A vizes vedertől a bajuszig

Hányszor, de hányszor írtuk már le a főpolgármesteri kampánnyal kapcsolatban a baloldalról, hogy „ennél már nincs lejjebb”. Most valóban! Az a tény, hogy baloldali jelölt már nincs (hacsak nem az önmagát jobboldalinak vélő bajszos Bokrost nem tartjuk annak) tényleg a gödör aljának tűnik. Vagy mégsem?

Falus Lóferkó még tartogathat egy-két méltó pillanatot a finisben!

Szerdán, a kampányhajrában újra megjelent Lóferkó a színen! Illetve az Örs vezér terén. És ha már megjelent, képes volt az eddig is szánni való teljesítménye alá menni. Lóból lement kutyába. Kivert, szánalmas és sajnálatra méltó kóbor kutyába, aki képes a legutolsó kis koncért is a farkát csóválni és a kegyetlen gazdáihoz dörgölőzni.

Szóval szerdán Falus Ferkó fogta magát és kiment Bokros Lajos röplapjait osztogatni. Miután jól láthatóan áldozatnak választották, kihasználták, majd együgyű buta kampányában cserbenhagyták; balról-jobbról agyon alázták; s végül Gyufaferi nyomására visszaléptették – ez az ember képes kimenni és szórólapozni Bokrosnak!

Komolyan mondom: kezdjük sajnálni ezt az embert (lovat, kutyát, stb.)! Sikerült neki a vizes vedertől eljutni a bajusz pödréséig…

Ráadásul Bokros új szórólapján ez a mondat olvasható: „Végre érdemes szavazni”.

Jujj! A nagy sajtóvisszhangot kapott szórólapozáson pedig az egyik riporteri kérdésre, miszerint szán-e önmagának politikai szerepet, így válaszolt ez a szegény, sajnálatra méltó Lóferkó: „Ez nem így működik, hogy valaki szán, hanem valakinek szánnak szerepet.” Szerettük volna továbbkérdezni, hogy mire és kire is gondol, hogy ki és kik „szánnak szerepet” most a baloldalon?

Kik osztják a lapokat?

Mert az őszödi-rém újra tombol, illetve eszünkbe jutott egy tavaszi Konrád György interjú, amikor a befolyásos, de mindig háttérbehúzódó író azt találta mondani, hogy Bokros Lajos például jó jelölt lenne Budapest élére. És akkor még csak április 12-e volt!!! Hol volt még a kampány? És úgy tűnik, hogy végül az egykori Demokratikus Charta prominens személyének forgatókönyve érvényesült.

Ki gondolta volna ezt akkor?

Mindenesetre tényleg szappanoperához méltó véget ért ez az egész történet. Egy agyonfizetett, profi forgatókönyvíró sem tudta volna Lóferkó kálváriáját izgalmasabban és fordulatosabban megírni. Hisz mikor már azt hiszi a moziba gyanútlanul beülő néző, hogy túl vagyunk a szokásos csavaron, ami egyszer nagyot üt ugyan, - de ha egy spoilert olvasunk előtte véletlenül valami mozibuzi troll tollából, nem igazán érdekfeszítő – aztán mégis kellemesen csalódunk. Kiderül, van még egy slusszpoén. Mert miután kijött a Nézőpont Intézet népszerűségi kutatása, és bizony Lóferkó jócskán a bajszos mögött ügetett ebben – egyértelmű volt, hogy vagy hajrázni kell, vagy visszalépni. És ez a szerencsétlen gebe inkább visszalépett – ami tagadhatatlanul csavar volt – de nem az utolsó. Ugyanis a következő héten kiderült, hogy mégsem a bajszos vezetett, hanem Lóferkó.

Tehát kár volt visszalépni. Kár volt beszopni egy fideszes think tank cumiját.

Most már csak az a kérdés, hogy az Összefogás miért nem mérte saját erőből a népszerűségi mutatókat, illetve hogy ez a magatartászavaros fika, ez a Szigetvári hol vette a politológusi (politikaelméleti) diplomáját? De azt hiszem inkább, hogy valami sötét összeesküvés áldozata lett csupán az egyébként paripa képességű Lóferkó… Hogy valamelyik összefogásban résztvevő, de abban kevésbé érdekelt baloldali társaság szívatta meg ezt a szerencsétlent! Gyufaferi ugyanis gyanúsan somolygott az éppen porig alázkodó, Bokrosnak visszalépő, ezzel minden politikai jövőjét már a politikusi pályafutása kezdetén kinullázó Lóferkó mögött.

Sőt! Nem tudjuk, hogy hihetünk-e Fodor Gabikának. Egy párszor ugyanis már eljátszotta hitelét. (Ahogy az SZDSZ hiteleit is…) Mindenesetre az egyszemélyes liberalizmus azt nyilatkozta, hogy neki Gyufaferi telefonban elárulta: ő áll a szarkavarás mögött.

És hát ugye Gy.F.-ről tényleg mindent el tudunk képzelni…

Tovább..

Gabi ébren álmodik

Bokros, és az őt már 2018-as miniszterelnöknek megálmodott (ki)választott Demszky hatalmas balszerencséje, hogy Magyarország nem valahol Dél-Amerikában van. Ott ez simán menne, elvégre egy valamikori terrorista gyilkosból is lehet népszerű elnök.

Viszont Magyarisztán Közép-Európában van, és ezért a Bajuszlajos elképzelhetetlen olyan pozícióban, ahova a választók felhatalmazásával lehet jutni, nem pedig kinevezés vagy elvtársi casting útján. Lajos bármennyire is népszerű a körúton belül (ez burkolt zsidózás a Demszkygabi szerint) az európai értelemben vett értelmiség körében (ez is burkolt zsidózás), még a legnagyobbra fújt összbaloldali támogatás mellett sem fog többet szerezni 15 százaléknál. Na, esetleg a 20 összejöhet, de akkor a Várbazárig fog hallatszani a fogcsikorga Angyalföldről a szavazás napján.

Szóval Demszky hiába álmodozik, hiába reméli, hogy bárki is azért fog szavazni Bokrosra, mert Budapest élén fel lehetne őt építeni, mint a Kaiju 2018-as kihívóját. Ez, a társadalom többségének a szemében, olyan mintha rituális öngyilkossággal kellene megdöntenie a tusványosi rém hatalmát. Júdea Népi Frontja (ez is) a Blájen életéből. Sok sikert!

Egyébként az interjúban emlegetett „maffiaállam” a másik függetlenmegmondóvá nemesült egykori szadeszos törmelék, Magyar Bálint találmánya, aki mint függetlenszociológus azt találta ki, hogy az ellenség legyőzésére a legjobb módszer, ha elnevezzük valaminek.

Nagyon ravasz.

Bajuszlajost Gabi szerint a következő 4 évre kell megválasztani, az ötödik évre meg esetleg beugrik a Hagyómiki, ha el tud szakadni a parizertől. 2018-ban kihívja az elnevezett ellenséget, legyőzi és visszaállítja a demokráciát. Aranyos kis mese, tulajdonképpen semmi baj nem lenne az ilyen képzelgésekkel, ha nem Demszkytől származna. Neki inkább illenék meghúznia magát, ha már egyszer szabad elvonulást kapott és nem betoncsizmát (ha már maffiaállam), amit inkább megérdemelne.

Mert ha valami pofátlanság, akkor az Demszky, amint független értelmiségiként tanácsokat ad Budapest megszerzésére a demokrácia kamionos-bajuszos bajnokának.

Tovább..

A baloldal megújulásának gátja: a neoliberalizmus

Akkor most kérnénk egy fröccsöt. Kettőt. Vigyorogva nézzük ugyanis az "epic fight against the Kaiju" újabb epizódját. Azt a bohózatot, ahogy a nemzetközi értelemben vett európai és demokrata, valamint haladó baloldal épp újfent agonizál. Ne legyenek azonban kétségeink: a legnagyobb baj a magyar baloldallal nem az, hogy ők magukban személyükben külön-külön, és együtt is totál alkalmatlanok többre, mint leszelni a CBA-ban 20 deka párizsit, hanem hogy nem tudnak honnan egészséges és sikeres mintát kopírozni. Enélkül viszont életképtelenek. Ha megértjük a nemzetközi összbaloldalt, azon belül is a számukra fetisizált angolszász munkásmozgalom működését, látni fogjuk, hogy gondjaik mélyebben gyökereznek.

