A fácánvadászó lézerblokkoló

„Vajon miért áll fideszesnek egy mai magyar fiatal? Fácánvadászatért és lézerblokkolóért. Nem Orbán a példakép, hanem Lázár” – vélekedik a hvg-n Tóta W. Árpád, akit inkább hagyni kéne fuldokolni a csillagközi vákuumban, galaxisközi antianyagban és hasonlókban céltalanul lebegni, de többnyire nem tudjuk megállni, hogy visszarántsuk a mégiscsak elolvastuk szellemi lélegeztetőgépére.

Nos, bizonyára vonzó lehet fideszes politikusnak és hasonlónak állni egy fiatal számára akár tótawéi alapokon is. Ugyanakkor ki az a bolond, aki úgy akar meggazdagodni, hogy nullhuszonnégyben mások (rendszerint a csajok előtt teljesen vállalhatatlan figurák) utasításait hajtogatja végre évtizedekig, aztán ha szerencsés, és felverekedi magát a pártban, ráadásul egy akkorában, mint a Fityisz, esetleg egy rövid ideig pár saját ötletét is átültetheti a valóságba? Az államigazgatás és egy párthierarchia fegyelemre és engedelmességre épül, és csak ezután jön a kreatív saját ötletek sora, hisz különben szétszalad a társulat, nem hatékony a működés.

Szóval kizárólag meggazdagodni sokkal jobb választás a vállalkozás, ott mindenki a maga ura, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és nem kell állandóan azon agyalni, hogy mikor mond rosszat, nem figyelik minden lépését a riválisok és a gonosz újságírók, akiknek máskor meg könyörögni kell vagy udvarolni a beszámolóért egy random szalagátvágás előtt.

Így aztán valószínűleg aki politikusnak áll bármelyik pártban, annak mégis van némi küldetéstudata is, és talán marad is belőle valamennyi idővel. S hogy miért vonzó a Fidesz? Lézárjani ellenére vagy sem, de jelenleg mégiscsak a Fityisz a legsikeresebb párt Magyarországon, nemde? Aztán meg mi legyen vonzó, az MSZP, az inkább „Külön” Együtt, a frakciózó PM és LMP, esetleg a túlmozgásos Gyurcsányék? Vagy a Jobbik?

A Jobbik egyébként, na, az valamiért mégis vonzó a fiatalok számára, pedig ők aztán tényleg nem kínálnak semmit.

Szóval ha már valaki politikusnak vagy politikasegédnek áll egy pártban, és sokkal többet kell olyasmivel foglalkoznia, ami nem érdekli, hogy egyszer majd egy kicsit olyat is csinálhasson, ami érdekli, és akkor fog igazán önállóan tudni dönteni, amikorra már elmúlt a lázas ifjúság, és a gyerekei házasságát kell menedzselnie vén politikusként, nos, akkor már legyen egy sikeres párt, Orbán meg Lázárjani ide vagy oda. Kb ennyi. Kizárásos alapon.

Mi maradunk tisztelettel és a sör mellet a Toronyházban naplopó, politikakövető kibicek.

Tovább..

Föl a kucsmát, gallér mögé a pitralont!

Valahol mindig érteni véltük a jobbikosok lelkületét. Nemes indíttatásból fakad az a követelés, hogy a komcsi-libsi bagázs kerüljön rács mögé. Esetleg Gyuriferi egy standup műsorba, azok úgyis elég szarok többnyire. Vagy standup műsorba a rács mögött a reggeli szemléhez. Ők viszont nem értették kételyeinket, és csúnya, megalapozatlan konteónak minősítették ama feltételezésünket, hogy a Jobbik ruszki és/vagy iráni köldökszöszt szippantanak, gyanúsak a kapcsolataik, a kapcsolataik kapcsolatai meg pláne. Rühelljük mi eléggé Sorost, de annyira nem, hogy Putyint vagy Ahmedinezsádot tekintsük megmentőnknek. Erre a válasz mindig csak annyi volt, hogy hát ez CIA-s meg moszados propaganda.

Az első és legkomolyabb bizonyosság KGBéla ügye. Persze az avatott szemnek már az első róla szóló adatok kellő alapot adtak arra, hogy szovjet-moszkovita kémnek tekintsük, de efölött nyilván elsiklott az egyszeri jobbikos tekintete. Dezső András az Indexen – bármilyen fájdalmas is ezt elismerni – kiváló sztorit rittyentett ebből. Nem csak az információ mennyisége és minősége tekintélyes, de komplett krimi-novella lett belőle. Aznap nem is futott nagy nézettséggel a Columbo.

Az első magyar James Bond-sztori D-209-et illeti, a másodikat pedig egy jobbikos szolgáltatja nekünk. Ezt a történetet ugyanis nem lehet cáfolni, annyira átlátszó. Csak a bigámián nem értjük, miért van a világ közvéleménye felháborodva. A romantikus szocialista elképzelések szerint – melyeket szerintünk klinikai értelemben vett idióták találtak ki – a kommunizmusban nő-és vagyonközösség van. Lehet ez akár fordítva is, ha a nemi egyenlőség kívánalmával egészítjük ki.

Pedig KGBéla előtt és nélküle is voltak már intő jelek arra, hogy a Jobbik orosz sercintések gyűjt, majd állítja össze belőle saját nyálát. Emlékszünk, amikor Gaudi-Nagy a Krím Oroszországhoz csatolását követelte? Mindenki tudja rólunk, hogy nem fogunk felugrani az OSI-vonatra, amelyik lelkesen parádézik az ukrán nácik mellett, de ugyanígy nem gondoljuk, hogy magyar érdek lenne a Krím Oroszországhoz csatolása (más kérdés, hogy az ellenkezője sem feltétlenül az).

Aztán itt van ez a konferencia, amit szintén a Jobbik szervez amcsi fajvédőkkel és orosz nemzeti bolsi nagymenőkkel – meg Duginnal, akinek a magnum opusa egy szakavatott barátom szerint a nagy nyálverés ellenére is lapos fos.

Az egész ruszkinyalás a szemünk előtt zajlott. És ez nem biznisz, nem rideg üzleti érdek, hanem ideológiai azonosság. A Jobbik az élő példa arra, hogy lehet annyira irracionális módon utálni az amerikaiakat és Izraelt, hogy az ember oroszok és iszlamisták bréje felé kezdjen el tapogatózni. Emlékszünk, amikor Gyöngyösi Marci az izraeli-magyar kettős állampolgárok „kiadását” kérte? Miért nem a román-magyarokét? Pedig a román vagy szlovák titkosszolgálatnak – hiszi a jobbikos vagy sem – komolyabb melója lehet határon innen, mint az izraeli vagy amerikai kollégáknak. Amint kicseréljük az izraelit románra, mindjárt nyilvánvalóvá válik a fonák helyzet, meg a Jobbik általános hülyesége.

A Jobbik KGBéla ügye után aligha követelheti magának hitelt érdemlően a „nemzeti” jelzőt, akár elengedik a kezét, akár nem. Béla tevékenysége ugyanis, még akkor is, ha az inkább „EU-árulás”, semmint hazaárulás, egy idegen ország érdekeinek szolgálatát jelenti – ami minden, csak nem „nemzeti”. (Még mielőtt: igen, ha valaki ugyanígy amerikai titkosszolga, arra is ugyanez a verdikt vonatkozik.)

Minden konteós megérzésünk, gyanúnk a Jobbikkal szemben beigazolódott. Ezek után elég nehéz volna megbízni bennük. Ők is a szovjet romantikát képviselik, mint a balnyikok, csak másképpen.

Lesz, lesz lesz, csakazértis lesz,

Sajóbábony orosz város lesz, lesz, lesz!

Tovább..

