Franchise demokrácia

Kövér Laci nekiment McCainnek, az MSZP bocsánatot kért a Néptől. Vannak itt fejlemények kérem. A magyar kormány most már beszólogathat Amerikának, köszönhetően annak, hogy az eredeti casus belli (félig) okafogyottá vált, lévén Putyin úgy döntött a törökökkel zsarolja be az EU-t, és nem lesz Déli Áramlat. Aztán az EU dönthet: olcsó gáz a törökökön át, vagy drága palagáz az amcsiktól hajón, ha egyáltalán az reális opció. Az MSZP-nek se nehéz beszólni lazán: a „három választás zsinórban” szöveg több mint legitim.

Több okos elemzés is megjelent arról, hogy miként alakul manapság a világ (és ezt követően az országos) politika, és hogy ebben mi milyen szerepet foglalunk el annak köszönhetően, hogy Magyarország lehet picike, meg elszigetelt, de mégis csak ott tesped egy nagy globális útelágazódásban (mégse olyan nehéz szó.) Azt láthattuk az utóbbi hónapokban, hogy azon túl, hogy Amerika már nem köntörfalaz, elkezdődött a franchise-demokrácia kiépítése. Ez valami olyasmi, mint ami 1948-49-ben a „népi demokrácia” volt, amit a Szovjetunió bootolt fel a puffer-zónában. Egy kis „hírecske” következzék:

„A közelmúltban fellelkesített annak a több ezer szlovák állampolgárnak a látványa, akik utcára vonultak, hogy kifejezzék a korrupció miatt nemtetszésüket” 

-írta kedden az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete a november 25-i tüntetésre utalva. Theodore Sedgwick a nemzetközi korrupcióellenes nap alkalmából tette közzé nyilatkozatát. A diplomata úgy fogalmazott, „a szlovákiai sajtó rendszeresen foglalkozik hivatali visszaélésekkel, de csak néhány kormányzati tisztségviselőt ítéltek el korrupció miatt az ország függetlenné válása óta”. A nagykövet szerint, „amíg ezek a személyek szabadon vannak, tovább virágzik a korrupció, ami a kormánnyal szembeni közbizalmat is aláássa”.

Nyilván teljesen véletlen, hogy hirtelen az egyébiránt baloldali szlovák kormány pont olyan mocskos korrupt lett, mint a jobboldali magyar, vagy a szintén baloldali román. Vagy a jobboldali cseh, és folytathatnánk a sort, de szemmel láthatóan mindegy ki kormányoz, ha az amcsik úgy gondolják kellene egy baráti rezsim a vonatkozó csatlós helyett. Nos amikor ezen a ponton Tóbiás József, aki valamiféle westernfilmes „last man standing” alapon épp az MSZP-nek nevezett komcsi hagyományőrző egyesület elnöke sikítva korrupciózik, láthatjuk: nagyon szeretnének ők lenni a baráti rezsim. Mert rezsimnek lenni tök jó, és 1948 óta mindig ők a rezsim, kicsit frusztráló lehet, hogy most épp valami másik banda tolja nyélen a posztkádárizmust, ami alaphangon az ő franchise-uk.
Sajnos srácok, ez nem fog összejönni.

Mert amikor a második mondatotokban felvázoljátok a „hatalomszerzés ötéves tervét” kb. olyan lelkesen, mint Rákosi elvtárs az újjáépítést, Amerika és a magyar polgárok is látni fogják,hogy lehet az életkorotok fideszes, de az agyi tekervények jó kis old school komcsi módon járnak. Programalkotás két év múlva! Nagyon jó lesz, lévén nyilván tudjuk most itt, 2014-ben, hogy 2016-ban mi lesz jó 2018-ra. Tipikus baloldal-fail már a nagy lelkesedés első napján, abban a megszentelt percben, amikor elméletileg szavazói harmadát vesztette el a Fidesz.

Ilyen körülmények között EGY DARAB szimpi, érvényes mondat elég lenne Tóbiásnak, hogy legalább egy kósza százalékkal feljebb tudja tornázni a tömegdemokráciában mindenható igazsággá lett népszerűségi mutatóját.

Csak hát nem megy neki, amit valljuk be, kevéssé bánunk. Sajnáljuk szegényt, hogy olyan kis béna, hogy még a legaljább proli szinten sem érti az országot, amiben él, és a Hangulat presszó törzsközönsége szemmel láthatóan a spirituálisan megújult, kedvenc 5 szerzőjét folyamatosan újraolvasó Vona Gábor szövegét komázza, amikor épp morcos a Vityára, tehát valójában a jobboldalon belül rendeződik át a Nép. Szemmel láthatóan a magyari szarik arra, hogy épp Tóbiás mekkorát nyal McCainnek vagy az egyéb amcsiknak, akik szemmel láthatóan politikai oldaltól függetlenül csapatják a korrupció dumát a cordon sanitaire országaiban sorra buktatva a kormányokat.

Mert most épp ezt tolják.

Csak azt nem vágják, hogy ezt a témát, miszerint „a legjobb, ha úgy éltek, mint mi mert ti szarul éltek úgy, ahogy teszitek” épp a szovjet érában tolták egészen 1990-ig. 25 év ide vagy oda, nem volt olyan rég ez, hogy meghatározó generációk ne emlékezzenek arra, hogy néz ki, amikor a valósággal szemben valaki azt akarja bizonyítani, hogy valami nem úgy van, mert inkább úgy van, ahogy azt ő szeretné, hogy legyen. Ez pedig a kormány számára is megfontolandó, amiben eddig leginkább azt szerettük, hogy alapfelfogása megnyugtatóan realista volt a korábbi légboxoló baller szerencsétlenkedéshez képest. Az mindenesetre érdekes, hogy miután kiderült, hogy az orosz gáz a törököknél fog végetérni, máris megy a tüntetés a török sajtószabadságért.

Nálunk meg amolyan megkésett módon, kicsit egy elcseszett afterparty hangulatát árasztva vonulgat a feldühödött nép, miközben legerősebb pártjuk a szocialista tolja tovább a korrupciós demokratikus szöveget. Hát… ennyit tudnak hozzászólni ők is az ország valóságához. Egy azonban biztos: 2018-ban az fog nyerni, aki előbb talál kapcsolatot a szomorú magyar valósággal. Hát ez van.

Tovább..

Egy keresztényiszlamista keményköcsög

A Jobbik kulturális katyvasza eddig is nehezen volt emészthető, néha csak simán gyomorforgató, máskor annyira zavaros volt, mint az ottfelejtett bogrács alja a Duna parton. Nehezen lehetett követni a párt, de leginkább Vonagábor gondolatainak cikázását az iszlám és a keresztény közötti transzcendens térben. Azonban néhány napja pont került a hitbéli viták végére. Ahogy egy török kommentelő találóan megjegyezte Vona Facebook oldalán: „TURKEY+HUNGARY=TURAN!”. Ilyen egyszerű tehát a képlet, tehát ha összeadjuk a törököket és a magyarokat, akkor kijön az Athletico Madrid középpályása. Végre mi is BL döntőt játszottunk…

A komment egyébként Vona új borítóképe, a Gábriel arkangyalt ábrázoló fotó alatt lelhető fel. A bejegyzés egy Franciaországban élő iszlám-mániás török bevándorlótól származik. Egy másik megjegyzésben, a  Turkish Streets elnevezésű brigád tovább szövi Gábor álmait: „Turkiye+Hungary+Azerbeycan+Turkmenistan+Uzbekistan+Tatarstan+Kazachkstan +Kyrgyzistan = Turanic union!”. Kb., mint az ISIS.

