Mindenki győzött

Viktor szerint egész Magyarország győzött az önkormányzati választásokon. Habár amolyan kötelező körnek tűnik ez a duma egy nyertes vezető részéről – az ellenzék azonban megerősítette ezt a politikai víziót. A választások után ugyanis minden mérhető párt, bármilyen eredményt is ért el vasárnap – győztesnek, de legalábbis jó eredményt elérő csapatnak, a körülményekhez képes elégedettnek vallotta magát. Talán nem ugyanazt a meccset néztük? Mintha az északírek elleni vereségbe beleszaladó ex-szövkap Pintér Attila szelleme kísértett volna, mikor a hatalmas vereség ellenére azt mondta, hogy „voltak biztató jelek a tolódásos rendszerben"…

Az önkormányzati választás a megyei, illetve a települési képviselőtestületekről, a fővárosról, a nemzetiségi jelöltekről, no meg a polgikról szólt. Leginkább a polgikról! Nem elfeledkezve a többiekről, nézzük csak a győztes településvezetők számát!

Fidesz és valamilyen szövetségese: 624

MSZP és más jelölő szervezetek közösen: 31

Jobbik és társai: 14

Gyurcsányék másokkal: 12 (egyedül csak 1!)

Együtt-PM: 16 (nem együtt, azaz egyedül: 1!)

De szemezgessünk csak az örömódákból!

„Áttörés erejű győzelmet” ért el a Jobbik. És: 2018-ban kormányozni fognak. Vonagabesz szerint legalábbis…

Habár tény, hogy maradtak a második helyen úgy összességében, ami tényleg jól hangzik, de igazából 14 polgi nem nagy durranás! Főleg, ha azt nézzük, hogy a szociknak 31 jelöltjük futott be, illetve melléírjuk a Fidesz 624 városvezetőjét is. Igaz ugyan, hogy 2010-ben csak három helyen nyerték meg a polgármesteri választást, mégis, az elmúlt időszakban voltaképp tíz helyen volt polgijuk. (időközi választás, vagy átállás miatt.) És elvesztették a mintavárosukat, Gyöngyöspatát is! A megyei közgyűlésekbe beülő emberek számával úgy általában elégedettek lehetnek – azonban mindebből azt a következtetés levonni, hogy 2018-ban megnyerik a választásokat egy kissé túlzott optimizmusnak tűnik.

A szocik, mint említettük 31 településen nyertek a polgármesteri versenyfutásban, viszont a megyei közgyűlésekben harmadik helyre szorultak. Végleg. Sebaj Tóbiás viszont így értékelt: „Az általunk kínált alternatíva Magyarországról szól. A választók minket bíztak meg azzal, hogy egy nemzeti elkötelezettségű baloldali néppártot építsünk. Magyarország és a baloldal akkor lesz sikeres, ha az MSZP az értékeihez visszanyúlva a népért fog tevékenykedni (…) Létezik baloldal, úgy hívják MSZP.”

Nem éppen egy sürgető megbízás ez, ha csak a szavazatok számát nézzük…

Kunhalmi Ágnes pedig boldogan kiáltotta a levegőbe, hogy „a 2010-es eredményeket megugrottuk, jobban szerepeltünk, az MSZP-sek nemcsak megőrizték a helyüket, de még javítani is tudtak rajta, és még két önkormányzatban is sikeresen szerepeltünk, és elhódítottuk a polgármesteri széket”.

Három pofon egy év alatt, megalázó alkudozás a többi baloldali reszelékkel, átálló tagszervezetek és emberek, eladósodás, a pártalkalmazottak kényszerű elbocsájtása… Soroljam még? Padlóra került az utódpárt. Elég legyen csak annyi még, hogy a magát legnagyobb baloldali pártnak valló szociknak nem volt főpolgármester-jelöltje sem. Bárhogy és bárki miatt is történt mindez – ez bizony tény! Erre kiáll az egyre zavarosabban beszélő Sebaj Tóbiás, no meg a Lendvai mintájára a nemzet anyósának készülő Kunhalmi és előad egy győzelmi jelentést.

