Minden összefügg mindennel, kivéve ha nem

Óriási lehetőségek rejlenek az idei választási kampányban. Végre valami kis izgalmat, egy kis szokatlant és meglepőt csempésznek a pártok a szürke kis életü(n)kbe. 2010 az unalom kampánya volt. Egyik oldalon az elkúrtátok 4-5 változatával, a másik oldalon meg a nem is, vagy annyira azért nem, ti meg nácikok vagytokkal. Idén viszont minden más, a kampány jobban teljesít. És csak most kezd beindulni.

Fél-egy éve teljesen máshogyan képzelték 2014 elejét a pártok, főleg az ellenzék. Főképpen gazdasági témákra akartak koncentrálni, faszán matolcsyzni végig, és hirdetni az unortodoxia bukását. Csakhogy egy rendkívül gonosz világban élünk és ez a szemtelen unortodoxia képes volt és működött. Nyilván mögé lehet nézni annyira, ahol már találunk kedvezőtlen adatokat, de a felszín, ahonnan a legegyszerűbb kampány-kompatibilis üzeneteket fogalmazzuk, ott egyre kevésbé nyerő az ortodoxiát népszerűsíteni, mert arra elég mondani egy Görögországot. Tessék, azok ortodoxok, meg amúgy is, azt működik valami?

Szerencsére gyorsan megkötötte a kormány a megállapodást a paksi beruházásról, és azóta másról sincs szó. A CÖF-ös bohóc semmi ahhoz a kreativitáshoz, amit a libnyaf eddig felmutatott atom- és oroszügyben. Az elmúlt 3 hétben szorgalmasan gyűjtögettem a legviccesebb megszólalásokat. Most ebből következik egy kis összefoglaló.

Bajnai belefutott rendesen a paksi bővítésbe. Szemtelen hírtévések előkotortak egy 2010-es videót, amiben éppen a paksi televíziónak nyilatkozik a bővítés fontosságáról és az idő sürgetéséről. Ekkor, 2010-ben, még 10-12 év múlva szeretett volna működő blokkokat, ráadásul a Világbank-hitelből, sokkal szarabb konstrukcióban képzelte el a beruházást. Gyakorlatilag PPP-ben, de hát ez náluk a szakértő mellett a másik durva fétis. Persze ő nem is szakember, ami abban is megnyilvánul, hogy szerinte a gátak ekvivalensek a hűtőgépekkel, tehát bármikor revideálhatja az álláspontját. Holnap lehet megint akarja majd a bővítést. De ez a buta arcú és fejű hülyegyerek tényleg képes volt arról beszélni, hogy ha nem építenek Paks mellé még egy gátat is, akkor 30 fokos lesz a Duna vize. Mi? Hogyan? Konkrétan nem létezik olyan technológia, amivel ilyen vízhozamot rendesen fel lehetne melegíteni, a gát meg nem hűtőgép. Stirlitz csak bunkernek nézte a hűtőgépet és belőtt egy sorozatot, mikor felkapcsolt a villany, de ő nem akart soha miniszterelnök lenni. Bajnai már volt, meg akart most is, és félő nem tett le végleg erről a szerencsétlen ötletről.

Viszont megszólalt a szakértő is! Az ellenzéki kampányt egy kicsit értelmesebben vivő (néhol értelmes, egész mondatok) 444!!!! büszkén mutatta be a nagyközönségnek a nagybetűs szakértő urat (nem írom ki nagybetűvel, hülyén néz ki), Ősz Jánost a Budapesti Műszaki Egyetem Energetikai Tanszékéről, aki roppant tudományosan leplezi le, miért őrültség a paksi beruházás. Nálam a beharangozónál beindult a vészcsengő, habár a BME kinyomta, mint átlagos dúvad a reggeli ébresztőt. Kár volt. A szakértő úr – a saját szintjén – még a Bajnainál is hülyébbnek bizonyult. Az első bekezdése rögtön a haladó retorika csúcsa. „Paks II irracionális közbeszédéhez azért kívánok hozzászólni, hogy az elmúlt 30 év energetikai tévedéseit (Bős-Nagymaros, a földgáz-felhasználás jelentős növelése) ne ismételjük meg. Illúzióm nincs, a magyar társadalmat (politikát, médiát, humán értelmiséget, közvéleményt) a szakmai szempontok nem érdeklik, csak az, hogy a hozzászólás a jobb- vagy baloldal érveit igazolja részben vagy egészben.” Igen, Ősz János képes volt azzal kezdeni egy tanulmányt, hogy ő mennyivel különb mindenki másnál, meg aztán itt a függetlenértelmisi fog megszólalni, nem a politikus. Ha mást nem is, azt megtanulhattuk az SZDSZ 20 évnyi közéleti garázdálkodásából, hogy aki függetlenként pofázik bele a közéletbe az csak szocliberális visszhang lehet.

Pillantsunk bele a szakértő úr szakértésébe: Ősz János két fő tételt fogalmazott meg a paksi beruházás kritikájaként. Az első szerint azért ostobaság, mert nem modern európai technológia (PWR), hanem szar orosz (AES) épülne. Ez a mondat kb. akkora hülyeség, hogy Szalacsi a fasorban sincs a vízbűl veszik i a zokszigén-nel. A PWR az nem fejlett és európai (kicsit hiányzott a független, de annak atomreaktor esetében nincs értelme), hanem nyomottvizes. Ennyit jelent. Az AES márka, amit a Roszatom épít, az is PWR, azaz nyomottvizes. És ez a barom nem csak tanít az Energetikai Tanszéken (állítólag), hanem elmegy turnézni a számlatömbjével a médiában, mint szakértő úr.

A másik csodálatos megállapítása, hogy a Paksra tervezett blokktípusok alkalmatlanok menetrendtartásra. A hozzám hasonló fogalmatlanok kedvéért egy kis magyarázat: Két típusba soroljuk az erőműveket. Van alaperőmű és van menetrendtartó. Az alaperőmű folyamatosan tolja ki a zsinórt, a menetrendtartókat meg a csúcsfogyasztások idején kapcsoljuk be. Haverom kisfia, aki most lett kiselsős, ő megértette. Azt is átlátta, hogy egy kibaszott drága, de folyamatos és olcsó működésre képes erőművet nem akarunk kapcsolgatni, mert egyrészt nem lehet, másrészt nem éri meg. Azt mondta, hogy ez olyan, mint a kerti lámpa és budilámpa. Az kertben megy folyamatosan egy gyenge, energiatakarékos izzó, amit ha kapcsolgatnánk, többe lenne. A budiban meg egy éles fényű és nem tartós. Szóval menetrendtartó atomerőművet nem építünk, amiért repülni sem metróval akarunk.