Staudtgabi back to Budapest

A Jobbik feladta a fővárost? Netán megakadt a tű a bakelitlemezen? Mert ismét Staudt Gábornak hívják a főpolgármester-jelöltet és ismét a 2010-es programmal kampányolnak. Azt mondják, hogy az is megteszi, hisz semmi sem valósult meg belőle. (Akárcsak a jelölt karrierjéből…) Vajon előkerülnek a régi, megsárgult óriásplakátok is?

Staudtgabi, miután bejelentették a jelölését, gyorsan világossá is tette, hogy a jobbik puha-pöcsűek platformjához (három p!) tartozik ő maga is. Első közleményében azt követelte, hogy a hármas metrót ne hitelből újítsák fel, ahogy azt Tarlós megszervezte, hanem unijós lóvéból.

Értik? Mert mi nem. A Jobbik népszavazásra bocsátaná az unijós tagság kérdését; illetve minden gazdasági, külpolitikai megnyilvánulásuk unijó-ellenes; továbbá Novák Előd még a csillagos zászlót is kidobja az ablakon – de a Fidesz támogatta független Tarlóst azért kritizálja Staudt, mert szerinte nem használja fel hatékonyan az unijó adta lehetőségeket...

Nagy pofon a nemzeti radikalizmusnak, kis pofon a jobbikosoknak!

Szólhattak is neki, hogy ez így nagyon gyengus lesz. Staudt másnap este be is szaladt az ATV-be, s meghirdette a Budapest Őrség felállítását. Ami így elsőre elég nehezen értelmezhető hatóság lenne, mindenesetre a rendpárti vonalat hívatott erősíteni. És hogy Kálmán Olga öröme teljes legyen aznapra, a fasiszta elszólások kiprovokálása után sikerült kimondatni Staudtgabival a lényeget: a Jobbik elszámoltatná Tarlóst is.

A jobbikos jelölt még igen fiatal srác ugyan (harmincegy), de a budapesti-politikában már régóta otthonosan mozog. 2002-től ugyanis a 22. kerületi önkormányzat munkájában vett részt. Pontosabban német kisebbségi képviselőként egészítette ki tizenkilenc éves korától a menő ügyvéd apukától kapott zsebpénzét. Éppen a Jobbik (leginkább Novák Előd) által támadott „etnobiznisz” egyik haszonélvezője volt tehát a mi kis Staudtunk négy éven keresztül.

De a huszonéves „megélhetési politikusnak” (copyright Novák Előd) ez nem volt elég. Családi álláshalmozásba kezdett. Arról mindenki tud, hogy Novák Előd felesége, Dúró Dóra micsoda csoda villámkarriert futott be a férje „farvizén” evezve; illetve közismert az is, hogy Előd még saját sógorát (Dúró Józsefet) is bevette a politikai bizniszbe, mikor a Barikád (Jobbik közpénzből finanszírozott hetilapja) szerkesztőségébe talált neki állást; de azt a történetet már kevesebben ismerik, hogy Staudt sem röstellte a tesóját pozícióhoz juttatni.  Staudt Máté ugyanis már húszéves kora óta felügyelőbizottsági tagságtól felügyelőbizottsági tagságig szaladt a fővárosban, majd 2010-től kezdve, és jelenleg is az egyetlen jobbikos képviselő a 22. kerületi testületben.

De azt biztos nem fogják kitalálni, hogy a 2000-2002 között, a  Kempelen Farkas Gimnázium Diákönkormányzat elnöki posztját betöltő Staudt Gábort ki követte ebbéli pozíciójában? Igen, talált: Staudt Máté. Az öcskös… Aki azóta is szépen lépked a bátyus nyomdokain.

Staudtgabi jelölése több okból kifolyólag is meglepő. Egyrészről azért, mert egyszer már megméretette magát – és igen kínos eredményt ért el (7,27%-al az utolsó lett). Másrészről Szilágyi György, a Jobbik budapesti elnöke fogalmazott úgy, hogy „hosszú időt töltött a jelölt kiválasztásával, s Staudt Gábor személyében a legalkalmasabbat sikerült megtalálnia”, ami azért is érthetetlen, mert legutóbb is Staudt volt a jelölt. És végül, azért is meglepő a sztori, mert Staudt egyszer már lemondott a budapesti elnökségről, nem sokkal a főpolgármesteri választásokon való bukása után.

Tavasszal pedig nagyon úgy tűnt, hogy az unijóba készül lelépni. Negyedik volt a listán, ami matematikailag, illetve a parlamenti voksokat elnézve nem volt esélytelen.

Egyébként a tavaszi választási eredményeket, illetve a fővárosi voksokat elnézve nem sok babér fog teremni Budapesten a Jobbiknak.  Így nem valószínű, hogy Staudtgabi főpolgármester lesz. (Ő maga is maximum 10 százalékra számít) Inkább sanszos Brüsszel. Mert ha KGBélát lecsukják kémkedés miatt az ősszel, akkor a budapesti bukás után tárt karokkal várják Staudtgabit (és a tesóját is) Brüsszelben.

No, akkor majd kiharcolhatja, hogy a hármas metrót unijós pénzből újítsuk fel!

  

Tovább..

A győzelmet meg nem kell magyarázni?

Egészen biztos, hogy ennél szórakoztatóbb politikai habverés már nem lesz a nyáron.

Valahol sejthető volt, hogy Pásztor Albert miskolci „végrevalakikimondja” ex-rendőrfőkapitány polgármester-jelölti megnevezése felkúszik a politikai slágerlista tetejére. Nem is érdemtelenül. Gyuriferiről, aki nyilván kitalálta az egészet, azt tartják tisztelői, gyűlölői egyaránt, hogy kiemelkedő intellektusa mellett nem kevés szociópata vonással is bír. Magától nem képes különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz között. Pásztor Albert megnevezése bőven beleillik ebbe a sormintába, mert minő meglepetés, megint minden róluk – pontosabban fogalmazva – róla szól.

És ugye ez a legfontosabb…

A választási eredmények kicsit nyögvenyelős elemezgetése során a baloldalon az egyik újszerű megállapítás, szembenézés az volt, miszerint a szocialistáknak egyszerűen nincs mondanivalója a körúton kívül élők számára. A lecsúszott elszegényedett vidéken, a sokszor teljesen antiszociális életmódot folytató nyomortelepiek közvetlen szomszédságában élőknek az európai értelemben vett politizálás kb. annyira fontos, mint nekünk a tibeti meleg bálnákért történő napi szintű aggódás. Semennyire. Persze aztán a Mesterházy-féle MSZP hozta a szokásos teszetosza formáját, felfigyeltek a problémára, majd inkább teljes tisztújítást rendeltek el, nehogy bármi értelmessel kelljen leterhelniük a szervezetüket.

Gyuriferi meg közben figyelt, látott és lépett. És a baloldalon győzött. Mert az egész történet tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint Észak-Magyarország visszahódításáról.

Pásztor Albert ideális jobbikos jelölt lehetett volna. Rendpárti és rasszista. Mert mondhat bárki bármit, aki kettő percet beszélt valaha az életében egy rendőrrel, az tisztában van vele, hogy jelentős részük egyszerűen rühelli a cigányokat. Felesleges hozzá a TASZ videóit nézegetni az Indexen, ahol szemfülesen kiderítik, hogy ugyanazon a bringával tesztköröket futó jólöltözött aktivistát nem állítja ki a forgalomból a rendőr, de kettő perccel később a helyi cigány meg is kapja a bírságot, mert hiányzott a csengő, és a fényvisszaverő a pedálról. Közismert tény.

Ennek a rendőrségi hozzáállásnak kifogástalan megjelenítője Pásztor Albert, és bizony a miskolciaknak egyet is értenek a mondanivalójával. És nem csak a miskolciak. Budapesten kívül talán mindenki. Forgács István írta a Mandarinon:

„Évek óta várom, hogy leírhassam, és ne csak lakossági fórumokon mondhassam el: a klasszikusnak tekinthető baloldali szavazók is legalább annyira előítéletesek a cigányokkal szemben, mint az általuk gyűlölt jobboldaliak; sőt, egyes részein az országnak sokkal szélsőségesebben, sokkal durvábban nyilatkoznak róluk.”

