Mégis vannak belgák

Na, bravo! Ez szép volt. Közszolgálati televízió díjas bevezetőt sikerült az Indexnek rittyentenie a napi Juhászpeti interjúhoz. Hogyaszongya’: „Fideszes politikusok figyelmeztetik Juhász Pétert: kemény emberek érdekeit sérti azzal, hogy a belvárosi ingatlaneladásokkal foglalkozik. Az Együtt társelnöke azonban nem retten vissza, eltökélt célja a felelősségre vonás, és hogy új választásokat írjanak ki az V. kerületben”. Németh Szilárd csepeli rezsiellenes felkelő napi rajtaütéseiről se számolt be ennyire bekrémezett nyelvvel a királyitévé.

Kicsit kósaandrásosra véve a figurát: sajtóberkekben magukat jól kiismerő forrásaink szerint, az Index belistázott áron kínál felületet politikusoknak az egymás ellen folytatott lejárató küzdelmeikhez.

Ugyanabban az újságban! A pénznek végül is nincs szaga, haladjunk tovább…

Szintén magas rangú forrásaink erősítették meg (rég akartam már egy rendesen kósaandrásosat írni) azt a belvárosi szóbeszédet, miszerint a Juhászpeti múlt hét csütörtökjén udvariassági látogatást tett az MSZP nyugdíjasklubjában, a Deák-körben, ahol Lendvai Ildikó és Kovácslaci bácsi képviseli a permanens baloldali megújulást, a vég nélküli megfiatalodást. Petitől egyébként jó okkal féltek a szocik, hiszen Rogántóni mellett azért az ancien régime-et is rendszeresen szájára veszi az Együtt2014 párt mozgalom akármi elmúlthuszonötévezezése jegyében. Gondolták némi intimpistáskodással, közös ismerősök felemlegetésével, pici nosztalgiázással helyre lehet állítani a status quot. Jelezve, hogy ők bízna Petiben, szeretik, közülük valónak tartják, akár pirosba is öltözhetne, másnap Tamás Ervin olyan pubit írt Népszabi véleményrovatába, amihez hasonlót utoljára ott a dorogi bányászkommuna jelentetett meg Sztálinelvtárs 65. születésnapja alkalmából. Szép a szeme, arca üde, stb.

***

A mai Index pr-interjújában úgy említi Juhászpeti, mint legközelebbi kollégáját, aki segít neki feltárni a feltárnivalókat. Bogád Zoltán képviseli az oknyomozó tudást a kis csapatában. Mert hiába írja a Tamáservin: „talán ezért is mer és tud meggyőzően riposztozni, szellemileg és idegileg jól kondicionált, fegyelmezett, és – mint fogalmaz – nem riadt plüssállat egy kredencpolcon”, Juhászpeti semmit nem változott az elmúlt pár évben. Tény és való, vehemensen tud mindent képviselni, csak éppen nincs mögötte se valódi tartalom, se valódi képesség. Igazából egy mozgóárus, vagy egy házaló termékbemutató testhezállóbb feladat volna a nagy hang mögött megbúvó szerény intellektusának. De ez legyen az ő, illetve az őt első sorba emelők problémája…

Szóval ez a Bogád Zoltán nevű ex-indexes újságíró régi cuccozós haverja a Petinek. Hogy milyen állapotban van, arról forrásaink egybehangzóan felemlegették a bajai választási hisztéria – az oktatóvideó mellett – legkomikusabb epizódját, amikor a teljesen szétcsapott Zutyu (Bogád beceneve) őt megfigyelő, lehallgató, követő fideszeseket látott minden járókelőben, széltől meg-megrebbenő bokorban, reccsenő ágban és rendőrségi védelmet kért, feljelentéseket tett.

Pedig más olvasata is van a nagy erőlködésnek: csupán fideszesek vívják idejekorán kirobbant örökösödési háborújukat, egyesek közülük a buta Juhászpetivel és a szétcsapott Zutyuval.

Merre is van Belgium?

Tovább..