Na, ez aztán a megalapozott geopolitikai válasz a 21. század kihívásaira…

S mintha Vonagabi rajongói FB oldala is ezt a képletet erősítené. Ugyanis a borítókép a Hősök terén álló, Zala György által tervezett és kivitelezett Gábriel arkangyalt ábrázoló szobor látható. A főangyal kezében pedig jól látható a kettős kereszt és a Szent Korona. (adunk egyet a magyarkodásnak!) Mindez előtt pedig azt a kis képet láthatjuk Vonáról, amely Isztanbulban készült – egy mecsettel a háttérben (egy puszi az iszlámnak is!). Az megint más kérdés, hogy ez a keményköcsög beállás kinek szól. A keletnek vagy a nyugatnak. Az biztos, hogy a Trainspottingból Begbie az ilyeneknek szokta feldugni a dákó vastagabbik végét, nem véletlenül nem utazott el Skóciába ünnepelni a kiválást maradást.

Visszatérve a szimbólumrendszerre: a Szent Koronát tartó főangyal mögött valójában egy mecset van. Ez aztán a szimbolikus politikai üzenet!

A tisztánlátás végett fontos megjegyezni, hogy Gábriel arkangyal nemcsak a keresztény kultúra egyik fontos alakja (Lukács evangéliumában Isten hírvivője), hanem az iszlámban is kitüntetett szerepe van. Ugyanis Mohamed prófétának a Hira hegyen jelent meg többször is a főangyal, hogy aztán majd húsz éven keresztül adja át neki Isten szavait. (A hagyomány szerint ezekből a látomásokból születik majd az Iszlám szent irata, a Korán, mikor a tanítványok lejegyzik a próféta szavait.) Azaz Mohamed tanítása Istentől származik, amelyet a hagyomány szerint Gábriel főangyal közvetített.

Szóval tisztul a vallási, kulturális, ideológia katyvasz a szimbólumok szintjén is. Vonagabi borítókép választása, azaz a főangyal szobra, egyszerre elégíti ki az iszlám-rajongókat, illetve a „magyarkodókat” is. Ugyanakkor nem keseríti el végleg a Jobbik keresztény szavazóit sem. Zseniális választás!

Most már csak két kérdés maradt, amit továbbra sem értünk.

Miért akarja Gabi a Szent Koronát átvitetni Székesfehérvárra? Értjük, hogy koronázási város, stb – de akkor is? Miért fontos ez most az önkormányzati kampányban?

A második kérdés viszont annál húsbavágóbb! Mikor Vona hívószavára, a „Kellesz a hazának! Iratkozz fel, hozzuk el együtt a szebb jövőt!” jelszó alatti regisztrációra kattintunk a Jobbik honlapján, akkor vajon melyik ország, nemzet szebb jövőjét támogatjuk? Vajon melyik „hazának” kellünk? A turáni uniónak?

Tovább..

My name is Béla. Kovács Béla

Ha igazak a vádak, miszerint Kovács Béla (alias KÁGÉBÉLA - copyright Gazda Albert), a Jobbik európai parlamenti képviselője valóban kémkedett az oroszoknak, akkor Dunának mehet az egész Jobbik vezetése. (Jól hallották: nem a Dumának, hanem a Dunának!) Elnököstül, frakcióstól, mindenestül. Vonával, meg a Novák házaspárral együtt. Nekifuthatnak egyenest a parlamentből. Nincs is túl messze onnan. Mert ha tudtak róla, hogy kémkedik ez a rosszarcú csávó, akkor szégyenükben; ha meg nem, akkor ökörségükben.

Mert „ügy” ugyan csak most lett, de a gyanú… nos, az bizony már ezelőtt is bőven megvolt.

Mert ki a fasz az a Kovács Béla? – tehetné fel a politikában kevésbé tájékozott honpolgár, de még a jobbikos szavazó is a kérdést. Mert Vona mellett hallottak már ugyan a nagyszájú, vagány kis Baló Györgynéről Morvai Krisztináról, meg a Balczóról is (bár az előbbiről sem mindenki tudja, hogy gyermekeinek apja az a Baló György, aki évekig volt úgy a képernyőn, hogy nemcsak brutálisan ronda, de még beszédhibás is; míg az utóbbit gyakran keverik az olimpiabajnok Balczóval), de ki a franc halott már Kovács Béláról?

Pedig nem akármilyen életútja van a rosszarcú csávónak. Igazi kalandor, amolyan James Bond figura. Bár „sármja” csöppet sem éri el semelyik 007-es ügynököt megformáló színészét (még a legrondábbnak vélt Daniel Craig jóképűségét sem), annyiban azonban mindenképpen hasonlít a híres film főszereplőjéhez, hogy életének legfontosabb színterei Japán és Szovjetunió voltak…

Kovács Béla, aki a Japán nagykövetségen dolgozó magyar gondnok egyik gyermeke, már fiatalon Tokióban járhatott iskolába. Becsülettel meg is tanulta a nyelvet. Majd politológiát hallgatott. A hetvenes évek végérő, a nyolcvanas évek elejéről van szó – mikor még oly nehéz volt kijutni nyugatra, s mikor még a tokiói nagykövetség karbantartója is MSZMP káder volt.

Majd családi és elvbéli indíttatásból Moszkvában tanult tovább. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe nyert felvételt, ahol „közgazdaságtant” hallgatott. (Bár az oroszok is csak „a diplomataképzőnek” becézik ezt az iskolát, mindenki tisztában van vele, hogy itt okították ki a Szovjetunió által, a világ minden tájára szétküldött kémeket) És még mindig csak 1986-ot írunk. Még működik a KGB, még mindig a Szovjet Kommunista Párt irányítja a félvilágot. A Béla meg a moszkvai diplomataképzőre jár…

No már most, ha ezek a tények, azaz Béla Bond titokzatos előélete nem ébresztett gyanút 2006 környékén a Jobbik vezetőiben, akkor ugyan mi lehet az az ok, ami miatt elhajtanak valakit a pártjuk környékéről?

Bár a Jobbik is igen megosztott volt kezdetben Kovács Bélával kapcsolatosan. A régi elnök el akarta zavarni, de Vona mindvégig ragaszkodott hozzá. Hisz ekkoriban Vona – még Zázrivecz – Gábor feladata volt a pártban, hogy kiépítse a szakpolitikai kabineteket. Így Béla ugyan nem kerülhetett az elnökség közelébe, de megkapta, az akkor még igencsak súlytalan külügyi bizottság vezetését. Aztán tejelni kezdett. Magánemberként nyomta a pénzt a pártnak. Mindezek ellenére azonban, a valódi politikai karrierje csak azután indult be, hogy Vona lett 2006 végén a Jobbik elnöke. Mert mindjárt maga mellé is vette, mint amolyan „személyes”, bizalmi tanácsadó. Aztán Kágébéla elvitte Vonát és feleségét Moszkvába. Először 2008-ban, majd évről-évre többször is kiruccantak. Előadni, tárgyalgatni, ismerkedni, üzletelni (Kágébéla sose tagadta, hogy felesége orosz származású, illetve anyósán keresztül orosz üzleti érdekeltségei is vannak). És ki tudja még, mit csinálni? Tényleg? Mi a francot keresett Vona, egy nemzeti radikális, jobboldali párt vezetőjeként, egy gyanús, kémképzőben végzett alakkal Moszkvában? Mi a túrót akart a Jobbik az oroszokkal, egy olyan történelmi ballaszttal a nyakunkon, amit a szovjetek dobtak ránk? 

