Végjáték

Lassan úgy vagyok ezzel az MSZP-vel, mint a csillagászok a Plútóval. Elvitatkoznak évekig, hogy akkor most bolygó vagy sem, közben meg az a szerencsétlen kis égitest arra sem képes, hogy ez idő alatt egyszer megkerülje a Napot, vagy bármi meghatározót csináljon a Naprendszerben. A teszetosza kis hülye…

Hasonlóképpen agyalunk évek óta, hogy az MSZP vajon mikor lesz újra komolyan vehető váltópárt, mikor gyűrik újra platformmá a tőlük leszakadt kis szeparatista erőket, erre ők eközben lazán kivégzik magukat. A bennünk megbúvó Kisjános zokog, és lesütött szemmel kér amerikai ösztöndíjat.

A Mesterházy hirtelen jött, feltétel nélküli kapitulációja nem a lassú agónia jele, hanem az utolsó sör szombaton, maga az önmegsemmisítés.

Mert Atti elmúlt választásokon komoly gyakorlatot szerzett a tönkreverődésből, fene se gondolta volna, hogy egy teljesen értelmetlen európai demokráciajáték, tökéletesen indifferens eredménye vezet a bukásához. Persze, ezt csak azért mondom, mert kicsit mosakodnom kell, egy hete lényegtelennek minősítettem az EP-választást, illetve annak a belpolitikára gyakorolt hatását, és emellett az MSZP vezető ellenzéki szerepét se kérdőjeleztem meg. Erre a kissé meggyengült, kágébélázódott Jobbik lehagyja, a Gyuriferi-féle öngyilkos szekta és a Bajnai-csapat befogja a szocikat.

Az kb. mindenki számára nyilvánvaló lehetne, hogy ilyen részvétel mellett nem vonhatunk le következtetéseket az ellenzék belső erőviszonyaira, főleg nem számolgathatunk visszafelé az áprilisi összefogásos eredmények belső eloszlására nézve, tehát tényleg érthetetlen, hogy miért most lett elegük Atteszkából a szoci mamelukoknak, és hajtották el a fenébe. De hát a baloldalon a logika csak hivatkozási pont, nem alkalmazott tudomány…

Szóval most úgy áll a helyzet, mint a BKV-nál egy átlagos kedden, amikor a régi Ikarusokból kellene összeállítani egy működőképes flottát, hogy azért a hetes is járjon az értelmetlen újmetró felett. És ilyenkor kannibalizálnak egy-egy darabot, hogy a működőképes darabkáiból a többi még futhasson pár kört. 

Ez a végjáték.

Az Együtt-PM és a DK most készül az MSZP kannibalizálására. Mert náluk nincs szétrohadva a karosszéria, és működik a motor. Szemben a szocibusszal, ahol se pártvezér, se frakcióvezető, se vezetőség, de még egy kósza magyarázat sem a létezésre, csak néhány kallantyú és rézdrót. Csak úgy vannak. Félig már kibelezve, futómű nélkül félredobva. Egy halom tanácstalan kis tömbbizalmi, akiknek szüksége lenne napi iránymutatásra, célra, jövőképre. Ezt most - ki más? - a Gyuriferi nyújtja, aki megint többnek bizonyult, mint sima jobber paranoid képzelgés. Nem neki kell visszasomfordálnia a szocialistákhoz, hanem külső szereplőként ismét maga alá idomította az MSZP-ét. Immáron másodszor.

Szanyikapitány nem beszélt mellé: „aki önálló utat keres, azt személyesen fogja kilapítani”.

Tovább..

Hungarogáz

Hogy mi is az a Hungarogáz?

A hungarogáz egy semmitmondó felirat egy falon, ha az ember Vác felé megy autóval, láthatja a város szélén. A hungarogáz azonban egy mély jelentéstartalmú összetett szó is, amely külön értelmet nyert a nemrég lezajlott európai parlamenti választás után. Mert ugye egyik oldalon ott van a szépen felépített polgári ideológia, az összeválogatott magyarországi képviselőkkel: van köztük családanya, roma képviselőnő, határontúli magyarok. Megannyi történet, megannyi külön sors összegződik egy képviseleti bázissá, ők így összességében Magyarország múltja, jelene, jövője, sorsa,  törekvései. A magyar valóság.

És aztán ott gomolyog a hungarogáz. Az a csapatnyi egyéb egyén, akik még Magyarországot képviselni hivatottak, és akik szintén megannyi külön történet, megannyi külön sors. Akik összetéveszthetőek, összemoshatóak Magyarországgal, akiket ha akarnánk se tudnánk takargatni, mert sajnos éppúgy részét képezik a múltunknak, a jelenünknek és a jövőnknek. És attól hungarogáz, hogy nem sikerült őket magánügyként kezelni, előgőzölögtek a repedésen, Európa kényes orra alá. Természetesen európai szintű juttatásokért cserébe.

Hát kik is ők. Említsük elsőnek a hölgyet. A csak újabban fajelvű Morvaikrisztit, aki álmatag, Rubint Rékától eltanult vigyorral zsidózik magyarérzelmességtől elfátyolozott hangon, bár nem is olyan régen még a melegkapcsolatok diszkriminatív korhatár-gátja ellen küzdött vállvetve magyarországi meleg szervezetekkel. Meghát ő mégiscsak Balóné. És fajtársa, a Kovácsbéla. Aki ügynök. Az oroszok barátja. Nem a magyarok barátja. Jó, hogy pont őt küldtük.

Aztán itt van a két külön pártocskából bekerült Kormányváltó hős. Euroferi, meg az Eurogordon. Most, hogy itthon nehezebben megy az érvényesülés, megpróbálják közvetlenül odakintről tematizálni a Magyarországról kialakítandó európai képet. Nem Tavares-jelentés lesz, hanem Gordonjelentés. Meg Ferijelentés. Minden héten. Meg fékek és ellensúlyok. Meg náciország. Ügyesebben nem is helyezkedhettek volna. Nem is csoda, hogy visszahívták a tehetséges Göncz Kingát, ha egyszer a forrás mostantól Európában buzog föl… És vitték magukkal Jávor Benedek Kaméleont. Akinek nem teremthetett volna elég segget, aki teremtette. Most épp megint kizöldült, hogy Európába mehet.

És országunk képviseletében kijutott az MSZP utolsó igazán tipikus pártkádere. Az iszákos, prosztó Szanyikapitány. Fejében Naésgyula felejthetetlen mondatának visszhangjával: egyedül maradtál Tibor. De még utoljára menj, és mutasd meg, milyen is a magyar kommunista. Menj, igyál és beszélj. Ne gondolkodj. Csak mondd. Te vagy az utolsó szamuráj…

(Ezúton gratulálok magunknak, hogy ha éppenhogy is, de sikerült a normális magyar ellenzéket is bejuttatni. Drukkolunk neked, Meszerics Tamás, csak ne nagyon nézzél magad köré, úgy legalább négy évig. Nem fog tetszeni, akiket látni fogsz.)

És ennyi. Hát ez a másik csapat is mink vagyunk. Ők is tevékenykednek majd értünk, a mi felhatalmazásunkból, és négy éven keresztül pirulhat majd miattuk az orcánk. Hiába a szépen kitalált és megkomponált polgári országkép. Visszük magunkkal a Muónikasót is, meg a szívtipró éjjelnappal Magyarországot.

Na, ezt nevezem én hungarogáznak.  

Tovább..

Gyurcsány egyébként miért is nincs börtönben?

A mi drága, elévülhetetlen Fletónk újra rángatja a lófaszfát. Csak hát a lófaszfa természete olyan, hogy többnyire az jár a legszarabbul, aki alatta áll. Reméljük, ez esetben Fletó lesz az. (Melyik is az a Mastroianni-film, ahol sokáig csak annyit tudni, hogy a gyilkos szerszám egy márvány pénisz volt?) Szóval Fletó szerint ez a kormány nem fogja kitölteni a négyéves ciklust. Forrongás, felfordulás, apokalipszis... Tegnap meg arról beszélt, hogy az ügyészség a kormányt védi, ezért európai korrupciós ügyészséget kell felállítani. Ahelyett, hogy hallgatna, mint a Népszabadságba tekert tükörponty.

Nagy kérdés persze, hogy taktikus húzás lenne-e a mi Ferencünket hidegre tenni mindazért, amit evvel az országgal öt éven át, kormányfőként tett? Az biztos, hogy ha Fletó kezén a választás előtt kattan a bilincs, eljátszhatta volna a párás tekintetű mártírt, sok százalékkal hizlalva a DK amúgy hangyányi népszerűségét. Még fontosabb kérdés azonban, hogy alárendelhető-e taktikai céloknak az igazság? Hogy kiheverné-e az ún. nemzetlélek, ha a bűnös nem bűnhődik, ha Gyurcsány Ferenc mélységes mély gazemberségei a bűnüldözők és az igazságszolgáltatás tétovasága, vagy a nyugati balfront fejcsóválásra miatt esetleg megtorlás nélkül maradnak? Politikusi szemszögből talán jobb is lenne hagyni Fletót, hogy szép lassan, immár kiszorulva a továbbélő posztkommunista pártocskából is (MSZP), eltűnjön a süllyesztőben? Hogy végül - csakúgy mint Kuncze Gábor - a Klubrádió és a Galamus üdvöskéje, majd a második vonalbeli stand up comedy-k óradíjasa legyen, végül pedig Kötcse bolondjaként végezze. 

