ötletek vannak ugyan, de majd kiírunk egy pályázatot – a szerk.)

Követve a szocik csapásirányát, a törpepártocskák is elkezdtek ígérgetni. Mesterházy még "csak" többkulcsos adórendszert, nyugdíj emelést, utazási kedvezményeket (Horn Gyula után szabadon), munkahelyteremtést, gazdasági fejlődést ígért a múlt héten, Miskolcon. Aztán Gyurcsány a hétvégén rálicitált. Schmuck Andor már régóta nagy mestere ennek a műfajnak. És amikor már azt hittük, hogy nincs tovább – jött, látott és győzött Bajnai Gordon! Legalábbis megnyerte a „Ki a legnagyobb populista?” című vetélkedő első fordulóját.

Pedig pont Gordontól nem vártuk volna. A szende arcú, önmagát szakértőnek, nem klasszikus politikusnak definiáló, volt libatenyészeti vállalkozó sosem volt a túlzások embere. Nagy lehet a baj, ha tanácsadói javaslatára „szakértő Gordonból” „hitegető Gordon” lett!

De mit is ígért Gyurcsány Ferenc volt minisztere?

Gordon azzal állt elő, hogy mivel sok fiatal hagyja el az országot a jobb egzisztenciális lehetőségek reményében (amiben sajnos igaza van), ezért ő lesz az, aki ezt a folyamatot majd megállítja. Méghozzá úgy, hogy minden harminc éven aluli munkanélküli számára munkahelyet teremt. Hogyan? Azt még nem mesélte el nekünk Gordon. Csak annyit, hogy lesz munka, így a harminc éven aluliak hazajöhetnek majd.

Üres populizmus a javából! A szakértő Gordont eddig nem így ismertük. Lehet, hogy tényleg be van szarva attól, hogy nem lesz meg a parlamenti bejutás? Vagy Soros Gyuri bácsi titokban megsúgta neki, hogy örökségét nem a fiaira, hanem Gordonra és a harminc éven aluli magyar ifjakra hagyja majd? Nem tudni. Mindenesetre szakértő Gordontól nemcsak mi, hanem a szimpatizánsai is többet vártak...

A populista ígérettel kapcsolatban azért jó néhány kérdés felmerül. Először is, ki fogja ezt elhinni? Ki fogja Gordonnak elhinni? Annak a simlis üzletembernek, akit miniszterelnökként, a megszorítások miatt, amelyek a fiatalokat és a családokat különösen sújtották, igencsak terheli felelősség az elvándorlásért.

Másodszor: semmi konkrétum nincs az ígéret mellé rendelve. Miért higgye el valaki, amikor nincs egyetlen olyan részlet sem, amiből ennek realitása kiderülne. Megjegyzem: ezt hívják populizmusnak. (Közben kiderült, hogy a 444.hu szennyportál picit kezd hinni Bajnainak! – Van még esély Gordon! Analfabéták, hülyék mindig lesznek, aki beszopják a populizmust...)

Harmadszor. Én elmúltam 30 éves, akkor velem mi lesz? Nekem nem kínálnak semmit? Én menjek a sunyiba, vagy Londonba mosogatni? Diszkriminál engem Bajnai programja? Gordon, nem vagy te véletlenül kor-rasszista? Korofób?

Bajnai, amikor miniszterelnökként az ország lakosságát sarcolta meg azért, hogy a jó haverja, a Gyurcsány által elkúrt gazdaságot rendbe rakja, illetve eladósította az országot az IMF felé azért, hogy megtömje-konszolidálja a külföldi bakokat. Akkor azt találta mondani: „ez most fájni fog!” Fájt is! Fájt a nyugdíjcsökkentés, a 13. havi fizetés eltörlése, a GYES lerövidítése és befagyasztása és minden más egyéb, ami miatt ma is ezrek hagyják el az országot. De most kicsit fájt az is, ahogy Gordon populista ígéretekkel próbált versenyre kelni a többi ellenzéki párttal. Nagyobbat mondani annál a Gyurcsánnyal, aki legutóbb gázsütőre küldte Gordont – egy kis tüzes szenvedélyért. Mert szerinte Gordon „langyos” politikus. Csak nem tud valami kis titkot Ferenc testvér...?

Gordon! Nem vagyunk nagy rajongóid! De baráti tanácsként mégis azt mondjuk: ez nem a te műfajod! Ebben gyenge vagy, mint az őszi harmat. Ez a verseny ezúttal és szerencsére nem nekünk, hanem inkább neked fog fájni.

