Császtok köcsögök, mi léptünk!

Egy igazi úriember többek között arról ismerszik meg, hogy nem él vissza egy hölgy kiszolgáltatott helyzetével. Nem dzsinázza be a csajokat, hogy magatehetetlen állapotukban rémséges dolgokat műveljen velük. Nem viszi ki őket a város szélére kocsival, hogy választás elé állítsa őket: "Szopsz, vagy gyalogolsz hazáig?". Ilyesmik. Én is szeretek úgy tenni, mintha úriember lennék. Például nagyjából egy éve egy tüntetésen a tömegben alig egy karnyújtásnyira állt tőlem Szabó Timi, és én mégsem tapiztam a seggét. Mert nem gentleman-like. Pedig...

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy a Párbeszéd Magyarországért és az Együtt Soros György és a Clinton-klán magyarországi befolyásáért Bajnai Gordon miniszterelnökségéért társaság külön folytatja, és úgy tűnik, ismét süllyesztőbe kerül egy élcsapat a balfélről. Szabótimistűl sajnos.

Fél év, és Timi poszterét cserélhetjük le Kunhalmi Ágira itt a Toronyházban.

2 évet se élt a szövetség a két formáció között, és Karácsonyék gondban vannak. Mármint magukhoz képest, mert a baloldalon kb. 2008-09 óta a "nyakig vannak a szarban" a baseline, és ehhez képest létezik csak náluk a szar/szarabb/legszarabb(elérik valaha?) kategória-rendszer, és eme helyzetek között szánkáznak időről időre. Gondban, mert ha nincs mögöttük Soros Gyuri pénze, akkor semmijük sem marad. Pártszervezetük soha nem volt, ahogy jövőképük se. Ismert politikusuk 3 darab, de ebből egy el is ment Brüsszelbe fizetett hímtagpolírozónak. Zuglóból meg nehéz lesz felépíteni egy pártot.

Márpedig a felépítés a cél, ugyanis Kari Geri azzal indokolta a különválást nemegybenmaradást, ha nem lesznek összezárva az ellenzéki térfélen, akkor mindenki el tudja végezni a saját építkezését. (Ugye ismerjük a várépítés sikeressége, és a szar, mint alapanyag felhasználása közötti összefüggésre rámutató magyar közismert iránymutatást?)

Eddig nagyjából megszokott a sztori a baloldalról. Nem tudni, épp ki kivel van, merre tart és hasonlók. Lassan megszokjuk a totális káoszt arrafelé. Úgy vagyok vele, mint a 90-es években voltam a Balkán politikaföldrajzával. Ha lejátszották végre, akkor megjegyzem az ottani országokat fővárosokkal együtt. Addig nem. Ugyanez itthon és most:

Majd megjegyzem a baloldali pártokat elnökökkel, ha tisztázzák a ki kivel merre témát végre.

Ami mégis szót érdemel, az Szabótimi popsija mellett Kari Geri egyik kijelentése, miszerint a "baloldalnak tartalmilag kell megújulnia.". Ez az a pont, amikor a szerkesztőségben hangosan felsírtunk többen is. Igen, baszd meg, tartalmilag! Évekkel ezelőtt még az volt a mantra, hogy hogy csak a kommunikáció szar. Most a tartalmilag van soron. Az meg persze csak nekünk tűnik föl, hogy ugyan ezzel is hiába próbálkoznak jó ideje (mármint hogy azt kommunikálják, hogy ezzel próbálkoznak), és mégis a Patás kétharmadol a t. házban.

Személyileg, Geri, az Isten szerelmére! Az kell nektek! Mármint ha lehúznátok végre a rolót és keresnétek rendes civil foglalkozást.

A végső odadörgölőzés az LMP-hez pedig igazán gyomorforgatóra sikerült, de igazából azért tiszteljük valamennyire Schiffert, mert az ilyesmit igen frappánsan szokta elintézni: „Nem is tudom követni, hogy mi folyik náluk. A legjobban azzal járnának, ha a Se veled, se nélküled 2018 nevet vennék fel”

Tovább..

Bandi, vagy Bendi?

Sok mindenben egyetértünk a Schifferbandi, meg én. Még abban is, hogy ahogy ő, úgy én sem tartom őt kellően karizmatikus egyéniségnek. Még ha támad, ha érvel, akkor is mintha védekezne. Ebből következik, hogy az LMP-s politikus olyan, mintha a húsvéti nyuszi tojta volna, fülét hegyezi, aztán lelapítja. De ebben a félszeg makogásban mégis volt eddig annyi erő, annyi tartás, hogy megmaradjon a különutassága mellett. És amikor a Karácsonygeri-félék letérdeltek úgymond párbeszélgetni Magyarországért - akármit is jelentsen ez mára -, addig az LMP maradt ami, legalábbis más, mint a bukott exek. Nem meglepő módon ezt a kitartást a választók is honorálták, és az LMP azzal, hogy nem társult a Kormányváltó hősök közé, tiszta lappal jutott be a Parlamentbe.

Mélyen megindító ez az igyekezet, ez a „lehet máshogyan is ezt csinálni, gyerekek” gondolat. Azt azonban nem gondoltuk, hogy ezt a nehezen megtartott szüzességet éppen a művelt nyugaton kívánja elveszíteni az LMP. Intő jel, hogy Ska Keller, az európai zöldek jelöltje az LMP mellett kampányol, de még különösebb, hogy nem más üldögél az L-betűn mostanság, mint a jó Bendit barát. Csak két kiskorú hiányzik az öléből…

Bizony, a sete-suta elempécskét az európai zöldek akarják bevezetni a gyönyörök világába. Mélyen elkeserítő, hogy az igazán fontos környezetet érintő, az alternatív gondolkodást propagáló zöld gondolkodást Európában minden szégyenérzet nélkül erodálják kiskorúaknak fütyit mutogató bácsik, és ez ellen nincs is senkinek kifogása. Legalábbis odakint.

Az említett európai Zöldek már 1980-ban megrendezett második kongresszusukon azzal foglalkoztak, hogyan lehetne csökkenteni a 14 év fölöttiekkel létesített szexuális kapcsolat büntethetőségét. Mert akkoriban ezt jelentette zöldnek lenni… Mondjuk ma is ezt jelentheti, ha a mézes-mázos Bendittől, a gyerekek nagy barátjától 34 év alatt sem sikerült elhatárolódni.

Bendit barát a progresszivitás jegyében francia talkshowkban értekezett az öt, illetve kicsit idősebb kislányok vetkőzési mániájáról, amely számára a tiszta szexizmus, a szexuális érettség szinonimája volt. Reform-óvodai élményeiről külön könyvben számol be, ahol az oly sokszor idézett sorok is megjelentek:

„Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem más gyereket? - kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam"

Persze lehet aztán utólag azon rágódni, hogy pedofil -e, aki csak hagyja a gyerekeket a sliccéhez nyúlkálni (egyáltalán hogyan fordulhatott elő ez a szituáció?!?), de a libnyafos elkenegetés helyett inkább mondjuk ki: ez beteges. És mivel az LMP is kiskorú az érett európai pártok között, nem lepődnék meg, ha a slicchúzogatást jobban preferálnák odakint, mint az aktív zöld politizálást. A mi LMP-nk eddig nem nyilatkozott arról, mi az egészséges szexuális magatartás a zöldek számára idehaza, de ha majd kimennek, jól kikupálják őket, mit is jelent a környezetvédelem. Ezért is van olyan érzésem, hogy inkább önálló zöldfrakciót kellene alkotnia a hamvas elempének, aki még nem járatta le magát erkölcsileg, és hitelesen képviseli a zöld-ügyet. Ahogyan azt idehaza tette, még ha nem is értettem velük mindig egyet.

