Házmesterék levele

Szép magyar szokás a feljelentősdi. Minden tévhittel ellentétben egyébként nem a Kádár rendszer vetette el a magvait a magyar társadalomban, szerettünk mi pörölni meg mószerolni előtte is, de a '49-'89 közötti időszak népbetegítésének köszönhetően lett csúcsra járatva a dolog, szóval nyugodtan tekinthetünk rá a poszt-kádári deficitként.

Két alapvető fajtája van a feljelentőnek. Az első a kiállhatatlan szomszéd (alias Pattoghy Úr), aki beperli/feljelenti az összes szomszédját, meg amúgy mindenkit vélt vagy valós sérelmei miatt. Átlóg a faág, laza a kerítés, 10 centivel odébb a postaláda, 22:01-kor már hívja a rendőrséget a zene miatt, jelenti, ha késik a postás, stb. Ha a politika világában keresünk rá példát, akkor csak nézzünk körül a genderelméletes feministák, vagy szegregáció-ellenes bozótharcosok környékén. Onnan ismerni meg őket, hogy van egy nagyon határozott elképzelésük az őket körülvevő világról, és egy alapvetően hibás elképzelésük arról, hogy annak hogyan kéne működnie. Ezt tudják patologikus szinten hisztérikusan művelni,

amikor már ott is hibát keresnek, ahol nincs.

A második fajta a házmester és családja. Ők azok, akik a nekik nem tetsző dolgokra úgy reagálnak, hogy keresnek egy lehetőleg külső és nagyon gyakran vélt autoritást, akinél mószerolhatnak. Párttitkár, pártbizottság, Moszkva, Brüsszel, Washington, akárki. Magyar közéleti előfordulása a nyílt levelet hivatásszerűen aláíró közíró/értelmiségi/civil/szakértő/jogvédő/stb. Most éppen a MostMi nevű civil izé mószerolna Merkelnél, mintha egyébként Angéla azért jönne Budapestre, hogy teljesítse Schilling Árpiék három kívánságát (Fékegyensúlyokat, Bázisdemokráciát, Orbántakarodást!).

Egyébként érthető Schillingék frusztráltsága. Klasszikus toposz ballibéknél, hogy Orbán meg úgy az egész Fidesz mucsai és nem szalonképes a fejlett nyugaton, és teljes elszigeteltség van, amiből csak akkor tudnak kilépni a magyarik, ha haladó demokraták vannak kormányon. Erre jön Merkel. Orbánhoz. Kénytelenek rászólni Merkelre, hogy itten nincs demokrácia, szóval jobb, ha tudja, kivel is ül le kávézni.

Akkor most következzék az én nyílt levelem:

Kedves MostMi!

Ha nyílt levelet írtok Angela Merkelnek, akkor azt érdemes németre lefordítva elküldeni neki, mert nem valószínű, hogy titeket nézeget, ha nagyritkán fellép a facebookra.

Tisztelettel,

Megalomán Mongúz

Tovább..

Dolgozzál, te helóta g***!

Vörös csillagot választottak maguknak a görögök a hétvégén a Sziriza (Radikális Baloldal Koalíciója) képében – mindenki a szélbalos párttól rettegett Európában, hát most megkapta Európa. Illetve nem rettegett mindenki, mert az európai radikálbal egymás ujjába harapva ujjong a Sziriza győzelme láttán.

A magunkfajta nem tudja, melyik álláspontra helyezkedjen, mert osztja ugyan a Sziriza euroszkepticizmusát, meg osztjuk Európa értelmesebb felének „görögszkepticizmusát”, azaz mi se látjuk értelmét bent tartani őket az eurozónában. Amúgy a legfrissebb hírek szerint, ők egyelőre maradnának, de elegük van az EU-s, IMF-es megszorítósdiból, és némi adósság-elengedést szeretnének, amiről meg a németek nem akarnak hallani.

Mindenesetre a széttartó Európára jó példa a görög út, akárhogy pattognak a németek, azzal fenyegetve a görögöket, hogy az eurózónás tagságukat veszélyeztetik. Éppenséggel veszélyeztessék csak. Épeszű ember se gondolhatta komolyan annak, idején, hogy a német és a görög életmód megfér közös valutaégbolt alatt. Borítékolható volt, hogy a németek neheztelni fognak a „naplopó” görögökre.

A görög válságnak egyébként vannak magyar vonatkozásai is, nem is akármilyenek: talán emlékszünk még a Király András jobbikos politikus szépen ívelő pályáját kettétörő botrányra, amikor a 2010-es választások hevében felkerült a netre a videó arról, ahogy Thesszaloniki központjában azt kiabálta az utcán a magyar hazafi: „dolgozzál, helóta geci!” Nos, a történelem igazságot szolgáltatott Király Andrásnak: kedves és idejekorán elhangzott figyelmeztetésére nem hallgattak a görögök, rájuk köszöntött hát a válság.

A másik magyar vonatkozás a magyar baloldal nyomokban létező reakciója: a Szirizát ünneplő alterbalosok ugyanis győzelmi mámorukban elfelejtették megjegyezni, hogy igazából csak a szavazatok 36,3 százalékát szerezte meg (2,2 millió szavazat), és így abszolvált 149 széket a 300 fős parlamentben – ami ugye csak két fő híján nem abszolút többség. Ja, amúgy a majdnem tízmillió regisztrált választóból 6,3 millióan szavaztak, szóval az arány – ahogy ilyenkor a magyari vesztesek mondani szokták – még nemdemokratikusabb. Eleve többen nem szavaztak, mint amennyien a Szirizára voksoltak! A magyar baloldal mégsem tiltakozik, nem tüntet, nem kifogásolja a görög választások antidemokratikusságát.

Koalíciókényszer ide vagy oda, valahogy nem kezdtek el pattogni a Fidesz többségét kritizáló magyar balosok azon, hogy a Szirizának is osztott győzteskompenzációt a görög választási rendszer – ezek szerint a győzteskompenzáció mégiscsak demokratikus dolog, illetve mégsem csak a Fidesznek kedvez. Utóbbira egyértelmű bizonyíték, hogy a győzteskompenzáció ellenére a Fidesznek egy mandátuma nem keletkezett a görög választásokon. Ahogy igaz ez az egy forduló esetére is, hiszen a görögök csak egy vasárnapot szánnak rá a szavazásra, ami olyan fárasztó, hogy az iskolai nebulóknak négy nap szünet jár utána – pedig ők nem is szavaznak. Sőt, azt sem vetették itthon Alexisz Ciprasz szemére, hogy putyinista – márpedig az.

Most se lett könnyebb a magyari ballerek élete…

Tovább..

Értelmiség útja az osztályteremnyi hatalomhoz avagy ismét összefújta a szemetet a szél

Két társaságban vagyok teljesen tanácstalan annyira, hogy halvány elképzelésem sincs, miről beszélgetnek. A nagyfülű kamaszgyerekek közt, mikor azok a hétvégi WoW partyra készülnek és tervezik meg, ki lesz a tank meg a mittoménmicsoda a raidben, és a másik, amikor összegyűlnek a baloldal krémjei, a kelet-európai értelemben vett értelmisik és nekiállnak bizottságosdit játszani.

Ezeknek a liberálisnak és közszereplőnek hívott önmarketing-menedzsereknek kb. a 20. század eleje óta az a becsípődésük, hogy nekik kell kivezetni a magyarikat a sötét középkorból, a feudális viszonyrendszerből, az akármiből. Mert ők egyszer eredetiben olvastak Marxot, Engelst és még néhány szerencsétlen königsbergi filozófust (itt jelzem: Európa nagy szerencséje, hogy végül a szovjetek annektálták Poroszországnak azt a részét), tehát alanyi joguk van itt-ott papírra vetett elméletek alapján fényt gyújtani az éjszakában, majd - természetesen - a sorok elejére ugorva irányítani a Nagy Menetelést a Szebb Jövő felé.