Minden összefügg mindennel – szokta mondani Józsi bácsi, mikor a szomszéd asztalnál túl hangosan beszélgetnek politikáról, mert hát neki is van véleménye, és hát demokráciában élünk. Sőt, egy demokráciában nem csak elmondhatod a véleményedet, hanem kötelezően el is kell. Ha nincs, akkor különösen! A 21. század az értelmetlen pofázás százada.

Az ilyen minden összefügg mindennel legcsodálatosabb megjelenésre a Véleményvezér névre hallgató, didaktikusan bajnaista szabadnépfélórában blogban található. Ők, versenytársaikkal ellentétben a paksi bővítést már összehozták a szovjet expanzióval. Szerintük Putyin vissza akarja szerezni a közép-európai gyarmatokat és ezért épít blokkokat. Sőt, tulajdonképpen a paksi bővítésnek köszönhető az, hogy a Berkut szarházijai belelőttek a Kijevben tüntető tömegbe. Paks 2 egyenlő világháború, ahol mi szokás szerint rossz oldalra álltunk.

Az írás kiváló példa arra, hogy kell téves helyzetértékelésből hibás következtetéseket levonni. Ukrajnával foglalkoztunk, illetve kollégáim foglalkoztak eleget, nem ismételném meg az állításaikat. De az, hogy Ukrajna most került bele a szovjet expanzióba, egy akkora ROFLMAO, hogy Bajnai hűtőgépét és Ősz János katedráját is zárójelbe teszi. Ukrajnában, némi széljobb színezéssel, ugyanaz a két oligarchikus csoport vívja a háborúját, mint az önállóságuk óta bármikor, és mind a két csoport egyetlen tevékenysége, hogy a nyugatra folydogáló orosz szénhidrogén megvámolja/részét ellopja. Azaz, mióta Ukrajna létezik, az orosz érdekszféra része. Nem bonyolult ez, legalábbis a körúton kívül 100 emberből 100 felfogja.

Arról, hogy a Kaiju most Putyin markába vezette az országot, még beszélni is felesleges. Üzlet az üzlet, a prostitúció meg prostitúció. Most üzleteltünk az oroszokkal, nem pedig jutalmat várunk, mert udvariasak és aranyosak vagyunk és merünk kicsik lenni. A baloldal teljes külpolitikája a konfliktusok kerüléséről és az idegen érdekek kiszolgálásáról szólt bármikor a hatalmon eltöltött perceikben. Mert ha cukik vagyunk és nem akarunk semmit, akkor jutalmat kapunk majd. Fene egy logika, de lehet csak én nem érzem a reakciós homályzóna miatt, ami körülvesz. Most viszont üzletelünk. Ez kicsit más, de lesz áramunk 2050-ben is, ráadásul a seggünk se fáj. A mimózalelkű elempések meg megszokják, mint a lausannei részecskegyorsítót is sikerült. Az se hozott létre akkora fekete lyukat, amibe belezuhan a Naprendszer, Paks 2 sem fog felrobbanni.

Tovább..

Sólyom László és a doromboló baloldal

Az ellenzék új kedvence Sólyom László. Szinte tenyerén hordozza nem túl gyakori megszólalásait a Jobbik kivételével az összes "korszakváltó demokratikus összefogó". Ez történik, ha az egész politikai életművének zárójelbe tétele miatt megsértődött értelmiségi elkezd jobbra lőni. Amúgy az egész Sólyom-jelenség a maga két és fél évtizedével egy fej vöröshagyma. Annyi értelmezési rétege van, hogy ha normálisan körüljárt eszmetörténeti, filozófiai, jogtörténeti, jogfilozófiai, politikai filozófiai és még ki tudja milyen szempontú értékelést szeretne az utókor adni ennek a valaminek, könyvtárnyi irodalmat kellene szentelni neki. De mi ezt most leszarjuk, mert lusták vagyunk. Ha valakit érdekel, például a konzin olvashat a témában némi felszínkarcolgatást Értelmiségi Vátesz témakörben. Most foglalkozzunk a legfelső réteggel, a minapi Paks témájú megszólalásával, ennek van épp aktuálpolitikai jelentősége.

A Toronyház is kellőképp megosztott Paks II kérdésében. Érdemes visszaemlékezni Piréz pro és Menyhárt doki, valamint Miért Rigó kontra véleményére. Mindenkit biztosíthatok, az álláspontok azóta sem közeledtek. És akkor azt is tisztázzuk gyorsan, hogy a Tutiblog atomlobbijának második hadoszlopát én képviselem a szerkesztőségen belül. De ennek a cikknek semmiképp nem célja az atomvita újranyitása, viszont Sólyom László megszólalása a klasszikus Paks-vitán túlmutató állításokat is tartalmaz (és némi csúsztatást is). Előbb ezzel foglalkozzunk, majd kicsit azon is elgondolkodunk, miért is nevetséges a ballibbant élcsapat hízelgése.

Mit is mondott a volt köztársasági elnök, amiért épp körbenyalja a "demokratikus" ellenzék? Egy Akadémián tartott konferencián többek között az találta elhagyni száját, hogy "A rendkívüli horderejű szerződés megkötése meglepetésként érte nemcsak a magyar embereket, hanem a magyar energiaipart, sőt a kormányt is." Ha az elnök úr arra céloz, hogy a bejelentés időpontja meglepő volt, akkor semmi gond. Én is meglepődtem. Ha a bejelentés tényét tartja meglepőnek, akkor viszont kérdés, hogy melyik bolygón élt eddig. A szakmai viták a paksi bővítésről nagyjából azóta tartanak, hogy az utolsó blokkot felépítették. Az, hogy erről nem számolt be minden héten a Népszabi, más kérdés. Miért is tette volna?

Viszont kérdezném, hogy ha például fél évvel ezelőtt bárkit megkérdeznek itthon, akit kicsit is érdekel az energiaügy, hogy Magyarország energiaigényének hosszútávú kielégítésének stratégiai kérdését:

• a) atomenergiával
• b) szénerőművekkel
• c) az alföld napelemekkel való lefedésével
• d) Bős-Nagymarossal
• e) a teljes magyar erdőállomány egy évtized alatti eltüzelésével
• f) Ukrajnán keresztül behozott oroszoktól vett gázzal akarjuk megoldani,

akkor melyik betűre böktek volna a legtöbben?

Nem az a kérdés, hogy melyiket szeretnénk, hanem hogy melyiknek a megvalósulása a legvalószínűbb és melyik a legésszerűbb. Vagy pusztán csak melyik meg is valósítható. Ennyit a meglepetésről.