Nem kellene hagyni, hogy az európai zöldek megbiorépázzák a mi magyar zöldjeinket…

Schifferbandival mi sok dologban egyetértünk. De ezúton kérdezném, mikor lesz az újabb pártszakadás? Mikor vállnak ki a benditesek, és várhatóan mennyien maradnak, akik maradnak?

Illetve, hogy te hová is ülsz majd Bandi? Európában lehet más a politika?

Tovább..

Öt sziklakemény érv, hogy miért sorsdöntő az EP-választás

Azért az nagyon rossz lenne, ha a Tutkó éleslátású olvasói bedőlnének a Bajnai által szétlájkolt kannibálfocizó mémgyárosokkal kovácsbélai értelemben konspiráló Pirézféléknek, miszerint az EP-választás csak egyfajta barátságos lufifújás és nem sok jele van annak, hogy sorsdöntő választásokat tartanának vasárnap Magyarországon. Pedig dehogynem! 

A vasárnapi választás kurvára sorsdöntő! Például azért, mert a komcsik által négy meg két évtizeden át sanyargatott jobber polgárok végre részesülhetnének abban az örömben, hogy a kamerák kereszttüzében Gyurcsány Fletó bal orcáján egy könnycsepp végigfutását nézhessék, jelentős élvezettel. DE EHHEZ OLYAN SOKUNKNAK EL KELL MENNÜNK, HOGY FLETÓ MAROKNYI FANKLUBJA EGYETLEN KÉPVISELŐT SE TUDJON BESZAVAZNI AZ EP-BE! Igen, még a fényes tekintetű beszélő ládát, azaz Molnár Csabát se. Ezután pedig levonódjék a következtetés végre, hogy Fletó a politikai proszektúrára való. Tehát:

1) Azért menjünk el vasárnap, hogy a Demokratikus Koalíció elnökének nagylábujjára kizárólag politikai értelemben dögcédula köttessék! (Amúgy kívánunk neki szép és hosszú nyugdíjas éveket!)

Aztán: sorsdöntő a vasárnapi választás, mert ha MI, rendes emberek NAGYON-NAGYON SOKAN ELMEGYÜNK, akkor okozhatunk egy kis szorulást Soros Gyuribá öreg szívében, amit még a méregdrága sztárdokik sem fognak tudni enyhíteni: azaz felfedezettje, egyben a pénzügyi világösszeesküvés kedvenckéje, azaz a mi Bajnai Gordonunk (és a sok okostojás körülötte) ismét megsemmisüljék, és megint kiderüljön, hogy Bajnai nem tényező a magyar politikában. Azaz:

2) Menjünk el vasárnap, hogy Soros Gyuribá gyönge szíve összeszoruljék!

Továbbá: A vasárnapi fideszes újrázás úgy kell, mint egy csepp víz, egy leheletnyi levegő, mert a rendes, azaz posztkommunista baloldalon gellert kapott az áprilisi választás utáni gyászmunka. Esküszöm, Mesterházy Attila szentül hiszi, hogy megnyerték a választást, de a Galamus népe, meg Hellerágika is csak odáig jutott, hogy ők szupersztárok, csak sajnos a magyar az büdöspraszttapló, és igényli a diktatúrát. Itt a lehetőség vasárnap, hogy egy kövér iksszel Mesterházynak is hangosan (de szép lassan, hogy megértse) elmondjuk: VÉGED VAN ÖREG, MINT A BOTNAK, vagy mint a Woodstock vetítésének a Kinizsi kertmoziban, miután a pongyolkás nyuggernéni ledobta a seprűt a függőfolyosóról. Nem kisebb fokú cél, hogy a mi kommunista James Bondunk, a késői kádárérában III/III-as akcióban (amiről perszeperesze ő mit sem tudott) debütáló, és már maszopos suhanc korában is a margitszigeti állami palotában elvtársi zülléseket szervező (ITT és ITT tessék!) Szanyi Tiborunknak a választási eredményt nézve kezébe maradjon a parlamenti gyakornoklány addig morzsolgatott masnikája. Azaz:

3) Menjünk szavazni, hogy Mesterházy padlót fogjon és az angyalföldi Szanyi Bond idegességében letépje a masnit a gyakornoklány piros kombinéjáról!

És azt se felejtsük el: nem árt egy kis választási lecke a politikai transzvesztita Schiffer Andrásnak sem, mert ők, ha bekerülnek az EP-be, bizony-bizony a habzó szájú, most nyugdíjba vonuló Vörös Dani, azaz Daniel Cohn-Bendit frakciójában fognak majd letelepedni, hogy vörös fejjel anyázzák a keresztény-konzervatívokat, és öt éven át az embercsigák, meg a Conchita-gender lázálom érdekében nyomakodjanak. Tehát:

4) Vasárnap nyomjunk egy bazinagy unlájkot a Nyugat és a Kelet politikai transzvesztitáira, velük Schifferbundira meg a noname EP-listásaira!

Természetesen minden rendes narancsseggű, így a Tblog teljes szerkesztősége azért is elmegy szavazni vasárnap, hogy feldugja Kovács Béla mikrofonos JUNOSZTY-tollát Vona Gábornak, azaz a putyin- meg ahmadinezsádbérenc pronyó szálasistákkal szemben megvédje mindazt, amit a magyarok vagy ezer éve akarnak errefelé: öntudatos, kedves, tradíciókövető, nyitott, békés és NORMÁLIS európai országot.

5) Tehát elmegyünk, hogy tönkretegyük Kovács Béla méregdrága KGB-s tollát!

És ha ez az öt érv nem elég kedves Tutkós-szerelmünk, menj el csak azért, mert vasárnap dől el: a viszonylag normális, valamennyire még keresztény, de országaikban mindenképpen kibaszottul sikeres és innovatív konzervatívok lóbálják-e a csillagos bikacsököt öt éven át Brüsszelben meg Strasbourgban, vagy Európa bukott baloldala, amely 1968 óta semmi újat nem tud mondani azon kívül, hogy ha hatalomra jut megkúrja az összes titkárnőt, kitömi a zsebét és okoz egy kis költségvetési krachot a segélyekre, meg fenntarthatatlan szociális kiadásokra kiszórt választási gempákkal (ismerős?). 

Szóval ott leszel?

Tovább..

A kritika első hangjai

Heisler András közölte: „Reméli, hogy az egész szoborügy egy adminisztrációs túlkapás, és hogy semmi racionális érvet nem lát amellett, hogy ez a szobor ilyen formában megépüljön.” Nos. Nehéz pillanatok következnek, harmadik nappal a diadalmas győzelem után: azt kell mondani, hogy igaza van.

Nem tudom felhőtlen örömmel nézni a bénázó baloldalt, nem tudom nézni az aktuális önmarcangolásukat, nem engedik meg, hogy élvezzem, ahogy agonizálnak. Pedig jó lett volna még egy picit élvezni Szanyi Kapitány bukását, az ATV brigád lesokkolt műsorvezetőit. Jó lett volna eljutni legalább az első Újságíró Klubbig, Havas-műsorig, vagy ahol Bajnai elmondta Olgának, hogy „élhető szigetté akarja tenni Budapestet ebben a sivár, hideg orbáni világban” Hát a vidék nevében kösz: az egész történet folytatódik, Gordi átadja a helyét Szigetvárinak valószínűleg, és elmegy főpolginak, vagy vár még 4 évet, hogy megint felépítse magát a korábban szkippelt korszakváltó szlogen mögé.