Ennek a recipiálás-mániának nélkülözhetetlen előfeltétele a betegország percepciója. Ugye, ha nem lenne beteg, akkor nem kellene gyógyítani, pláne nem olyan kísérleti vagy méltán elfeledett gyógymódokkal, melyekkel a világ boldogabbik felében már senkinek eszébe nem jutna játszadozni. Orvosfilozófusra meg különösen nem volna szükség, akkor meg kárba veszett egy élet munkája. Hajjaj… Ez a „beteg társadalom terméke a Fidesz” szöveg konkrétan el is hangzott a Herényikarcsikától. Értsük helyesen: nem a Fideszre kell haragudni, mert ők csak következményei a társadalom ostobaságának. Ezúton is gratulálunk Antal József egykori pártjának a remek „személyzeti politikájához”, mivel egy konzi nemhogy beteg társadalmakról nem beszél, hanem úgy általában társadalomról sem igen, ahogy a fizikusok sem súllyal mérnek, hanem tömeggel.

A világot akarják megváltani, ha kell, ha nem…

Utat tévesztettünk, mert a Viktor hatalomra jutott. Ennyi önreflexió szorult a teljes balliberális értelmiség elitjének elitjébe, hiába régi hagyomány azon a részlegen az önkritika. Nyilván a nagyobb őszinteséghez, a komolyabban vehető „belátáshoz” – hagyományaikhoz híven – munkatáborba kellett volna szállítani néhány családtagot, csak hát az valódi nemdemokráciát igényelne, nem egy olyat, amivel szemben most ők kockázatmentesen akarnak fellépni. Ebben tulajdonképpen egyetértünk velük, mi is innen küzdünk az Iszlám Állam ellen, nem Bászrában…

Pedig valahol tényleg utat tévesztettek, de egyrészt sokkal korábban, másrészt mai napi boldogan taposnak előre rendíthetetlen magabiztossággal. Ha valamit végre el kellene lesni a fejlettnyugattól, az nem más, mint az ő értelmiségi-felfogásuk. Ha lebasszuk Orbánt, mert nekiállt illiberálisozni, miközben tudjuk jól, hogy az általunk követendőnek tartott (beléptünk, nagy többséggel szavaztuk meg, eldöntött tény) nyugat-európai politikai hagyományban az mit jelent, akkor kénytelenek vagyunk a mi kis k-k-európai értelmisieinket is lebaszni. A fejlettnyugati értelmiségi ugyanis nem akarja megváltani a világot. Nem hoz létre bizottságokat, nem keresi a "progresszív jövőképet" (ó, anyám), hanem elvégzi a munkáját. Könyvet ír, repülőgépet tervez, kocsmában mesél arról, hogy erről már az ókori görögök is azt gondolták. Aztán ha mindezzel végzett és még maradt benne tettvágy, akkor nekiáll sollenezni politikusként.

És majd a választó eldöntik, hogy alkalmas-e a feladatra vagy sem. De semmiképpen sem kerülgeti jobbról-balról a népakaratot, amire állandóan hivatkoznak minden egyéb esetben.

Tovább..

Mégis vannak belgák

Na, bravo! Ez szép volt. Közszolgálati televízió díjas bevezetőt sikerült az Indexnek rittyentenie a napi Juhászpeti interjúhoz. Hogyaszongya’: „Fideszes politikusok figyelmeztetik Juhász Pétert: kemény emberek érdekeit sérti azzal, hogy a belvárosi ingatlaneladásokkal foglalkozik. Az Együtt társelnöke azonban nem retten vissza, eltökélt célja a felelősségre vonás, és hogy új választásokat írjanak ki az V. kerületben”. Németh Szilárd csepeli rezsiellenes felkelő napi rajtaütéseiről se számolt be ennyire bekrémezett nyelvvel a királyitévé.

Kicsit kósaandrásosra véve a figurát: sajtóberkekben magukat jól kiismerő forrásaink szerint, az Index belistázott áron kínál felületet politikusoknak az egymás ellen folytatott lejárató küzdelmeikhez.

Ugyanabban az újságban! A pénznek végül is nincs szaga, haladjunk tovább…

Szintén magas rangú forrásaink erősítették meg (rég akartam már egy rendesen kósaandrásosat írni) azt a belvárosi szóbeszédet, miszerint a Juhászpeti múlt hét csütörtökjén udvariassági látogatást tett az MSZP nyugdíjasklubjában, a Deák-körben, ahol Lendvai Ildikó és Kovácslaci bácsi képviseli a permanens baloldali megújulást, a vég nélküli megfiatalodást. Petitől egyébként jó okkal féltek a szocik, hiszen Rogántóni mellett azért az ancien régime-et is rendszeresen szájára veszi az Együtt2014 párt mozgalom akármi elmúlthuszonötévezezése jegyében. Gondolták némi intimpistáskodással, közös ismerősök felemlegetésével, pici nosztalgiázással helyre lehet állítani a status quot. Jelezve, hogy ők bízna Petiben, szeretik, közülük valónak tartják, akár pirosba is öltözhetne, másnap Tamás Ervin olyan pubit írt Népszabi véleményrovatába, amihez hasonlót utoljára ott a dorogi bányászkommuna jelentetett meg Sztálinelvtárs 65. születésnapja alkalmából. Szép a szeme, arca üde, stb.

***

A mai Index pr-interjújában úgy említi Juhászpeti, mint legközelebbi kollégáját, aki segít neki feltárni a feltárnivalókat. Bogád Zoltán képviseli az oknyomozó tudást a kis csapatában. Mert hiába írja a Tamáservin: „talán ezért is mer és tud meggyőzően riposztozni, szellemileg és idegileg jól kondicionált, fegyelmezett, és – mint fogalmaz – nem riadt plüssállat egy kredencpolcon”, Juhászpeti semmit nem változott az elmúlt pár évben. Tény és való, vehemensen tud mindent képviselni, csak éppen nincs mögötte se valódi tartalom, se valódi képesség. Igazából egy mozgóárus, vagy egy házaló termékbemutató testhezállóbb feladat volna a nagy hang mögött megbúvó szerény intellektusának. De ez legyen az ő, illetve az őt első sorba emelők problémája…

Szóval ez a Bogád Zoltán nevű ex-indexes újságíró régi cuccozós haverja a Petinek. Hogy milyen állapotban van, arról forrásaink egybehangzóan felemlegették a bajai választási hisztéria – az oktatóvideó mellett – legkomikusabb epizódját, amikor a teljesen szétcsapott Zutyu (Bogád beceneve) őt megfigyelő, lehallgató, követő fideszeseket látott minden járókelőben, széltől meg-megrebbenő bokorban, reccsenő ágban és rendőrségi védelmet kért, feljelentéseket tett.

Pedig más olvasata is van a nagy erőlködésnek: csupán fideszesek vívják idejekorán kirobbant örökösödési háborújukat, egyesek közülük a buta Juhászpetivel és a szétcsapott Zutyuval.

Merre is van Belgium?

Tovább..

Egy a zászló? - Az eltóbiásososdás veszélyei

Az egész ország javára válna, ha a Fidesz a mégsem lépne az eltóbiásosodás útjára. Az útra, melynek a végén már csak "A jobboldal Tóbiás Józsefe" címért folyik majd a versengés. Hogy a Fidesz esetleges széthullása miért az ország ügye és miért nem csupán a párt karrieristáinak belügye, arra nagyon is egyszerű a válasz: minden józan ember tudja, normális váltópárt híján mi szakadna ránk a kormány bukása után. Pontosabban józannak sem kell lenni, elég csak ránézni a mindenféle cékategóriás nemzetközi játszmák jóvoltából nyomakodó ballib és széljobb mozgalmakra. Tényleg jönne az özönvíz, palagázbérencek rúgnák a szibériai olaj lekötelezettjeinek bokáját a parlamentben. Ebben a közéleti nihilben marad nekünk a Párt, ami ugyan egyre sárgább és savanyúbb, de mégiscsak narancs. 