Olyat is mondott, hogy "ami a miniszterelnökségre korlátozott titkos előkészítésből, az alig néhány képviselő jelenlétében lefolyt úgynevezett vitából és végül az érdemi adatok titkosításából kibontakozik, az nem más, mint a hatalomgyakorlás hitelességi válsága". Valószínűleg ennél a mondatnál nyúlt az asztal alá a derék ballib ellenzék, hogy halk cipzárnesz után maszturbatív módon élje ki boldogságát. Megint valami a volt elnöktől, amit a kormány orra alá lehet dörgölni. Isten bizony, ha HaHás bázisdemokrata lennék, ezt a mondatot hímeztetném egy konyhai falvédőre. Az a probléma ugyanis Sólyom kijelentésével, hogy ha elfogadjuk igaznak az állítást, akkor a már nem annyira fiatal magyar demokrácia hatalomgyakorlása úgy en bloc egy nagy hitelességi válság. És ez az ő tevékenységére ugyanúgy igaz. Elég csak arra a nagy halom alkotmánybírósági döntésre utalni, amiket az ő vezetése alatt és után a "láthatatlan alkotmány"-ra hivatkozva és annak nevében hoztak meg. Akkor nem zavarta őt, hogy kb. 2 tucat ember van az országban, aki érti is, hogy mi az? Illetve nem emlékszünk arra, hogy a "láthatatlan alkotmány" alkatrészeiről társadalmi vitákat szervezett volna Sólyom a kis taláros barátaival. Összedugták a fejüket páran és kitalálták, aztán meg se jobbra, se balra nem lehetett lépni. Sólyom lazán felülírta a parlamentarizmust, a demokráciát és büszke volt rá. Élcsapat... A fent linkelt Konzi cikk egyébként jól leírja a jelenség mögötti problémákat. Ha nem is szálka/gerenda de minimum gerenda/gerenda kérdéskör.

Arra is kitért, hogy energiaellátási szempontból bőven elég lett volna 5-10 év múlva belefogni a bővítésről szóló vitába, és nem lenne szabad már most lemondani a megújuló energiaforrások használatáról. Már az az 5-10 év is gyanús, mert ha a 2032-ben leálló blokkok pótlásáról 2024-ben kezdünk el beszélgetni, akkor nem nehéz belátni, hogy az évszázad középső harmadát sötétben töltjük.

A mondat második fele meg aztán tényleg érthetetlen. Elég sok vitát végignéztem már a témában az elmúlt pár hétben, de ez az állítás, amin tényleg ki tudok akadni. Nem tudom, honnan jön ez a megújuló helyett lesz Paks II állítás, mert sem a kormány, sem a kormánypártok részéről nem sikerült előkaparni egyetlen olyan mondatot sem, ami ezt támasztaná alá. Miért is valószínűbb, hogy Paks II felépítése a mostani paradigma (atom+fosszilis energiahordozók) fenntartását betonozza be, mint hogy cseréli azt egy új paradigmára, mégpedig az atom+megújulókra? Nekem gyanús, hogy Németország kavar be a fejekben, ahol az atomot cserélik megújulókra és fosszilisekre, de ebből hogy sikerül arra következtetni - hogy ha nálunk az atom marad, akkor nem jön a szél, a nap, meg a geotermia is elrejtőzik a kétségbeesetten furkáló állampolgárok elől - az számomra tényleg rejtély. Más ötletem erre tényleg nincs. A legkézenfekvőbb persze a "rúgjuk a kormányt, az se baj, ha hazugsággal", illetve a "tényleg ennyire hülye vagyok a témához", de ezt mi sem tudjuk elhinni az ellenzékről. Vagyis de! Kurvára elhisszük róluk!

És akkor az ballibbancsok dörgölőzésről. Az még rendben van, hogy Schiffer komálja. Ő mindig is komálta Sólymot. Zöldek egymás között, ugyanaz a hobbi. Ezzel nincs is gond. De hogy az együtt-pm-maszop-déká csapat is körülrajongja azt a köztársasági elnököt, aki hivatali idejében jó párszor (bár az én ízlésemhez képest nem elégszer és nem elég erősen) rúgta őket tökön, na az vicces. Arról nem is beszélve, hogy ez a "már Sólyom is" önmagában hülyeség, mert Sólyom mindig is beszólt mindenre, ami nem tetszett neki. És a híresztelésekkel ellentétben soha nem fordult szembe a Fidesszel, ugyanis soha nem is volt velük.

Tovább..

Józsa, Józsa hol vagy?

A múlt hét valóságos pokoljárás volt a szocik számára. Teljes tartalmával borult ugyanis Mesterházyék nyakába a ballib bili. Először le-, majd megbukott Simon Gábor elnökhelyettes, aki 240millió értékű, ismeretlen eredetű, lejárt szavatosságú vagyonát „parkoltatta” titokban egy bécsi bankszámlán. Ráadásul amilyen hülye: a saját becses nevén. Bár ha a felesége nevét használta volna sem jár jobban, ugyanis miután elváltak, az asszony bosszút állt és beköpte volt urát. Az alamuszi, látszólag szürkeegér Simon pedig olyan gyorsan esett pofára, mint még senki más a rendszerváltás óta. („És mindez a nők miatt” – mondhatná Simon, ha már egyik regényemnek címével nem védettem volna le e bölcs szentenciát!)

Aztán gyorsvonat sebességével érkezett a Józsa-ügy, amit még igazán ki sem tudtunk tárgyalni. A múlt hét elején ugyanis kiderült, hogy a szoci képviselőnek abban a Gépkar Kft.-ben volt 42 százalékos tulajdonosi részesedése, amely 2000-tő 2010-ig többmilliárdos megrendeléseket kapott a Paksi Atomerőműtől. A dolog pikantériája még, hogy míg Józsa cége szerződésben volt az erőművel, (amíg csengett a della) addig a képviselő úr is támogatta a Gyurcsány-kormány azon tervét, miszerint új blokkokat kell építeni, méghozzá orosz támogatással. Aztán, most hogy már Józsa Istvánnak nincs benne anyagi érdekeltsége, szakértelme viszont annál több, a szocik őt választották arra a „nemes feladatra”, hogy „ekézze” Paks-ügyében a kormányt. Pedig ennek igen rossz üzenete van, hiszen pontosan Józsa személyes (nem szakértői, hanem erkölcsi) hitelessége kérdőjeleződött meg ebben a témában. Hisz a hülye is látja, hogy Józsa (és a szocialista párt is), addig bőszen támogatta a Paksi Erőmű bővítését amíg anyagi előnye származott belőle, amióta pedig elzáródtak a pénzcsapok, a véleményük is teljesen megváltozott. Sőt, most éppen a választási kampány csodafegyvereként próbálták használni a Fidesz ellen. Ekkora böszmeséget!