Bizony nagy kérdések ezek!

Mindenestre maradjunk egyelőre naivak! Biztos csak Borscs levest ettek, majd pirogot rágtak Béla Bond anyósának lakásán. Aztán leöblíttették egy kis Kvasszal, vagy éppen vodkával… No persze!

Mindenesetre a Jobbik nagy kockázatot vállalt be Kovács Bélával. Nagyon sok pénzt kellett ahhoz adnia, hogy 2010-ben, a hazatérő Balczó helyére őt küldjék ki az Európai Parlamentbe. És még nagyobbat, hogy a 2014-es választásokra, az uniós lista harmadik, azaz nagy valószínűség szerint befutó helyére tegyék. Bár jól látható, hogy kissé sunyítottak ez ügyben is. Ugyanis az óriás plakátjukon, az első öt helyen szereplő politikusból csak hárman (Morvai, Balczó, Staudt) meg még valami csínos kiscsajszi – aki gyakornoknak készül Brüsszelbe – szerepelnek csupán. Béla Bond nem. Pedig harmadik. Így a kérdés adja magát: vajon a botránytól félve, óvatosságból maradt -e le Kágébéla a plakátról, vagy pusztán azért, mert nem valami jóképű a faszi? (Mindenestre a kiscsajszi tényleg jobban mutat a plakáton.)

Most viszont ott tartunk, hogy a gyanúból komoly gyanú, majd vád. lett. Megtudtuk ugyanis, hogy a félelem nemcsak a politikai szemlélődőben, hanem a titkosszolgálatokban is él. Kiderült ugyanis, hogy évek óta komoly nemzetközi nyomozás folyik már Kágébéla után. Az eljárás pedig most jutott abba a stádiumba, hogy Polt Péter legfőbb ügyész diplomáciai úton megkérje az európai parlament elnökét, hogy függessze fel Kágébéla eu-s mentelmi jogát. Amely vizsgálat, állítólag és a Magyar Nemzet szerint is, azért indult hősünk ellen, mert az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tett bűncselekmény gyanúja miatt már évekkel ezelőtt.

A vád pedig, bár a szervek csak célozgatnak rá (minősített ügy lévén csak annyit mondanak, hogy kettőtől nyolc évig terjedő böri jár érte), mégis mindenki sejti már, hogy kémkedés lehet. Méghozzá az oroszoknak. Akik már tényleg ott vannak a Jobbik spájzában!

Azonban ha kiderül, hogy információkat adott át az unióról az oroszoknak ez a jóember, akkor miért hinné el a legelvakultabb orosz-buzi is azt, hogy ugyanezt nem tette meg a „magyar ügyekkel” kapcsolatosan is?

Tovább..

Vona: Dr. Jekyll és Mr. Hyde

Nézem-nézem a közvélemény-kutató intézetek méréseit, s csak ámulok és bámulok. Egyik szerint stagnál a Nagy Ellenzéki Összeborulás (NÖB), a másik szerint meredeken zuhan. A harmadik Fidesz erősödést lát, az előbbi csökkenést. Valamelyik szerint bejut az LMP, a harmadik meg állítja, hogy esélye sincs. Abban ugyan megegyeznek, hogy a Fidesz vezet, a NÖB a második, a Jobbik pedig szorosan ott nyomul mögötte – de abban megint ádáz vita folyik, hogy lesz-e kétharmad, nyer-e egyéniben a Jobbik, vagy hogy végül milyen arányok is lesznek az új választási szisztéma szerint majd a következő parlamentben.  Szóval ámulok és bámulok. Próbálom megérteni. Aztán látom, hogy a „tudományos politikai jósdák” mindenféle zagyva mérési módszerekről, hibahatárokról vitatkoznak – teljesen érthetetlen módon. Az arányok, a pártsorrend nagyjából hasonló, de minden más, a részletek – pontosabban az izgalmas részletek – csöppet sem mutatanak egységes képet.

Azt kell gondolnom – sajnos – hogy az egész közvélemény-kutatási játszma a kampány részévé vált. Tehát nem mérnek, hanem mérnek és manipulálnak. Megpróbálják befolyásolni az egész küzdelmet. Az egész közvélemény-kutatási disputa így számomra egy bullshit, egy nagy szarság!

Furcsamód, egyetlen dologban van azért valamiféle egyetértés. Méghozzá a Jobbik „visszaerősödéséről”. A párt ugyanis nagyjából elérte a 2010-es támogatottságát. Legalábbis számszerűleg. Hogy ez mit fog jelenteni gyakorlatban, nyilván függvénye annak, hogy a többiek hogy teljesítenek majd, illetve annak is, hogy egyéniben tudnak e körzetet nyerni.

Mindezek ellenére az is jól látszik, hogy ez a „siker”, miszerint a 2010-es szintre vissza tudták tornázni magukat, jól láthatóan nem a saját sikerük. (Amennyiben sikernek vesszük, hisz annak fényében, hogy győzni (!) akarnak, illetve van saját miniszterelnök-jelöltjük, s koalícióra sem akarnak lépni senkivel, a várható eredmény  megítélése igencsak kétes lehet.)

De miért is állítom, hogy nem a saját munkájuk eredménye, hogy a közvélemény-kutató intézetek egyöntetű véleménye szerint visszakapaszkodtak a 2010-es szintre?

A válasz pofon egyszerű. A Jobbik kampányát inkább jellemzi az útkeresés, az esetlegesség és néhol bizony a kapkodás is. A választópolgárnak pedig az jön le mindebből, hogy vagy a „kettős beszéd”, durvábban fogalmazva a „hazudozás” jellemzi az egész pártot; vagy pedig tényleg fogalmuk sincs, hogy milyen úton menjenek majd tovább. Bár amíg a szavazóbázis megvan – mért is kellene eldönteni ezt? Az erősödés pedig, pusztán a többi Fidesz-utáló párt bénázásnak köszönhető.

Nos, hogy a Jobbik egy hazug, „kettős beszédű” párt -e, amely a radikálisoknak zsidózik, a primitív embereknek cigányozik, míg a mérsékeltebb, tanultabb értelmiség felé inkább mutatja a fiatalos, ártatlan és szekértői arcát; vagy tényleg nem leleltek még rá a meghatározó hangra – szinte eldönthetetlen. A kérdés megválaszolását az olvasóra bízom. (Bár szerintem egyik sem éppen pozitív a Jobbik vezetőire nézve!) Inkább nézzük meg, hogy miben is nyilvánul meg pontosan ez a zagyvaléknak tűnő hazudozás, vagy útkeresés!

A Jobbik óriásplakátjai és főbb üzenetei jól tükrözik az eddigi állításokat. Mert ugye ott voltak a „Benettonos” plakátok az ősz végén. A fiatalok felé szóló, szivárványos, már-már liberális életvitelre hajazó üzenetek. No meg az a bizonyos kampányfilm, amiről mi is megírtuk, hogy szokatlan hangvételű volt. Amelyben fociztak, gitároztak és szaladgáltak az álmodozó arcú, színes pólójú fiúk és lányok. És semmi radikalizmus! Magyarkodás pedig nuku!