Csakhogy az új kétharmad azt is jelenti: alig felfogható mértékű bizalmat szavazott a nemzet a Fidesz-KDNP-kormánynak. Ez a bizalom óriási, történelmi felelősséggel is jár. Többek között avval a kötelességgel, hogy a múlt sebeit be kell gyógyítani. Az egyik ilyen seb köztársaságunk testén az, amit Gyurcsány Kádár János, Biszku Béla és Apró Antal bőrébe bújva ejtett. Miután az őszödi beszéd kiszivárgásával helyzete a párton belül és a kormány élén is bizonytalanná vált, felrúgta azt (az amúgy gyomorforgató) hallgatólagos egyezséget, amit az utódpárt hálózata az ország népének 1989-ben felajánlott. Hogy bár a politika és a gazdaság kulcsopozícióit húsz éven át gátlástalanul a markukban tartották, s ezáltal meghekkelték az egész rendszerváltást, de azért Horn Gyufánál, Medgyessynél és Bajnainál mégiscsak volt egy határ: azaz, hogy úgy kell csinálni, mintha..., annak kell látaszni mintha... Mintha rendes demokráciában és nem egy csekista módszerekkel manipulált féldiktatúrában élnénk.

A sok erkölcsi (például 2004. december 5.), privatizációs (Motim, Ajka, Balatonőszöd, etc.) és gazdasági (Paks, Sukoró, stb.) gaztett mellett Gyurcsánynak nagyon súlyos, és nagyon is kézzel fogható, az általa annyit emlegetett köztársaság létét alapjaiban fenyegető bűnei vannak, amiért volt kormányfőként mindenképpen felelős. Már csak a személyes, büntetőjogi felelősségét kellene megállapítani, kimondani, a remélhetőleg végre megtörténő feltáró vallomások, adatgyűjtések révén.

Ma már tudjuk, 2006 őszétől fogva micsoda ördögi játszmákat játszottak Gyurcsány Ferenc bizalmi figurái. A tavalyi, Szilvásy Györgyöt és a titkosszolgálat akkori vezetőit első fokon letöltendő börtönre ítélő kémperből tudjuk, Gyurcsányék egy idegen, ellenfélnek tekinthető titkosszolgálat (az orosz) kezére játszották Magyarország leféltettebb állami titkait. A tavaly napvilágra jutott Portik-Laborc jegyzőkönyvekben megdöbbenten olvashattuk, hogy Gyurcsány KISZ-es és privatizációs cimborája, azaz megint csak Szilvásy utasítására a magyar titkosszolgálat vezetője az akkoriban az alvilág fejének tartott, ma már sittre vágott Portik Tamástól rendelte meg a Fidesz lejáratását, cserében a szolgálatnak dolgozó bírók és ügyészek segítségét ajánlotta fel a maffiának (!). Az UD Zrt. peréből és a kapcsolódó eljárásokból megismerhettük, hogy Gyurcsány legszűkebb köre (többek között ismét Szilvásy) törvénytelenül megfigyeltette és lehallgatta a politikai ellenfeleket (például Kövér Lászlót), továbbá titkosszolgálati manipulációkkal, törvénytelen adatszerzéssel és megfigyeléssel megpróbáltak hozzásegíteni egyes orosz kormányköröket, hogy fillérekért megszerezhessék az OTP-t, a Mol-t és a Malév-ot (az elsőt nem, a Mol-t részben, a Malév-ot tragikus végkifejlettel teljes egészében sikeresen átjátszották végül). Mindezekről már jó sokat írunk itt a Téblogon, például ITT és ITT. Ugyanezen játszmák részeként, megint csak titkosszolgálati eszközökkel beavatkoztak az MDF 2008-as elnökválasztásába és elérték, hogy a volt rendszerváltó párt onnantól fogva Gyurcsányt támogassa a parlamentben. És például hétmilliárd forintos kárt okozva, bizonyíthatóan egy Gyurcsány Ferenc által vezetett dobogókői kormányülésen kiadott bűnös útmutatás szerint szintén orosz vállalkozóknak játszották át a magyar állam moszkvai kereskedelmi kirendeltségét. Utóbbi ügy a Magyar Nemzet friss híre szerint ősszel végre a bíróság elé kerül.

(Visszatérő kérdés, hogy ilyen előzmények után Orbán Viktor miért köt paksi üzletet Vlagyimir Putyinnal. A helyes válasz alighanem az, hogy más dolog a szovjet időket idéző sötét egyezségeket és megint más szuverén államok közti előnyös üzletet kötni.)

És kell-e kérdezni, hogy miközben a Gyurcsány-Apró-család bizalmasai az alvilággal szövetkeztek a Gyurcsány-kormány hatalmának biztosítása érdekében, továbbá kiszolgáltatták Magyarország alapvető érdekeit, és ezzel együtt sokmilliárdos kárt okoztak nemzeti vállalatainknak, vajon hihető-e, hogy mindezekről EGYEDÜL GYURCSÁNY FERENC NEM TUDOTT? Hogy Fletó ártatlan az érdekében végrehajtott aljasságokban? A válasz egyszerűbb mint egy szájbarágós Szomszédok végefőcím: NEM HIHETŐ!

És nem hisszük azt sem, hogy Gyurcsány Ferenc ne lenne felelős a 2006 őszén gyújtogató, provokáló, a tiszta céllal tüntető tömegeket megosztó, alvilági balhékeltésért! És nem hisszük, hogy Gyurcsány fenyegető megjelenése a romagyilkosságok megtörni látszó vádlottjának bírósági vallomása előtt véletlen lett volna, mint ahogy nem hisszük el azt sem, hogy véletlenül tűntek el a romagyilkosságok valódi felbujtóit célba vevő titkosszolgálati információk! És nem hisszük el, hogy csupán a véletlen az oka, hogy éppen Gyurcsány kormányzásának idején akarnak "szlovák terroristák" robbantani a Fidesz nagygyűlésén, éppen akkor kell nemzeti ünnep idején biztonsági okból mesterlövészeket állítani a háztetőkre, éppen akkor lőnek a rendőrpalotára, és éppen akkor nőnek ki a semmiből mindenféle nevetséges terrorista sejtek? Akkor menetel a Magyar Gárda és akkor dúlnak az etnikai konfliktusok mindenfelé. Sem előtte. Sem utána. Csak pont akkor, amikor ez a megveszett Néró érdekében állt.

És akkor már csak egy kérdés van: ha egészen világos, hogy Szilvásy György, Laborc Sándor és tsai. nem a saját szakállukra gazemberkedtek, és világos, hogy a sok provokáció nem lehet független Gyurcsány Ferenctől, akkor vajon Fletó miért nincs börtönben?

Reméljük, mindez már csak itt és most kérdés, mert így a kampány lezárultával a nyomozás a kellő irányba halad. Reméljük, hogy a diktatúrák plusz az átmenet két zavaros évtizedének annyi megaláztatása után azt a békát, hogy Gyurcsánynak az ország felforgatásáért nem kell bűnhődnie, már nem kell lenyelnie a magyar nemzetnek, mint lelki közösségnek. És a fenti mém hamarosan valósággá válik... 

Ráadásként egy videó Melocco Miklóssal, aki ugyancsak azt kérdi (2.55-től): Gyurcsány miért nincs börtönben?

Tovább..

Respect Timi!

Hősnőnk, valójában közepesen nagy áruló. Egy „baloldali vándormessiás”, aki otthagyta szebb napokat látott híveit, az LMP zöldalmát rágcsáló szavazóit. Akkor miért is kellene tisztelnünk őt? Hisz a képviselői helyért, a pénzért, a hatalomért szelektív hulladékgyűjtőbe vágta elveit. Hisz hasonszőrű társaival együtt iratkozott fel a Nagy Baloldali Összeborulás listájára. Először Gordon mellett foglalt helyet, majd a szocik seggét nyalta ki. De aztán jött csak a feketeleves, mikor a szövetségbe bezsarolta magát Gyurcsány Feri is. De Szabó Timi ezt is lenyelte. Mert kellett neki a mandátum! (A sors diszkrét bája, hogy az LMP végül nélkülük is bejutott, és ha nincs a pártszakadás, valószínűleg ennél sokkal jobb eredményt ért volna el…) Akkor miért is kellene tisztelnünk őt? Hogy is van ez?