Csak ugye eddig a baloldal volt az, aki minden hatalmi számítás, és olcsó népszerűségre való törekvés helyett (legalábbis a saját önképük ez volt) kiálltak az úgynevezett európai értékekért – bármik is legyenek azok. Nos, innentől ennek vége.

Oda a felsőbbrendűség...

Mától egyetlen egy libnyaf megmondóember sem rasszistázhat, nem mucsaizhatja többet a jobboldalt, nem vádolhat senkit bűnös összekacsintással, félrenézéssel. A baloldal, jelesül annak második legerősebb pártja, a Demokratikus Koalíció, gesztusokat tesz a rasszistáknak. Szavazatokért. Hatalomért.

Észak-Magyarországon a Fidesz, a Jobbik, és a baloldal gyakorlatilag fej-fej mellett végzett. Sőt, a baloldalnak sikerült az egyik miskolci egyéni választókörzetet is hoznia. Ha emellé még az eddig kizárólag a szélsőjobbon használt toposzokat is hozzá tudják ragasztani, akkor ott nyerni fognak.

A győzelmet meg nem kell magyarázni?

Tovább..

Szegény Peti nagymamája

Még valamikor a 90-es években Végh Zsolt – akinek különben az uristen@menny.hu-t is köszönhetjük – készített egy kisfilmet az Égbőlpottyant Mesék mintájára.  Szegény Peti Nagymamája ellátogat a szigetre, mert Petike otthon felejtette az uzsonnáját: a kolbászt, a kalácsot, meg a finom ivólevet. A nagyi útközben találkozik a Sziget tipikus arcaival, Inkálszeku Ricsivel, eLeS Dénessel, meg Tarháló Tódorral, eltapossák a VHK-sok, meg a szippantós kocsi is átmegy rajta. Szóval ez nem igazán a nagymama napja. A valóság úgy tűnik megírta a folytatást is, amelyben a kicsi Petike felnő, és elhatározza, hogy indul a miskolci helyközi választásokon polgármesternek. És bár nagymama büszke lett volna Petikére, de Petike nem volt az a családjára, mert mint az kiderült, a nagymama zsidó volt. Bár kikeresztelkedett. Szegény Peti Dédapukája nem volt ilyen szerencsés, mert ő nagymamával ellentétben Auswitzban halt meg, de Petikének legalább miatta nem kell szégyenkeznie. Jobbikos politikusként úgy tűnik nehéz az élet…

Petike egy olyan párt színeiben indult, ahol a politikusok folytonosan egymást stírölik, hátha kiderül a másikról, hogy volt egy zsidó nagymamája. A néger, meg a kínai felmenőkkel rendelkező párttagokat már korábban kiszűrte a párt éles szemű vezetése, de az orrcentizés know-howja még nem teljesen letisztult, habár Gyöngyösimarcinak már voltak ötletei. Mert Petike egy olyan párt színeiben indul, akire csak az szavazhat, akinek nem volt zsidó nagymája. Illetve, ha volt, akkor a szavazatszámláló bizottságnak, lesütött szemmel, töredelmesen bevallja.

Petike ismertette a néger és kínai felmenőkkel rendelkező párttagoktól megtisztított – de nyomokban még zsidó nagymamákat tartalmazó - pártjának választási programját. Eszerint Petike csak kétféle embert ismer: az építőt meg a rombolót. Egyszerű ez. Az előbbit segíteni fogja, az utóbbit meg üldözi. Petike azért ennyire megalapozott ideológiailag, mert a kikeresztelkedett nagymama minden reggel elkísérte az óvodába, és aki ott szétrúgta a homokvárat, azt megkergették… Mivel Petike érzékeny kisfiú volt, Nagymama útközben nem mesélt arról a messzi lengyelországi városról, meg arról sem, hogy Dédpapónak ki rúgta szét a homokvárát, hogy aztán Nagymamát hazatérve a nagy semmi várja idehaza. Petike mindenesetre már annyit elért, hogy se előnye, se hátránya ne származzon a nagymamája miatt.

Petike egy nap aztán levelet kapott a Köves Slomótól, aki egy zsidó. Egy zsidó rabbi a zsiniből. Ez a Slomó megpróbálta elmagyarázni a Petikének, hogy nem biztos, hogy jó társaságba keveredett, ha a pártjában a képességei helyett mindenkit a nagymamája érdekel. Köves Slomó finomkodó levelét azonban egyszerűbben is meg lehetett volna fogalmazni a Petikének, mondjuk így: Baszki, kit érdekel a nagymamád?

Jobb, ha tőlünk tudod Petike: manapság az embereket sokkal jobban érdekli, kik voltak azok az emberek, akik mondjuk másik embereket bántottak. Ki verte szét például a Szerb Antal fejét puskatussal? Vagy ki verte le a másik veséjét, ki sütögette vasalóval a másik talpát, ki akasztgatott ideológiai alapon. A legtöbbünk ugyanis már megértette, hogy vannak bestiális ideológiák, és vannak, akik annyira retardáltak, hogy ezeket kiszolgálják. Úgyhogy ha legközelebb Te, vagy a pártod megnyilvánul, azt szeretnénk tudni, voltak e nácik, ÁVO-sok vagy munkásőrök a felmenők közt. És hogy ezt helyre tettétek a magatokban. A zsidó nagymama emlegetése ugyanis egy semmi. Nem hivatkozási alap, nem viszonyítási pont.

Köszönd meg neki az életedet!

Legfőképpen azonban arra ügyelj, hogy szét ne rúgják a párttársak egyszer mégis ezt a homokvárat, amit eddig építettél. Hidd el, nem a nagyi tehet majd róla!

Tovább..

Megyünk az unijóba!

Majd’ beszartam a röhögéstől vasárnap éjféltájban, mikor nem „jöttek”, hanem egy szempillantásra a pofánkba tolták a választási eredményeket, túl sok meglepetés nem ért minket. (Legfeljebb a szocik lesújtó, béka segge alatti teljesítménye) Mindenesetre akkor még nagy érdeklődéssel számolgattam és böngésztem a listákat. Még izgultam is egy kicsit, hogy kik lesznek azok, akik majd minket képviselnek az „unijóban”!

Akkor kezdtem igazából csak nevetni, amikor a vesztes pártok szónokai, egymást váltva kezdték magyarázni a bizonyítványukat. No, nem olyan profin ugyan, mint Karinthy hőse, de azért egész pofásan felkészültek abból, hogy miként lehet „szarból palotát építeni”. Hisz a Fidesz mellett voltaképp minden párt vesztes volt, de a szocikon kívül pedig mindenki ünnepelt. Majd kapcsolásról kapcsolásra nőt röhögésem, végül a DK-s Varjú tánca láttán már potyogtak a könnyeim.

De menjünk csak sorjában a megállíthatatlan, a szomszédokat is felriasztó röhögő görcsöm egyes stációin!

