A baloldal megújítása kimerül a politikai köcsögösködésben

Október 12. után október 13. következett. Várható volt, meg is énekeltük két posztban, hogy különösebb meglepetést nem vártunk, a „forradalom” megint elmaradt érdeklődés hiányában. Lehet folytatni az 500 embereket megmozgató, világmegváltónak címkézett tüntetéseket a norvégcivilekkel, esetleg egymással verekedni a DéKá ellenállásain. Egy ihletett pillanatában Törcsigabcsi mondotta még a választásokat megelőzően valamelyik Kálmánolgának az atévés fellépése során: nagyobb esélye van annak, hogy a Fideszkettő leváltja a Fideszegyet, mint a baloldali győzelemnek belátható idő belül.

Az, hogy mindenki „a lehetőségekhez képest” győztesnek tartja magát, csak az alacsonyra helyezett mércére mutat rá.

Öröm az örömben(!!!) a baloldal számára, hogy most 3 évig közelébe nem kell menni az általuk (kéretlenül) képviselni szándékozott szavazóknak a fülkéhez, végre szabadon áldozhatnak időt és energiát legkedvesebb tevékenységükre, az egymással való leszámolásra a baloldal megújítására.

Külső szemlélőként szórakoztató éveknek nézünk elébe. Van a baller térfélen 3,5 + 1 pártocska, ebből a 3,5 néha összeállt eddig, néha nem, illetve van az LMP. Ezek akarják egymást megújítani, hiszen a baloldal belőlük áll. Bár az LMP annyiban különbözik a 3,5 másiktól, hogy ők az egész politikát, nem a többi baloldalt akarják megújítani annak ellenére, hogy eddig az önmaguk egyben tartása is többnyire megoldhatatlan feladatnak bizonyult.

Őket kifelejtve a baloldal és az Egymást Megújítók állnak elsősorban szocialistákból, akiknek valóban nagy gyakorlatuk van a megújulásban. Horgyufa óta annyiszor és annyira megújulták már, és maradtak végül ugyanazok, csak egyre színtelenebb, szagtalanabb, unalmasságukban a délidőben vetített mexikói szappanoperákhoz mérhető figurákkal, hogy tényleg csak a legbolondabbak hisznek Tóbiásban és az ő reformjaiban. A menetrend a szokásos lesz: Tóbiás vagy az utána következő elnök megfogalmazza a baloldali fordulatot (igen, egy magát szociáldemokratának tartó párt programja, hogy ezentúl baloldaliak lesznek – a szerk.), bizonytalan kézzel megszavaznak egy rezsicsökkentést vagy egy bankbaszogatást, erre Bitó László berendeli őket a nappaliba, és minden visszaáll alapüzemmódra, együtt tekernek ki Farkasházyhoz lapogatni az aktuális hyperliberális megváltó-közgazász hátát.

Aztán vannak a demokratikusan önmagukkal koalíciózó gyurcsányisták, akik egyszerre kívánják képviselni a Bokros-féle nemlétező konzervatív gazdaságpolitikát és a radikális kommunistákat. Baloldali Mos Eisleyként működnek, náluk gyűlik össze a galaxis szemete. Egyetlen közös pont a Gyuriferi ájult tisztelete, ami kimerül az „ő volt, aki egyszer legyőzte Orbán Viktort”-ban. Ők annyira nem is megújítani akarják most éppen a baloldali politikát, hanem maguk alá rendezni a többi kis pártot, hátha úgy vissza lehet csempészni a táncos-komikusukat az élvonalba. A DéKának tényleg ennyi a programja: Legyen újra Feri az út és az igazság! A legfrissebb folyosói pletykák szerint az önmagukkal való koalíciót már szűknek érzik, a közeli jövőben Demokratikus Unióba kívánnak tömörülni önmagukkal. Félünk, ennek a karizmatikus őrületnek Feritown lesz a vége…

És végül van az maradék másfél párt, az Együtt plusz PM. Ők valóban képesek lesznek megújítani a baloldali politikát, amennyiben az kimerül a politikai köcsögösködésben. Nem vártunk túl sokat Karácsony Gergőék székfoglalójától, de azt, hogy Zuglóból valami progresszív zarándokhelyet akarnak csinálni, ahova a hívek látogatni, a párttagok megbízási szerződésért érkeznek, de mindezt nem is titkolják, ami azért meglepő. És persze fő célként a kormányzattal való kerületi ellenállást nevezték meg, mint marcipánt a köcsögtortán, elvégre egy kerületi vezetőnek mi más feladata lehet, mint a kormányzattal való napi kardozás…

Mert valóban lehet vitatkozni a Liget-projekten, de részleteiben. Egészében elutasítani a Városliget és környezetének rehabilitációját szimpla politikai köcsögösködés. A többnyire budai zsúrfiúkból álló Együtt-PM tagjai nyilván nem sűrűn járnak ki a Ligetbe, a környékén meg pláne nem mozognak, és tulajdonképpen a budai hegyekből valóban szépen néz ki a Városliget. A távolság mindig szépít.  Viszont közelről egy elszlömösödött, lerobbant vidék, az Andrássy útról jobbra-balra indulva gettókkal, benne bálás-ruha boltokkal, külterületi gyroszosokkal, és ócska talponállókkal lehet csak találkozni. Elvileg ezek a PM-es gyerekek valaha társadalomtudományokat hallgattak, de ennek és minden városszociológiai törvényszerűség  ellenére ragaszkodnak ehhez az elrohadáshoz.

Mert a politikai köcsögösködés törvénye ezt diktálja.

Botpéteráki szerint, aki egy viszonylag ortodox közgazdász, tehát a progresszív-vonalnak sem kötelező legyintenie rá, a high-tech ipar, illetve a pénzügyi szolgáltató központok Budapestre településében a város kínálta életminőség sokkal fontosabb, mint hogy mit mond Husszein Obama egy Soros-ankéten, vagy a személyi jövedelemadó mértéke. És a Városliget Zugló felé eső oldalán is bőven volnának lehetőségek a fejlesztésre, amire tökéletes lehetőséget biztosítana a Liget-projektre való rácsatlakozás.

Ha valami, akkor az előbbi Botpéteráki magyarázza, miért inkább demokratikus szigetként akarják fenntartani a kerületi ragyákat, lehetőség szerint megfúrni az egész fejlesztést. 

Nem valami speciális baloldali mánia az életveszélyes, lepukkant középületekhez, területekhez való ragaszkodás, hanem sima politikai köcsögösködés.

Tovább..

A baloldal megújulásának gátja: a neoliberalizmus

Akkor most kérnénk egy fröccsöt. Kettőt. Vigyorogva nézzük ugyanis az "epic fight against the Kaiju" újabb epizódját. Azt a bohózatot, ahogy a nemzetközi értelemben vett európai és demokrata, valamint haladó baloldal épp újfent agonizál. Ne legyenek azonban kétségeink: a legnagyobb baj a magyar baloldallal nem az, hogy ők magukban személyükben külön-külön, és együtt is totál alkalmatlanok többre, mint leszelni a CBA-ban 20 deka párizsit, hanem hogy nem tudnak honnan egészséges és sikeres mintát kopírozni. Enélkül viszont életképtelenek. Ha megértjük a nemzetközi összbaloldalt, azon belül is a számukra fetisizált angolszász munkásmozgalom működését, látni fogjuk, hogy gondjaik mélyebben gyökereznek.

