Öntestisértés a példás demokráciák sarokköve

Nemtom mennyire ismerős még a történet az őrült, magyarul beszélő szlovák lányról – Malina Hedvigről-, aki egy szép augusztusi délelőtt félholtra verte saját magát, eldobálta cipőit és ékszereit, majd a pólóján a „Maďari za Dunaj!" felirattal betámolygott a nyitrai egyetemre sajnáltatni magát. A demokratikus szlovák rendőrség természetesen bűntény hiányában rögtön lezárta a nyomozást, Ficó Róbert miniszterelnök pedig kijelentette, hogy a lány hazudós.

A 2006-os incidensnek itt akár vége is lehetett volna, ha ez a hazudós, magyarul beszélő szlovák némber nem átallja tovább hajtogatni a maga igazát, miszerint, hogy őt fényes nappal megtámadták, amiért magyarul beszélt, és azóta is megalázva érzi magát amiatt, ahogy a szlovák igazságszolgáltatás ezt az ügyet kezeli.

De a Ficó Róbert miniszterelnök is tehet arról, hogy nem feledkezhetünk meg erről az egészről. Ő ugyanis ország-világ előtt jelentette ki, hogy a lány hazudós. Ha pedig valaki hazudós, akkor az olyant meg is kell büntetni, ezt jól tudják mind a szlovák állampolgárok, akik közül ketten feljelentést is tettek hamis tanúzás vádjával. Bár sem a szlovák titkosszolgálat alkalmazottja, sem az azóta öngyilkos lett vágsellyei alkesz nem volt jelen a súlyos öntestisértésénél, de a feljelentést azért megtették.

Malina Hedvig természetesen nem állt meg, és az Emberi Jogok Európai Bíróságánál is bepanaszolta a becsületes és toleráns szlovák igazságszolgáltatást. Ennek hatására aztán Szlovákia kényszeredetten elismerte, hogy Malina Hedvignek úgymond sérültek az emberi jogai, az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig közölte, hogy a továbbiakban hagyja őket a Malina békén a hülyeségével, az ügy ezennel Európa számára lezárva. Az igazságos Szlovákiát viszont semmi sem gátolta meg abban, hogy hamistanúság vádjával tovább ne folytasson eljárást Malina Hedvig ellen, egytől öt évig tartó szabadságvesztéssel fenyegetve őt. 2014 decemberében ugyan azzal a csellel sikerült ejtetni a vádat, hogy az azóta magyar állampolgárságot fölvett Malina Hedvignek joga lett volna a per anyagának magyarra fordított változatáshoz, a szlovák bíróság azonban ezt elmulasztotta. Természetesen véglegesen is ejthetik is a vádat, csak oda kellene hatni. E nélkül azonban ez a jogi cselezgetés pusztán időhúzásra elég, amíg majd magyar fordításban is olvasható lesz, hogyan hazudik Malina Hedvig.

Azon természetesen nem csodálkozunk, hogy 2006-ban miért nem lett nagyobb visszhangja ennek az ügynek. Ismerjük az MSzP kisebbségpolitikáját, nem is vártunk komolyabb lépéseket. Viszont az, hogy 2015-ben, tíz évvel az incidens óta, 5 év polgárinak és nemzetinek mondott kormányzás után még mindig Ficó Róbert aljas állításának próbál érvényt szerezni a szlovák igazságszolgáltatás, ráadásul egy, azóta magyar állampolgárrá lett személy ellen, az példa nélküli.

Milyen különös, hogy 700 forintos internetadó ellen tömegek vonulta utcára, de 2006 óta Malina Hedvig miatt senki sem! Kivéve néhány magyarul beszélő szlovák állampolgárt.

És itt közel sem arra utalok, hogy Gulyás Érzékenyítő Marcinak, és kis csapatának kellett volna ezt megtenni, hiszen ők a nemzetfogalom más dimenzióiban mozognak. Hanem a többieknek. A vasárnaponként jó magyar bor mellett a liberálterroron búsongó családfőknek, meg a Borbásmarcsi-tetkós háziasszonyoknak.