Aztán jött a „családi tűzhely” üzenete. Az az óriásplakát akció, melyben a társadalom minden rétegének szerettek volna üzenni. „A jobbikos szomszédok”. Nos, ez sem sikerült valami fényesen! A saját törzsszavazóit, a radikálisokat jobban kiborította ez a külcsín, mint az előző, „Benettonos”kisfilm. Mi is megírtuk, hogy a képet magát, valami béna, tehetségtelen marketinges készíthette, aki még arra sem figyelt oda, hogy a családfő kezében lévő bor, amiből éppen önteni készült kedves kis feleségének, fel sem volt bontva. Szóval olyan beállított, olyan művi volt – hogy azt már a saját kurucinfós kommentelők is igen csúnyán szóvá tették.

Mindezek után következett a „szebb jövőt, szebb jövedelmet!” – népi motívumokkal megspékelt  vizuális anyaga, amely a „szebb jövőt” köszöntéssel már kicsit visszakormányozta a Jobbik hajóját az elégedetlenkedő radikálisok irányába. Nyilván jól mérte a párt, hogy baj van – a puhány mondanivaló morzsolja a párt támogatóinak számát.

És végül elérkeztünk a „vezér” megjelenítéséhez. Amivel voltaképp semmi különösebb bajunk nem volna, hisz minden pártnak kell egy olyan vezető arc, aki „el tudja adni” a programot, illetve a pártot. Ott van Orbán, ott van Gyurcsány Mesterházy,  s végül íme, itt áll előttünk Zázrivecz Vona Gábor. A kampány finisében ki is kerültek ezek a képek az utcára. Kár, hogy Gábor arckifejezése igencsak cinikusra sikeredett, illetve a képünkbe mutogatás inkább hajaz az általuk is szapult hitgyülire. Mintha Németh Sándor szólítana meg, vagy Thomas Mann Cipolla figurája hipnotizálna minket.

Vona futtatásának másik elcseszett példája (a Mátyás Király szindróma mellett), hogy a Gyöngyösön lévő toronyház tetejére is feltették a nevét. A ház, amely Magyarország legnagyobb lakóháza (holtversenyben) igencsak szépen mutat a Vona-reklámmal. Szomszédok-szerű szocreál feelingben! Felkerült hát a király, a saját választókerületének csúcsára…

De minden gúnyolódás ellenére, valami akkor sem stimmel a vezérrel. Cinikusan néz és mutat ránk, miközben hipnotizálna minket; hol feminin-módon állatkákat simogat; hol Mátyás királyként járja álruhában az országot, amiről büszkén be is számol. Hol Gucci öltönyben szakmázik, hol gárdista egyenruhába, tetoválást villantva keménykedik… Szóval mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Vonának is van egy szelíd és egy vad éne.

A Jobbik – minden kétértelműsége, hazudozása, illetve kapkodó útkeresése ellenére – biztos bejutó. A gond csupán az, hogy a választási szisztéma és az összes parlamenti képviselők csökkenésének köszönhetően, ugyanolyan eredménnyel 12-16 képviselőt tudnak csak bejuttatni majd. Ami a 2010-es számhoz képest óriási zuhanás. (harmadolás legalább) Így több kérdés is felmerül. Hová lehet elhelyezni a parlamentből kizuhanó pártcsinovnyikokat? Mit fog szólna a kelet-magyarországi Jobbikos szervezetek nagy része, hogy a hátukon, ismét zömében budapesti ficsúrok (köztük a Novák házaspár két helyet is elfoglalva) menetelnek be ismét az országházba? És végül: a sok elégedetlenkedő radikálist végleg elveszíti-e Vona, vagy ráborul az egész hóbelevanc?

Mindenesetre egyelőre még – a többi ellenzéki párt még nagyobb bénázása és korrupciós ügyei miatt – ezzel a zagyvalékkal is képes tartani a támogatottsági szintet a Jobbik. De meddig?

Tovább..

Vona, a Jumurdzsák

Vona Gábor szerint az iszlám az emberiség utolsó fénysugara a globalizmus sötétjében. Vona Gábor egy magyar radikális és nacionalista párt vezetője. Egy keresztény országban, Szűz Mária országában, a Szent Korona országában. Ezek a fogalmak elvileg jelentenek valamit egy nemzeti radikálisnak. Elvileg. De nem a Vonának. Ő egy szellemi katyvasz. Egy elvi nonszensz. Ráadásul büszke is rá. Arra, hogy ő Európában az egyetlen radikális pártvezető, aki az iszlámnak nyal. Mi pedig mi másra gondolhatnánk, mint hogy pénzért teszi.

Ahogy régebben a pártvezetés is a legnagyobb ellenségünk hátsójában kereste a saját maga dolce vitáját. Persze könnyű és egyszerű azt hazudnia, hogy ő római katolikus. Krisztus azt mondta két fő parancs van: "Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes erődből” és „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Nem mond akkora marhaságot, hogy a globalizmus utálata fontosabb ezeknél. Csak a Vona mond ekkora marhaságot.

Nem akarnám Samuel P.Huntigton A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvével fárasztani a derék olvasót, de annyit elárulhatok, hogy a kötet tartalmához képest a Vona az ellenségünknek drukkol. Szóval ez a Vona gyerek nekem biztos, hogy nem keresztény, nem európai és nem magyar. Mert azért a Hunyadiak biztos furcsán köphetnek rá a mennyből. Zrínyi is a Vonára fenheti a szigetvári szablyáját. Alig várom, hogy a Vona tűzre vettesse az Egri Csillagokat, de avathatna Jumurdzsák emlékművet is. Buda 1686-os visszafoglalásának napját javasolhatja majd nemzeti gyásznapnak. A Mátyás-templom tornyába a soron következő kampányában ígérhetne egy müezzint is.

Nem tudom, valójában egy sima mezei jobbikos mennyire keresztény és mennyire magyar valójában. De ha csak egy kicsit, akkor villámgyorsan keres magának egy másik főtestvért a Vona helyet. Egy hagyományosan keresztény, magyar és idegengyűlölő vezetőt. Vagy legyen a Jobbik nyíltan iszlamista párt, idevágó jelképekkel és gondolatokkal. Ne falazzátok már ilyen pofátlanul a nemzeti köntört.

Tovább..

Horthy: szobor az embernek, aki ott se volt

A Jobbik szobrot állított Horthy Miklósnak a Szabadság téren. Magánterületen tette mindezt, pontosabban a Református Egyház területén, hogy konkrétak legyünk. A Hegedűs család által einstandolt Hazatérés templomának lépcsője lesz immár az, ahol Dániel Péter ügyvéd és a pesti ballik-brigád szokásos performanszát elő fogja tudni adni. Gratulálunk.

