Nem leszünk bevándorlók!

A magyari libnyaf 01/07 poszttraumás sokkja pillanatok alatt fordult át elszánt orbánozásba. Olyan szemekkel írnak a szavakban elutasított gazdasági bevándorlásról szóló orbáni fejtegetésről, mint akik most álltak fel az Alkonyat-trilógia elől. Ilyet nem lehet mondani, ez már széljobb – fejtegetik sorra a magyari véleménypurifikációs bizottság zászlóshajói. Lehet, ha a Bencsikandrás ír ilyet, akkor a galamuszos bíró böribe is rakja, rögtön miután elégedett dörmögéssel nyugtázta, hogy a fejlettnyugati, bezzegdemokrácia Franciaországban mennyi polgár vonult utcára a sajtó és a vélemény szabadságáért.

A meghatározó ellenzéki szereplők közül Goodfriend ügyvivő roppant cselesen egyből ki is twitterezte Szent István intelmeiből a vonatkozó fejezetet, amely az egykultúrájú államok gyengeségére figyelmeztet. Nos, amellett, hogy István királyunk tanításából érthetetlen miért csak ezt az egy bekezdést tarja a multikulti-érzékeny libnyaf máig érvényesnek, és például a keresztényi hit megőrzésének fontosságáról szóló ciklust nem, azt az apróságot is nagyvonalúan elengedték, hogy a korabeli világtérképen a Karácsony-szigetek mellett többek közt Ázsia se nagyon szerepelt. Tehát a 10.-11. század fordulóján a különböző kultúrák alatt a különböző európai kultúrákat kell érteni, aminek az egyik végén az Ibéria-félsziget, a másik végén néhány orosz fejedelemség egyensúlyozott a sztyeppe szélén lábujjhegyen.

Ezek a 21. században már nem is tűnnek olyannyira különbözőnek. Ugyeugye…

Persze egy demokráciában, ahol a Le Monde álláspontja ellenére is szabad a sajtó, nyugodtan lehet bírálgatni bármilyen közjogi méltóságot, akár karikatúrát rajzolni róla, ahogy Charles Martelként üti-veri a muszlimokat. Ugyanakkor sajtóetikai kötelesség is volna, némi háttéranyag-bányászással egybekötve, valami magyarázatot keresni erre a meglepő kirohanásra.

Miközben a fél világ a Sárli vagyok, nem vagyok Sárli, én Ahmed vagyok, én meg nigériai vitákkal oldja az európai terrorizmus mindennapossá válására való rádöbbenést, valóban minimum fura, de inkább érzéketlennek és populistának tekinthető Orbán párizsi nyilatkozata. Főleg abban a fénytörésben – egy span ironikus megfogalmazásával élve – a rendkívül bölcs és előrelátó vezetőink az elmúlt 65 évben mindent megtettek, hogy hazánk ne legyen célállomása a jobb élet reményében nyugatra vándorlóknak.

A gazdasági bevándorlást élésen elutasító orbáni nyilatkozatra, ami azért messze nem tekinthető egybevágónak az európai értelemben vett nyugati szélsőjobboldal bevándorlókkal és úgy ánblokk az iszlámmal szemben megfogalmazott kritikájával, tényleg csak két magyarázat létezhet. Az egyik szerint – a libnyaf véleményformálóival összhangban – Orbánnál rendesen elmentek otthonról. Viszont létezik egy másik, talán reálisabb és értelmesebb megfejtés.

2004-ig kell visszamenni az időben, a hágai program kapcsán kialakult európai vitákig. A hágai program nagy vonalakban arról szólt, hogy közös európai politikát kell kialakítani - mint minden másban - a migráció, a határőrizet, az illegális bevándorlás területén is.

És ebben a vitában merült fel meghatározó európai politikusokban, hogy bevándorlási kvótákat kellene osztani az tagállamoknak, ne a fejlettebb, nyugati régióban összpontosuljon a migrációs katasztrófa, hanem szépen terítsék ki, egyenlően simítsák el a teljes Európában. A kvótademokrácia, mint az közismert, a legmagasabb szintű társadalmi berendezkedési forma az európai baloldaliak szemében. Kell kvóta a nőkre, az uborkára, a szőlőszemekre, miért is ne legyen az emberekre… Csak ne numerus claususnak nevezze el valamelyik Kelet-Európa történelmében járatlan fantaszta…

Szerencsére akkor ebből semmi nem lett, szépen el is felejtettük az ötletet.

Persze csak találgatok, de simán elképzelhető, hogy a párizsi békemenet résztvevőinél, a felvonulás utáni kávézgatás közben, ismét előkerült a közös európai migrációs politika szorosabbra fonásának ötlete. Az, amikor már nem tagállami hatáskörben döntenek arról, hogy a legális és illegális bevándorlók ezreinek mi lesz a további sorsa, hanem bekerülnek egy nagy közös kalapba, ahonnan tyúkmellű és tyúkeszű európai bürokraták a kvóták alapján szépen leszámolják egyesével őket a tagállamoknak.