A magyar baloldal ugyanis nem kreatív, hanem kivitelező csapat. Jön a tuti külföldről, legyen az Párizs, Moszkva, Berlin vagy épp London, ők meg szolgaian megpróbálják leképezni azt Mucsán, hogy ettől legyünk mi fejlettebbek. Ami van kint, itt is az lesz, ha van egy Tony Blair vagy Giddens, már ott sertepertél Másik Viktor, hogy feliratozza az elméletet itthon a parasztoknak. Ha viszont a példa mégse stimmel, akkor a keleti gyarmatokban egyenesen dögvész pusztít, nem csak kisebb kilengés történik, mint a nyugati magprovinciákban.

Még mielőtt az „Illiberalizmus Hete” programsorozat keretében megkapnánk a billogot, hogy újfent a Kaiju ánuszát nyalogatjuk, jelen írás címe igazából fordítás: a The Guardian című brit baloldali lap publicistája, Paul Verhaeghe jutott hasonló konklúzióra a minap. Az amúgy elég combos elemzés olyan erős mondatokkal van tele, minthogy a "neoliberalizmus előhozta belőlünk a legrosszabb énünket". A lead is rögön ilyen mondatokat tartalmaz: "egy olyan rendszer, ami jutalmazza a pszichopata személyiséget, megváltoztatta etikai hozzáállásunk és egész személyiségünket." Erős nem?

Mintha csak a Palpatine rémbeszélne Tusványososon.

Ez a "liberális – illiberális" téma elég aktuális a demokrácia szívcsakrájában is, mivel a nyugati bal is pont olyan identitás-válságban van, mint a honi, csak épp ez nem olyan látványos, és mivel arrafelé az önkritika nem egyenlő a rituális önmegsemmisítéssel, jóval hasznosabb is. Verhaeghe azon elemzők közé tartozik, akiknek a baloldaliság azt jelenti, hogy "a nép felhatalmazásából a népért". Ezzel nem is lehet túl sok bajunk, hisz ezt az elvet a Kaiju is több-kevesebb következetességgel képviseli, főleg amikor a neoliberális oligarchákkal, bankokkal, hatalmas cégekkel, sőt az EU, szintén neoliberális döntéshozóival szkanderozik. Elvégre nem ők hatalmazták fel a kormányzásra, mint pl. Bajnait…

Ha így tetszik, Verhaeghe a „klasszik baloldal” elképzeléseit támogatja, ami valljuk be nem áll messze az ízlésünktől, ha épp szociális népszavazásról, rezsicsökkentésről, bank-elszámoltatásról van szó. Csak zárójelben jelzem, hogy ezek mind amolyan gyarmati függetlenedési lépések, mint mikor az ír bevándorlók tengerbe hajították a teát, mintegy versenypárti lépésként. Ami számunkra már unalmas valóság – ahogy a cikkből kiderül – a nyugati baloldal számára csupán vágyálom, hisz a baloldal "neoliberális elfoglalása" (újabb fordítás) ezt lehetetlenné teszi.

Verhaeghe amúgy pszichiáter, és cikke arról szól, hogy adott társadalmi körülmények befolyásolják az emberek pszichológiai képét. Egyszerűen fogalmazva: bizonyos tulajdonságokat a társadalom jutalmaz, másokat meg elítél, ezért egyes személyiségek sikeresek, mások meg kudarcot vallanak. Ez amúgy evidencia, hisz nyilvánvaló, egy altrusztikus, kedves, jószándékú ember a tápláléklánc alján végzi egy olyan társadalomban, ahol az erősebb kutya baszik. A neoliberalizmus pont ezt az etikát erősítette fel, semmilyen más mérce nincs, mint a siker, semmi más nem számít, mint az előrejutás. Ezáltal minden más, amúgy pozitív tulajdonság csak hátrány lehet az Egyén számára, hogy sikeres lehessen ebben a társadalomban. Adott esetben az erőszakosság, a nyomulás, a keménykedés lesz a célravezető, a kedvesség, empátia, önfeláldozás pedig elítélendő tulajdonságokká válnak, holott alapvetően sokkal pozitívabbak, mint mondjuk áttaposni a másikon és belerúgni még egyszer a biztonság kedvéért.

Már látom is a Galamus csoport szemét felcsillanni ezen bekezdés után, hisz ez nem jelent mást, mint hogy a Kaiju és aljas szolgái csatakos barna bakancsokkal tipornak át épp a NÉP egyszerű hamvas testén, de ki kell ábrándítanom őket. A The Guardian cikk sajnos folytatódik, és onnan válik igazán érdekessé, amikor eljut oda, hogyha egy társadalomban SENKI nem képviseli az ellenpontot, konkrétan visszafordíthatatlan folyamatok fognak elindulni.

Bár Verhaeghe nyilván a brit tory liberalizmust és kapitalizmust bírálja, de ezt a mentalitást nem a Fidesz és társaik képviselték az elmúlt években elsősorban, hanem épp a neoliberalizmus által lenyúlt baloldal: Gyurcsány, Kóka, és leginkább Bokros Lajos, aki onnan lett konzervatív, hogy rájött arra, a hozzá hasonló pszichopaták a brit és amcsi neoliberálisok között vannak jelen. És most a napokban épp az komplett baloldal fekszik be alá, és mutatja be az önfeladás újabb látványos gyakorlatát. Bokros amúgy be is ült a brit neolibsik közé az EU parlamentben 4 évre, akik kb. egy enyhe fasiszta stich-hel tolták ezt a politikai irányvonalat. Jelezzük, balról ezt a tényt szóvá is tette Schiffer saját "üdvözlő" facebook bejegyzésében, ami váljék becsületére.