Szigorúan nem megélhetési, de tunkolási szemszögből kifejezetten jól van dolga a mostani újságírónak. Szinte minden napra akad valami elemezni való a legfrissebb törésvonalak körül. Simicska-Orbán, Lázár-Habony, Lázár-Rogán, Habony-Rogán, etcö, lebontva egészen helyettesi, minisztériumi, megyei, falusi, váltóőri szintekre. Ott tartunk, hogy a párt prominenseit lassan csak kényszerzubbonyban, vagy osztályviktori szigorral lehet egymás mellé ültetni. 

Tegnap épp Rogán Antal szólt oda, finoman, politológia tankönyvekbe illően.

Egyszóval Rogán Antal nem tudja, hogy Habonynak a saját szerepléseivel kapcsolatban melyik döntése a jó.... Talán az érintett sem. De lépjünk tovább! 

Minden bizonnyal a párton belüli másik oldal mesterkedése áll amögött, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának vezetői világos üzenetet kaptak a múlt héten a miniszterelnöktől. Az állami szféra hirdetései mostantól javarészt a közmédiát fogják gazdagítani, Lajosék ne számítsanak egy buznyákra sem.

Az elhatározás egyfelől igazságos, hiszen 2010-től tavaly nyárig, amíg Lajosék voltak a nyeregben, e hirdetési pénzeket kizárólag ők maguk, illetve a kisebb-nagyobb szolgálatokért túlélésre érdemesnek tartott ellenzéki médiumok (lásd: Népszava, Atv) költhették el. Másfelől roppant igazságtalan, hiszen a hadüzenetet érthetően magára vette a jobboldalinak, antikommunistának mondott újságírók vagy nyolcvan százaléka. Mindazok, akik az 1997-végi indulás óta a Lajos-birodalomnál dolgoznak: a Magyar Nemzetnél (exNapi Maónál), a Hír Tv-nél, a Lánchíd rádiónál és a szintén célba vett Heti Válasznál. Nekik hiába magyarázzák, hogy csak a nagyfiúk közti elszámolásról (leszámolásról) van szó, ahogyan lehet majd magyarázni az őket olvasó, hallgató, néző szavazótábornak is, hogy miért keletkezett zavar a centrális erőtérben, és hogyan lett Dániel elvtársból áruló?

Közben persze lehet ellentévét és ellenlapokat csinálni (és kell is), csakhogy kemény dió az. Évekbe telik, míg kialakul a néző- és olvasótábor. A mérkőzésnek hamarosan kézzel fogható részeredménye lesz: Simicska ugyan nem indult el Veszprémben, de arra mérget vehetünk, hogy a kétharmad meghekkelésére fog játszani. Azaz ez lesz az első választás, amelyet a lajosmédia hűvös távolságtartással fog szemlélni. Kiderül majd, nélkülük is összejön-e a győzelem. Máris beszédesre sikerült a Nemzet mai vezércikke:  "Veszprémben választás lesz, eldől, ki lesz a képviselőjük. Más (az ország, a kormány) nem dől se el, se le, és nem is dől be" - írja Körmendy Zsuzsa.

Lehet persze még ennél is jobban egymásnak feszülni, de minek. Ezt a meccset máris igencsak túltolták, bele sem gondolva, milyen szar érzés lehet a pálya széléről tóbiáskodni. Viszont még egyáltalán nem késő bedobni egy Valeriánát és elénekelni együtt a We are the Worldot... 

Tovább..

Nem leszünk bevándorlók!

A magyari libnyaf 01/07 poszttraumás sokkja pillanatok alatt fordult át elszánt orbánozásba. Olyan szemekkel írnak a szavakban elutasított gazdasági bevándorlásról szóló orbáni fejtegetésről, mint akik most álltak fel az Alkonyat-trilógia elől. Ilyet nem lehet mondani, ez már széljobb – fejtegetik sorra a magyari véleménypurifikációs bizottság zászlóshajói. Lehet, ha a Bencsikandrás ír ilyet, akkor a galamuszos bíró böribe is rakja, rögtön miután elégedett dörmögéssel nyugtázta, hogy a fejlettnyugati, bezzegdemokrácia Franciaországban mennyi polgár vonult utcára a sajtó és a vélemény szabadságáért.

A meghatározó ellenzéki szereplők közül Goodfriend ügyvivő roppant cselesen egyből ki is twitterezte Szent István intelmeiből a vonatkozó fejezetet, amely az egykultúrájú államok gyengeségére figyelmeztet. Nos, amellett, hogy István királyunk tanításából érthetetlen miért csak ezt az egy bekezdést tarja a multikulti-érzékeny libnyaf máig érvényesnek, és például a keresztényi hit megőrzésének fontosságáról szóló ciklust nem, azt az apróságot is nagyvonalúan elengedték, hogy a korabeli világtérképen a Karácsony-szigetek mellett többek közt Ázsia se nagyon szerepelt. Tehát a 10.-11. század fordulóján a különböző kultúrák alatt a különböző európai kultúrákat kell érteni, aminek az egyik végén az Ibéria-félsziget, a másik végén néhány orosz fejedelemség egyensúlyozott a sztyeppe szélén lábujjhegyen.

Ezek a 21. században már nem is tűnnek olyannyira különbözőnek. Ugyeugye…

Persze egy demokráciában, ahol a Le Monde álláspontja ellenére is szabad a sajtó, nyugodtan lehet bírálgatni bármilyen közjogi méltóságot, akár karikatúrát rajzolni róla, ahogy Charles Martelként üti-veri a muszlimokat. Ugyanakkor sajtóetikai kötelesség is volna, némi háttéranyag-bányászással egybekötve, valami magyarázatot keresni erre a meglepő kirohanásra.

Miközben a fél világ a Sárli vagyok, nem vagyok Sárli, én Ahmed vagyok, én meg nigériai vitákkal oldja az európai terrorizmus mindennapossá válására való rádöbbenést, valóban minimum fura, de inkább érzéketlennek és populistának tekinthető Orbán párizsi nyilatkozata. Főleg abban a fénytörésben – egy span ironikus megfogalmazásával élve – a rendkívül bölcs és előrelátó vezetőink az elmúlt 65 évben mindent megtettek, hogy hazánk ne legyen célállomása a jobb élet reményében nyugatra vándorlóknak.

A gazdasági bevándorlást élésen elutasító orbáni nyilatkozatra, ami azért messze nem tekinthető egybevágónak az európai értelemben vett nyugati szélsőjobboldal bevándorlókkal és úgy ánblokk az iszlámmal szemben megfogalmazott kritikájával, tényleg csak két magyarázat létezhet. Az egyik szerint – a libnyaf véleményformálóival összhangban – Orbánnál rendesen elmentek otthonról. Viszont létezik egy másik, talán reálisabb és értelmesebb megfejtés.

2004-ig kell visszamenni az időben, a hágai program kapcsán kialakult európai vitákig. A hágai program nagy vonalakban arról szólt, hogy közös európai politikát kell kialakítani - mint minden másban - a migráció, a határőrizet, az illegális bevándorlás területén is.

És ebben a vitában merült fel meghatározó európai politikusokban, hogy bevándorlási kvótákat kellene osztani az tagállamoknak, ne a fejlettebb, nyugati régióban összpontosuljon a migrációs katasztrófa, hanem szépen terítsék ki, egyenlően simítsák el a teljes Európában. A kvótademokrácia, mint az közismert, a legmagasabb szintű társadalmi berendezkedési forma az európai baloldaliak szemében. Kell kvóta a nőkre, az uborkára, a szőlőszemekre, miért is ne legyen az emberekre… Csak ne numerus claususnak nevezze el valamelyik Kelet-Európa történelmében járatlan fantaszta…

Szerencsére akkor ebből semmi nem lett, szépen el is felejtettük az ötletet.

