Dolgozzál, te helóta g***!

Vörös csillagot választottak maguknak a görögök a hétvégén a Sziriza (Radikális Baloldal Koalíciója) képében – mindenki a szélbalos párttól rettegett Európában, hát most megkapta Európa. Illetve nem rettegett mindenki, mert az európai radikálbal egymás ujjába harapva ujjong a Sziriza győzelme láttán.

A magunkfajta nem tudja, melyik álláspontra helyezkedjen, mert osztja ugyan a Sziriza euroszkepticizmusát, meg osztjuk Európa értelmesebb felének „görögszkepticizmusát”, azaz mi se látjuk értelmét bent tartani őket az eurozónában. Amúgy a legfrissebb hírek szerint, ők egyelőre maradnának, de elegük van az EU-s, IMF-es megszorítósdiból, és némi adósság-elengedést szeretnének, amiről meg a németek nem akarnak hallani.

Mindenesetre a széttartó Európára jó példa a görög út, akárhogy pattognak a németek, azzal fenyegetve a görögöket, hogy az eurózónás tagságukat veszélyeztetik. Éppenséggel veszélyeztessék csak. Épeszű ember se gondolhatta komolyan annak, idején, hogy a német és a görög életmód megfér közös valutaégbolt alatt. Borítékolható volt, hogy a németek neheztelni fognak a „naplopó” görögökre.

A görög válságnak egyébként vannak magyar vonatkozásai is, nem is akármilyenek: talán emlékszünk még a Király András jobbikos politikus szépen ívelő pályáját kettétörő botrányra, amikor a 2010-es választások hevében felkerült a netre a videó arról, ahogy Thesszaloniki központjában azt kiabálta az utcán a magyar hazafi: „dolgozzál, helóta geci!” Nos, a történelem igazságot szolgáltatott Király Andrásnak: kedves és idejekorán elhangzott figyelmeztetésére nem hallgattak a görögök, rájuk köszöntött hát a válság.

A másik magyar vonatkozás a magyar baloldal nyomokban létező reakciója: a Szirizát ünneplő alterbalosok ugyanis győzelmi mámorukban elfelejtették megjegyezni, hogy igazából csak a szavazatok 36,3 százalékát szerezte meg (2,2 millió szavazat), és így abszolvált 149 széket a 300 fős parlamentben – ami ugye csak két fő híján nem abszolút többség. Ja, amúgy a majdnem tízmillió regisztrált választóból 6,3 millióan szavaztak, szóval az arány – ahogy ilyenkor a magyari vesztesek mondani szokták – még nemdemokratikusabb. Eleve többen nem szavaztak, mint amennyien a Szirizára voksoltak! A magyar baloldal mégsem tiltakozik, nem tüntet, nem kifogásolja a görög választások antidemokratikusságát.

Koalíciókényszer ide vagy oda, valahogy nem kezdtek el pattogni a Fidesz többségét kritizáló magyar balosok azon, hogy a Szirizának is osztott győzteskompenzációt a görög választási rendszer – ezek szerint a győzteskompenzáció mégiscsak demokratikus dolog, illetve mégsem csak a Fidesznek kedvez. Utóbbira egyértelmű bizonyíték, hogy a győzteskompenzáció ellenére a Fidesznek egy mandátuma nem keletkezett a görög választásokon. Ahogy igaz ez az egy forduló esetére is, hiszen a görögök csak egy vasárnapot szánnak rá a szavazásra, ami olyan fárasztó, hogy az iskolai nebulóknak négy nap szünet jár utána – pedig ők nem is szavaznak. Sőt, azt sem vetették itthon Alexisz Ciprasz szemére, hogy putyinista – márpedig az.

Most se lett könnyebb a magyari ballerek élete…

Tovább..

Továbbra is szarban a Haza!

Legalábbis a gazdaság. Mert az elmúlt hónapokban is folyamatosan jöttek az aggasztó hírek Magyarország fő gazdasági mutatóival kapcsolatban. Nagyjából egy éve írtam egy összefoglalót arról, hogy miért is szar a magyar gazdaság, és miért is fogunk maradni a túlzottdeficit-eljárásban. Tévedtem. Most, egy évvel később ismét áttekintek pár mutatót, és megpróbálom bebizonyítani, hogy miért volt tévedés ez, és miért is kéne visszakerülnünk az eljárásba.