A „nagy második” a Jobbik lett vasárnap. Vona, illetve a furcsán vigyorgó és kissé zavarosan beszélő Baló Györgyné Morvai Krisztina előadása iskolapéldája volt a profi marketing módszereknek. (mintha Krisztina elszívott volna valamit, úgy kerekedtek ki szemei, bár biztos csak nagyon örült…) Gyakorlatilag 2010 óta a leggyengébb eredményt érték el százalékosan, majdnem ugyanannyit, amennyit 2009-ben. Mégis úgy beszéltek róla, mint a legnagyobb győzelemről (majdnem 15 százalékot). Úgy tűnik új marketingesük van! Mert az áprilisi, 20 százalékhoz képest ez mindenképpen az egyik legnagyobb zuhanás volt. A Jobbiknak az a szerencséje, hogy most a baloldali pártok külön indultak (Ha összeadjuk őket, akkor még egy kicsit jobb eredményt értek el, mint mikor ténylegesen együtt voltak. Így számolva 27 százalékot tettek most ki.) Mindenesetre a sajátos helyzetnek köszönhetően lehet pozitívan értékelni ugyan a második helyet, de annak fényében, hogy a baloldalra szavazó ellenzékiek majdnem kétszer annyian vannak már, mint a Jobbikosok, már nem olyan szép ez a képlet. És még a Kovács Béla ügy lezárása is előttük áll… Tehát olyan felhőtlen mégsem lehet az örömük. De Morvai fején legalább röhöghettem.

A győztes, a szavazatoknak több mint a felét begyűjtő Fidesz ünneplése azonban tényleg őszinte volt. Talán csak a fiatal Dömötör Csaba szomorkodhatott egy kicsit, mert a kora este kiszivárgó eredmények szerint, még éppen „becsúszott volna” tizenharmadikként. De végül az LMP csak befutott, így az ifjú Dömötör pedig, aki egyébként már a nemzetközi politikába is belekóstolt (az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének is volt már elnöke) kipottyant. 22-kor még örült, 23-kor már szomorkodott. Megjegyzem, hosszútávon a Fidesz is szomorkodhatna Csaba kiesése miatt, ugyanis ő is gyöngyösi, akárcsak Vona Gábor, ráadásul fiatalabb is néhány évvel a Jobbik elnökénél, így ha pozícióba került volna, szépen fel lehetett volna építeni a választókörzetben 2018-ra Vona ellenében. De ez legyen a Fidesz legnagyobb baja, hisz Európa-szerte figyelemfelkeltő eredményt értek el (amelyet most nem lehetett semmiféle választási manipuláció vádjával befeketíteni). Csaba pedig fiatal és okos srác. Van még ideje!

Schiffer Bandiék öröme is érthető volt. Bár nem tudom, mit fog kezdeni Meszerics az unijóban, illetve hogy áll majd a Daniel Cohn-Bendit által örökségbe hagyott „zöld” politikához? Hisz valószínűleg abba a frakcióba fog beülni, ahonnan most ugyan nyugdíjba megy a gyermekmolesztáló vén szatír, de befolyása és öröksége sokáig ott lebeg még!

Mikor Bajnai és a mögötte állók óriási üdvrivalgásba kezdtek, és felharsant a „Ben-ce, Ben-ce!” rigmus (ami annak a Jávor Benedeknek a beceneve, aki azért röpülhet Brüsszelbe, mert a listavezető Bajnainak ez nem pálya) – már kajánul kacagni kezdtem. Minek örülnek ezek a hülyék? Annak, hogy egy árva képviselőt bejuttattak, vagy annak, hogy a szocik pofára estek? Mert az első lehetőségnek nem túl sok értelme van, a második pedig nem éppen ildomos egy volt (vagy leendő) szövetségessel szemben. Ráadásul Jávor nagy politikai árulónak számít, hisz annak idején, a biztos politikai helyért baszta át az LMP-seket. Én meg csak röhögtem, mert elképzeltem, hogy ez a Jávor Benedek nevű „Bence” gyerek, most majd a Bajnai fejét is jól átcseszi, mikor nem a szocialista frakcióba ül majd be, hanem inkább a zöldekhez. Bajnai meg magyarázkodhat majd az amerikai haverjainak!

De hát a csúcspont ismét Feri show-ja volt. Gyurcsány egyébként már napközben is megnevetetett, amikor a celebeket megszégyenítő módon, egy villanyautóval szállította a szavazókat. „Feri taxi” néven vállalta be, hogy közvetlen kapcsolatot építsen ki a polgárokkal. Az autó egyébként csigalassú volt, illetve inkább hasonlított Bud Spencer fagyiskocsijához, de azért üde színfolt volt az egyébként is szokatlanul csendesre sikeredett voksolási napon. (Nem nagyon voltak balhék, feljelentésekről sem hallani egyelőre.) De ami este következett – az maga volt a közröhej! Óriási bulit csaptak, táncoltak, énekeltek, vidámvasárnapoztak.

És mindezt szaros kilenc százalék miatt? Mi lett volna, ha megelőzik az MSZP-t? Szétrúgják a falat? Komolyan potyogtak a könnyeim. A legszebb pedig az volt, mikor másnap Molnár Csaba, valószínűleg még az „after party” hatása alatt, azt találta mondani, hogy „szerénységre kötelez az eredmény”. Hát a kilenc a százalék, az tényleg Csabikám!

De a DK-ben sem lehet minden rendben, hisz másnap lemondott Bauer, mert szerinte nem elég liberális Gyurcsány politikája…

És végül, ahogy a csúcspont után lenni szokott, jött a tragikomédia. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, amikor Mesterházy bejelentette, hogy az MSZP elnöksége benyújtja a lemondását – éreztem, hogy egy korszak ért véget. Bár jövő szombatig kell még várni, de az kommunista utódpárt végre összeomolhat. (Tényleg, ha lemond, miért nem azonnal teszi?) Kis lépés ez a történelemben, nagy lépés a magyar rendszerváltás történetében. Kár, hogy egyesek szépen átmentették magukat…

Mindenesetre viccesre sikeredett még Szanyi Kapitány interjúja a nap végén, aki valószínűleg most kénytelen-kelletlen megtartotta a józanságát. Mint egy modern színházi komédiában. A poén már elhangzott, a bohóc már pofára esett, jót is röhögtünk szegényen, de még feloldásként lelkizünk egy kicsit a végén. Hisz Szanyi nem beszélt másról, mikor az ő és a szocik elnökségének felelősségét firtatták, minthogy minden pártnak önkritikát kell gyakorolnia. Miért is? Mert alacsony volt a részvétel. Ja és erről leginkább a Fidesz tehet, hisz nem volt kormányzati kommunikáció, ami a zemberek figyelmét felkeltette volna. Hogy is van ez ó kapitány, kapitányom? Amikor a Fidesz, a hazai választások előtt kormányzati kommunikációt folytatott, akkor az volt a baj; most meg hogy nem, akkor meg az?

Furcsa volt hallgatni Szanyi nyakatekert logikáját, miszerint a Fidesz tehet az alacsony részvételről, a szocik pedig az alacsony részvétel miatt veszítettek, ergo a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Azt a kurva!

Egyébként a konklúzióban igaza lehet Szanyi Kapitánynak, hisz tényleg a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Ugyanis ismét tisztességes választásokon verte tönkre őket, most már 2006 ősze óta zsinórban ötödször!

Már csak Gurmai Zitát és az ő „nőügyeit” sajnáljuk, amit oly őszintén akart képviselni. Mert Zitácska nem megy Brüsszelbe, de nem megy ő már sehová sem a május elsején összehajtogatott papír szívecskével a hátizsákjában.

Szegényebbek leszünk nélküled Zita!

Tovább..

Öt sziklakemény érv, hogy miért sorsdöntő az EP-választás

Azért az nagyon rossz lenne, ha a Tutkó éleslátású olvasói bedőlnének a Bajnai által szétlájkolt kannibálfocizó mémgyárosokkal kovácsbélai értelemben konspiráló Pirézféléknek, miszerint az EP-választás csak egyfajta barátságos lufifújás és nem sok jele van annak, hogy sorsdöntő választásokat tartanának vasárnap Magyarországon. Pedig dehogynem! 