A Gyufaferi is hozta a formáját! Habár előrebocsátotta, hogy „a reméltnél kisebb lépést tettünk előre”, de egy fiatal párttól azért nem is olyan rossz eredmény a negyedik hely. Majd visszautalt arra a mondatára, hogy az önkormányzati választáson „le fogják vágni a sárkány következő fejét”, de most úgy látja, hogy csak „a fülét vagy az orrát sikerült levágni, (…) maradt még elegendő, a hétszázát neki, a következő évekre.”

Bár a tánci most elmaradt, de elégedettek a saját erőből elért három polgármesteri hellyel. Kemény! A közös jelöltek esetében viszont tényleg 12 polgiról van szó! Húha! 

Mindenki összeszarta magát a Lendvay utcában.

A minden idők leggusztustalanabb pártszövetsége, a Soros pénzekből összeügyeskedett Együtt-PM, szintén elégedetten nyugtázza az „égbekiáltó” eredményeket. Az Együttnek 1 saját és 10 közös, a PM-nek nulla (!) saját és 6 más szervezettel közösen támogatott jelöltje futott be polginak. És mikor Karácsony Gergely majdnem örömtáncot járt a színpadon, Szigetvári pedig megszólalt – szavaik ismét csak a valóság ismeretének teljes hiányáról tanúskodtak. Másikviktor szerint ugyanis figyelmeztetés az alacsony részvétel, illetve „elnyomó hatalom ellen nehéz kampányolni”. És a csúcs pedig: „Tarlós István fideszes főpolgármester soha nem kapott ennyire kevés szavazatot, és ahhoz képest, hogy teljes szívvel csak a DK, az Együtt-PM, illetve a budapesti MSZP-szervezet támogatta Bokros Lajos ellenzéki jelöltet, a politikus nagyon tisztességes eredményt ért el.”

Tűzijáték, konfettieső!

És végül: egy üde színfolt. A most már kétszemélyes liberális párt vezetője, pontosabban a tagságának fele, maga Fodor Gabika nyilatkozta ezt: „Fontos, hogy van liberális alternatíva”

Inkább: Fontos, hogy van Fodorgabika…

Tovább..

Miért boldog Kunhalmi Ágnes…

Tegnap voltak az Önkormányzati Választások. Csak azoknak mondom, akik tegnap még nem voltak. Meg azoknak, akik elfordultak a politikától, akik elcsüggedtek, akiknek már minden mindegy. Akiket a Fidesz meggyőzött, hogy az ellenzéknek nem érdemes, akiket az ellenzék meggyőzött, hogy nincs jelentősége. Meg azoknak, akik tegnap kimentek inkább a kölkökkel a szabadba, élvezni kicsit a jóidőt, és ettek egy babgulyást menüben. Aki úgy gondolták, majd valaki más elmegy, és eldönti helyettük, mi legyen most pár évig, mert ők vasárnap csak a mának akartak élni.

Ha a jobboldal - a baloldal állításával szemben - nem is győzködte a népet a szavazás hiábavalóságáról, olyan nagyon mást sem tett a választási győzelem érdekében. De a többi párt sem feszült meg különösképpen. A csönd kampánya volt ez, ahelyett hogy a tervek, az érvek meg az ellenérvek sziporkázó tűzijátékát vonultatták volna föl a kedvünkért jólfizetett politikusaink. És jól is számoltak, mert minden megerőltetés nélkül hozták a szavazók, amit elvártak tőlük. Már aki elment. Gyuriferinek ugyanolyan pulykavörös volt a feje, mint minden választáskor, de különben semmi különös.

Az alacsony önkormányzati választási részvétel nem menő. Lehetne ezt az általános szkepszissel, meg politikától való elfordulással magyarázni – lásd baloldal – itt azonban a helyi kérdésekről döntőkről döntöttünk, akiket ismerünk, akikkel együtt vásárolunk a közértben. A probléma éppen ott van, hogy a tőlünk távol eső nagypolitikát, a nagyotálmodókat, meg a nagyotmondókat támogatjuk és figyelemmel kísérjük. Azt viszont többségében konkrétan leszarjuk, hogy a helyi önkormányzatot ki irányítja.