9% alatt a munkanélküliség kérem. Ez a folyamatos csökkenés fenntarthatatlanná teszi az MSZP/DK szavazóbázisát. Segély helyett munka? Ez bizony támadás minden ellen, amit a demokratikus ellenzék képvisel. 28%-kal megugrott az építőipar teljesítménye, ráadásul 2013 eleje óta folyamatosan emelkedik. Tarthatatlan. Elkezdtek emelkedni az ingatlanárak meg úgy általában bővül az ingatlanpiac? Mi lesz így itt? Új házak, beruházások, gyorsabb vasúti közlekedés meg járható utak? Hol van ilyenkor egy Demszky kaliberű főpolgi, aki együtt dudál a kátyúban a tüntetőkkel saját fővárosában? 6,7%-os kiskereskedelmi forgalomnövekedés, mi? Vásárolgatunk, vásárolgatunk? A baloldali anti-Matolcsy/anti-Varga propaganda meg muníció nélkül marad?

Baloldali kormányok alatt azt is megtanultuk, hogy úgy kell "rendben" tartani az államháztartást, hogy felpörgetjük az inflációt. Ehhez képest itt egy 0,1%-os éves és 0,2%-os előző hónaphoz képesti áremelkedés. Nevezhetjük egyáltalán ezt még inflációnak? Mi lesz így velünk?

És akkor a lényeg: 2013 IV. negyedévében 2,7%-os GDP bővülést hoztunk össze az előző évhez képest. Idénre egy szolid 2,3%-ot jósol a NGM (a GKI pedig 1,5%-ot és nemzethalált...), Miközben az euróövezet valósággal szárnyal a 0,3-0,4%-os becsült éves növekedésével.

Elnézést a sok száraz adatért, de kellet ez a sok szám, hogy megértsük, hogy tette tönkre az elmúlt egy évben is Kajiu Magyarországot hű csatlósaival, Vargával és Matolcsyval. Eközben érdemes lenne vigyázó szemeinket a HVG szerkesztőségére és az IMF-re vetni. Hisz tudjuk, mindkettő éleslátása hosszú ideje bizonyított, csak a végén mindig Matolcsynak, majd Vargának lett igaza.

Végül íme a Téblog cselekvési terve, hogy helyre hozzuk, amit Orbán elbaszott:

• Ne vásároljunk, vagy ha igen, akkor is csak olyan helyen, ahol a közelmúltban árat emeltek!
• Mondjunk fel a munkahelyünkön és keressük fel a legközelebbi Munkaügyi Hivatalt! Ha mégis maradnánk, kérjük átjelentésünket részmunkaidőbe zsebbe fizetés mellet! Mindenesetre szabotáljuk a munkát, ahol tudjuk!
• Ahol lehetséges, szabotáljuk az építkezéseket úttorlaszokkal, építőanyag-lopással, építési engedélyek kiadásának bírósági megtámadásával, stb.! Minden megengedett!
• Ne vegyünk ingatlant!
• Hallgassunk az IMF-re, mert nekik mindig igazuk van! MINDIG!

Talán még menthető a helyet...

Tovább..

Walking Csirkefarhát

Ismét támad a szociális demagógia, az MSZP legmegbízhatóbb fegyvere. Eddig is felszínen tartották a témát, persze csak a szokásos hitelességi szinten (Simon "éhségmenet" Gábor és az ürgebőrbe varrt százmilliók, ugye.), de most kampányüzemmódban kezdték tolni. Maholnap már mindenki erről beszél: a maszop másfélszeresére emeli a minimálbért.

De nézzük is, mi ezzel a probléma. Illetve problémák, mert több is van.

Először is frissítsük fel emlékeinket minimálbér ügyben. Sajna rövid a memóriája az átlagos választónak ilyen téren, de nem a mienk! Rémlik mi történt, amikor az "első orbáni országrombolás" alatt 21500 Ft-ról első lépésben 40000-re, majd 50000-re emelték a minimálbért? Az akkori MSZP Nemzethalál I. és Nemzethalál II. eljöveteléről tájékoztatta az országot. Hogy ugyanis azt nem bírjuk ki, és majd az össze multi összecsomagolja a gyárat, és megy Romániába. Azt persze már akkor is tudtuk, hogy az ő ideális társadalmuk lakosságuk a minimálbér környékén tengődő multirabszolgák tömegeiből álló megvezethető/kézből jutalomfalatoztatható' cselédsereg, de ráadásul még baromira mellé is lőttek. Nem ment senki sehova.