Menjünk sorba tehát Verhaeghe vádpontjain, melyek azok, amiket a "londoni elemzők" és a Soros-féle wall streeti héják szemére vet az angolszász világ egészére vonatkoztatva:

• 1.       A munkások infantilizálása: Első vádpont, amit a síkidomos hasonlat példáz legszebben, aminél baloldal-ellenesebbet elképzelni nem lehet. A választó csak egy állat, egyfajta végrehajtó, akinek nem kell tudnia semmit arról, mi történik vele, hisz úgyis csak arra van, hogy az x-et odategye a papírra mellénk. Ez az első és legaljasabb vád, és hát sejtjük, hogy a gulyáságyúk és buszoztatott romák ennek a nagyszerű neoliberális ötletnek köszönhetően honosodtak meg a magyar tájban masszívabban, mint az akác.
• 2.       Felületes kapcsolat a választokkal: Az első vád hozza a másodikat: amikor a baloldal legfőbb gondja az, hogy egymás közt hogy sakkozzák le a pozíciókat, az egész castingolásos balhé-tömeg erre utal. A szavazó nem négy évre vagy tovább, hanem öt percre kell, amíg az x-et behúzza. Bármi is történik a későbbiekben, a választók a legkevésbé fontosak, hisz négy év múlva megint bedurran a gulyáságyú, jön a szeretetcsomag, meg a szavazóbusz. Eredetileg a választók egyfajta politikai közösséget is jelentettek, amely rekrutációs bázis szerepet töltött be a pártok életében, ahonnan politikusokat, tisztségviselőket lehetett felszívni és alapvetően befolyásolták a pártok politikáját.
• 3.       Szolidaritás „drága luxussá” válik: Nincs pénz kultúrára, nincs pénz semmire, minden drága, „kérem el lehet menni”. Ismerős? Fletó tolta ezt anno, de most is azzal jönnek, hogy „nem fog fájni” és megtennék a legnagyobb szociális trollt és megszorítót, a „csomag” névadóját főpolginak, mert ő se szereti Vityát (nyilván) és mert biztos emiatt rögtön demokrata is lesz. Röhej.
•  4.       Az erőszakoskodás elfogadottá vált a politikában: Nos, amikor Lézerjani csapatja, akkor se szoktuk szeretni, ez az erőből tolom dolgot Az „így van, mert én azt mondom” érvelés nem szokott bejönni a fityiszes politikusoknál se, de be kell vallani, hogy ez sem az, amit ők kezdtek. Bár nem számít ez sokat mára, és az óvónéni is azt szokta kiabálni, hogy „hagyjátok abba”, de nem a Fidesz uszította rá a titkosszolgálatokat oknyomozó újságírókra, és nem verték ki a HaHások szemét se amikor folyt a felmászós műbalhé. Tehát ebben is simán vezet a ballib, és ez addig úgy is lesz, amíg konkrétan nem übereli valaki 2006. októberét vagy a Laborc-Portik találkozókat.
• 5.       Az autonómia csökkentése, a függés növelése: nos itt már vitatkozhatnánk értelmes ballerokkal, ha lennének. De a mi érveink gyökere ott lenne, hogy ne pofázzon olyan, aki egy komplett társadalmat a munka helyett segélyre, a KKV-szektor helyett multikra épít. Mert amíg a Nép tagjai nem tudnak önálló életre kelni, magukat ellátni, mindig rá fognak szorulni az erősek védelmére. Tehát a neoliberálisokra vagy a helyi kiskirályokra. Mi minden fideszes oligarcha ellenére úgy érezzük, hogy előbbre tud jutni ma egy dolgos átlagember, mint mondjuk a ballib kormányzása alatt, és örülnénk, ha még tovább juthatna és többször a határokon innen, mint túl.
•  6.       Az önbecsülés eróziója: Verhaeghe szerint a legnagyobb baj, hogy az emberek haszontalannak érzik magukat ebben a rendszerben. Eluralkodik az „én úgyse tudok változtatni”, „én ehhez kicsi vagyok” érzése, és ebből jön minden féle aktivitás hiánya. Egyszerűen beletörődnek a dolgokba és elfogadják a világot ilyen neoliberálisnak és igazságtalannak ahelyett, hogy egyáltalán sorsuk jobbá fordításába, az ehhez kapcsolódó munkába belekezdenének. Hát, a „mindenki lop ezek is azok is lopnak, a dolgok így mennek és kész” szöveget sem feltétlen a jobboldali polgárok csapatták az elmúlt posztkommunista években, ez sokkal inkább a baloldali think tankek, azaz a Hangulat Presszó törzsközönségének vezérnarratívája volt a választások ellényegtelenítése érdekében.
•  7.       „Sosem voltunk ilyen szabadok, és sosem voltunk ilyen erőtlenek” (Zygmunt Baumann) Ez az idézet nagyon találó. Nem is kell hozzá kommentár.

8.   A szerző konklúziója az, hogy ezt az értékrendet a baloldal is magáévá tette, épp ezért nem nyújt valós alternatívát a "konzervatív-libertariánus" rendszernek. Emiatt az emberek reménytelenség és feleslegesség érzete csak nő, mígnem a kivívott szabadságot már nem adományként, hanem teherként fogják megélni. Olyan akadályként, mely nem előreviszi őket, hanem hátráltatja. A Toronyház részéről ezen a ponton visszatérnék ahhoz a tényhez, hogy jelenleg épp egy hard core „konzervatív libertariánus”, ám mégis csodás módon baloldalinak számító jelölt számára lép vissza Budapesten a komplett egyesült, összefogott, Orbánt-váltó baloldal, ami több mint sokat mondóan igazolja Verhaeghe elméletét.

Mit is mondott Viktor immár másodszorra, Tusványos után a KDNP kongresszuson is? Hogy igenis nyíltan megtagadja ezt. Megtagadja a neo- és egyéb liberalizmusokat, mert vallja: a szabadság további kimaxolása csak még nagyobb elidegenedéshez vezet. Nyugatot ebben követni megfelel a rituális tömeges öngyilkosságnak. Azt mondja, menjünk az ellenkező irányba? Azt. És mi van ott? A közösségek, a rend, a szabadsággal szemben található biztonság, olyan Közjóra alapozott szilárd értékrend, ami alapján az emberek tájékozódni képesek.

De mit lát ő ilyen értékrendnek? Valami náci hablatyot? Valami szocialista egalitárius baromságot? Nem. A kereszténységet, a kereszténydemokráciát. Nos, mi is így vagyunk ezzel. Üzennénk tehát a távolban őrlődő baloldali értelmiségi barátainknak, hogy a megoldás már rég nem az, hogy majd a "baloldal lerázza magáról a neoliberális paradigmát" (ahogy a The Guardian publicistái még reménykednek, mert nem söröztek eleget Szanyi Tiborral) hanem az, hogy hagyjátok az egészet a francba, és elkezdtek valami mást. Valami újat. Ja, hogy az kemény? Be kéne látni azt, hogy tévedések sora vezetett oda, hogy itt tartsatok? És még azt se tudjátok, hogy hol rontottátok el?

Ezen túl az áhított változáshoz pont azokat az erényeket kéne gyakorolni, amiket éveken át, a "neoliberalizmus" jegyében tiportatok el? És hogy ez nem megy nektek sehogy se? Hát, őszintén sajnáljuk. Akkor lehet, nem inkább hagyni kellene ezt az egész politizálást, annyi szép szakma van még...

Most pedig kérnénk egy hosszúlépést, valamint érdeklődve várjuk a következő fordulót, amikor megint hülyét csináltok magatokból.

Tovább..