Vagy csak úgy utólag morgolódunk.

A probléma továbbá ott van, hogy valójában nem sok erejük, döntési hatáskörük van az önkormányzatoknak, de még a megyei közgyűléseknek sem. Az ország politikai rendszere nem alulról építkezik fölfelé, hanem fölülről lefelé. És innentől biceg a demokrácia. Szóval az összes párt – igen, mindegyik – elvérzett ezen az önkormányzati választáson.

Gratulálunk.

A Jobbik immár megelőzte az MSZP-t, és ezt Tóbiás József (aki nem tudná, ő most az MSZP elnöke) is elismerte. Azt kihagyta, hogy ehhez az előnyhöz nem jobb, hanem baloldali szavazók segítették a rádikálisokat. A baloldali összefogás, meg a baloldali nemösszefogás tehát egyaránt a Jobbik erősödéséhez vezet. A baloldal bármit tesz is, attól a Jobbik csak erősödik. Ha közben a rádikálisok cicának álcázzák magukat, vagy koszorús költőnek, hogyaszongya „Hol szerelem van, Ott szerelem van…”, de különben nem csinálnak semmit, akkor meg csak még jobban erősödnek.

Jelezzük, Gyöngyöspatát, ahol próbáltak valamit csinálni, elbukták.

Gratulálunk.

Soha ilyen fényesre nem nyalták még Bokros Lajos hátsóját, mint az elmúlt 24 órában. Mire nem jó a baloldali összefogás. A városvezetésben különben tökéletesen járatlan politikus - akiben a bajszán kívül nehéz lenne bármi állandóságot is fölfedezni – szereplését a baloldal ódákba énekli meg.  Nagy demokratának, kitűnő gazdasági szakembernek nevezik. A kulturális szabadság (SIC!) harcosának. És Bokros Lajos nagyon önelégülten is nyilatkozott, úgy tűnt, mindezt el is hiszi önagáról.

Bokros Lajos ugyanis azt hiszi, őt Magyarországon szeretik az emberek.

Gratulálunk.

Bokros Lajos személyében azonban a Fidesznek is üzennek a magyar választók. Az üzenet lényege pedig nagyjából annyi, hogy még erre a népnyúzó, hazáját az EU-ban mocskoló, bajszos politikai kaméleonra is inkább leszavazok, ha ezzel borsot törhetek az orrotok alá, hülye fidesznyikek. Bokrosra azok voksoltak, akik megalázni akarták a Fideszt, és elég sikeresek is voltak.

Hát ezért mosolygott annyira Kunhalmi Ágnes.

Gratulálunk.

Tovább..

Ahol rezeg a léc - Ma 2018-ról is szavazunk!

A meglepően mérsékelt és a baloldal részéről az esélytelenek nyugalmával végigvitt kampányban a Fidesznek nem kellett nagyon lemenni kutyába a szavazók kegyeiért. Mivel a narancs dózer feltartóztathatatlan, nem körvonalazódik túl sok igazi izgalmas tétmeccs az országban. A Viktoriánus kor delén járunk, a Kaiju a politikai focipályán egyedül dekázgat, néha az izgalom kedvéért saját csapattársaival cselezget egy kicsit, lévén a másik térfélen épp folyik a végfelszámolás.

Ezért is érdekesek azok a budapesti kerületek, ahol ennek ellenére is valódi verseny körvonalazódik. Ilyen Budapest pár kerülete, illetve néhány vidéki város, ahol nem csupán a Hazafias Népfront  Nemzeti Együttműködés Rendszere Fidesz jelöltje küzd valami független, civil, összefogott, tanácselnök, exkomcsi  baloldali jelölttel szemben, kb. 70-20% felállásban.