Aztán emlékezzünk arra is, hogy az újkori történelmünk legócskább ígéretkampányában, 2002-ben mi történt. 19 ezres sárgacsekk a nyugdíjasoknak, plusz kéthavi nyugdíjjal, fűnek-fának 50%-os béremelés, stb. És az eredményre is emlékszünk. A Megyó féle 100+100 napos programban nem az az eredendő bőn, hogy megígérték (attól csak simán ocsmány lenne), hanem hogy meg is csinálták, mindezt fedezet nélkül. Aztán miután 8 év alatt GDP arányos államadósságban közel 25%-kal (55%-ról felment 80%-ra) sikerült megterhelni a mi jövőnket, utánuk az özönvíz alapon "elegánsan" megbuktak, és azóta még elegánsabban rácsodálkozgatnak, hogy miért is nem élünk Ausztria életszínvonalán.

A fene nagy minimálbér-emelés pártiság annak fényében különösen érdekes, hogy az MSZP kormányok tettei eddig ennek semmi jelét nem mutatták, mert az nem fért össze az ő olcsó munkaerőre alapozott bedolgozó-feldolgozóiparosított Magyarország-képükkel A rendszerváltás óta eddig két kormány alatt volt jelentős minimálbér-emelés, ez pedig a két Orbán kormány. A többiek maximum apró emeléseket, kiigazításokat hajtottak végre. (A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a legutóbbi komoly emelés a minimálbér adómentességének eltörlését szolgált ellensúlyozni.) Tehát ha más csinálja, rossz, ha meg ők tehetnék, nem teszik.

Most vessünk egy pillantást az aktuális ígéretekre. Az a terv, hogy annyira csökkentik a minimálbérre rakódó járulékterheket, hogy körülbelül másfélszeresére nő a nettó pénz, ami zsebben marad. Dejóóóóóó! Nézd, anyjuk! Mennyi csirkefarhát! Remek ötlet, csak a fránya hogyanra nem ártana kitérni, pláne mert az egykulcsos adó körüli óriási hisztériára még élénken emlékezhetünk.

A honnan-ra van is egy szerény tippünk. Összefüggésben lehet az állandó budapesti IMF iroda újranyitásával, mivel mögöttes számításokkal alapvető gondok akadnak. Ez mondjuk az országot elhagyó 4 fő/perc fényében nem meglepő.

Azt mondja ugyanis Mesterházy, hogy a fogyasztásnövekedés és az abból fakadó gazdaságélénkülés miatt ez csak 30 milliárd körüli átrendezést igényel a költségvetésben. Akkor most számoljunk: Atesz szerint a bruttó 300 ezer alatt keresőknél kéne hagyni évi 207.000 forintot. Ez alsó hangon a nagyjából 4 millió munkavállalóból 3,5 milliót érint. Ha a két számot összeszorozzuk, egy nagyjából 700 milliárdos kiesés keletkezik. Ez bizony 670 milliárdos különbség Atesz világa és a valóság között. Ha TV-s riporter lennék, most mindenesetre hihetetlenül rohadék kérdéseket tudnék feltenni neki.

Ja, lenne szolidaritási adó a gazdagoktól. Még beszednének némi pénzt a rohadékoktól. 13%-ot egész pontosan a bruttó 450 ezres jövedelem felett. Egyrészt tegye fel a kezét, aki ekkora jövedelemmel már gazdagnak érzi magát, pláne ha van pár gyerek, meg pár törlesztőrészlet, másrészt ez még mindig kevés.

És akkor most nézzük azt a mintát! A haladó ballibancs elitnek sok kedvelt szórakozása van. Az egyik, hogy szeretik más faszával verni a csalánt. Most épp egyrészt azokéval, akik kicsit jobban keresnek az átlagnál, másrészt pedig azokéval, akik 5-20 év múlva is itt élnek és adóznak majd.

A kikényszerített szolidaritás olyan mániája a progresszíveknek, amiről nem képesek leszokni.

Megkockáztatom, hogy a progresszív adózásnak csak azért a hívei, mert magukat progresszívnek mondják, és ami róluk van elnevezve, azt automatikusan jónak is gondolják. Akkor most tisztázzuk: NEM! Kedves szocik. Azt fogjátok már fel végre, hogy senki nem jár jól azzal senki, ha az összes lehetséges eszközzel minimálbéresek vagy a kiskeresetűek tömegeinek agyonszeretésére és újratermelésére állítjátok be az országot! Ez persze egy álom nektek, mert szeretitek a vasárnap reggeli húsklopfolás hangját áthallani a szomszéd panellakásból. Beállítani a prolilét minimumára a társadalmat lakosságot. Ehelyett inkább a minőségi melóhelyek megteremtése az, amivel pozitív irányba lehet mozdítani a jövedelmi viszonyokat. Ez persze nektek magas. Ti csak azt a választópolgárt tudjátok megszólítani, aki továbbra is az állam által ígért valamikre várást éli meg létcélként.