Fapados körbetánc Sebaj Tóbiással

Nincs mese! Az egykor szebb napokat látott utódpárt a szemünk láttára zsugorodott törpepárttá. Egyszerűen meg kell szoknunk ezt a tényt. És itt most nemcsak a választási eredményre gondolunk. Mind társadalmi beágyazottságában, mind szellemi holdudvarának befolyásában, mind tagságának számában, mind politikájában, mind profizmusában, et cetera – oly’ cicinyi-picinyi szervezetté váltak, hogy lassan már alig látszanak innen Tutiblog felhőkarcolójából.

Túl vagyunk ugyanis a várva várt tisztújító kongresszuson.

A megelőző hetekben csordogáló „teljes és felmenő tisztújításon” már elmerengtünk e helyütt. Összefoglaltuk a neveket és megállapítottuk, hogy az egész megújulás egy nagy kalap… humbug. Voltaképp egy körbetánc, ahol a „volt-komcsik” és az „ex-gyurcsányisták” kezüket egymás hátára téve „vonatoznak” Bunyós Pityu lakodalmas nótájára. Ódivatú öltönyben és kosztümben kiöltözve, mint „Szaros Pista Jézus neve napján”. Vagy inkább egy „B kategóriás” falunapon Kasza Tibivel a kínszínpadon.

De viccen kívül: nem volt itt semmiféle megújulás. Csupán annyi történt, hogy a Kiss Péter által összegründolt BIT tagok és a Gyurcsány köpönyegéből kibújt ifjú generáció előre került a „falunapi vonatozásban”. Most meg körtáncot jár, azaz pozíciókat csereberél egymás közt – miközben a nyugdíjba menni nem akaró Kovács Laci bácsi és Lendvai Ildi néni rosszallóan csóválja a fejét és hangosan mondogatja: „Ezek a mai fiatalok! Ezeket nem érdekli semmi más csak a szex, meg a szipu!” – hogy az utóbbival egy örökbecsű Monty Python mondatot is idézzünk, ha már az „élet napos oldalát” a szocik esetében nem nagyon látjuk.

A hétvégi kongresszus igazi fapados rendezvényre sikeredett. A szocik annyira kicsik lettek, hogy már a német szociáldemokrata párt elnöke sem személyesen, csupán egy levélben köszöntötte az egybegyűlteket. (Ráadásul a megújulásra készülő párttagokat az unijós baloldalon még mindig divatos „Kedves elvtársnők és elvtársak!” kezdetű köszöntéssel üdvözölte, amely hallatán még a mindig mosolygós Hiller Pisti is kínosan fészkelődött. Pedig Horvát Csabinak kellett felolvasnia.)

De a jelenlévő újságírók is panaszkodtak a rendezvény fapados voltára. Még a nem annyira kényes indexes arcok is telekáromkodták az internetet, hogy nem volt ingyen pia és zaba, sőt még a wifivel is spóroltak a szocik. Pedig azelőtt mindig „terülj, terülj asztalkámmal” nyalták fényesre udvariasra és megértőre a liberális sajtómunkások fenekét.

Szembetűnő volt továbbá az is, hogy míg a helyszín a szokásos SYMA csarnok volt, addig az általában résztvevő küldöttek száma hatszázról háromszázra csökkent. Bár a párt vezetése igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy nem a párttagság csökkent a felére (á nem! sőt, a dékába sem ment át senki!), hanem egy alapszabály módosítás miatt vannak most kevesebben.

Aztán jött a tisztviselők megválasztása. Körbetánc Sebaj Tóbiással. Meglepetés nélkül Botka választmányi elnök maradt, Gőgös Gúnár Gedeon Zoltán pedig elnökhelyettes lett. Márton Rolandot Székesfehérvárról, aki csupán a szavazatok 56,25%-át kapta meg; Ujhelyi Pistit Brüsszelből; és végül a még mindig jó képű Lukács Zoltánt (aki szintén csupán 59%-ot kapott csak) alelnököknek választották.

Habár már azt sem nagyon értettük, hogy az elnök mellé miért kell egy helyettes és három alelnök, de abban máig teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy minek még ezek mellé elnökséget is választani. Habár Kovács Laci bácsinak nem jött be az alelnöki pozíció és Lendvai Ildi néni is kimaradt a buliból, azt mégis elérték, hogy az elnökség megválasztásakor azt történt, amit ők akartak. Ugyanis egy héttel ezelőtt, „Deák Kör” néven elkezdtek szervezkedni és azt üzenték, hogy ők bizony azt szeretnék, ha az elnökség kétharmada nem parlamenti képviselő lenne. (Ez persze Mesterházy és az általa összerakott frakció ellen szólt.) Nos, habár ők maguk nem kerültek be a vezetésbe és a kérésüket is visszautasította a párt választmánya, a vénkomcsik álma mégis valóra vált. Ugyanis sem Bárány Balázs (63,75%), sem Beke Károly (56,67%), de még az örök kedvencünk, a „nőügyekben” oly jártas Gurmai Zita sem (57,08%); ahogy Laskovics Diána (52,92%), Tüttő Kata (74,11%), Magyar András (50,2%), Móricz Eszter (51,16%), Komjáthi Imre (66,51%) és Nemény András (52,19%) sem parlamenti képviselő.

A százalékokat egyébként azért tüntettük fel, mert jól látszik, hogy a kongresszus nemcsak fapados volt, hanem szokatlanul megosztott is volt némely személyi kérdésben.

Mint ahogy a megosztást és nem az összefogást hirdette meg az újdonsült elnök úr is. Sebaj Tóbiás – nyílván nem a Pride fesztiválra célozva – azt mondta, hogy nem „szivárványkoalíciót” akar építeni, hanem egy „erős baloldalt”. De egyébként is legalább annyit szapulta Gyurcsányékat és az többi baloldali szervezetet, mint a főellenséget, a Fideszt.

Voltaképp hadüzenetnek is felfogható beszédet hallhattunk a megválasztása után.

Mi meg izgatottan várjuk, hogy egy zsugorodó, belső vitáktól terhes párt mire lesz képes, ha többfrontos küzdelmet indít jobb- és baloldalon egyaránt. Van egy tippünk: elsüllyed a magyar történelem szemétdombján.

Hajrá Tóbi!

U.i.: Hová tűnt Szanyi Kapitány?

Tovább..

Megrégült szocialisták

A párt megújul, s végre egy „modern”, igazi „hazafiakat” és „demokratákat” felvonultató 21. századi, szociálliberális néppárttá válik. Megszabadul az „utódpárt” ballasztjától… – ígérte úgy 2006 környékén, az ex-kiszes Gyurcsány Ferenc, mielőtt belefutott az őszödi hazugságbeszédbe. (Nem mellesleg akkoriban az a Szigetvári Viktor súgott neki, aki mániákusan igyekezett lemásolni a Tony Blair féle modern szociálliberális tákolmányt.)

A szocialista párt végre megújul. A régi, az állampártban szocializálódott politikusok egy lépést hátrébb lépnek, hogy előre engedjék a kommunista diktatúra bűneiben nem érintett fiatalokat – visszahangoznak még máig is a szegény balek Mesterházy izzadságszagú erőlködésének mondatai.

