Aktuál és történel – 1848, te csillag

1848 talán az utolsó olyan ünnep, ami nem osztja meg a nemzetet. Természetesen mindig arról megy a szöveg, hogy ugyanakkor a politika kisajátítja ’48-at, meg hogy a politikusok elrontják folyton. És mondják, hogy ez persze nem volt mindig így, pedig dehogynem. Hiszen 1848 igenis megosztó volt, olyannyira, hogy Széchenyi és Kossuth ellentétét csupán a feledés és az idő homálya borítja csupán. Amikor ma, Orbán Viktor arról beszélt, hogy 1848 szabadságharcát vívjuk még 2010-ben is, nem mondott hülyeséget. Sőt.

A Tutiblog-toronyházában március 15-e elsősorban az a nemzeti ünnep, aminél azok a viták, hogy Kossuth vagy Petőfi, netán Széchenyi, vagy Batthyány igazából arról szólnak, hogy melyik téren vagy utcán található kocsmában legyen az esti buli a Belvárosban.  Mert nem arról, hogy melyiküket tartjuk kisebb, nagyobb embernek, hősnek, árulónak. Pedig ha belegondolunk: bal és jobb oldal a Batthyány-féle országgyűlésben is volt. Ahogy bárhol a világon. Egy fontos vívmánya azonban volt ’48-nak: abban a parlamentben nem ültek osztrákok. 

És ha ezután nézzük a magyar történelmet, valahol mindig az volt a legnagyobb gond, hogy nemzetünk függetlenségét sosem maxoltuk ki teljesen. Mindig olyan 70-80 százalékig tudtuk feltolni, onnan akadni kezdett a dolog, és a végén, amikor olyan 90 százalék szabadság fölé merészkedtünk volna, jött is a bünti az épp aktuális Birodalomból, miszerint le kéne állni. Így volt az, hogy a Reformkor még frankó volt, ’48 nyara már nem. Nagy Imre ’53-as kormánya még belefért, az 56-os tevékenysége már nem. És most úgy tűnik, a ’98-as Fidesz még épp frankó volt, miközben ez a 2010-es verzió már csípi a fejesek szemét rendesen. Nem véletlen, ha Viktorunk most úgy érzi magát, hogy épp igazolja azt a tételt, miszerint a történelem ismétli önmagát. Persze: levert forradalomról levert forradalomra bukdácsol a történelmünk, átlag 100 évente, aztán 50 évente élve át egy-egy olyan traumát, amiből Európa szerencsésebbik felén egy darab adódott átlag. Hozzászoktunk a vesztéshez, a leveréshez, a büntetéshez, a „most lépjen vissza a rajtkockára” érzéshez. Építettünk újra és újra egy országot, s talán nem vettük észre, hogy egyre jobb és jobb eredményeket értünk el, és ez volt az, ami olyan élessé tette a magyar elmét, ez hozta létre azt a népet, ami – a tegnapi beszédben is elhangzott – igazán nagy dolgokra képes. 

Tehát ’48-ból lett ’67, ahogy ’56-ból meg ’90, és utólag nézve mindig azt mondjuk, hogy az első volt a „tiszta”  a másik meg a mocskos, az ambivalens, az a korszak, amiből általában nem jöttünk ki jól. Hisz 1867-ből következik valahol 1918, és 1990-ből is 2006, aztán – hála Istennek – 2010. De nem tudhatjuk mit hoz a jövő, elvégre csak 25 év telt el, ami nem olyan sok. Mindenesetre úgy tűnik 1990 álságos, félmegoldásoktól hemzsegő és hazánkat a lejtőre vivő megegyezésének korát sikerült a múlt részévé tenni, és most inkább állunk egy új korszak kezdetén, mintsem valamifajta Apokalipszis hajnalán. Legalábbis a tegnap sokkal inkább lehetett a Múzeum kertben ezt érezni, s oly erővel volt jelen a téren ez a bizakodás, hogy nem kizárt, hogy ezt látta be a baloldali „összelopás” koalíció. Ezzel az energiával, tömeggel nehéz lett volna felvenni a versenyt pár kószáló nyugdíjas, ordítozó DK-s, és erőltetett Talpra Magyaros lőzung révén. Jött tehát a szélre való hivatkozás, és lefújták a bulit, eltolva a választások előtti hétre, tehát tulajdonképpen választási naggyűléssé lényegítve át az ünnepet.