A másik kedvelt szórakozásuk, hogy nem csak turkálni szeretnek mások pénztárcájában, de imádják költeni is a pénzt. Ha hazai pálya tovább nem sarcolható, akkor jöhet a már fent említett IMF. Ne legyenek kétségeink, ha visszatérne a böszmekoalíció, ismét a tenyerén hordozna minket a nemzetközi pénzvilág és ismét maximumra járatnák ezeknek az idiótáknak a kihasználását. Imádnak ugyanis kölcsön adni olyan kormányoknak, akik cserében hajlandóak úgy eltékozolni a családi ezüstöt, hogy még ők fizetik a szállítási költséget is.

Na ezekről kéne végképp leszokni.

Tovább..

IMF go to hell

A függetlenségükért küzdők, a világ bármely pontján, ha valakit el akarnak zavarni a hazájukból, általában a „go home” kifejezést használják – amit mindenki megért. (Kivétel talán azokat, akiket éppen elküldenek a fenébe.) A transzparensekre manapság az „USA” és a „French” szavak kerülnek a leggyakrabban, de a top 5-ben találjuk az IMF-t is. Kiknek valójában pontosabb, ha azt üzenjük: a pokolba veletek! Mert az IMF-nek nincs hazája. Se istene, se hazája...

Nálunk már pakol az IMF. Augusztus folyamán elköltöznek Budapestről. Hogy Matolcsy kitessékelő levelének, vagy az éppen lejáró mandátumnak köszönhetően – nehezen eldönthető. Talán mindkettőnek szerepe van benne. A lényeg, hogy a kormány addig játszotta a csiki-csukit, hogy okafogyottá vált a Nemzetközi Valutaalap jelenléte. A felvett hitel kifutóban van (még az is lehet, hogy Magyarország hamarabb törleszt), új pénzügyi csomag nem lesz – így szépen szedi a sátorfáját az IMF. Megy a budapesti helytartó, a pimasz ukrán luvnya, a ballib magyar sajtó szupersztár-vészmadara, Irina Ivascsenko is (a mémen ottan ül kérem középen!) Mi pedig vágjuk a centit!

Mivel általában rövid távú a politikai emlékezet, így nem árt felidézni, hogy a legutóbbi IMF hitelt Gyurcsány kérelmezte és a Bajnai-kormány költötte el. Nem fejlesztésre, nem beruházásra kellett, hanem az elkúrt politika okozta csőd elkerülése volt a cél. Az akkori morális viszonyokra jellemző, hogy a hitelt adó Valutalap vezetője a kurvapecér Dominique Strauss-Kahn (DSK), a kérelmezők pedig a hazudozós öszödi-rém és a költségvetést meghamisító Veres János pénzügyminiszter voltak. Aktuális hír, hogy DSK-nak ismét bíróság elé kell állnia „csoportosan elkövetett üzletszerűkéjelgés” vádjával, ami egyébként több kurvával való kefélést jelent.

A gyanú szerint ráadásul olyan nagy európai multicégek fizették a cechet, amelyeket az IMF támogatott a különböző privatizációk során. No persze, most mondja valaki, hogy ez nem korrupció. Hogy az IMF fő célja az ENSZ által megfogalmazott globális pénzügyi stabilitás és a gazdasági fejlődés elősegítése...

Ha kurvázás miatt is, de örömmel vettük a hitelező intézmény egykori vezetőjének vád alá helyezését, de továbbra is várjuk a hitelt kérők elszámoltatását is.

Az akkori hitelért (20 milliárd euró) cserébe nagyon sokat kért az IMF, amit Bajnai Gordon készséggel meg is adott. A megszorító csomag része volt többek közt, hogy két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, illetve megszüntették a 13. havi illetményt; csökkentették az önkormányzati támogatásokat, ami rövid távú eladósodáshoz vezetett; előre hozták a nyugdíjkorhatár felemelését és nem fizették ki a nyugdíjkorrekciót; 10 százalékkal csökkentették a táppénzt és két évre befagyasztották a családi pótlék összegét. A gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt Bajnainak köszönhetően; továbbá felfüggesztették a szocpolt; kivezették a gázár- és távhőkompenzációt. De csökkentették az agrártámogatások nemzeti kiegészítését is és 20-ról 25 százalékra nőtt az áfa. Ezt nevezi egyébként ma az ellenzéki miniszterelnök-jelölt „szakértői” politikának.