Egy a zászló? - Az eltóbiásososdás veszélyei

Az egész ország javára válna, ha a Fidesz a mégsem lépne az eltóbiásosodás útjára. Az útra, melynek a végén már csak "A jobboldal Tóbiás Józsefe" címért folyik majd a versengés. Hogy a Fidesz esetleges széthullása miért az ország ügye és miért nem csupán a párt karrieristáinak belügye, arra nagyon is egyszerű a válasz: minden józan ember tudja, normális váltópárt híján mi szakadna ránk a kormány bukása után. Pontosabban józannak sem kell lenni, elég csak ránézni a mindenféle cékategóriás nemzetközi játszmák jóvoltából nyomakodó ballib és széljobb mozgalmakra. Tényleg jönne az özönvíz, palagázbérencek rúgnák a szibériai olaj lekötelezettjeinek bokáját a parlamentben. Ebben a közéleti nihilben marad nekünk a Párt, ami ugyan egyre sárgább és savanyúbb, de mégiscsak narancs. 

Szigorúan nem megélhetési, de tunkolási szemszögből kifejezetten jól van dolga a mostani újságírónak. Szinte minden napra akad valami elemezni való a legfrissebb törésvonalak körül. Simicska-Orbán, Lázár-Habony, Lázár-Rogán, Habony-Rogán, etcö, lebontva egészen helyettesi, minisztériumi, megyei, falusi, váltóőri szintekre. Ott tartunk, hogy a párt prominenseit lassan csak kényszerzubbonyban, vagy osztályviktori szigorral lehet egymás mellé ültetni. 

Tegnap épp Rogán Antal szólt oda, finoman, politológia tankönyvekbe illően.

Egyszóval Rogán Antal nem tudja, hogy Habonynak a saját szerepléseivel kapcsolatban melyik döntése a jó.... Talán az érintett sem. De lépjünk tovább! 

Minden bizonnyal a párton belüli másik oldal mesterkedése áll amögött, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának vezetői világos üzenetet kaptak a múlt héten a miniszterelnöktől. Az állami szféra hirdetései mostantól javarészt a közmédiát fogják gazdagítani, Lajosék ne számítsanak egy buznyákra sem.

Az elhatározás egyfelől igazságos, hiszen 2010-től tavaly nyárig, amíg Lajosék voltak a nyeregben, e hirdetési pénzeket kizárólag ők maguk, illetve a kisebb-nagyobb szolgálatokért túlélésre érdemesnek tartott ellenzéki médiumok (lásd: Népszava, Atv) költhették el. Másfelől roppant igazságtalan, hiszen a hadüzenetet érthetően magára vette a jobboldalinak, antikommunistának mondott újságírók vagy nyolcvan százaléka. Mindazok, akik az 1997-végi indulás óta a Lajos-birodalomnál dolgoznak: a Magyar Nemzetnél (exNapi Maónál), a Hír Tv-nél, a Lánchíd rádiónál és a szintén célba vett Heti Válasznál. Nekik hiába magyarázzák, hogy csak a nagyfiúk közti elszámolásról (leszámolásról) van szó, ahogyan lehet majd magyarázni az őket olvasó, hallgató, néző szavazótábornak is, hogy miért keletkezett zavar a centrális erőtérben, és hogyan lett Dániel elvtársból áruló?

Közben persze lehet ellentévét és ellenlapokat csinálni (és kell is), csakhogy kemény dió az. Évekbe telik, míg kialakul a néző- és olvasótábor. A mérkőzésnek hamarosan kézzel fogható részeredménye lesz: Simicska ugyan nem indult el Veszprémben, de arra mérget vehetünk, hogy a kétharmad meghekkelésére fog játszani. Azaz ez lesz az első választás, amelyet a lajosmédia hűvös távolságtartással fog szemlélni. Kiderül majd, nélkülük is összejön-e a győzelem. Máris beszédesre sikerült a Nemzet mai vezércikke:  "Veszprémben választás lesz, eldől, ki lesz a képviselőjük. Más (az ország, a kormány) nem dől se el, se le, és nem is dől be" - írja Körmendy Zsuzsa.

Lehet persze még ennél is jobban egymásnak feszülni, de minek. Ezt a meccset máris igencsak túltolták, bele sem gondolva, milyen szar érzés lehet a pálya széléről tóbiáskodni. Viszont még egyáltalán nem késő bedobni egy Valeriánát és elénekelni együtt a We are the Worldot... 

Tovább..

