Szent István vs. Alföldi, avagy a trükkös bosszú a Nemzetiért…

Történt pediglen, hogy hazácskánk réges-régi ünnepén, azaz Szent István ünnepén valaki az arcunkba csinált. Közpénzen és előre megfontolt szándékkal. A Dóm előtt, Szegeden augusztus huszadikán Szent Istvánt a Korona börtönében nácik segítik hatalomra, akik feszületekkel kínozzák a magyar népet. Hiába kiabálom világgá a véleményem, mely szerint nem a gyűlöletének tárgyától, hanem gyűlöletének terjesztésétől náci valaki és ezen logika mentén náci volt Alföldi rendezése. Kirekesztett, hitet, vallást, identitást sértett. Alföldi bizony lenyomott mindannyiunkat, túl járt a nagyokosnak látszó eszeken, kapott még a szegedi fideszes önkormányzattól is vagy harmincöt millácskát, hogy belehányjon az arcunkba és otthon csapdossa a térdét az elégedett röhögéstől.  

Sok mindennek kellet összeállnia ahhoz, hogy rendezőcskénk el tudja érni, hogy megvalósítsa ravaszul aljas bosszúját. A jobb oldalon gyakran hallottam azt a véleményt, mely szerint Alföldi bár nagy komcsi, de jó rendező. Inkább kellett volna színházba járni, a nagy okoskodás helyett, de ugye az ilyen hülye summázatok gyorsan terjednek. Hogy miért ejtette a fideszes kultúr- és egyéb politika Szörényi Leventét, azt már a fene se tudja, de kellett ez a lépés is az ő sértettségéhez és hibás döntéséhez. Az már a hab a tortán, hogy az Alföldi a 35 millás közpénz ellenére szabad kezet és teljes titoktartást kapott a rendezéséhez, pláne, hogy korábban durcásan, sértve repült a Nemzetiből. A szegedi fideszesek helyében kezdeném félteni a párnát a fenekem alatt. Szinte látom magam előtt az Alföldit, amint Mephisto fejjel dörzsölgette a kezét, ahogy hárultak el egyre az akadályok ördögi bosszúterve elől. Igaz, jó sok hülyére volt szüksége, hogy meg is valósuljon, de abban nincs hiány nálunk, ahogy tehetségtelen színész is akadt garmadával, hogy statisztáljon más valaki önelégült, piti bosszúcskájához. 

Mert Alföldi megnyerte a csatát. Közpénz felhasználásával. Nemzeti ünnepen. Szent Istvánból nem lehet már hülyét csinálni, ezer éve halott és a legnagyobb királyunk. Belőlünk lehetett. Belőlünk, akiknek haza ez az ország, akiknek István nem az első, hanem a Szent, akik olvastuk Kós Károly Az országépítő című remekét, akik tudjuk, hogy a keresztség felvétele ezer éve nemcsak a hitet, hanem a továbbélést is jelentette, akik nem féljük, hanem szeretjük az Istent.

Gondolhatnánk, hogy a csatát nyerte meg, nem a háborút. De ez nem igaz, mert nem lesz itt semmiféle háború, Robika köszöni szépen, de nem folytatja a küzdelmet. Csak vihorászik otthon, hogy a jobberek nekiesnek legnagyobb hősüknek, Szörényi Leventének. Röhög, mert szemét rendezvénye nyomán minden ostobaság az ő malmára hajtja a vizet. A buzizó jobbikosok őt építik, őt erősítik. A Lánchíd Rádió vígan reklámozza a soron következő budapesti előadást, három nappal a szégyenteljes szegedi bemutató után is. Teljes káoszt teremtett, amihez a műveletlen, olvasatlan, színházkerülő figurák a legjobb táptalaj. Vannak épp elegen és követelik, hogy Szörényitől vegyék el a Kossuth-díjat, szószólójuk, Bayer Zsolt is Leviben látja a gonoszt. Abban az emberben, aki a népzenét beemelte elsőként a rockba, aki a hatvanas években egyedül tartotta a magyarság tüzét a fiatalokban, akit ezért eltiltottak, akit ezért cenzúráztak, aki akkor mert szembefordulni a hatalommal, amikor mindenki lehajtott fejjel élt, aki az István a királlyal egy ország önbecsülését adta vissza. Sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, az István a király az első lépés a rendszerváltás felé. Ezek a nagy tettek egy egyenes ember életében most eltörpültek, mert hagyta rendezni az Alföldit. Ez ma Magyarország. Egyesek éltetik az Alföldi-féle Szent István, Magyarország és kereszténység gyalázást augusztus huszadikán. Mások Szörényi Leventét szidják. Én meg nehezen találom ebben a játékban a kozmopoliták közt a becsületest, a nemzetiek közt a magyart.  Nem tartozom ezen csaholó táborok közül az egyikbe sem. 