Persze csak találgatok, de simán elképzelhető, hogy a párizsi békemenet résztvevőinél, a felvonulás utáni kávézgatás közben, ismét előkerült a közös európai migrációs politika szorosabbra fonásának ötlete. Az, amikor már nem tagállami hatáskörben döntenek arról, hogy a legális és illegális bevándorlók ezreinek mi lesz a további sorsa, hanem bekerülnek egy nagy közös kalapba, ahonnan tyúkmellű és tyúkeszű európai bürokraták a kvóták alapján szépen leszámolják egyesével őket a tagállamoknak.

Nekünk, akiknek Észak-Magyarország integrálása is megoldhatatlan problémát okoz, valóban nem érdekünk még néhány százezer fekete-afrikai és ázsiai muszlim pátyolgatása. Ezért volt hát a gyors állásfoglalás.

Tovább..

Én is Miriam vagyok

A képen látható kislány Miriam Monsenago. Egyike azoknak a gyerekeknek, akiket egy toulouse-i zsidó iskolában mészároltak le a nem is olyan régmúltban a nyugati érzéketlenség áldozatai, a civilizációs párbeszéd hiányolói, a Nyugat alávetettjei, az illetlen karikatúrák elszenvedői. Róla valahogy kevesebb profil-és borítókép született, hiszen ő nem lehetett a Szent Szólásszabadság, a Nyugati Civlizáció védelmezője hét éves kislányként.

Ha már itt tartunk, talán a média érzékenysége is roppant mód szelektív. De legalább nem született róla publicisztika, hogy elkerülhette volna a támadást, ha nem születik zsidónak…

Tovább..

Áder János, a frakkos gerilla

Először is kijelenthetjük: Áder János frankón meghekkelte a médiát ezzel a talányos bejelentést megelőző bejelentéssel. A médiákok fintorogtak ugyan a dolgon, de két-három mondatnál többet nem tudtak hozzáfűzni a dologhoz, úgyhogy kénytelen kelletlen elküldték a munkatársakat meghallgatni, mit akar az Áder ötödikén korareggel. Tulajdonképpen nem is nehéz elhinni a sírásra álló bajszú köztársasági elnökről, hogy naphosszat azon kesereg a Sándor-palota magányában, hogy senki nem figyel rá. Mindenki csak a bajusza meg az érzékelés határán mozgó mosolya miatt baszogatja. 

Gondolta, akkor csinál egy ilyen vicceset…

A kritikus tömeget és értelmes mondanivalót nélkülöző újévi tünci miatt kielégítetlen libnyaf sajtó jól fel is izgatta magát előre. Még a Török Gábornak is kipirult az arca, hogy hátha az ő foglalkoztatottsága is megemelkedik, amikor az Áder majd bejelenti, hogy elege van a hisztiből, és kiírja az előrehozott választásokat. Néhány átmenetileg munkanélküli megmondóembernek, az újgenerációs Várady Zsoltinak, meg a Vágó Gábor magyar állampolgárnak, de még a lakás-előtakarékoskodást burzsoá luxusnak nevező tüncipuncinak is megizzadt a tenyere, hátha szakértői kormány lesz a vége. Oda kis ügyeskedéssel simán be lehet kerülni szájat habosítani. Az ATV egyenesen élő adásban közvetítette az eseményt, hátha Áder Goodfrienddel az oldalán szimbolikusan elfogyaszt egy SáGa-virslis hotdogot, így intve be az oroszoknak, egyszersmind üzenve a Kormánynak is, hogy az amerikai demokrácia csellel bevette a Budai Várat. És persze Gyurferi is készült, már éjjel megírta a reggeli sajtótájékoztatót szövegét a retyón, Gordi meg a tükör előtt ízlelgette a szót, megbízott szakértői-miniszterelnök.

Talán már a repülőjegyet is lefoglalta, a zoknikat meg a bőröndbe hajította.

Így viszont a sajtónak és mindenki másnak is csalódnia kellett, hiszen bár mindennél nagyobb figyelmet kapott az éghajlatváltozás, és a vele összefüggő köztársasági elnöki terv ügye néhány pillanatra, mégsem lehetett tüncizős-orbánozós ráadásnapot tartani. Ami meg ugye sokkal érdekesebb lett volna…

Kapott viszont a sajtó néhány nem várt infót arra nézvést, hogyan folytatódik a köztársasági elnök éghajlatváltozással és a víz kérdésével foglalkozó programja. A klímacsúcsok és a Budapesten megrendezett Víz-konferencia tanulsága összegződött gyakorlatilag abban a kezdeményezésben, hogy január 1-jével megalakult a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatósága, élén Kőrösi Csaba korábbi ENSZ-nagykövettel. Az Igazgatóság létrehozásának célja az volt, hogy kormányokon és pártokon felülemelkedve képviselje az éghajlatváltozás problémájának ügyét, és hogy diplomácia segítséget nyújthasson a Kyotói Egyezményt felváltó új, kibővült egyezmény létrejöttéhez Párizsban. Ehhez kell Kőrösi Csaba diplomáciai tekintélye, aki remélhetőleg az intézmény nevét is lecseréli idővel.

Ő jelenleg a fenntarthatósági igazgatóság igazgatója, a legfőbb Fenntartó, amelyhez fogható béna elnevezéseket az TOS-ban hallottunk utoljára.

Mint azt már korábban írtuk, 2015 valóban a változás éve lesz, és nem csak a baljóslatú feltételezés miatt az éghajlatváltozás visszafordíthatatlanságáról. Ebben az évben jelenik meg a pápa zöld enciklikája is, és Párizsban is újragondolják a szénmonoxid-kibocsátás világméretű kérdését, ill. ha ez meghiúsul, akkor annak igen árulkodó és messzemenő következményei lesznek.

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amitől Áder János kezdeményezése kezd kicsit gázos lenni. Azt ugyanis meg lehet tenni, hogy a klímacsúcson Magyarország teljesítményéről áradozunk a szénmonoxid-kibocsátás kérdésében, és lehet meghívni a világ nagy vezetőit vízkonferenciát tartani, de ez így, ebben a formájában kezd túlságosan modorossá válni. Az öltönyös, fehérabroszos környezetvédelem nem igazán hiteles, ha végig az az érzés környékez bennünket, hogy Áder János tulajdonképpen a Budai Várból ereget füstpamacsokat az egyszeri népnek, azt üzenve, hogy a komáimmal épp a vízről beszélgetünk idefönt.

Hogy lesz vele némi probléma.

Áder János elképesztően fontos dolgot mondott ki, amikor az éghajlatváltozás kérdését komplex problémának nevezte. Ugyanis valóban nem csak annyi történik, hogy pár fokot emelkedik a hőmérséklet. Éhínségre, a vízért folytatott háborúra és népvándorlásra, de a hazánkat is érintő új betegségek megjelenésére, és a földművelés, állattenyésztés módjának megváltozására számíthatunk. Valamint szélsőséges időjárásra. Áder kezdeményezése valahogy mégis magánakciónak tűnik, amihez nem zárkózik fel a kormány. Ami azonban még fontosabb, az egész mindaddig gerillaharc lesz frakkban, ameddig nincs kapcsolata az emberekkel.

Az átlagmagyari ugyanis nem elégedik meg azzal, hogy a Mátrai Erőmű megoldotta helyette a környezetvédést, meg hogy milyen frankó volt a vízkonferencia. Az emberek leginkább azért csalódottak, mert mint minden, úgy a Föld tönkretevése és megmentése is a fejük fölött zajlik, holott utóbbiban igenis részt akarnak venni, ahogy az előbbiben is szerettek volna a túlfogyasztással, csak éppen az sosem volt jellemző a magyarikra. A tehetetlenség, bizonytalanság elkeseredett energiáját föl lehetne használni egy országos mozgalom létrehozásában, amely tájékoztatást nyújt az embereknek, hogy ők, személy szerint mit tehetnek és miért felelősek a jövőt illetően. Az éghajlatváltozás problémájának komplexitása éppen abban is megmutatkozik, hogy nemcsak fölfelé, hanem lefelé is hatni kell, meg kell találni az utat az emberek felé, akik számára éppen olyan fontos, hogy kormányokon és pártokon felülemelkedve, közösen állhassanak a környezetvédelem ügye mögé.