Budapesten épp a két legnagyobb, és legpanelesebb vidék a legizgibb: ahol rezeg a léc, Újbuda, mely hivatalosan is „billegő kerület”. A másik meg Tóthjózsefváros, azaz a District13 ami leginkább abból a szempontból meglepő, hogy mivel a baloldali győzelem borítékolható, a hatalmas összefogósdit épp az atomerős „Tóth József” csapattal szemben hozta létre a maradék baloldal, miközben a Fidesz csak maximum szájdobolhat a kibontakozó epic battle-hoz a Tóthjózsefista helyi MSZP, és a Gyurcsányista-Bajnaista-Bokrosista összefogók között.

A ’13 az egy alapvetően vörös kerület, egyszerre van jelen gyári munkás proli és újlipótvárosi intellektuel. Olyanok, akik Magyarország többi részét éppen a narancsba tolják. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ismernénk a Tóthjóskát, tudják róla, hogy alapvetően jól tolja az öreg egy olyan kerületben, ami egymagában a magyar munkásmozgalom és progresszív baloldalizmus élő történelme. Mert bizony: amíg a Föld forog, a ’13, tehát a Pozsonyi út – Gyöngyösi út tengely szíve baloldalon dobog.  Ezt a dolgot a Hiszékeny-botrány sem tudta megingatni, pedig még az országgyűlési választások környékén volt egy eléggé furcsán felépített és zavaros botrány, miszerint a Tóthjóska alpolgármestere nokiásdobozolt egy kicsit saját zsebre. Aztán a választások lementek, a botrány leült, és igazából nem is történt semmi, legalábbis az biztos, hogy ez a jobboldal által összeizzadt leleplezés vajmi kevéssé volt képes éket verni a Vörös Helyőrség testébe.

Angyalföldön azonban most mégis idegesek a népek, hisz egy olyan egészen meglepő jelenségnek lehetünk szemtanúi, hogy a választókerületekben egymás ellen indul az MSZP, amelyik egy LPE13 fantázianevű helyi „civil” egyesülettel szövetkezik, és vele szemben áll a DK- Együtt PM – MOMA szövetség. Igen, jól olvassák, az MSZP a civilekkel szövetkezik, és Feri meg Gordi brigádja összefog Bokrosékkal, hogy legyűrjék azt a baloldali csapatot, amelyik 2010-ben, amikor épp dübörgött a narancs-úthenger, minden (ismételjük meg) MINDEN egyéni képviselői körzetet megnyert a kerületben. Tóth Józsinak tehát igazából nem kell az Összefogás, mert köszöni szépen jól van. Semmi szüksége sincs a nem-létező baloldal nem-létező pártocskáira, mert van egy brigád, amelyikkel képes volt végigvinni a legnehezebb éveket is, és megőrizni választói bizalmát.

És most az van, hogy konkrétan a „saját fajtája” fordul ellene, és rabol el az ő angyalföldi vörös-kétharmadából 10%-ot az DK-Együtt-PM-MOMA koalíció révén. Marha érdekes dolog az, hogy az országos sajtóban megy a hiszti, miszerint a PM kihátrál Bokros mögül, mert ez elvi kérdés. Az Együtt pártlapja, a Soros444 ötpercenként rúg egyet a DK-ba, Másik Viktor meg ott fújkál mindenkire Olgi néni árulkodós műsorában az ATV-n, és megy a konteózás, hogy miként hekkelték meg az ártatlan Falust a gonosz gyurcsányisták, addig Újlipótvárosban, tehát a baloldali gondolkodás homloklebenyén minden „spin off” pártocska összefogása kell ahhoz, hogy végre valahára kizökkentsék Tóthjózsit a helyi „vörös-orbán” pozíciójából. Az Ipsos helyi felmérésében árulkodó az adat, hogy a Viktoriánus Birodalom delén a ’13 olyan, mint a Millenium Falcon: a Fidesz 20% tokkal-vonóval, 10%-ot kapart össze a spin off-baloldal, és Józsi még mindig úgy áll ott a maga 60%-ával a béke téri bázison, mint a daliás Han Solo.