Ha minden jól megy, akkor még a nyáron repül az IMF. Ha nem, akkor is az év végén. De nem mindenki ilyen szerencsés a régióban. Romániában ugyanis már a második szerződésére készülnek. A mostani IMF elnök, az egyébként még francia pénzügyminiszterként hivatali visszaéléssel gyanúba keveredett ChristineLagarde asszony szerint nagy szüksége van Romániának a hitelre. Bukarestben, a román energiapiac liberalizálásáról, a hatékonyabban működő állami vállalatokról, a pénzügyi egyensúly megőrzéséről beszélt. Továbbá az egészségügyi szektor hatékonyságát kritizálta, mert szerinte az elmúlt évtizedben sok pénzt „öltek” bele. És még mielőtt elfelejtenénk: kiemelte, hogy fontos lenne a bankokösztönzése a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelezés növelésében. 

Szegény románok nem ismerik még pontosan az IMF nyelvezetét? Nem értik, hogy mit jelentenek a Valutalap szerint ezek a mondatok?

Nos, akkor álljon itt egy rövid szótár, amit a magyarországi tapasztalatokból merítettünk. A „szerkezeti reform” gyakorlatilag „megszorítást”, a lakosságot sújtó szociális intézkedéseket jelent. Az „állami vállalatok hatékonyabb működése” „privatizációt”, amelyben majd az IMF csókosai kerülnek előnybe. A „bankok ösztönzése a hitelezésben” az IMF nyelvről lefordítva annyit tesz, hogy a pénz jelentős részét a bankoknak kell odaadni. Az „energiapiac liberalizálása” viszont nem szorul további magyarázatra. Legalább ebben az egyben őszinte volt Lagarde asszony. Ahogy Magyarországon is történt – zömében francia, német és más nyugat-európai cégeknek játszották át az energiaszektrot és a közműcégeket. Szegény románok és erdélyi magyarok...

Tovább..

Exmenek Budapest felett

Konrád György, Per Nyhlom, és Tomás Sedlacek arca megereszkedett az elmúlt napokban. Nem ment nekik a fogalmazás. Amit késő éjjelig virrasztva összeraktak, reggelre kelve merő zagyvasággá változott. Hát hogy lesz ebből Európai Charta? Ráadásul álmatlanságban is szenvedtek. Per Nylom péládul arról panaszkodott, hogy álmában megjelent az Orbán Viktor, és kiharapdálta a demokratikus mondatokat a szövegből. A Konrád is a Viktorral álmodott, csak ő azt látta, hogy az ország burkoltan faszista miniszterelnök szalonnát szeletel az okiraton és összezsírozza azt. A Szedlacsek meg álmában egy méhecske volt, de aztán jött az Orbán az összegöngyölt kartával, és le akarta őt csapni. Ennek a fele sem volt tréfa… Nincs még veszve minden, csapott a homlokára Per, és majdnem magára öntötte a kávét. Szólítsuk Európa szuperhőseit, az Exmeneket!

José Manuel Barroso épp rendes évi szabadságát töltötte. Ilyenkor hazautazott Liszabonba az anyukájához, és Mao Ce Tung műveit olvasgatta. Ám hirtelen a mellkasára tetovált vörös csillag bizseregni kezdett. Azonnal tudta, mit kell tennie, hisz ő csak a hétköznapokban volt az Európai Bizottság elnöke, valójában ő volt Anarchoid 1.0 Béta, az EXMEN. Mikor anyukája belépett a szobába, hogy Józsikám, készen van a buritó, már csak hűlt helyét találta.

Daniel-Cohn Bendit épp Berlin egyik parkjában üldögélt, galambokat etetett, és vágyakozva figyelte a játszadozó gyermekeket. Váratlanul furcsa, szorító érzés tört rá alhasi tájékon, ami csak egyet jelenthetett. Ő ugyanis csak a szürke hétköznapokban volt az Európai Szabad Szövetség társelnöke. Valójában azonban ő volt Greenpower Man (a barátainak csak Spanky Boy), az EXMEN, és Európának szüksége volt rá. Gyorsan keresett egy kindergartent, ahol átöltözhetett…

Viviane Reding el volt keseredve, mert a hétvégén elmaradt a titkos találkozó a Bildberg-fiúkkal, és feleslegesen púderezte ki magát. Már majdnem felsóhajtott - megint minek vettem szexi fehérneműt, ha senki nem tépi le rólam - de akkor megcsörrent a metszőfogába épített jeladó, és háromszor egymás után leadta a Family Frost szignálját. Vivi ugyanis csak a hétköznapokban volt a Jogérvényesülés, Alapvető jogok és Uniós Polgárság Bizottság alelnöke. Mert valójában ő volt Frau Supa-Euro, az EXMEN.