Átváltozások

Ami a MAZSIHISZ környékén történik, egy hozzám hasonló jobber trollnak fokozottan kényes téma. Valahogy úgy tűnik, a MAZSIHISZ az utóbbi napokban szeretné kimaxolni mindenki tolerancia-potméterét, hisz kb. napi rendszerességgel robban egy bomba a házuk táján. Nézzük csak sorba az egészet anélkül, hogy akár a homofóbia, akár az antiszemitizmus, akár a látens fasizmus vádjával szembe kéne nézni. (nem mintha nem szoktunk volna hozzá ezekhez a rutinvádakhoz.)

Kezdetben vala a MAZSIHISZ, aminek az alapítása is jelzi, hogy itt nem a több évszázada hazánkban élő, és a Nagybetűs Nemzet részét képező zsidóság reprezentatív képviselőiről van szó, hanem egy alapvetően gazdasági-politikai szervezetről. A MAZSIHISZT a kommunista hatalom épp azért hozta létre, hogy a keresztényekhez hasonló egyházszervezettel nem rendelkező zsidóságnak is legyen egy ilyen „fura behatárolhatatlan valamije” amivel aztán lehet izmozni Állam Bácsinak, amikor virítja a lét. A MAZSIHISZEN keresztül megnyittat, bezárat, megenged, tűr-tilt és hasonlók. Mert ugye kommunizmus, you know. Ez persze a késő-kádárkorban már főleg pénzleosztást jelentett, hisz a MAZSIHISZ bonyolította le a Magyar Állam által „zsidó célokra” szánt központi pénzek körüli ügyleteket. 

Meglepő, vagy épp nagyon nem-meglepő módon, ez a helyzet maradt érvényben a Rendszerváltozás után is, hisz – főleg ama bizonyos zelmútnyócévben nem jelentett gondot az állami elvtársaknak lepasszolni egy kis zsét a zsidóelvtársaknak (uppsz, első vádpont: pipa) hogy úgymond a zsidóság nevében eljárva offshore-kodjanak, és azt tegyenek a zsével amit akarnak. Ennek a tevékenységnek, miszerint „hogyan lopjunk sok állami pénzt tökéletes védelemben” az éllovasa volt az egykori pufajkás hard core komcsibácsi: Zoltai Gusztáv. Ahogy az Origó cikke is írja, Zoltai a MAZSIHISZ elnökeként egész kis „hűbéresi rendszert” épített magának, ami abban is megmutatkozott, hogy elég sokan a gyakorló zsidó vallási közösség képviselői közül egyszerűen besokalltak. Nem kevéssé ennek köszönhető az EMIH léte, amit a balos zsidók által „Fideszes bábúnak” kikiáltott Köves Slomó vezet. Szóval a zsidó közösség már rég megosztott lett (most ne is beszéljünk a magyarországi haszidokról, akik totál külön utakon járnak.)

Tehát ez a része tényleg belügye a zsidóságnak, amibe nem is illendő beleszólni, meg bármit is mond az ember, öt percen belül derül ki, hogy valójában nem is úgy van. A zsidók az Úr kifürkészhetetlen útjain biztos saját GPS-szel közlekednek, hisz identitásuk rejtelmeit is nehéz kibogozni egy külső szemlélőnek. Visszatérve azonban a történethez, úgy tűnik Zoltai hűbéresi rendszerét, és kicsiben eléggé a zelmútnyócév panamáira emlékeztető üzelmeit maguk a zsidók elégelhették meg leginkább. Jött is Heisler András, aki meglehetősen simulékony modorban próbálta a MAZSIHISZ szanheddinjét rávenni arra, hogy a pénzezés és mutyizás helyett legyenek kedvesek inkább a zsidó közösség ügyeivel foglalkozni, ha már ilyen szépen összejöttek. Zoltai, és emberei azonban valószínűleg a pénzezésben erősen érdekeltnek lévén, elkezdték keményen fúrni Heislert és csapatát, akik akármennyire is tegeződnek Kálmán Olgival, és tűnnek jelenleg a „fideszalázó rosszfiúknak”, valójában sokkal jobb fejek, mint Zoltaiék.  Az első támadás elég aljas volt, amikor a MAZSIHISZ és a Magyar Iszlám Közösség együtt lementek Csenyétére ruhát osztani, mely egy, az új időket jelző szimbolikus tettnek volt szánva, de amit sajtótámogatással sikerült meghekkelni úgy, hogy „csenyétei botrányként” vonulhasson be az egész a történelembe. 