Tovább..

Gordon, a libások pénzét te loptad el!

Vicces fiú ez a Gordon. Azon túl, hogy olyan embereket vesz be a csapatába, mint a Fidesz székházát elfoglaló Sirály-közösség hangadói, akik a német baloldal napilapjában az egész országot, beleértve a Gordon vágyálmaiban szereplő szavazók tömegeit is, egész egyszerűen lenácizták, most gúnyt űz a Hajdú-Bétnek beszállító libatenyésztők tragédiájából is.

"Úgy tűnik, hogy valójában - ha vicces akarnék lenni - az én fellépésemnek köszönhető talán ez a harmadik kártérítés is, még ha ezt az Orbán-kormány is csinálja. (...) A 200 millió forint nem egy olyan összeg, amit korábban ne adhattak volna segítségként a Hajdú-Bét Rt. károsultjainak" - mondta vicces Gordon egy hete Vásárosnaményban, ahol szövetsége, az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért nevében kampányolt. Kijelentette, hogy nincs oka bocsánatot kérni, mivel nem felelős a gazdák káráért (és egy életre való megnyomorításukért, közülük kilenc ember haláláért - tesszük hozzá). "Nem vezettem a Hajdú-Bétet, igazgatósági tagja sem voltam a cégnek, hanem az egyik tulajdonos, a Wallis Zrt. képviselője voltam, ezt a pozíciót is akkor kezdtem el betölteni, amikor a Hajdú-Bét már nagy bajban volt" - állította vicces Gordon, aki szerint 10 milliárd forint értékű beruházással próbálták életben tartani a céget, ez azonban csak három évig sikerült. "Az ázsiai madárinfluenza, a forint hirtelen erősödése, a minimálbér radikális megemelése és a Bábolna 35 milliárd forintos állami "kitömése" volt az okai annak, hogy a Hajdú-Bét nem volt képes tovább versenyezni és összedőlt" - magyarázkodott. Ez a mi szép reményű Humor Heroldunk tegnap az ATV-ben tovább emelte a tétet. "A Wallis nem hátrált ki a Hajdú-Bét mögül, hanem az utolsó pillanatokban is százmilliókat tolt bele a cégbe, hogy a munkahelyeket megmentse” - szajkózta.

Félretéve azt a még Szigetvári Richelieu Viktortól is merész kommunikációs panelt, amelyben Gordon immár sokadszorra arra fogja a Hajdú-Bét csődjét, hogy az első Orbán-kormány elviselhetetlen magasságokba (26 ezer forintról 40, majd 50 ezer forintra) emelte a Hajdú-Bét Bajnai Leoncio rabszolgatelepein dolgozók  kötelező minimálbérét (és ez az ember szeretne egy országot boldoggá tenni), ki kell jelentenünk: Gordonék egész Hajdú-Bétes magyarázkodása szemen szedett hazugság. Épp a Magyar Hírlap szerdai száma foglalta össze prímán Budai Gyula elszámoltatásért felelős kormánybiztos jelentését az ügyről. Az egymás mellé rakott tényekből (azokat tessék inkább cáfolni Richelieu!) kiderül, hogy a Hajdú-Bét leányvállalatából, a Novofarmból közvetlenül a csőd előtt, azaz 2003. január 1. és 2004. január 21, között összesen 3,1 milliárd forintot vontak ki a tulajdonosok és a vezetők. 

A Bajnai Gordon irányította Wallis Rt. a Hajdú-Bétnél és leánycégnél, azaz a Novofarm Rt.-nél is közvetlen irányítást gyakorolt. Nem felel meg tehát a valóságnak Bajnai állítása, hogy mit sem tudott a Hajdú-Bét dolgairól, mert a közvetlen irányítás gyakorlatilag operatív irányításnak felel meg. Ezt támasztják alá a Nemzeti Nyomozó Iroda által végzett tanúmeghallgatások is, amelyek során a Hajdú-Bét egykori vezetői egybehangzóan azt állították, hogy a cégnél meghozott döntésekre központi utasítást kaptak. Például arra, hogy importáljanak Thaiföldről 339 tonna csirkehúst, miközben az itthoni gazdáknak nem fizettek továbbá a madárinfluenza már pusztított Ázsiában, s a főállatorvosnak is kifogásai voltak a szállítmánnyal kapcsolatban. (Ennyit Richeliuék madárinfluenzás meséjéről.)