Nekünk, akiknek Észak-Magyarország integrálása is megoldhatatlan problémát okoz, valóban nem érdekünk még néhány százezer fekete-afrikai és ázsiai muszlim pátyolgatása. Ezért volt hát a gyors állásfoglalás.

Tovább..

Lehet, hogy a jogvédőkre is ráférne egy kis verés?

Úgy látszik, Tolvajkergetők nem csak itthon léteznek (akik egyébként minden lábszagúságuk ellenére társadalmilag hasznosabb tevékenységet végeznek, mint 3 tucatnyi norvégalapos - a szerk.), hanem a boldogabb nyugaton is, bár a nemzetközi, bevándorláspárti baloldal nagy örömére inkább a suttyó vidéken, a homály árnyékában élő parasztok között. Kedden egy betörés miatt tucatnyi ember meglincselt egy romániai roma fiút Párizs közelében, egy lakótelepen, az áldozat kómába esett.

A 16 éves fiú a családjával és más romákkal élt együtt Pierrefitte-sur-Seine egyik kiürített házában. Michel Fourcade, a kisváros szocialista polgármestere szerint a roma fiút június eleje óta többször is előállították lopás gyanúja miatt. A polgármester azt is elmondta, hogy a városban az elmúlt hetekben több olyan gépkocsifeltörés és betörés történt, amelyekről a helyiek azt gyanítják, hogy romák követték el.

A romák jogait védő egyesületek szerint a cigányokkal szembeni erőszak növekedő tendenciát mutat. A dél-franciaországi Marseille-ben 2012 októberében helyiek felgyújtottak egy romatelepet, hogy elűzzék a cigányokat, 2013 májusában pedig az északi Hellemmes-ben rátámadtak egy útszéli pihenőhelyen tábort vert romaközösségre.

A verés után egy nappal Marseille-ben újabb illegális cigánytelepet számolt fel szerdán a rendőrség. A roma családok már a rendőrök érkezése előtt maguktól elhagyták a város 12. kerületében található üres telket, ahol két éven át éltek. A prefektúra tájékoztatása szerint annak a 18 családnak, amely részt vesz az „állampolgársági és szakmai beilleszkedési programban”, átmeneti szállást biztosítottak a hatóságok.

Állampolgársági és szakmai beilleszkedési program – igen rendes a francia államtól, hogy ilyesmire ad ki pénzt. Ez gyakorlatilag egy megkésett kisegítő osztály. A mi kedves nemzetközi baloldalunk azonban úgy látszik, még mindig össze-vissza fordítgatja Hegelt, feje tetejéről a talpára, majd vissza, legalábbis ez tűnik ki abból, hogy láthatóan egyetlen egy okot képesek feltételezni illegálisan bevándorolt, rendszerint a helyiek ellen bűncselekményeket elkövető, akármilyen nemzetiségű és bőrszínű emberek elleni kirohanásokban, megverésükben: rasszizmust.

Édes istenkém. Valahogy ha ugyanezt történne egy őshonos franciával, akit egy bevándorló-negyedben megvernek a sok lopásért, senkinek nem jutna eszébe a rasszizmus. Végtelenül beszűkült és korlátolt gondolkozás ez: a tolerancia jegyében bizonyára el kéne fogadnia a tisztelt franciáknak, hogy időnként jönnek illegális bevándorlók, akik a településük szélén letelepszenek bádogházakban, majd rendszerint meglopják őket. Pluralizmus, sokféleség, tolerancia, multikulti. Tisztelni kell a másságot, de a másoknak nem kell tisztelnie, amitől eltérnek? Vagy mi van? Vagy a francia államnak kötelessége lenne minden oda érkezőt kioktatni, lakást és munkát adni neki ingyér’, amennyiben hajlandó részt venni egy ilyen programban? Na ne már!

Ráadásul a tisztelt jogvédők elsősorban nem a legális bevándorlókra vannak rápattanva, hanem azokra, akik ugyebár papírok, bejelentés, egyebek nélkül, törvénytelen módon érkeztek az országba. Bizonyára elősegíti a morált, ha ezt csak úgy elnézik nekik. Elvégre a törvényeknek nem kellene mindenkire egyformán vonatkozniuk, vagy ilyenkor a jogállami papírformák bajnokai képesek felülemelkedni a legalapvetőbb jogállami normán, mert a francia államnak kötelessége az egész világ baját a vállára venni? Ha esetleg franciák lopnának meg romákat Romániában vagy nálunk, majd ezért megvernék őket, akkor is nyilvánvalóan a franciák lennének a rasszisták?

Mert olyan nincs, hogy ne a többségi fehérek legyenek a rasszisták és gyűlölködők. Hogy esetleg az érkezőknek kell alkalmazkodni, mint vendégek, vagy hogy egy országnak joga van megmondani, hogy kit enged be és kit nem, arra nem gondolnak.

Lehet, hogy a jogvédőkre is ráférne egy kis verés?

Tovább..