A válasz pofon egyszerű. Azért fejezzük ki rövid, de annál mélyebb tiszteletünket Timinek, mert a választások késő esti értékelésekor, ő volt az egyedüli a Nagy Baloldali Összeborulás vezetői közül, aki a Jókai úton lévő szoci székház közös színpadán elismerte, hogy ez a fajta összefogás nem volt „szerethető” a választópolgárok számára. Tisztelet az őszinteségéért a kialvatlan szemű szépségnek!

Igaz, mikor Bajnai még „egyedül” értékelt, a maga szende, vagy sanda módján, ő maga is célozgatott arra, hogy ebben a struktúrában nem volt elég erő, de a Jókai utcában, a közös tájékoztatón már inába szállt a töketlen Bajnai bátorsága – inkább állt be az Orbánt pocskondiázók hosszan kígyózó sorába.

De a többiek még ennél is gusztustalanabbul viselkedtek. Hisz Európában szokás, hogy a vesztesek gratulálnak a győzteseknek, majd felelősséget vállalnak a buktáért. De a mi országunk nem ilyen ország. Pontosabban: a mi baloldalunk, nem olyan baloldal. Mert a tisztességes elismerés, a gratuláció és a felelősség bevállalása ezúttal elmaradt. Mintha senki nem tehetne semmiről. Senki nem merte kimondani a tutit: „Elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon!” – hogy egy klasszikust (aki ráadásul szintén ott magasodott a színpadon és vetett sötét árnyékot a többiekre).

Amúgy egy ekkora „gebaszt” nehéz megmagyarázni. A Jobbik több helyen előzte meg őket, a listás szavazatokban is közelebb került; a Fidesz pedig úgy verte ismét el a baloldalt, mint az a bizonyos halhatatlan szódás, a kevésbé legendás lusta lovát. De hát védelmükre legyen szólva: mit lehet ilyenkor mondani? Nem könnyű eset. De egy biztos, az elhangzottaknál, ha sokkal jobbat nem is, de legalább tisztességesebbet lehetett, sőt, kellet volna mondaniuk.

Mesterházy, akár egy sértődött ovis, akinek elvették a homokozó lapátját imigyen acsarkodott: „A választási eredményt tudomásul vesszük, tudomásul veszem, de ehhez a győzelemhez nem tudok, és nem akarok gratulálni”. Majd jött Gordon, a csalás-elméletével, hogy “a Fidesz manipulált, aljas választói rendszert alakított ki Magyarországon. Ők 100 méteres síkfutásban indultak, mi 400 gáton.” Hah! Szegény hülye Gordon! Észre sem vette, hogy egy lépéssel lemaradt a baloldali retorikában, valószínűleg annyira meg volt zavarodva, hogy fel sem fogta, hogy a világon nincs olyan választási rendszer, amiben ezekkel a számokkal nem a Fidesz nyert volna. (copyright by Török Gábor). És valószínűleg Szigetvári „választási szakértő” Viktor is hiába suttogta a fülébe, nem hallotta, hogy bárhonnan is nézzük, a Fidesz sokkal, de sokkal több szavazatot kapott. Úgyhogy szerencsésebb lenne mást mondani. Esetleg önvizsgálatot tartani.

Tehát minden európai normát felrúgva – elismerve ugyan, hogy többen, sokkal többen szavaztak a Fideszre és kudarcba fulladt az összefogás menetelése – sem Bajnai, sem pedig Mesterházy (akinek ez hivatalból erkölcsi kötelessége lett volna) nem gratulált a győzteseknek. Sportszerűtlen, ízléstelen, gusztustalan magatartás ez! (Megjegyzendő, hogy Orbán, minden vereségekor, nemcsak nyilvánosan, hanem személyesen, telefonon is gratulált ellenlábasainak. De úgy látszik, ő egy másik ligában focizik…)

De ha ezek nem gratuláltak, akkor mit vártunk korunk legszélsőségesebb politikusától, Gyurcsány Ferenctől? A baloldali színházak bonvivánja (megelőzve a két primadonnát: Szabó Tímeát és Fodor Gabikát), olyan történelmi fejtegetésbe kezdett bele, hogy talán nem is él olyan magyar politikai elemző, aki a felénél nem veszítette volna el a fonalat. Persze még mindig van néhány Gyurcsány-fan, aki, ha nem is ért semmit a narcisztikus gondolatokkal átszőtt monológból, akkor is hangosan tapsol. Mert okosnak véli ezt a nagyszerű, „mi az hogy! nagyon is!” tisztességes embert. De Gyuriferi zagyvalékából, amellett, hogy lebutázta a magyar népet, annyit azért meg lehetett érteni, hogy folytatni akarja az „összefogásosdit”. (És ez volt az a pillanat, amikor ismét hálát rebegtek neki a Fidesz stratégák…)

A legviccesebbnek azonban Fodor Gabi bizonyult. Bár neki valóban volt oka a vidámságra, hisz minden társadalmi támogatottság nélkül került be a parlamentbe. Mindezek ellenére igencsak elütő volt jelenléte és viselkedése a letargiát árasztó színpadi jelenettől. Fülig érő szájjal mondta ugyanis el, miszerint „örülünk annak, hogy négy év után lesz liberális párt a parlamentben” Nooormális?  Egyedül van, mint a kisujjam.

Mindezek fényében, Szabó Tímea, akár egy fénysugár, egyedül merte csupán elismerni azt, hogy így, ebben a formában nem fog menni. Bár felelősséget ő sem vállalt a kudarcért, de legalább kimondta azt, amit akkor minden baloldali szavazó gondolt. Hogy ez az egész összefogás nem volt szerethető! Respect Timi!

Érdekes, de hiába állt fel lassan féléve a Nagy Baloldali Összeborulás, így együtt, még sohasem voltak egy színpadon. Valaki mindig hiányzott. (A bejelentéskor éppen Szabó Timit kellet helyettesíteni.)

Így a vereség fényében talán elmondhatjuk azt is, hogy nemcsak hogy először láthattuk őket így, együtt, egy színpadon – hanem minden valószínűség szerint utoljára. Ez a sors fintora.

Tovább..

Gyurcsány Ferenc nem elmebeteg

Mindig gondolkoztam azon, hogy Fletó vajon elmehagyott-e a szó klasszikus értelmében. Mert előfordul, hogy van valaki, aki nagy vehemenciával veti bele magát mindenbe, 150 százalékon pörög folyamatosan, mert van tehetsége és képtelen leállni. Az, hogy Feri tehetséges, ez tény, bár önmagában nem sokat jelent, lévén sok a tehetség, de kevés az, aki ki is futja magát.

Feri kétségkívül kifutotta magát. Megvoltak a maga nagy pillanatai, ezért az a tény, hogy 2014-ben még őt nézzük, ahogy magyar-EU-s zászlótengerben évet értékel, egyben azt is jelzi, hogy tehetsége egészen kiemelkedő. Az valóban tehetség, hogy róla írunk, hisz a kedvelt Boogieman hasonlattal élve egy működő demokráciában minimum már rég a párizsit kéne mérnie a hentesnél büntiből, persze csak ha az erkölcsi és a történelmi igazság egymást lefednék. Nem teszi, ahogy Igazság sincs e Földön, s ebből sok konfliktus is adódik, hagyjuk. Szóval Feri, mint exminiszterelnök Orbánértékelőt mond 10. alkalommal, és egyúttal meg is jeleníti az összefogott baloldalt. Kétségtelen: nem pusztán a fideszmédia álmaiban, hanem a valóságban is ő az ellenzék arca a 2014-es kampányban.

Szögezzük le, ez jóval több annál, mint amit pár hónapja bárki is gondolt volna, amikor végső soron a baloldali és jobboldali think tankokat megelőzve közöltük, hogy bizony Feri egy potentát, és kár lenne leírni a DK-s oldboys válogatottat, élén a megbokrosodott Vágó Istvánnal, mint netes rohamosztaggal. Ott lesz ő - írtunk, vagy legalábbis drukkoltunk neki - hisz Mesterházy egy akkora tehetség, hogy a párizsi szelés számára a teljesség megélése lehetne, nem pedig büntetés, mint Fletónak. Ez a Gordon meg nemhogy miniszterelnöknek nem való, de akkora nímand, hogy kb. egy lambériacsere lévén válthatna korszakot egy bajai társasházban, ha a faterja nem nyúlta volna le a helyi bútorgyárat, spontán ’89-ben, és futtatta volna ki eztán az idióta nevű és fejű agyatlan fiacskáját.

Ebből a szempontból Orbán Viktor újabban mémesített 1989-es nyilatkozata különös aktualitást nyer. Ahogy a (mi) Miniszterelnök(ünk) mondja: a többiek az alapvető képességek hiányában vannak, az egyetlen, akit érdemes komolyan venni, az Gyurcsány. Ez a megállapítás a mai nappal újabb megerősítést nyert. Gyurcsány ugyanis bebizonyította évértékelőjében, hogy nem elmebeteg, hanem konkrétan szociopata. Eléggé hasonlít az ürge az amcsi B kategóriás filmek elmehagyott szenátoraira, vagy a horrorfilmek megszállottjaira. Nem vicc.