Úgy tűnik azonban, hogy a spin-off baloldal abból a szempontból következetes, hogy neki mindegy, hogy az egység narancs, vagy vörös, azt szét kell cseszni és kész.

A budai oldalon ezzel szemben épp azt láthatjuk, hogy Molnár Gyula, aki nagyon szeretett volna Kelenföld Tóthjózsija lenni, összegründolta maga mögé Hoffmann Tamás minden létező ellenségét és ellenfelét, többek között a kirúgott zöld-fideszes Juhos Katalint is, hogy visszahódítsa Dél-Buda panelrengetegét. Az SZDSZ-es, az MDF-es és az első fideszes expolgik gyűrűjében támad neki Hoffmannak, és nem is esélytelenül, hisz azért ő a másik, aki ilyen 10%-nál kevesebb különbségekkel veretik meg. Ha most ezt a valóban széles körű összefogásnak látszó, ám valójában csak pár sértett, bukott politikus magánakcióját jelentő dolgot kimaxolja, akár le is tolhatja a második ciklusára készülő Hoffmannt Újbuda trónjáról. Nem véletlen, hogy Hoffmann beerősít: szüreti bál a Bikás parknál, az újbudai panelrengeteg közepén. A gagyi fronton Kunhalmi-videó ide vagy oda, az utolsó percben sikerült a Fidesznek is ráerősíteni.

Ha valaki tehát többséget akar, nem a csúcsértelmiségre fogja belőni magát, és nem egy szabadtéri Kurtág György hangversennyel örvendezteti meg választóit. Kunhalmi Ágika is azért ilyen hülye, mert tudja, hogy neki rengeteg hülye kell ahhoz, hogy politikus lehessen.  Mint Hoffmann Tamás, aki Fásy Ádám hoppmesterségével fogja tolni azt a fellépő brigádot, amelyiktől tényleg az Újlipótvárosig menekül az értelmiség, hogy a Pannónia utca valamely kapualjába kucorodva, magzatpózban szopja az ujját addig, amíg be nem engedi a Bauhaus lépcsőházba egy nyugdíjas esztéta, hogy adjon neki zöld teát, és Lukács, valamint Foucault idézetekkel csitítgassa, amíg abba nem hagyja a remegést.

Mindenesetre van egy szint, ami alá menni GÁZ, és ez kb. az a szint. Az a szint, mint ami Szijjártó Peti építész-lakberendezőjének a szintje. Nem szoktunk Magyar Narancsot idézni, pláne nem belinkelni, de ez a 2006-os cikk mutatja, hogy a Gyurcsányizmus „demokratúrájában” (copyright by Kaiju) a Vörös Égbolt alatt, Zsülike is inkább Feri bácsival puszizkodott, és még a Mancs publicistája is abból igyekezte kijósolni a baloldal (dicső) jövőjét, hogy kivel fog kezet és ad puszit is a Kongresszuson Fásy Ádám. Többek közt a cikkben szerepel Molnár Gyula neve is, ami külön csodás, ha azt vesszük, hogy az Apostol Együttes, Fásy Zsüliett, Kis Grofó, Karda Bea, Zámbó Krisztián most Molnár ellenfelének, Hoffman Tamásnak húzza a nótáját. Ennyi elég is.

Mi szurkolunk Hoffmannak, pláne, hogy éppen épül az egyes villamos, meg végre észrevette valaki, hogy a Móricz környéki polgári mikrovilág sem csak arra való, hogy legyen mit összehányni a Rióba menet, mint az Molnár alatt mindennapos volt. Kb. minden oké ott Újbudán is, nem kell valami helyi presztízsharc senkinek.

Ezen a ponton azonban érdemes elgondolkodni a többség, illetve az annak megszerzése során szenvedett járulékos veszteségek problémáján. Ha belegondolunk, ez a szüreti setlist mindenképp bántóan kompatibilis bármely piros háttér előtt lebonyolított olyan rendezvénnyel, ahol gáladalként adták elő ugyanezek az előadók az „Igen-Igen” kezdetű örökbecsű slágert nem is olyan régen. A proletártömegek meggyőzése ugyanis súlyos agyvesztéssel jár, és ha ez bekövetkezik, akár az is előfordulhat, hogy beindul a dominó-elv, és úgy jár valaki, ahogy mára az MSZP.