A három jóbarát már a három Napnyugati Fogalmazó előtt állt, akik afféle irányítótestület szerepet töltenek be az Exmeneknél, gondolatokkal látják el őket, mikor megérkezett a csoport negyedik tagja, a titokzatos barát, aki egy idegen kontinensről érkezett. Ő volt IMF-Men. Valódi arca még Redingék előtt is ismeretlen.

Szabad Piac! – köszöntötte őket Szedlacsek. Fékek és Ellensúlyok! – zengték kórusban a szuperhősök. Küldetésünk van a számotokra! Orbán Viktor országa veszélyezteti a kartát! Cselekednetek kell! Volna néhány jó tanácsom… - kezdte volna Konrád, de gyorsan leintették, mert a hangja olyan megint olyan álmosító volt, mint amikor saját felolvasásában elhangzó önéletrajzi hangoskönyve több tömegbalesetet okozott.

A négy szuperjóbarát elrepült hát a Magyarországra, ahol a pusztán találkoztak egy gémeskút mellett álldogáló magyar hülyeparaszttal. – Szabad Piac! – zengte Anarchoid – Jól hallottuk, hogy maguknál nincsen demokrácia? – Há’ nállam momentán nincs egy darab se – nyúlt a zsebébe az ostoba magyarparaszt – talán a nemzeti dohánybótba tessék megkérdezni, ahol ni, a szürkemarha mögött, a mangalicáktól egy kicsit még idébb. – Mondta a műveletlen magyar bukóparaszt.  Spanky Boy már a 18-as karikán megbotránkozott, de amikor meglátta a boltot belülről, így kiáltott – Barátaim! Itt csak három euró egy doboz cigi, a burzsoá édes anyjukat ezeknek a magyaroknak… Ne szívd mellre, adok rá kölcsön! – mondta IMF-Men hazafelé menet, de Spanky Boyhoz nem lehetett szólni.

- Valóban szörnyű a helyzet - mondták a bölcsek - de van rá megoldás. El kell árasztani Orbanisztánt demokráciával. Végre bevethetjük titkos fegyverünket, az Instant Demokrácia Port! Mi hárman itt beszélni fogunk, kántálni, szónoklatokat intézni a növényekhez és az erre kószáló őshonos állatokhoz. A demokráciáról. Illetve, mivel nagyon szeretnünk beszélni, mindenféléről, de érinteni fogjuk a demokráciát is. És, amikor már habzani látjátok a szánkat, fogjátok föl a nyálat, amelynek buborékjain ott csillog majd a szivárvány, és abból elkészíthetitek a Demokrácia Instant Porát! – mondták. És így is lett! - Csak egy kicsit káposztaízű - mondta Anarchoid - és hirtelen úgy megkívántam a zsírszegény, gluténmentes német kamamber lájtot. Mégsem lesz ez így jó… Frau Supa-Euro – vonták kérdőre a szupernőt - maga porította! Nem kevert még bele valamit…? Ezerszer Megmondtam már, hogy szupa-ojro, nem EURO - ordította Frau - ezt ez az egész rohadt ojrópa képtelen helyesen kiejteni. És fogadja el Anarchoid, hogy enélkül a káposztaíz nélkül a mi Ojrópánknak lőttek…

Tanakodtak egy sort, és fölosztották a feladatokat, hogy mindenkinek megérje. Az egyik ország legyártotta, a másik csomagolta és raktározta, a harmadik meg a saját üzletláncaiban árulni kezdte. IMF-Men meg adott rá kölcsön. Így jutottak el Európa termékei Orbanisztánba, telis-tele a liberális nyálból készült instant demokráciával. Volt ott Demokrácia-Kolbász Németországból, és Demokrácia-Lightmargarin Németországból, és Demorkácia-Ömlesztett sajt Németországból, és Demokráciadinnye Portugáliából. Sőt volt még Együtt2014 párosvirsli is egy idegen kontinensről, importárú felirattal. Húst nem tartalmazott.

A négy szuperjóbarát pedig boldogan körözött a demokratizált Orbanisztán fölött, sőt a már cseppet sem durcás Spanky Boy még néhány Európa alakú jóságpor-felhőt is púzott az égre. A Három Napnyugati Bölcs azonban még azóta is a Karta megírásának gondjától szenved. Mert amit késő éjjelig virrasztva összeraknak, reggelre kelve merő zagyvasággá változik.

Tovább..

Tizedelés Cipruson - ki is az unortodox?