A mai országértékelőt a szokásos idióta trollkodással indította, volt benne ketrecharc, meg muszklizás, ami kb. az a szint, amitől még nem jönne lázba a jobber bértollnok. Aztán jött az a kötelező rész, ami minden ellenzéki évértékelő (orbánértékelő) és minden kampánybeszéd kötelező része: szépen fel lett vázolva a természetesen a kormány által saját kezűleg, személyesen elkövetett Nemzethalál, ahogy csak kell. Az Ördög maga Orbán, hisz mocsárba vezetett minket, a demokrácia meg immár múlt idő. Történelmivé duzzadt a válság, gyorsan megidéztetett hát Szent István, gyötrelmek jöttek és elhangzott az első „szélhámos Orbán” is. Ez eddig szimpla nyugger-hergelő baromság, amire még egy schmuckandor is képes, akinél a párizsi szeletelés egy tökéletes világban örök álom maradna.

Ez volt a pont azonban, amikor Feri végre kezdett begerjedni. Éreztük ugyan, hogy az elején vagyunk, de amikor előjött belőle a bukott idealista jajszava, már kezdett felkúszni a vérnyomásom. A nép olyan, mint az Altus Zrt.-t vezető, ám a paksi 80 millióval mégis elszámolni képtelen Klárája, aki valószínű azért nem találja a papírokat, mert mint ma megtudtuk a korai demenciával küszködve képtelen leoltani maga mögött a villanyt. Ez az asszonyalázós momentum Fletónál kezd olyan stand-up alapelemmé lenni, mint a pálinkafőzés Bödőcs Tibornál. Aztán Feri vallott: konzervatív lett, és – Szent István, valamint Kádár bukott idealista követője rögvest Mózes szerepében találta magát, ami ahhoz képest, hogy többször bérmálkozott elég szép teljesítmény. Ekkor jött el egy érdekes rész, amikor hirtelen elkezdett igazat mondani, és ha úgy tetszik a legzseniálisabb manőverre tett kísérletet, ami ha bejön neki, akkor a jobboldal valóban felkötheti a gatyáját azzal a „sokasággal” szemben, akik csak arra várnak, hogy Orbán eltakarodjon. A Kádárral alkudozó, a Rendszerváltás lényegét meg nem értő, és jóléti alkukat kötő Népről beszélt, s ebben a részben nehezen lehetne vitatkozni Fletóval.

Politológusok által régen letudott tény, hogy Orbán politikai zsenialitása az volt, hogy a 2002-es bukást követően kb. a ma sokat emlegetett 2008-as év végére úgy vezette át a Fideszt a tulajdonképpeni baloldal „felségterületére”, hogy képes volt a tábor magját együtt tartani maga mögött. Az úgynevezett „szociális népszavazással” pedig végleg kinyírta a baloldalt azzal, hogy lenyúlta a szavazóit, lenyúlta a „szociális érzékenységet”, amire majd 20 évig alapozta magát az MSZP. Aztán ezzel az „új többséggel” (emlékezünk rá?) meggyőzte a saját pártjuk által magára hagyott „plebejus tömegeket” és – kivárva a sorát, benyalva még egy 2006-os buktát is – a manőver végén besöpört egy combos kétharmadot, és most megint esélye van rá.

Feri viszont elfeledkezni látszik arról az apróságról, hogy a „polgárosodjunk” 98-as világában megszerzett szavazók nem álltak ki a Fidesz, azaz Orbán mögül a balra tolódás ellenére sem. Elképzelése szerint, miután a Fidi ugyanúgy hagyta magára a „polgári nyugatos Európát” ahogy a baloldal korábban a „szociális érzékenységet”, úgy most az alkotmányossági deficit után aggódó, a helyi kiskirályok által széttaposott tyúkszemű, vak komondorok által seggbe harapott csalódott fideszes tömegeket fogja megszólítani az Összefogás az elkövetkező 4 évben azzal, hogy átveszi a kuruc hagyományt. Nem kell már Kádár népe, nem kell a kommunista örökség (lévén az a generáció már szépen ki is halt azóta…) 2014-ben a „nyugatos polgári szekurális baloldal” immáron konzervatív, szentistvánozó' vezetője mutatja a helyes irányt, és még ha csetlenek és botlanak is, akkor is kis Burgundiát, sőt Toszkánát fognak ide álmodni. „Nyugatra megyünk, mert ott a helyünk.” Az összes hiba, és minden erről szólt, mert ez az Orbán minket Kelethez láncol, és a mi helyünk nem a hídon van, Kelet és Nyugat között, hanem Nyugaton.

Most vonatkoztassunk el attól, hogy mekkora a hazugság és csúsztatás-faktor ebben a dologban, és hogy az, ami ez után következett már sokkal kevésbé az pszichopata géniusz, hanem inkább az ámokfutó gyilkos elmekorképét mutatta. Amúgy ha ez bejön a Szivárvány-koalíciónak, akkor valóban emberére fog találni a jobboldal a minden erkölcsi érzéket, mindenféle bűntudatot, empátiát, emberi érzést nélkülöző, már egyszer (sőt, tavasszal másodszor is) legyőzött Feriben. Hisz kezd kopni az a jobbos számonkérés, ami a szoci oligarchák, a ruszkik helytartóinak kapitalistákká vedlett népellenségei ellen szólnak. Ennek talán az oka az, hogy a Fidesz valóban „establishment párttá” alakult, és már nem működnek a régi, „anti-establishment” szólamok, melyekkel a rendszerváltás óta a jobboldal bombázta a tolvaj-maffia szocik rablóbandáját.

A spree killer Gyurcsány ezután azonban Orbánnak címezte minden szavát, és olyan személyeskedésbe váltott a dolog, hogy az igazából elgondolkodtató lehetett volna megint a Hír TV pár nappal korábban megszólított stábjának. Gyurcsány beszédének Orbánt illető része nem kicsit hasonlított az Ördögűző „Nyalj ki!” jelenetére. Orbán Viktor álnok, erőszakos, gyarmatosító gazember! Nyilván. Amúgy ezen a ponton el is érzékenyültünk a Toronyház másik gyakorló szélső-revizionistájával, Mongúzzal, és méláztunk azon, hogy bárcsak gyarmatosító lenne a Szeretett Vezír, hisz olyan jól teljesítsünk az Unió fejlődési motorjaként, hogy akár valóra is válthatnánk a régi mondást: Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz! De Ferinek Orbán- alázás közben is végig ott volt a kádárvilág versus horthyvilág (a beszéd elején tagadta meg a kádárizmust, csak úgy mondom, de ez nem gátolja a rétort…) Szóval sulykolódott a Kelet versus Nyugat, és hát naná, hogy Nyugat az ő, és az jó című dolog. Orbán meg a Kelet, mert Kína meg Paks. Hagyjuk, hisz a népnek – mely nagy tömegben tudvalevőleg a tengerimalacok intelligenciájával rendelkezik - ez bőven elég érvrendszer.

Az igazán felháborító és vérlázító rész azonban a nap aktualitásának spontán beemelése volt. Ugyanis a beszéd hajnalán 102 évesen elhunyt Radnóti Fanni. Igen, a magyar irodalom leghalhatatlanabb kedvese. Ez a leszerepelt bohóc, ez a pszichopata állat pedig a szájára vette. De ha megelégedett volna azzal, hogy azt az egyébiránt ismert tényt megemlíti, miszerint Gyarmati Fanni „közéjük” azaz a baloldalhoz tartozott, senkinek egy szava nem lehetett volna. De ez az utolsó féreg képes volt arra, hogy a beteg, pszichopata agyában, a magyar költészet egyik egyetlen utolsó baloldali, senki számára nem megosztó, hanem mélységesen tisztelt, sőt szeretett személyisége halála napján, ezt az eseményt kihasználja, és egoista, nárcisztikus performanszot rittyentsen belőle. Képes volt mindannyiunk Fannijának halála napján arra, hogy Radnótit szavaltasson az összegyűlt komcsi-liberó hordájával, majd az idézetét beteg módon kifordítva azt az úgynevezett szoborbotrány napi politikai sarába rántsa. Ez azonban nem volt elég, mert még ennél is betegebb módon ezt az egész mocskot amúgy terjengős beszédének korábbi, Orbán-ellenes, személyeskedő ámokfutásához csatolta, melyben azt lebegtette, mintha Orbán Radnóti gyilkosainak lenne szellemi örököse. Ezt tette Gyurcsány Ferenc 2014-ben az országértékelőjében.