A „vonzó ajánlat” számunkra a szepuku és a selyemzsinór között mutatkozna, de most ennek lőttek. Örültem volna, ha nem tud ilyen látványosan kisuhanni a bukás markaiból és a Sötét Átok, mint az orbánizmus konszolidációjának réme, a baloldalra, és az elmúlt 25 évre vetül. Elérhette volna a 444-et, a cink.hu-t, az Indexet, hogy ne válhasson lehetővé az, ami épp történik: felelősség és valós elgondolkodás nélkül építeni fel egy új hazugságot, amit el lehet hitetni majd a „bizonytalan és kiábrándult szavazók tömegeivel”. Jó lett volna, ha a most a legmenőbb elemző, leghitelesebb baloldali agytrösztfej pózában tetszelgő Filippov Gábort szembesíthettük volna például a pár héttel ezelőtti nyilatkozatával, miszerint a közvélemény kutatók hazudnak, és hogy szoros verseny várható.  Mi itt a toronyházban szívesen töltöttünk volna legalább egy hetet, miközben szembenézhettünk volna az új kihívásokkal. De nem. És miért? Mert ezt elvette tőlünk a szoborüggyel tematizálódó közbeszéd és Lázárjani.

A már a trafik botrányt csúnyán elkapó, a nemrég halálbüntetésező Jani, aki már első nap azzal jön elő, hogy elkezdi csesztetni nemzetközi téren a norvég alapot, hogy épp kinek adja a pénzét. Hát, várhatott volna vele még, minimum egy hetet… Igen, az LMP-nek adta, ami mondjuk nem épp cuki dolog, de egy kétharmad után azon izmozni, hogy a norvég alap az 5%-os, és ezt az eredményt lehulló Fideszes szavazatokkal elérő LMP-nek adta a zsét, hát most mit mondjak… Kimondom: parasztság. 

Ha létezik normális, használható, konstruktív ellenzék, az az LMP, és talán ama bizonyos nyugati európai demokraták is úgy érzik, ezt a franchise-t a legalkalmasabb felbootolni. És ez szerintünk is az LMP, az összes többi egy merő szánalom. És igen, nem a barátunk, leendő koalíciós partnerünk építkezik épp, hanem az, akiből 2018 kihívója lesz. Nem kéne azt csinálni, hogy rögtön elfojtani (hogy is mondtam?) paraszt módon azt, akivel akár egy élvezetes és fair meccset vívhatnánk, és ezzel a mozdulattal muníciót adni a kálmánolgáknak és gyuriferiknek, meg azzal, hogy lehetőséget biztosítunk nekik a szoborügy általi tematizációra.

Én elhiszem, hogy a színfalak mögött, a választások előtt egész biztos, hogy a MAZSIHISZ olyan volt, hogy most egyfajta „kurva anyátok” reflexszel akar itt is beizmozni az egykori tárgyalásokat vezető, de rögtön az van, hogy elveszik tőlünk az örömünket azzal, hogy ilyen izmozós, dafke „csakazértis” alapon nyomják-tolják tovább a minden létező sebből vérző szimbolikus szobrot a Szabadság téren. Zoltai Gusztáv hatalmas haccacáréval mond le „szoborügyileg”, miközben épp átvilágítják a MAZSIHISZT, és hopp, kiderül, hogy Zoltai a magyar zsidó közösség Simon Gáborja. És akkor ez se derülhet ki a maga csúf valójában, mert megadtuk az esélyt azzal, hogy elkezdhetnek matatni a szobor talapzatánál dafke-csakazértis.

A jobboldal érdeke nem az, hogy egymaga üldögél a tutiban, hanem hogy folyamatosan erős versenyhelyzetben egyre jobb és jobb. Mi ezt szeretnénk 2018 után, és ha lehet így fogalmazni egy „jófej” baloldallal versengve képzeljük el idős korunkat, és nem úgy, hogy megint újra és újra kell építeni ostoba hazugságokkal szemben a keresztény-konzervatív Magyarországot. Mert egy nem szokásos választás utáni matematika az, hogy az első négy év: meggyőzni 300 ezer embert (az a biztos 5-7%) Aztán felnőni újabb 4 év alatt 1 millióra, újabb 4 év alatt csinálsz magadnak sajtót, alapszervezeteket, bázist, hard core-t, és pár év után már ott küzdesz az élbolyban, hogy hivatkozhass arra, hogy lejt a pálya, meg módosításra szorul a rendszer és ilyenek. Így épül egy párt egy demokráciában. Nem csak Magyarországon, hanem mindenhol. Ezt a konkrét munkát valóban eddig egyedül és kizárólag a Fidesz csinálta végig Magyarországon és éppenséggel a jobboldal széthulló, bizonytalan, demoralizált bázisán. Most a baloldal van ilyen helyzetben, és érzi a bőrén azt a bizonyos kétharmadot, amit 1994-ben, azaz pont húsz évvel ezelőtt a jobboldal érzett magán.

Eddig a baj a baloldallal az volt, hogy lusták, de láthatjuk, hogy aki dolgozik a politikában, annak van gyümölcse, és Schiffer az egyetlen példa erre a morális bázisra. Bajnai már képviselő se akar lenni, olyan, mint a finnyás kislány a viccben, akinek már a csavar sem kell. (A vicc: kislány sír a pöcegödör szélén. Odamegy egy ember és megkérni, miért sír. Azt mondja: beleesett a szarba az anyám. A csávó megretten, beugrik a pöcébe, vesz egy mély levegőt, és elmerül a szarban, kutat, keres, de nem talál semmit. Kijön, és szól: kislány, az anyád elmerült, nem találom. Mire a kiscsaj: akkor már a csavar sem kell.) Bajnai az új Feri: kicsit cukibb, kicsit simább, de ugyanaz: a Demokrata, aki mindentől fél, ami demokratikus: választás, képviselet, szavazás, megfelelés. ami érdekli a csúcs, a csillogás: ha épp nem miniszterelnök, akkor vagy csúcsminiszter, vagy legalább főpolgi. Hát lófasz. Aki nem dolgozik, az maximum feléli azt, hogy 40 évig a ruszkik nem Paksot építettek neki, hanem csináltak egy államot, amiben ő volt a jampi.

De sajnos nem tudunk ebben elmerülni, mert már két nap után is arra kell koncentrálni, hogy ott áll Lázárjani, és izmozik, erőből tolja a fideszességet, azt, amivel azért 1.250 ezer kommancs, és 1 millányi Jobbik troll is erőteljes ellenszenvét fogalmazta meg három napja. A Fidesznek minden választás utáni számtan ellenére el kell gondolkozni azon, hogy az új kormány összetételének tükröznie kell a kívülről jövő és erős kritikákat, amik a Fidesszel szemben megfogalmazódtak, hogy 2018-ban egy kellően „vonzó ajánlattal” jelentkezhessen a választási piacon. Upgrade kell, sőt innováció kell, és ha van esze Orbán Viktornak, akkor meg is teszi ezt azzal, hogy az elmúltnégyév legelhasználtabb arcait visszahívja, vagy legalábbis új, kevésbé látványos szerepbe helyezi. Van ideje a keménykedésnek, és van ideje annak is, amikor fontosabb az, hogy minden kétharmad ellenére a kommunikációképesség, a kompromisszumkészség és engedékenység legyen az üzenet. Mert a keménykedés abba kényszeríti az ellenfeleket, hogy ők is a kétharmadra gyúrjanak, ami – mint tudjuk – jóval könnyebben elérhető ebben a választási rendszerben, mint a korábbiakban.