Ami megint csak sokat elmond jelenlegi, magát baloldalinak hazudó társaságunkról: nekik eleve tüntetés, kormány-ellenes megmozdulás apropója volt március 15. s nem alanyi jogon olyan ünnep, amit a hősökre való tekintet nélkül hóban, sárban, fagyban is meg kell tartani. Mert ezt diktálja a becsület, ezt diktálja a szívükben élő hazaszeretet. Ami ugye nincs. Csak jó időzítés, kampány, politikai haszon létezik számukra, így lesz március 15-ből előbb „forradalmi ifjúsági napok” ,majd választási nagygyűlés. Szarnak ők Petőfire, Kossuthra, akiket amúgy – követve a magyar múlttal kényszeredetten kapcsolatot kereső kommunista elődeiket – szoktak szeretni. Pedig kokárdában, dacolva a széllel el lehetett volna rebegni pár szót a hősök emlékére, ha ez egyáltalán téma lett volna.

Azért nekünk, akik ott álltunk a szépséges délelőttön a lengyel kontingens mellett szintén el kell gondolkodni, hogy valóban a rezsicsökkentés lenne-e az első pont a 12 közül, ha 2014-ben nyomtatnák. Hogy van-e bennünk abból az irracionális, fiatalos energiából, ami akár 1972-ben, ama bizonyos lánynak, vagy 1989-ben, a most 2/3-ot szerzett, alkotmányt adó Orbán Viktornak Nagy Imre sírjánál volt. Vagy ez kihalt, és a mi generációnk valóban nem ’48 és ’56, hanem ’67 és ’90 örököse. Kiegyezők és megalkuvók, felhasználók és kihasználók nemzedéke. Mert sokat elárul erről az, hogy miként viszonyulunk hőseinkhez. Amikor az utolsó 48-as honvédek a húszas-harmincas években meghaltak, haláluk híre inkább került búlvárlapok színes tudósításai közé, semmint okozott volna országos megmozdulást. Honvédeink többsége aprócska állami nyugdíjakon, szegényházakban tengődött. Mária főhadnagy, bár operettet is írtak róla, s ’67 nemzedékéből sokan gazdagodtak meg történetén, öregségére WC-s néni lett, és teljesen elfeledetten halt meg. De ha megnézzük mai ’56-osainkat, ugyanezt látjuk: megy a hatalmas hősgyártás, Hollywoodi filmek készülnek a szabadság harcosairól, de a hús vér veteránokkal már úgy bánunk, mint a leprásokkal.

Megdöbbentő tény, hogy az ’56-os hősök nyugdíj-kiegészítését csak 2010 után adta oda a Fidesz-kormány, akkor, amikor egyidejűleg elvette ’56 vérbe fojtóinak nyugdíj-pótlékát.  20 évvel az 1956 örökségét úgymond kiteljesítő rendszerváltást követően ez még téma volt Magyarországon, ahol a legnagyobb ellenzéki párt egyben a baloldal vezérhajója még mindig nem tudott érdemben elszámolni azzal, miként viszonyul 56 Haynauihoz, az azt követő megtorláshoz, Bach-rendszerhez. Ami – valljuk be – sokkal liberálisabb és enyhébb volt, mint amit a kommunistáktól kaptunk, és mégis.

A vérbefojtó, egyéb iránt illegitim Ferenc Józsefből „Ferencjóska” lett, a szintén forradalmat leverő, és illegitim Kádár Jánosból meg „Az Öreg”. Nekünk is felelősségünk van hát abban, hogy miként bánunk a hőseinkkel, s nem csak azt kérhetjük számon a baloldalon, hogy az ő szívükben nem élnek. Mert ez a mi szívünkön múlik, s ha nekünk is csak annyit jelent március 15-e, hogy politikailag feltüzelve megyünk április 6-án szavazni, valójában nem ért célba a nap üzenete.