Aztán előbb Gyurcsány esett le a sámliról (vagy az a Kunahalmi volt?), majd Mesterházy motorozott el a Jókai útról a lenyugvó nap irányába, hogy összeolvadjon Budapest szomorú és szmogtól halványodó messzi tájával.

A szocialista párt most már tényleg megújul. De tényleg! Bizti-bizti! Indi’ becsszóra! – bizonygatja mostanság – az elmúlt évtizedben, a cocialisták életében immár harmadszor – a Tóbiás-Botka duó. Botka „új ember” László pontosan másfél hónapja nyilatkozta, hogy „teljes, felmenő rendszerű tisztújítást ír ki az MSZP”. Azaz nemcsak az országos vezetés, de a helyi és a párt életében „erős ember” pozíciónak számító megyei szinten is. És lőn… De számoljunk csak egy kicsit a dolgok után!

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Varga László (országgyűlési képviselő) Gúr Nándor országgyűlési képviselő helyére került. Míg az utóbbi – tipikus cocialista módszer szerint – „felfelé bukik”, hisz a párt országos elnökhelyettesi, ha pedig ez nem jön össze, akkor az alelnöki tisztsége vár rá.

Megújulás – régi motorosok 0-1

Hajdú-Bihar megyében Kathiné Juhász Ildikó után Huszka Imre lett a megyei pártelnök. Huszka azonban már volt a párt megyei alelnöke, de 2003-ban „családi okokra” hivatkozva lemondott minden tisztségéről. Valójában azért távozott akkoriban kilenc év után a pártból, mert a bíróság egy év próbára bocsátotta könnyű testi sértés vétsége miatt. 2012-ben visszatért, most meg megyei elnök lett.

2-0 a régi motorosoknak! (És még egy pont behúzva a büntetőügyben jogerősen elítélt szociknak!)

Heves megyében, az 1996 óta megyei elnök Sós Tamást Érsek Zsolt, volt hatvani polgármester váltotta. Sós helye tarthatatlan volt, hisz szépen belesült plágium ügyébe. Érsek Zsolt azonban szintén nem „új ember”, hisz már a Horn-kormány idejében is országgyűlési képviselő volt.

Így ez már három hulla nulla!

Újraválasztották viszont Baranya megyében Puch Lászlót, a szocik örökös pénztárnokát; Békésben Varga Zoltánt, a Bajnai-kormány önkormányzati miniszterét; Csongrádban pedig Botka „új ember” Lászlót is. De szintén maradt a helyén Jász-Nagykun-Szolnok megyében Iváncsik Imre, aki honvédelmi államtitkár volt; Nógrád megyében Boldvai László, aki Puch Lászlóhoz hasonlóan szintén pártpénztárnokként ügyelt a szocik tiszta pénzügyeire; továbbá maradt Somogyban Harangozó Gábor; Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Veres János volt pénzügyminiszter (akit gondolom nem kell senkinek sem bemutatnunk!); és Tolna megyében Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes (a másik Harangozó tesója). De folytatva a sort maradt még Vas megyében Nemény András, Veszprémben Gőgös Zoltán és Zala megyében Fodor Csaba is. De újrázott Bács-Kiskunban Király József, Fejérben Horváth András, Győr-Moson-Sopronban Kránitz László…

Mennyi is az állás? 17-0! És nem a megújulás vezet!

Azért ne legyünk igazságtalanok. Komárom-Esztergomban Ujházy Emil, a megyei közgyűlés tagja lett az új elnök (bár Lukács Zoltán parlamenti frakcióvezető-helyettes szintén felfelé kíván bukni, így alelnöki, vagy országos elnökségi tagságra pályázik). És természetesen Pest megyében is „új ember” van, hisz az MSZP elnöki posztjáért induló Tóbiás József is lemondott, akit Szentgyörgyi József, Halásztelek polgármestere váltott. Sokáig gondolkodtunk azon, hogy a diákigazolvány bizniszben érdekelt Kunhalmi Ágnest, mint az újdonsült budapesti elnököt hová soroljuk, hisz már 2005-ben a Gyurcsány-féle Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott, de úgy döntöttük, hogy bármilyen ósdi módon is öltözködik, a fiatalsága miatt az „új emberek” közé soroljuk. (A vita jogát fenntartjuk!)

Tehát 17-3 lett a végeredmény.

Megalázó vereséget szenvedett a megújulás. De ugyan mit is vártunk, mikor a párt egyetlen elnök-jelöltje, az újdonság erejével egyáltalán nem rendelkező Tóbiás József azt találta mondani, hogy ő bizony az egykori pufajkás Horn Gyufa miatt lépett be a szocialista pártba…

Tovább..

Civilek és meleg bálnák

Az utóbbi napok történései csodálatos példáját adja annak, hogy miért van az, hogy minden létező jódszándék ellenére, az ember újra és újra kénytelen elveszteni a hitét a „baloldali megújulás” puszta gondolatában is. A múlt héten ugyanis – köszönhetően a politikai uborkaszezonnak – szépen megnézhettük, mire is ment el a norvég bálnavadász és olajfúró vikingek Természet Anyánk megerőszakolásából szerzett, majd az Ökotárs Alapítványnak juttatott skandináv dollárjaiból.

Mert azért ez mindenképp alaphangon pikáns, hogy miután szétfúrják az északi tengert, és  néha Greenpeace hajókat csáklyázva szedik ki a biomasszát a tengerből, ebből hülyére gazdagodják magukat, hogy a pénzt odaadják egy kelet-közép európai öko-bio-vegan-zöld Alapítványnak, aki eme „piszkos” dollárok természetéhez hűen odaadja mindenféle szellemi környezetszennyező brigádnak, hogy a lehentelt kék cetek jaj-sikolya végül Lázár János anyázásába végződjön Gulyás Marcika megafonjában.

Vándorol tehát a pénz a nyugat európai kőgazdag kapitalista zsebéből a full idióta magyar ballerébe, aki aztán jól le is oligarcházza meg putyinozza belőle Orbánt és csapatát. Mi meg nézzük a show műsort, ami nem is azért szánalmas, mintha ne lehetne épp Lázár ellen tüntetni. Még Piréz is szokott (lásd Origós buláj), főleg amióta csajozási okokból jár olyan tüntikre, ahol az átlagéletkor 20 év körül van. Szóval, ha épp az lenne, mi is simán elmennénk lengetni, kiabálni, csápolni, de az ilyen tevékenység kívül esik azon, hogy fenn kell tartatni a Rezsimmel a Toronyházat, az ilyeneket abszolúte hobbiból, szabad időben, ingyen és bérmentve szoktuk mi is csinálni.