A vasárnapi választás kurvára sorsdöntő! Például azért, mert a komcsik által négy meg két évtizeden át sanyargatott jobber polgárok végre részesülhetnének abban az örömben, hogy a kamerák kereszttüzében Gyurcsány Fletó bal orcáján egy könnycsepp végigfutását nézhessék, jelentős élvezettel. DE EHHEZ OLYAN SOKUNKNAK EL KELL MENNÜNK, HOGY FLETÓ MAROKNYI FANKLUBJA EGYETLEN KÉPVISELŐT SE TUDJON BESZAVAZNI AZ EP-BE! Igen, még a fényes tekintetű beszélő ládát, azaz Molnár Csabát se. Ezután pedig levonódjék a következtetés végre, hogy Fletó a politikai proszektúrára való. Tehát:

1) Azért menjünk el vasárnap, hogy a Demokratikus Koalíció elnökének nagylábujjára kizárólag politikai értelemben dögcédula köttessék! (Amúgy kívánunk neki szép és hosszú nyugdíjas éveket!)

Aztán: sorsdöntő a vasárnapi választás, mert ha MI, rendes emberek NAGYON-NAGYON SOKAN ELMEGYÜNK, akkor okozhatunk egy kis szorulást Soros Gyuribá öreg szívében, amit még a méregdrága sztárdokik sem fognak tudni enyhíteni: azaz felfedezettje, egyben a pénzügyi világösszeesküvés kedvenckéje, azaz a mi Bajnai Gordonunk (és a sok okostojás körülötte) ismét megsemmisüljék, és megint kiderüljön, hogy Bajnai nem tényező a magyar politikában. Azaz:

2) Menjünk el vasárnap, hogy Soros Gyuribá gyönge szíve összeszoruljék!

Továbbá: A vasárnapi fideszes újrázás úgy kell, mint egy csepp víz, egy leheletnyi levegő, mert a rendes, azaz posztkommunista baloldalon gellert kapott az áprilisi választás utáni gyászmunka. Esküszöm, Mesterházy Attila szentül hiszi, hogy megnyerték a választást, de a Galamus népe, meg Hellerágika is csak odáig jutott, hogy ők szupersztárok, csak sajnos a magyar az büdöspraszttapló, és igényli a diktatúrát. Itt a lehetőség vasárnap, hogy egy kövér iksszel Mesterházynak is hangosan (de szép lassan, hogy megértse) elmondjuk: VÉGED VAN ÖREG, MINT A BOTNAK, vagy mint a Woodstock vetítésének a Kinizsi kertmoziban, miután a pongyolkás nyuggernéni ledobta a seprűt a függőfolyosóról. Nem kisebb fokú cél, hogy a mi kommunista James Bondunk, a késői kádárérában III/III-as akcióban (amiről perszeperesze ő mit sem tudott) debütáló, és már maszopos suhanc korában is a margitszigeti állami palotában elvtársi zülléseket szervező (ITT és ITT tessék!) Szanyi Tiborunknak a választási eredményt nézve kezébe maradjon a parlamenti gyakornoklány addig morzsolgatott masnikája. Azaz:

3) Menjünk szavazni, hogy Mesterházy padlót fogjon és az angyalföldi Szanyi Bond idegességében letépje a masnit a gyakornoklány piros kombinéjáról!

És azt se felejtsük el: nem árt egy kis választási lecke a politikai transzvesztita Schiffer Andrásnak sem, mert ők, ha bekerülnek az EP-be, bizony-bizony a habzó szájú, most nyugdíjba vonuló Vörös Dani, azaz Daniel Cohn-Bendit frakciójában fognak majd letelepedni, hogy vörös fejjel anyázzák a keresztény-konzervatívokat, és öt éven át az embercsigák, meg a Conchita-gender lázálom érdekében nyomakodjanak. Tehát:

4) Vasárnap nyomjunk egy bazinagy unlájkot a Nyugat és a Kelet politikai transzvesztitáira, velük Schifferbundira meg a noname EP-listásaira!

Természetesen minden rendes narancsseggű, így a Tblog teljes szerkesztősége azért is elmegy szavazni vasárnap, hogy feldugja Kovács Béla mikrofonos JUNOSZTY-tollát Vona Gábornak, azaz a putyin- meg ahmadinezsádbérenc pronyó szálasistákkal szemben megvédje mindazt, amit a magyarok vagy ezer éve akarnak errefelé: öntudatos, kedves, tradíciókövető, nyitott, békés és NORMÁLIS európai országot.

5) Tehát elmegyünk, hogy tönkretegyük Kovács Béla méregdrága KGB-s tollát!

És ha ez az öt érv nem elég kedves Tutkós-szerelmünk, menj el csak azért, mert vasárnap dől el: a viszonylag normális, valamennyire még keresztény, de országaikban mindenképpen kibaszottul sikeres és innovatív konzervatívok lóbálják-e a csillagos bikacsököt öt éven át Brüsszelben meg Strasbourgban, vagy Európa bukott baloldala, amely 1968 óta semmi újat nem tud mondani azon kívül, hogy ha hatalomra jut megkúrja az összes titkárnőt, kitömi a zsebét és okoz egy kis költségvetési krachot a segélyekre, meg fenntarthatatlan szociális kiadásokra kiszórt választási gempákkal (ismerős?). 

Szóval ott leszel?

Tovább..

My name is Béla. Kovács Béla

Ha igazak a vádak, miszerint Kovács Béla (alias KÁGÉBÉLA - copyright Gazda Albert), a Jobbik európai parlamenti képviselője valóban kémkedett az oroszoknak, akkor Dunának mehet az egész Jobbik vezetése. (Jól hallották: nem a Dumának, hanem a Dunának!) Elnököstül, frakcióstól, mindenestül. Vonával, meg a Novák házaspárral együtt. Nekifuthatnak egyenest a parlamentből. Nincs is túl messze onnan. Mert ha tudtak róla, hogy kémkedik ez a rosszarcú csávó, akkor szégyenükben; ha meg nem, akkor ökörségükben.

Mert „ügy” ugyan csak most lett, de a gyanú… nos, az bizony már ezelőtt is bőven megvolt.

Mert ki a fasz az a Kovács Béla? – tehetné fel a politikában kevésbé tájékozott honpolgár, de még a jobbikos szavazó is a kérdést. Mert Vona mellett hallottak már ugyan a nagyszájú, vagány kis Baló Györgynéről Morvai Krisztináról, meg a Balczóról is (bár az előbbiről sem mindenki tudja, hogy gyermekeinek apja az a Baló György, aki évekig volt úgy a képernyőn, hogy nemcsak brutálisan ronda, de még beszédhibás is; míg az utóbbit gyakran keverik az olimpiabajnok Balczóval), de ki a franc halott már Kovács Béláról?

Pedig nem akármilyen életútja van a rosszarcú csávónak. Igazi kalandor, amolyan James Bond figura. Bár „sármja” csöppet sem éri el semelyik 007-es ügynököt megformáló színészét (még a legrondábbnak vélt Daniel Craig jóképűségét sem), annyiban azonban mindenképpen hasonlít a híres film főszereplőjéhez, hogy életének legfontosabb színterei Japán és Szovjetunió voltak…

Kovács Béla, aki a Japán nagykövetségen dolgozó magyar gondnok egyik gyermeke, már fiatalon Tokióban járhatott iskolába. Becsülettel meg is tanulta a nyelvet. Majd politológiát hallgatott. A hetvenes évek végérő, a nyolcvanas évek elejéről van szó – mikor még oly nehéz volt kijutni nyugatra, s mikor még a tokiói nagykövetség karbantartója is MSZMP káder volt.

Majd családi és elvbéli indíttatásból Moszkvában tanult tovább. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe nyert felvételt, ahol „közgazdaságtant” hallgatott. (Bár az oroszok is csak „a diplomataképzőnek” becézik ezt az iskolát, mindenki tisztában van vele, hogy itt okították ki a Szovjetunió által, a világ minden tájára szétküldött kémeket) És még mindig csak 1986-ot írunk. Még működik a KGB, még mindig a Szovjet Kommunista Párt irányítja a félvilágot. A Béla meg a moszkvai diplomataképzőre jár…

No már most, ha ezek a tények, azaz Béla Bond titokzatos előélete nem ébresztett gyanút 2006 környékén a Jobbik vezetőiben, akkor ugyan mi lehet az az ok, ami miatt elhajtanak valakit a pártjuk környékéről?