Mert valóban igaz, hogy 2010-ben megnyertük a Rendszerváltás pákozdi csatáját, de 2014-ben nem követhetjük el újra a történelmi hibát. Nem jöhet több Schwechat, nem jöhet több értelmetlen mozdulat, hogy 20-30 év múlva azt kelljen elemezni, hogy vajon hol rontottuk el újra és újra. És lehet persze mondani, hogy „ha nem fordult volna vissza a sereg, ha nem kapkodja el Görgey, ha lett volna még egy kis idő, egy kis tartalék, egy kicsit jobb taktika, egy kicsit kevesebb Kossuth, stb.” Lehet mi lett volna-ha forgatókönyvekkel nyugtatni magunkat, de ugyanakkor eljött az idő megtörni ezt a 160 éves átkot. És végre nem elbukni megint, megtenni az első, lehetetlen lépést, s aztán elrontani az egészet olyan apróságokon, amik a hülyének is mennének. A következő feladat tehát adott: április 6.

Tovább..

Még a viharról is a Fidesz tehet!

Minden rossznak oka a kormány! És tényleg… Még azt is el tudták intézni a Nemzeti Időjárásügyi Kormányhivatalban, hogy március 15-én, csak addig legyen napsütéses idő, míg Orbán Viktor be nem fejezi ünnepi beszédét a Múzeum körúton. Csak addig volt tavasz, míg a szabadságharc és a rezsicsökkentés volt a téma. Aztán küldték is a szelet, a felhőket és az esőt. Nehogy az ellenzéki pártok is tömegek előtt mondhassák el, az egyébként magasztosra megírt, természetesen minden aktuálpolitikától mentes szónoklataikat. Habár a Jobbik még csökkentett üzemmódban csak-csak végig tudott vonulni az Andrássy úton, kockáztatva a hívek testi épségét; Gyurcsány már nem mondhatta el a magáét. Legalábbis emberek százezrei előtt nem (mert ha jó idő van, akkor biztos annyian lettek volna), ugyanis az éledező széllökések miatt elmaradt a baloldali nagygyűlés. Egy rövid beszédet tartottak csupán a Petőfi szobornál – ha már négyen elutaztak a fővárosba miattuk. S mindez a Fidesz miatt!

Egyébként – jobban meggondolva – tényleg lehet némi igazság Baja Ferenc múlt heti, HírTV-s interjújában. Logikus volt az érvelése. Szerinte ugyanis, habár a baloldalnak is vállalnia kell a felelősséget a Simon-üggyel kapcsolatban, de ennél sokkal fontosabb, hogy a Fidesz tehet arról, hogy az eltitkolt vagyonból egyáltalán „ügy” lett, mert „kampánytémává tette”. És ez bűn, miközben az ország helyzetéről meg nem esik egyetlen szó sem. A jobboldali újságírók pedig a legaljasabbak (Baja szerint), hisz megpróbálják rákenni a „Simon-ügyet” a szocialista pártra (babár ügy sincs!) és napirenden tartani a történteket. Mi sem értjük: hogy is lehetnek ilyen galádak ezek a fránya sajtómunkások, hogy a bécsi számla részleteit és az afrikai útlevél rejtélyét firtatják?! Holott, s ezt mindenki tudja, Simon a pártbéli tevékenységei előtt szerezhette meg az eltitkolt piszkos vagyonát. Úgy huszonévesen. Nem is tartozik Baja Ferenc szerint e história az utódpártra. Az pusztán magánügy. 