Arról polemizálni igazán, hogy Horthy érdemel-e szobrot, vagy sem, tulajdonképpen lényegtelen. Szerintünk inkább nem, mindjárt ki is fejtjük, miért. A jobbikosok szerint azonban igen, ami a Ballik szerint viszont ez világbotrány. (A ballik egy új, fiktív formáció, az akcióbaloldal, ami manapság gázrezsóra égett seggű bajnaisták és a begőzölt DK-sok baráti körét jelenti, akik napi szinten balhézzák szét a várost mindenki nagy örömére.) Teli torokból holokausztoznak, fehérterroroznak, sipítoznak, szörnyülködnek.  Szerintünk alapvetően egy plurális demokráciában, ha megdöglik a kutyám, akit nagyon szerettem, akár akkora síremléket tolhatok fel neki, amekkorát a világ nem látott. Más kérdés, hogy a szomszéd, akinek folyton a lábtörlőjére szart, mit tart az én édes kis Fifikém arany szökőkútjáról, de kit érdekel a szomszéd véleménye? Senkit. Ha őket ez ennyire felcseszi, az őket minősíti elsősorban. Minket az se izgatott épp ezért fel annyira az se, amikor ők és barátaik az MSZP székház folyosóján Naés Gyula államférfiúi méltatása közepette gyorsan odatoltak egy bronz büsztöt. Ízlések és pofonok. Kinek az ávós, kinek a tengerész.

Nem is az a kérdés, hogy szabad-e szobrot állítani, hanem hogy megérdemli-e.

Vona Gábor úgy gondolta, hogy Horthy Miklós akkora nagy ember volt, hogy azonnal szobrot kell állítson neki. Méltatta államférfiúilag, mint Mesterházy Horn Gyulát, és avatta is a fémet ezerrel, csak úgy suhant a lepedő. Furcsa logika: általában pont úgy méltatják a jobbikosok Horthy-t, mint a Ballikosok Kádárt: az ember, aki a szörnyű külpolitikai helyzetben képes volt meglépni a legkisebb rossz lépését. Ezen túl azonban általában az avatott és avató között vágyott szimbolikus kapcsolat is van: az avató szeretne azonosulni az avatottal. Az, hogy Mesterházy a zéró IQ-jával egy hasonlóan fejlett agyú karhatalmista munkásőr alkesszal talál közös hangot, azon ne csodálkozzunk. Similis similem gaudet. De mivel könnyes szemű Horthy ódákat már „rendes” fideszes-nemzeti háztartásokban is hallottunk, ideje a szobor kapcsán saját házunk körül is sepregetni.  Nézzük meg kivel is azonosul a Jobbik Gabija, és ki az, akit úgymond „védeni kell” mostanában a baloldali kommunista pribékek mocskos ármánya ellen. Mert ami alapján legtöbben viszonyulnak  Horthyhoz, az igazából annyi, hogy tökös csávó, aki rühellte a komcsikat. Már 1919-ben is fehér lovon alázta Kun Bélát, tehát olyan rossz fej nem lehet: el a kezekkel Horthytól, éljen Horthy. Ez az alap jobbos körökben, és ilyen alapokon nem nehéz a balleroknak sem trollkodni. Csak hát ez épp az a szint, mintha Horn Gyulát tartanám azért „nagyformátumú politikusnak” mert félrészegen a kezébe akadt egy drótvágó. Nemár.

Valószínűleg, ha kicsit más fénytörésben nézzük, Horthy sem lesz egyenlő azzal, akivel legtöbben – főleg a Jobbik-brigád - szeretnék, hogy egyenlő legyen, lévén Horthy Miklós egy olyan személyiség volt, akinek az életpályájából igazából tökre az derül ki, hogy senki számára sem példa. Térjünk vissza a legelejére: adott egy tökös, nemzeti érzelmű, református, sármos-izmos katonatiszt kivarrt vállal, cserzett arcéllel, aki igazából egy „hadivagány”. Pár csatában jeleskedik, ezért felviszi egész magasra. Tökös csávó, ez tagadhatatlan. Lehetett volna ő háborús hős, akihez Kenderes szülöttei koszorút visznek az I. Világháborúra emlékezve, de a Történelem mást vár tőle. A Monarchia összeomlása kell ahhoz, hogy hirtelen az ölébe hulljon az ellentengernagyi, flottaparancsnoki kinevezés. Igazából Dönitz admirális 1945-ös államelnökségéhez lehetne ezt a helyzetet hasonlítani, amikor a hatalmas fejetlenségben egyszerre csak egy tökéletesen alkalmatlan, és „rossz időben rossz helyen” lévő, ám épp valamiféle szétoszló hierarchiában „soron következő” figura ölébe pottyan a hatalom. Megjegyeznénk: Dönitz fényévekkel jobb tengerész volt Horthynál, és kategóriákkal nagyobb náci is.

A történelem ugyanis elég furcsa helyzeteket szül. Kun Béla ámokfutása után, a szétomlott, szétoszlott, kifosztott országban nincs semmiféle legitim hatalom, amely tovább vihetné az ügyeket. Totális a káosz, és Horthy vállán nem is felelősség van, hanem egyfajta determináció. Az antant nem akar Habsburgokat, nem akar bolsevikokat, nem akarja a balos héroszt, Károlyit sem, viszont kell találni egy gerinctelen férget, akinek az aktuális rezsimjét elismerve, végre valaki aláírja a trianoni diktátumot. Megjegyezhetnénk, hogy a törökök és Kemal pasa ezen a ponton köpi pofán a francokat, és hozza össze a modern Törökországot, igaz: görög és örmény népirtás árán. De lengyel testvéreink is elbulizgatnak még pár évig, mert nem akarnak belenyugodni a Curzon vonalba. Nálunk azonban ekkor ő az aktuális balek, aki vállalja ezt az árulást, persze azzal a hablaty propagandával, hogy „revíziót követel”. Na persze.

Ezt követően – leszámítva a numerus clausus sokat emlegetett epizódját – kb. 1933-ig a „jófej Horthy” időszaka jön el. (Apropó numerus clausus: erre a törvényre hivatkozva utasítja vissza Hitler próbálkozásait a Holokausztban való részvételre egészen a német megszállásig, tehát igazából konkrét életeket ment később ezzel a sokat anyázott törvénnyel, ahogy egyetlen valóban jó döntésével, a zsidó deportálások leállításával is.) Megpróbál tehát megfelelni egy szerepnek, amit nem rá szabtak. Túlélve saját, epizódszerűre szabott történelmi szerepét próbál erején és képességén felül egy királyságot vezetni. Mondjuk már „regnálása” terhelt az ellentmondásoktól: érdekes úgy egy királyságot kormányozni, hogy közben megpuccsolta a legitim uralkodót. Meg is teremti a maga „látszat-királyságát” s vizuálisan, gesztusaiban képes is lesz megteremteni egyfajta arisztokratikus atmoszférát. De ettől ő még egy kivarrt tengerész. Nem király, és valljuk be: nem is ő a jófej már ekkor sem. Önálló politikai karaktere ugyanis az ambíciók, a kiállás, a propaganda és a széles körű társadalmi támogatás ellenére sincs. Szerencsére a Bethlen István körül ekkor (újra)szerveződő egykori úri réteg egy jóféle államfőfigurát kreál belőle, hogy saját hatalmát stabilizálja, hogy a káosz évei után végre legitim, erős vezetése legyen az országnak. Úgymond egymásra találnak. Horthynak bejön Bethlen, felnéz rá, Bethlennek meg kell Horthy, hisz stabil hátteret biztosít széleskörű államszervező munkája végrehajtásához. Ez az a csodás korszak, amihez amúgy a Fidesz, és minden jóérzésű jobboldali szeret is igazodni. A történelmi helyzethez kényszerűen igazodva, de nagyon okos emberek nagyon jó dolgokat csinálnak ekkor. Konkrétan kihozzák a szarból az országot, amit a kommunisták szétvertek (minő párhuzam). Megerősítik a Pengőt unorthodox módszerekkel (jé, még egy) aztán rendbe rakják az oktatást (Klebelsberg Központ… Nahát) és sorolhatnánk a többi, hasonlóan menő dolgot: mezőgazdaság rendbetétele, folyószabályozás, építkezések, közmunkaprogram, iparosítás, etc. (hoppá, még egy). Ezt azonban főleg a magas, kefebajszos erdélyi arisztokratának, Bethlennek és hozzá hasonlóan a Monarchia apparátusának krémjéből jövő csapatának köszönhettük. És nem Horthynak, Horthy csak aláírt, megjelent, felavatott, tisztelgett tovább.  Ahogy egy államfőnek egy ilyen rendszerben kell. Reprezentált.