Heislerék láthatóan vissza is vettek, de a tisztújításon újult erővel igyekeztek további kulcspozíciókat szerezni a MAZSIHISZ vezetőségében. Nos, ez nem jött össze. Zoltai hozta a maga embereit: Kunos Pétert, akit nem kell bemutatni, és az eleddig ismeretlen Schwartzoff Dávidot, akiről viszont a szaftos részleteket épp a MAZSIHISZ belső ellenzékéhez közelálló Tudózsidó.com hozta le, miszerint transzvesztita előadóművésztől a katolikus kántorságig mindennel próbálkozott már a szöszi Jabba de Hut. Zoltai  – miután emberei által bebiztosította a „rendes ügymenetet” – szépen vissza is vonult, az egész hóbelbanc meg láthatóan Heisler nyakába szakadt, aki egyszerre ég, mint a rongy a „szoborbalhé” miatt, a MAZSIHISZ régi korrupt ügyei miatt, meg a travi-dagi ügyvezető miatt.

„Ügyes, nagyon ügyes…” mondja a rabbi a viccben. 

Nade, hogy miért is nem „belügy” ez, amit majd a zsidó közösség tagjai maguk közt lerendeznek, az onnantól jön elő, amikor a minap mit lát az ember egyszerű fia? Hogy ez a dörzsölt, és már a zsidók által is sima keresztapának tekintett Zoltai ki mellett csücsül önelégülten? Bizony, Lázár Jani mellett. Amellett a Lázár Jani mellett, akinek eddig üstökösként felfelé ívelő karrierjébe az első lövéseket épp ő maga adta, amikor a választások előtt és közvetlenül azt követően meghekkelte a kormányzati Holokauszt-év eseményeit, és kirobbantotta a hisztit a szabadság téri giccs ellen. 

Most tegyük fel a kérdést magunknak, de nagyon őszintén: MI A HALÁLT KERES LÉZER JANI MELLETT ZOLTAI GUSZTÁV????????? És most ne érdekeljen minket tényleg az, hogy „majd mit fognak mondani”, hogy a zoltaizás antiszemitizmus meg hasonlók. Ha egyszer van egy ember, aki valójában a pufajkás-karhatalmi múlttól indulva a gyurcsányizmus fémjelezte mutyizások kulcsfigurájává magát kinőve végül 79 évesen már épp eltűnne a Bahamákra, és elkezdődhetne valamiféle rendszerváltás-szerűség a zsidóság soraiban, akkor fogja magát, és beül a kormány második legerősebb embere mellé „tanácsot osztani”.

Kíváncsi lennék, hogy ez mi lesz, ha főleg olyan kérdésekben konfrontálódik a kormány épp, amiket saját maga robbantott ki. Valószínűleg a „megmondom hogy csináljátok ki a Heisleréket” típusú okosságokat fogja ez jelenteni, hisz ennél többet a zsidóságról nem nagyon tud az öreg, ami tanácsokat a kormány, ha megfogad, tulajdonképpen tovább fogja odázni azokat a változásokat, melyek égetőek lennének a zsidóság számára,és egyszerűen átveszi annak az Állam Bácsinak a szerepét, aki immár majd’ 60 éve erőből alkudozik egy maga által létrehozott szervezettel. Nem beszélve arról, hogy saját magából csinál hülyét, hisz a „kavarom a kakit, és nem kavarom tovább, ha azt csináljátok, amit én mondok” taktikát már ismerjük régen, volt hozzá elég idő hozzászokni az elmúlt 40-60-70-100 évben.

Kérdem én: ez most jó? Mert szerintem nem. 

Tovább..

Adj pénzt! Miért nem adtok pénzt?

Az önlejáratásban világszínvonalú honi baloldalunk nem véletlenül termelte ki magából ezeket a kis csoportocskákat, akik tegnap boldogan tüntettek a Lérjani ellen, és egyúttal beemelték a köztudatba a közös megegyezéses mártír alaptípusát. Nem véletlenül, mert a politikai osztályuk jelen állás szerint nemhogy egy váltópártot, de még egy komolyan vehető alternatívát sem igen képes felmutatni a kötcsei centrum ellenében, így maradtak a szoborkéselő talpasok és a hülyébbnél hülyébb performance-oket bemutató norvégalaposok.