Bár a Jobbik is igen megosztott volt kezdetben Kovács Bélával kapcsolatosan. A régi elnök el akarta zavarni, de Vona mindvégig ragaszkodott hozzá. Hisz ekkoriban Vona – még Zázrivecz – Gábor feladata volt a pártban, hogy kiépítse a szakpolitikai kabineteket. Így Béla ugyan nem kerülhetett az elnökség közelébe, de megkapta, az akkor még igencsak súlytalan külügyi bizottság vezetését. Aztán tejelni kezdett. Magánemberként nyomta a pénzt a pártnak. Mindezek ellenére azonban, a valódi politikai karrierje csak azután indult be, hogy Vona lett 2006 végén a Jobbik elnöke. Mert mindjárt maga mellé is vette, mint amolyan „személyes”, bizalmi tanácsadó. Aztán Kágébéla elvitte Vonát és feleségét Moszkvába. Először 2008-ban, majd évről-évre többször is kiruccantak. Előadni, tárgyalgatni, ismerkedni, üzletelni (Kágébéla sose tagadta, hogy felesége orosz származású, illetve anyósán keresztül orosz üzleti érdekeltségei is vannak). És ki tudja még, mit csinálni? Tényleg? Mi a francot keresett Vona, egy nemzeti radikális, jobboldali párt vezetőjeként, egy gyanús, kémképzőben végzett alakkal Moszkvában? Mi a túrót akart a Jobbik az oroszokkal, egy olyan történelmi ballaszttal a nyakunkon, amit a szovjetek dobtak ránk? 

Bizony nagy kérdések ezek!

Mindenestre maradjunk egyelőre naivak! Biztos csak Borscs levest ettek, majd pirogot rágtak Béla Bond anyósának lakásán. Aztán leöblíttették egy kis Kvasszal, vagy éppen vodkával… No persze!

Mindenesetre a Jobbik nagy kockázatot vállalt be Kovács Bélával. Nagyon sok pénzt kellett ahhoz adnia, hogy 2010-ben, a hazatérő Balczó helyére őt küldjék ki az Európai Parlamentbe. És még nagyobbat, hogy a 2014-es választásokra, az uniós lista harmadik, azaz nagy valószínűség szerint befutó helyére tegyék. Bár jól látható, hogy kissé sunyítottak ez ügyben is. Ugyanis az óriás plakátjukon, az első öt helyen szereplő politikusból csak hárman (Morvai, Balczó, Staudt) meg még valami csínos kiscsajszi – aki gyakornoknak készül Brüsszelbe – szerepelnek csupán. Béla Bond nem. Pedig harmadik. Így a kérdés adja magát: vajon a botránytól félve, óvatosságból maradt -e le Kágébéla a plakátról, vagy pusztán azért, mert nem valami jóképű a faszi? (Mindenestre a kiscsajszi tényleg jobban mutat a plakáton.)

Most viszont ott tartunk, hogy a gyanúból komoly gyanú, majd vád. lett. Megtudtuk ugyanis, hogy a félelem nemcsak a politikai szemlélődőben, hanem a titkosszolgálatokban is él. Kiderült ugyanis, hogy évek óta komoly nemzetközi nyomozás folyik már Kágébéla után. Az eljárás pedig most jutott abba a stádiumba, hogy Polt Péter legfőbb ügyész diplomáciai úton megkérje az európai parlament elnökét, hogy függessze fel Kágébéla eu-s mentelmi jogát. Amely vizsgálat, állítólag és a Magyar Nemzet szerint is, azért indult hősünk ellen, mert az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tett bűncselekmény gyanúja miatt már évekkel ezelőtt.

A vád pedig, bár a szervek csak célozgatnak rá (minősített ügy lévén csak annyit mondanak, hogy kettőtől nyolc évig terjedő böri jár érte), mégis mindenki sejti már, hogy kémkedés lehet. Méghozzá az oroszoknak. Akik már tényleg ott vannak a Jobbik spájzában!

Azonban ha kiderül, hogy információkat adott át az unióról az oroszoknak ez a jóember, akkor miért hinné el a legelvakultabb orosz-buzi is azt, hogy ugyanezt nem tette meg a „magyar ügyekkel” kapcsolatosan is?

Tovább..

Nyálon lőtt Gaudi-Nagy Tamás balladája

Gaudi-Nagy Tamás (GNT) május 6-án elterelő hadműveletet hajtott végre a Kossuth téren. 

Elviekben gondolhatnánk, hogy a meghirdetettek szerint a születendő földtörvénnyel kapcsolatos ellenérzéseinek, eltérő véleményének ad majd hangot. A történtek alakulása azonban biztosíthat bennünket afelől, hogy sokkal súlyosabb dolgok is húzódhattak a háttérben.

A választásokra szivárványszínekben feltündöklő, tejjel-mézzel folyó Jobbik arculatváltása valószínűleg kellemetlen felismerésre vezette a pártvezetést. A baloldal ugyanis jelentősen beerősített a Dopmen-féle szoborkéselős ultrákkal prolifronton, és erre meg kellet találni a megfelelő ellenlépést a szélsőségességben megelőzött Jobbik számára. A titkos szervezkedés vezérlő tábornoka a jelek szerint maga GNT volt, aki abból a maradékból kanalazta össze támogatóit, ami fürdés után a kád szélén, meg az alján lerakódik. Nem is csoda, ha oda sem figyelt igazán, mit is beszélt, hiszen egyik szemét az első bevetés lázában égő nemzeti nyálkommandón tartotta, másikkal meg kereste a potenciális áldozatokat.

Így történt, hogy a szélsőjobb Turhanővérek-különítménye képességeit Pásztor Istvánon gyakorolva esett át a tűzkeresztségen. Ahogyan GNT fogalmaz:

„tüntetésünk hatalmas sikert ért el, amiért hálámat és elismerésemet fejezem ki mindazon harcostársaknak, akik az egész napos akciónkban részt vettek és nyomatékot adtak követeléseinknek”

A harcostársak közül azonban kitűnt a legvitézebb köpködő, a Táltosanyós. Ezt a csodafegyvert az különbözteti meg a vérszoci nyuggertől, hogy éppen nem MPSZ-gyűlésen van. Azaz semmi… A Turhasszony képességei kiteljesítéseként a köpködésnél sokkal hatékonyabb átkozást is bevetette, úgyis, mint :

„ha ágyba vagy má’, akkor ne kelljél fel holnap”.

Az érvelésben láthatóan fontos szerepet kap a földtörvény kérdése, de úgymond metafizikai szinten. Ha a néni ismerte volna az Avada Kedavrát, Pásztor István menten szörnyethalt volna. A dögöljél meg ugyan egyelőre még nem hatalomszó, de már dolgoznak rajta. El is viszik a nénit titkos kiképzésre a Pilisi Szívcsakrába, vagy egyenesen az Antiföldre.

Ne ingasson meg bennünket a bizonyosságban a nyakkendő fojtogató szorításától rekedtes Jobbik kényszeredett elhatárolódása. A továbbképzést követően a Turhaasszony Balóné Hiteles Morvai Krisztina kommunikációs tanácsadója lesz. Innentől a Jobbik fogja tematizálni az Európai Parlamentben a közbeszédet, a képviselők viszontválaszukban a politikai ellenfelük arcába csuláznak majd, így érvelvén:

„farkad ne áljon fel, amikor izélsz”.