Mert mégis hány lélegeztető gépet lehetne építeni a hátrányos helyzetű focistáknak a stadionok trafikjai mellé ebből a pénzből, ami baller-civil kezekben konkrétan levegővé lett? Költői kérdés volt. Azért 100 ezer Euró sem kevés pénz, hogy abból már látható, kézzelfogható produktumok is létre jöhetnének. Például fékek és egyensúlyok tömegei, hogy a zöld gondolat jegyében invazív özönmuskátlikkal teleszórt lakótelepi betonládákról ne is szóljunk. Vagy például lehet Böjte Csaba árváinak árvaházat építeni, amit e sorok írása közben az értelmisik által mélyen lenézett váci szakmunkássrácok csinálnak éppen Gyergyón.

Mert most az megy, hogy a közpénz az szent, de a norvég olajmágnás nagybácsik arra adják a pénzt, amire tetszik nekik. Kár, hogy még ez sincs így.

Érthető, ha nem szimpi, ha Lézer Jani két jakuzzis nyaralás közt a TASZ zsebében matat, de ha a dolgot önmagában nézzük, az egész norvég civil balhé többről szól annál, mint hogy valami Móka Viki, vagy Miki nevű liberálamazon hogyan szórja mások pénzét. Mert azért fontos tény: sok-sok dínónak meg ősállatnak kellett kipusztulnia ahhoz, hogy a norvég tengeri fúrótornyokból elő lehessen pumpálni a pénzt a zöld gondolat terjesztéséhez. Amivel nem is lenne gond, az egészet le lehetne tudni az afrikai éhezőkért aggódó fehér liberális, egykori gyarmattartók sajátos frusztráció-kezelésének, ha nem saját k-közép provincializmusunk bukna ki a történetből.

Főleg a baloldal provinciális posztkomcsi lólába lóg ki megint az európai nyugatos, progresszív felszín alól. Az, hogy akárhogy maszkírozza magát ez a magyar baloldal, igazi mutyizó posztkomcsi, amiből soha nem lesz haladó progresszív szalonna.  Ha a baloldal és a pénz viszonya nem lenne olyan Magyarországon, hogy az úgynevezett „baloldali értékek” csak addig fontosak számukra, amíg a saját, esetünkben hegyezett fogú vadkapitalista oligarcháktól még nem jön a dollár, hogy onnantól instant beindulhassanak a lopóreflexek, akkor valóban azt mondanánk, hogy nem halt meg hiába az sok tengeri állat anno.

A bázisdemokratikus alulról jövés az ilyen frankó dolog, és gyűljenek a melegek, a transzok, vonuljanak fel, csináljanak alternatív színházi fesztiválokat, tartsanak fenn liberális polgári köröket, védjék a környezetet, kötözzék magukat fákhoz, feküdjenek az atomvonat elé, meg ilyen dolgok, amik nyugaton már a tájkép részét képezik. És bár többségüket nem tudjuk egy tetszőleges Rob Schneider filmnél komolyabban venni, de nem is bánjuk annyira, mert leszarjuk.

Így lesz tehát a magyar civil társadalomból balos pártok kiszolgáló személyzete, a magyar baloldalból pedig újfent oligarchák csicskája, provinciális horda. Így hull hamvába immár másodszorra, sőt sokadszorra a civil megújhodás, az igazából a méltó (és jobb kormányzati teljesítményre kényszerítő) ellenfélre áhítozó magyar jobboldalnak is fontos baloldali feltámadás. Hüledezhetünk, hogy a pocakos Hagyó vagy az extesitanár Simon, valamint a kimondottan posztkomcsi baloldal nokiás dobozokban és afrikai útlevelekkel túráztatja a közpénzt, ha a progresszív baloldali civilek égő szemű vezérei ugyanezt csinálják a viking zsozsóval.

Elgondolkodtató ezek után, hogyha ezek a lánglelkű demokraták a kormányrúd közelébe kerülnének, vajon hogyan bánnának azzal a pénzzel, amit úgy hívnak „költségvetés”, és mondjuk egy Móra Veronika azzal nyugtatná meg a valószínűleg inkább a tengerimalacok párzásával, semmint közpénzekkel foglalkozó lelkes demokratikus sajtót, hogy „jól mennek a dolgok”.

A pénzzel való bánásmódjuk ugyanis mutatja, hogy Gulyás Márton és Hagyó Miklós között a leginkább közös az, hogy mindketten elég kreatívan könyvelgetik egymás közt össze-vissza mások rájuk bízott pénzét, így az esztétikai facelift ellenére ugyanaz a szoftver futkos mindkettőjükben.

Jelenleg tehát már 4 évvel a 2018-as választások előtt kijelenthetjük, hogy ez a mostanában körvonalazódó „új” baloldal sem más, mint abban a bizonyos rossz emlékű „8 évben” volt.

Tovább..

A szocik kimúlása lesz az igazi baloldali megújulás

Arról, hogy miféle tétje lesz ennek a választásnak, meglehetősen kevés szó esik. Azt hiszem megköszönhetjük a végtelenül leharcolt baloldalnak, hogy a valamikori Mounikasó éteri magaslatáig sikerült emelni a politikáról való közgondolkodást. Elég a bohócos képet újra és újra kiplasztikázni az aktuális égés elemeivel, és a Fidesz zsebredugott kézzel slattyog be a Parlamentbe, miközben a baloldali kollégák kényszeredetten rendezik össze a tornazsákot, teszik be szatyorba a váltócipőt és telefonálgatnak haza, hogy mi legyen a kaktusszal az ablakban. A lista elején természetesen nagy lesz a zsibongás, azon sem lepődnénk meg, ha az egyik kiérdemesült baloldali potentát alkalmasint a másik lábára taposna az elsőbbségért, újabb izgalmas részleteket szivárogtatva ki a Szívtipró Parlament intrikáktól sem mentes hétköznapjaiból. A többiek meg bús pandaként komorodhatnak, hogy ezt bizony megcsináltuk, és nem is nagyon tudnának kire mutogatni, mert ezt közösen sikerült ennyire.

Egy választásnak azonban mindenképpen tétje kell, hogy legyen, különben nem lenne igazi választás. A baloldal szemszögéből ez a tét mindenképpen a rendszerváltozás befejezése. Tekintsünk el most kicsit a Fidesz teljesítményétől, és koncentráljunk szigorúan a baloldalra. Ez a magát baloldalnak nevező érdekközösség ugyanis egymagában is felelőssé tehető a saját lenyakazásáért. Politikusai és értelmiségi holdudvara egyöntetűen levizsgázott értékmentességből, hatalomkényszerből és tehetségtelenségből. A baloldali politikus talán most érzi először igazán a bőrén, hogy nem elég ápolni az MSZMP-s hagyományt, amely a politikusi aktivitást kimeríti abban, hogy az ember legyen jó párttag, és tudjon kávét főzni, esetleg tudja meginni a mások által lefőzött kávét. A politikustól úgy tűnik többet vár el a 21. századi választó, és a baloldal esetében várhatóan büntetni is fogja a bénázást, ha mással nem, azzal, hogy nem megy el szavazni.