Nem lenne azért annyira vidám 2018 után látni, ahogy megindul újra egy „vörös úthenger”. Jobb lenne már most erre vigyázni. Mindenesetre én szóltam…

Tovább..

Gabi ébren álmodik

Bokros, és az őt már 2018-as miniszterelnöknek megálmodott (ki)választott Demszky hatalmas balszerencséje, hogy Magyarország nem valahol Dél-Amerikában van. Ott ez simán menne, elvégre egy valamikori terrorista gyilkosból is lehet népszerű elnök.

Viszont Magyarisztán Közép-Európában van, és ezért a Bajuszlajos elképzelhetetlen olyan pozícióban, ahova a választók felhatalmazásával lehet jutni, nem pedig kinevezés vagy elvtársi casting útján. Lajos bármennyire is népszerű a körúton belül (ez burkolt zsidózás a Demszkygabi szerint) az európai értelemben vett értelmiség körében (ez is burkolt zsidózás), még a legnagyobbra fújt összbaloldali támogatás mellett sem fog többet szerezni 15 százaléknál. Na, esetleg a 20 összejöhet, de akkor a Várbazárig fog hallatszani a fogcsikorga Angyalföldről a szavazás napján.

Szóval Demszky hiába álmodozik, hiába reméli, hogy bárki is azért fog szavazni Bokrosra, mert Budapest élén fel lehetne őt építeni, mint a Kaiju 2018-as kihívóját. Ez, a társadalom többségének a szemében, olyan mintha rituális öngyilkossággal kellene megdöntenie a tusványosi rém hatalmát. Júdea Népi Frontja (ez is) a Blájen életéből. Sok sikert!

Egyébként az interjúban emlegetett „maffiaállam” a másik függetlenmegmondóvá nemesült egykori szadeszos törmelék, Magyar Bálint találmánya, aki mint függetlenszociológus azt találta ki, hogy az ellenség legyőzésére a legjobb módszer, ha elnevezzük valaminek.

Nagyon ravasz.

Bajuszlajost Gabi szerint a következő 4 évre kell megválasztani, az ötödik évre meg esetleg beugrik a Hagyómiki, ha el tud szakadni a parizertől. 2018-ban kihívja az elnevezett ellenséget, legyőzi és visszaállítja a demokráciát. Aranyos kis mese, tulajdonképpen semmi baj nem lenne az ilyen képzelgésekkel, ha nem Demszkytől származna. Neki inkább illenék meghúznia magát, ha már egyszer szabad elvonulást kapott és nem betoncsizmát (ha már maffiaállam), amit inkább megérdemelne.

Mert ha valami pofátlanság, akkor az Demszky, amint független értelmiségiként tanácsokat ad Budapest megszerzésére a demokrácia kamionos-bajuszos bajnokának.

Tovább..

Falusferi az ellensúly

Valahogy úgy vártunk ez idáig Falus Lóferkó programjára, mint ahogy Estragon és Vladimir várakozik Godot-ra Beckett drámájában; de be kell vallanunk: kellemesen csalatkoztunk. Mert végül – a kedvenc abszurd drámánkkal szemben – megérkezett a PROGRAM. Legalábbis programnak látszó valami, de ezzel nincs is baj, elvégre annak látszó valamik kutatására intézetek sora alakult világszerte.

Falus Ferenc, aki egy „nagyon strapabíró, nagyon kedves, nagyon unalmas, tulajdonképpen nem okos állathoz”, azaz egy lóhoz hasonlította önmagát (majd leminősítő véleménye és hasonlítgatása miatt illene bocsánatot kérni a lovaktól…) először augusztus 21-re ígérte a főpolgármester-jelölti programjának ismertetését. De ez elmaradt. Sőt, miközben nagyban várakoztunk, több piszkos ügy is kiderült róla. (Például az, hogy nyakig benne volt Magyarország egyik legnagyobb ipari kémkedési botrányában).