És a bajok Horthyval épp akkor kezdődtek, amikor feléledt a gólem. Állítólag Bethlen is azért állt fel székéből, mert úgy gondolta, nem tud együttműködni egy ilyen pöccsel, mint Horthy. Amikor ez az alapvetően csajozásra, nagy ivászatokra, urizálásra és haptákban tisztelgésre termett katona elkezdte elhinni magáról, hogy ő bizony egy nagyformátumú politikus, aki tényleg kihúzta a bolsevik szarból az országot. Hogy ő dinasztiát fog alapítani, és a Horthy család lesz az új Árpád-ház. Na innen jöttek a bajok, és legalábbis számunkra, itt jönnek elő a jobbikos párhuzamok is. Ugyanis ekkor úgy gondolta, hogy a „liberális konzervatív” Bethlen helyett inkább a „tökös nemzeti” Gömbös Gyulát kezdi el favorizálni. Gömbös azonban egy igazi barom volt. Nagyon jól meg is értették egymást Horthyval. Gömbös sokkal inkább az ő nyelvét beszélte. És - milyen érdekes - ahogy megváltozik Horthy mellett az erős ember, megváltozik Horthy karaktere is. Hát ennyire volt ő nagy jellem, államférfi, bármi. Egy gyík volt, egy alkalmazkodó, ostoba, bunkó reprezentátor. Miután Bethlen, a „konzervatív liberális” lelép, jön helyette a fehérterrorban edződött, keménycsávó, az igazi radikális, a jobboldali faszacsávó: Gömbös Vona Gábor… akarom mondani Gyula. Felturbózódik a zászlóarány, egyre több a masírozás, a jelkép, a tulipán, a népinemzeti, a külsőség, és az ájulás bele a fasiszta Nyugat karjaiba. 1936-ban, a Hitlert elsőként meglátogató Gömbös már azzal dicsekedett Göringnek, hogy el is pucolja nem soká a vén szivar Horthy-t és két éven belül egy igazi fullos fasiszta államot fog vezetni, amiben ő a góré. Horthy ehhez mit szólt? Semmit. Mert már ekkor se érdekelte túlzottan a dolog, hisz nem akart ő nemzetet vezetni soha, csak így esett a dolog. A gondviselés azonban közbeszólt és Gömböst elragadta a halál.

Ez lehetett volna az idő, amikor majd két évtized után ez a nagyszerű ember, Horthy, előlép az árnyékból, és hazánk vezérlő csillagává lesz. Francokat: a tökvakaró, maga mellett erős embereket megkívánó, és azok árnyékában reprezentáló, feladatához felnőni képtelen figura lassú, de biztos lecsúszása kezdetét veszi. A háború elején, egy rövid időre még felcsillan a remény: igazi erős emberek híján egy utolsó, erkölcsös ember, Teleki Pál próbálkozik menteni a menthetőt. Végül ő is feladja, és innen kezdve hazánk sodródik: együtt vezetőjével, aki igazából sosem vezette. Csak úgy tűnt, mintha vezetné, és ami a legrosszabb: ezt egy idő után nem csak a propaganda által az ország, de ő maga is elhitte magáról. Megjelenítette a Trianonban szétszaggatott, és felálló nemzetet épp úgy, ahogy később a revízió farvizein a Tengely öleibe omló hazánk történelmének egyre sötétebb korszakát. Vannak, akiknek Horthy ez előbbit, másoknak ez utóbbit jeleníti meg 2013-ban. Ami az egészben a vicc: a saját elképzeléseik szerint még igazuk is van. Tényleg megjelenítette ezeket, de semmit sem tett se a neki tulajdonított sikerek többségéért, se a ráolvasott bűnök nagy részéért. Azt tette, hogy nem tett semmit, amit kellett volna, és csak azt tette, amit muszáj volt. Pusztán csak volt. Őt okolni a Holokausztért, lefasisztázni, lenácizni, legyilkosozni épp akkora barom blődség, mint őt méltatni azért, mert ez az ország képes volt talpra állni a trianoni traumából, és magára találni, és bebizonyítani, hogy képes megmaradni. És, hogy van helye az európai nemzetek között, nem szükséges felosztani a kisantant rablóbandái között, mint ahogy azt ők megálmodták két sztrapacska között. De Horthy egész regnálása alatt igazából 2-3 olyan döntés volt, amit ténylegesen ő hozott, ezek többségét a háború alatt, és ezeket szinte egytől egyig el is kúrta. Nem kicsit, nagyon. De ne legyünk igazságtalanok: nem volt ő már békeidőben sem alkalmas a feladatához, hagyjuk már békén. Mert nem volt ő több egy szimpla tengerésznél egy sárkánytetkóval a vállán, akinek az élete 1918 után egy hullámvasút volt. Ő az ember, aki ott se volt: mindenki azt hitte róla, és úgy is tett, hogy ő tud valamit, miközben fingja nem volt a dolgokról alaphangon.

Horthy ma is ilyen. A propaganda vakította emberkék bal és jobboldalon egyaránt még mindig képesek elhinni, hogy Horthy egy valódi államférfiú karakterrel rendelkező „valaki” volt, és úgy viselkednek, mint akinek felelőssége, döntései, történelemformáló szerepe volt. Holott ő igazából ennek ellenkezőjéről 1944 októberében tett végleg tanúbizonyságot. Miután a szokásos töketlenkedései miatt a kiugrási kísérlet elbukott, Horthy előtt ott állt a lehetőség: vagy kitart a végsőkig, és lekaszaboltatja magát (és valószínűleg a családját is) a Gestapoval, vagy feladja: bedobja a kulcsot, és az országot tokkal-vonóval egy olyan embernek adja, akit ő maga tartott pszichopatológiai esetnek. És odadobja Szálasinak, aki mögött ott áll a Reich, ő meg menti a menthetőt: saját irháját és a családját. Felmerül a kérdés: ki NEM a családját mentené? A válasz egyszerű: a hős, aki szobrot érdemel. Horthy ugyanakkor, ahogy a kisszerű ember tenné, a családját választotta. Nem akart hős lenni. Más kérdés: soha nem is volt az. Szobrot azonban a hősöknek állítunk, nem a kisszerű, bukott embereknek.  Visszatérve tehát: kinek állít szobrot az, aki Horthynak állít szobrot? Ha valami posztmodern művész, akkor a Hiánynak, amit hazánk a „király nélküli királyság”-ban megélt, miután a „tenger nélküli tengerész” „hősiesség nélküli hősi tetteivel” apránként véget vetett az ezer éves magyar államnak: aláírta Trianont, és odadobta a Szent Koronát egy elmebeteg markaiba. Saját önsorsrontásunkba vetett ájult imádatunkat formálja meg. Ha Vonáék okosak, akkor nagyon gonoszak. Sokkal inkább azonban pont olyan hülyék, mint azok, akik rájuk hergelik magukat a baloldalon. Vélhetően Vona Gábor inkább egy új Gömbös Gyula, és őt már a saját szobra izgatja, a saját kis uralma, amihez hamarosan el is söpörné ezt a töketlen vén szivart az útból. Ezt mindenki döntse el maga, hisz a szimbólumokon túl a lényeg, hogy a szobor avatója azonosulni is akar a felavatott személyével. Mi ne akarjunk azonosulni se Horthyval, se a rendszerével. Ne akarjunk Horthy szobrot. Örüljünk a Bethlen szobornak, és akarhatunk még egy Teleki Pál szobrot is a későbbiekben, ezzel teljes is lenne a jobboldali Pantheon. Horthy azonban nincs benne. Az ő szobrát már életében megemelte, és le is rombolta. Most meg már nyugodjék békében. Örökre.