Ez a tette volt igazából az, ami a legfelháborítóbb volt mind közül, hisz a többit már megszokhattuk. Azonban arra, hogy ezt bárki elkövesse, csakis egy igazi pszichopatának kell lennie. Mivel hazánkban a nyugathoz tartozás egyik hozadéka, hogy a sorozatgyilkosok és hasonlók nem a villamosszékbe kerülnek, ezért ezennel csatlakozunk Szanyi Tiborhoz. Gyurcsány számára ugyanis két hely van: a Lipót vagy a Csillag. A blogunk nevében - elhatárolódva ettől a mocskos alakítástól - egyben csatlakozva Orbán Viktorhoz: mi is nyugodalmas álmot kívánunk a magyarság egyik legnagyobb költőjéhez most megtérő Múzsájának. Akit - ezzel a pszichopata mocsokkal szemben - mi valóban a magunkénak vallunk. Bocsásd ezt meg Fanni nekünk ott Fönn, és felejtsd el, amit ma tett veled ez az idióta. Meg fogunk szabadulni tőle, ígérjük. Rád meg emlékezni fogunk.

Tovább..

Ha baloldali lennék...

Ha baloldali lennék, én most nagyon el lennék keseredve. Ha baloldali lennék, most átverve érezném magam, úgy érezném, hogy számomra aztán tényleg nincs semmiféle választás. 

Mert, ha baloldali lennék, akkor már nagyon el lennék keseredve attól, hogy a fasiszta Orbán milyen iszonyatos mértékben tiporja sárba a demokráciát, mint olyant. Utcára se mernék menni, mert félnék a jobbikosoktól, hogy megmérgeznek a zöldségesnél, vagy elütnek az autóikkal az utcán, amikor szemmel láthatóan megyek. Valószínűleg ez a félelmem azért lenne bennem megalapozott, mert a jobbikosok köztudottan olyanok, mint a sakálok, akik kiszagolják a félelmet, ami nekem lenne, ha baloldali lennék.

Ha baloldali lennék, akkor 2010-ben is az MSZP-re szavaztam volna, holott amikor a korábban kussoló jobbos ismerőseim épp kétharmadra készültek, még én is szégyenkeztem volna a Gyurcsány miatt. De már akkor rettegtem volna a jobbikosoktól, meg hogy megmérgeznek és elütnek autóval, mert már akkor féltem volna. Na nem azért, mert engem is utolérhetett volna bármiféle számonkérés, hisz én tisztességes baloldali lennék, ha baloldali lennék. De félnék mindenképpen a holnaptól, a mától, a tegnaptól, úgy alapjaimban lennék egy picit parás, mert baloldali lennék.

Ha baloldali lennék, akkor 2011-ben nagyon örültem volna a Bajnai Gordonnak, mert őt egy remek szakembernek tartanám, aki amúgy is visszahozta a szarból az országot, ráadásul az MDF-fel, akik a normális konzervatívok, nem úgy, mint a mocsadék Orbán, meg a szörnyeteg jobbikosok, akiktől félnék. Ezt gondolnám, ha baloldali lennék, és nagyon nem szeretném az SZDSZ-t, mert azok igazából folyton csak gáncsolták a baloldalt évtizedeken át, ők voltak a Farok, aki csóválta a kutyát, és épp ezért Gordont azért is szeretném, mert ő olyan baloldali, mint én: teszi a dolgát, és rendes gyerek, és inkább haverkodik a rendes konzervatívokkal, mint ezekkel a randa szadeszosokkal. Gondoltam volna én, hogy hát akkor itt az ideje, hogy Gordon előlépjen a szürke homályból, és végre korszakot váltson, és összegyűjtsön egy új többséget, akik majd jól kormányoznak. Ez azért is tetszett volna, ha baloldali lennék, mert olyan jobboldaliasan hangzik, ezért lehet mondani a csalódott fideszeseknek is, mert azok is értik, és az jó. 

Ha baloldali lennék, akkor először akkor éreztem volna szarul magam, amikor ezt a Gordont nem vette komolyan a Mesterházy, akit ugyan tisztességes gyereknek tartanék, de nagyon butának, és ezt magamnak is bevallanám, ha baloldali lennék. De aztán hinnék én a Farkasházynak – hisz folyton ATV-t néznék, meg Hócipőt olvasnék, ha baloldali lennék – hogy végülis úgy lesz ez a tandem, hogy Gordon a kormánynál, Attila a pedálnál. És megnyugodnék, mert ha Heller Ági is ezt akarja, akkor az biztos úgy is van jól. Ezt amúgy sosem kérdőjelezném meg, ha baloldali lennék, mert baloldali lennék.

De aztán mégis csalódnék, amikor kiderülne, hogy nem Gordon fog kormányozni, hanem Attila, de azért legalább azzal nyugtatnám magam, hogy ők ketten mégis korszakot fognak váltani, hisz legalább a Gyurcsány nincs ott.

Ha baloldali lennék, akkor érezném nagyon szarul magam, amikor látnám, ahogy Gyurcsány küzd azért, hogy bevegyék a buliba, ami azért jött egyáltalán létre, mert ő szétverte a Baloldalt. Most meg azt akarja, hogy ott legyen az 1%-.os kis pártjával, ami ráadásul tömve van az SZDSZ-esekkel, akiket én baloldali létemre se szeretnék annyira, mert hisz az MSZP is miattuk ment tönkre, gondolnám magamban, ha baloldali lennék. De akkor amikor megtudnám, hogy nem elég, hogy a Gyurcsányt bevették a buliba, amit eleve gáznak tartanék, de aztán látnám, hogy közvetlenül maga mellé az eszdéeszes Fodor Gabit vetette be, és hogy az úgynevezett demokratikus koalíciójából is a Kuncze Gábort vette be újra az élbolyba, már nem nagyon értenék semmit.

Már azt se érteném, hogy akkor mi volt ez az egész dolog az elmúlt 4 évben, amíg én semmi mást nem tettem, csak rettegtem a barna esőtől, az orbán-diktatúra térnyerésétől, vizionáltam mindennek a végét, és most végre elérkezettnek láthatnám az időt a mire is? Hogy megint Gyurcsányra szavazhassak? Aki már ki is lépett az MSZP-ből, meg is bukott, le is őrült bolsimilliárdosozta a Szanyi Tibor, aki már mindenkinek kínos, és akkor én most visszaszavazhatom a Kunczéval meg a Fodorral úgy, hogy baloldaliként még csak esélyem sincs másra szavazni, mint rá? Én ezt nem érteném, ha baloldali lennék.

Keresném az okokat, hogy miként lehet az, hogyha ekkora hatalmas a baj, hogyha tudnám (hisz baloldaliként ezt tudom) hogy az országnak vége, ha még egy pillanatig is itt rombolják a rendszerváltás demokratikus örökségét, akkor miért szól 2014 még mindig Gyurcsányról? Baloldaliként én biztos nem szavaznék az LMP-re, hisz ott a Sólyom meg az Ángyán meg ezek a jobboldali arcok vannak mostanában, ez a Schiffer meg mindig is olyan sunyi kétszínűnek tűnt, sose lehet tudni, hogy kinek a nótáját fújja, a Fideszé-e, de amikor nemet mondott annak a remek Gordonnak, nekem már akkor kiesett volna a kegyeimből, ha baloldali lennék.

Viszont épp emiatt most tanácstalan is lennék, ha baloldali lennék, mert igazából semmi kedvem nem lenne a Gyurcsányra szavazni, pláne így. És ha ez nem lenne elég, akkor most nézhetném,hogyan számolja fel saját magát még tovább az MSZP, akire én még 2010-ben is szavaztam volna azzal, hogy saját erős embereit kicsinálja. Tóth József nem indulna többet, maradna polgármester, Szanyi kapitány, aki még elnök is lehetett volna, most menne az EU-ba tabajdicsabáskodni, és Mesterházy elnökhelyettese meg épp most bukna le korrupcióval a választások előtt alig pár hónappal. Tehát nem is nagyon szavazhatnék másra, mint Gyurcsányra, akire nem akarnék szavazni. Meg az LMP-re, akire szintén nem akarnék. És félhetnék, immár egyedül tovább attól, hogy immár magamra maradva nem vár rám más, mint a sötét orbáni éjjel, meg hogy majd jól agyoncsapnak a jobbikosok. És talán ezért szavaznék úgy megint Gyurcsányra, hogy én se értenék egyet magammal. És ezen a ponton megőrülnék, és sikítva kiugranék az ablakon, de persze csak, ha baloldali lennék. 

De hála Istennek ilyen gondokkal nem küzdök, mert nem vagyok baloldali. Ennyivel jobb nekem.

Tovább..

Gyurcsány – The Big Boss Man

Ki a valódi főnök a baloldalon? – fogalmazódik meg óhatatlanul bennünk a kérdés. Hisz miközben Mesterházy durcásan még mindig a „kötél-ügyön” rugózik; Bajnairól alig hallunk; Fodor pedig (ki tudja miért?) a „liberális” szó mantrázásába kezdett – Gyurcsány ezalatt programot, mit programot: IGÉT hirdet országszerte. Ki tehát a „főnök a házban”? A Nagy Baloldali Összeborulás ovisan durcás listavezetője? Netán a még titkon mindig az amerikai befolyásban bízó Bajnai? Vagy a nevető negyedikként futtatott, a „farok csóválja a kutyát” rendszerekben szocializálódott ex- SZDSZ-s Fodor Gabika? Aligha. Mert Gyurcsány visszatért! Feri InDaHouse!