Tessék csak végigolvasni a cikket! Szép kis csődbűntett kerekedik ki belőle, hiszen kiderül: javában folyt a Hajdú-Bét ingatlanjainak átjátszása és százmilliók utalgatása a Bajnai-cégbirodalom hazai és off-shore tagjai között, hogy mire a felszámolásra sor kerül, már egy peták se maradjon a szerencsétlen libatenyésztőknek, akik 2003-ra már hatmilliárd forintot követeltek hiába Gordonkáékon.

Még egyszer: Bajnaiék tehát 3,1 milliárd forintot szivattyúztak ki a Hajdú-Bétből közvetlenül annak csődje előtt. Úgyhogy Gordon ne vicceskedjen, hanem igenis kérjen bocsánatot attól az ötszáz libatenyésztőtől, akit szándékosan átvert és kifosztott. Különösen annak a kilenc tenyésztőnek a családjától, aki a totális ellehetetlenülés elől a halálba menekült. 

Miközben mi, adófizetők újabb 200 millió forintot dobunk össze, hogy új életet kezdhessenek a Hajdú-Bét tönkretett libás beszállítói, addig Gordon a tőlük ellopott pénzt olyan zseniális pofák pénzelésére költi, mint a minden magyarban nácit látó és a németeket ellenünk hergelő sirályos hülyegyerekek. Tényleg ott tartunk, hogy egy ilyen alak a börtönudvar focipályája helyett a magyar politikában is labdába rúghat?

És ha már sajnos mégis itt tartunk, idemásoljuk azt az anekdotát, miszerint ennek a mostanában nagyon vicces, de állítólag sokszor üveges szemmel magába hulló Gordonunknak az idős nagymamája egy évekkel ezelőtti, tágabb körben szervezett családi ebéden azt mondta: "Add vissza a libások pénzét Gordon, az a te bajod!" 

Hát Gordon, magyarázhatsz marhaságokat Richelieuval, de ténykérdés: a libások pénzét TE LOPTAD EL!

Tovább..

Bajnai hibbant anarchistái

Az elmúlt pár napban az E14-PM több vezető politikusa is megszólalt a nagy nyilvánosság előtt. Sokadszorra is bizonyítja ez a szerveződés, hogy mennyire nem lehet őket komolyan venni. S pont ez jelenti a legnagyobb veszélyt velük kapcsolatban. Fussunk át néhány idézetet! Először Karácsony Gergelytől, majd Szigetvári Viktortól, hogy aztán mindannyiunk kedvence, Kónya Péter tegye fel az i-re a pontot.

Karácsony most se mondott sok kézzel foghatót, de azért érdemes kiemelni tőle pár dolgot. „A Fidesz láthatóan rátalált az útjára – mint Bush, amikor ledőltek az ikertornyok, és Irakot állította politikája fókuszába” – mondja a képviselő úr a kormány szabadságharcáról. Most komolyan ilyen nagy baj lenne, ha a kormányzati cselekvés mögött van egy koncepció, s az ráadásul a nemzeti érdek? „Azon bánkódnék, ha nem a legalkalmasabb ember lenne a jelölt” – mondja arról, hogy Bajnai vagy Mesterházy lenne a legalkalmasabb jelölt. Bajnai nemakarokpolitikuslenni Gordon, aki még sosem mérette meg magát a választók előtt, s egy épkézláb beszédet sem sikerült még elmondania. Vagy Mesterházy Attila, Gyurcsány egykori államtitkára, aki csak azért lett MSZP-s, mert lemaradt a Fideszről. Biztató kilátások.

„A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok kiváló teljesítményt nyújtottak a gazdasági válság kezelése terén” – állítja az Együtt 2014 társelnöke, Szigetvári Viktor. Hát ezzel azért páran vitatkoznánk. Gyurcsány miniszterként, Bajnai pedig változatos kormányzati pozíciókban csücsülve elég kényelmesen nézte a 2008-as válság közeledtét, hogy aztán a kapkodással tovább rontson a helyzeten. Így Szigetvári, aki az E14 társelnöke, elég különös valóságérzékelésről tett tanúbizonyságot.