Tovább..

Beszarás: Vona a filozófuskirály!

Pénteken söröztem néhány jobbikos és néhány nem-jobbikos barátommal. Pár korsó után megindult a bennfentes duma: „Vona Gábor megörült!” „Király akar lenni” „Buddhista vonalon mozog” „Belehülyítették az ezotériába.” „Küldetéstudata van” „Bárkivel összefog a hatalomért.” Na mondom: ennyi barmot egy helyen! Mindenki olyan „jólinformált”, hogy az már gyanús! Szokványos kocsmapolitikai műfaj ez. Nem is csodálkoztam, inkább szürcsöltem tovább a sörömet. „Akkor miét dolgoztok neki?” – szegezte a bennfenteseknek a kérdést egy nem annyira jobbikos fiú. A válasz, az esti részegség homályában elmaradt...

Másnap, másnaposan, bármilyen bizarr is: levettem a polcomról Vona legújabb könyvét. Fekete bárány, fehér holló. (2900 forintért, dedikálva, postán...) Már két hete, hogy olvastam, de nem sok maradt meg belőle. Sok-sok összedobált közhely, régi és új írások, pici zsidózás, pici ősmagyarkodás és öntömjénezés. Interjúk, beszédek – benne a szokásos jobbik tartalom: „Gyurcsány Orbán egy kutya”. Ezenkívül személyes vallomások és félelmek. A csernobili katasztrófa idején előjött kiütésektől, a portás munkája során fenyegető maffiától, vagy a tévében szereplő Tamás Gáspár Miklóstól. Küldetéstudat és hataloméhség. Az esti részegség zavaros gondolataiból azonban valami más is szöget ütött a fejembe. „Ezotéria!”. És lásd és olvasd: valóban! Eddig elsiklottam felette. De vajon honnan ered ez az álfilozófiai ezoterikus okoskodás, ami végigkíséri az egész könyvet?

Vona kedvenc filozófusai: Julius Evola és René Guénon. Mindketten a metafizikai tradicionalitás létszemléletének legismertebb gondolkodói. Minden értékes elméletük mellett, az előbbi, a Rudolf Steiner által alapított, ezoterikus-jellegű, lélekvándorlást hirdető antropozófia követője. Az utóbbi pedig egy iszlámra áttért katolikus filozófus, aki később Egyiptomba költözött, ahol haláláig a szufi misztika mestere volt. Mellékesen két szabadkőműves páholy tagjaként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritikusa is volt.

A fennevezett filozófusok jelenkori fordítója Baranyi Tibor Imre, aki véletlenül Vona Gábor személyes tanácsadója.  Na így már tisztulni kezdett a másnaposságtól homályos kép! Baranyi Tibor Imre egyébként annak a László Andrásnak a tanítványa, aki valóban „buddhista vonalon mozog”, mint filozófus. Aki nem mellesleg egy náci pártot alapított 1993-ban, Pannon Liga néven, amely igen hamar összeomlott az ideológiai viták súlya alatt. Aztán egyház alapítással is próbálkozott Pantholokatholikus Tradicionalista Egyház néven. És ezekben az okkultizmust követő és náci szervezetekben követője volt Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor tanácsadója, vagyis udvari-filozófusa.

Vona könyvéből egyébként tényleg süt a küldetéstudat, amely mindezek fényében igencsak ijesztőnek tűnik. Ezt írja: "Fehér holló vagyok, nyugodt és titokzatos; és fekete bárány, bátor és céltudatos. Így együtt elég veszélyes elegy. Nagyon nehéz dolguk lesz velem, mert a szellemet megidéztem, én már másodlagos vagyok”. Vona (született Zázrivecz) Gábor annyiban tényleg „fehér holló”, hogy miközben a keresztény erkölcsiségről papol, egyházellenes filozófusokat idézget; illetve miközben nemzeti értekeket követel, májusban Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval tárgyalt, aki az orosz Kommunista Párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelős titkára. Nem mellesleg a Munkás Újság főszerkesztője. Hogy is van ez? Vajon miről beszélgethetett a Jobbik elnöke az orosz kommunista párt egyik vezetőjével Moszkvában?

Az öntömjénező Vona által létrehozott új facebook profil: a már címével is sok kacagást sejtető „Vona Gábor idézetek” tovább erősíti a filozófus-pártvezető képet. Mintha egy bölcs vallási vezetőtől olvashatnák klasszikusnak számító mondatokat. Az ezoterikus filozófiával átitatott Vona könyvnek egyébként szép reklámot csinálnak ezen az oldalon is. Na meg a kuruc.infón is, amihez persze a Jobbiknak az ég világon seeeeemmmi köze...

Így – annak ellenére, hogy sok már megjelent írás van a kötetben – szépen fogy. Pedig az egyik legdurvább mondatait csupán azután lapoztam fel, hogy a facebook-on megláttam, klasszikus idézetként. „A magyar államforma kérdésében a királyság melletti állásfoglalást kell egyértelműsíteni. El kell kezdeni a köztársaságnak és a hozzá kapcsolódó liberális demokráciának, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélynek, szisztematikus eszmei lebontását, tudományos és ismeretterjesztő kritikáját, valamint a királyság gyakorlati megvalósításának társadalmi vitáját.”

Azt hittem az előző esti ivászat delíriumában szenvedek. De nem! Ez tényleg így áll a könyvben. Fehéren-feketén. Beszarás: Vona tényleg király akar lenni!


UPDATE:  Mint olvasónk felhívta rá a figyelmet, a posztban említett facebook-oldal nem Vona Gáboré, hanem egy random rajongói oldal. Olyan, mint a Coelho-idézetes és legalább annyira tartalmas.

Tovább..

A füstszűrő nélküli neonáci balhé esete

Megmondom én elvtársak, hogy hogyan legyen. Ha a Zorbán engedi a zsidók elleni tüntetést, akkor füstszűrös a cigije, tehát lehet ütni. Ha a Zorbán nem engedi a zsidók elleni tüntetést, akkor füstszűrő nélküli a cigije, tehát lehet ütni. Ráeresztjük a kis megjátszósokat, a helszinkitaszt. A huszonkettes csapdáját felállítottuk, még jó, hogy ebben az országban majdnem mindenki töketlen hülye, most még a nácik is velünk vannak, mint a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásakor, a régi szép időkben. 