Ciprus mély költségvetési válságán Brüsszel és az IMF párját ritkító unortodox döntéssel segítene. A bankbetétek közel tíz százalékos egyszeri illetékkel sújtása korábban sosem látott bankpánikot okozna az eurózónában. A magyar kormány 2010-ben döntött a kötelező magánnyugdíjpénztárak államosításáról. Az évek óta veszteségesen, s azt megelőzően is pazarlóan működő rendszer veszélybe sodorta a teljes magyar nyugdíjrendszer biztonságát. Amikor a kormány lépett az ügyben, s visszavette az ügyfeleket az állami rendszerbe, hosszú távra megalapozta az ő biztonságukat is. A nyugdíjat ugyanis nem elvette, hanem éppenséggel megvédte egy felelőtlenül kialakított rendszertől. Azonban az eurokraták és a hazai ellenzék mindjárt a magántulajdon szentségének megsértésével vagdalkozott. Holott ha jobban megnézzük inkább a pénzintézetek erkölcstelen viselkedése volt, ami ezt veszélyeztette.

Eltelt alig több, mint két év. Az európai válság csak nem akar csitulni, bár éppenséggel pont Magyarország egy a kevesek közül, akik sikeresen meg tudták őrizni stabilitásukat az IMF nélkül is. Ciprus azonban nagy bajban van. Az offshore számláiról elhíresült országban komoly költségvetési problémák adódtak. Mi erre a „segítő” kezek válasza? Sújtsa a kormány egyszeri illetékkel a bankszámlákat. Szimpla rekvirálás. Az első verzió brutálisnak tűnik, hiszen minden, még a 100.000 euró alatti betéteket is 6,75 százalékkal vágnák meg, az afölöttit pedig 9,9 százalékkal. A második verzióban már csak a 100.000 felettieket sújtanák, ámde 15 százalékkal! Hogy egy kicsit közelebb hozzuk, valaki élete munkájával összespórol mondjuk a gyermekeinek egy házra vagy egy-egy lakásra, erre jön a kormány és az én megtakarított 30 milliómból, amiért keményen megdolgoztam, lenyúl szó nélkül 4,5 milliót.

Ez a sarc pont azt érné el egy pillanat alatt, ami miatt az IMF éppen másokat szokott fenyegetni: bizalomvesztés, csődhullám. Összeomlik a bankrendszer, s ezen keresztül a gazdaság is. Képzeljük el, hogy az eddigi sikertelen megszorítások után, hogyan pattanhat ki ilyen ötlet fejükből? Most akkor ki is az unortodox?

S mindez még csak a jéghegy csúcsa. Emellett bevezetnék a 25 százalékos kamatadót, emelnék a társasági adót és így tovább. Ciprus így kiváló példája, s állatorvosi lova lehet az IMF munkásságának. Azt hiszem bebizonyosodott, milyen jól is jártunk, hogy nem adtuk el magunkat ilyen olcsón.

Tovább..

IMF-mentes övezet?

Vigyázó szemeteket Ciprusra vessétek: ott fortyog ma a nemzetközi pénzügyi szervezetek csúcsra járatott boszorkánykonyhája. Alig pár hete van új elnöke Ciprusnak, de máris zsarolást emleget. Azt mondja, az IMF-EU-EKB hármas szabályosan megzsarolta a miniállamot: vagy csőd, vagy "megmentik" a bankokat és Ciprust.

A mentés azonban nem kifejezetten hétköznapi, nem arról van szó, hogy a nemzetközi szervezetek kölcsönt nyújtanak a bajba jutott bankoknak, nem. Ehelyett a nemzetközi szervezetek azt találták ki, hogy a ciprusi bankbetétesek pénzére teszik rá a kezüket. 100.000 eurós megtakarítás felett 9,9%, az alatt 6,75% lenne az elvonás, vagyis a büntetőadó mértéke. Az 500.000 eurónál nagyobb betéteket pedig 15%-os büntetőadó terhelné.

Mit jelent ez? Az EU-IMF-EKB hármas a ciprusiakkal, a ciprusi magánszemélyek pénzén menti meg azokat a bankokat, amelyek megrogytak a görög válság miatt. Vagyis más, magánszemélyek pénzéből mentenének meg a hibás befektetési döntéseket hozó bankokat.

Ne legyen kétségünk, ha Magyarországon is megtehetnék, hasonló kreatív ötleteik lennének: vegyük el az emberek pénzét,. és adjuk oda a bankoknak. Vegyük el az emberek hosszú évek alatt felhalmozott megtakarításait, és adjuk oda a bankoknak. A hazai baloldal pedig tapsikolna örömében.