De a történet legnevetségesebb része nem is szocik és Józsa „pálfordulása” volt. Inkább röhögtünk kínunkban azon, ahogy a képviselő úr megpróbálta kimagyarázni a történeteket, illetve megvédeni saját hitelességét a korrupció gyanús ügyben. Mert először is elmondta, hogy nem is 6,5 milliárd volt a paksi megrendelés, csak körülbelül a fele. (A többi bevétel akkor vajon honnan származik? Mert mi úgy tudjuk, hogy Magyarországon nincs több atomerőmű. Egy cég pedig, amelynek kizárólagos tevékenysége a nukleáris biztonság mérnöki előkészítése és végrehajtása, vajon honnan és milyen célból kaphatott még kormányzati megbízást?) Másrészről pedig a Hír24 nevű hírportálnak adott villáminterjújában igencsak belekeveredett a képviselő/szekértő úr a számolásba is. (Pedig olyan mérnök emberről van szó, akinek egyetemi diplomája van matematikából is.)

Hallgassuk csak!

„Riporter: Hány százalék a paksi munka? (mármint a 6,5 milliárdos megrendelésnek – szerk.)

Józsa: Több mint a fele.

R.: Vagyis úgy négymilliárd.

J.: Ne mondjunk számot.

R.: Abból a négymilliárdból mennyi a profit?

J.:Nagyon kevés.

R.: Mennyi?

J.: Ilyen két-három százalék.

R.: Az tíz év alatt százmillió.

J.: Áh! Talán ha negyvenmillió volt. Mondom, nagyon alacsony volt a nyereség.”

Majd volt pofája Józsának kijelenteni azt is, hogy „aki ért hozzá, tudja, ez nem sok…”. És hogy miért is nem adta el tulajdonrészét, miután 2002-ben parlamenti képviselő lett? Nos, mert „öntudatos”, „egyenes” és „büszke” embernek tartja magát. Minket meg hülyének…

De nemcsak így jellemezte magát Józsa. Hisz érezte, hogy személye is kezd hiteltelenné válni Paks ügyében, így a köztévé Este című műsorában nevetséges öntömjénezésbe kezdett. Először kijelentette, hogy ő bizony az egyik legnagyobb szakértője ennek a témának. 1990 után ráadásul ő volt az első „független nukleáris szakértő” az országban – jelentsen bármit is a „független” szócska…  És persze „Summa cum laude” végezte tanulmányait! Mintha a szakértelem megvédené a korrupció árnyékától!

A nehezen kiszámolt és elég alacsony nyereség, illetve a summa cum laude diploma ellenére azért még maradt néhány kérdésünk, amire várjuk Józsa képviselő/szakértő úr válaszát. Először is mennyi volt pontosan a Gépkar Kft. adózás utáni nyeresége? (Mert, mint fentebb kiderült csúnya ködösítés folyik a témában!) Másodszor: mennyi osztalékot kapott a képviselő úr a Gépkar Kft. nyereségéből? (Ugyanis Józsa István egyetlen vagyonnyilatkozatában nem jelenik meg ilyen típusú összeg – csupán a tulajdonrész és egy jelképes bruttó 100ezer forintos tanácsadói megbízás) Aztán megkérdeznénk azt is, hogy továbbra sem tartja -e aggályosnak, illetve etikátlannak, hogy milliárdos nagyságrendű megrendelést kapott az általa is tulajdonolt cég, miközben kormánypárti képviselőként politizált a Gyurcsány-korszakban? (parlamenti képviselő, illetve budapesti pártpénztárnok volt.) És végül, igen fogas kérdés, hogy ha osztalékot tényleg nem kapott (és a vagyonnyilatkozata szerint nem), akkor miért tartotta egyáltalán meg 2002-ben, miután parlamenti képviselő lett, a tulajdonrészét a cégben? Hisz, ha anyagi haszna nem származott belőle, miért kockáztatta volna hitelességét a témában?

Addigi is, míg a képviselő, illetve a „summa cum laude” minősítésű független nukleáris szakértő úr nem válaszol a kérdéseinkre, illetve nem találja ki, hogy hová tette a cégből származó személyes bevételét, küldjük neki Kovács Kati örökké klasszikus slágerét (csak egy betűt változtattunk meg benne), hátha segít összeszedni a gondolatait a szöveg tartalma. Tehát:

Hol vagy, Józsa, hol vagy?
Józsa, hol vagy, gyere, gyere,
Jöjj hát, egye fene!
Hol vagy, Józsa, hol vagy?
Józsa, add meg, add meg magad!
Énrám fend a fogad!
Ajjajjaj! Ajjajjaj!

Angyal vagy, az vagy talán.
Erős vagy, éreztem már.
Az hát a vész, hogy te tetszel nekem!
Ha rám nevetsz, majd megveszek!
Ha nem szeretsz, úgy szenvedek!
Ne törd hát össze a kis szívemet!

A jövőnket úgy képzelem:
A mennyország leszel nekem.
Mellettem réges rég tiéd a hely.
A pénzedet én kezelném,
S az anyósom, jaj, de szeretném!
A kocsmába mindennap érted megyek.

Hol vagy, Józsa, hol vagy?
Józsa, hol vagy, gyere, gyere…

Tovább..

Az erősebb kutya rezsizik

Rábukunk mi is a csökkenő rezsire, mint pulyka a takonyra, és nyers komcsihúson acélozott állkapcsaink szorítóharapást találtak az aljas Brüsszelokratákon, akik csak finnyognak folyton, ha azt látják: van egy kormány, aki nem annyira és nem úgy kapitalista, mint ahogy ők szeretnék. Amelyiknek van pofája ama bizonyos „széles néptömegek” igényeit, érdekeit figyelembe véve kormányozni, ahelyett, hogy európai értelemben felvilágosulva ellenük kormányozna, ami progresszív fordításban a „még nem felismert önérdekük” megvalósítása akaratuk ellenére.

Csökken a rezsi hát, ki tudja hol áll meg, lehet a vége az lesz, hogy a ruszkik ingyen fogják tolni Paksról az áramot, később a gázt is, tehát nem is lesz rezsi egyáltalán, úgy elfogy. Max. a baráti tankok száma fog nőni, a karóráké meg csökkenni, de hát volt már erre példa: a baráti felszabadítást követően a hetvenes évek „új gazdasági mechanizmusának” csúfolt úgynevezett „kádári jólét” is a szovjetek által a KGST országoknak pumpált olcsó energián alapult. Sziszegett is a Nyugat, aki akkor épp az olajválsággal volt elfoglalva, mi meg vígan pancsoltunk a Balcsiban az eneszkásokkal, meg 1 forint volt a liter benzin. Ihaj-csuhaj.