Kényelmetlenül fogják érezni magukat azok a rendszerváltás után sikeresnek hazudott exkommunista üzletemberek is, akik a maguk számára privatizálták ki az egykor annyira ünnepelt és tiszteletben tartott közvagyont. Politikai összeköttetések nélkül ugyanis közel sem lesz annyira könnyű a megélhetés, a zsíros állami megrendelések lehalászása, a tanulmánykészítés és tanácsadás. És bajban lesz a baloldali, szintén az előző rendszert kiszolgáló értelmiségi holdudvar is. Ki fogja őket kamuból alkalmazni a közszférában, ki fogja őket államilag kitüntetni, ki ad nekik egyetemi tanszéket. Oda lett a bőrkanapé. És oda lett az erkölcsi hitel is, ami azért valahol a megmondó-státusz elengedhetetlen követelménye.

És itt marad tehát egy ország, amely ha nem is önerejéből, de levetkezte magáról a szocialista rendszer maradékát, a vállalhatatlanokat, az érdemtelenül pozíciókat bitorlókat, a habzószájú megmondókat, akik 50 éves ritmusokat ismételgetnek még mindig. Lendvai néni legalább ügyesen nyugdíjba vonult.

Azt azonban ne gondolja senki, hogy egy ország, amelyik önhibáján kívül jelentős ellenzék nélkül marad, az életképes lesz. Ahogyan életképtelen az az ember is, aki mentes minden önkritikától, akiben nem ébrednek kételyek, aki ne bírálná felül olykor saját döntéseit. Az ellenzék megléte a választás lehetőségét is jelenti, a választás lehetősége pedig a döntését. A választás szabadsága pedig demokratikus alapjog, és ha már kitaroltuk magunknak ezt a demokráciát, jó lenne a gyakorlatban is alkalmazni. Ebben a tekintetben jelen pillanatban az MSZP a legantidemokratikusabb párt, mert elbóvlizta a szavazók választás lehetőségét a saját hülyeségével.

A 2014-es választások tehát egy korszak lehetséges lezárásáról szól majd, a Rendszerváltás lezárásáról. A következő lépcső az lenne, ha végre olyan baloldal szerveződne a magyar társadalom köré, amelyik képes értékeket képviselni, képes hiteles programokat alkotni, és meggyőző a tekintetben is, hogy valóban az emberek és az ország gyarapodását szolgálja.

Lehet természetesen továbbra is a Fidesz túlhatalmának mócsingján rágódni, de ezt a helyzetet leginkább a baloldal tökéletes alkalmatlanságának köszönhetjük. És az, hogy a valamikori fiatal demokraták óriási néppárttá nőtték ki magukat, az egyfajta ellenreakciója volt a korábban jól szervezett és igen összetartó pártállami maradéknak, amelyet csak kellő koncentrálással lehetett ellensúlyozni. Reméljük azonban, hogy kétpólusú választási rendszerünk a jövőben színesedni fog, és alkalmas lesz különböző érdekcsoportok befogadására, alkalmas lesz közös célok megfogalmazására, az ország érdekeit szolgáló egységes álláspontok meg, de a különböző társadalmi rétegek hiteles képviseletére. Talán erről beszél a Mesterházy is, hogy a változás megkezdődött. Add tovább!

Tovább..

Mostantól Fletóval fogtok egyetemet foglalni?

18:25 Semmi meglepő nem történt, a pár tucat tüntető egymással kezdett el vitatkozni. Tudósítónk szerint azon vesztek össze, hogy a helyszínen amúgy meg sem jelenő Fodor Gábor megtartaná az egykulcsos adót, ezért egyesek szerint ki kéne zárni az összefogásból. Mások szerint viszont minden szavazatra szükség van Orbán leváltásához. Erre a DK-s Szabó Zoltán azt mondta, hogy akkor őket ki kell hagyni az összefogásból, mert az egykulcsos adó maga Orbán Viktor. Programok mentén zajlik a vita. Közben Orbán Viktor papírmasé szobráról leesett a gondolatjel, ezt kellett ragasztószalaggal visszarakni.

Részlet a 444.hu mai, Andrássy úti tudósításából, miközben az elsötétített ablakok mögött, a Demokrata szerkesztőségében alakuló ülést tart a Megírom! Krónika brigádja. Ám a volt chartás színiigazgató akárhányszor is überolja az 1993-as év összes Uborka- és Parabola adását, Kerényinek esélye sincs behozni a balfrontot. Ott most csodálatos a műsor! A sok szerencsétlen, Hont Andrástól Juhász Péterig, Scheiring "Célunk Nem Változott Csak Az Útvonal Módosult" Gábortól Szabó Tímeáig ugyanazt a brét szívja. Ezek elhitték, hogy Gordonkáékkal is lehet más. Vagy csak azt hitték, hogy végig lehet úgy csinálni, hogy ők nyugodtan aludhatnak, mert mi úgyis elhisszük.

Szabó Timi és a Maszületett. Nem jött be...

Hát nem. Még a választásig sem lehetett. Ti tényleg komolyan gondoltátok, hogy a hálózat majd titeket is bevesz a buliba? Hogy az Altus és a Deloitte mellett Juhászpé Fű és Hasis Káeftéje is megfér majd? Hogy majd pont a ti tejfeles szátokra van szüksége az elvtársak hetven éve izmosodó mozgalmának? Át lettetek hajítva a palánkon, ti megújult baloldali ifjak, ti opportunista, becsvágyó, mekdonáldszszagú szerencsétlenek. Csak díszletnek kellettetek, de mivel Fletó a show-t is jobban nyomta nálatok, már annak se. A vadlibik úgyis tudják, hogy a náciorbán ellen kire kell szavazni, a komcsik dettó, a többieknek meg esze ágában sincs rájuk, rátok. Ezt csúnyán benéztétek, HaHaHa, csak hogy az egyik elbaszott vállalkozásotok nevét felidézzem. Mostantól Fletóval fogtok majd egyetemet foglalni? Vagy Kis Péterrel? Vagy Szekeressel?

A magyar baloldal sajnos maradt az ami. Az 1919-es vörös terrorral bemutatkozó, defektes, kegyetlen, tolvaj, kontraszelektált gazemberek és a körülöttük lihegők gyülekezete. Aki mellett nem ti, hanem a fals hangú múmiakommandó klimpírozik. Ti meg, JuhászPé, Scheiring, stb., mehettek a levesbe! Ha csak gyorsan, a métereset bukó Bajnai nélkül meg nem csináljátok az új SZDSZ-t! De már Schiffer sem lesz veletek...

A felállás tehát ugyanaz 1947 óta: az egyik oldalon a diktatúra kommancs hálózata, néhány kikupált zsúrfiúval (Mesterházy), a másik oldalon meg a vállalható elit. Szar ez így, mert nem sokáig szeretnénk egy levegőt szívni Kerényivel...

Tovább..