Fontos lenne, hogy a választási rendszer látható, és pazarló elemeit is minél gyorsabban módosítsák, és ha épp nincs meg a kétharmad, akkor azzal az LMP-vel, akivel érdemes egyezkedni ilyen kérdésekben, és nem a szocikkal, vagy a jobbikkal. Tehát őket alázni az első héten megint őrületnek tűnik. Persze, ha tovább nézünk, láthatjuk: a szocikhoz a kormány hozzá van szokva, megtanulta hogy győzze le őket. Schiffer kiszámíthatatlan, érthetetlen, a Jobbik vállalhatatlan, tehát érthető a hirtelen védekezés. De ilyenkor már saját vágyaink kerülnek előtérbe: mi szerettük 2002 és 2006 tétmeccseit még akkor is, ha iszonyatos érzés volt a vereség. És megértjük, ha a Fidesz ragaszkodik a régi ellenfélhez, aki most épp a földön leütve hever.

Ugyanakkor az is biztos, hogy azt a munkát, amit ők, bármelyik párt képes megcsinálni egy szűk évtized alatt, és jelenleg három esélyes kihívó áll előtte, közte az 1994-es önmagára nagyon is emlékeztető LMP-vel, amelyiknek a vezetője épp a minap érezhette úgy magát Kálmán Olga műsorában, mint a leliberálisozott, lebolsevikezett Orbán a jobboldalra keveredvén egy 7%-os liberális párt élén.  A választás tanulságát tehát tartsuk meg: nem csak a baloldal vagy a Jobbik, de a Fidesz számára is a pozitív változás az elsődleges érdek!  

Tovább..

Mire számítunk vasárnap? II.

Vasárnapig még mindenki a kukacokat nézi, és közben találgat. Van az ábrán a Narancs-színű, meg a Vörös Kukac alatta. Aztán van a Kék Kukac, meg a Zöld. Aztán van még egy rakás más színű Kiskukac, ők a Vörös Kukaccal együtt a Kormányváltó Kukacok. A kukacok haladási iránya a választók szíve dobbanását hivatott ábrázolni, és mi mind arra vagyunk kíváncsiak, melyik kukac fog a legmagasabbra hágni az ábrán. A 2014-es választási kampány hajrájában vagyunk…

Kétség kívül át kell értékelnünk a választásokról eddig kialakított nézeteinket. Az új választási törvény a leglátványosabb változást a kampányolás kultúrájának finomodásában hozta el. Nem borít el bennünket a temérdek plakát és szórólap, és hiába járkálnak hűtőmágnesért meg ingyentollért cápázni a nyugdíjasok. A smucig emeszpések még egy vörös sálat is sajnáltak Piréztől, pedig olyan szépen kérte. A pártok képviselői helyre kis standok mögött ácsorognak, a választási plakátokat csak a kijelölt helyeken tépkedhetik le az aktivisták, hogy a sajátjukat a helyére ragaszthassák, és az óriásplakátok politikai üzenetei is békésen megférnek a teszkós szeletelt sajt, meg az első forgós vécétisztító reklámja között. Ez már a nyugat emberek, ez már a demokrácia.

Ez egy puhapöcsű választás. Remélhetőleg az utolsó olyan, amikor még nem valamiért és nem valamit választanak a szavazók, hanem valami ellen. A rendszerváltozás óta még sosem fordult elő, hogy a választók ne valami ellen szavaztak volna. Kezdetben ugye a kommunisták ellenében, aztán gyorsan a változások ellenében, mert mégsem lett mindenkinek hirtelen színes a tévé, meg zanusszi a hűtő. Meg is kaptuk Naésgyulát, meg a Bokros Magyar Lajost, hogy jól ellenük szavazhassunk. És folytatódott ez a szép hagyomány egészen mostanáig, hiszen láthatóan elégnek bizonyult a CÖF óriásplakátjai gerjesztette Gyurcsányundor utórengéseit meglovagolni, és a Fidesz elviekben kényelmesen begaloppozhat a Parlamentbe. Ehhez persze kellett a baloldal kitűnő taktikai érzéke is, hogy előbb megfontoltan darabjaira hullott, hogy aztán ismét összefoghasson a teljesen szétesett önmagával. Ráadásul citromnak ott van a baloldal szájában a Simon, akitől meg sem bír igazán szólalni. Talán az egy Mesterházy ragadtatta el magát az idén, amikor Putyin pincsiének nevezte Orbán Viktort, de erre mindenki fölszisszent kissé: node, Atti, ti utódpárt vagytok.

Most tehát új a helyzet, mert az MSZP és a baloldali értelmiség ezzel az összefogással tulajdonképpen kivégezte önmagát, és még négy évig esélyt sem ad önmagának arra, hogy megújuljon. A szavazási hajrában az ingadozó, vagy határozatképtelen szavazótömeg nem fog a Kormányváltó Összefogásnak hitelt adni, ezért az új pártok felé kacsingat. Előáll az új helyzet, tör előre a negédes Jobbik, meg a sete-suta elempécske. Ha már ellenzéket kellene választani, inkább a félve kritikus zöldek látszanak használhatóbbnak, mint az emberek kasztrálásában és a halálbüntetésben érdekelt, de újabban lépes mézzel nyakon öntött Jobbik. Ez a négy párt, a Fidesz, a négy évig majd a saját neve miatt pironkodó Kormányváltók Összefogása, az LMP és a Jobbik fogja négy évig ismét a parlamenti padokat koptatni, az új felállás mégis annyiban változik, hogy a politikának határozott irányt szab majd a Fidesz, és ezzel kell lépést tartania az ellenzéknek.

Az utóbbi hetek eseményeit is figyelembe véve egyes elemzők a Fidesz újabb kétharmados győzelmét valószínűsítik. Amennyiben ez megtörténik, az példa nélkül álló választási győzelem volna, amely komoly támogatottságot feltételezne a Fidesz eddigi politikája mellett. A 2010-es választásokon az ország arra hatalmazta föl a megalakuló kormányt, hogy fékezzék meg a szocialista ámokfutást és paskolják el a bűnösök fenekét. 2014-ben azonban a választók már nehezebben aktivizálhatóak a szocialisták rémtetteinek fölemlegetésével, mert már kellően bohócot csináltak magukból eddig is. A kétharmad elérése tehát a Fidesz politikai kormányzásának győzelme lenne, végső elégtétel és bizonyosság. A libnyaf értelmiségieknek pedig nem maradna más lehetőség, mint a kivándorlás, mert a magyarok kétharmadáról már másodszor derülne ki, hogy fasiszták.