A helyzet úgy áll, hogy nem sokat változott azóta se. Nyugat megint sziszeg, a ruszkik meg játszadoznak az olcsó (és ezáltal növekedés-serkentő) energiával, mi meg épp újratanulni látszunk a szokásos közép-európai Kállay kettőst, jelenlegi köreinket épp a mackóval táncolva. Nyugat, aki most a hetvenes évek EGK-ja helyén támadt „Brüsszeli EU Központ” lett, a maga „eneszkás” gazdasági szakembereivel természetesen nem örül, hogy itt atomerőmű épül. Pláne, hogy nincs már olyan 35 alatti szavazópolgár a germánoknál, aki ne feküdt volna atomvonat elé. Annak se örülnek tehát, hogy csökken a rezsi, főleg, hogy azt látják, hogy Orbán az ő zsebükből ki kotorja ki a zsét, és épít belőle atomerőművet a ruszkiknak. Ruszkik által. Ruszkikkal. Whatever.

Hiába, a látszat akkor is kemény dolog, ha mi a Toronyházban tudjuk, hogy nem erről van szó, és a Putyin-biznisz és a rezsicsökkentés közti összefüggés csupán a véletlen szülötte. (Nyilván, hisz a Putyin-bizniszt még Fletó kezdte megkötni, és 2035-ben lesz esedékes, ekkora spíler meg még a Fidesz sincs, a rezsicsökkentés meg elsősorban ennek a ciklusnak – és kampánynak - a gazdasági gumicsontja.)

Brüsszel azonban kivár, és valószínűleg az orbáni vízióban rezsiharcnak nevezett támadását a választások utáni immár „új” Orbán kormány elleni első offenzívának szánja immár 2018-ra koncentrálva, hátha végre 8 év után visszahozhatja a hatalomba kedvenc helytartóit, csatlósait, árulóit, pribékjeit, smasszerjeit, vamzereit, strómanjait. (Kérjük olvasóinkat, a kívánt jelzőt radikalizmusuk függvényében válasszák ki, és azonosuljanak vele! Köszönjük - a Szerk.)

Az biztos, hogy bár Bajnai Gordon már az ATV híradóban is kb. mint a reaktiválódott Gyurcsány mögötti béna sidekick jelenik meg, az Amerikai Gazdasági Kamara szemében továbbra is sztár. Legutóbb például a Columbia Egyetemen osztotta hallgatóságának az észt arról, hogy miként kell Orbánt szétküldeni és Föld körüli pályára állítani, de úgy, hogy lehetőleg ne zuhanjon vissza a Földre, mert akkor megsemmisíti Európát. Az amcsi demokrata fejesek meg könnyes szemmel bámulták ezt a remek embert, aki oly okosakat mondott egy távoli földrész szörnyű mindennapjairól. Mi meg egy Amerikában sosem járt német kommunista indiános regényein nőttünk fel, tehát 1:1.

Senki ne gondolja, hogy ebben a nemzetközi küzdelemben, ami a végső soron újfent az oroszok és Amerika közt őrlődő Európán belül zajlik, nem fontos és lényeges eme konfliktus résztvevőinek az, hogy leképezzék érdekeiket a belpolitikai szcénán belül. Nyugat kb. ugyanúgy „válságban van” mint volt a hetvenes években, s ezalatt Kelet megint jön fel, mint a gejzír. Más kérdés, hogy pont 1988-89-ben fordult legutóbb a kocka, amikor nem volt épp vidám „kelethez” tartozni. Fizettük a gulyáskommunizmus árát, Nyugat meg csóválta a fejét, hogy „na ugye megmondtam”. Emlékezünk? Naná. Nem volt olyan rég. Nyugat úgy tűnik már akkor választott és megkapta az oroszok egykori szövetségeseit. Újakat nem nevelt magának, ezért most tapsolhat Bajnainak, meg retteghet a demokráciáért, a hátország korántsem olyan erős, mint volt rég. Elmúltak a mézeshetek, amikor az EU pénzeken ülve, paternalistán simizheti a keleti kormányok készséges buksiját, ők meg a Shrek Csizmás kandúrjának cuki szemeivel várják, mit mond nekik a Nagy Tesó.

Ugyanennyire fura azonban a váltás az egykori antiszovjet, antikomcsi oldal részéről, és annak kacsintgatása az oroszok felé. Ezt még érlelni kell így lelkileg, mert szép a kelet szép nagyon, de azért mi nyugathoz tartozunk 1000 éve, ahogy ezt Lukács professzor a nyílt levelében, és ahogy Farlaine prof. is megaszondta’ nálunk a minap. Még akkor is, ha Nyugat elég furcsán viszonyul hozzánk, ehhez a közép-európai régióhoz. Valahogy az „együtt sírunk, együtt nevetünk” náluk azt jelenti, hogy „ti sírtok, hogy mi nevethessünk”.  Nem számíthatunk tehát igazából soha semmi jóra, de mivel ez egyfajta történelmi paradigma, valahol az itt túlélt 1000 év is annak ékes bizonyítéka, hogy az élelmes magyarság mindig meg tudta úszni.

Itt, Európa közepén soha nem lesz lehetséges a végleges elköteleződés. Nyugatnak mi „úgy” nem kellünk, hogy nem adjuk fel az odatartozásért minden szuverenitásunkat, minden önbecsülésünket. Nekünk meg a Nyugat nem kell úgy, hogy pusztán az különbözteti meg az oroszoktól, hogy jobbra vannak a térképen, nem balra. Ez tény, és ebben egyet értünk Viktorral.

Másik tény, hogy ezzel szemben korántsem hamis dilemma a „ha ezek nem, akkor azok” felállás Közép Európa vidékein. A Kállay kettős nem csupán a második világháború sajátja, de Kádár is ezt járta. Sőt. Igazából már Bethlen és Bocskay is úgy tudták megőrizni a magyar identitást. Báthory úgy tudott közép-európai birodalmat építeni Európa leginkább vérzivataros századai során, hogy ügyesen navigáltak a globális hatalmak érdekei közt. Ha nem a Nyugat, akkor a Kelet. Ha nem Brüsszel, akkor Moszkva. És ugyanez fordítva, ha éppen annak látjuk hasznát.

Hát most építenek sok pénzért atomerőművet az oroszok, és ugrálhatnak a hippik, meg tolhatnak látványos performanszokat, akkor is atomot' fognak építeni. Ha meg nem, akkor nagyon morcosak lesznek, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a kiebrudalt francia multiktól kell tripla áron visszakönyörögni az orosz földgázt, mert Putyin random elzárta a csapot. Magyarország sorsa és feladata, hogy elkerülje azt, hogy egy adott globális hatalom rajta akarjon példát statuálni, és eközben éljen a ritkán adódó lehetőségeivel, miközben megőrzi függetlenségét és identitását. Ez történik most is, és hívhatjuk rezsiharcnak is akár, egy biztos: nem ez a harc lesz a végső. Mert ez nem egy olyan harc, ahol bármit is el lehet nyerni. Amit lehetett, elnyertük: itt vagyunk, s a cél az, hogy ez így is maradjon. Мы не будем колонией!

Tovább..