Ezen a héten is megújult a magyar baloldal

A focisták kitűnő baloldali ideológusok. Illetve azok leginkább, akik már játékvezetők is egyben, és mellette értelmiségiek. Böcskei Balázs ezek közé tartozik. Ő és lelkes kis csapata a Dinamó Műhely (Mi más? Habár lehetett volna Partizán vagy Lokomotív is..), nemrégiben adta közre vitairatát a baloldali megújulásról. A Toronyházunk trolljait egy ilyen bejelentés kb. annyira hozza lázba, mint az üzemi konyha étlapján a pénteki prézlistészta lekvárral. De ezen is csak végignnyammogtuk magunkat, hátha végre ezek a fiatalok lesznek azok a hőn áhított, progresszív, 21. századi csapat, akiből jó vitapartner, izgalmas ellenfél, bizonyos kérdésekben megegyezni kész atyámfia lesz…

Böcskeinek láthatóan betelt a pohár a politikai baloldallal, amely célkitűzéseit „soha meg nem valósult közpolitikai stratégiák megírásával kívánja letudni” (SIC!), ezért hát írt egy ilyen kiáltványt. Attól féltjük Böcskeit, hogy reformelképzeléseit soha meg nem valósult közpolitikai kiáltványok megírásával kívánja letudni. Mert hát egy önmagát definiáló csoport, amelyik állapotfelméréssel és helyzetértékeléssel kívánja a helyét megtalálni hazánk ideológiai terében, elsősorban is érthetően kell megtanulni fogalmazni. „Képesnek kell lennünk” – így Böcskei – „világnézetileg azonosítható nyelven elmondani a rendszerváltás és a magát szocialistának nevező rendszer történetét.”  Ez az! Csak hát a röpirat sokkal inkább árulkodik a baloldal szellemi ideológusainak ködbeveszéséről; zákányos, formátlan böhömökről, vagy egyenesen böszmékről, mint valódi programról.

Böcskei meglehetősen erőlködős, kényszeredett ideológiai maszlaga nem ködösít. Maga a szellemi köd. A tartalmatlanság párája, valami zavarosba való menekülés, csakhogy ne kelljen  szembenézni a valósággal, mert azt nem szabad, vagy nem lehet, vagy mert nem akarja, mert fájni fogna. A szocialista agitpropnyelvezetet azért találták föl, hogy legyenek hathatós, erőteljes mondatok, amelyekkel az emberi tudat érteni vágyó kútját tele lehet hajigálni. Csak ez a 21. században nem megy. Az kevés, hogy bla-bla-bla-bla a köztársaság válsága, bla-bla-bla-bla a demokrácia válsága.

Legcélszerűbb volna legelsőnek tehermentesülni. Például konkrétan elhatárolódni a politikai baloldaltól. Ezzel kellene kezdeni. Hogy azokból többet nem kérünk, miattuk megy ilyen szarul a fogalmazás, miattuk kell folyton a magyarázkodás. Továbbá célszerű volna a baloldali értelmiségiektől is elhatárolódni, akiknek orcáját szegfűpirosra paskolta némely politikai farpofa, persze pénzért, állásért, tanszékért. Például ilyen a jó öreg, kormoscsövű TGM, akivel bárki lövethet egy sorozatot jobbra, ha bedob egy húszast. 

Viszont, ha megújulás, akkor mit keres a TGM neve a Dinamó szerkesztői között? Hát mondjuk azt, hogy a Böcskeivel ők jóban vannak. A NOL szerint barátok. Együtt teáznak ők, és a futballról beszélgetnek, meg a Lukács Györgyről. A Böcskei sok ösztöndíjat kapott, mert hajlandó volt a Lukács Györgyről a TGM-mel beszélgetni. Még könyvet is fog írni a Böcskei, pedig egy időre éppen elég könyvet írtak a Lukács Györgyről. Pénzért, állásért, tanszékért.

Látható, hogy a Böcskei nem bírta fölvállalni ezt a szakítást a TGM-mel (mert akkor maradna a játékvezetés), ezért valódi megújulás, őszinte szembenézés helyett inkább benarkóztak egy kis füstbement lukácsizmust, és kitalálták, hogy mi a baloldal legnagyobb hibája. Az a baloldal legnagyobb hibája, hogy a jobboldal elleni (mindig a végső) harc tölti ki minden idejét, nomeg, figyeljünk, a MO-DER-NI-ZÁ-CI-Ó! A kedvencem. Böcskei ezt így magyarázza ki: „ [...] a polotikai baloldal ideológiai horizontja a modernizációra szűkült[...]”. Erre csak azt tudom mondani, amit a kisvakond tud: Tatü-tatü. 

Mintha nem ugyanabban az országban élnénk. Vagy nem ugyanabban a dimenzióban. A sikertelen modernizációt meg úgy mondja a Böcskei, hogy egymásra rakodó adaptációs kudarcok története. Gyönyörű! Na, ezt teszi a lukácsizmus, a TGM, a Heller Ágnes, meg a Lendvai Pál a magyar fiatalok agyával! Tessék óvakodni. Böcskei szerint továbbá az adaptációs kudarcok azért rakódhatnak egymásra (azért sikertelen a baloldal), mert a magyar baloldalt túlhaladta az európai baloldal, amely már erősebb államot akar, EU-kritikus, a társadalmi egyenlőségért és az igazságos piacért harcol. A magyari baloldal meg nem. Böcskei szerint nagyjából ennyi a rendszerváltás története...

Csak magamat ismételve, mintha nem ugyanabban a világban élnénk. Nem akarom most felsorolni, szerintem mik a baloldal legnagyobb hibái, mert nem én akarok megújulni. De ebből így nem lesz reform. Az nem megújulás, hogy felírjuk egy üres lapra, hogy Új Baloldal,  felirkálunk mindenféle szavakat összevissza, hogy igazságos piac, meg társadalmi egyenlőség, meg tizenegyes, gól, aztán az egészre rápacsmagolunk két színes foltot, ami majd a nemzetit meg a vallást képviseli, aztán kész. Böcskei szerint képesnek kell lenni a keresztény párbeszédre, meg a nemzetről való gondolkodásra. Én csak a WC-n ülve gondolkodom így...

Nem tavareseim. Képesnek kell lenni a valósággal szembenézni végre, de ami a legfontosabb, hogy meg kéne fogalmazni végre az erkölcsi alapvetést. Mik azok a baloldali értékek, amikért harcol az új baloldali. Egy olyan sincs, ami ne lenne már szétkefélve, mint például a korábban lengyeles ízű szolidaritás, amiről most már csak a Dopmen bamba pofája jut eszünkbe, meg néhány szoborkéselő vérnyugger. Pedig valahol itt kéne kezdeni, az erkölcsi alapnál. Az erkölcsi megújulásnál. A hiteles értékeknél. Én mint jobber, párbeszédre belövöm, hogy egyezzünk ki a tízpapancsolatban, mint közös alapértékekben. Lehet röhögni, de 37'-ben Marosvásárhelyen a Tamási Áronnak sikerült a munkásokkal kiegyezni. Kezdjük itt. Viszont Böcskei ezzel az ő lukácsizmusával eleve hiteltelen. Lukácsista futballbíró azért még mindig lehet belőle...    

Tovább..