A kitűnő Gaudi-Nagy Tamás akciójával és későbbi nyilatkozataival elérte, hogy semmit se tudjunk meg arról, mit is tartalmazott a beadványa, milyen kritikát fogalmazott meg a földtörvénnyel kapcsolatban. Nem tudtuk meg hogyan, milyen eszközökkel tenné jobbá a születendő földtörvényt. Bár vélhetően nem köpködéssel és átkozással. Gaudi szerint:

„ez a nap a mienk volt, uraltuk  a teret, a valódi nemzet képviseletet a téren tüntető több száz ember látta el”. 

Az igazság azonban az, hogy a földtörvény vitája és a köpködéses hadviselés nem férnek meg egymás mellett. Az úgy nem fog menni, hogy fogjuk meg és köpjük le, mert ez nem egy érv. Ez a rendezvény épen ezért egy hepaj volt, hiszti, nem a nemzet képviselete. Ha Gaudi képtelen a véleményét emberhez méltóan szavakba foglalni, kifejezésre juttatni, és eljuttatni a szavazópolgárhoz, akkor méltatlan a közéletre is, nem csak a képviselőségre. Menjen a Kispipacsba Csepelen, ott ez a módi. A Jobbikon belül viszont látványosan megindult a tisztogatás, a vállalhatatlan, az önálló véleménnyel rendelkező, az önjáró képviselőket szépen kirostálják. Vajon melyik exjobbikos képviselő megy hisztizni a Kossuth térre legközelebb?

Végezetül Tamás! Mi őszintén szeretnénk tudni, hogyan képzeled el. Szeretnénk téged parlamenti képviselőhöz mérten kezelni. De ha teleköpköditek a füleket a harcostársakkal, akkor azok eldugulnak.

Megoldható volna ez a nyálon lőtt lányok slejmkórusának vokálja nélkül is…?

Tovább..

Mire számítunk vasárnap? II.

Vasárnapig még mindenki a kukacokat nézi, és közben találgat. Van az ábrán a Narancs-színű, meg a Vörös Kukac alatta. Aztán van a Kék Kukac, meg a Zöld. Aztán van még egy rakás más színű Kiskukac, ők a Vörös Kukaccal együtt a Kormányváltó Kukacok. A kukacok haladási iránya a választók szíve dobbanását hivatott ábrázolni, és mi mind arra vagyunk kíváncsiak, melyik kukac fog a legmagasabbra hágni az ábrán. A 2014-es választási kampány hajrájában vagyunk…

Kétség kívül át kell értékelnünk a választásokról eddig kialakított nézeteinket. Az új választási törvény a leglátványosabb változást a kampányolás kultúrájának finomodásában hozta el. Nem borít el bennünket a temérdek plakát és szórólap, és hiába járkálnak hűtőmágnesért meg ingyentollért cápázni a nyugdíjasok. A smucig emeszpések még egy vörös sálat is sajnáltak Piréztől, pedig olyan szépen kérte. A pártok képviselői helyre kis standok mögött ácsorognak, a választási plakátokat csak a kijelölt helyeken tépkedhetik le az aktivisták, hogy a sajátjukat a helyére ragaszthassák, és az óriásplakátok politikai üzenetei is békésen megférnek a teszkós szeletelt sajt, meg az első forgós vécétisztító reklámja között. Ez már a nyugat emberek, ez már a demokrácia.

Ez egy puhapöcsű választás. Remélhetőleg az utolsó olyan, amikor még nem valamiért és nem valamit választanak a szavazók, hanem valami ellen. A rendszerváltozás óta még sosem fordult elő, hogy a választók ne valami ellen szavaztak volna. Kezdetben ugye a kommunisták ellenében, aztán gyorsan a változások ellenében, mert mégsem lett mindenkinek hirtelen színes a tévé, meg zanusszi a hűtő. Meg is kaptuk Naésgyulát, meg a Bokros Magyar Lajost, hogy jól ellenük szavazhassunk. És folytatódott ez a szép hagyomány egészen mostanáig, hiszen láthatóan elégnek bizonyult a CÖF óriásplakátjai gerjesztette Gyurcsányundor utórengéseit meglovagolni, és a Fidesz elviekben kényelmesen begaloppozhat a Parlamentbe. Ehhez persze kellett a baloldal kitűnő taktikai érzéke is, hogy előbb megfontoltan darabjaira hullott, hogy aztán ismét összefoghasson a teljesen szétesett önmagával. Ráadásul citromnak ott van a baloldal szájában a Simon, akitől meg sem bír igazán szólalni. Talán az egy Mesterházy ragadtatta el magát az idén, amikor Putyin pincsiének nevezte Orbán Viktort, de erre mindenki fölszisszent kissé: node, Atti, ti utódpárt vagytok.

Most tehát új a helyzet, mert az MSZP és a baloldali értelmiség ezzel az összefogással tulajdonképpen kivégezte önmagát, és még négy évig esélyt sem ad önmagának arra, hogy megújuljon. A szavazási hajrában az ingadozó, vagy határozatképtelen szavazótömeg nem fog a Kormányváltó Összefogásnak hitelt adni, ezért az új pártok felé kacsingat. Előáll az új helyzet, tör előre a negédes Jobbik, meg a sete-suta elempécske. Ha már ellenzéket kellene választani, inkább a félve kritikus zöldek látszanak használhatóbbnak, mint az emberek kasztrálásában és a halálbüntetésben érdekelt, de újabban lépes mézzel nyakon öntött Jobbik. Ez a négy párt, a Fidesz, a négy évig majd a saját neve miatt pironkodó Kormányváltók Összefogása, az LMP és a Jobbik fogja négy évig ismét a parlamenti padokat koptatni, az új felállás mégis annyiban változik, hogy a politikának határozott irányt szab majd a Fidesz, és ezzel kell lépést tartania az ellenzéknek.

Az utóbbi hetek eseményeit is figyelembe véve egyes elemzők a Fidesz újabb kétharmados győzelmét valószínűsítik. Amennyiben ez megtörténik, az példa nélkül álló választási győzelem volna, amely komoly támogatottságot feltételezne a Fidesz eddigi politikája mellett. A 2010-es választásokon az ország arra hatalmazta föl a megalakuló kormányt, hogy fékezzék meg a szocialista ámokfutást és paskolják el a bűnösök fenekét. 2014-ben azonban a választók már nehezebben aktivizálhatóak a szocialisták rémtetteinek fölemlegetésével, mert már kellően bohócot csináltak magukból eddig is. A kétharmad elérése tehát a Fidesz politikai kormányzásának győzelme lenne, végső elégtétel és bizonyosság. A libnyaf értelmiségieknek pedig nem maradna más lehetőség, mint a kivándorlás, mert a magyarok kétharmadáról már másodszor derülne ki, hogy fasiszták.

Sima, de nem kétharmados győzelem esetén azonban még mindig érvényes lehet az a kritika, hogy a Fidesz azért győzhetett, mert nem volt valódi kihívó, de az emberek azért valahol mégsem elégedettek. A magam nevében ezt az utóbbi változatot tartom legvalószínűbbnek. Egyrészt azért, mert a Fidesznek úgy kellett volna kiállnia, mint akinek programja van, és nem úgy, mint akinek nincs kihívója. A kampány nem volt tökös. A „Folytatjuk” mehet egy sorozatban, ahol épp izgalmas résznél ért véget az epizód, de minket ez az izgatottság nem fenyeget. Másrészt pedig a Fidesz közel sem ügyeskedett annyira, hogy megérdemelje a második kétharmadot. Egy kritikus ellenzéket viszont annál inkább. Úgy saccoljuk, hogy a hajrában a bizonytalan tömegegek a legjobban a Fidesz és az Kormányváltók ellenében fog dönteni, a Jobbik és az LMP javára. Emiatt a Jobbik megközelítheti az Kormányváltókat, és az LMP is erősödik annyit, hogy az arányeltolódás végül azt eredményezze, hogy a Fidesz lemarad a kétharmadról. 10-15 mandátum persze sci-ferr (szóvicc-értik ugye), de persze még bármi megtörténhet…

A Fidesznek mindenesetre első ízben nyílhat alkalma arra, hogy ne a szocik tivornyázása után kelljen föltakarítania a hányást. Nézhet kicsit messzebbre is, lehetnek végre megtervezett, hosszútávú céljai. Viszont meg kell tanulnia önmaga után is sepregetni, és meg kell barátkoznia azzal, hogy eztán a saját hibáit fogják a fejére olvasni, amiket nem védhet ki azzal, hogy jó, de a szocialisták meg hülyék. Mert a szocik bebukták. És az, hogy még mindig nem bukták be eléggé, holott Simonnal az élen igazán nagyon igyekeztek, az a Fidesz hibája. Meg ennek a puhapöcsű választásnak a hibája.