Egyértelmű, hogy a köztársasági elnök személye hagyományosan protokolláris, jobban áll neki a nemzetközi színtér. Viszont azt is be kell látni, hogy a környezetvédelem ügye iránt szinte teljesen érzéketlen jobboldali vezetés mellett ma Áder János képviseli egyedül az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket állami szinten. Fontos lenne, hogy a hétköznapi cselekvésnek is arcot, rangot kölcsönözzön.

Enélkül a munkája nagyon értékes, de egyszersmind egyre távolodó lesz a magyar emberektől. És addig meg ne beszéljünk többesszámban…

Tovább..

Öntestisértés a példás demokráciák sarokköve

Nemtom mennyire ismerős még a történet az őrült, magyarul beszélő szlovák lányról – Malina Hedvigről-, aki egy szép augusztusi délelőtt félholtra verte saját magát, eldobálta cipőit és ékszereit, majd a pólóján a „Maďari za Dunaj!" felirattal betámolygott a nyitrai egyetemre sajnáltatni magát. A demokratikus szlovák rendőrség természetesen bűntény hiányában rögtön lezárta a nyomozást, Ficó Róbert miniszterelnök pedig kijelentette, hogy a lány hazudós.

A 2006-os incidensnek itt akár vége is lehetett volna, ha ez a hazudós, magyarul beszélő szlovák némber nem átallja tovább hajtogatni a maga igazát, miszerint, hogy őt fényes nappal megtámadták, amiért magyarul beszélt, és azóta is megalázva érzi magát amiatt, ahogy a szlovák igazságszolgáltatás ezt az ügyet kezeli.

De a Ficó Róbert miniszterelnök is tehet arról, hogy nem feledkezhetünk meg erről az egészről. Ő ugyanis ország-világ előtt jelentette ki, hogy a lány hazudós. Ha pedig valaki hazudós, akkor az olyant meg is kell büntetni, ezt jól tudják mind a szlovák állampolgárok, akik közül ketten feljelentést is tettek hamis tanúzás vádjával. Bár sem a szlovák titkosszolgálat alkalmazottja, sem az azóta öngyilkos lett vágsellyei alkesz nem volt jelen a súlyos öntestisértésénél, de a feljelentést azért megtették.

Malina Hedvig természetesen nem állt meg, és az Emberi Jogok Európai Bíróságánál is bepanaszolta a becsületes és toleráns szlovák igazságszolgáltatást. Ennek hatására aztán Szlovákia kényszeredetten elismerte, hogy Malina Hedvignek úgymond sérültek az emberi jogai, az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig közölte, hogy a továbbiakban hagyja őket a Malina békén a hülyeségével, az ügy ezennel Európa számára lezárva. Az igazságos Szlovákiát viszont semmi sem gátolta meg abban, hogy hamistanúság vádjával tovább ne folytasson eljárást Malina Hedvig ellen, egytől öt évig tartó szabadságvesztéssel fenyegetve őt. 2014 decemberében ugyan azzal a csellel sikerült ejtetni a vádat, hogy az azóta magyar állampolgárságot fölvett Malina Hedvignek joga lett volna a per anyagának magyarra fordított változatáshoz, a szlovák bíróság azonban ezt elmulasztotta. Természetesen véglegesen is ejthetik is a vádat, csak oda kellene hatni. E nélkül azonban ez a jogi cselezgetés pusztán időhúzásra elég, amíg majd magyar fordításban is olvasható lesz, hogyan hazudik Malina Hedvig.

Azon természetesen nem csodálkozunk, hogy 2006-ban miért nem lett nagyobb visszhangja ennek az ügynek. Ismerjük az MSzP kisebbségpolitikáját, nem is vártunk komolyabb lépéseket. Viszont az, hogy 2015-ben, tíz évvel az incidens óta, 5 év polgárinak és nemzetinek mondott kormányzás után még mindig Ficó Róbert aljas állításának próbál érvényt szerezni a szlovák igazságszolgáltatás, ráadásul egy, azóta magyar állampolgárrá lett személy ellen, az példa nélküli.

Milyen különös, hogy 700 forintos internetadó ellen tömegek vonulta utcára, de 2006 óta Malina Hedvig miatt senki sem! Kivéve néhány magyarul beszélő szlovák állampolgárt.

És itt közel sem arra utalok, hogy Gulyás Érzékenyítő Marcinak, és kis csapatának kellett volna ezt megtenni, hiszen ők a nemzetfogalom más dimenzióiban mozognak. Hanem a többieknek. A vasárnaponként jó magyar bor mellett a liberálterroron búsongó családfőknek, meg a Borbásmarcsi-tetkós háziasszonyoknak.

Milyen különös az is, hogy egy olyan ország, ahol a nemzeti kisebbségek példa nélküli módon képviseltethetik magukat - önkormányzatokat alakíthatnak, az Alkotmányban rögzített módon részt vehetnek az Országgyűlés munkájában, iskoláik kiemelt támogatásokban részesülnek – és amely létrehozta és ápolja a Visegrádi országok egységét, milyen hihetetlen balfaszkodást művel, amikor a nemzetközi színtéren kell helytállnia. Más országok simán elérik, hogy szabadon engedjük baltás gyilkosaikat, ahogyan tettük azt az azeri Ramil Safarov esetében. Vagy ott az ír gázoló esete, akit nagy nehezen sikerült lecsukatni másfél évre két gyermek megölése miatt, de azt is úgy, hogy Írországban töltheti le a büntetését. Idehaza pedig biztos többen is segítettek volna felismerni tettének súlyosságát a magyar elítéltek közül.

Én nem tudom, miféle pokol szabadulna el a Kossuth téren, ha a Ficó Róbert mintájára Orbán Viktor is valami hasonló önmegverős alamuszisággal állna elő, akár csak egyszer is. De azt sem értem, miért nem szabadul el hasonló pokol ugyanott Malina Hedvig miatt, akit a 21. században a szlovák igazságszolgáltatás 10 éve hamistanúzással vádolhat, miközben összeverték, mert magyar. Hol van ilyenkor a CÖF, meg a sok bocskais jobbikos…? De a ribiséta emancipált résztvevői is tarthattak volna nyilvános félmeztelen önostorozást, hiszen Malina Hedvig egy nő. Egy bántalmazott nő. Egy kisebbségi nő.

Azzal tulajdonképpen kiegyeznénk, ha Ficó Róbert, a szlovák rendőrség akkori vezetői, valamint a bíróság prominens képviselői bemutatnák, hogyan is kell magunkat megverni. Aztán lehetne szavazni, mennyire volt hiteles… Csak ami a magyariaknak abszurd, az Szlovákiában a demokratikus jogállam. 

Tovább..

Jaj, szegény Török Zsolti!

Skandalum, elvtársak! Szegény Török Zsolt kartárs, a Párt egykori Ökle, a bárhol bármilyen témában inkompetensen üvöltözni képes egyszemélyes hadserege nyomorog. 66 ezer/hó. Minimálbér. Ennyiből él. Egy azóta törölt facebook-bejegyzésben panaszkodott erről, mi meg azóta törjük a fejünket a Toronyházban, hogy mit kellett bevállalnia ennek a szerencsétlennek, hogy minden nap jusson az asztalra 10 deka hagyóféle parizer.

WC-t takarít a halasi állomáson? Libatollat foszt Bajnainak?

Egészen új jelenség ez az MSZP-nél. Egy egykori elnök egykori erős embere, miután kiesik a pikszisből, nem egy felügyelőbizottságba zuhan, esetleg igazgatótanácsban találja magát. Ráadásul Törökzsolti nem egy Zuschlag. Nem ment neki utólag saját pártjának, nem zsarolt ki milliókat a titkos pártkasszából a hallgatásért cserébe, nem turnézta végig aprópénzért a kormánypárti sajtót, hogy "de én csak azt csináltam, amit szoktunk" .