Úgy tűnik, hogy Mesterházy mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa politikai alkalmatlanságát, miután ismét „beleállt” egy kínos sztoriba. (Ezek tényleg nem tanultak a Bajai videó ügyből?) Így a szocik bármennyire is erőlködtek, a héten másról sem lehetett hallani, minthogy a miniszterelnök-jelöltjük mit is hallhatott: „börtönt”, vagy „kötelet”? Pedig már egy első éves politológia szakos hallgató is el tudja magyarázni azt a közhelyet, hogy aki a saját mondanivalójával képes tematizálni a közbeszédet, az lépéselőnybe kerül a politikai versenyfutásban. Ugyan Mesterházynak sikerült meghatároznia az aktuális diskurzust, de nem azzal a témával, amit szeretett volna, hanem egy kínos magyarázkodással. 

Ekkora bénázását is ritkán látni: egy párt kongresszusa után, a párt elnöke nem képes a mondanivalóját átvinni a köztudatba. Pusztán egy tahó bekiabálása miatt? Dehogy. Leginkább azért, mert Attila képtelen normális ember módjára kezelni a kínos szituációkat. Inkább megy bele egy hosszas és nevetséges magyarázkodásba, minthogy lapozzon. Ami pedig szintén lényeges elem, hogy nem először teszi ezt. Mintha egy új politikai jelenség születésének lennénk szemtanúi, amelyet nyugodt szívvel nevezhetünk „Török Zsolti folyamatábra effektus”-nak.

Így persze hiába erőlködött a hét közepén Gúr Nándor is. Hiába próbálkozott még vizuálisan is ráerősíteni és egy új témát bedobni. Mert hiába idétlenkedett egy mérőszalaggal a sajtótájékoztatón, ha közben még a közgazdászok számára is érthetetlen számokról hadovált. Hogy-hogy nem, ahogy leült a számológépe elé, valahogy kijött neki, hogy 1,2 millió forint terhet jeneltett minden magyar állampolgárnak az Orbán-kormány gazdaságpolitikája; illetve minden épkézláb statisztika ellenére bizonygatta, hogy Magyarországon mégis nőtt a munkanélküliség és csökkent a foglalkoztatás. De a média tükrében most már bizton kijelenthetjük, hogy ez a mérőszalagos-sajtáj bizony nagyon gyengén sült el! Mert hogyha csupán a fotóra pillantunk, feltehetünk több humoros kérdést is arra vonatkozólag, hogy vajon mi a fenét mér ez a szerencsétlen ember (aki jelenleg alelnöke, intézményileg második embere a szocialista pártnak), miközben kormányprogramot kellene hirdetnie. Cselekvési tervet kellene bemutatnia. Mert ennek hiányában és annak fényében, hogy Mesterházy beleállt ismét egy kínos ügybe, legfeljebb annyi juthat eszünkbe, miszerint Gúr Nándor annak a bizonyos kötélnek a hosszát méricskéli ezen a sajtónak szánt képen. (Egyes „rosszmájú internetes húszár” szerint a magyarok átlagos péniszméretének hosszát bizonygatja, amelyben, mint köztudott, kontinens bajnokok vagyunk!)

De a szocik „heti bénázása” akkor kerül csak igazán szánalmas narratívába, amikor meghalljuk „Gyurcsány Szavát”. Mert Ferenc, mint egy valódi miniszterelnök-jelölt, teszi a dolgát. Járja az országot és programot hirdet. Hol itt, hol amott, csöpögtetve (ahogy azt kell), minden nap mond valami újat. És persze konkrétat. (Pl. Megszorítási lehetőségekről, kétkulcsos adórendszerről, a családi adókedvezmény helyett a családi pótlék emeléséről, a multinacionális cégek különadóinak mihamarabbi kivezetésről beszél.) Aztán nyilatkozik, fürdik a népszerűségben. Egyébiránt végül is nem csinál semmi különöset, csupán azt teszi, ami egy pártvezető dolga volna.

Ami pedig a miniszterelnök-jelöltséget illeti: egyre komolytalanabb az az intézményesített gondolat, miszerint Mesterházy vezetné a baloldali összefogást. Egyre kevesebb baloldali szimpatizáns hiszi el róla, hogy alkalmas lenne az ország irányítására. Egyre inkább tűnik úgy, hogy egyedül Gyurcsánynak van víziója, vagy jövőképe a baloldalon (még ha az megszorításokkal teli, horrorisztikus kép is); Mesterházynak ellenben még egy épkézláb ötlete sincs. Mert ő inkább durcásan vitatkozik napokig azon, hogy „kötelet”, vagy „börtönt” hallott; miközben Gyurcsány, igazi vezérként programot hirdet. És most már mindenki tisztán láthatja, hogy ki a baloldal igazi főnöke!

Tovább..

A Milla jelöltje: Valaki Más

Majdnem elfeledkeztem ebben a nagy rohanásban beszámolni róla: Bajnai ismét óriási győzelmet aratott. Nem kevesebbet ért el, minthogy simán megnyerte a Voks ’14 okostelefon-alkalmazás szavazását, ahol a válaszolók többsége őt tartotta legalkalmasabbnak az ellenzéki összefogás vezetésére. Nagy siker ez, az Egymillióan a magyar sajtószabadság oldalán majdnem annyian tettek rá finoman tetszikelést, mint a szomszéd hírre, ahol Mesterházy elegánsan lehazaárulózta a Kaijut, a felcsúti óriásszörnyet. Egyébként a 168 óra című baloldali élet-és rettegésmód magazinból eddig úgy tudtam, hogy hazaárulózni kizárólag a Fidesz szokott, mert ezzel szorítja ki a nemfideszeseket a nemzet testéből, kényszeríti őket bőröndök ágy alatt tartására, jegy nélkül utazásra, a lábápolás elmulasztására. Zárójel bezárva.

Bajnai után a szavazáson, alig lemaradva a Valaki Más jelölt futott be, aki csak egy európai értelemben vett  független szakértő lehet, mert ez náluk alapkövetelmény. Kötelező titulatúra, mint a fáraók megszólításakor a fényességes, meg a gigabréjű. Ők ketten kétharmadot szereztek a voksoláson, megérte hát mozgalmi jelleggel egymásnak küldözgetni a felhívást. Gyurcsány, de főleg Mesterházy jelentéktelen kis hasábot ragadott ki magának az összefogás okostelefonos alkalmazásából. Nehéz idők ezek nekik, az ATV stúdiójában elkövetett közös nevetgélés, egymás gyöngéd becézése ellenére tovább tart a nyomakodás. Még bármi megtörténhet, Mesterházy nem nyerte el biztosra az "Elsőként gratulálhatok telefonon Orbánnak"-pozíciót.

A Valaki Más második helye viszont lézerceruzaként mutat rá a Milla és a 2010 után alakult kis ellenzéki tűzfészkek tanácstalanságára. Érzik ők is, hogy Mesterházy, de főleg Gyuriferi megjelenése a korszakváltásban bizony már nem is akkora korszakváltás. Kis lépés a kormányváltás felé, nagy lépés a hátramenésbe, ahogy azt Armstrong is megjegyezte a világűrből, vagy valami hasonló. A Valaki Más a tanácstalanság, az ötlettelenség és egyúttal a kétségbeesés jelöltje. Mindegy hogy ki, csak ne az Orbán – írhatták volna helyette, csak az két sor és hülyén állna az okostelón.

Nem lennék most (se) a millások helyében. Fogyhatnak a polcokról az amerikai ponyva-önfejlesztő kézikönyvek, mert most meg kell győzni magukat arról, hogy egy Gyuriferi is jobb az Orbánnál. Addig-addig mondogatni, míg hinni nem kezdenek benne. Az összefogás ösvénye olyan, mint egy körömlakk-leárazás a Tescóban – írná ki a Facebookra Oravecz Nóra, ha bármi véleménye lenne a politikáról. Vagy bármiről.

És közben titokban, másik kézzel eltakarva, lehet tolni egy voksot okostelefon-alkalmazáson a Valaki Másra, mert azért tükörbe is kell nézni fogmosás közben.

Szerencséjükre a szavazófülkében nincs tükör.

Tovább..

A nagy baloldali gruppen szex

Végül is megtörtént. Összejött. Habár mindenki sejtette, hogy az összefogás kényszere jó apropó lesz arra, hogy biztos befutó helyre pofázza be magát Gyurcsány a szociknál, néhányan mégis hittek Attilának és Gordonnak, amikor „korszakváltást” ígértek. De az összefogás után elillant minden halvány illúzió: mégis összenőtt, ami összetartozik. Így megy ez…

Lett hát hétfőn közös lista és minden egyéni körzetben összefogás. Ez aztán a nagy durranás! Habár szerelem nélküli, inkább erőszakkal teli, de mégis történelmi léptékű baloldali összeborulás. Bár, hogy a választópolgár mit fog ahhoz szólni, hogy az első három helyen a fiatalításba belebukó Mesterházy; a vezetőként csődöt mondott színtelen-szagtalan Bajnai; illetve az egyszer már csúnyán levitézlett Gyurcsány neve lesz olvasható – azt nehéz megjósolni. Mindenesetre biztos felteszi magának majd azt a kérdést: „Nem ezeket az alakokat zavartuk el négy éve?”