Azután eszembe jut a megoldás. Szent István a legnagyobb uralkodónk. Az elmúlt hetven év legnagyobb társadalmi hatású művészeti alkotása Magyarországon az István a király.  Ők velem maradnak akkor is, ha már mindenki csak az alantas dühét hangoztatja. Mert ezek a dühösek, akár Robit védik, akár Levit gyalázzák mind az Alföldi statisztái. Az igazság meg szokása szerint marad középen.

Tovább..

Ha ugrál a kisveréb…

Azt hiszem rákaptam apám vicceire. A múltkor épp, mint egy jó Alföldi aktualizáltam a Mórickás-rendőröset, most meg van egy másik. Eszerint az örökbecsű, már-már az István a király metaszintjét súroló textusban arról van szó, hogy a kisverebet leszarja a nagy marha. A kisveréb azonban megsértődik, ugrál, meglátja a macska és jól megeszi. Tanulság: nem biztos, hogy az az ellenséged, aki leszar, és az a haverod aki kikapar a szarból. End of story.

Nos imádott, szeretett, és minket a felhőkarcolóban minden létező jóban fürösztő Főszerkesztő Főstrandmester Méltóságunk volt oly drága és leutazott Szegedre kiakadni a minap. Csak úgy zengett az M5-ös az anyázástól, és bizony mikor megérkezett a hűs Toronyházba, alig győztük idegnyugtató cigikkel ellátni a Nagyurat, úgy kiakadt.

Pirézzel kicsit féltünk is, hogyha elviszi a szélütés, akkor mi állás nélkül maradunk, és bizony sokkal jobb pirosfehérzöldgalléros nyaloncnak lenni a Fidesz-maffiánál, mint törökzsoltitól tanácsot kapni a gödörbe hentelt punknak. Ezt most csupán azért, hogy Alföldi művészúr' csodás szimbólumának allegorikus kontextusába ágyazzuk önmagunkat. Mert mi ilyent is tudunk, nem csak a Töketlen Öltönyöst szolgálni napszemcsós klerikális-náci hordák vöröslő keresztjei árnyékában. Szóval így van ilyen érzékünk a finomságokra.

Csak egy a bökkenő. És erről Menyhárt sem tudhatott, amikor épp a konzervatív összmagyar szolgaságban meghajolva heveny avangardofób rohamában verte a kocsija kormányát az alföldi éjszakában. Miszerint Róbertünk (az Alföldi, nem a Piréz - a szerk.) még a szart is nyúlta. Terjed ugyanis a mém a Neten, hisz valaki nem ment túl messzire, hanem megtalálta a TeCsőn Valló Péter nyolc évvel ezelőtti III. Richardját. Nos. Bizony Robi szénné nyúlta szegény Valló Pétert.

Hogy jön ide a vicc? Hát úgy, hogy Robi a kisveréb. Addig ugrált, míg pórul nem járt. Mert volt egy csodás alakítása nemrég, amiben ő iszonyatosan megalázott alkotó géniusz volt, akit elsöpört a fasiszta ármány és őavantgárdságának eltávolítását követően a provinciákból hoztak egy jó kis határontúli Döbrögit, hogy az tulipános-kalocsaihímzéses népinemzeti uncsisággal mételyezze a fideszes buszokkal, vidékről, a Tarlós által kipusztított egykori multikulti romjaiba szállított marinéniket, hogy megnézzék mi a szitu a Fidesz által épített Írógép falai között. Szóval ez volt a rendezői szándék, és hát kis verebünk jól tele is ugrálta ezzel a médiákokat. Egész addig ugrált, míg észre nem vették, és a gonosz fideszre rá nem nehezedett a kényszer, hogy helyzetbe hozza, pontosabban helyzetben tartsa színházművészetünk legnagyobb "látnokát".