Személyes kedvencem, talán mondhatjuk, hogy az árnyékkormány potenciális belügyminisztere, Kónya Péter egy lakossági fórumon ragadtatta el magát. Beszédét négy pontban lehet összefoglalni, amiből az első kettő szimplán nevetséges, a második kettő pedig egyenként is elmeorvosért kiált. Tehát: 

1. a kormány valószínűleg csalásra készül a választásokon

2. ha sikerülne is őket legyőzni, akkor erőszakkal is meg akarnák tartani a hatalmat 

3. Kónya, mint egykori katona készül a harcra; 

4. 2002-ben a fideszesek a vereség után összetörték egy minisztérium mosdóit. Na erre varrjál gombot!

Különösen a hármas pontot ízlelgessük egy kicsit, mégis csak a honvédség kötelékében dolgozott Kónya úr, egészen a bohócforradalom kirobbantásáig. Szóval a fent idézett interjúban Bajnai házi bohócforradalmára azt mondja: „nagyon valószínű, hogy itt nem nagyon fogják átadni békésen a hatalom, a kormány kulcsát.” (...) „Nyilvánvaló, hogy nekem mint katonaembernek, és valamilyen módon nagyon sokáig a rendvédelemhez való kötődésem okán készülni kell a háttérben.” (...) „…ezek az emberek ma parancsot hajtanak végre, de nem biztos, hogy antidemokratikus parancsokat hajlandóak lennének végrehajtani.”

Mivan? Kónya Rambónak képzeli magát, akinek mire is kell készülnie? Gordon, hogy is vagytok ti a demokráciával, meg a jogállammal? Bár láttunk már ilyet, 1919-ben...

Sokszor esett már szó arról, hogy a nagy balos összeborulásra van szükség. Azt gondolják, hogy szépen leosztják egymás közt a helyeket és már meg is nyerték a választást. Szerencsére ehhez nekünk, választópolgároknak is lesz egy-két szavunk. De képzeljük el, hogy összejön a Bajnai-Gyurcsány-Mesterházy-Jávor-Juhász-Kónya-Árok-Schmuck-Bokros-Kuncze-Szigetvári tengely. Képzeljük el, hogy mire lennének ezek így együtt képesek kormányon. Az hagyján, hogy már bizonyították alkalmatlanságukat. De az ultralibsi, IMF-hívő Bajnai-Bokros-féle vonal hogyan tudna együttműködni az alanyi jogon járó jövedelmet ígérgető Kónyáékkal? Teljes kormányozhatatlanság és anarchia várna ránk. Nehéz komolyan venni őket, de nem szabad előre inni a medve bőrére. Bolond egy társaság, csak nehogy arcunkra fagyjon a mosoly.

Tovább..

Mire lesz elég Bajnai pénze?

Oláh Noémi, a legutóbbi, Dunakeszin megrendezett időközi önkormányzati választásokon második lett. Ez nem érdekes... Független jelöltként. Ez sem... lapozzunk! Az LMP-ből kiszakadó Párbeszéd Magyarországért „áruló-párt” és az Együtt 2014 támogatásával. Ez már majdnem tuti! Megverve a tök utolsó MSZP-t. No ez már HÍR! Le is csapott rá az összes áruló, ex-LMP-s, vagy Bajnai-hívő, mondván: az emberek változást akarnak. Még Jávor Benedek is csettintett egyet, mondván: győzelem a javából!  No persze egyelőre még csak a baloldalon, hisz a Fidesz toronymagasan nyert.

Felmerül viszont a kérdés: honnan volt a kampányra az a sok-sok pénz?! És mindez mire lehet elég? Mert egy talicskányi pénzt toltak Dunakeszire – az tény. Óriásplakátok, molinók, szórólapok ezrei árasztották el a város kicsiny körzetét. Ennek köszönhetően a soványka kampányt folytató szocikat agyonverték ugyan, de nyerni nem tudtak. Sőt! A győztespropaganda ellenére még mindig igen távol maradtak a Fideszes jelölttől, aki ráadásul tovább tudta növelni a legutóbbi eredményüket. Benkő Tamás (Fidesz) ugyanis 563 szavazatot kapott, a legutóbbi győztes, az azóta tragikusan elhunyt képviselőnő 459-es eredménye után. De erről a liberális sikerpropaganda persze hallgat. (A 3. helyet egyébként Bernát Kristóf jobbikos jelölt szerezte meg (168 voks), Feketéné Miczki Melindára (MSZP) pedig csak 153-an szavaztak.)