Múlt héten is érezhető volt, hogy a szakmai szolidaritásos tüntit megpróbálják jól tovagondolni, és ráfejteni még pár réteget a felgyülemlett sértődésekből. Ebből hozták össze tegnap egy kisebb durci-csomagot a Kossuth tér egy természetes fénnyel pazarul bevilágított részén (külön gratulálok érte) a Ki a fasz ez a Lázár János? – munkacímre hallgató ankétot.

Az ankét kifejezést nem véletlenül használom, mert ez valóban csak egy nyilvános értekezlet volt, ahol a következő Egymillióan a sajtszabadságért mozgalom tagjai összegyűltek focizni egyet Jani virtuálisan levágott fejével, meghallgatni egymás bölcs mondanivalóját, valamint letesztelni, hogy ki képes beszélni nagy tömeg előtt, és ki az, akinek inkább a magányos sírdogálás áll jobban a valahányadikköztársaság elromlott fékei és ellensúlyai előtt. Utóbbi csoportot egyszemélyben a NANE vezetője maxolta ki.

Kreténkommandó, de hát kutyát is kell sétáltatni, ezért csak megnéztem őket.

Szóval az aktuális hörgés apropója, a sajtószabadság sokadik eltemetése mellett, a Norvég Alap pénzei körüli kardozás, és a reklámadó volt. A reklámadóról már megírtam a Toronyház hivatalos álláspontját, most nézzük meg mi a helyzet a skandinávok dollárjával.

A Norvég Alap pályázati pénzeit - a kormány álláspontja szerint - egy jól körülírható csoport magnetizálta a saját zsebeinek irányába. Erről ez a lista engem kevéssé győzött meg, persze nem néztem végig az összes nyertes dokumentációt, de van itt minden. Ugyanakkor abban is lehet valami, hogy a tüntetéseken rendszeresen hoppmesterkedő Krétakörös ecsetfej, vagy az Átlátszó rendesen szakított. Ha valaki vizsgálódni akar, akkor transzparencia, miegymás, ne sajtóturnézzanak és tüntizzenek, hanem tárják szélesre azokat az ajtókat az Ökotárs Alapítványnál, és kínálják kávéval a Kehi munkatársait.

Ellenkező esetben még a végén Lézerjanival fogunk egyetérteni.

Természetesen a tüntetés résztvevői a civil társadalom elleni támadásnak tartják ezt a vizsgálatot, meg annak, hogy ebben a diktatúrában a nekik fontos társadalmi rétegeket (nők, melegek, pékek, koncsita virslik) el akarják nyomni, le akarják őket kerényizálni. És ők az utolsó végvár az orbáni rémuralom ellen. Hát, ja, nem is szerénységgel vádolja őket a kormány… Már csak az hiányzott, hogy egy cuki kis papírmasé R2D2-ből előpattanjon egy kékre festett HaHás, és előadja: „Norvég Alap, te vagy a civil társadalom utolsó reménysége!”.

Valahol pedig, ha nem is korrekt, de megszokott rendszer, hogy a politikában erősen nyomuló „civil” szervezetek is megérzik a politikai váltógazdaságot. Ha a sajátjaik vannak, akkor pittyeg az értesítő, ha az ellenfél, akkor lehet menni poharat szedni az Instantba. És mivel politikai civilek, ezért kicsit visszás, hogy az ellenfél kormányzása alatt Adj pénzt, te geci! tüntetéseket tartanak. Ez egy ilyen versenyszám.

Mert lehet olyan hobbit is találni, amihez nem kell állami finanszírozás…

Tovább..

Lézerkard, ha lecsap

Nos, úgy tűnik a „kit nyomásgyakoltassunk ki a toronyházból” verseny győztese én lettem. Talán azért adta kezembe a Főstrandmester a rövidebb fogpiszkálót, mert az utóbbi időben az a figura is én voltam, aki az összes létező választás alkalmával hergelte a szavazástól távol maradni szándékozó téolvasókat, így hát némileg feljogosítva érzem magam arra, hogy ebben a kínos helyzetben ujjat ragadjak, hogy most akkor mi van? A Lézarjani egy pöcs akkor, vagy szeressük, vagy mi van?