És hát Szörényi kikaparta a szarból a kisverebet, aki megkapta élete nagy sanszát: gigaprodukció az egész országnak. Mert Alföldi zsenisége az igazi durván NAGY közönség számára egész idáig leginkább legenda volt. Amolyan mítosz, miszerint: ha járnék színházba, és megnézném az Angyalok Amerikábant, akkor tökre hanyatt vágódnék a zsenialitástól, amit Alföldi Róbertnek hívnak. Ugyanezen az alapon meg biztos szénné unnám magam a hőbőrgős magyarkodáson amit Vidnyánszky prezentál Mucsán, akarom mondani Beregovóban, pontosabban Fideszland közepén, Kósa Lajos Debrecenjében. Mert hát a NAGY közönség szarik színházba járni, az, aki meg jár is színházba, az úgyis tudja, hogy hiszti van, nem pedig szakmai elképzelések csapnak össze. Vidnyánszky igaz, hogy leadhatna pár kilót, ha már az érdeklődés homlokterébe kerül, de ettől még nem szar, hanem egy rohadt jó rendező, és Alföldi, aki igaz, hogy szép snájdig gyerek, de korántsem akkora rohadt nagy géniusz, amit egyszer termel ki a genetika ezer évben. Ő nem az a nigger, mint Django. Csak jók a kapcsolatai és elég gátlástalanul nyomul. Van ilyen.

Robi bőven ellehetett volna ez alatt a szar alatt, mert a nagyközönség simán bevette ezt, és bevalljuk, mint őstrollok minket sem izgatott ez a felhajtás, mert bevallottan kocsmai csevejekből ismertük mind Alföldi, mind Vidnyánszky művészi teljesítményét. A franc fog ugyanis vagyonokat fizetni, hogy homárokat nézzen egy ronda színházban, és ugyanígy kurvára nem fogunk leícézni Debrecenbe, hogy megnézzünk valami akármit csak azért, mert a Vidnyánszky Beregszászról megpendíti benne a Kárpát medence lélekhúrjait. Szóval ezt be kell így vallani akkor is, ha szívünk szerint inkább ez utóbbiban merítkeznénk. És ezen az alapon akár még el is lehetett volna fogadni a „megalázott Géniusz” című forgatókönyvet, meg hogy valóban politikai alapokon megy itt a mérlegelés. De Robi úgy tűnik elhitte saját kis meséjét magáról, és nem bírt nyugton maradni, neki kellett az, hogy megmutassa, hogy mekkora ász ő. Ugrált. Most meg már hiába ugrál.

Az ország megosztása mindenesetre sikerült, hisz szegény jó Menyhártunk majdnem féloldali bénulást kapott, mikor kérdeztük milyen volt a darab. Pirézzel rögtön rendeltünk is egy tucat apácaruhás sztriptíztáncosnőt, hogy egy kis rúdtánccal nyugtassák meg a saját kis Vezénylő Tábornokunkat (a miniduce makettváltozatát). Szegény doki gyógyulását már csak az írására érkező „hozzáértő” kommentek hátráltatták, amiben végül megkapta szegény, hogy őneki, a mocskos fidesznyiknek nemhogy ízlése sincs, de valószínűleg nem is látta a darabot, és politikai alapokon ítélkezik. Satöbbi, szokásos bullshit. De ezért kapja a pénzét az Orbántól, mit is várunk tőle. Biztos kiadták az Egyenlítőnél is az ukászt, hogy trollkodják szét a tutit, mi meg lusták vagyunk ahhoz, hogy azzal töltsük a drága időnk, hogy a szar cikkeikre visszaoffolunk. (Bár Piréz szokott ilyent, amolyan időtöltés gyanánt, a másnaposságát levezetendő.)