Sima, de nem kétharmados győzelem esetén azonban még mindig érvényes lehet az a kritika, hogy a Fidesz azért győzhetett, mert nem volt valódi kihívó, de az emberek azért valahol mégsem elégedettek. A magam nevében ezt az utóbbi változatot tartom legvalószínűbbnek. Egyrészt azért, mert a Fidesznek úgy kellett volna kiállnia, mint akinek programja van, és nem úgy, mint akinek nincs kihívója. A kampány nem volt tökös. A „Folytatjuk” mehet egy sorozatban, ahol épp izgalmas résznél ért véget az epizód, de minket ez az izgatottság nem fenyeget. Másrészt pedig a Fidesz közel sem ügyeskedett annyira, hogy megérdemelje a második kétharmadot. Egy kritikus ellenzéket viszont annál inkább. Úgy saccoljuk, hogy a hajrában a bizonytalan tömegegek a legjobban a Fidesz és az Kormányváltók ellenében fog dönteni, a Jobbik és az LMP javára. Emiatt a Jobbik megközelítheti az Kormányváltókat, és az LMP is erősödik annyit, hogy az arányeltolódás végül azt eredményezze, hogy a Fidesz lemarad a kétharmadról. 10-15 mandátum persze sci-ferr (szóvicc-értik ugye), de persze még bármi megtörténhet…

A Fidesznek mindenesetre első ízben nyílhat alkalma arra, hogy ne a szocik tivornyázása után kelljen föltakarítania a hányást. Nézhet kicsit messzebbre is, lehetnek végre megtervezett, hosszútávú céljai. Viszont meg kell tanulnia önmaga után is sepregetni, és meg kell barátkoznia azzal, hogy eztán a saját hibáit fogják a fejére olvasni, amiket nem védhet ki azzal, hogy jó, de a szocialisták meg hülyék. Mert a szocik bebukták. És az, hogy még mindig nem bukták be eléggé, holott Simonnal az élen igazán nagyon igyekeztek, az a Fidesz hibája. Meg ennek a puhapöcsű választásnak a hibája.

Mert szólni kell a néphez, és nemcsak annyit, hogy nézd a másik mennyivel szarabb nálam. Hanem arról, hogy kik vagyunk, és merre tartunk. Reméljük eztán így lesz. Én erre szavazok.

Tovább..

Bohócok nem kérnek az Összefogásból

A tegnapi nap folyamán a Magyar Bohócok és Csepűrágók Pártja (MBCsP) levélben tiltakozott a Civil Összefogás Fórum plakátjai és óriásplakátjai ellen, amelyeken egy bohóc mellett három baloldali politikus látható. Indoklásuk szerint a kép azt sugallja, mintha az MBCsP választási szövetségre lépett volna a baloldali koalícióval, valamint hogy ilyen kapcsolat már korábban is fennállt volna közöttük. Az MBCsP hangsúlyozta, hogy a látszat ellenére ők nem vettek részt a 8 éves baloldali kormányzásban, ahogyan szóvivőjük fogalmazott „…bohócok igen, de hülyék azért nem vagyunk”.

A tilzakozólevél további szakasza pert helyez kilátásba a Modern Magyarországért Mozgalommal (MoMe) szemben is, amely állításuk szerint lenyúlta és elferdítette kampányszövegüket, ami eredetileg így hangzott: Eleged van, hogy nem vagy Kabos? A bohócpárt tagjai valószínűsítik, hogy az incidensnek köze lehet ahhoz a pártösszejöveteleken felbukkanó, feltűnően kopasz, de bajuszát piros-fehér-zöldre festő alakhoz, akit később a párt tagsága egyértelműen Bokros Lajosként azonosított, bár ő volt az egyetlen, aki a gyűléseken bohócnak öltözve jelent meg.

A levél nyilvánosságrahozatala után nem sokkal egy újabb, a témához kapcsolódó bejelentés is napvilágot látott, amely szerint az MBCsP-ből időközben kivállt a Vörös Orr – Bohócok Demokratikus Tömörülése elnevezésű csoport, amely viszont támogatná a baloldai összefogást. Elemzők véleménye szerint a szakadás elkerülhetetlen volt, amikor kiderült, hogy a kiváló Vörös Orr (VO) platform tagjai valóban tanácsadóként működtek közre a szocialista kormányzás idején.

A Vörös Orr egynapos szakszervezeti mozgalmi besorolás után párttá alakult és fölvette a kapcsolatot a baloldali pártok képviselőivel, valamint Bokros Lajos pártjával is tárgyalásokat kezdett annak érdekében, hogy a MoMe plakátjain is szerepeljenek bohócok. Heller Ágnes berlini látogatása alkalmával tett nyilatkozatában felszólította Bokrost, hogy vállalja föl bohóc-identitását, a magyarországi demokratikus fordulat eléréséhez ugyanis elengedhetetlen a VO-val való összefogás. Hozzátette: „mától nekem is, nem három, hanem négy identitásom van!” Egyúttal felszólította Orbán Viktort, hogy határolódjon el a burkoltan fasiszta MBCsP-től.

A hazai pártok vegyes érzelmekkel fogadták az MBCsP körül kialakult polémiát. Elsőnek az LMP adott ki közleményt, amelyben üdvözölte az MBCsP megtisztulását, bár továbbra is kirekesztőnek tartják a bohócok pártját. „Az embereknek meg kell érteniük, hogy bohócnak nemcsak humorérzékkel rendelkező emberek mehetnek – ahogy ezt a bohócok állítják – ez olyan lenne, mintha azt állítanánk, hogy karizmával nem rendelkező politikusból nem lehet jó pártvezető!” – nyilatkozta Schiffer András.

A Jobbik sajtóhírek szerint egyelőre azt vizsgálja, vannak –e, voltak –e a bohócok közt cigányok, illetve hogy mit jelképez a nagy orr és a vörös göndör haj.

A baloldali pártszövetség nevében felszólaló Gyurcsány Ferenc örömmel üdvözölte a VO demokratikus kiválását. Mint kifejtette, gyermekkorában maga is álmodozott a bohóc-pályáról, de a próbák alatt mindig leharapta a fejét az oroszlán. A megszerzett tudást azonban politikusként is tudta kamatoztatni, példaként említette egy korábbi vonatszerencsétlenség kapcsán tett nyilatkozatát. Az exminiszterelnök ráadásul országjárása alatt maga is tanúja volt, hogy VO-s bohócok Nemzeti Dohánybolt elé kivetett gyerekekre felügyeltek, emiatt is helyük van a baloldali összefogásban.

A Fidesz az EP-ben reagált az európai baloldali bohócképviselők támadására, akik egy meg nem nevezett berlini forrásra hivatkozva valószínűleg fasisztának, feltehetően EU-ellenesnek, valamint vélhetően a Fidesz által irányítottnak nevezték a magyarországi bohócokat. Kivéve a VO-t. A Fidesz viszontválaszában kijelentette, hogy minden olyan unordtodox bohócért kiáll, aki támogatja atomprogramját.

Tovább..

Nagy Utazás

Alföldirobi betartott az LMP-nek. Schifferbandi azonnal alakított is egy bizottságot, hogy kivizsgálják, hányadán állnak a Robival. Mert miközben itthon a kolbászszag-leheletű Pistakirály meséjének lidércnyomása feszült a hazafias, de legalábbis magyar lelkülettel eltelni kész huszadikai mellkasokra, addig az LMP külföldön volt. A határon túl élő magyar embereknél, de nem kampányolni, hanem kérdezni. És ezt senki nem vette észre! Pedig megfordultak Szászmedgyesen, és Aradon és Székelyudvarhelyen, ahol kérdéseket tettek föl a határon túl élő magyar embereknek…

Bezony, a 2014-es választások előkészületi hullámai lassan átcsapnak a határon, és nem kívánjuk palástolni, micsoda kéjes élvezet figyelni, mit kezdenek a baloldali és liberális pártok a határon-túliság kérdésével. Kálmánolga például több mint 5 percen keresztül faggatja az ATV-n Schifferbandit arról, miért most jutott eszükbe a Nagy Utazás. Schiffer azt próbálja bizonygatni, hogy szakítani akarnak a szakpolitikai egyeztetések szürke világával, és azért mentek ők kérdezni, személyesen. Mert ezt is másképp akarják csinálni. A zavaros mellébeszélés után Olga végül megadja a kegyelemdöfést, hogy ki volt az az LMP-s határon túliakkal foglalkozó szakpolitikus, akit az új gyakorlat megfoszt nyilvánvalóan jelentőségteljes tevékenységétől. De Schifferbandi persze nem tudja megnevezni, mert nincs. A haláltusáját vívó koncepció végül csak megmutatja eredeti, zölddumával elfedett lényegét.