Annak a sok marha jobbközép majomnak meg be kell látnia, hogy ez egy jogi kérdés. Szerencsére a bíróságok is sötét marhák gyülekezete, bele se gondolnak, hogy amikor engedélyezik a tüntetést a cionizmus ellen, egy nappal a Zsidó Világkongresszus előtt, mekkora nemzetközi kárt okoznak Magyarországnak. Nekünk ez a jó elvtársak! Még jobban lehet nyomni, hogy mekkora náci ez a Zorbán. És hazudhatjuk tovább, hogy ez a kis mitugrász Vonagyerek a Fidesz bérence. Persze bármikor a Horthy-időkben ez a kis zsebnáci akkora pofont kapott volna visszakézből a hatalomtól, hogy sírva menekült volna haza a falujába, de szerencsére manapság van ez a jogállam izé, a tüntetés szépen lement, hiába akarta megakadályozni ez az undorító, jogtipró bagázs. 

A legszebb az egészben, hogy ez a vékonydongájú kis pöcs belenyomhatta az emberek arcába: „Tudják mi a közös a holnapi zsidókonferencia és a trafik botrány között? A Fidesz mindkét esetben besétált a Dohány utcába”. A folytatás pedig a nemzetközi sajtóban az lesz, hogy fasiszta Magyarország, náci a kormánya. 

Gyerekek, megcsináltuk, sikerült! A csapdánkba belesétált mindenki, a jogvédők védhették a jogot, a nácipöcs üvöltözhetett, rosszul kizárólag az ország és s kormánya járt, de az úgyis le van szarva. Kedves elvtársak, gyerekek, vajon melyik országban fordulhatna elő, hogy a szélsőjobbos a majom a hordón üvöltözi, az antiszemita tüntetésén, hogy bepereli a jobbközép miniszterelnököt, mert be akarta tiltani azt a zsidóellenes tüntetést, mely egy nappal a Zsidó Világkongresszus előtt zajlott Budapesten és ehhez a liberális jogvédő szervezetek ministráltak? Nincs ilyen ország. 

És már csak sírva a röhögéstől teszem hozzá, hogy olyan ügyesek voltunk, hogy ezek után még a Zorbán az antiszemita. Duplázzuk meg a bértollnokaink pénzét, küldjünk nekik kokaint és kurvákat, mert nélkülük ez soha nem sikerült volna. Éljen a helsinkitasz, a hávégé, az index és az összes többi, mely elmagyarázta a surmóparasztoknak, hogy miért nem jó jogilag, emberileg és nemzetközileg betiltani a náci tüntetést a Zsidó Világkongresszus előtt. Én csak dúdolgatom a régi dalt: egy a jelszó: tartós béke, állj közénk és harcolj érte…

Tovább..

Szálasi tanácsai a Jobbik-testvéreknek

Köszönhetnék nektek azzal a puhány levente köszöntéssel, de ha így csináljátok tovább a dolgokat, nem hogy szebb jövőtök nem lesz, de a kitartás se fog segíteni. Mivel már én is röhögő görcsöt kapok itt a Pokolban a halványrózsaszín nemzeti radikális álruhátoktól, gondoltam írok nektek pár sort, hogy ne Vona-kodjatok kimutatni tisztességes nemzetiszocialista lelketeket! Tessék már végre férfiként viselkedni, ha már mind úgy néztek ki, mint a tornából felmentett hülyegyerekek!

Értem én, hogy könnyebb hazudozni ártatlan arccal, de valahogy az őszinteség azon az infós honlapotokon jobban megy, mint az életben. Az életben mindig olyan bamba, értetlen arcot vágtok, ha azt mondják rátok, hogy nácik vagytok. Hát legyetek már rá büszkék végre, az Isten megáldjon benneteket, én is mindig az voltam! Állandóan azzal jöttök, hogy nemzeti radikálisok vagytok. Egy nagy túrost vagytok azok. Az a szerencsétlen félnótás Bajcsy-Zsilinszky az az volt, de annak még a hülye komcsik is szobrot emeltek. A radikális gyerek elfordult tőlünk, hungaristáktól, elfordult a náciktól, pisztollyal várta a gestapósokat. Nem volt elég nacionalista hozzánk képest, és egyáltalán nem volt szocialista. 

Megmondtam régen is: nem fogok sohasem kibékülni az olyan nacionalizmussal, amely a szocializmus ellensége, és nem fogok sohasem kibékülni az olyan szocializmussal, amely a nacionalizmus ellensége. Ti igazi szocialisták vagytok származásotok és megnyilvánulásaitok kapcsán. Néha sikerül úgy fellépnetek, úgy beszélnetek, mint igazi nacionalistáknak. Szemlátomást utáljátok ezt a sok burzsuj, zsidóbérenc barmot a hazában, helyes. Mi is mindig azt írtuk a nyilas lapjainkban, hogy a Horthy egy zsidóbérenc, ti is ezt mondjátok az Orbánra. Erre mondom én, hogy kitartás gyerekek, éljek én, így tovább!!!

Azt a gárda dolgot is jól kitaláltátok, persze csak Adolf és én utánam, mert ez is régi nemzetiszocialista megoldás, bár nálatok a csapat leginkább fogyókúrás feketemellényesek hétvégi néptánc-találkozóját juttatta az eszembe. Tőlünk még féltek az emberek, ha a menetünk elindult! Öntsetek tiszta vizet mindenki pofájába, de a sajátotokba is! Hagyjatok fel végleg ezzel a nemzeti radikális titulussal! Nézem Európa nemzeti radikális erőit és homlokegyenest az ellenkezőjét mondják, mint ti. Azok nem zsidóznak, hanem araboznak. Én szeretem, ha zsidóztok, szerencsére van részem tőletek ebben a nemes örömben bőven, de a turáni hungarista lelkem azt várja, hogy az emberek előtt is mindig úgy beszéljetek, mint egymás között, vagy a kurucos honlapotokon! Mutassátok végre mindig, ne csak hébe-hóba az igazi hungarista, nyilas, Szálasi-rajongó arcotokat a népetek elé és megkapjátok, amit úgy szeretnétek!

Horthyt meg ne ajnározzátok, tőle Csillag börtönt kaptatok volna, mint én, a Tiszák meg még le is köptek volna titeket. Nem szeretem, amikor az urak közül kerestek példaképeket, azok mindig is az ellenségeitek lesznek. Előbb lesz egy komcsiból nyilas vagy jobbikos, ha úgy tetszik, mint ezekből a konzervatívokból, arisztokratákból. A Bethlen gróf is ilyen volt, emlékszem, amikor azt mondta nekem, még egy lépést teszek a politikában a jobboldal felé és a szélső baloldalon találom magam. Máig nem értem, hogy mit akart ezzel ez a megjátszós úri fiú. No mindegy, most rólatok van szó. Mert azért jó páran a turáni napkelet gyermekei közül tudjuk, hogy igazi hungaristák vagytok, csak egy kicsit még szégyenlősök, mint az egyszeri gyerek, aki sokat maszturbál. A gyűlölet már meg van bennetek jobbikos testvéreim, már csak azt kell megtanulnotok, hogyan tomboljon ez a gyűlölet az ellenségeitek kárára. Remélem, értitek, hogy mit próbálok megértetni veletek. Remélem, értitek, hogy sosem lesz ennél már szebb jövőtök, csak sokkal rondább! Ezért tartsatok ki, legyetek igazi nyilas testvéreim! Éljek Én!!

Nemzettestvéri üdvözlettel:

Szálasi Ferenc

Tovább..