Szögezzük le egyrészről tehát az elején: ha lenne egy túszhelyzet, amiben a békemenetes mamikat és fidelitaszos csajokat túszul ejtő DK-s Joker Lázár Jani fejét követelné váltságdíjul, akkor nem sokat gondolkodnánk. De ezzel le is zárul a történet, mert ami most folyik, az nem Lázár János személyéről, vagy a T-com vezérigazgatójával kötött  titkos paktumokról szól. Ugyanis nincs ilyen paktum. Sokkal inkább arról van szó, hogy a korábban a rezsicsökkentő és különadókivető Orbánra kilövési engedélyt adó német anyacég-vezetők hirtelen elkezdték megszeretni a Lázár János felügyelete alatt megvalósítandó, majd’ 300 milliárdos üzletet. Jobban szeretnék a tyúkólba is bevezetni a netet a hódmezővásárhelyi tanyavilágban, mint tovább botozni a magyar kormányt.

Ennek mi is örülünk, több netet az embereknek, több Tutiblogot a háztartásokba!

Emellett még annyi történt, hogy a németek kicsit túlkompenzáltak a Fidesz erős embere felé, miszerint „Jajj, hát Janikám, igaz, hogy gyomroztunk négy évig, és toltuk a bajnaizmust, de spongyát rá, látod, kirúgjuk ezt az izgága ballert, és kapsz majd tőlünk jó kis pártatlan tájékoztatást, pláne, ha meghekkeled a reklámadót. Na mit szólsz?” Szögezzük le tehát, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem volt telefon, nem volt olyan, hogy Orbán Viktor leszólt az Origónak, nem volt itt kormányzati beavatkozás. Egyszerűen a Dajcse Telekom sörpocakos bajorjai kicsit beszartak a második kétharmadtól, és maguk elé képzelték a sötét jövőt, amikor a sok ellenségeskedésnek az a vége, hogy Mészáros Lőrinc telekommunikációs vállalkozást alapít. Tehát ez üzlet. Semmi több. Mocskos kapitalista üzlet. (ugyeugye)

De mi az igazi tanulsága akkor? Egyáltalán nem az, amit a ballib média most duzzasztani akar! (Függetlenül attól, hogy a Toronyház brigádja egy esetleges Lázár-kormány támogatása terén már koránt sem lenne felhőtlenül vidám, mint most a Viktoránus kor delén!) Lázár Jani ugyanis akármennyire is nem szimpi, de egyáltalán nem tett semmi olyant, amit most rá akarnak kenni. Tehát nem igaz, hogy kisminiszterelnökként, fideszes Berijaként mászkál szerkikbe, és hagyja a levágott lófejeket a német befektetők ágyikójában. Lehet, hogy Jani kissé bárdolatlan, de azént nem csinál ilyet. A nyalakodó nagytőke, amelyik eddig jellemtelenül támadta és öklözte a kormányt, most megijedve annak erejétől viszont simán csinál. És hasonló jellemtelenséggel távolítja el azt az embert, aki – és most jön a vallomás – társainál fényévvel komolyabb szakmaisággal és korrektséggel végezte a dolgát, és gyomrozta a kormányt, ahogyan azt egy ellenzéki újságírónak kell.

Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy – miután Piréz révén képviseltettük is magunkat a Sáling-párti tüntin – egyszerre szolidárunk Sáling Gergővel, mint tisztességes kollégával, és Lézer Janival, akit úgy kevertek bele ebbe a buliba, hogy ott se volt.

És továbbra is azt gondoljuk a T-Comról, hogy egy retkes, jellemtelen mocsok multi, és politikacsinálás/nyaldosás helyett inkább el kéne adnia az Origót!

Tovább..

Relatív János és az antiszemita detektorok

Kettő hét remete életmód (sehol egy wi-fi, teljes fogalmatlanság) után azt vettem észre magamon, hogy kedvelem Szijjártó Pétert és Lázár Jánost. Kezdem Szijjártóval. Petiről világéletemben az volt a benyomásom, hogy az utolsó önálló gondolata akkor volt, amikor rájött: ha elég hangosan és elég sokat sír, akkor jön valaki és megeteti. Aztán kiderült, hogy Kispest szurkoló. Innentől rendben vagyunk. Ő meg én akár egy sörre is beülhetünk a Nagykörúton bárhova. A Sorompónál meg főleg bármikor meghívhat egy Heinekkenre, például szombaton a Mezőkövesd (ha-ha) ellen.