„Onnantól kezdve, hogy döntés született a magyar parlamentben a választójog kiterjesztéséről, a magyarországi pártoknak nyilván dolguk az, hogy bemutassák valamennyi magyar választópolgár számára, hogy milyen alternatívát kínálnak… […]”

- így a Bandi. Mondjuk tehát ki, hogy a kormányhatározat kényszere vitte az LMP-t Erdélybe, és ezen nem szépít Schifferbandi sebtében előkerített, Bözödről elszármazott felmenőinek fölemlegetése. És nem segít a hirtelenjében összetrehánykodott zöld koncepció a multik erdélyi térnyeréséről, és környezetpusztító működésükről. Bandi végül igen érzékletesen úgy jellemzi a helyzetet, hogy a párton belül átszakadt valami gát…

Az országgyűlési határozat kényszere természetesen a többi ellenzéki pártot is kellemetlen, kényelmetlen lépésekre kényszerítette. Mesterházi már az év elején egy bocsánatkéréssel alapozta meg a 2013-tól aktuális viszonyt, bemutatta az MSZP új, valljuk be, első kisebbségpolitikai koncepcióját, amelynek üzenete annyiból állt, hogy az MSZP továbbra is messziről kívánja szemlélni a határon túli magyarok sorsát, de mindent támogat. Össze is borult a szocik és az RMDSZ két alapítványa, de ebből nyilván nem vonható le semmilyen következtetés. Basescu Tusványosi kirohanása kapcsán aztán végre megszólalt a vérszoci hangja is. Mesterházi szerint ugyanis Basescu azért hülye, illetve azért csinál hülyeségeket, mert Fideszes. De majd a Ponta (itt megremegett az ajka, de a Viktor csak nem kívánkozott a nyelvére) megmutatja.

„Itt az ideje, hogy az állandóan konfliktust kreáló, ellenségképet kereső, más népeket lenéző, agresszív politikát felváltsa a józan, felelős hazafiságra épülő, egymás iránti tiszteleten és párbeszéden alapuló nemzetpolitika"

Hát ez szép. Köszönjük.

Gyuriferinek van a legnehezebb dolga. A farvizén evickélő Bajnaipubi fél szavakkal is megérti magát (SIC!) Robert Ficóval, bár a két ország akkori viszonyán ez nem ütközött ki, viszont Fletót még mindig nem akarja megérteni senki. Ő változatlanul kitart a csak a proli zsigereket megmozgatni képes valamikori ellenkampány helyessége mellett:

"Tartalmilag ma is egyetértek a válaszokkal. Legfeljebb abban kárhoztatnánk magunkat, hogy a kampány leegyszerűsítő logikájában, ahol millióknak kell elmondanod, ott nem lehet hosszú elméleti kifejtést elmondani, ott a választó számára a legegyszerűbb érveket használod, mint a szociális érveket, ami kétségkívül lehet bántó." (bumm)

Ez az Fletó, el ne engedd, markold csak a szart! – szurkolhatnánk neki, de akkor meg minek küldött mindenkit korábban külföldre, akinek nem tetszett. Azokat kizárná az ő nagy demokráciájából? Mindegy is. Feri tényleg bolond. De egy dologban azért igaza van, és erre később még visszatérünk…

A politikai egyensúly fenntartása érdekében lenne néhány javaslatunk, mivel is lehetne hitelesen kampányolni a baloldalnak a határon túl. Semjén kissé valóban pikáns belovaglását rendesen kikezdte a libsi sajtó, hogy ha fehér ló akkor ugye Horthy. Ha barna lett volna, akkor meg nyilasizáló lett volna, ha fekete, akkor a náciló, de fehér volt, ami meg a hortystapisták színe. Mindenképpen rossz. Ha Mesterházi föl szeretne zárkózni, javasoljuk, hogy a Havas ösvényein át, partizánnak öltözött román pásztorokkal kísérve érkezzen a Gyergyói-medencébe. Bocsánatkérését pedig az alábbiakkal egészítse ki: Be kell ismernünk, hogy hibáztunk a tízmillió román emlegetése kapcsán. Az MSZP mai álláspontja az, és az enyém is, hogy csak attól a pár százezer romántól kell tartani, akik valamiért tudnak beszélni magyarul.

Bajnai Gordon esetleges délvidéki látogatásakor mondhatna valami ilyesfélét:  "Mi, az Együtt14 tudunk róla, hogy beszéltek magyarul, de a latin szavakat nem tudjátok elolvasni. Engem Bajnai Gordonnak hívnak, úgyhogy a szavazólapon azt ikszeljétek be, hogy BANHABL ROPAOH, de szavazhattok MEVTEPXAEN-re, vagy RYPYAH-ra, mert mi együtt vagyunk!" Schifferbandi valószínűleg tobzódna a kéjben, ha megtudná, hogy Csernobil országában is élnek magyarok, akiket környezetvédelmileg is meg lehet majd közelíteni. Gyuriferi meg egyelőre ne próbálkozzon beköltözős körútja kiszélesítésével, és Izraelbe se próbáljon meg szavazatokért bérmálkozni a siratófal előtt…

A mi Fletónk azonban valószínű egyelőre nem is fog ellátogatni sehová, mert kapisgálja a lényeget. Mégpedig azt, hogy a magyar állampolgárságot megszerzők egyelőre nem fogják a mérleg nyelvét billegtetni. Az optimista Transzindex  4, míg más elemzések pusztán 1 (maximum 2) mandátum megszerzésének eldöntésére tartja elégségesnek a határon túli szavazatokat. Még ha ez az arány idővel az SZDSZ mérlegpozíciójába is juttatná a határon túli szavazókat (ami valljuk be, mégiscsak üdvösebb, mint ha azt egy szadesz-szintű képződmény birtokolná),  sok idő eltelik még, és túl sok lesz az egyéb tényező.

És valóban, mindaddig, ameddig a baloldali és liberális pártok nem értik meg mi is ez az egész a határon túliak körül, addig jobb, ha csak ismerkednek, mint az LMP. Lánglelkű Ferenc úgy fogalmaz, hogy „Nem az a magyar, aki két fröccs után el tudja énekelni a székely himnuszt Csaba királyfihoz.” Igazat adunk neki. Aki két fröccs után még a magyar himnuszt sem tudja végigénekelni, csak az internacionálét, az ebből a kérdésből pusztán az országgyűlési határozat viszketeg kötelességét érzékeli.

A határon túliak szavazatainak a 2014-es választásoknál elsősorban szimbolikus jelentősége lesz. Azt fogja jelenteni, hogy mi magyarok itt, a Kárpát-medencében és az egész világon közösen döntünk a sorsunk alakulása fölött. Ezzel a szavazással valóban eltörölhetünk határokat pusztán azért, mert döntésünk, véleményünk és szavazatunk kifejezése nem lesz útlevél-köteles. A kérdés tehát az, kedves baloldali és liberális politikusok, hogy ennek az egész embertömegnek, a magyarok közösségének mi a mondanivalótok? Hogy tudjátok -e, valójában mennyien is vagyunk?  