A magyar baloldal ugyanis nem kreatív, hanem kivitelező csapat. Jön a tuti külföldről, legyen az Párizs, Moszkva, Berlin vagy épp London, ők meg szolgaian megpróbálják leképezni azt Mucsán, hogy ettől legyünk mi fejlettebbek. Ami van kint, itt is az lesz, ha van egy Tony Blair vagy Giddens, már ott sertepertél Másik Viktor, hogy feliratozza az elméletet itthon a parasztoknak. Ha viszont a példa mégse stimmel, akkor a keleti gyarmatokban egyenesen dögvész pusztít, nem csak kisebb kilengés történik, mint a nyugati magprovinciákban.

Még mielőtt az „Illiberalizmus Hete” programsorozat keretében megkapnánk a billogot, hogy újfent a Kaiju ánuszát nyalogatjuk, jelen írás címe igazából fordítás: a The Guardian című brit baloldali lap publicistája, Paul Verhaeghe jutott hasonló konklúzióra a minap. Az amúgy elég combos elemzés olyan erős mondatokkal van tele, minthogy a "neoliberalizmus előhozta belőlünk a legrosszabb énünket". A lead is rögön ilyen mondatokat tartalmaz: "egy olyan rendszer, ami jutalmazza a pszichopata személyiséget, megváltoztatta etikai hozzáállásunk és egész személyiségünket." Erős nem?

Mintha csak a Palpatine rémbeszélne Tusványososon.

Ez a "liberális – illiberális" téma elég aktuális a demokrácia szívcsakrájában is, mivel a nyugati bal is pont olyan identitás-válságban van, mint a honi, csak épp ez nem olyan látványos, és mivel arrafelé az önkritika nem egyenlő a rituális önmegsemmisítéssel, jóval hasznosabb is. Verhaeghe azon elemzők közé tartozik, akiknek a baloldaliság azt jelenti, hogy "a nép felhatalmazásából a népért". Ezzel nem is lehet túl sok bajunk, hisz ezt az elvet a Kaiju is több-kevesebb következetességgel képviseli, főleg amikor a neoliberális oligarchákkal, bankokkal, hatalmas cégekkel, sőt az EU, szintén neoliberális döntéshozóival szkanderozik. Elvégre nem ők hatalmazták fel a kormányzásra, mint pl. Bajnait…

Ha így tetszik, Verhaeghe a „klasszik baloldal” elképzeléseit támogatja, ami valljuk be nem áll messze az ízlésünktől, ha épp szociális népszavazásról, rezsicsökkentésről, bank-elszámoltatásról van szó. Csak zárójelben jelzem, hogy ezek mind amolyan gyarmati függetlenedési lépések, mint mikor az ír bevándorlók tengerbe hajították a teát, mintegy versenypárti lépésként. Ami számunkra már unalmas valóság – ahogy a cikkből kiderül – a nyugati baloldal számára csupán vágyálom, hisz a baloldal "neoliberális elfoglalása" (újabb fordítás) ezt lehetetlenné teszi.

Verhaeghe amúgy pszichiáter, és cikke arról szól, hogy adott társadalmi körülmények befolyásolják az emberek pszichológiai képét. Egyszerűen fogalmazva: bizonyos tulajdonságokat a társadalom jutalmaz, másokat meg elítél, ezért egyes személyiségek sikeresek, mások meg kudarcot vallanak. Ez amúgy evidencia, hisz nyilvánvaló, egy altrusztikus, kedves, jószándékú ember a tápláléklánc alján végzi egy olyan társadalomban, ahol az erősebb kutya baszik. A neoliberalizmus pont ezt az etikát erősítette fel, semmilyen más mérce nincs, mint a siker, semmi más nem számít, mint az előrejutás. Ezáltal minden más, amúgy pozitív tulajdonság csak hátrány lehet az Egyén számára, hogy sikeres lehessen ebben a társadalomban. Adott esetben az erőszakosság, a nyomulás, a keménykedés lesz a célravezető, a kedvesség, empátia, önfeláldozás pedig elítélendő tulajdonságokká válnak, holott alapvetően sokkal pozitívabbak, mint mondjuk áttaposni a másikon és belerúgni még egyszer a biztonság kedvéért.

Már látom is a Galamus csoport szemét felcsillanni ezen bekezdés után, hisz ez nem jelent mást, mint hogy a Kaiju és aljas szolgái csatakos barna bakancsokkal tipornak át épp a NÉP egyszerű hamvas testén, de ki kell ábrándítanom őket. A The Guardian cikk sajnos folytatódik, és onnan válik igazán érdekessé, amikor eljut oda, hogyha egy társadalomban SENKI nem képviseli az ellenpontot, konkrétan visszafordíthatatlan folyamatok fognak elindulni.

Bár Verhaeghe nyilván a brit tory liberalizmust és kapitalizmust bírálja, de ezt a mentalitást nem a Fidesz és társaik képviselték az elmúlt években elsősorban, hanem épp a neoliberalizmus által lenyúlt baloldal: Gyurcsány, Kóka, és leginkább Bokros Lajos, aki onnan lett konzervatív, hogy rájött arra, a hozzá hasonló pszichopaták a brit és amcsi neoliberálisok között vannak jelen. És most a napokban épp az komplett baloldal fekszik be alá, és mutatja be az önfeladás újabb látványos gyakorlatát. Bokros amúgy be is ült a brit neolibsik közé az EU parlamentben 4 évre, akik kb. egy enyhe fasiszta stich-hel tolták ezt a politikai irányvonalat. Jelezzük, balról ezt a tényt szóvá is tette Schiffer saját "üdvözlő" facebook bejegyzésében, ami váljék becsületére.

Menjünk sorba tehát Verhaeghe vádpontjain, melyek azok, amiket a "londoni elemzők" és a Soros-féle wall streeti héják szemére vet az angolszász világ egészére vonatkoztatva:

• 1.       A munkások infantilizálása: Első vádpont, amit a síkidomos hasonlat példáz legszebben, aminél baloldal-ellenesebbet elképzelni nem lehet. A választó csak egy állat, egyfajta végrehajtó, akinek nem kell tudnia semmit arról, mi történik vele, hisz úgyis csak arra van, hogy az x-et odategye a papírra mellénk. Ez az első és legaljasabb vád, és hát sejtjük, hogy a gulyáságyúk és buszoztatott romák ennek a nagyszerű neoliberális ötletnek köszönhetően honosodtak meg a magyar tájban masszívabban, mint az akác.
• 2.       Felületes kapcsolat a választokkal: Az első vád hozza a másodikat: amikor a baloldal legfőbb gondja az, hogy egymás közt hogy sakkozzák le a pozíciókat, az egész castingolásos balhé-tömeg erre utal. A szavazó nem négy évre vagy tovább, hanem öt percre kell, amíg az x-et behúzza. Bármi is történik a későbbiekben, a választók a legkevésbé fontosak, hisz négy év múlva megint bedurran a gulyáságyú, jön a szeretetcsomag, meg a szavazóbusz. Eredetileg a választók egyfajta politikai közösséget is jelentettek, amely rekrutációs bázis szerepet töltött be a pártok életében, ahonnan politikusokat, tisztségviselőket lehetett felszívni és alapvetően befolyásolták a pártok politikáját.
• 3.       Szolidaritás „drága luxussá” válik: Nincs pénz kultúrára, nincs pénz semmire, minden drága, „kérem el lehet menni”. Ismerős? Fletó tolta ezt anno, de most is azzal jönnek, hogy „nem fog fájni” és megtennék a legnagyobb szociális trollt és megszorítót, a „csomag” névadóját főpolginak, mert ő se szereti Vityát (nyilván) és mert biztos emiatt rögtön demokrata is lesz. Röhej.
•  4.       Az erőszakoskodás elfogadottá vált a politikában: Nos, amikor Lézerjani csapatja, akkor se szoktuk szeretni, ez az erőből tolom dolgot Az „így van, mert én azt mondom” érvelés nem szokott bejönni a fityiszes politikusoknál se, de be kell vallani, hogy ez sem az, amit ők kezdtek. Bár nem számít ez sokat mára, és az óvónéni is azt szokta kiabálni, hogy „hagyjátok abba”, de nem a Fidesz uszította rá a titkosszolgálatokat oknyomozó újságírókra, és nem verték ki a HaHások szemét se amikor folyt a felmászós műbalhé. Tehát ebben is simán vezet a ballib, és ez addig úgy is lesz, amíg konkrétan nem übereli valaki 2006. októberét vagy a Laborc-Portik találkozókat.
• 5.       Az autonómia csökkentése, a függés növelése: nos itt már vitatkozhatnánk értelmes ballerokkal, ha lennének. De a mi érveink gyökere ott lenne, hogy ne pofázzon olyan, aki egy komplett társadalmat a munka helyett segélyre, a KKV-szektor helyett multikra épít. Mert amíg a Nép tagjai nem tudnak önálló életre kelni, magukat ellátni, mindig rá fognak szorulni az erősek védelmére. Tehát a neoliberálisokra vagy a helyi kiskirályokra. Mi minden fideszes oligarcha ellenére úgy érezzük, hogy előbbre tud jutni ma egy dolgos átlagember, mint mondjuk a ballib kormányzása alatt, és örülnénk, ha még tovább juthatna és többször a határokon innen, mint túl.
•  6.       Az önbecsülés eróziója: Verhaeghe szerint a legnagyobb baj, hogy az emberek haszontalannak érzik magukat ebben a rendszerben. Eluralkodik az „én úgyse tudok változtatni”, „én ehhez kicsi vagyok” érzése, és ebből jön minden féle aktivitás hiánya. Egyszerűen beletörődnek a dolgokba és elfogadják a világot ilyen neoliberálisnak és igazságtalannak ahelyett, hogy egyáltalán sorsuk jobbá fordításába, az ehhez kapcsolódó munkába belekezdenének. Hát, a „mindenki lop ezek is azok is lopnak, a dolgok így mennek és kész” szöveget sem feltétlen a jobboldali polgárok csapatták az elmúlt posztkommunista években, ez sokkal inkább a baloldali think tankek, azaz a Hangulat Presszó törzsközönségének vezérnarratívája volt a választások ellényegtelenítése érdekében.
•  7.       „Sosem voltunk ilyen szabadok, és sosem voltunk ilyen erőtlenek” (Zygmunt Baumann) Ez az idézet nagyon találó. Nem is kell hozzá kommentár.

8.   A szerző konklúziója az, hogy ezt az értékrendet a baloldal is magáévá tette, épp ezért nem nyújt valós alternatívát a "konzervatív-libertariánus" rendszernek. Emiatt az emberek reménytelenség és feleslegesség érzete csak nő, mígnem a kivívott szabadságot már nem adományként, hanem teherként fogják megélni. Olyan akadályként, mely nem előreviszi őket, hanem hátráltatja. A Toronyház részéről ezen a ponton visszatérnék ahhoz a tényhez, hogy jelenleg épp egy hard core „konzervatív libertariánus”, ám mégis csodás módon baloldalinak számító jelölt számára lép vissza Budapesten a komplett egyesült, összefogott, Orbánt-váltó baloldal, ami több mint sokat mondóan igazolja Verhaeghe elméletét.

Mit is mondott Viktor immár másodszorra, Tusványos után a KDNP kongresszuson is? Hogy igenis nyíltan megtagadja ezt. Megtagadja a neo- és egyéb liberalizmusokat, mert vallja: a szabadság további kimaxolása csak még nagyobb elidegenedéshez vezet. Nyugatot ebben követni megfelel a rituális tömeges öngyilkosságnak. Azt mondja, menjünk az ellenkező irányba? Azt. És mi van ott? A közösségek, a rend, a szabadsággal szemben található biztonság, olyan Közjóra alapozott szilárd értékrend, ami alapján az emberek tájékozódni képesek.

De mit lát ő ilyen értékrendnek? Valami náci hablatyot? Valami szocialista egalitárius baromságot? Nem. A kereszténységet, a kereszténydemokráciát. Nos, mi is így vagyunk ezzel. Üzennénk tehát a távolban őrlődő baloldali értelmiségi barátainknak, hogy a megoldás már rég nem az, hogy majd a "baloldal lerázza magáról a neoliberális paradigmát" (ahogy a The Guardian publicistái még reménykednek, mert nem söröztek eleget Szanyi Tiborral) hanem az, hogy hagyjátok az egészet a francba, és elkezdtek valami mást. Valami újat. Ja, hogy az kemény? Be kéne látni azt, hogy tévedések sora vezetett oda, hogy itt tartsatok? És még azt se tudjátok, hogy hol rontottátok el?

Ezen túl az áhított változáshoz pont azokat az erényeket kéne gyakorolni, amiket éveken át, a "neoliberalizmus" jegyében tiportatok el? És hogy ez nem megy nektek sehogy se? Hát, őszintén sajnáljuk. Akkor lehet, nem inkább hagyni kellene ezt az egész politizálást, annyi szép szakma van még...

Most pedig kérnénk egy hosszúlépést, valamint érdeklődve várjuk a következő fordulót, amikor megint hülyét csináltok magatokból.

Tovább..

Csápolj Lajosnak!

A politika, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem egy bonyolált dolog. Kettő kérdésre kell összesen megfelelni többé-kevésbé hihetően, egész mondatokban, helyes központozással. Kik vagyunk, és mit akarunk. Definiálni a politikai közösséget, akinek a nevében fellépünk, és annak céljait megfogalmazni. A „Mink vagyunk azok, akik nem szeressük az Orbánviktort!” és a „Mink vagyunk azok, akik azt szeretnék, hogy ne legyen Orbánviktor!” a South Parkban alap redneck poén, egyébként meg kettőből pont nulla.

Hosszas küszködés után erre a legkisebb közös nevezőre semmitortára sikerült felhelyezni a Falusferit marcipán formátumban, de ő szépen lenyalogatta magát róla, egészen Bajuszlajos alá a közvélemény-kutatásokban. Ami azért – tekintettel Lajos feledhetetlen múltbeli érdemeire – elég erős teljesítmény, hogy aztán a végén kisasszézzon az „én vagyok az egyetlen, akit három párt támogat” –összefogásából, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy az eleve igen széles összefogás még szélesebb lehessen. A kis- és mikropártok mellett nemlétező pártoknak is helyet adva benne. Egyúttal példát is mutatott minden jelöltnek, mert ha mindenki visszalép Bokros javára, akkor Bokros nyer. Be kell látnunk, ez tényleg így van…

Falus jelölése eleve értelmezhetetlen volt, hisz a megnyerhetőnek tekintett 6-10 kerületben pusztán azon múlik a polgármesteri szék, hogy a főpolgármester-jelölt mennyire erős személyiség, mennyire népszerű, és hány kis százalékocskát tud hozzárakosgatni az elkötelezettek mellé a bizonytalanokból. Falus pedig minden, csak komolyan vehető, erős jelölt nem. A Tarlóspisti legyőzése sosem volt komolyan vehető opció, viszont a kerületek számában simán kiharcolható lett volna egy döntetlen vagy ahhoz közeli eredmény, ha lett volna akár egy ember is a három pici baller pártból, aki képes alapvető kognitív műveletekre.

A vs.hu pár hetes összefoglalója szerint Falust elkönyvelték hülyének a választók, és ez egyébként teljesen helytálló megállapítás. Mert tényleg hülye. De legalább hozott némi színt, az amúgy másodvonalas politikusok versengéséről szóló önkormányzati kampányba, ahogy teljesen bárgyú tekintettel, hihetetlen magabiztosan beszélt tökéletes ostobaságokat. Meg mindenkit felszólított valamire. (Minket nem, pedig megkérdeztük volna, hogy mégis ki a fasz vagy te, hogy felszólítgatsz?) De akkor mit lehet arról a csapatról mondani, akik képesek voltak a felejtés homályából elővenni ezt a „régi ballib nomenklatúrából itt ragadt nagypapit”, hogy Rajcsányi fogalmazott a mandarinon. Tökelütött idióták gyülekezete egy korrekt leírásnak tűnik.