Várjuk, mikor fogja majd Mesterházy kijelenteni a tutit, miszerint valószínűsíthető, hogy a 240 millió forintot Orbán haverjai tették be a bécsi bankba. (Simicska esetleg?) Sőt, Pintér pribékjei hamisították Simon Gábor afrikai útlevelét is. A rendőrök meg bedugták azt egy maffiózó széfjébe. A szocik makulátlanok (azaz nincs semmiféle „makula” a lelkiismeretükön), Simon meg olyan tiszta, mint a ma született bárány. A kóterben meg megírhatja majd a „Fidesz börtönében” című bestsellerét. Mesterházy és Gyurcsány pedig mosolyogva mondhatja majd az újságírók kérdésére: „ez nem a mára meghirdetett sajtótájékoztató témája, így nem válaszolok semmire”. 

Mert minden rosszról a Fidesz tehet.!

De nem csupán Simon millióinak eredetét, vagy az időjárás megbuzerálást kell keresnünk a Lendvai utcai boszorkánykonyhában. Ugyanis tudvalevő, hogy az ott dolgozó pártkatonák íratták meg Szalai Viviennel Zuschlag János könyvét is. Sőt! Valószínűleg már 17 évesen is ők léptették be a szoci pártba, majd 2004-ben suttyomban súgták a fülébe, hogy „zsidózzon” egyet a Terror Háza előtt (gyanús is, hogy pont a HírTV vette fel az ócska poénjait). És végül, mivel tisztességes jogállami keretek között működött a demokrácia a Gyurcsány-kormány idején, a bíróság elítélhette ezt az utolsó bűnözőt.  Aki egyébként is, igen ravasz módon, Mesterházy íróasztala mellett ülve, pont Gyurcsány minisztériumából lopta ki a pénzt – de hát ezt is Fidesz tervezte meg. Valószínűleg egy nejlonszatyorba tette Cusi az elbugázott lóvét, majd sem állt Orbán irodájáig, csak hogy több mint tíz év múlva, 2014-ben, miután kiszabadul a börtönből, megírhassa a szocialistákra nézve lesújtó könyvét. De hát a Fidesz titkos ügynökei, a CIA-t megszégyenítő módon, valószínűleg valamiféle „székelyravaszsággal” felvértezve (nem véletlen jár Kövér László is annyit Erdélybe!) kisujjából kirázta ezt a tervet. 

Tehát, a szocik jól látják a Cusi-ügy lényegét is. Mert lehet ezt csűrni-csavarni, de egy börtönviselt emberről van szó, akit a Fidesz bérelt fel egykoron. És hiába csukták börtönbe Gyurcsányék, a Fidesz kiszabadította, most meg felhasználta ellenük. Attól tartunk mi is, itt a Tutiblog toronyházában, hogy a Simon- és Zuschlag-ügy (no meg a bajai videó) nem az utolsó volt, amit a fondorlatos fideszes csinovnyikok megterveztek. Mert mindenről ők tehetnek. Még a március 15-i időjárásról is… 

De hát a legjobb védekezés a támadás – mondhatja az ízig-vérig szoci szavazó, miközben Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai és Fodor – nagy összhangban, közös ritmusra rázza a fejét tagadólag a Petőfi szobor előtt március 15-én. Mert szerintük nem így van. Ők nem támadnak, ők nem védekeznek. Ők ártatlanok. Nekik nincs „makula” a patyolatfehér lelkükön. S minden rosszról mindig a Fidesz tehet. Arról is, hogy ők egyáltalán élnek…

Tovább..

Hahó, tahó!

Az elmúlt napok eseményei ismét bebizonyították, hogy az ellenzék és az általuk manipulált honpolgárok olyan szemüvegen keresztül szemlélik a világot, amelynek lencséjébe szorgos kezek belekarcolták az „Orbán a felelős” feliratot. 2013. március idusa nem a huszárokról és a frappáns politikusi beszédekről, hanem a katasztrofális időjárásról marad sokáig emlékezetes – és arról, hogy az ellenzék szerint „természetesen” már megint a kormány, és főleg Orbán Viktor tehet mindenről.