A „koordináltan együttműködő” baloldal viszont továbbra is kiállt mellette. Majd, miután saját nyakába zúdította azt a bizonyos jeges vedret (és vele az egész baloldal keservét), politikatörténeti fordulópontot hozva ezzel a magyar közélet bulváros szemétdombján, egy héttel elhalasztotta a dicső programhirdetést. Okkal. Hisz a csíkos zoknis klumpája, illetve a vérző orrú, magára hagyott bömbölő kisgyermek látványa oly módon beleégett mindenki agyába, hogy kár is lett volna bármit is mondania. Így ismét későbbre, ezúttal az iskolakezdésre halasztotta a programjának bemutatását. Szeptember elsején viszont, a Godot-ra a programra kíváncsi újságírókat egy viccel hajtotta el. „Ha az időjárás engedi” pénteken programot hirdetek – mondta még hétfőn.

Aztán eljött a péntek, feljött a nap, a gomolyfelhők eltűntek az égről, hajóvonták találkozása nem volt tilos – és Falus programot hirdetet. (Bár előző nap már átküldte az ötleteit a Népszabinak, hogy reggel ne csak a nap kelljen fel jó korán, hanem az újság is mindenkit beelőzhessen.) Tehát: végre itt van előttünk Falus Lóferkó programja!

A nagy várakozás igencsak felfokozott hangulatot teremtett. De kár volt érte! Ugyanis végigolvasva: kissé csalódottak lettünk. Ha a megvalósíthatatlan demagóg ígéreteket kivesszük, illetve a legnyilvánvalóbb baromságokat szkippeljük, legfeljebb csak annyi értelmes rész marad, ami bőven belefér egy nem jeges, hanem másmilyen célzatú vödörbe.

Lóferkó ugyanis a következőket ígéri. Térfigyelő kamerákat telepítene mindenhová. (Bár van kétségünk afelől, hogy ez beleillik-e az Együtt-PM liberális ethoszába – de legyen!) Másodszor: hajléktalanok számára valami homályos segítőprogram. (Oké! Ezt nem tudta eddig senki sem megnyugtatóan rendezni – hát drukkolhatunk Lóferkónak is mától!) Hármas metró felújítása és a négyes metró meghosszabbítása. (Bár az elsőt már elkezdte Tarlós, a második meg akkora demagógia, amibe még egy tapasztalt gárdista is jócskán belepirulna. Ráadásul nem gondolhatjuk komolyan azt, hogy ezt az ügyet egy volt MSZP nyugdíjastagozatos vezetője, majd az SZDSZ utódjaival közösen meg tudja oldani, ugye? A négyes metró említését még pár évig minden baloldalinak inkább hanyagolni illenék…

De Lóferkó megígérte azt is, hogy mindenhol ingyenes wifi lesz. (Kicsit Horvátcsabis ígéretnek tűnhet, ám mivel a Google egyszer meg fogja csinálni, így nem nagy kockázat beleírni a programba.) És végül jó sok népszavazást és átláthatóságot is ígér. Nagy szavak egy kisembertől…

De könnyen kiszúrható egy piciny ellentmondás is a programban. Egyrészről a kormány és Orbán „ellensúlya” kíván lenni a mi jó Lóferkónk, másrészről pedig egy Fejlesztési Központot is fel kíván állítani, amelyben természetesen a kormány is delegálhatna képviselőket. Mert egyedül nem megy… és ezt Lóferkó is tudja!

És a végére maradt egy igazi ízig-vérig tökös ígéret. Lóferkó, ha főpolgi lesz, nem fogja engedni, hogy Orbán beköltözzön a várba. Pontosabban a Miniszterelnöki Hivatal. És mégis hogyan? Vizes vödrökkel áll majd a hivatal dolgozóinak útjába? Egyébként biztos sok szavazatot hoz majd ez a pont.