Egyébként a helyiek tuti lebőgést vártak! Az előzmények nem voltak túl rózsásak. Noémi ugyanis nem újlány a politikában, hisz 2010-ben már LMP-s színekben égette magát. A 2010. évi választáson 100 szavazattal tök utolsó lett. (Akkor a Fidesz jelöltje nyert 459 vokssal, a második egy független jelölt lett 245 szavazattal, míg a szocik 225, a Jobbik pedig 155 szavazatot tudtak összeszedni).

Noémi a legnagyobbak gyűrűjében

Aztán ott volt az a kampányzáró pénteken... az maga volt a csoda! Hisz megjelent Bajnai Gordon is. Az állomástól nem messze lévő cukrászdában – amely egyébként nem tart rendszeresen nyitva – tűnt fel az ellenzéki összefogás nagy mestere. Orbán lehetséges „kihívója”. Ennek ellenére mégsem tódult a tömeg... Megszámoltuk: harmincan voltak. Néhányan ráadásul az MSZP-s kampányról „jöttek át.” 

A városban egyébként tíz körzet van. Nem bagatellizálva a helyzetet, de most csak egyben szavaztak a polgárok. Ennek ellenére nagy volt a tét, hisz először indult olyan jelölt időközi választáson, akit az amerikai pénzekkel kitömött Bajnai Gordon -féle összefogás-tákolmány támogatott. Volt hát fotózás az összes nagy politikussal. Mintha legalábbis főpolgármester-jelöltről lenne szó. 

Az egész izzadságszagú kampány mégsem emiatt volt érdekes. Hanem a ráfordított anyagiak miatt. Úgy tűnik, hogy az Együtt 2014 nem sajnálta a milliókat. A vasútállomás előtt például kettő óriásplakátot is felállítottak, ami ugyebár nem éppen szokványos egy időközi önkormányzati választáson. A környék utcáit pedig elárasztották a filléresnek nem mondható molinók százai. Szórólap pedig mindenhová duplán jutott. Szép, igényes és drága kivitelben elkészítve.

Ha a kampányról szeretnél képeket látni elég csak rákattintani Oláh Noémi Facebook oldalára. Ha a Bajnaival fémjelzett összefogás élesben csak annyit tud, hogy helyet cserél a gyenge szocikkal, miközben a Fidesz ereje tovább növekszik (és a Jobbiké is), akkor talán megfontolandó lenne az amerikai pénzügyi lobbicsoportok számára mást keresni a magyar kormány ellenében.

Tovább..

Szakmázzunk, Gordon!

Senkiben ne legyen kétség, ezerrel pörög a kampány. Bajnai Gordon vasárnap „házi gyártású válságról” beszélt Gyöngyösön a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozóján. A potenciális miniszterelnök-jelölt szerint egyértelműen a kormány elhibázott gazdaságpolitikája felelős a hazai válságért. Érdekes egyoldalúság ez egy szakmai konferencián, bár mostanra megszokhattuk, hogy Bajnai „szakmaisága” igencsak egyoldalú. Érdemes tehát felfrissíteni, hogy mi is az oka a hazai válságnak.

Először is kicsit leegyszerűsítő a „made in Hungary” címke a hazai állapotok jellemzésére, mikor állandóan azt halljuk valamelyik uniós tagországról, hogy bizony ott is nagy a baj. Most éppen Ciprus borzolja a kedélyeket, Olaszország sem áll olyan jól, Portugáliát, Spanyolországot is mentik, Görögországot ne említsük. De példának okáért a tengerentúlon sem olyan rózsás a helyzet. Az USA 2012 utolsó negyedévére éves szintre számolva 0,1 százalékos GDP csökkenést könyvelhetett el, talán ott nem lesz recesszió, de azért tartanak tőle. A fentiek ismeretében – és nem hisszük, hogy Bajnai ennyire ne ismerné a gazdasági folyamatokat – meglehetősen költői szakmai túlzás egyedüli felelősként megnevezni a magyar kormányt a hazai válságért.

Ugyanakkor van némi igazság a hazai gyártás kifejezésben. Elég például Róna Péter levelére gondolni, amelyben a hazai gazdaság legnagyobb bajaként a devizahitelezést emlegette, az első számú felelősök között megnevezve Bajnai Gordont. Róna egyébként az LMP alapítványának társelnöke volt, de lemondásra kényszerült mikor hosszas huzavona után egyértelmű vált, hogy az LMP nem kér az Együtt 2014 öleléséből. Szorosan nem vág ezen írás tárgyába, ezért zárójelben jegyezzük meg, hogy a sikertelen bekebelezési akció után maradt a leszalámizás taktikája. 2012 tele után kivált az LMP-ből a Párbeszéd Magyarországért (PM) csoport, hogy egyesek rögtön társelnökök legyenek az E2014-ben. Ó jeeee, bár a télnek még nincs vége. Talán Rónait inkább lemondásra kényszerítették „bosszúból” az akkor még LMP tag PM-esek, nem tudjuk.