Szovjet diridári dallamok

Fairlane professzor ugyan nagyobb örömét leli a ballibbant hadakon való élcelődésben, de szükség törvényt bont. Körbenézett, és hirtelen nem értette, a megfelelő politikai közösségben van-e, vagy megtévedt. A balliberálisok által rövid ideig pátyolgatott tékozló fiúk táborába azonban nem kíván tartozni, hátha eldebreczenijózsefesedik. Marad a rövid hőbörgés.

A hülyeség univerzális emberi tulajdonság, nincs köze a bal-és jobboldalisághoz. Ahogy van csonthülye jobboldali, úgy van normális baloldali is. Az arányokon lehet vitatkozni. Talán az ember épp az arányok miatt választ térfeleket, és mondja azt, hogy elviselem a hibbant jobbereket/komcsikat a saját térfelemen. Csakhogy néha túl hangosak lesznek valamely oldal hibbantjai, és ettől megbillen az arány is. Mintha ez történne most a választások előtti hajrában.

Ezek a fiúk vajon a kommancsok ügynökei, hogy ennyit ártanak a jobboldalnak?

Jött a Magyar Krónika elsőként (ha a korábbiakat nem számoljuk). Ezt most hagyjuk is. Aztán jött az ifjonc kerdemek akciója a Marx szobor ellen. Tényszerűen persze igazuk lehet (Marx valóban úgy utálta a zsidókat, mint Fairlane professzor a köménymagot), de politikai racionalitást aligha találunk a dologban. Vagyis: aki ezt kitalálta, annak politikai érzéke (és esze) pont annyi, mint egy marék molylepkének. És ha esetleg ezt a meccset meg is nyerik, mit profitálnak belőle? Marx – antiszemita mivolta miatt (ezt most úgy vezetik elő, mintha más probléma nem lenne vele…) – kikerül az egyetem aulájából. És?

A jobboldal naiv zsúrfiúként viselkedik, kitartják elé a lófaszt, és kéjesen belegyalogolnak, majd rácsodálkoznak a dologra. Az, hogy az Oktatói Hálózat szélsőbalosai marhaságokat reagálnak minderre, nem menti az akció tervezőit és kivitelezőit. Marxnak a szemétdombon a helye, de aligha hihető, hogy épp ezen akció miatt fog odakerülni. Egyszer majd lesz helye ott, a csokis macisajt mellett.

Amitől azonban még az én számban is összeszalad a diánás sósborszesz, az a szovjoroszok melletti békemenet ötlete. Tőlem akár támogathatja is valaki Paks II-t, érvelhet mellette, mondhatja, hogy ez egy jó biznisz volt. Fingom sincs, ehhez túl sokat és túl sokszor iszom. Az viszont fölfoghatatlan, hogy miért kell egyből ideológiai szövetségre is lépni a KGB-s modern cáratyuskával, meg az orosz rezsimmel. Valaki ott a népi (?) jobbon egyszer elmesélhetné, miért is kell nekünk annyira keblünkre ölelnünk a ruszkikat. Szépek voltak a tankjaik, amikor „ideiglenesen” itt „állomásoztak”? Ezen nem segít az sem, ha a hivatásos orosz-apologéták ez alkalommal is mély szerelmet vallanak Putyinnak.

Az, hogy a liberálisok semmiféle valóság-pluralitást nem ismernek el, legyen az ő bajuk. A dolgokat lehet és kell is különválasztani. Azaz: valóban senkinek semmi köze ahhoz, hogy Oroszországban milyen törvény hoznak a homoszexuális propaganda ellen, még ha a buzgómócsingságból élő „civilek” minden ilyen alkalommal úgy is érzik, kötelességük megnevelni az elhajló országot. És persze, kurva idegesítő az amerikaiak a szériöszkonszörnjeikkel, de ők azért mégse gázolták át  tankokkal a zöld gyepen, nem erőszakolták végig a gyévocskáinkat, és nem kártyázták el matarészegen a nagyapánk óráját, amit közvetlenül a veséje leverése után akasztottak le róla. Arról nem is beszélve, hogy kurvára nem igaz, hogy az oroszok nem baszogatták a magyar kormányt – méghozzá ugyanazokkal a szar „aggodalmakkal”, amikkel a jenkik is. És ha utóbbiaktól fárasztóan képmutató volt mindez, hatványozottan az volt az orosz féltől is. Európa töketlensége szintén nem érv a gátlástalan orosz-barátság mellett, hacsak nem csomagoljuk az elvtelen dörgölőzést a pillanatnyilag erősebbhez morális zacsiba. És azért sem kell ráájulnunk mindenféle elvi okokból a ruszki brére, mert a fél európai elit már legalább egy évtizede oda rendezte be a nappaliját.

Jelentem, az orosz nem a magyar barátja. Kössünk velük üzletet, ha kell/lehet, és ha számunkra előnyös, de nem kell úgy tenni, mintha ezer éves barátság kötne bennünket össze. Attól, mert Soros György képétől rózsaszínűt okádunk (felessel vagy anélkül), még nem fogjuk szeretni a jelenleg regnáló ukrán kormányt; és attól, mert Washington D. C.-ből néhány fontoskodó seggfej rendre elmondja lelki gondjait, még nem lesz Oroszország a „tolerancia hazája”.

Persze arányt érezni és mértéket tartani nem szovjet erény.

Ha esetleg valóban lenne oroszok melletti békemenet, remélem, meghívjuk rá a lengyeleket is – akik valóban a barátaink. Kitörő örömmel fogadják majd, hogy a megnyomorítóiknak a meleg szarig benyalunk.

A „baráti országok” gondolata maradjon meg a Varsói Szerződés és a KGST világánál (leszámítva pont a lengyeleket, akiket sikeresen arcon szarunk ezzel az akcióval). Ma már elfogadott, hogy a nemzeteknek vannak érdekeik, és azokat igyekeznek érvényesíteni. Állítólag a Békemenet is erről szólna: csakhogy az oroszok melletti seggnyaló sétafikának semmi köze nincs sem a nemzeti érdekhez, sem a szuverenitás védelméhez.

Tovább..