Falus el, jön helyette a közgazdaságtudomány homeopátiás csodadoktora, az örökös megmentő, aki szerint mindenre megoldás egy jó kis megszorítás, persze megfelelő arányban adagolva, hígítva. Egyedülállóan zseniális meglátása szerint, az elszegényedést elszegényítéssel kell gyógyítani. Emellett még kitalálta magáról konzervatív gazdaságpolitikus, ami – el kell ismerni - a politikai brand-építés csúcsteljesítménye, ugyanis a konzervatívokról mindent el lehet mondani, de hogy lenne valami egységes gazdaságpolitikájuk, azt nem.

Van két hetük a baloldali kreatívoknak, hogy felépítsék Bokrolajost, mint a demokrata ellenállás új vezéralakját. Az ő személyét és múltját, az ő állítólagos „antibaloldaliságát” és szélsőséges kapitalizmusát kell összekötni a szociálisan érzékenykedő, pénzeket osztogatni kívánó helyi jelöltekkel. Az ingyenes bölcsődéket fejleszteni akaró kispesti jelölt a tandíjmágussal fogja bódítani a nyugdíjasokat. Ravasz egy terv…

Hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben feldobott két kérdésre. Kik vagyunk mi? Szociálisan érzékeny baloldali demokraták, akik támogatnak egy szélsőliberális gazdaságpolitikust. És mit akarunk? Nem nagyon csúnyán kikapni. 

Tovább..

Az egyetlen

Én voltam az egyetlen, akit három párt kért fel.

Én voltam az egyetlen, akit három párt támogatott.

Én voltam az egyetlen, aki deklaráltam, hogy a Fidesz hatalmát kell megtörni.

Én voltam az egyetlen, aki Tarlós Istvánt akarta legyőzni.

Én voltam az egyetlen, aki nem a Fidesz forgatókönyve szerint ugrált.

Én voltam az egyetlen, aki tegnap már inkább beleszart az egészbe.

Tovább..

A tizedes, meg a többiek…

"Hogyha valaki a magyar kormányt netán bírálja, az egyáltalán nem hazaáruló és nemzetvesztő. Következésképpen teljesen természetes egy demokratikus közvélemény szemszögéből nézve, hogy valaki adott esetben a szóban forgó kormány megdöntésére törekszik, akár nemzetközi segédlettel."

Ezt sikerült nyilatkoznia Bajszos Magyar Lajosnak a minap mindenki kedvenc atévéjének. Bajszos Magyar Lajos tehát jogosnak tartja a Rákosi Mátyás-féle tankos, szovjetes közbeavatkozást is 1956-ban. De hogy a libnyafnak is fájjon e kijelentés, ilyen akkor a Szálasi is. Ilyen jogos közbeavatkozó nyugati demokrata. Bajszos Magyar Lajos szerint, ha valakinek más a véleménye, de az nem kellően érvényesül idehaza, akkor el lehet menni külföldre munícióért. Már akkor inkább atomért is küldhette volna a Gordit Ámerikába, mert akkor egy csapásra el lehetne intézni a szar magyarokat, aztán majd a Gordi benépesíti az ő magjával a magyari pusztát okosabb emberekkel.

Manapság különösen nagy figyelmet kapnak ezek a jóakaró közbeavatkozók. Nem is értem a világpolgárság felháborodását, amikor vitatják a magyari kormány nemtetszését, amiért egy másik állam (Norvégia) alapítványi pénzek (Norvég Alap) segítségével akarja tematizálni egy másik állam (Magyarország) közbeszédét (ettől még Lézerjaniról megvan a véleményünk...). Ugyan hogyan is nézne ki, ha Magyarország egy vélt Magyar Nemzeti Orbánviktor Alapból finanszírozna olyan romániai közmédiumokat, amelyek mondjuk Románia kisebbségpolitikáját, vagy Szlovákia történelmét firtatják. Vagy az osztrák szakállas nők tehetségét. Vagy Norvégia nagyszerű toleranciáját, miközben egyesek faji alapon gyilkolásznak arrafelé. De mindegy, mert a tőlünk nyugatabbra esőknek mindenben igaza van, és sokkal jobban tudják. Igaz, hogy korábban a tőlünk keletebbre esőknek volt mindenben igaza. Erről persze az exemeszpés Bajszos Magyar Lajos is tud, mármint arról, hogy itthon senkinek nem lehet soha igaza, csak azoknak, akik külföldről hoznak hozzá támogatást.

Egy a lényeg, ezt a magyarországi hepciáskodást el kell fojtani végre, és Gordit ki is okosították a Bildenburgok, meg a bankárok pezsizés közben. Még azt is elnézték neki, hogy a Gordi merőkanállal lapátolja a kaviárt a zakózsebébe, amikor azt hitte, hogy nem látja senki. Meg azt is, hogy Gordon von Bajnaként mutatkozott be az előkelő társaságban. Mert az idők során von Bajna jelentős segédcsapatot gyűjtött maga köré az államiság visszaállítása érdekében. Vezérlő tábornokaként Mr. Laslo Pityingert nevezte meg, és bemutatta a képeket, hogyan késelik meg az ő hű katonái az Orbán gerneralisszimusz szobrát.

– Ez már igen, von Gordon! – lapogatták meg a Gordi hátát a Bildenburgok, kínosan ügyelve a kaviárt tartalmazó mellényzsebre.

Gordi azóta idehaza szövögeti polgárháborús terveit, és ha erkölcsi aggályai támadnak, ír egy sms-t a Bokros Magyar Lajosnak. Meg arról is ír, hogy lehetne a Gyuriferi tábori lelkész. Annyit bérmálkozott már. A Szanyi meg kapitány. A Fodor Gábor meg az ünneplő tömeg, és galambokat eregetne. A Kókától meg elkérnék a piros helikopter a bevonulásra. Hát valahogy így lenne a felszabadító polgárháború.

Mindeközben a magyari polgár mit sem sejtve a készülő szabadságharcról élni próbál. Azt képzeli, hogy demokráciában él, és hogyha döntött arról, hogy ki vezesse a saját országát négy évig, akkor azt nem kérdőjelezi meg senki. Különösen nem egy másik demokratikus ország. Egy másik nemdemokratikus ország megkérdőjelezheti ugyan, de elvileg most nem azokat az időket éljük.

Most elvileg azokat az időket éljük, ahol ha valaki egy demokratikusan megválasztott kormány megdöntésére törekszik egy másik ország, vagy nemzet segítségével, az hazaáruló. 

Tovább..

Oda Bokros, oda az igazság!

Már-már sajnálom szegény Bokros Lajost, aki a Modern Magyarországért Mozgalomra leadott ajánlószelvények újraszámolása után hajlandó volt beismerni, hogy most már felesleges még egyszer újraszámoltatni a cetliket, és megint túlóráztatni valamelyik választási bizottság munkatársait.

De hát csak emlékszünk rá, hogy Bokros, az egykori KISZ-es megszorító miként próbált visszasasszézni a politikába: miután az MDF-fel kötött érdekházassága zátonyra futott, az MDF (később utódja, a JESZ) közölte, hogy az MDF színeiben az Európai Parlamentbe bekerült Bokrost visszahívni nem tudják, de igazából úgy gondolják, önként le kellene mondania mandátumáról. Bokros persze nem mondott le, jogilag nem is kellett neki, csak hát ha már demokráciát játszunk, akkor…

Szóval igazából nem sajnáljuk, hogy nem lesz, aki előadja a magyar szalonkonzervatívot az Európai Parlamentben, ráadásul a kissé puhány kontinens-kereszténydemokrata pártok platformja helyett az euroszkeptikusabb, hardlinerebb konzerveket tömörítő Európai Konzervatívok és Reformisták Csoportjában. Képzeljük el Bokrost az angol toryk és Lech Wałęsa társaságában… olyan volt ő ott, mint Pilátus a Crédóban.