Akkor lássuk, ki mit csinált az időjárási katasztrófa előtt és alatt! A legfontosabb, hogy mindenki nagyon jól tudta, hogy jön a hó. Senkit nem ért meglepetésként, ami bekövetkezett, hiszen a meteorológiai szolgálat már a múlt hét elején közölte, hogy a háromnapos hétvégén förtelmesen rossz idő lesz. Március 12-től kezdve folyamatosan adtak ki figyelmeztetéseket az állami szervek, a Belügyminisztérium szervei és a meteorológiai szolgálat: arra kértek mindenkit, hogy aki teheti, ne üljön autóba, ne induljon útnak. (Ezt a tanácsot sajnos bántóan kevesen fogadták meg, de erről szerintem nem a Kormány tehet. Nyilván van, akinek muszáj volt megkockáztatni az utazást, sokan azonban rettenetesen felelőtlenek voltak, hogy nekiindultak.) A katasztrófavédelem először a leginkább érintett nyugati megyékben adott ki tájékoztatást, március 14-én pedig már országos szinten is közzétette a figyelmeztetést. Aznap délután a katasztrófavédelem, a rendőrség, a honvédség és a mentőszolgálat egységeivel megkezdte működését az Operatív Törzs, amely a mentőszolgálattal és a katonasággal is együttműködött.

És lőn: március 14-én valóban megérkezett az évtizedek óta nem látott időjárás. Irdatlan hótömeg zúdult az országra, járhatatlan lett az utak jelentős része. A március 15-i szabadtéri állami rendezvényeket lefújták, és minden erőt – honvédség, rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem – azonnal mozgósítottak és bevetettek az emberek mentése, az akadályok elhárítása érdekében. Az időjárási katasztrófa bekövetkezése után, három napon át, közel harmincezren dolgoztak erejüket megfeszítve azon, hogy biztonságba helyezzék az utakon rekedt embereket, járhatóvá tegyék a hó miatt járhatatlanná vált utakat, és elhárítsák a károkat. Kemény, férfias munka volt, sok ezer ember 24, vagy akár 48 órát volt talpon. Helytállásuknak köszönhetően az időjárási katasztrófa nem járt halálos áldozatokkal: egyetlen ember sem hűlt ki az autókban és nem történt halálos közúti baleset a hóhelyzettel összefüggésben. Ez a lényeg, és ez vitathatatlan siker – amelyhez tevékenyen hozzájárult sok jóérzésű civil is, akik élelmiszert és meleg italokat vittek a bajba jutottaknak és szállást biztosítottak számukra. Emeljük meg a kalapunkat ezek előtt az emberek előtt! Megérdemlik.

Sajnos van olyan is, aki nem kalapemelést, hanem inkább egy jókora sallert érdemelne. Aki tahó, primitív módon, a Nemzeti Dalból gúnyt űzve szidja a kormányt és a miniszterelnököt, mintha ők tehetnének a katasztrofális időjárásról. Mintha nem tettek meg volna mindent az emberek tájékoztatása és kimentése érdekében. Mintha magukra hagyták volna a bajbajutottakat. Mintha hullahegyek maradtak volna az autópályákon a hóvihar után. Mintha más országban nem okozott volna fennakadást az ítéleditő. (Dehogyisnem okozott: Belgiumban 1600 kilométernyi hosszúságban alakult ki dugó az autópályákon, de a francia és német autósok is 20-25 órákat töltöttek az autójukba zárva.

A legnagyobb tahó cím azonban vitán felül az MSZP-t illeti. Van valami diszkrét bája a történetnek: azok kritizálják a leghangosabban a kormányt, akik pár éve gyalázatosan leszerepeltek a katasztrófahelyzetek kezelésében. Hisz a szocialisták kormányzásának idejére esett a 2006. augusztus 20-i tűzijáték-katasztrófa, amely öt halálos áldozatot követelt. Már csak ennek okán is lapítaniuk kellene, és nem verni a mellüket, hogy ők bezzeg mennyivel jobban kezelték volna a hóhelyzetet.