Paks contra

Egész egyszerűen szardarabnak érezném magam, ha nem szólalnék meg Paks-ügyben. Ha Gyuriferit azért kritizáltam korábban, hogy ugyan kitől kérdezte meg, akarjuk-e, hogy kaszinóvilágot csináljon az országból (droggal, prostikkal meg pénzmosással), akkor az atomról is szólni kell. Én ugyanis nem emlékszem, hogy ilyenre felhatalmazást adtam volna a Kormánynak. Merthogy nem is adtam volna…

Én annak a generációnak a tagja vagyok, aki gyerekként azon a bizonyos tavaszon a salátával együtt kajáltam be a csernobili hasadóanyagot. Nem is volt olyan kortársam, aki ne küzdött volna folyamatosan valamilyen légúti megbetegedéssel. Elfelejtettük már, hogy Európában azon kevés államok közé tartozunk, akiket közvetlenül érintett egy atomrobbanás. Elfelejtettük ugyanis megbüntetni a felelősöket, akik az átkosban nem szóltak idejében Csernobilról, és nem tettek semmit utólag sem a lakosság védelméért és tájékoztatásáért. Csak elhallgattak. Most meg ugye állami nyugdíj… Ez pont ugyanaz a rutin, hogy a magyar népegészségügy miért szereti annyira ostorozni az egyszeri embert az életmódjáért, miközben elfelejtkezik arról, hogy a nép még mindig dolgozza föl a szervezetében az atomot. Vagy, hogy miért az a sok meddő ember. Azért kérem, mert beszoptunk egy atomrobbanást…

Innentől pedig nem érdekel, hogy hányadik generációs erőmű, meg milyen biztonságos. Paksra is azt mondják, közben majdnem felrobbantották néhány éve a franciák a Megyónak köszönhetően. De erről sem beszélünk, mert ők Csernobil óta remekül értenek az elhallgatáshoz, mi meg azt hazudjuk magunknak, biztonságos, mert így könnyebb.

Szóval: kérem ez a HUSZONEGYEDIK SZÁZAD! Nem az atomkorszak! És ebben a században itten merünk kétségbe vonni dolgokat, amit a tévé bemond. Például, hogy minden nap kell kólát inni, mert a kóla jó. Azt a kólacég mondja a kóláról. Azt, hogy egyre több energiára van szükség, az energiacégek mondják. Pedig a kütyüink elvileg egyre kevesebbet fogyasztanak, és egyre tovább üzemelnek belőle. Folyton azt hallgatjuk, hogy ötven év és kifogyunk az olajból, gázból, mégis ugyanúgy pazaroljuk. Mert egyre több energiára van ugye szükség! Mert bevételre van szükség! Az atom meg biztonságos!

És éppen ez zavar, hogy hol vannak a politikai válaszok arra, hogy mi lesz itt 50 év múlva. Hogy majd akkor megint építünk még több atomreaktort. Egy is veszélyes, fél Magyarországot letarolná, ha felrobbanna. Veszélyes: amivel működik, amikor működik és ami kigyün belőle a végén. Akkor miért olyan ciki legalább néhány kósza téveteg lépést tenni az alternatív energia felé. Van olyan, működik is. Csak elhallgatják.

És végezetül, bár kinő a hátamon a szőr és felborzolódik, ha a baloldal elkezdi a lélegeztetőgépezést. De a Paksi beruházás árából az összes elektromos hálózatra kötött fogyasztó házát körbe lehetne pehelypaplanozni… És még az is alternatívabb, környezettudatosabb megoldás volna…

Energiára szükség van. A környezetre is szükség van. Magyarországra is szükség van. A politikusok dolga az, hogy oldják meg. De nem atommal! Az elhallgatósdi meg maradjon a baloldal jellemzője…

Tovább..

Asgardi technológiát vagy atomot Paksra?

Nagy lépést tettünk Matolcsy álma, az újraiparosodás felé. A jövő sarkában topogunk, nemsokára utol is érjük, aztán Pannon Pumaként ragadjuk el, faljuk fel az első bokorban. Magyarország már nem a tízmillió fociedző, de nem is a tízmillió politológus országa, hanem léptünk egyet a reáltudományok irányába és 2014-től, mint a tízmillió atomenergetikai-szakember hazájaként gondolhatunk önmagunkra. Polányi nem írt le ekkora pályaívet a tudományelméletében, mint amit Magyarország megfutott a rendszerváltozás óta. Szürke, kinyúlt melegítős fociedzőkből szemüveges-kezeslábas mérnökökké változtunk. Mao Nagy Ugrása ehhez képest - a legnagyobb jóindulattal - csak egy bátortalan szökkenés. Az energetika a 21. század sorskérdése és nálunk – hál’isten - mindenki ért hozzá néhány napja. Sajnos én nem, kivétel vagyok, mert egy délelőtt nem sikerült átképeznem magam. Mentségemre azért felhozom, hogy nem is vagyok független, európai értelemben vett értelmiségi. Viszont véleményem, ahogy segglyukam, nekem is van.

2012-ben az Avengers végén Thor magával vitte Széles Gábor energiakockáját (tudományosan Tesseract) az Asgardra a letartoztatott Lokival együtt, tehát abban a kérdésben nem nagyon lehet vita, hogy szükségünk lesz egy alaperőműre (tudományosan baseload), miután a most működő paksi blokkok meghosszabbított engedélye lejár. Ugye mi meg nem akarjuk tekerni a dinamót, miközben a vírusos, japán pornóoldalakat nézegetjük, mert lusták vagyunk és a kezünkre máshol van szükség. Ráadásul a jelenlegi erőmű-kapacitásunk már most elégtelen, nettó áram-importőrök vagyunk, és az erőműállományunk összetétele is eléggé el van cseszve. Egy részük simán elavult és lassan szintén le kell kapcsolni, más részüket meg a faszság-korrupció vonal hozta létre. Drága és elavult vagy teljesen őrült technológián alapulnak, mint pl. a Pécsi Hőerőmű, ami miatt – némi túlzással – a fél Mecseket letarolták. Nem egy nagy megállapítás: Magyarország termőföldjein luxus biomasszát termelni, ahogy a tüzelőfát sem kifejezetten ésszerű dolog erőművekben elégetni.

Egy 20-25 évvel későbbi állapothoz képest kell most jó döntést hozni, ami nyilván nem a legegyszerűbb dolog. Nincs is jó döntés, csak jónak tűnő, viszont dönteni kell. Az ellenzék persze, főleg mert az összefogás több sebből vérzik, mint Julius Caesar azon a rossz emlékű délutánon, nekiment a paksi bővítésnek, de jobbára olyan érvekkel, hogy túl korai most elkötelezni magunkat a nukleáris technológia mellett, mert addig bármi megtörténhet. Igen, tényleg bármi megtörténhet. Lehet, belezuhanunk a Napba, de az is lehet, hogy megérkeznek az Alpha-Centauriról a jófej, liberális, aranyos kis idegenek és ingyenenergiát, örökéletet, feltétel nélküli alapjövedelmet adnak mindenkinek. Ugyanakkor erre bazírozni felelős politikusként felelőtlenség, avagy baloldali tempó volna. A majcsakleszvalami’ és a 10 év múlva hol leszek én vállvonogatása. Fél Európa már most arra játszik, hogy a németeknek nem jön be az atomkiszállás és iszonyatos mértékben szorulnak behozatalra, tehát megéri atomerőművet építeni. Persze, mi legyünk helikopterek, legfeljebb a végén megtekerjük a dinamót…