Bajnai Gyöngyösön azt is kijelentette, hogy gazdaságpolitikai céljai között szerepel a befektetést kereső külföldi tőke hazánkba csatornázása. Ezzel nincs is baj, a magyar kormány számtalanszor kifejtette hasonló szándékát. Egy megkötéssel; nem kérünk azokból a cégekből, amelyek Magyarországot rövid távú befektetésnek használják gátlástalan profitéhségük csillapítására. Akár úgy, hogy indokolatlan adókedvezményeket kapnak, akár úgy, hogy indokolatlan monopóliumokat szereznek az államtól.

Azért kell ez a megkötés, mert a 2010 előtti gazdaságpolitikai modell – mikor Bajnai Gordon igencsak meghatározó figurája volt a hazai gazdaságpolitikai irányításnak – csődöt mondott. Csődöt mondott, mert a mindenáron való harc a külföldi tőkéért igazából „több munkahelyet szüntetet  meg, mint amennyit létrehozott , és a külföldi tőke áráért – a kedvezményekért, a támogatásokért, és a GNP 6-8 százalékát is elérő kamat, osztalék és royalty jövedelem kiáramlásért – a bérmunkával kitermelt hozzáadott érték nem fedezte a bérmunka előállításához és fenntartásához szükséges szociális költségeket, mint az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjat, a munkanélküli-segélyt, az infrastrukturális beruházásokat, a rendőrséget és az államigazgatást stb.”  Sokan kifejtették ezt a gondolatot, mi ismét Róna Pétert idéztük, hogy itt köszönjük meg fent említett levelét és ezen igaz sorait. Ha esetleg valaki tovább olvassa az idézet alapjául szolgáló írást, és összeveti az azóta tett kormányintézkedésekkel (stratégiai megállapodások, rezsicsökkentés), akkor beláthatja, hogy Róna téved a kormány felfogását illetően. Ezt is csak zárójelben.

Bajnai Gyöngyösön hatéves távlatról beszélt. A kormány sem gondolja ezt másképp, hogy rendbe tegye a devizahitelezés és vadkapitalista külföldi tőke által okozott károkat. Bajnai ugyanakkor a kormány jelenlegi lépéseit dilettantizmusnak és egy szűk réteg zsákmányszerzésének nevezi. Rossz lehet szembenézni azzal, hogy – ahogy Bajnai egykori minisztere fogalmazott őszödi beszédében – „trükkök százai” helyett elkezdődött a rendrakás és egy „normális” kapitalista verseny kialakítása.

Ha Bajnai mint szakember, ezt nem akarja elfogadni, akkor üzenjük azoknak, akik rá adnák a voksukat 2014-ben, hogy íme a bizonyíték: Bajnai rossz szakember. Ha Bajnai, mint politikus ezt nem akarja elfogadni, akkor pedig azért kár rá szavazni, mert rossz politikus.

Tovább..

Íme Bajnai csapata: pofára húsz év...

Eddig nem sok szó esett róla, de érdemes megvizsgálni, hogy a Bajnai Gordon második eljövetelével (2012. október 23.) szinte egyidőben megalakult Haza és Haladás Egyesületnek kik is pontosan az alapítói. Kik számítanak Bajnai Gordon legközelebbi munkatársainak, akikkel véghez szeretné vinni a korszakváltás programját? A továbbolvasás innentől csak alacsonyabb vérnyomású olvasóinknak ajánlott.