Tovább..

A nagy Jobbik-LMP földblöff

Ángyán József az új földtörvény elfogadásával egy időben otthagyta a Fideszt. Kár érte. Ő volt az, aki 2006-ban a végtelenségig elkeseredett és kisemmizett gazdák élére állva farkasszemet nézett Demszky Gábor ostoba traktoros tábláival, és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyként szólalt fel újra és újra a Kossuth téren. Ő volt az, aki elmagyarázta mindannyiunknak, hogy mit veszít az egész ország, ha a szocialista-liberális akaratnak megfelelően hatalmas agrár-monopóliumok alakulnak ki. A földből élő százezrek pedig vehetik a sátorfájukat, és nincstelenként beköltözhetnek valamelyik városba, vagy kvázi agrárrabszolgaként, zsellérként, megalázó fizetésért művelik az (Ángyán kedvenc szavával élve) hatalmas latifundiumokat. Elmagyarázta, hogy ha ez megtörténik, nem lesz többé gazdája a tájnak, egy évezredes kultúra tűnik el visszavonhatatlanul a magyar vidékről. És Ángyán volt az, aki Budai Gyulával 2009-ben  hatalmas botrányt kavart, amikor a szocialisták - a biztos bukásra készülve - gátlástalanul és fillérekért le akarták nyúlni a nemzeti földvagyon még megmaradt sok tízezer hektárját. Sikerrel, hiszen az MSZP-s kormány - tartva a retorzióktól - végül visszalépett.

A mai szakításhoz hosszú út vezetett. A Fidesz-KDNP-kabinetben államtitkárként debütáló idealista professzort felőrölte az államigazgatás, és talán személyes konfliktusok és sértődések egész sora fogja most a Jobbik, vagy az LMP, netán a bajnaista Párbeszéd Magyarországért karjába lökni. Még egyszer, nagy kár érte.

Csakhogy Ángyán szelleme ettől még ott van az új földtörvényben. Ahogyan Piréz írta az előbb a fészen: "Pesti gyerek vagyok, tehát a földtörvényről annyi fogalmam van, mint a Poincaré-sejtésről. Az viszont kiütötte a szememet, hogy az egyetlen valóban gazdálkodással foglalkozó spanomnak tetszik, a mezőgazdasági gépeket csak az autópályán elsuhanva megfigyelő ismerőseim pedig hőbörögnek miatta". 

Lehet, hogy az új földtörvény nem tesz végső igazságot a "kicsik és a nagyok háborújában", nem daraboltatja fel az összes nagybirtokot, és nem feszítteti keresztre az ország mezőgazdasági nagyvállalkozóit, viszont ténykérdés: minden téren helyzetbe hozza a magyart a külföldivel, a helyit a jöttment felvásárlóval, és a kis-, illetve családi gazdálkodót, ökológiai gazdaságot, az agrárcsászárokkal, zöldbárókkal szemben. Magyarul bár nem veri szét a agrár-GDP jelentős részét adó mezőgazdasági nagyvállalatokat, de a velük folytatott versengésben esélyt ad a gazdáknak. Miközben a zsebszerződésekkel meggondolatlanul, hektáronként sokszor néhány tízezer forintért külföldiek kezére játszott termőföldet a törvény és a hatóság teljes szigorával visszaadja az eredeti tulajdonosoknak, ezáltal is csökkentve Magyarország főleg nyugati részén nagyon is jellemző földéhséget. 

"Földrablás helyett földosztást" - lobogtatja ma a parlamentben  a transzparensen Szél Bernadett közgazdász és Osztolykán Ágnes bölcsész az LMP-ből. Lengyel Szilvia (aki legalább agrármérnök) pedig azt üvölti a megafonba, hogy „adják vissza a gazdáknak, ami igazság szerint az övék! Adják vissza a földjeiket, mert föld tartja el őket és családjukat." Közben a kormány három év alatt (a Nemzeti Földalapkezelő adatai szerint) 2900-ról 7100-ra növelte az állami földeken gazdálkodók számát és közel kétezer új haszonbérleti szerződést kötött. Hogy a gazdák, vagy az agrárcsászárok pártjára állt-e a kabinet, jól mutatja az a szám is, hogy három év alatt az átlagos kilencven hektárról huszonnyolc hektárra csökkentették az állami haszonbérletek átlagos méretét. Ráadásul a Földet a gazdáknak! program csak most kezd dübörögni: olyan pofátlan, a szocialista kormányok idején pályáztatás nélkül kiprivatizált állami gazdaságok hatalmas birtokait osztják most ki a fiatal- és családi gazdálkodók között, mint a Hód-Mezőgazda Zrt. (itt négyezer hektárt adnak a helyi gazdálkodóknak), a Mezőhegyesi Gazdaság (innen háromezer hektár kerül a kicsikhez) és a Komáromi Agrárgazdaság (ahonnan négyezer hektárt pályáztatnak újra). Összesen 106 ezer hektárt (!) vesznek vissza a "zöldbáróktól" és adják át a kisgazdáknak. Mi ez, ha nem földosztás, kedves flaszterparaszt, a magyar agrárium gondjait a közösségi tetőkertészkedés elvei mentén megoldani próbáló LMP?
.

"Hazaárulás, hoppon maradt helyiek, külföldiek szabad rablása" - mondja a Jobbik, amelynek botrányhős képviselői lassan csúnyább hisztériákat adnak elő, mint az átlag HaHás, ha nem Marxot húzza a szigorlaton. Csak válaszolnák már meg a Novák Elődék, hogy akkor hogyan kell értelmezni az új törvény következő sorait:  "A vevő vagy az elővásárlási jogosult mostantól kizárólag akkor köthet földtulajdonszerzésre irányuló szerződést, ha megszerzi a bizottság támogató nyilatkozatát. E támogató nyilatkozat hiányában a hatóságnak kötelező elutasítani a földszerzési kérelmet. Az új testület településenként 3-9 főt számlál majd, és a helyi gazdálkodók maguk közül választják majd a tagokat." Talán a kormánynak köszönhetően mégsem fognak rabolni a külföldek, és mégsem maradnak hoppon a helybeliek?

Tovább..

Pelikán József levele a mai elvtársakhoz

Erőt, egészséget! Remélem, jól vannak az elvtársak, nekem sok a tennivalóm, mert jön a Duna. Talán nem veszik zokon, hogy írok, de régi barátommal, Dániel Zolival is mindig őszintén megbeszéltük a dolgokat. Tudom, én ideológiailag nem vagyok elég képzett, de egy gátőr sok mindent észrevesz. Virág elvtárs annak idején azt mondta: csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Én azt látom, mostanság inkább kapunk. 

Itt van ez az Együtt 2014, vagy mi. Hát kérem ez egy nagyon furcsa dolog. Itt vannak kapásból a vezetői: egy finánctőkés, egy marihuánás, meg egy kiugrott katona szakszervezetis. Nehezen fognak hinni nekik az emberek. Én tudom, hogy menet közben kell az önbizalmat megszerezni, de ezek a régi elvtársakat ütik, kérem. A régi elvtársakat, Dániel Zoliékat, Virág elvtársékat manapság a Mesterházy elvtársék képviselik, ha nem csalódom. Azt is tudom, hogy az a gyanús, ami nem gyanús, de ez a Bajnai most nem az emeszempés elvtársakat gyengíti, amikor azt mondja, hogy nem ért egyet a 2010 előtti politikával? Lehet, hogy magával sem ért egyet? 