Milyen különös az is, hogy egy olyan ország, ahol a nemzeti kisebbségek példa nélküli módon képviseltethetik magukat - önkormányzatokat alakíthatnak, az Alkotmányban rögzített módon részt vehetnek az Országgyűlés munkájában, iskoláik kiemelt támogatásokban részesülnek – és amely létrehozta és ápolja a Visegrádi országok egységét, milyen hihetetlen balfaszkodást művel, amikor a nemzetközi színtéren kell helytállnia. Más országok simán elérik, hogy szabadon engedjük baltás gyilkosaikat, ahogyan tettük azt az azeri Ramil Safarov esetében. Vagy ott az ír gázoló esete, akit nagy nehezen sikerült lecsukatni másfél évre két gyermek megölése miatt, de azt is úgy, hogy Írországban töltheti le a büntetését. Idehaza pedig biztos többen is segítettek volna felismerni tettének súlyosságát a magyar elítéltek közül.

Én nem tudom, miféle pokol szabadulna el a Kossuth téren, ha a Ficó Róbert mintájára Orbán Viktor is valami hasonló önmegverős alamuszisággal állna elő, akár csak egyszer is. De azt sem értem, miért nem szabadul el hasonló pokol ugyanott Malina Hedvig miatt, akit a 21. században a szlovák igazságszolgáltatás 10 éve hamistanúzással vádolhat, miközben összeverték, mert magyar. Hol van ilyenkor a CÖF, meg a sok bocskais jobbikos…? De a ribiséta emancipált résztvevői is tarthattak volna nyilvános félmeztelen önostorozást, hiszen Malina Hedvig egy nő. Egy bántalmazott nő. Egy kisebbségi nő.

Azzal tulajdonképpen kiegyeznénk, ha Ficó Róbert, a szlovák rendőrség akkori vezetői, valamint a bíróság prominens képviselői bemutatnák, hogyan is kell magunkat megverni. Aztán lehetne szavazni, mennyire volt hiteles… Csak ami a magyariaknak abszurd, az Szlovákiában a demokratikus jogállam. 

Tovább..

Lobbizzon érted a Bajnai!

Ismerjük ezt a típust. Már a gimiben is találkoztunk vele. Ő az a fontoskodó, akit senki nem kért, senki nem hatalmazott fel egy ügy elintézésére. Ráadásul már bizonyította, hogy nem ért a kérdéshez, a múltkor sem tudta elintézni, egyébként is van az ügyintézésre kijelölt felelős. Ez azonban őt nem zavarja, fontoskodik, beleszól, bekavar, ha már használni nem tud, legalább árt. 

Bajnai Gordon most Brüsszelben lobbizott, állítólag értünk. Szavazni? Na, azt pont nem lehetett róla. De emlékezzünk csak, 2006 tavaszán a választásokon senki nem találkozott nevével (esetleg Kóka és Gyurcsány, ha lapozgatták a mobilban a számokat), de hamarosan milliók sorsát befolyásolta és eurómilliárdokról döntött. Elvileg Bajnai lenne az ideális brüsszeli bürokrata, közvetlen felhatalmazás nuku, de legalább mindenhez ért és mindent vállal - pontosabban elvállalt. Fejlesztési pénzek, gazdaságpolitika, önkormányzatok, kormányzás. 2006 és 2010 között a jogállamiság területén kívül egész véletlenül pont ezeken a területeken alakult ki iszonyatos válsághelyzet. Lemaradás, eladósodás. 

„Valójában az IMF messze túl van értékelve, egy eszköz, amit még a II. világháború végén arra találtak ki, hogy ha egy ország rossz gazdaságpolitikát folytat, összedől a gazdaság, és a társadalom káoszba kerülne, ezt kerüljék el azzal, hogy valaki a piacok helyett átmenetileg kölcsönt ad az országnak.” – mondta most a volt kormányfő.  Tehát azért kellett az IMF, mert rossz gazdaságpolitikát folytattak. Ki volt a gazdasági miniszter? Bajnai Gordon.

A választás előtt persze Bajnai lelépett, nehogy már magára vegye a kudarc súlyát (nesze neked felelős kormányzás). Inkább félreállni a sunyiba, kivárni a jobb időket, majd csak az új kormányra szakad a felhalmozott problémahalmaz. Akkor meg majd fehér libákon lehet bevonulni.

A teória bukott. Visszajött, mielőtt semmi esélye nem maradt volna a dörzsöltebb elvtársakkal szemben.  Politikai érzék híján a munkatársak tolták vissza a vélt „jó pillanatban”. A visszatéréskor pár propagandainterjú, azóta nulla mondanivaló. Most éppen Brüsszelben járt. Haveri honlapokon címlaphír, a hvg.hu és a Népszabadság tudósítója „beszélgetést”készített az integrációs guruval. Ez is jelzi, kemény kérdések esetén már nem működne a „mondanivaló”. Így hát csak „beszélgetnek” az elvtársak. „Uniós szakbarbárokként végül a következő hét évre nekünk járó fejlesztési boríték körüli kálváriáról is kérdéseket szegezünk Bajnainak, aki az NFÜ korábbi vezetőjeként amúgy is kompetens a tárgyban.” – ért el új mélységet a HVG (?) újságírója.

