Ki a világ legnagyobb Weyerbélája?

Kompenzálandó, hogy a megmajdanozós ígéretek ellenére minden maradt a régiben, OCCRP, ami neve alapján a robotzsarut készítő OCP egyik kelet-európai leányvállalata lehet, gyorsan közzé is tette elemzését, mely szerint Orbán, holtversenyben a montenegrói miniszterelnökkel, Putyin cár után a világ második legkorruptabb politikusa.

Kellett ez, mint falat lakhatás az előtakarékoskodást burzsoá különcködésnek érzékelő antropológusleánynak, meg a forradalminak mondott év második napján kifulladt új-, legújabb- és mégújabbellenzéki mozgalmaknak. Az önnönmagát pamutinges Jim Starkba erőltető Vágógábor, az LMP-ből kifordulva megbillent egzisztenciákkal és futóbolondokkal korrupcióellenes szövetséget alkotva a felszínen úszó korrupciószakértő is, tények hiányában inkább egyszerű magyari állampolgárként mutatkozott be a demokráciát jelentő deszkákon, majd sajnálkozott azon, hogy a magyari emberek nem elég érettek és felvilágosultak még az ő vezetésükre, mivel másodéves szociológusok helyett rendre politikusokra szavaznak a választásokon.

De majd tanítva lesznek, eljött a tettek ideje…

Amellett, hogy mostanában talán a szobanövények jogaiért nem vonultak az utcára még (ismétlem: MÉG), a korrupciós konfabuláció többnyire mindegyik tüncikén központi témaként szerepelt. Nyilván csak szlogenszinten, mert ugye senkit nem sikerült rajtakapni, hogy egy whiskeydobozban hordja ki az Államkincstárból a stadionszéksorokat, így maradt az „ők is megmondták”, „szerintük is” meg hogy „az amerikaiaknak biztos van valami a kezükben”. Egyébként igen, van. Horváth András összegyűjtött munkahelyi sérelmei. (Most elegánsan jelezzük, hogy itt a Toronyházban messze tájékozottabbak vagyunk, mint a teljes honi sajtó. Például tudunk egy HG monogrammal bíró kitiltottról is…)

Szóval ez a korrupciós meseszövés elengedhetetlen része, hogy meg lehessen hivatkozni valami tekintélyt, és itt lép a képbe a roppant tudományos nevű OCCRP, ami olyan sok betűből áll, hogy biztos egészen fontos intézmény, sok köpenyes tudóssal, akik fehér gumikesztyűben, bonyolult műszerekkel matatva mutatják ki a korrupciós százalékokat a hozzájuk beküldött mintákból.

Ennek még különösebb hírértéke nincs is, bárki alapíthat betűszavakat, majd jelentheti ki, hogy a repülőgépek alumíniummal csíkozzák az eget. Az viszont érdekesebb, hogy az amúgy Soros-istállóba tartozó médiumok egyik gyűjtőszervezeteként funkcionáló OCCRP-ből hogyan lesz tekintélyes intézmény.

Mi is kérünk olyan ágvégződést...

Magyarországról a szintén Soros kitartott (azért a norvégcivil pénzekre is ráestek véletlenül…) átlátszó.hu tagja ennek a kelet-európai aktivistákból álló újságíró-szervezetnek. És ezek a tagok szavazgatják meg évről-évre, hogy ők kit tartanak a legkorruptabbnak, azaz kit nagyonnemszeretnek.

Ha már átlátszó.hu, akkor érdemes megjegyezni, hogy az átláthatósági világbajnokok nagyvonalúan elfeledkeztek beszámolni a eredményhirdetésről beszámoló kis cikkükben, hogy egy olyan szervezetről van szó, melyben ők tagok. Hasonlóan ahhoz, hogy a Sorosgyuris kitűzőt is csak a mannaosztás során teszik fel. Mert ugye így kb. annyit ér az eredmény, mintha a Századvég kimutatná, hogy a magyari nők szerint Habonyárpi öltözködik a legelegánsabban...

Hogy erről a ravaszkodós weyerbélázásról miért nem képesek lejönni végre, azt valaki elmagyarázhatná egyszer.

Tovább..

Közfelháborodnak a liberális misszionáriusok

A kezdeti kapkodás és idegesség után végre megtörtént a piacfelosztás az ellenzéki térfélen focizgató „új populista mozgalmak” között. Ezen a héten a Gólya presszóban búslakodó, kinyúlt pulóveres, guevarás hipszterek, az ELTE szociológia – Alinsky-szakirányos, radikális-liberális misszionáriusaié a terep, a közös kabalafigura, Horváth „ufófigyelő” Andráska mellett.