Mondjanak bármit, papoljanak bármit is a jogállamról, az alkotmányosságról, ha a baloldal kormányozna, újra ránk hívnák az IMF-et, és hűségesen azt csinálnák, amit diktálnak nekik. Gondoljunk csak bele, mit jelentene, ha a takarékbetéteinket, a bankbetéteinket, a lekötött betétjeinket bontogatná az IMF, állami közreműködéssel, ahogyan Cipruson is: amíg a pénzeket nem emelik le, nem nyitnak ki a bankok, vagyis az egyszerű embernek esélye sincs kimenekíteni az IMF karjaiból a pénzét.

A fejlemények miatt mára mindenkinek világos: a tét továbbra is az, maradunk-e IMF-mentes, diktátum-mentes övezet, megállunk-e a saját lábunkon, dönthetünk-e a saját pénzügyeinkről mi magyarok nyomás nélkül, vagy a baloldal - ahogyan régen az oroszokat - egy esetleges választási győzelem után majd az IMF-et hívja ránk, akik szabad rablásba, zabrálásba kezdhetnek az országban.

Tovább..

És ezt így most hogy? - HaHaHa IMF!

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint túl sokat költ a kormány oktatásra, ezért fog elszaladni a 2013-as hiány. Egészen a legutóbbi napokig viszont mást sem lehetett hallani a független és befolyásmentes hallgatói-oktatói-hálózati szervezetektől, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az oktatásnak. „És ezt így hogy?” – kérdezhetnénk tornóczkyanitásan. 

Azt írja legfrissebb jelentésében az IMF, hogy „a hiány 2013-ban várhatóan eléri a GDP 3,25 százalékát. A magasabb hiányt (részben) az oktatási kiadások magasabb mértéke okozza”. Elkezdek gondolkodni. Eszembe jutnak a tavaly decemberi sorozatos diáktüntetések, a hirtelen gombamód a földből kinövő, a hallgatókat önjelölt módon képviselni akaró hálózatok. A Humán Platform, a Hallgatói Hálózat, az Oktatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért, a Szülői Hálózat, a Diáklázadás a Nemtoménmiért – ennyi hálózat az összes le Carré-kémregényben nincs, nem hogy egy közepes méretű európai országban.

És a végén mindenki összeáll majd egy péppé...

És a követeléseik, hát persze! Azok is eszembe jutnak! Hiszen a vélemények nyílt és kontrollált elnyomására építő orbáni rezsim „lakájmédiája” beolvasta őket élő, egyenes adásban. Azokat a tüntetők elmondhatták a Fővám tértől kezdve az Astorián át a Kossuth térig – hiszen a szabadságjogokat lábbal tipró narancsuralmi diktatúra biztosította a gyülekezéshez és vélemény-nyilvánításhoz való szabad jogot. „Harmadszor: állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!” – szólt a dörgedelmes követelési lista egyik hangsúlyos pontja, melyek mellett olyan, előbbihez hasonlatos „konkrét, jól megfogható” követelések is szerepeltek, mint pl.: „követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!” Az volt a baj – persze azon kívül, hogy egyáltalán jobboldali kormány van hatalmon –, hogy túl kevés pénz jut köz- és felsőoktatásra. Hogy az állam csak elvon és forrást kivon. Az persze nem számított, hogy a kormány megkezdte az oktatási intézmények adósságrendezését, a különböző kapcsolódó pályázatoknál az uniós önrész átvállalását, a számos egyetem által korábban teljesen ráfizetésesen megindított PPP-konstrukciók felülvizsgálatát. Nem számított az sem, hogy a 2012. évihez képest 24 milliárd forinttal több  fog jutni felsőoktatási 2013-ban. Az sem, hogy végül csak sikerült (rész)megállapodni a hallgatók legitim érdekképviseletével, a HÖOK-kal és lesz mindenhol államilag finanszírozott férőhely – összesen legalább annyi, mint 2011-ben, azaz minimum 55 ezer. Nem. Csak az volt a fontos, hogy alteros-’68-as, lázadós pozícióból basztassuk a kormányt. Ha ehhez még rendelkezésre állnak Soros Györgyhaverjainak  kommunikációs tanácsai – annál jobb.

Erre jön az IMF és azt mondja, hogy túl sokat költünk oktatásra, ejnye. Nyessünk meg, csökkentsünk, mert ez így túl sok! Kezdem úgy érezni, hogy jelen esetben a kormány a viccbeli nyuszika, mert ha van rajta sapka, ha nincs… Ugye ismerős? 

Tovább..