Bokros mindig hangoztatja, hogy ő az egyetlen igazikonzerv (lásd még Fodort, a trueliberálist) a magyarok közt, mivel ő a fiskális felelősség, magyarán a megszorítások és egyéb finomságok híve, meg a szabadpiaci kapitalizmusé. Nos, mi örülnénk a legjobban, ha hazánkban terjedne a felelősség és a kapitalizmus kisemberi formája, ami alapvetően a balatoni lángosost és a számlára dolgozó kőművest jelenti többek közt, de azért felhívnánk rá a figyelmet, hogy Bokros, amikor cselekvőképes politikus volt, a felelősséget alapvetően a középosztályra gondolta rápakolni, és klasszikus baloldali megoldással élve szépen megvédte a segélyeseket, és megszorította a középosztályt. Nektek sem épp a klasszikus konzervatív megoldások jutnak erről eszetekbe? Nekem sem…

Meg hát Bokrosról annyit tudunk, hogy vannak gazdasági nézetei. Egyéb világlátásáról, különféle kulturális, emberijogi, etikai, etnikai, stb. kérdésekben fogalmunk sincs álláspontjáról. Márpedig általában a konzervatív onnan ismerszik meg, hogy ellentétben Bokrossal éppenséggel gazdasági nézetei nincsenek (esetleg annyi, hogy minden menjen a maga módján, laissez-fair, kapitalizmus, vagy épp korporatív társadalom, szóval széles a skála), egyéb nézetei viszont vannak, és ugyan pragmatikus szemléletű, de világnézete nem gazdasági alapokon nyugszik, ellentétben Bokrossal.

Sok dologra csodálkozhatott rá Lajosunk abban az EP-frakcióban, ha beszélgetett például a volt lengyel kormányfővel, hogy képviselőtársa mit csinált, amikor Lajos épp KISZ-ezett… és vajon olvasta-e David Cameron progresszív konzervativizmusról szóló dolgozatát (éppenséggel ez nem a szívünk csücske)?

Szóval Lajos inkább volt posztkomcsi technokrata, mint konzervatív. Az, hogy néha egyetértett egyes konzervatívokkal egyes kérdésekben, ezen nem változtat. És hát milyen ciki már, amikor egy nemlétező pártocska is vissza akarja hívni képviselőjét az EP-ből? Vajon komolyan úgy gondolta Bokros, hogy ha összeszed kínkeservesen húszezer ajánlást, meglesz a mandátuma Brüsszelben? Ugye, nem? És akkor meg már minek elszórakázni a pénzt a kampányra, lehet inkább felelősségteljesebben költekezni a Modern Magyarországért Mozgalomban is. Meg piaci munkahelyeket keresni.

Hogy Lajos igazikonzervatív legyen.

Tovább..

Bokros Lajos, és egy el nem múló szerelem története

Kérem tegye fel a kezét, aki meglepődött azon, hogy a Bokros féle Modern Magyarországért Mozgalom is a "demokratikus ellenzéki összefogást" támogatja. Nem látom a kezeket! Érthető. Már az is egy oltári nagy vicc, hogy Bokros gründolt egy konzervatív pártot (ezt ugye senki egy pillanatig sem vette komolyan?), de hogy most a saját, személyes integritását is hatalmas kérdőjelbe tévő konzervatív alakulattal besorol a baller ellenzékbe, na az az extra vicc. Értjük, ugye? Első lépésben higgyjük el, hogy a neolib, megszorításos, középosztálygyilkolós Bokros valójában a konzervatív jobboldal gondolatának kizárólagosan hiteles képviselője, majd második lépésben azt is, hogy ennek a konzervatív jobboldali gondolatnak kizárólagos hiteles képviselője és letéteményese a Mesterházy-Bajnai-Fletó csapat, ami érték alapon támogatandó egy európai értelemben vett konzi MMM részéről. Ez elég szürreális, ugye?

Mert bizony ez igazi kirándulás Szürreáliába. Az megvan, hogy eddig a MMM azzal kampányolt, hogy ha "eleged van, de nem vagy balos", akkor ők a megoldás? Aztán ha elhitted, hogy ez tényleg igaz, mármint hogy nem balosokat gyűjtenek, ezért őket támogatod, akkor most szavazz a baloldalra! Pusztai Erzsébetestül? Itt a Toronyházban nem is értjük, hogy mi volt a terv. Az a gazdasági zseni fog majd komoly mennyiségű szavazatot hozni, akinek az államadósságot csökkentő programja lényegében kimerült egy kétségbeesett végkiárusítással? Akinek az elmúlt 10 évben összesen két meghatározó politikai megmozdulása volt? Sikeresen felvételizett a Fletó and the Magic Shoes társulatba és szemen köpte pár ezer euró fizuért és költségtérítésért az őt (bizonyára tévedésből) delegáló politikai közösség jogutódját.

Úgy látszik, az önellentmondás nem hogy bűn, de egyenesen erény azon a fertályon. Fodor Gabinak is sikerült egy meredeket nyilatkoznia mostanában, csak annyira nem éreztük fontosnak, hogy külön cikkben emlékezzünk meg róla. De most kénytelenek vagyunk ide citálni, mert ugyanaz a jelenség, és ez megér pár sort. Egy közelmúltban közölt interjúban egy liberális párt létjogosultságát firtató kérdésre az tudta mondani, hogy "Aki liberális, az nem tudott eddig kompromisszum nélkül szavazni, hanem támogatott olyan pártokat, amelyekben látott egy-egy esetben liberális kezdeményezést." Nem tudott kompromisszum nélkül szavazni... Mert 1994 (vagy 1991, taxisblokád) óta nem nyílvánvaló, hogy az épp aktuális liberális csapat kinek a természetes szövetségese. És az, hogy most összebútorozott a baller összefogással, szintén nem ennek a sormintának a folytatása. Az meg aztán végképp nem kompromisszum, ha egy liberális választó szeretne liberális képviselőt a parlamentbe, akkor előbb Ateszt, Gordit és Fletót kell bejuttatnia oda. Ha ez nem kompromisszum, akkor mi az?

Szóval itt tartunk most. A szivárvány-koalíciónak hazudott 50 szürke árnyalata szövetség dagad tovább végtelen számú elhasznált figura újra csatasorba állításával. Ha Bokros támogatottságát (3 fő, plusz szülők) vesszük alapul, akkor még 76 ezer hasonló kis párttal kell választási megállapodást kötniük a győzelemhez...

Tovább..

A nagy szocihaver tipológia

Még 2 napja, mikor a műegyetem előtt rendezett összszocialista skandálókonklávé után sétáltunk a Toronyházunk felé Mongúzzal és a sörökkel, akkor próbáltuk megfejteni, hogy melyik fellépő melyik haverunkra emlékeztetett. Ennek a kissé már esetleg beszélgetés megkopott emlékének az eredménye a mai poszt. Szocialistahaver archetípusok tipológiája, avagy alternatív magyarázat a „Ki miért viselkedett úgy, ahogy viselkedett?” kérdésre.

Bajnaigordi: Az a haverod, akivel legszívesebben mész csajozni. Ő ismerkedik meg a lányokkal, kellemes, könnyed, világi stílusával kiválón képes bájologni, mindig elegáns. Viszont egy balfasz, ezért vagy berúg és összehányja magát, vagy egy teljesen ártalmatlan szituációban elsírja magát, így a lányokat végül neked „kell” hazavinned és lefektetned. Aranyos, ártalmatlan, impotens.

Gyuriferi: Az a haverod, akit meg sem akartál eredetileg hívni a házibuliba, de rád erőltette magát. Aztán megjön, megissza az összes piádat, ajánlatokat tesz a csajodnak, összehányja a wécédet és utána másnap kiposztolja, hogy mekkora bunkó voltál és inkább ment volna másik buliba. Seggfej.

Fodorgabi: Az a haverod, aki nem is cigizik, de elvárja, hogy őt is megkínáld mindig, illetve ha már csak két szál van a dobozban, akkor ő is elszívna egyet, mert jólesik a kávé után. Idegesítő.