Mert szólni kell a néphez, és nemcsak annyit, hogy nézd a másik mennyivel szarabb nálam. Hanem arról, hogy kik vagyunk, és merre tartunk. Reméljük eztán így lesz. Én erre szavazok.

Tovább..

Mire számítunk vasárnap? I.

Különös egy kormányváltó elszántság, ahogy az Összefogás Erői az utolsó pillanatig lebegtették, hogy talán akkor bojkottálják az áprilishatodikát, április 5. után egyből 7.-re virradóra ébrednek, csoszognak ki a konyhába egy kis kávéra (Szanyikapitány hidegindítóra), mert itt nemdemokrácia van és ebben a nemdemokráciában nincsenek szabad és tisztességes választások. Nincsenek törvények, nincsenek szabályok, a jó és a gonosz vívja évszázados háborúját, mint az Underworldban, csak itt senkinek nincs olyan segge, mint Kate Beckinsalnek. A választási törvény úgy van megírva, hogy felesleges hajcihő az egész, azon csak a Fidesz nyerhet, más pártok esetében köddé válnak a szavazatok, esetleg a bedobott ellenzéki szavazólapokat felfalják a kormánypárti ikszek, és a szavazatszámláló bizottság tagjai, könnyes szemekkel, csak a port söpörhetik össze a doboz aljáról urnazárás után. Scheppele is megírta a New York Times blogjába, ami mértékadóbb, mint a mérésügyi hivatal. Ésatöbbi, ésatöbbi - ásít.

Vérciki, de gyakorlatilag a vasárnapi választási nagygyűlésükre sikerült véglegesíteni/kimondani a döntést: elindulnak, a szavazófülkékben fogják megdönteni az orbáni rémuralmat és befejezik a hisztikét, mert az egyrészt hülyén áll egy felnőtt politikusnak, másrészt választást sem lehet nyerni vele. Mármint a hisztivel. Most megpróbálják hagyományosan, csak kicsit elkéstek vele, és kicsit elkúrták... inkább nagyon...

Névnélküli ellenzéki politikusok persze ipari mértékben tolják a pozitív gondolatot, a Tervet, hogyan lesz előállítva a semmiből a valami, a Nagy Ellenzéki Bumm, csak legyen 70 százalék felett a részvétel. Én nem találkoztam vele, illetve a Terv mögött meghúzódó számításokkal, de hasonlóan nézhet ki, mint az Összefogás modellje, ahol a lausannei nagy hadronütköztetőben fénysebességre gyorsítottak egy szocialista részecskét, majd megfelelő pillanatban mellétettek egy kis darab Fodorgábor elemi liberalizmust, majd az egészhez hozzácsatoltak egy Bajnaigordon szakértői molekulát, utána beleütköztették a megfoghatatlanul ficánkoló Gyuriferit, a sötét anyagot, és ettől létrejött a parlamenti többség, a Valami, a Demokratikus Univerzum. Legalábbis papíron így nézett ki a demokratikus teremtéstörténet, ami tulajdonképpen egy visszaállítás, egy restauráció, ami viszont nem haladás, de ez innentől zavaros...

A papír viszont sokat elbír, habár kockás változatban illene azért kicsit kevésbé nagyvonalúan bánni a vágyakkal, és szigorúbban a számokkal. Ugyanis se a közvélemény-kutatások, se a folyamatosan növekvő választói aktivitásból már levonható következtetések nem támasztják alá a 70 százalékos ugrási határt. Egyszerűen azért, mert az Összefogásba beleduzzasztott szocialistáknak nincsenek jelentős tartalékaik a bizonytalanok között. Gazda Albert fogalmazott frappánsan a Mandarinon: "2014-ben nem fogják a választók megbüntetni Orbán Viktort. Nem azért, mert nem érdemelné meg. Azért, mert nincs kivel."

A szocialisták szempontjából legoptimistább forgatókönyv is megáll 50 mandátumnál, ami potenciális koalíciós partnerek híján pusztán újabb 4 év öriharit jelent. Ez is csak akkor valósulhat meg, ha a Belváros Tónija addig még négyszer kijavítja a vagyonnyilatkozatát, mert eszébe jut, hogy van neki valahol keleten még egy negyed megyéje, itt-ott néhány kastélykája, amott egy fél tengerpartja, csak túl sokat polgármesterkedett és teljesen kiment a fejéből. (Az vesse rá az első követ, aki még nem feledkezett el egy lakásról vagy hasonló apróságról! - Jajj, hova is tettem az Toronyházat?) Mert ebben az esetben a Fidesztől amúgy is a Jobbik vagy az LMP felé kacsingató el nem kötelezettek bizony jelentőset hasítanak a többséget díjazó választási rendszer miatt a kormánypártoktól.

Azért vicces látni, hogy a két, önmagát utolérhetetlen zseninek tartó, Karácsonygeri és Szigetvári ilyen ügyesen belelavírozták pártjaikat az eljelentéktelenedésbe. Kb. rajtuk kívül mindenki látta, hogy az Összefogósdinak nincs értelme. Oké, Karácsonygeri elizgulta magát, mert éppen szarul állt az LMP, ő meg nem fog álláshirdetéseket böngészni, de Szigetvári tényleg katasztrófa. Ha külön-külön állítanak listát evk. közös jelöltek mellett, akkor most nem a Fidesz kétharmadáért, hanem a győzelméért izgulhatnánk. Mindegy, megcsinálták... Főleg a Geri, mert az 55. hely bizony nem lesz elég...

***

A Jobbik a jól sikerült kampányával és a csalódott-bizonytalanok megszólításával könnyedén biztos parlamenti résztvevővé nőtte ki magát az elmúlt hónapokban, és ha néhány Simongábor még kiesik a szekrényből, akkor egy helycsere is elképzelhető az Összefogással. Rétegpárt, bármit is mondjon a Vonagábor, de komolyan vehető vetélytársak nélkül ennyi is elég. Túl sok újdonságot nem lehet róluk elmondani. A cukorédes, kiskutyis nyomulás mellet azért megmaradtak ugyanannak a radikális tufapártnak, akik voltak. Bérrabtartás, oroszpénzek, igenisvan... Egynémely baloldali fantaszta is megirigyelhetné társadalommérnökösködés-szakirányon a Jobbik szakpolitikáját.

25-30 mandátum. A 2010-es eredmények kvázi megismétlése mindenképpen eredmény egy Gyuriferi által már nem idegesített országban. Az országos listájukat elnézve a következő négy évben ugyanazt a durcás, balkáni nacionalizmust fogják tolni, amit eddig, nem szofisztikálódnak tovább valami "európai értelemben vett" radikális irányba, ahol az olyan liberális vívmányokat szeretnék megőrizni az iszlám térhódítása ellenében, mint a nem verünk buzit az utcán és a miniszoknya.


(A Fideszről és az LMP esélyeiről a Toronyház egyéb szerzői írnak)

Tovább..