Mi lett szegény Gyurcsány elvtárssal, miért hagyja ezt? Hát nem tudja, hogy így nem lesz jó vége? Ezek a gyerekek még beszélni se tudnak, még a papírból se. Ez a Bajnai gyerek olyan, mintha mindig meg lenne ijedve, pedig nem jön érte a nagy fekete autó, ugye. Hát szónokolni, azt biztos nem tud, nem egy Cicero alkat, az már biztos. Nem értem miért akar az Orbánnal márászkodni állandóan, csak rosszul járhat egy vitában és ott még nincs is leírva neki a válasz sem előre. 

Ez a kis füves gyerek, ez a Juhász, bár gondolom nincs betépve, amikor beszél, de mindig be van rekedve a sok füsttől, gondolom. Hát ez szegénykém úgy fest az öltönyben, nyakkendőben, mint halottaskocsin a sportkipufogó. A másik meg ez a Kónya Péter. Na, ez meg pont olyan, mint a Gulyás, a nyilas rendőrpribék, aki kiverte a fogaimat, aztán meg jól átállt a másik oldalra. Ez kérem, úgy beszél, mint bármelyik párttitkár a Virág elvtársék idejében. Mindennek az ellenkezője igaz. Az a gyanús, ami nem gyanús. 

Én tudom, kérem, hogy a Bajnai meg a Mesterházy igazából jó elvtársai egymásnak, csak nem illik erről beszélni. Ez kérem a duma bojkottja. Azt azonban valakinek meg kéne mondania a Mesterházy elvtársnak, meg az ő jó Szanyi kapitányának, hogy tessenek már vigyázni Erdélyben, mert nem szabad ottan így beszélni a székelyekhez. Konok egy népség az, kérem. Ezek úgy lekapják egyszer a derék elvtársakat a tíz körmükről, hogy kevesebb foguk marad, mint nekem, pedig nem sok maradt, ugye. Arrafelé óvatosnak kell lennie az ideológus elvtársaknak, mert ezek az erdélyiek mindig a saját érdekeiket képviselik és nem hisznek az internacionalizmusban. 

Azt viszont nagyon ügyesen csinálták az elvtársak, hogy szét tetszettek választani azt a fránya elempét, nagyon nem bírtam őket. Gondolom tetszettek nekik egy kis apanázst küldeni a szokásos nokiás dobozkában, nagyon helyes! Drága Virág elvtárs szavai jutnak az eszembe, amikor az új házam épült és állítólag nem volt homok: „Nincs homok? Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!” És lett is minden, mert így dolgozik az okos elvtárs. Meg a látszat, az még nagyon fontos, arra nagyon tessenek ám vigyázni, mert látszat okán  nem tetszenek éppen jól állni. Példát kell statuálni a népeknek. Minden ezen a statuáláson múlik. Úgy kell tevékenykedni és szerepelni a médiában, hogy visszasírják az elvtársakat. És ahogy mostanság állnak a dolgok, hát erre azért nem mernék megesküdni. 

Maradok tisztelettel: 

Pelikán József gátőr, sk.

Tovább..

Mi járhat most Karácsonyék fejében?

A soron következő választásokig szűk másfél év van hátra. Ennyi ideje lenne az Orbán-rezsim bukását a majákat megszégyenítő magabiztossággal megjósoló baloldalnak, hogy programot írjanak, szavazókat szerezzenek, úgy általában és alapvetően politikai párt(ok)ként viselkedjenek. Mégis, az ellenzékről szóló híradások többségét nem ez uralja, nem a most regnáló kormánypártok alternatívájaként beszélnek róluk, hanem a saját, egymás közötti viszonyrendszerük permanens forradalmáról.

A bennünk mélyen megbúvó politológusi közmegegyezés az LMP-ét sokáig az újrázásra stabilan esélyes pártként kezelte. A rendszerváltozás óta fel-és eltűnt pártok közül messze kiemelkedett a viszonylag jó erőkből (nem levitézlett SZDSZ-esekből) álló politikusi gárdájával és az első blikkre koherensnek, megvalósíthatónak látszó programjával. Ez, és az LMP iránt érzett megmagyarázhatatlan (Szabó Tímea) vonzalmunk miatt mégiscsak megér még egy posztot a hét meglepetése (szarkazmus), a magát ökopártnak becéző trutyiformáció szétesése.

Az LMP Jávor-Karácsony fémjelezte belső ellenzékének kiválása a Schifferre kiadott balos excommunicatio óta eldöntött kérdés. A Kosh nagykövetként mutatkozó, de Alfred Besterként politizáló Bajnai csak egy-egy lakossági fórum vagy tüntetés alkalmából képes a pártok és egyéni érdekek felett lebegni. Számára, és a mögé befaroló Millának, az inkább többségi, mint arányos választási rendszer miatt vissza kellett nyúlniuk a baloldal régi hagyományaihoz és beleverni a jégcsákányt Trockij Schiffer András fejébe. A nincs alternatíva Fideszre utaló gúnyszövege hirtelen rögvalósággá lett és az LMP leszalámizása nyugodtan tekinthető a Milla vs. MSZP rangadó előtti bemelegítésnek. Persze, csak ha nem vagyunk annyira naivak, hogy minden külső behatástól mentesnek véljük a válást.

 

Az összefogni (kiválni) kívánó elempéseknek előtt két lehetőség nyílt Schiffer kiátkozása után. Az egyik, hogy egy nagyobb, sikeresebb projekthez igazolnak, mint az összes idegenlégiós az Arsenalból, ezzel magukra haragítva a szurkolókat és a nagyobb, sikeresebb projekt számára értéktelenné válnak, ugyanis nem hoznak, hanem visznek szavazókat. A második lehetőség az önálló pártba menekülés, amely a szabad gyökeit nyugodtan odakötheti a legtöbbet kínálónak. A szurkolók megmaradnak, hiszen csak még hitelesebben képviselik azt a valamit, amit eddig is képviseltek, kompromisszumok nélkül, valamint a kérő számára is értékesebb a hozomány, azaz a politika Bossman-szabálya, a kiválás ellenére elegánsan megtartott mandátum, ha az nincs megterhelve potenciális szavazatveszteséggel. Karácsony Gergelyék most ilyesmi álmokat kergethetnek. 


Ám az LMP-ből kiváló, kormányt dönteni akaró tótumfaktumok eddigi eredményessége hiába idézi fel a John Brown-féle abolicionista mozgalmat, melynek legnagyobb hadisikere 3 kansasi néger (pc kisbalták repülhetnek) felkoncolása volt, értékük Bajnaiék számára megkérdőjelezhetetlen. A volt kormányfő formációja, az Együtt 2014 messze nem hozza a neki megelőlegezett számokat, a túlbecsült Facebook részvények mélyrepülésére hasonlító közvéleménykutatási adatokra reagálni kellett, mielőtt az MSZP végleg átveszi a kezdeményezést. Ennyi csupán a Karácsony-Jávor-trükk háttere. Ha máshogy nem megy, igazolnak egy, az elmúlt 20 évet hitelesebben meghaladó pártot, illetve esetünkben annak csak egy részét. Ráadásul az Összefogásnak végre nem kell összefognia senkivel (DK, MSZP), a hátralévő szűk másfél évre (egy kétes hírű nagy öreget idézve) ugyan az ex-LMP-sek hátán bogáncsként bejutva, de immár van parlamenti képviseletük.

Tovább..