Mesterházy: Az a haverod, aki még a sót is felcímkézi, ha közösen nyaraltok. Minden az övé, amit ő hozott, és még a zsepit is felírja, ha kérsz tőle. Igazi szarrágó.

Ungárklári: Nem a haverod, mert szerinte a fiúk undik. Debil.

Kunczegabi: Az a haverod, aki Budapesten született, Budapesten nőtt fel, még a felmenői között sem volt vidéki, ennek ellenére mezőségi nyelvjárásban beszél. Műparaszt.

Bokroslala: Az a haverod, aki mindenkinél okosabb, egy sört se tudsz úgy meginni, hogy ne világítana rá az alkohol és a globális felmelegedés közötti összefüggésre, folyamatosan rámutat arra, hogy nem csak a saját életedet baszod el, hanem a bolygó jövőjét is kockáztatod. Pöcs.

Kónyapeti: Az a haverod, akinek alapjáraton a legnagyobb a pofája, a legszigorúbb történeteket meséli mindig, hogy kit, hol és miért vert meg, de még soha senki nem látta mást csinálni, mint szaladni. Csicska.

Juhászpeti: Az a haverod, aki már a sima ciginél is bent tartja a levegőt megszokásból, és a legvadabb összeesküvés-elméleteket is elhiszi. 35 évesen még soha nem volt még munkája egy hétnél tovább, de erről természetesen a társadalom tehet. Fárasztó, de mindig van nála.

Szabótimi: Róla nem írunk rosszat, mert meg akarjuk...., ezért hát a bárgyú együgyűségét is elviseljük. Üresfejű jócsaj.

Tovább..

Bajnai-Mesterházy vitát!

Nyár van. Ilyenkor a kabócák is ernyedtebben ciceregnek és a Tutiblog is megengedi magának, hogy egyhetes késéssel hozzon még egy posztot a NAGY TALÁLKOZÁSRÓL. Ha már Piréz testvér ilyen jó mémöt csinált hozzá.

Tehát a múlt héten megvolt a második numera is az MSZP és az Együtt-PM között. Bár egyre inkább bicskanyitogató az ellenzéki versenyfutás egyeztetés, mi azért drukkolunk nekik. Mert miközben a felszínen szagtalan szakpolitikai egyezkedés látszik, illetve demagóg ígéretek tucatja hangzik el, addig a média álvalósága mögött komoly hatalmi küzdelmet folytatnak. Ráadásul egymás háta mögött sutyorognak, szervezkednek; válogatják és készítik fel leendőjelöltjeiket. És nem néznek őszintén egymás szemébe. Mert kamuznak, hogy ők bizony előbb mindenféle szakpolitikákban egyezkednek. Pedig a nagy túrót! – mutassatok egy szoci szavazót, aki az MSZP, a DK, vagy az Együtt-PM szakpolitikai tervezeteit hasonlítaná össze, urambocsá' jegyzetelne belőle, miközben a Balatonon a hasát sütteti.

Az MSZP Együtt-PM második fordulós egyeztetése is egy hitvány színjáték volt csupán. A több órás tárgyaláson megállapodtak állítólag abban, hogy hatalomra jutásuk esetén megszüntetik a TEK-et, visszaveszik a földet, felülvizsgálják és újrapályáztatják a trafik engedélyeket, illetve az ügynöklistákat is nyilvánosságra hozzák. Az egykulcsos adót eltörlik, megadóztatják a középosztályt gazdagokat, átírják a munkatörvénykönyvét. Ja és még mielőtt elfelejtenénk: kilenc hónapra emelnék az álláskeresési járadékot és fejlesztenék az internethálózatot... Mintha valami újat hallottunk volna. Ezért a demagóg-folyamért kár lett volna több órát tárgyalgatni. Hisz erről beszél hónapok óta minden ellenzéki erő.

Szóval pufognak az ígéretek. Csak a lényegről nem esik szó. Kik lesznek a közös listán, kik lesznek a közös jelöltek? És ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt?

Ennek eldöntésére volna egy szerény javaslatunk: legyen Bajnai kontra Mesterházy nyilvános vita a közgázon! Esetleg a köztévében. Akkor talán tisztességesen kiderülne, hogy ki az alkalmasabb. S egyáltalán! Kiderülne, hogy ki milyen alternatívát képvisel. Mert egyelőre hivatalosan csak azt tudjuk, hogy miben értenek egyet. Azt viszont nem, hogy mi közül is választhat az egyszerű polgár lánya-fia. Már ha van akkora ökör, hogy a ún. baloldalra akar szavazni.

De a Mesterházy-Bajnai vita igazán akkor lenne őszinte, ha a mindkettőjük politikai karrierjét beindító Gyurcsány is helyet foglalna az asztalnál. Mert mindketten Gyurcsány köpönyegéből bújtak elő. Hisz az egyikből államtitkárt, a másikból minisztert, majd később miniszterelnököt csinált. De a nézettséget növelendő, még meghívhatnának egy-két egyéb irányból érkező önjelölt ellenzéki vezetőt is. Például az utóbbi időben önmagát jobboldali képviselőként definiáló Bokros Lajost – akkor talán kevesebben kapcsolnának el a valamelyik szokásos nyár délutáni Bud Spencer filmre. Leginkább, ha a szakpolitikai kérdések helyett a tánctudatásukat mérnék össze a főszereplők. Mesterházy, Bokros és Gyurcsány már bizonyított, várjuk Bajnai mutatványát! Kedves szavazók, lehet választani!

  

Tovább..

Bokros Lajos in da house

Lehet-e betelni azzal a múlt heti hírrel, hogy pártot alapított a csomagos. „Őszinte politizálás” szlogennel, Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) néven. Az egykoron Horn Gyula jobbkezeként, a magyar családok nyakát szorongató Bokros Lajos, Pusztai Erzsébettel, a renegát MDF-es képviselővel; Cselényi Lászlóval, a Duna TV korábbi, pénzeket elsípoló elnökével; a volt MSZMP-s, ma brüsszeli alkalmazott Kajdi Józseffel; és az elbutulás jeleit mutató Pálfy G. István újságíróval vágott bele ismét a politikába. 

A szocialistából szabadelvű konzervatívvá átvedlett hazaáruló kissé meglepő lépésre szánta el magát. Bár amióta az MDF megszűnt, a jogutód JESZ pedig lapátra tette, egyfolytában azon agyalt, hogy miként lehetne helyzetben maradni. De mégis: Miért pont konzervatív pártot alapított? Hogy talált ehhez hűséges pincsi kutyákat? Egy ilyen „terhelt” nevű alak mit keres egyáltalán ma a politikában? Ki fog erre szavazni?

Bokros jogilag az Európai Parlament MDF által bejuttatott képviselője. Bár érthetetlen, hogy mikét lehet az, mikor az MDF már nem létezik. A jogutód JESZ pedig arra kérte, hogy adja vissza a mandátumát. Amit bajszos-Bokros, elveire hivatkozva, nem tett meg. Mert a mandátum Európában is a személyhez kötődik. Így az őt kijuttató párt, vagy annak jogutódja, hiába szeretné visszahívni, nem tudja. Szép kis színjáték ez. Veszi fel az eurót, miközben mocskolódva szidja az Orbán-kormányt és a pártja már rég kizárta.

Legutóbb odáig vetemedett, hogy az Európai Parlamentben, a Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép frakció nevében azt merte mondani, hogy „a Fidesz a kommunista alkotmányfelfogáshoz tért vissza”. Miközben a tét az, hogy vajon számíthat -e a közeljövőben politikai, vagy gazdasági büntetésre Magyarország az unió vezető intézményeitől. Hazaárulás a javából. 

Miért gondolják úgy, ha nem is sokan, hogy Bokros Lajos lesz a megfelelő politikai vezető, aki arra hivatott, hogy a szabadelvű konzervativizmust képviselje Magyarországon?! Habár a mellette ülők sem most jöttek le a falvédőről.