De azért volt olyan is, amit kevesen sejtettek. Meglepetésként robbant be és foglalta el az előkelő negyedik helyet Fodor Gabika; vagy tért vissza (ráadásul DK-s színekben) a dörmögő Kuncze-maci; de azt sem sokan hitték volna néhány hónappal ezelőtt, hogy Juhász „Milla” Péter lesz végül a szappanopera morális hőse. Mert egyedül ő volt következetes és a Gyurcsánnyal szembeni ellenérzései miatt még időben lelépett. 

És mielőtt elfelejtenénk, meglepetésként hallhattuk a hétfői sajtótájékoztatón Bajnaitól és a PM egyik selejtes alakjától, hogy minderről, illetve arról, hogy végül is fel kellett adniuk az elveiket és össze kellett fogniuk Ferenc testvérrel is, végső soron Orbán tehet. Bár Gordon elszólta egy kissé magát, mikor imigyen fogalmazott Gyurcsánnyal kapcsolatban: „okos enged…” (Miközben Ferinek tikkelt egyet a megfeszülő arcizma) Kár, hogy Gordon a mondást nem fejezte be!

Mindenesetre igencsak furcsa lehetett az egykori elvtársaknak munkatársaknak most ellenfélként alkudozni. Ugyanis Bajnai és Mesterházy is Gyurcsánynak köszönheti a politikai karrierjét. Végtére is mindketten Gyurcsány köpenyének újából bújtak ki. Majd egy kis szabad kóválygás után vissza is somfordáltak oda. Szégyellhetik is magukat a szimpatizánsaik előtt!

Az elmúlt négy év viszont arról szólt, hogy Mesterházy és az egy kissé fáziskéséssel a magyar politikába amerikai hátszéllel berobbanó Bajnai, illetve minden újonnan születő baloldali képződmény (Milla, PM) nemcsak az Orbán-kormányt szapulta, hanem igyekezett megszabadulni az igen ciki Gyurcsányi-örökségtől is. Szidták is, mint szódás a lovát. A szoci Szanyi kapitány például diliházba, vagy a börtönbe küldte volna; Bajnai többször elmondta, hogy nem szeretne egy listán szerepelni az egykori üzlettársával; a PM pedig következetesen szembeállt a Gyurcsány-korszakkal. Mert más volt a véleménye például a 2006-os rendőrterrorról. De ennek most már túl sok jelentősége nincs.

Ezek után igen kellemetlen volt ismét Gyurcsány mellett „stand up-polni” egy színpadon. De hát a DK-t be kellett venni, hisz ha tényleg önállóan indít egyéni képviselőket, ha tényleg felállítja saját országos listáját, akkor az éppen elég lett volna arra, hogy egy esetleges bejutási küszöb alatti eredményükkel, a ráadott szavazatok lyukas vödörbe öntött vízként folyjanak széjjel. Habár a friss közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy az összefogásban a szocik többet vesztenek Gyurcsánnyal, mint amennyit nyernek – kármentésként mégis logikus lépésnek tűnhet az összefogás. Ugyanis, ha ez nem történik meg, akkor egy esetleges és várható baloldali vereség esetén, a bűnbak mindenképpen Mesterházy és Bajnai lett volna. Mert nekik szegeznék a kérdést a Heller Ágnes-féle Gyurcsány-buzik, hogy miért nem próbálták meg mégis a teljes összefogást.

Tehát racionálisan érthető Gyurcsány meghívása. Az elvek oldaláról nézve viszont semmiképpen. Nehéz is lesz kipofázni. Mert, hogy beszél Bajnai továbbra is „korszakváltásról”; miként szól Mesterházy a „megújulásról”; és végül hogy a francba magyarázzák majd meg a PM-s árulók, hogy az általuk ugyanolyan gőzerővel szapult Gyurcsánnyal nyomulnak egy listán? Az utóbbiakról, az egykori LMP-s párttársuk, Ertsey Katalin meg is írta a véleményét Facebook-on: „Ahogy az egykori párttársaimmal, barátaimmal felmossák a padlót, az egyszerűen szívszorító.”

De mindez mégis érthető. Kell a pénz és a hatalom. Ha már belementek a játékba, más esélyük nincs a bejutásra. Nagyon kell a parlamenti szék Szabó Tímeának, Karácsony Gergelynek és Scheiring Gábornak is…

Sokkalta érthetetlenebb viszont, hogy „jött, látott és győzött” Fodor Gabi is. De hogy miként és hogy – azt senki nem érti. Valószínűleg az elkövetkező hetekben, a mindenféle infrastruktúra, pénz, vagy párttagság nélküli liberális Fodor-párt bevétele fogja okozni a legtöbb fejtörést a politikai elemzők számára. Hisz még csak mérhető támogatottságuk sincs! Akkor meg mi a fenét keresnek a szövetségben? Mi a francot kóricál Fodor a színpadon? Hogy kerül a negyedik helyre a közös listán? Talán valamilyen kompromittáló fotók lapulnak a széfjében? Talán tud valamilyen szex-afférról? Mert más oka nem igen lehet annak, hogy odahívták.

Mindenesetre vicces, másoknak kínos volt látni az egész történelmi sajtótájékoztatót. Akár egy kényszerházasság nászéjszakája. Csak éppen gruppen módon megszervezve; úgy, hogy egyetlen szereplő sem volt már politikailag szűz. Sőt! Mint valami olcsó prostik, akik pénzért bármilyen szex-partyban hajlandók részt venni. Bár az orgazmus ezúttal elmaradt.

Tovább..

Megújulás helyett összefogás

Majdnem sikerült, hősies küzdelem volt. Bajnai lőtt, Mesterházy cserélte a tárat, kint a Demokratikus Koalíció saját agyukat fogyasztó dühös zombijai. Mikor elfogyott a lőszer, megszűnt az utánpótlás, Fodor Gabi felmentő seregei pedig sosem léteztek, puszta kézzel vetették magukat a harcba. Sokáig, de hiába tartották a bejáratot, mert a Gyuriferi csak beszüremkedett végül a hátsó ajtón valahogyan a Nagy Ellenzéki Összefogásba. Sajgó vállakkal ismerték el: Szinte biztosra vehető, hogy lesz közös ellenzéki lista a DK részvételével.

2010-2011 fordulóján a szárnyát bontogató Bajnai-mozgalom és a teljesen Mesterházy irányítása alá került MSZP is jó helyen kutakodott. A kétharmados söprés után frissiben született helyzetértékelések mind a két alakulatnál az új és hiteles arcokban látták a jövőt, a „korszakváltásban”. Vagyis a kevésbé elhasználódott arcokban – mert azért itt mégiscsak a baloldalról beszélünk. A Haza és Haladás alapítványba szorult liberális szocialisták (szintézis) új arcként az „emigrációból” visszatért Bajnaiban fedezték fel önmaguk megújult változatát (vö: Kun Béla), a szocialisták pedig a Gyuriferi látványos önkívületei miatt másodvonalban, a választópolgárok látószögön kívül ragadt generációban lelték meg a Zsiguliban lengedező fenyőfa-frissességet.

A választási kampány véghajrájában azonban elég volt egy kósza pillantást vetni az egyre kilátástalanabb támogatottsági adatokra, és a programjuk nyomban visszaállt alapállapotba. Futtatás – platform üzemmód – done.

Az elmúlt években megspórolt program-és arculatkészítés az orbánország vs. mindenki tételévé pusztult le, a hosszútávú politikai számításból (vagy tervezésből - ízlés kérdése) meg a százalékocskák összeadogatása maradt. A siker egyetlen mércéjévé azt tették, hogy sikerül-e leváltani a Fideszt, elfeledkezve arról, hogy ennek az esélye közelebb áll a nullához, mint az alagútnál a kilométerkő, ugyanakkor a Nagy Összefogás minden egyes kis részeleme a saját politikai jövőjét rombolja le ezzel a lépéssel.

Mégis mindent feltettek egy lapra, a 2014-es választásra és visszatértek a 2010-es állapotba, ahol a baloldalt az MSZP jelentette és a baloldalon belüli alternatívákat a szocialista párt platformjai között kellett keresgélni. Mindössze annyi változott, hogy a Szili Kati nemzeti szocialistái hazafias népfrontja patrióta baloldala helyett a társadalommérnökösödésbe és korrupcióba szellemileg teljesen belefáradt SZDSZ maradékokat szippantották fel a klotyódeszkáról.