Nem. Ő szépen hátralépett, kussolt és lojális maradt. Az ilyen kiszolgált pártkatonák valaha simán kapták obsitként az MSZP közeli cégekben pozícióit.

Ha nem politikus lenne Török Zsolt, még sajnálnánk is. Mert azért ha végiggondoljuk, elég szemét az a világ, ahol egy párt feltétel nélküli lojalitást követel (ezt Törökzsolti még túl is teljesítette, ami a maga nemében lehetetlen, de neki sikerült), aztán ezt hála nélkül hagyja a szűkös NER-időkben. Pedig így szokott működni a képviseleti demokrácia. Könnyű, amíg nyerésben a csapat. Viszont amikor vége a sikerszériának, akkor kell a pártoknak igazán odalépniük, és nem elengedni bozótharcosaik kezét. Egy első vonalbeli politikus felégeti maga mögött az összes hidat, amin később visszatérhetne a civil életbe vagy soha nem is volt alkalmas arra, hogy a piacon kamatoztassa "lenyűgöző" tudását. Ez a dolgok természete.

De ismétlem, egy pillanatra sem sajnáljuk Zsoltit, hisz politikus, viszont hálásak vagyunk neki, ugyanis a kifakadása rámutatott valamire, ami sokkal nagyobb, mint az ő személyes tragédiája.

Minden jel arra utal ugyanis, hogy valami gyökeresen megváltozott a szocik háza táján. Úgy tűnik, hogy elfogyóban a hátországuk. Nem csak a szavazók tűntek el az elmúlt 6-8 évben (valljuk be, megdolgoztak érte keményen), és nem csak a párttagság karcsúsodott le a DK-s exodus mértékén messze túlmutatóan, de eltűnt az a hátország is, amelyik a politika és a gazdaság közötti szürke zónában egyszerre biztosította és használta a párt hatalmát.

Game over, MSZP.

Még lehet kapálózni egy kicsit, de hamarosan oda fognak kerülni, ahova a rendszerváltozás óta kívánjuk őket. A párttörténeti múzeumba. Török Zsolti meg hó végén nézheti át a zsebeit némi apróért, hátha összetúr annyit, hogy még egy parizeres zsömle beleférjen.

Tovább..

Végre nulla napot kell aludni a következő értelmetlen tüntetésig

Ma este ismét utcára vonulnak a körömfájósok, az idő előtt kopaszodók, a mindennel elégedetlenek. A másnapos, harmadnapos megmozdulás apropóját, mivel az évvégi kormányzati lustálkodás miatt decemberben nem sikerült egyetlen egy netadó mértékű és értelmetlenségű átalakítást bejelenteni, valamint az emnullás körgyűrű is a körúton kívül van, így nem más szolgáltatja, minthogy 3 éve ekkor vonult az ellenzék az utcára az alkotmányozás miatt.

Tulajdonképpen egy évfordulós emléktüntetés várható…

Hetiválaszosan fogalmazva: miközben ezeket a sorokat írom, éppen otthon ülök a konyhában és a nyitott ablakban cigizem. Ennyire érdekel a mai tüntetés, pedig tavaly, a McCain beszédekkel, Goodfriendes dalolásokkal színesített hurráoptimizmusban egyenesen forradalmat vizionáltak néhányan az Opreház elé januárra. Akkor még mi is úgy voltunk, hogy kimegyünk sörözni és nevetgélni. Ehhez képest a forradalom elmarad, oda az utolsó obivánkenobi. Egy szervező karácsonytájéki atévés interjújában már akkor forradalmat érzékelt, afféle láthatatlan forradalmat. Mindezt mára felülírta a mínusz 15 fok és a harmadnap.

A rövidnadrágos decemberben, kb. 30 fokkal melegebb időben írta valamelyik netes pravda, talán a 444, hogy a borzasztó hideg (estére vastag pulcsi), orkánerejű szél (megmozdultak a falevelek) ellenére is összegyűltek ezren az orbáni rezsim metafizikai korrupciója ellen tüntetni.

Most lehetne valódi hidegben bizonyítani az eltökéltséget, és hogy megérdemlitek a NED milliárdjaiból a magyari műveleti területre szánt dollárokat...

Negyed óra van hátra a kezdésig. A tavalyi tüntetések alkalmával ilyenkor már helyzetjelentéseket, tömegbecsléseket, sőt, önbíztatásokat olvastam a már említett pravdákban. Hogy "sokan vagyunk, de állítólag még sokan jönnek. Olvasónk jelenti, hogy a 11-es buszon még látott 5 ember, köztük legalább kettő nem pesthidegkúti milliomoscsemete!" 

Ők ma otthon maradtak, mert a busz hideg, apu meg nem hozza ki a kocsit a garázsból...

Tovább..

Végső visszaszámlálás

2015 is elérkezik lassan. Párat kell már csak aludni, és jöhet a pezsgődugó-röptetős, tűzijáték-füttyös visszaszámlálás, a füstöltcsülök-ízű csókok, és az ordenárévá üvöltött Himnusz pillanata, aztán telefonálás a rokonyoknak az agyonraterhelt mobilhálózaton, hogy hát nálatok is újév van?, micsoda meglepetés! Ez a visszaszámlálás lesz azonban a végső, és nem azért mert világvége lenne, annak a meghatározásába a maják is belebuktak.

A klímakutatók azonban éppen ezt a remekbe szabott dátumot jelölték meg, amikor a globális felmelegedés visszafordíthatatlan lesz.

Persze lehet azon vitatkozni, hogy miért pont ez az év lenne az, miért nem épp a 2016-os, vagy inkább a 17-es lenne jobb, de ez a lényegen mit sem változtat. Aki a decemberi kellemesen tavaszias viharok láttán amúgy sem csóválja a fejét, hát annak mindegy. Az időpontot amúgy James Hasen, a NASA klímakutatásért felelős egyik agytrösztje lőtte be, amiért is többszörösen is kompromittálta magát Ámerikában, olyannyira, hogy esetenként korlátozták a szabad véleménynyilvánításban a demokrácia hazájában. Így megy ez ott, lehet finanszíroznunk kellene ott valamelyik utcai ellenzéket… Esetleg a fergusonit, azok belevaló gyerekek…

Hogy megértsük a problémát, amit már a 80-as években előre jelzett, elég annyi, hogy baj lesz a vízzel. Elég csak a Discovery dokufilmjeiben meghallgatni idősebb Günther bácsit, a Svájci Alpok hegyikecske-felmenőkkel is rendelkező túravezetőjét, aki keserűen számol be arról, hogy fiatalkorában a hegygerincről egyszerűen csak átlépett a gleccserre. Ahogy az idő elszállt Günther bácsi fiatalkora felett, a hegygerinc és a gleccser méterekkel távolodott el egymástól, és nincs utánpótlás, a gleccser tehát fogyik’. A gleccser, ill. a gleccserek által táplált folyók pedig el fognak apadni. Eztán minden kicsit másképp lesz majd mindaddig, amíg már minden kicsit nagyon másképp nem lesz majd.

Sok helyütt elfogy majd a víz, máshol meg túl sok lesz belőle. Ebből lesznek a bajok…

Belépünk tehát azon sci-fik világába, amiket eddig csak filmpluszon láthattunk, persze nem úgy hirtelen, hanem alamuszi lassúsággal, de fogalmunk sem lesz róla, hogyan is fogy alakulni, mert jobb erről nem is beszélni. A Magyarisztánban és térségében is tapasztalható erőteljes nyomásgyakorlás az energiakérdés tekintetében azt mutatja, hogy a fejet a homokba kell dugni! Miközben mindenki az évtizedes európai világbékéről papol, konkrétan a magyarik szomszédságában éppen háború dúl a Nyugat és a Kelet között az energetikai helyezkedés érdekében, nacionalista törekvéseknek álcázva azt. Pedig nincsen másról szó, csak arról, hogy a fosszilis energiákat ki szolgáltassa a jövőben a világ polgárainak. Lehet választani, hogy a klíma-egyezmény alól magát fölmentő Ámerika palagázával fűtjük tovább a kecót, vagy a csokiosztogatásról elhíresült ruszkik lesznek a befutók, akik különben a klímakérdést szintén figyelmen kívül hagyó Kína és India felé is érdekeltek.