Pusztai Erzsébet mindig ügyesen helyezkedett. Megfelelő időben lépett be az Antall József vezette, amúgy kiállítható „nő hiányban” szenvedő MDF-be, majd jó érzékkel hagyta ott őket 1996-ban, hogy alapítója legyen az MDNP-nek. Aztán az Orbán-kormány idején vissza az MDF-be, meg sem állva az egészségügyi minisztérium államtitkárságáig. Aztán mélyrepülés a széteső pátjával együtt. Dávid Ibolyával, hol szemben, hol mellette – ahogy az éppen az érdeke megkívánta. Talán most dönt először rosszul a mindig jól helyezkedő politikusasszony. Mert Horn Gyula egykori minisztere mellett lojális alelnökként egyelőre nem számíthat nagy politikai karrierje. Hacsaknem – ahogy a folyosói pletykák szintjén már hallható – Bajnai összefogása felé tartanak.

Cselényi László művészember. Filmrendező. Ilyetén módon, mikor a Gyurcsány-kormány idején kinevezték a Duna TV elnökévé, érthető, hogy nem foglalkozott a pénzzel. Csak az érdekelte, hogy minél több minőségi műsor készüljön. Hogy a produkciókat legyártó külső cégek telephely nélküli alvállalkozókat bíztak meg, akik újabb fantomcégekkel szerződtek és hogy az így kialakult láncolatban elillant majdnem 1 milliárd forint – nyilván szintén elkerülte figyelmét. Hisz az ő aláírása csak az első szerződéseken látható. Cselényi csak naivan örült a legyártott műsoroknak, miközben az adófizetők pénze folyt ki a Duna TV ablakán. Persze, mi meg nyilván majd elhisszük neki. Mint ahogy azt is, hogy csak az ő nagyvonalúságának köszönhető, hogy nem érvényesítette a Gyurcsány-kormány időszakában született munkaszerződésének egyes részleteit, így csupán 50 milliós végkielégítéssel mondott le, nem sokkal azután, hogy egy Fideszes kurátor lenyomozta az elfolyó pénzek nagyságát 2010-ben. 

De ki tudja, hogy hová tette az eszét az a Pálfy G. István, aki mostanság nemcsak újságíróként, hanem egyetemi tanárként is tevékenykedett, mikor Bokros mellé állt? Néhány hónapja még a Népszabadság hasábjain hiányolta a Fideszből a szabadelvű konzervatív ideológiát, most meg Bokros Lajosban talált rá? 

Talán Kajdi József a legkevésbé kakukktojás a történetben. A jogász 1989-ben még az MSZMP-t képviselte a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásain. Alkotmányossági ügyekben. Ma pedig Bokros Lajos fizetett alkalmazottja Brüsszelben. Azaz megélhetése múlik a bajuszos politikus karrierjén.

Nagy kérdés, hogy ki fog még Bokros mellé állni? És persze talány az is, hogy ki a fene fog szavazni arra, aki egykori csomagjával milliókat tett tönkre? Ki támogatja azt, aki a Horn-kormány tagjaként, a forint 9%-os egyszeri leértékelésével próbálta az importot felpörgetni, aminek következtében történelmi mértékben csökkent az átlagbérek reálértéke? Akinek köszönhetően egy évig valóban volt Magyarországon tandíj. Aki megszüntette a fogászati ellátás ingyenességét. Aki gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét szűkítette, majd minden családtámogatást lenullázott. És aki valóban felemelte a nyugdíjkorhatárt.

Talán csak azok, akik látták nemrég a bunkó Hajdú műsorában táncikálni...

Tovább..

Alakul a Bokros-Bajnai koalíció

Megalapította új pártját Bokros Lajos. A Bajuszkirály többek között olyan embereket vett be pártja elnökségébe, mint Cselényi László: ő az, akinek több gyanús ügylete is akadt a Duna Televízió elnökeként. Például százmilliókat akasztott le a tévéről több műsorra, amiket végül egy harmadik céggel készíttetett el az ár töredékéért. Bokros – aki korábban MSZP-tag volt és továbbra sem számolt el a plágiumgyanús szakdolgozatával  – az ATV vasárnap esti műsorában bevallotta, hogy egyetlen ellenzéki vezetővel tudott egyeztetni a pártalapítás előtt.

„Bajnai Gordonnal tudtam beszélni egyedül.” – mondta Lajos a Szabad Szemmelben. Ha jobban belegondolunk, számos hasonlóságot találunk a 95-ös Bokros-csomag és Bajnai kormányprogramja között. Mindkettőjük meg akarta adóztatni a családi pótlékot, amit végül csak az Alkotmánybíróság semmisített meg (ennyit a jogállam tiszteletben tartásáról). Mindketten szűkítették a GYES vagy egyéb családi támogatásokat. Mindketten csökkentették a közszféra béreit. Mindketten felemelték a nyugdíjkorhatárt. Bokros bevezette a tandíjat, Bajnai pedig csak szerette volna. És a sort még lehetne folytatni.

Ha mindez nem volna elég, idézzük fel Szigetvári Viktort, aki többek között azt mondta az ATV Start című műsorában hétfő reggel, hogy „ő biztos, hogy nem látna ellenséget Bokros Lajosban”. Senki ne lepődjön meg tehát, ha Bokros Lajos hamarosan Bajnai mellett fog mosolyogni a színpadon. Elvégre neki szánják a „rendes jobboldali” szerepét, akinek az Együtt 2014-re szüksége van. Nincs tehát új a nap alatt; végül mindig összenő, ami összetartozik.

Tovább..

Atyaúristen, merre tart Európa?

Ismét a magyar Alaptörvényt köpködték az Európai Parlamentben. Alapvető kérdés ugyan, hogy mi köze az uniónak egy tagország alkotmányához, illetve hogy mikortól sértik meg egy állam szuverenitását, most mégis  minden efféle aggályt sutba dobva tolakodtak előre a már jól ismert gyűlölködök – egy kis beleugatás végett. Viviane Reding, Európa bulldogja; Daniel Cohn-Bendit, az unió pedofilja; a hazudozós szoci Swoboda; a bajszos hazaáruló Bokros Lajosunk; a zöldek és a kommunisták, közös erővel igyekeztek rövid távú politikai haszonszerzésre felhasználni a negyedik alkotmánymódosítást. Ugyan csak egy órájuk volt Strasbourgban, mégis beleadtak apait-anyait. Ki tud nagyobbat mondani – akár az óvodások a homokozóban.

Először Viviane Reding igazságügyi biztos kapott szót. Saját bevallása szerint az Európai Bizottság nevében beszélt. Mit beszélt? Gyűlölködve fröcsögött! A Bizottság és a Velencei Bizottság ugyan csak júniusra lesz kész a negyedik alkotmánymódosításról szóló jelentésével, de a gyönyörű csíkos ruhájában megjelenő politikusasszony már most ítélkezik. Jó demokrataként, minden hivatalos jelentést megelőzve kritizál. A legfőbb gondja ezúttal az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezési joga, a politikai hirdetések közzétételének újraszabályozása, illetve a különadók kivetése volt. Európai buldogját egyáltalán nem zavarta az az aprócska tény, hogy Navracsics Tibor éppen ezekben az ügyekben nyújtott be módosító javaslatokat. Figyelembe véve Barroso kéréseit. A különadók esetében pedig igencsak kilóg a lóláb. Vajon van-e anyagi érdekeltsége, illetve kára a magyarországi multiadók kivetése miatt Reding asszonynak? Miért fáj neki a hazai bankadó?

A biztosasszony egyébként nem először él erkölcstelen eszközökkel. A minap például, a kabinetjéből szivárogtatták ki azt a hazug információt, miszerint a Fideszt ki akarják zárni az Európai Néppárt csoportból. Állítólag egy Dubrovniki vacsorán merült fel ennek lehetősége. Nos, Kosztasz Szaszmatszoglu, az Európai néppárt szóvivője már másnap cáfolta a hírt. A közleménye szerint „Joseph Daul, a néppárti képviselőcsoport vezetője, Antonio López-Istúriz White, a párt főtitkára, és Viviane Reding, a konzervatív európai pártcsaládhoz köthető, alapjogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős unós biztos nem tartott olyan vacsorát, amelyen a Fidesz jövője lett volna a téma.” Antonio López-Istúriz White, a párt főtitkára egyébként ott sem volt a horvátországi Dubrovnikban tartott ülésen. Érthetetlen, hogy a biztosasszony környezete miért szivárogtatott téves információkat.