Az Index legalább idézőjelbe tett pár mondatot. "Mivel Magyarországgal ma már ciki egy képen mutatkoznia sok európai vezetőnek, ezért nagyon nehéz ma szövetségeket kötnünk, ennek pedig hosszú távú nemzeti érdekeink látják a kárát" – mondta Bajnai. Ez a „lobbizás”, meg néhány mondat arról, hogy ne „büntessék” Magyarországot, légy szíves, egyszer majd visszajövünk stb. Köszönjük szépen Azért így is sikerült kollektíve megbélyegezni közös hazánkat, kampányban különösen sikeres mondat lesz, Kertész Ákos-díjra esélyes gondolatok.

Itt is jól látszik, amint a teljes brüsszeli elit a zseniális érdekérvényesítő, az utánozhatatlan stratéga nyakába omlik

Lássuk hát az alternatívát, mit gondolnak az uniós érdekérvényesítésről Bajnaiék? Nem sokat. Pl. „Nem lehetséges a valódi magyar érdekek hatékony érvényesítése, ha a magyar választópolgárok alul- vagy félreinformáltak az uniós ügyekről, és ezért nem kérik számon, a mindenkori kormányzaton és a magyar EP képviselőkön, ha azok nem valódi magyar érdekeket vagy valódi magyar érdekeket nem hatékony módon érvényesítik.” Ha nem értik, ne csodálkozzanak, ennek a mondatnak magyarul nincs értelme. A megoldás pedig szerintük az, hogy létre kell hozni „civilek részvételével” (ez általában liberális tudósítókat jelent náluk, lehetőleg Soros támogatásával) egy brüsszeli központi sajtóközpontot, amely ellátná a magyar sajtót. Ráadásul még „támogatnák” is a becses sajtót az uniós események bemutatása kapcsán. Ezt is könnyen le lehet fordítani magyarra. Pénz és munkahely a haveroknak, akik majd bemutatják, milyen zseniális a balliberális érdekérvényesítés. És persze „beszélgetnek”.

Aztán a nemzeti érdekérvényesítésről. A HVG tudósítását olvashatjuk: „Hogy ez min érthető tetten, arra Bajnai szerint a válasz - saját miniszterelnöki és NFÜ-vezetői tapasztalatai alapján - az, hogy az EU-ban azok tudnak jól érdeket érvényesíteni, akiknek erős stabil, kiszámítható kormánya és ezzel gazdasága is van.” Tudjuk: erősstabilkiszámíthatókormányésgazdaságmegminden. Mint nekik 2008-2009-ben, ugye emlékszünk.

Mégis, a legjobb ez a „konzekvens”vélemény: „A magyar kormánynak mellőznie kell az uniós intézményekkel való látványos és felesleges konfliktuskeresést, az érdekérvényesítés harcként, háborúként való beállítását. Ez a magatartás nem vezet eredményre egy olyan intézményi közegben, ahol a szereplők évtizedek óta a hosszas egyeztetések, az állandó kompromisszumkeresés eszközeivel oldják fel az érdekellentéteket.”. Lássuk Bajnai kormányának külügyminisztere, a Haza és Haladás alapítója hogy látta ezt a kérdést, amikor 2009 decemberében még ők kormányoztak. „Balázs Péter a magyar nemzeti érdekérvényesítésről elmondta, az utóbbi időkben nem voltak nyílt, harc típusú konfliktusaink, és ez meglátszik a magyar diplomácián, mely elszokott az ilyen jellegű konfrontációktól. Sokkal több játszma típusú konfliktusunk van, >>az Európai Unióban nagyrészt játszmákat játszunk egymással. […] Ennek az eszköztára igen fejlett. A korlátozott szuverenitású országok a játszmák legnagyobb mesterei, mert [a történelem folyamán] kitanulták azt.”

Tehát ők saját bevallásuk szerint nem harc típusú konfrontációt folytattak, pedig ez is kellett volna. A gyakorlati érvényesítés kapcsán pedig, visszanézésre ajánljuk a (aradi Grósz-Ceausescu) szécsényi Bajnai-Fico találkozót.  Tanulságos.

Tovább..