A probléma tehát leginkább abban van, hogy miközben tehetetlenül szemléljük ezt a cicaharcot, de közben messzemenőkig hiszünk a megmentő Vasemberben, még mindig a fosszilis energiák elfüstölése a kérdés. Holott, és mégegyszer jeleznénk, 2015 van, tehát már valószínű buktuk ezt a békés bolygót, és nagy átrendeződések, éhínség és szárazság, szélsőséges időjárás köszönt majd ránk. A túlélésen kellene gondolkodnunk. Sokan persze még mindig nem képesek felfogni, hogy az eddig a föld alatt nyugvó fosszilis energiák végtermék-többletének lekötésével is foglalkozni kellene.

Épp jelenleg is pusztítjuk a világ erdeit, amelyek erre képesek lennének.

Nincs elmagyarázva, hogy minden egyes szerencsétlen fa, virág, vagy kóró a túlélésünket segítené. Ehelyett a 444 által is gondosan lehozott amerikai tanulmányokat olvashatunk a zöldenergia sikertelenségéről, és arról, hogy nem térül meg a befektetés. Nincsen benne pénz. Ilyenkor persze fölmerül a kérdés, hogy a fosszilis energiák felhasználásának maximalizálása lassan 100-150 éves előnyben van a zöldenergia néhány tíz évéhez képest. A benzinpazarlás T-modelles hagyománya óta mára már 4-5 literből is megtehető a 100 km. Szóval még itt is van innováció. Az elektromos áram felhasználása tekintetében pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az egész emeleteket elfoglaló lyukkártyás számítógépek óta mára a kézikütyünkben hordozzuk annak hatványozott teljesítményét.

A világ energiaéhsége tehát szemenszedett hazugság, hiszen rendelkezésünkre áll már ma is a technika ahhoz, hogy maximális teljesítmény mellett minimális energiát használjunk fel. És ez minden területre igaz. Ráadásul az innováció, a kutatás, a fejlődés mind ezirányba mutat. A világban mégis háborúk dúlnak az elavult, fosszilis energiahordozók eladásáért. Mi pedig, a világpolgárok, tehetetlen szemlélői vagyunk ennek a folyamatnak, hiszen mindez a pénzről, a gazdagok és hatalmasok pénzéről szól. Azért, hogy a hatalomban maradhassanak, és őértük mások vívják a háborúkat.

Természetesen jogos a kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen. Feltéve, ha akarunk, és nem hisszük el, hogy tehetetlenek vagyunk. Ehelyett érdemes elgondolkodni azon, hogy a hatalom mindig azoké, akiket azzal felruházunk. Ha értéktelenné válik mindaz, amelyet ők értékként számunkra felmutatnak, akkor elszegényednek, és csóringer csatornatöltelékek lesznek. 2015 és a következő évek kihívása abban áll, hogy személyes harcaink és döntéseink által ezt a hatalmat elragadjuk a kezükből.

Az oly gyakran emlegetett civil tevékenység éppen ezt jelentené, hogy személyes életünket, döntéseinket éljük meg felelős, a jövőben gondolkodó személyiségként. Mert mi vagyunk többen. És hogy lesz e hatásunk a jövőnkre, ahhoz elég bizonyítékként annyi, hogy a kézikütyünkben hordozzuk mára a világot. Találkozhatunk, tervezhetünk és cselekedhetünk közösen. Ez a globális információáramlással immáron felruházott emberiség képes a közös túlélésre. Ez lesz a pillanat, amikor a globalizáció-fagyi visszanyal, mert már nemcsak a gazdag brókerek és pénzemberek élhetnek vele. És nélkülünk, a munkánk, és a pénzünk nélkül ők senkik. Tegyük őket semmivé. Éljük túl a percembernyi önzésüket.

2015 a változás éve kell, hogy legyen, különben elbasztuk végképp, és irány az Alpha-Centauri. Majd ott nyilván mindent jobban fogunk csinálni. De ez megint a filmplusz...

Tovább..

Neverending tünti, mert ciki a Fidesz

Most már ottan tartunk, hogy a HVG megírta: ciki a fidesz. Szóval mostantól az. Egy szépen fölépített hisztihadjárat közepén, ahol hovatovább a derékfájósok, a frontérzékenyek, a körömbenövősök, az idő előtt kopaszodók és a Kovács nevűek is az utcára vonulnak - hiszen baja mindenkinek van - elérkezett az idő, hogy lecikizzék a fideszt. Bayerzsolt természetesen már tud róla, hogy az ámerikánusok hosszas előtanulmányok után találták meg a megfelelő lejárató kifejezést a szótárban, és sürgősségivel adták postára Jóbarátnak, aki meg odasúgta a HVG-nek az új irányt.

Nem lepődnénk meg, ha az Amerikából kiutasítottak következő csapata már nem korrupcióval lenne megvádolva, hanem cikiséggel. Goodfriend majd bemegy a Parlamentbe, aztán leadja az újabb listát, hogy vannak nevei, akikről úgy tudja, hogy: cikisek, you know. Konkrétumok helyett megsejteti majd a guccssitáskát, meg a rolexet, meg a többszintes, halványlilára csinosított kérót.

Csakhát a cikiség önmagában nem indok semmire…

Ha jobboldalinak lenni nem is cikis, hiába szeretné azt sugalmazni a HVG, egyesek mindenesetre borzasztóan terhesek a kerkó szavazótábor számára, aki nem ilyen képviselethez, nem ilyen stílushoz szokott, mint amit az Ejjdedrágakarorámvan János, meg az Ejjderatyitáskátlóbálok Árpád képviselnek. Ez az elkókásodott társaság sokkal inkább képzelhető el a PlayBoy zsúrfiú mellékletében, ahol finoman lehet utalgatni, ki hogyan ráncigálta meg a celebmacákat a feleség háta megett. Kókakának rokkantosított helikoptere is volt az egyszerűbb parkolás végett, idáig még nem értünk el ugyan, de kijelenthető, hogy ez a csapat merőben idegen a konzervatív értékrendtől. Idegen test, minden finomságot, érzékenységet és stílust mellőző újgazdag magamutogatók.

Mert eközben odakint, mármint a Parlamenten túl, dübörög a Neverending Tünti, ami valóban hasznos lehet, ha ennyien csinálják. Az exemeszpés, ifjú-DKs nyuggerek péládul most tanulják a demokráciát. Egy év alatt be is hozzák azt a sok tüntit, amiből az átkos 40+12 alatt párthűségből kimaradtak. Már fölismerik a magyari zászlót is, és megtanultak egyszerre tapsolás helyett egyszerre üvöltözni.

Igaz, nekik a véleményük annyira kifejlett, mint a halványlilakecósok ízlése az innenső oldalon.

A sok állás nélkül maradt megélhetési jótevő, fincsi-csináló liberális meg most tanul fázni, sokáig a szabad levegőn tartózkodni. Ők nem a demokráciát tanulják, hiszen ha szembejönne egy, akkor felismernék, de ami Magyariban van, az szerintük biztos nem az. Nem ott vannak a fékek és az ellensúlyzók, ahol az összehasonlító alkotmányjog első előadásán hallották. A többire meg már nem mentek be…

Ők a kétharmadnyi magyari szavazóban sem hisznek, mert az másképpen gondolkodik, mint ők. Ehelyett most megismerkednének a néppel, akiről eddig csak hallottak és beszéltek, de érintkezni nemigen volt alkalmuk velük. Fölmérhetik végre a sok érzékenyítés és európaiasítás eredményét, amin annyit dolgoztak eddig, hogy a nagy hangos egyetértésben milyenné is sikerült nevelni a népet, a harcostársakat, megfelelő technikával hajigálják-e a billentyűzetet.

A sok pirospozsgás fiatal viszont pont a demokráciát tanulja.