Simó György a Dataplex Kft. eladása idején a T-Online Rt. vezérigazgatója volt. Tudják, ez az a cég, amelyet a Bajnai Gordon vezette Wallis úgy adott el cirka 3 milliárd forintos (!) haszonnal, három ciprusi cégen keresztül a Telekomnak, hogy közben a Kóka János vezette gazdasági minisztérium állami megrendelésekkel tömte ki a Dataplexet. Az ügyben 2007 óta folyik nyomozás. Merő véletlen lehet, hogy a három ciprusi cég tulajdonosai között megtaláljuk Bajnai Gordont és Kóka János sógorát is. Simó György nem mellesleg közös céget (Day One Capital) alapított pár éve azzal a Kákosy Csabával, aki jelenleg Mesterházy Attila gazdaságpolitikai tanácsadója, korábban pedig Kóka János kabinetfőnöke volt. A kör pedig bezárult…

Bitó László igazi Gyurcsány-fan 2006 novemberében (!) publicisztikát írt „Miért szeretem Gy.F.-et címmel?”. Ebben többek között párhuzamot vont Jézus és Gyurcsány között: „S így mindazok alapján, amit megtudtam Gy. F.-ről, egyre könnyebb lett megkedvelnem. Talán nem politikai maffia, hanem maga a Gondviselés hozta nyilvánosságra őszödi önostorozását, hogy lássuk őt az ő damaszkuszi útján, szenvedélyes haza- és igazságszeretetében”. Bárándy Péter igazi balliberális sztárügyvéd, tevékenykedett a Hunvald-ügyben, a Hagyó-perben, védte a Klubrádiót is. Ráadásul igazságügyi miniszterként nem mondott igazat (…) Kulcsár Attilával való találkozásával kapcsolatban. Felcsuti Péter 2008-ban büszkén megvallotta a HVG-nek, hogy 1956 náluk „nem volt se forradalom, se szabadságharc”. Emellett volt munkásőr és bankszövetségi elnökként is dolgozott Érdekes párosítás… Oszkó Péter 2008-ban még jónak tartotta az egykulcsos adót, ma már eltörölné. Ugyanő korábban eltörölte volna az adójóváírást, ma újra bevezetné. Hiába, nagy szakértő a pali.

Balázs Péter Bajnai külügyminisztere volt, az ő minisztersége alatt törölte fel Magyarországgal a padlót Robert Fico akkor, amikor csak akarta. Korányi Dávid szintén Bajnai külügyese, jelenleg az Egyesült Államokban ösztöndíjas, vélhetően ő közvetíti az amerikaiak kívánságait Bajnaiék felé. Simon László a második Gyurcsány-kormány idején a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese volt, tehát működtetője a Bajnai által összetákolt gyalázatos  fejlesztéspolitikai intézményrendszernek.

Szigetvári Viktor Gyurcsány és Bajnai bizalmi embere: sajtófőnök, kabinetfőnök, az MSZP 2006-os és 2010-es kampányfőnöke. Egészen idén januárig az MSZP tagja. Gyurkovics Tamás Gyurcsány és Bajnai kommunikációs tanácsadójaként is dolgozott. Kalmár Péter Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyve szerint egy társaságot alkotott Gyurcsánnyal és Bajnaival a rendszerváltás idején. Vörös T. Károlyt, a Népszabadság volt főszerkesztőjét pedig az MSZP Szabad Sajtó díjjal jutalmazta 2011-ben. Jöjjön most két MSZP-tag: Haris Éva az MSZP stratégiai bizottságának elnöke, Falus Ferenc pedig az MSZP országos nyugdíjas tagozatának elnökségi tagja. Falus emellett „benne volt” a rendszerváltás utáni időszak egyik legnagyobb gazdasági bűnügyének perében, az úgynevezett Diagon-ügyben.

 .

Ehhez sokat már nem lehet hozzátenni. Hogy is mondta Gyurcsány az őszödi beszédben? „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

Tovább..

Ezeknek a választó egy szükséges rossz

Katatón monotóniával ismételgeti Gyurcsánytól Bajnain át Jávor Benedekig: de-mok- ra-ti-kus. De-mok-ra-ti-kus összefogás. De-mok-ra-ti-kus ellenzék.

A baloldali térfélen mocorgó politikusok magatartását figyelve ez egy különös pótcselekvésnek tűnik. Gyurcsány ha kilép a Szemlőhegyi barlangból mástól zabrált villájából, menten elrikoltja magát: de-mok-rá-ci-át!

Ha Bajnai Gordon útjába esik egy mikrofonnak, Ő is mély átéléssel és sűrű pislogással ecseteli: de-mok-ra-ti-kus összefogás. Alig van olyan baloldali-liberális közszereplő, aki ne a demokratikus-antidemokratikus tengelyen határozná meg saját magát, illetve legfőbb vetélytársát, a Fideszt.