Hát gratulálunk! Meg a Fidesznek is, hogy annyi pénzt kidobott az ablakon, hogy emlékeztesse a választókat a Bajnai-Gyuriferi barátságra.

A kabát újragombolása viszont lehetőséget adott Bajnainak az elegáns hátraarchoz, ahhoz hogy kifaroljon a teljesen idióta ígéretéből, az „egy év múlva miniszterelnök leszek”-ből, miközben ott üldögélt a parlamenti küszöbön és ritmusra bólogatott az Egyszer megjavulok én, jó leszek majd-ra. Persze, a hivatalos magyarázat mi más is lehetne, minthogy az összefogás érdekében tette ő félre a személyes ambícióit. Naná ez egy ilyen önfeláldozó faszi. Egy durkheimi ideáltípus.

Mi várható a hátralévő bő három hónapban?

A szokásos hiszti turbófokozaton. Nemzethalál, orbánisztán, simicskalajos, stadionleszállópályák a marsi inváziós erőknek. És persze a már jól ismert miniszterelnöki casting, ahol előveszik az összes baloldalhoz köthető, de pártpolitikában nem elhasználódott „tekintélyt” Bálint gazdától Glatz Ferencig. Mert ne legyünk naivak, nem azon tárgyalnak órákat, hogy akkor a közös lista hányadik helyére illesszék a lehetmásból táskahordóvá szelídült Karácsony Gerit, hanem hogy Bajnai „visszalépéséért” cserébe Mesterházy is kússzon vissza a második helyre, és találjanak egy „nemzetközilegelismertfüggetlenértelmiségit” a Nagy Összefogás tetejére tortadísznek. Legalább ennyi megmaradjon Gordonkának a két évnyi önlejáratásért cserébe.

Óriási bukakke party kezdődik! Megírom!

Tovább..

Demokratikus receptek a Fenyőünnepre

Hát elkészült. Kapható. Kitűnő karácsonyi ajándék szeretteinknek. Remegő kezek tépik az angyalkamintás csomagolópapírt, és íme, feltűnik a kitűnő Ferenc sugárzó arca, amint az ő konyhájában ugye, főz. Ez a Feri mégiscsak ember, a kolbásztöltögető Viktorhoz képest egy kulináris szuperlatívusz. Ez a mi Ferink a konyhájában kivirul, kibomlik, mint a szegfű, sőt egyenesen átlényegül kicsi, kedves tündérkévé, szemüvegben. Ameddig a barátai megérkeznek, addig rügyezik ő, vagy bábozódik, tetszés szerint. Aztán megjön a G. Vicces Jancsika, vagy a V. Racionális Pistike, nem is baj, ha nem jól főznek, mert ők ebben a csúcsszuper, sonkagőzös konyhai demokráciában annyit tesznek bele, amennyit csak tudnak. Az Ildi például csak beszaladni, meg kiszaladni tud, de hát ő ebben jó, na.

Különös baloldali trend lesz ez, Feri széjjelfolyó politikai személyiségéből a konyhában összegyúrni valamit, hátha a választásokig kisül belőle valami, ami remélhetőleg nem bukta. A magyar választó szívéhez a gyomrán át vezet a gyurcsányi út, mert ha a politikában nem is, a főzésben miazhogy. Nagyonis. Bizonyít ez a Ferenc. (Apropó, ezúton is kösz a helytállásért Sukoró-ügyben az amcsiknál, baszod.) Ez tehát a popszakma, Feri legkésőbb februárban megy a Vacsoracsatába, meg mennek a baloldali többiek is. Egymáshoz. A Gordi is, meg az Attesz is. Sőt még a bazmegdopeman is. De a többiek mindegy is, mert a Feri lesz a Hal a tortán. Különös trend ez, és nem is látjuk még a végét a választásokig, mivel rukkolnak még elő. Lehet, hogy meg sem állnak a szakácsköny-írásnál, hanem perspektívájukat a popszakma jól bevált irányaihoz igazítják. A gyomron át, és a gyomron is túl, a választó szívéig, vagy annál lejjebb, a zsigereken át, valahová.

Ijesztő tény ránk nézve, de a popszakmában - a zeneiben - a vetkőzés dívik például mai napság. Madonna meg a Lédigyagya évek óta fehérneműben jelenik meg, de a Dian Krall, mint jazzzenész, is már csak fűzőben tudja magát eladni. Idehaza Rost Andrea pucsítva hasal legújabb cd-je borítóján. Félreértés ne essék, jó macák ők, Dian és Andrea hangja ráadásul jó, de a popszakma manapság másra kíváncsi: a testükre. Csak a politikai popszakma ne ebbe az irányba fejlődjön tovább. Mi lesz itt, ha Feriék is vetkezni kezdenek?

Mi lesz itt, ha Gyuriferi a toronyházas (nem a miénken) óriásplakátján érvek hiányában a testével hirdeti az ő demokráciáját jövőre? Az M0-s bekötőn valószínűleg a világtörténelem legnagyobb, több héten át tartó tömegszerencsétlensége. Különösen, ha fölzárkóznak a konyhacimbik is támogatni a kampányt. Nagybajúszú Kuncze Gábor például egy szál tiroli alsógatyában jódlizza majd a baloldali összefogás dalát, amihez DominaDopeman szolgáltatja majd a bazmegvokált. Bambiszemű Gordon addig oldalvást várja az összefogást, és hogy valaki végre elfenekelje szeretetből. Mesterházi szerencsére nem fog vetkőzni, az ő teste ugyanis túl prolis. Meg van egy szív a mellkasára tetoválva, benne valami hajdanvolt Julcsa, meg a Kádár János neve. És az LMP sem, mert ők annyira mások, hogy ők inkább még jobban felöltöznek…

De mi lesz, ha kiderül, hogy így lehet választást nyerni. Hogy működik a politikai popszakma forgatókönyve. Először receptköny. Esetleg valami bulvárponyva A parlament titkos zugai címmel, Szepesi Nikolett ajánlásával.

Miért nem lehet valami normális jelölttel, meg érvekkel indulni? És mi ez a receptkönyv egyáltalán…?

Tovább..

Toroczkai, a DK-s náci

A világtörténelem egyik furcsa fintora már önmagában az a tény, hogy Toroczkai László polgármester lett Ásotthalmon. Toroczkai, az utcai zsidózó, az elméletben hatvannégy vármegyés, a megélhetési radikális, a hangember persze mindenki számára ismert. Ő az, aki lelőné Gyurcsányt /2011/ és ő az, aki DK-s támogatókkal lehetett hordószónokból polgármester.

A történet része az is, hogy az időközi polgármester-választáson a Fidesz korábbi embere, a másfél évtizede polgármester Petró Ferenc függetlenként indult, miután októberben a képviselő testület feloszlatta magát. Külön oknyomozást érdemelne, hogy a fenébe került oda Toroczkai az Isten háta mögötti faluba és miként sikerült elérnie, hogy a helyi DK-sok őt támogassák, annak ellenére, hogy korában mit mondott derék vezetőjük likvidálásáról.

Toroczkai, aki eredetileg Tóth László néven látta meg a napvilágot, de valószínűleg nem volt elég nemzethyes a neve, így magyarosított, korunk politikai életének tipikus figurája. Hiszen rovásírásos pólókban zsidózni, ködös magyarságelméleteket rikoltozni öblös hordókról, kifizetődő manapság. Van éppen elég elfuserált sorsú szerencsétlen ebben a hazában, akik úgy várják a gyűlölet szavát, mint Tóth-Toroczkai a politikusi fizetést. Az, hogy vannak olyan figurák, akik ezt kihasználják, egész jó megélhetés fejében, nem különösebben meglepő, a csúnya kurva is többet vállal be, mint a bombázó társa.

A DK szerepe ebben a tragikomédiában talán még gusztustalanabb, mint a magyarosch vármegyésch, betyárosch figura polgármesterré szavazása. A helyi DK-s fiúk, korábban mind derék emeszpések kitalálták, hogy inkább támogatják a műmagyar zsidózót, mint a korábbi polgármestert. Mi több, így is tettek, nem is volt semmi gondja ezzel Gyurcsányéknak, gondolták a politika már csak ilyen és a régi hagyomány szerint jobban kell utálni a polgári demokratát, mint a nyilast, emlékezhetünk erre az ötvenes évekből is.

Egyetlen dékás lett csak torkos borz, ő is csak azért, mert a hallgatás törvényét megtörve hangoskodott, ő pedig nem más, mint Márki József, aki azt bírta nagy bőszen mondani, hogy „akkor is Toroczkaira szavaz, ha Gyurcsány ezért fel is hívja". Ezt azért nem kellett volna, gyorsan ki is penderítették a derék gazdái a pártból. Persze csak azért, mert járt a bagólesője és így kiderült a turpisság. A turpisság pedig az, hogy nincsenek itt elvek. Mindenki a hatalmat és a pénzt akarja. Így került egymás mellé Tóth-Toroczkai és a DK. Szép pár. De ki csinál kit?

Tovább..