Lázár János még mélyebbről indult. Alapvetően viszolyogtató az összes, a rendszerváltoztatás kalandjait kihagyó, már egy sikeres párthoz csatlakozó karrier-fideszes. Aki még rendőrökkel verette magát az sokkal többet megengedhet magának. Tekintély, izé – ne kelljen elmagyaráznom! Lázár János viszont csak megérkezett valamikor a kétezres években és hirtelen ő lett a fontosember'. Jött, látott, pofázott. Utáltam mint a szart!

Aztán elkezdett borostát növeszteni, ami a férfivá érés első fázisa. Adtam rá fél pontot. A nemzeti trafikolás után a befagyasztott európai fejlesztési pénzekkel kezdett foglalkozni és láss csodát – megoldotta. Újabb jó pont. Szakállasan, kulturáltan. Már azon se lepődnék meg, ha kiderülne: hatalmas sci-fi rajongó és komoly Steven Seagal gyűjteménye van otthon.

A minap kifejezetten tetszetősen és konkrétan fogalmazott Magyar Holokauszt–2014 Emlékbizottság ülése után. "A XX. század abszolút bűneire mindig figyelmeztetni kell a mai közösséget, a gyermekholokausztot, a gyermekek áldozatát azért választotta az emlékbizottság és ezt azért támogatta a kormány, mert olyan pontot kerestünk, amely nem relativizálható, nem lehet viszonylagos, mert semmiféle magyarázat, semmiféle válasz nem fogadható el egy gyermek meggyilkolására." A hülyék kedvéért átültetem magyarról magyarra: Gyermekek meggyilkolását még a legnagyobb jobbikos fasz sem tudja megmagyarázni. Lehet valaki antiszemita valami fejlődési rendellenesség miatt, de a gyerekgyilkosságot még ők sem tarthatják szükségesnek vagy kiprovokált nemzeti önvédelemnek. Ennyire vállalhatatlanok még ők sem lehetnek, ez valami civilizációs minimumnak is tekinthető. Egymás gyerekeit akkor sem gyilkoljuk, ha amúgy kurvára rühelljük a másikat. Ez ilyen kurva egyszerű és ezzel már tettünk egy apró lépést egy normálisabb világ irányába.

Ahogy kell megjelentek a baller értelmisik és ebben is megtalálták az antiszemitizmust. Persze ők mindenben megtalálják, hiszen más dolguk sincs. Bármikor és bármiben képesek detektálni. Mondok egy párhuzamot, hátha érthető lesz miért ostoba (megint) a baller siserehad: Ha a CNN halott csecsemőket mutat Szíriában az nem relativizálás. Az Aszad őrületére bizonyíték, ami iszonyúan felbassza mindenkinek az agyát. A halott felnőttek nem, mert a férfiembereknek az a szokása, hogy megölik egymást. Ez van. De gyerekeket csak az őrültek, a gonoszok, a teljesen beteg mocsadékok gyilkolnak és ha valakiről be akarjuk bizonyítani, hogy vitathatatlanul megfelelnek e kritériumoknak, akkor halott gyermekeket mutatunk a CNN-en. Hogy mindenki értse, még a libanoni Hezbollahh aktivista is, hogy Aszad egy elmebeteg őrült.

Na, ugyanez van még mindig a Holokauszt kapcsán is. Ha nem mutatunk halott csecsemőket, akkor mindig újratermeli magát a „tulajdonképpen, izé, ebből a szempontból”-féle holokauszt-relativizáló seggfej. Sosem fogynak el, mert a felnőttölés megbocsájtható, illetve mellékes. A gyerekgyilkosság nem, az nem relativizálható. És Lázár János ezzel szembesíti a széljobbereket, a relativizálókat, az aluljárókban vásárolt német csodafegyver-könyveken szocializálódott bunkókat. Tettünk egy lépést egy normálisabb világ felé, ti meg, kedves baller fürdőbenmenekülők, próbáljatok meg kussban maradni!

Tovább..