Mindeközben, mikor megint kitört a demokrácia óhajtása a baloldalon, nos, eközben a baloldal a saját választóival és népével abszolút nem viselkedik demokratához illően. Azt látjuk a híradóban, a kis-Bárándy egyeztet a nagy-Bárándyval, a Karácsonyék egyeztetnek a Jávorral, a Jávor a Szabó Rebekával, a Jávor a Bajnaival, és így tovább, Párbeszéd Platform egymás közt.

Tíz szereplőből kilenc az ex-MSZP tagja, egy volt SZDSZ- es. Sehol egy átlagválasztó, sehol egy baloldali demokrata, csak az elit egyik, vagy másik baloldali ága ücsörög a tárgyalóasztalnál nagy mosoly és egyetértés közepette.

Hol maradnak az emberek?

Ezt a baloldalra oly jellemző demokratikus maszlagot még Gyurcsány érti a leginkább, nem véletlen, hogy most is úton van valahová, és találkozik azokkal, akik szerint Kádár idején minden jobb volt, meg persze a Horn Gyula alatt. Ő legalább érti, hogy egy demokráciában az embereket kell meggyőzni, nem az elitnek kell összeborulnia a győzelemhez, hanem az emberekkel kell szövetséget kötni, hiszen valakinek szavaznia is kell a jelöltekre.

Az, hogy a baloldali elit a hatalomért reszketve összeborul, az még senkit sem érdekel. Ám ez a technokrata elit ennek belátására képtelen. Ezek olyan messze vannak az átlagválasztó életétől, vágyaitól és realitásától, mint Makó Jeruzsálemtől.

Ezeknek a választó egy szükséges rossz, egy statisztikai adat. Marad nekik a demokratikus jelző megkopott máza, ez a védőpajzsuk, ami mögé elrejtegethetik valós céljaikat.

Tovább..

Mégis jó a kétharmad, Mr. Bajnai?

Saját mozgalmának mondott ellent Bajnai Gordon. Gyurcsány Ferenc évtizedes cimborája az Amerikai Kereskedelmi Kamara üzleti fórumán fejtette ki az adóalkotmányról szóló ötletét. Szerinte ugyanis kétharmados törvényben kéne rögzíteni az adók megváltoztatásának folyamatát, hogy milyen és mennyi egyeztetéssel, mennyi türelmi idővel lehessen adóváltozásokat bevezetni.

Ezzel szemben minimum érdekes, hogy Tordai Csaba (Bajnai államtitkára, az Együtt 2014 alkotmánytervezetének kidolgozója) a hvg.hu-nak nemrég így nyilatkozott: „Teljes alkotmányjogi nonszensz, hogy az adórendszer szabályaiban a mindenkori kormánypártnak a mindenkori ellenzékkel közösen kelljen döntenie. Egyetlen kormánytöbbséget sem hatalmaztak fel a választók arra, hogy ezekben a kérdésekben évtizedekre előre megkössék a jövőbeni kormányok kezét, mert ezzel a választók jogát is elveszik, hogy egy másfajta gazdaságpolitikát folytató pártot juttathassanak feles többséggel kormányra.”

Bajnai Gordon 2010 februárjában, két hónappal a biztos bukása előtt még évekre bebetonozta - elhasználva Magyarország jelölési jogát - Veres Jánost az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöki székébe

Az Együtt 2014 választói mozgalom erkölcsi, elvi alapvetései között pedig a következő mondat szerepel: „Az adó-, nyugdíj- vagy családpolitikát egy parlamentáris demokráciában az alakíthatja, aki a választóktól erre felhatalmazást kap, ezért elfogadhatatlan, hogy az ellenzékbe szoruló, jelenlegi kormánypártok támogatása nélkül ezekben a kérdésekben egy következő kormányzat ne tudja érvényesíteni az elképzeléseit.”

Hogy is van ez? Az Orbán-kormány gazdasági stabilitási törvénye rossz, de Bajnai Gordon adóalkotmánya már jó dolog? Utóbbi ráadásul sokkal szigorúbb közteher viselési szabályokat hozna a stabilitási törvénynél: az ugyanis „csak” az arányos adórendszert és a családi kedvezményt rögzíti, Bajnai viszont az adóváltoztatás teljes folyamatát kétharmaddal szabályozná. Ezzel nem mellesleg a mindenkori kormányzást is könnyen megbéníthatná az ellenzék. Miért hallgatnak ilyenkor a demokráciaféltők? Vagy lehet, hogy a kétharmaddal is pusztán csak az a baj, hogy nem nekik van ekkora többségük?

Tovább..