2006. augusztus 20. eposzi ábrázolása kedvenc mesekönyvünkben, a megboldogult Matula.hu -n

Arról nem beszélve, hogy fikarcnyit sem hiteles a parlamenti munkát bojkottáló, ahelyett wellness napot tartó és a meleg szaunában ücsörgő szoci vezetők aggódása a hóban rekedtekért. Ezentúl, ha szoci politikust látok, rákiáltok: hahó, tahó!

Tovább..

Hú, az Alaptörvény felfalja a jogállamot

Helyzet van, Elftársak! Nem elég, hogy ez a Orbán Kimdzsongun rádobta az atomot a magyar alkotmányosságra, még a TEK-kel is lehavaztatta az országot, meggátolva alapvető jogunk, a gyülekezési szabadság gyakorlását! Most csatát nyertek, de nincs miért szégyenkeznünk! Ha ilyen idő lett volna 48’-ban, akkor e sorokat most németül osztrák államnyelvül írnám Hoffmann >>antiangliánus<< Rózsa legnagyobb örömére. Használjuk ki az időt és, mint egy RTS-ben két támadás között, nyomjunk rá a reinforments buttonra és rendezzük sorainkat!

Félretéve a jópofáskodást trollkodást, nekem fogalmam sincs, hogy miért tüntettek. Illetve van, de az nem az Alkotmány negyedik módosítása vagy a hatalommegosztás elméletének tankönyvi változata, hanem az, hogy – legyetek őszinték – nem bírjátok elviselni a Fityeszt. Ez rendben is van, tényleg kurva idegesítőek, de ez nem indokolja a 140 feletti APM (action per minute) értéket. Nem normális dolog két percenként valamiért tüntetni, mert ezzel csak a tüntetés céljait infláljátok el! És az sem árt, ha többé-kevésbé van fogalmatok arról, amiért tüntettek! L2P!

Töredelmesen megvallom: alkotmánnyal érdemben utoljára mintegy 15 éve foglalkoztam, amikor az azóta megszállt, majd a megszállást később felszabadulásként ünneplő teremben küszködtem a Rohadt Nagy Sárga és a Rohadt Nagy Kék könyvvel. Lehet nem pont abban a teremben, de ez most lényegtelen. És ha sok nem is maradt meg bennem, de egyfajta bullshitfelismerő-receptorral talán még bírok, és hát sokszor kezdett bizseregni a bal fülcimpám az negyedik módosítást övező őrület nemegy’ megnyilvánulásának olvasása közben.

Itt van rögtön ez az Európa Tanácsnak becézett Velencei Bizottság, amelyeknek a magától értendőnek tekintett Európai Bizottsággal való ekvivalenciája pont akkora bullshit, mint amekkorát Hoffmannak rikoltott a hülyegyerek. A Velencei Bizottság egy NGO. A KK-európai demokratikus átalakulás mellett jött létre, hogy tanácsaikkal megtámogassák a szovjet uralomtól megszabaduló népek önálló alkotmányozási folyamatait, ha már e népek maguktól annyira hülyék, ugyebár. A tanácsadás meg tanácsadás, csak. Hasonlóan a krumplis tésztához, ami meg csak krumpli tészta. Így azzal érvelni, hogy nem nyújtották be idejében a VB-hez a módosítást véleményezésre, és emiatt a módosítás illegitim - nettó hülyeség. Eddig stimm?

Ha már a tanácsadásnál tartunk, az sem mindegy, hogy kitől fogadjuk azt. Például kedvenc jogvédő szervezetünk elnöke, Perseus Piton, aki a gonosz alkotmányozás kivédése varázslatot tanítja a facebookon, bizony elég sűrűn csúsztat. A negyedik módosítás ugyanis nem érinti sem a közjogi méltóságok, sem a törvényhozó hatalom (parlament) szerepét. Nem bővíti őket egyéb „független” intézmények kárára, így a hatalommegosztás elvének további sérüléséről, és az autoriter berendezkedés felé megtett még egy lépésről szintén nettó hülyeség értekezni. Természetesen mindenkinek a szíve joga minden bokorban a felcsúti diktátor hatalomvágyát látni és ezzel közös nevezőre helyezkedni az A-típusos szocialista kisnyugdíjassal, ugyanakkor ezzel ellövi a független és tekintélyes civil szervezet prefixet.