Ez az új progi most, hogy már nem lehet kiülni a Gödör elé sörözni a hideg miatt, ráadásul a Gödröt el is vitték onnan. Kezdetben persze azért kellett kimozdulni, mert apuék jóltejelő állásai, bizottsági helyei megszűntek a vidékikolis fideszisták nyomulása miatt, és veszélybe került a reggeli kakaóscsiga. Mostanra viszont kiderült, hogy buli ez az utcai demokrácia. Talán nemsokára azt is megtanulják, hogy a céltalan hőbörgés nem vezet sehova, csak kurva rossz lesz a közérzetük tőle (metafizikai korrupció), de négy év múlva dől el úgyis minden, amikor szavazni kell.

Addig kell állampolgári ismeretekből behozni a lemaradást. És ami a legfontosabb talán, el kell tudni menni szavazni. Az pedig nehéz…

Tovább..

Ne szívjál füvet, mert olyan leszel, mint Juhászpeti!

Napok óta ez a Deutsch vs Juhászpetya féle drogháború tölti ki napjainkat az önmagukat fejbedobó forradalmárok mellett. Hosszas elmélkedés és bölcselkedés után végre rájöttünk, ki rejtőzik valójában Juhászpeti alakjában. Ő nem más, mint az ellenzék, az igaziellenzék és a mégigazibbellenzék drogügyi Terry Blackje!

A 90-es évek második felében robbant be a köztudatba Rácz Károly, alias Terry Black. Most nem fogom előtúrni a kronológiát, hogy mi volt előbb, az örökbe fogadom Danikát és átműttetem magam nővé mert a gyereknek anya kell, aztán apának hívott, szóval vissza az egész, vagy a közéleti kavarása a "ki meleg, ki nem" média-roadshow keretében. De ez mindegy is. A hasonlóság alapja az utóbbi, mivel olyanról nem hallottunk, hogy az azóta Külön Peti 2014 bejelentette, tölgyfává operáltatja magát, mert az örökbe fogadott cannabis cserjének árnyék kell.

Szóval Terry Black "előadóművész" azzal járta körbe a kor meghatározó médiafelületeit, hogy a budapesti meleg szcéne mélytorkaként insidereként pontos információja van arról, hogy ki, kit, mikor szopott le, és mekkora meglepetések lennének, ha egyszer kinyitná a száját (most nem azért!),.. mert biza a politikai/gazdasági/kulturális/média/stb. elit tele van olyanokkal, akik ugyan szeretnek a saját nemük köréből válogatni szabadidős partnereket, de szeretnék megspórolni a cámingáuttal járó felesleges médiafelhajtást és a szívmelengetően együttérzős magyarnarancsos mélyinterjúkat. De ő tudja, abban a csodaszép fejecskéjében el van rejtve az információ. Ő még odáig nem ment, hogy konkrét neveket mondjon, konkrét személyeket buzizzon le, de arra elég volt, hogy heteken keresztül bérelt helye legyen a Napkelte stúdióban.

A napkeltés arcok azóta átigazoltak az ATV-be, csak érdekességképpen mondom.

Aztán itt van Juhászpetya, akinek már nincs annyi esze, mint Terry Blacknek volt, és nevesít is. Deutsch Tomit, a nemzet Brüsszelbe delegált "ki a faszom az a ..." facebook huszárját. Deutsch Tomi meg perel. Egyszerű ügy. De az analógia csodálatos. Ugyanazok az sajtómunkások, akik anno beálltak tercelni Terry Black mögé, most Juhászpetinek adnak mikrofont a szájába.

Csak ugye fontos különbség, hogy míg Terry Blackben működött némi egészséges önvédelem, addig Juhász elvtárs szélesre tárt pupillával állt bele a történetbe azzal, hogy ilyen szépen felkínálta magát. Ez vagy egy újabb érv amellett, hogy miért nem szabad hosszú éveken keresztül füvezni, vagy tényleg el kell hinnünk Peti vagyonnyilatkozatát, ugyanis szemmel láthatólag nincs pénze ügyvédre, illetve gondviselőre, aki helyre tette volna, mielőtt bedugja a fejét a bírósági nyaktiló alá.

Azóta már próbál kihátrálni az ügyből, de elég ügyefogyottan, és persze terelni is, szintén gyatrán. Nyilván a volt napkeltés arcok az atévén nem fogják keresztkérdésekkel összezavarni, de a Bíróságon lesznek problémái. Mert onnan indultunk, hogy személyesen ismer sok embert, akik együtt drogoztak Tomikával. Ismerve Juhipetit és a haverjait, alapvetően itt hibádzik a történet, mert még egy Deutsh Tamásból se nézzük ki, hogy ezekkel egy légtérben tartózkodik önszántából. Aztán ezt később odáig szelídítette, hogy fórumokon olvasta több hozzászólótól. De sokan vannak ezek a hozzászólók, csak sikerül valamelyiket a bíróságra rángatni tanúskodni. Ő nyugodt, szerinte ez így lesz a Bíróságon megtárgyalva:

"-Kedves gandjaman152! Drogozott ön Deutsch Tamással?

-Igen. Hajnalra úgy szét volt csapva, hogy csak akkor talált ki a klotyóra, ha húztunk neki fehér csíkot a konyhából."

Erre szokta mondani Piréz barátom: "a kutyámnak több esze van, de még sincs szavazati joga, ez meg indult a választáson - valami hibádzik a demokráciánkban". Ami meg a legviccesebb, hogy Juhászpetya már ott tart, hogy ez neki mellékes, az ő fő területe a korrupció elleni harc, és azzal szeretne foglalkozni, de a csúnya Fidesz próbálja ezzel a drogtémával elterelni a figyelmet. Mintha egyébként nem ő indította volna el droglavinát.

Lehet ez a Peti tényleg hülyére szívta magát?

Tovább..

Lepaprikaszprézték őket, ezért betört a fejük!

Kinek osszuk ki a hét császárattila-díját a tegnapi tüntibeszámolók kapcsán? Az Index csodálatos germanizmusban fogalmazott, általános alanyban megírt dolgozata, a "betörődtek a fejek" derék munka, viszont a 444! "áhh, uhh, ez már forradalom, áhhh, uhh" cikkecskéje maga a remekmű. Nem tudunk dönteni!

Tulajdonképpen rendben volt a tegnapi hőbörgés. Bájosan felidézte bennünk a 90-es évek közepét, amikor még lapátfülű kiskamaszként, mocskoslilák! tényállítással felkiáltással próbáltuk lefújatni magunkat a közeggel vagy gyalogrohamot kívántunk intézni a lovasrendőrök ellen, megidézve ezzel Holstein hovatartozásáért vívott dán-porosz háborúban a magyari vitézek hősies helytállását egyfajta színes hadijáték keretében.

Igaz, annak legalább volt oka a saját idiótaságunk mellett: a remek magyar foci.

Kellett már nagyon Szarvasbélabendegúzék black frideyes tolakodása a rendőrökkel, mert kezdtük nagyon unni ezeket a tüntetéseket. Ugyanaz a 10 szónok, ugyanazokat a vicces látomásokat adja elő hétről-hétre diktatúráról, szovjetmagyarországról, milliós gyermekéhezésről, nácizmusról, akármiről. A Tesco nyitvatartásért meg skandáljon, aki pénztáros akar lenni…

Tegnap éjszaka viszont végre volt két sebesültjük. Igaz, az némileg árnyalja a Berkut-legénységről és a Majdanról szőtt meséket, hogy pár tökhülye kollégájuk számolta csak el a sörösüveg röppályáját, és találta fejbe az első sorban lökdösődő Mécs Imre Decemberi Ifjakat.

De semmi baj, az Index megírta, hogy a fejek betörődtek. #Minőségiújságírás.

Azért inkább járjatok meccsre! Annak sincs értelme, de a focink még mindig magasabb színvonalú, mint a parlamenten kívüli ellenzékünk. Hogy ezért hova számoljuk a pontot, azt megint nem tudjuk...

Tovább..