Visszatérve az uniós parlamenti vitára, aki hiányolta volna a biztosasszony beszédéből az antiszemita kártyát, annak csupán Hannnes Swoboda, szocialista frakcióvezetőre kellett várnia. Nem sokáig. A bírók korai nyugdíjba küldése mellet a legnagyobb fájdalma az volt, hogy az ELTE egyes oktatóinak táblájára, egy ismeretlen hülye diák zsidózó matricákat ragasztott. Ebből szerinte levonható a tanulság: a Fidesz-kormány miatt erősödik az antiszemitizmus. Ja, és mielőtt még elfelejtenénk: Swobodának is fáj a különadó, amely szerinte az uniós értékek ellen való.

Az antiszemita vádakra Szájer József gyorsan reagált. Külön engedéllyel tehette fel kérdését a hápogó Swobodának, miszerint tud -e arról, hogy az alkotmány módosítása miatt van ma Magyarországon arra lehetőség, hogy a miniszterelnök kérésére betiltsák a nyíltan antiszemita „Adj gázt” motorostüntetés. De a kérdés megválaszolatlan maradt. Jött inkább Daniel Cohn-Bendit!

A 68-as nemzedék, egykor marxista érzelmű fenegyereke is elemében volt. Már a vitát megelőző este pörgött, mikor erőszakkal elvette a Lánchíd Rádió riporterének diktafonját, majd meg is fenyegette az újságírót. Pusztán azért, mert a sajtó képviselője a „magyar ügy” apropóján kérdést szeretett volna feltenni neki afolyosón. Ne felejtsük el: Cohn-Bendit legutóbb a sajtószabadságot féltette az Orbán-kormánytól. A szerdai vitanapon pedig az volt a legnagyobb problémája, hogy szót adtak Szájer József képviselőnek is, mikor az előre meg sem volt beszélve. Frusztráltan ordibált. Szép kis demokrata...

De bizonyos szempontból érthető neurotikus kirohanása, hisz igen zűrös heteken van túl. Több német szervezet és politikus is tiltakozott, amikor a Theodor Heuss-díjra jelölték. A német Alkotmánybíróság elnöke le is mondta a közös megjelenést. Nem akart egy színpadon szerepelni egy pedofillal. A tiltakozók szerint a kitüntetés nem egyeztethető össze „vörös Dani” múltjával, hisz a róla megjelent életrajzi könyvben elfogadhatatlan módon nyilatkozott a felnőttek és a gyerekek közötti szexuális kapcsolatokról. A múltban játékboltban dolgozó Cohn-Bendit ötéves kislányokkal került intim kapcsolatba. Saját bevallása szerint nadrágján keresztül hagyta magát simogatni. És most ő próbálja erkölcsi magaslatról pellengérre állítani a magyar kormányt...

A liberális frakcióvezető, a bunkó belga, Guy Verhofstadt sem volt rest ismét belerúgni a magyar alkotmányba. A magyargyűlölő hírében álló, bukott belgaminiszterelnök ezt a ziccert nem hagyhatta ki. Szerinte az egyik legnagyobb gond, hogy a család fogalmát heteroszexuális párként jellemzi a magyar alkotmány. Pedig a melegeknek is kell gyermekvállalási jog. Verhofstadt újra a hetes cikkely alkalmazásával, azaz Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztésével fenyegetett. De úgy tűnik kezdeményezni senki sem meri. Hisz van benne némi kockázat. Például az, hogy az eljárás során a magyar kormány álláspontját is meg kellene hallgatni. Arányos időben. Ezt pedig nem akarják a „véleménynyilvánítás szabadságának” élharcosai.

Üde színfoltként tűntek fel még a vita során a zöldek. A médiatörvény kérdését húzták újra elő, amely európai szinten már rég lezárt ügy. Teljesen érthetetlen módon, jókora fáziskéséssel utaltak egy megnyugtatóan megoldódott problémára. Hacsak nem az értelmetlen vádaskodás volt a céljuk ezzel.

A csattanó azonban a végére maradt. A Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép frakció nevében felszólaló ex-MDF-es Bokros Lajos szerint „a Fidesz a kommunista alkotmányfelfogáshoz tért vissza”. Aki egy nem létező magyar párt nevében, amelynek jogutódja többször megpróbálta mandátuma lemondására késztetni, nyilatkozott ismét hazaárulóként. Egyébként nagy talány, hogy miként lehetséges a már nem létező MDF nevében okoskodni Európában?

A vita ugyan csak egy órás volt. A megszólalók személyét, illetve a kritikák tartalmát szemlélve azonban joggal merül fel az épeszű európai polgár fejében a kérdés: te atyaúristen, merre tart Európa?

Tovább..

Expendables - Bokros-Bajnai-Fodor

Végre kisimíthattunk egy újabb redőt a homlokunkból: Bokros Lajos is megalapította a saját pártját, ami speciel konzervatív-szabadelvű lesz. Ez Bokros esetében olyan evidencia, mint egy közepesen ismeretlen amerikai szociológusnál a Halmai Gáborral folytatott intim alkotmányjogi elmélyülések (köhécs) után a magyar demokrácia-hiány bírálata. Már csak Kupa Mihálynak lenne időszerű leszerződnie a régi tesztoszteronhőseink közül és foroghat az Expendables. A nosztalgikus, könnycseppekkel áztatott főhajtás a klasszikus, 90’-es évek kasszasikerei elkúrásai előtt.

Úgy tűnik a 2014-es választás a kismillió önjelölt és új-generációs puhapöcs mellett a nagypapakorú, fénykoruktól a zsé-kategória legaljáig süllyedt muszklibajnokok visszatérését is elhozza, akik most újra a frontvonalba állnak és befeszített bicepszekkel fenyítik meg a taknyos fidesznyikokat. Bokros, Fodor és elv kortársai végre már nem csak egy-egy humoros cameo szerepre ugranak be, mint 2010-ben, hanem immár teljes jogú harcosként durrogtatnak, robbantgatnak.

A forgatókönyv persze nem túl bonyolult. Kell néhány balliberális macsó a hőskorból, akik a „Megkeresni, elkapni, kinyírni” jegyében elnyomnak néhány frappáns kétsorost és alapítanak egy szatellitpártot, amelyet rendkívül meglepő módon a kormánnyal szemben pozicionálnak és az Orbánék ellenzékének táborát gyarapítják. Ez volna a koncepció, amitől az összes fideszes terroristának húgyfoltos lesz a burnusza, mert az öreg politikus nem vén politikus és itt az ideje rehabilitálni azt a szakértelmet, amivel olyan kibaszott messze jutottunk, mikor még A-listás politikusként villogtatták kidolgozott felsőtestüket a parlamentben. Aztán meg ugye a marxista vallás szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe és akkor egy főre jutó ellenzéki pártok számában világelső Magyarországra csak megérkezik a történelem vége és lesz itt minden, ami egy liberális demokráciában szép és jó.

Bokroshoz azért nem árt némi CGI feljavítás, mert anélkül igen nehéz lesz eladni őt konzervatív-szabadelvű szakaszvezetőnek. Oké, mi is emlékszünk rá, meg el is mesélte a Metropolis összes alsónadrágot diktafont kívül hordó újságírójának, hogy a 80’-as években lefordított egy konzerv szerzőt és mindezt rendíthetetlen bátorsággal álnéven még publikálta is, de ez úgy önmagában még lófasz. Ettől még nem lett se szabadelvű, sem konzervatív. Mi meg nem áruljuk el neki, hogy mitől lesz valójában az, mert akkor a végén megjelenne a golfklubunk szivarszobájába és és kérne egy gint a minket legyező indiai szolgától. Azt meg nem szeretnénk, így inkább csak tovább röhigcsélünk rajta. 

Tovább..