A többiek most a közfelháborodottak ráhordását vállalták az eseményre, mindenféle kamu eventekkel.

A három konkurens, most kartellbe tömörült csapat közül még ők a legnormálisabbak, ha egyáltalán ennek a kategóriának van értelme az esetükben. A Gulyás Balázs féle – nézzünk körbe a Facebookon kiből lehet szocialista szimpatizánst gyártani – társaságtól lilát hányunk, de a kreatív válságukat norvégcivil pénzből finanszírozott nyilvános pszichózisokkal ellensúlyozó Gulyás Marciék tényleg a legalja. Ők azok, akik pénzügyileg is érdekelté tették magukat az ellenzékieskedésben, a másfél ezer embert sem megmozgató rendezvényeiket rendre túlszámlázva (szezonon kívül 1,2 millióért színpadod bérelni???) számolják el – hova máshova - mint a Norvég Alap terhére, az Ökotársos tüncitársak nem annyira protestáns könyvelési szigort idéző ellenjegyzése mellett.

A mai előadóművészek - a legújabban már egészen korrupció-szakértővé szopott Horváth Andráson kívül - tulajdonképpen olyanok, mint a pattanásos kamaszlány a Bravo magazin szexszerelem rovatában. Beszélnek majd a young adult lét kihívásairól, meg hogy milyen érzés helikopternek lenni a sok nemdemokrata mellett. Minden megnyilvánulásuk komoly intés a szülőknek. Ha a gyerek a pályaválasztáskor a társadalomtudományok felé szeretne indulni, semmiképpen se javasolják neki az ELTÉ-t, abban a szellemi nyomorban csak az intellektuális gettósodást fogják eltanulni, de az SPSS-t, amivel pénzt is lehet keresni a szakmában, azt nagyon nem. Aztán a mozgalmárkodás mellett marad nekik a kódolás apróért, esetleg a call-center, ha éppen nincsenek nagyon szétszívva délelőttönként, ami csak növeli a nemdemokratilus világgal szembeni sértődöttségüket (aka. azért mert pattanásaim vannak, nem is lehet fiúm?). 

Persze lehet közben még aláírást gyűjteni MAKarcsi ellehetetlenítéséért, mert ő képes és kibeszél a narratívából, ami ugye a náci szinonimája, meg össze is zavarja a hallgatókat az éppen rögzítendő polgárháborús szerep elsajátítása alatt.

***

Némileg pikáns azért uniós zászlókba burkolva tüntetni adóügyekben, miközben az egyesült ajrópai junió bizottsága éppen a legsúlyosabb bizalmi válságát éli, kettő héttel a hivatalba lépése után – és nem Navracsics miatt. Junckertől (emlékezzünk csak kik nem támogatták a jelölését!) várni az ÁFA-ügyi megváltást olyan, mint tűzcsapokat halmozni a bogrács alá, hátha most begyullad. De a bitónappalizó Goodfriendtől is hiába várják a megfejtést a kevés szavazó, de rengeteg ambíció problémára. Másfél hónapig marad még nálunk, aztán a mindkét házban republikánus többség ízlésének megfelelő nagykövetet kell kineveznie Obamának.

Még egy ilyen, a weyerbélázást nagykövetségi szintre beemelő hülyét csak nem kapunk. Ekkora mázlijuk nekik sem lehet…

Ha már weyerbélázás: el kell ismerni, igazából rettentő cuki, amikor első lépésben Bitólaci nappalijában átadunk a rezidens nagykövetnek egy (zöld) dossziényi kivágott újságcikket a Népszavából, benne a legjobban pörgő ellenzéki toposzokkal, majd mikor ezt visszahalljuk egy non-paper fecniről, akkor bólogatunk rá, hogy „nu, az ámerikaik szerint is csúnyakorrupt a Simicskaviktor”. Hogy a maga nemében nagy siker ez, az lényegtelen, a történelem tele van naiv és/vagy idióta diplomatákkal.

Chamberlain is népszerűbb volt, mint Churchill…

Az esti ayurvédikus tüntetést szervezők részére azért van egy jótanácsunk: Néha érdemes kijönni a rezervátumból és körbenézni, hiába mond ellent Alinsky második pontjának, mert a végén megint Gyuriferinek fogjátok ragasztani a plakátot!

Tovább..