Azért volt egy pozitívuma is a programhirdetésnek. Végre megtudtuk, hogy mi is az a bizonyos „fékek és ellensúlyok” megléte, melyeket az ellenzék lassan öt éve hiányol. Legalábbis az egyik felét tudtuk meg: Lóferkó lesz az „ellensúly”. Hisz ezt ő maga ígérte. A „fékekre” úgy tűnik, hogy várnunk kell még egy keveset.

U.i.: Falusferi legszebb ígéretét, amit a szerkesztőségünk egyöntetűen támogat, csak a cikk megírása után vettük észre, így majd máskor értekezünk róla részletesen. „Babakocsis apukák közlekedésének segítése.”

Nos, hajrá!

Tovább..

"Demokratikus kis sziget" vagy újabb történelmi beégés

A hárompárti megállapodást "napokon belül" aláírják a felek, méghozzá a közös főpolgármester-jelölt, Falus Ferenc jelenlétében – mondotta Kunhalmi Ágnes, biztatva a lélekben már majdnem összeroppanó Összefogás-párti budapestieket. Mert összejött végül. Ezek a baloldaliak annyira hisznek a konszenzusban, hogy csak sikerült nekik megállapodni abban, hogy a vitás kérdésekben nem állapodnak meg. Így is lehet. Elegánsan, nagyvonalúan...

Múlt hét pénteken kialakult, majd visszarúgott egyezmény pont annyit tartalmazott, mint a mostani. Hogy a polgármestereket egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban jelölik, a többit, az egyéni képviselőket kiválasztását rábízzák a kerületekre, hogy ott üljenek össze és döntsék el, ki milyen arányban részesül majd a testületi pogácsából. Zsinórnak a polgármesteri helyek elosztását ajánlották.

Aztán jött Tóth József, aki a legnehezebb, legkétharmadosabb időkben is könnyedén hozta a kerületét minden választás alkalmával, és csak annyit mondott: - Ez itt Angyalföld – majd berúgta az Együtt-PM és a DK tárgyalódelegációját a kútba.

Ha félretesszük az újraegyesült baloldal a kincstári pártkasszai optimizmusát, reálisan 5-6 kerületben lehet esélyük a győzelemre, de ebből is kilóg Tóth József (és Sanyitibi) magprovinciája, ahol - a budapesti kerületek közül egyedüliként - a Fidesz kevesebb szerzett, mint 40 százalék a nemrégiben lezajlott európai parlamenti választásokon. Sőt, összesen két kerületben végzett hátrébb a Fidosz, mint a három „demokratikusan” ellenzéki párt összesítve, tehát biztos polgármesterből csak kettő darabja van a baloldalnak, abban a két kerületben, ahol többségben vannak a szavazóik, Újpesten és Angyalföldön. Ha csak ezt nézzük, előfordulhat, hogy a két országgyűlési választás után megint hoznak egy történelmi beégést, és mindössze 2 polgármestert adnak a közgyűlésbe, meg a kompenzációs listáról pár horváthcsabit, de annyit nem, hogy hosszában fúrjanak alagutat a Duna alá, vagy ingyen legyen a békávé.

Van kockázat, tulajdonképpen nem meglepő, hogy akkora túljelentkezés volt az MSZP pártelnöki székére, mintha liberális jogvédőt kerestek volna Észak-Koreába. Ha kicsit kevésbé türelmetlenek, és kivárják azt az időpontot, amíg a tagság számszakilag tökéletesen egybevágó nem lesz a kiosztható párttisztségek mennyiségével, akkor hagyhatták volna nyugodtan Mesterházyt behúzni a harmadik szopórollert a Jókai utcába.

Persze lehet, hogy nem érdemes az EP választások eredményéből kiindulni, mert azt erősen befolyásolta minden országgyűlési választás természetes következménye, a győzteshez húzás, valamint ha levesszük a kismértékű mobilizációs különbséget, akkor 13 kerületben van esélyük a győzelemre, de a közgyűlési többséghez még ebben az esetben is szükség lenne a főpolgármesteri székre.

Azt meg sosem nyerik el Falus Ferenccel…

Tovább..