De van olyan, ami biztos nem történhet meg. Például az, hogy a divatos megújulók, a napsütés, szél, víz, biomassza valaha is rentábilisak lesznek Magyarország adottságai mellett. Biomasszát termeljen az, akinek szar a földje, ezen felesleges pattogni. Többet veszítünk a réven (termőföldek kivonása az élelmiszertermelésből), mint amennyit nyerünk a vámon. A többit hülyék kedvéért elmagyarázom: a mi vizeink olyan lágyesésűek, mint a hajam, ebből ki lehet következtetni, hogy vízierőművet építeni nem éppen az évszázad legnagyszerűbb ötlete. A napsütés és a szél meg alapból alkalmatlan baseload-ra, legfőképpen azért, mert nem igazán bővelkedünk bennük itt a Kárpát-medencében. Nem mellesleg, hogy az egészből végül áram legyen a konnektorban, pont olyan technológiára van szükség, amit szintén nem a sufniban rakunk össze saját kútfőből, illetve a szükséges ritka földfémeket sem Budakalászon bányásszuk ki külszíni fejtéssel, hanem jobbára a kínaiaktól vásároljuk drága pénzé’.

Emellett van egy kevésbé közismert érv is a paksi bővítés mellett: az, hogy Magyarország teljes nagyfeszültségű villamosenergia-alaphálózata úgy néz ki, hogy Paksról ágazik szerteszét. Ha nem Paksra rakjuk az alaperőművet, akkor a teljes rendszert újra kellene építeni. Na, akkor lehet megint számolgatni, hogy hol rakjuk ki az asztalra a nagyobb dollárt, illetve milyen forrásból finanszírozzuk, mert erre nemhogy kedvezményes, hanem semmilyen hitelt nem kapnánk.

Egy több évtizedes beruházás esetében egyszerűen nevetséges a 10 milliárd eurós bekerülési költségen pörögni. A paksi atomerőmű lekapcsolása után keletkezett energiahiány hagyományos vagy újratermelődőből való pótlása is ennyi lenne, ha nem több. Valamivel meg pótolni kell, mert az áramimport sem éppen a teljes függetlenség szinonimája… És azért nem árt figyelembe venni a hagyományos technológiák hátrányait sem (a fentieken túl). Egy szénerőmű nem éppen a legzöldebb technológia, az itt-ott olvasott gázturbinás pedig nem alap, hanem ciklus-kiegyenlítő erőmű. Alkalmatlan Paks kiváltására.

Hogy miért az oroszoktól vásároljuk a technológiát, arra sem túl nehéz választ találni. Egyszerűen azért, mert a teljes magyar atomenergetikai tudásbázis az orosz, nyomottvizes technológián alapul. Intő példa a 2003-mas paksi balhé, amikor a hülye Medgyessy becsületrendje miatt a franciák majdnem leolvasztották az erőművet és végül az oroszok segítségével sikerült rendet rakni. Egy atomerőmű veszélyes üzem, az ideológia megfontolások (Európát szeressük inkább, ne a zoroszokat) lehetőleg ne számítsanak elsődlegesnek egy ilyen beruházásnál - ha egy mód van rá - mert nem kifejezetten szeretném, ha egy csáp nőne a fejemből.

Szóval ez az egész oroszellenességre alapozott nyafogás kb. annyira hiteles, mint Gavrilo Princip válasza arra, hogy őt csak a kilátás érdekli, amikor rászóltak, mert tolakodott. Oké, hogy fogást kell találni a kormányzaton, mert közeleg a választás, de azért vannak határok. Meg az sem állja meg kifejezetten a helyét, hogy akkor ez a fránya függőség tovább növekszik. Alapesetben is csak ugyanakkora marad, de inkább csökken. Talán nem kell külön szemléltető-ábrát gyártanom hozzá, hogy magunknak termelni jobb, mint vezetéken importálni. Pláne, ha ezzel együtt járna némi gáz-villany csere. Nem vagyok túl nagy véleménnyel Jávor Béniről, de egy sör fairtrade mentatea mellett még neki is el tudnám magyarázni ezt a triviális összefüggést: atomenergia = hatalmas egyszeri beruházási költség + minimális működési input ==> csökkenő függőség; hagyományos energia = alacsonyabb beruházási költség (habár a szigorodó emissziós szabályok miatt ez is kétséges) + hatalmas és folyamatos input ==> növekvő függőség. Tessék választani…

Van még egy felmerült kérdés, amit nem érintettem. Első blikkre akár jogos is lehet: miért nem valamely modernebb technológiát, negyedik generációs erőművet szánnak Paksra? Pusztán azért, mert ebben az esetben a költségtúllépés nem pusztán spekuláció, hanem kiszámítható következmény lenne. Nem kipróbált technológiával kísérletezzen az, akinek két anyja van. Ha már költségtúllépés: szintén értelmetlen felvetés a közgépezés. Más erőműtípusok esetében ez nem lehetséges? Dehogynem, sőt… A korrupciós veszély minden egyes központi költségvetésből származó forintot érint. Főleg, mert nem holnap kezdődik az építkezés, addig még visszatérhetnek a demokratikusék és a négyes metró mintájára lehozhatják a paksi beruházást is, ahol minden egyes elköltött forintra három ellopott jutott.

Szóval lenne mit végiggondolni, mielőtt beletoljuk a választási kampányba a paksi bővítést. Ahogy a Széles Gabi-féle zéró inputos csodadoboz képtelenség, pont úgy nincs reális alternatívája Magyarországon az atomenergiának. Ha az emissziós szabályok miatt a szénerőműveket le kell állítani, az olaj és a gáz tovább drágul, akkor ott állunk letolt gatyával és legyezgetjük a szélerőműveket vagy várjuk a napsütést? Nyilván nem. Megújuló energiára egyszerűen nincsenek meg az adottságaink és amúgy sem kifejezetten gazdaságosak. Baseloadnak, mivel kiszámítatlanok, alapvetően alkalmatlanok. A hagyományos erőműveket meg részben a korszerűtlenségük, részben a szénhidrogén-függés miatt ki kell vezetni a termelésből.

Na, akkor mi maradt?

Ja, és miért most kell szerződést kötni az oroszokkal? Hogy időben elkészüljön. Egy atomerőművet nem kettő perc megtervezni, felépíteni. Olyan opció nincs, hogy lekapcsoljuk a most működő blokkokat, aztán valamikor elkészülnek az újak. És addig a jelenben működő mátrai lignit, dunamenti kőolaj-földgáz és a tiszai földgáz alaperőműveket is ki kell váltani (ld. függőség). És 10 milliárd euró? Annyi. De ebből épül egy Magyarország sorsát, jövőjét meghatározó valami, szemben az IMF hitellel, amivel oly szívesen hasonlítgatják ma össze a számlát.

Tovább..