Az iménti két példa viszont még egy halk sóhajt sem indokolna az „alkotmányellenes alkotmánymódosítás” - tematika mellett! Lehet alkotmányellenes tartalmat beleírni az alkotmányba? Formállogikai képtelenség! Nem kéne megfeledkezni arról az apróságtól sem, hogy a negyedik módosítás az úgynevezett Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben már egyszer megszövegezett és elfogadott részeit az Alkotmánybíróság nem tartalmi kifogások miatt meszelte el, hanem jogtechnikai okból. Szóval nyugodtan bekerülhetnek az Alkotmányba alkotmányellenes részek, ugyanis azok abban a pillanatban alkotmányosak lesznek. Csak és kizárólag alacsonyabb rendű jogszabályokról lehet alkotmányellenességet megállapítani. Nemzetközi szerződésekkel megerősített jogelvekbe ütközhet egy alkotmánymódosítás elméletileg, de akkor legyetek szívesek ezzel érvelni. És az érveket alá is támasztani tényekkel!

Úgy ánblokk’ nyilván nekem sem ezzel a „fideszes” Alkotmánnyal Alaptörvénnyel dobban ritmusra a szívem, az én ízlésemhez képest meglehetősen túl van írva és olyan területeket szabályoz, amelyeknek nincs helye egy legmagasabb jogforrásban, ugyanis ezzel – amellett, hogy megkötik a következő kétharmadig a parlamenti többség kezét – pont a lényegét veszíti el. Egy Alkotmánynak valóban csak azt a minimumot illene tartalmaznia, amivel – leszámítva a szélsőségeket – minden politikai erő és a a társadalom többsége egyetért.

De ilyenkor jön a de. Magyarországon az Alkotmánybíróság gyakorlata rendkívüli módon befolyásolta a jogalkotást, a hatalommegosztás tankönyvi változatához képest is. A láthatatlan alkotmányra hivatkozva, messze az ideális felett kotyogott bele a dolgokba, semmibe véve a parlamentalizmust, a népfelséget. Remek példa erre a Bokros-csomag AB által elmeszelt kétharmada (mindig ez a kétharmad). Az Alkotmánybíróság gyakorlatilag felülírta a költségvetést, amiről a világ összes jogállamában kizárólag a parlament dönt. E jelenség kényszerítette rá a tulajdonképpen a Fideszt, hogy az uborka görbületéhez hasonló mélységben alkotmányozzon. Mi csak tapsolhatunk a szereplőknek, mint Rio Ferdinand a tökhülye Cuneyt Cakirnak.  

Az alkotmánybíráskodás leginkább a bibliaértelmezésre hasonlít. Ugyanabból az egy (két) könyvből se sikerült még egy katolikusnak és egy ortodoxnak ugyanarra a megfejtésre jutnia, miért is várnánk el ezt az alkotmánybíráktól? Ha majd egy ortodox pópa és egy katolikus papnak véleménye egybevág a szeplőtelen fogantatásról, akkor én is elfogadom, hogy a szabad helyváltoztatáshoz való jogot nem korlátozhatja a köztulajdon magántulajdonhoz hasonló védelme. Az Egyetemes Zsinat határozatait meg pláne ne értelmezze saját felfogása szerint egy ortodox pópa, mert abból tényleg lesz koherenciazavar. Ha az elmúlthúszévbe’ az legváltozatosabb összetételű Alkotmánybíróságok a hangsúlyokat és a cikkelyek közti réseket nem saját maguk ízlése szerint egészítették volna ki, hanem felkérik a parlamentet a megfelelő értelmező jogszabályok megalkotására, ad extremum casum alkotmányozásra, akkor most tényleg lehetne söralátétnyi alkotmányunk, amiből én csak a fegyvertartáshoz való jogot hiányolhatnám.

Nincs nagy baj, várok megint 20 évet. 

Tovább..