Mi végig lájkoltuk Főszerkesztőnket, és egyetértettünk vele abban, hogy ez az új István a király egy rakás szar volt. Az viszont, hogy a darab alanyi jogon volt az, semmi ahhoz képest, hogy ráadásul úgy volt szar, hogy Robi fullosan lenyúlta egy kollégája 8 évvel ezelőtti darabjának ötleteit. Egyszerűen arra számított, hogy ennyi idő bőven elég arra, hogy elfelejtsük, az azóta a Milla hoppmesterévé süllyedt Kulka János egykori jutalomjátékát, meg az egész  „öltönyös Shakespeare” dolgot. Holmi m1-es színházi közvetítés, meg valamiféle szakmai siker úgyis elég belterjes ahhoz, hogy a kutyát se érdekelje, amikor az RTL-en életében először lát színházi közvetítést a csatorna leendő X-faktor mentorának rendezésében. A Szörényi – Bródy – Alföldi kooperáció soha nem látott hype-ja úgyis idézőjelbe teszi a III. Richardot, amely valljuk be 8 évvel ezelőtt is úgy volt eredeti, hogy már megvolt az a filmváltozat, ami által mellesleg világhíres lett a későbbi Gandalf és Magneto, és aminek a lényege az volt, hogy III. Richard konkrétan autókkal rohangál a náci Angliában. De jó volt, sikeres volt, eredeti volt és egy évtizeddel ezelőtt még menő is, hisz akkor futottak sorban ezek az anakronisztikusra hangszerelt királydrámák a mozikban is.

Ami igazából történt, az annyi, hogy fordult a kocka: Vidnyánszky Jabba már egyáltalán nem tűnik „pártkinevezettnek” Alföldi meg zseninek. Sőt, inkább tűnik úgy, hogy Alföldi volt sokkal inkább az előző politikai rezsim féltehetségű benyalója, hisz az István a királyhoz hozzátenni nem, csak elvenni tudott úgy, hogy annyira volt időszerű, mint egy lejárt Globus konzerv, és annyira volt eredeti, mint egy képeslap a múzeumshopból. Ráadásul Stohl Buci. De a lényeg, hogy még ezt is lopta csak egy kollégától a kis hamis. Amit „hozzátett” a darabhoz nem volt más mint ócska politikai propaganda, ami egyenértékű azokkal az Egyenlítős kommentekkel, amikkel szegény Menyhártunk posztját elárasztják a baller trollok újabban. De, hogy ne sértsük idetévedt baloldali olvasóinkat úgy is fogalmazhatunk, hogy Piréz másnaposan simán kiizzad egy ilyen rendezői konceptet magából, csak épp nem tömi a zsebét szénné a szoci Botkától a Fityisz kulturtárcán át a Népszabi és a Magyar Nemzet. És nem kapja meg hozzá az Év Marketing Nyomulását (amit szintén lopott - a szerk.), valamint a szegedi szabadtéri színpadot dómóstul mindenestül RTL Klubbos közvetítéssel. Ez valamiért még a tomboló fassizta rezsim elnyomásának közepén is Alföldinek jár csak. Milyen alapon is? Ja, vágom: politikai alapokon. Nekünk meg Pirézzel csak két egymásba nyíló trafik jutott a Tutkó felhőkarcolójának árkádjai alatt, meg egy asztal a szerkiben ugráló hawaii-szoknyás műanyag macákkal a monitoron. Hát ennyit arról, hogy kit fizet mennyivel a kicsoda, mikor, hol és hogyan.

Tovább..

Alföldi igazán aljas húzása

Nem hittem, hogy ez a megnyomorodott lelkű Mephisto ki tud hozni a sodromból. És mégis ez történt. Menyhárt doktor, aki pedig a legkevésbé sem prűd alak, és még véletlenül sem lehet felbosszantani holmi perverz, öncélú kereszténygyalázással, mi több a rossz nyelvek szerint látták már Menyhártot Dedinkyben, amint egy titokzatos hétvégi ház hálószobájában Mater Dolorosáról fejtette le az apácaruhát, szóval Menyhárt az augusztus 18-i éjszakában átkozódva hagyta el a Szegedi Dóm környékét, majd verte bőszen a kormányt a város határáig.

De nem is itt kezdem. Még a délutáni verőfényben, a szegedi Széchenyi tér nagy platánfái alatt egy magába roskadt balfaszt láttunk végigsétálni. Szörényi Levente volt az. Lehet, akkor döbbent rá, hogy agg korára teljesen hülyét csináltak belőle. És lehet, azóta is kissé összeszorul a gyomra a Rosta Mária név hallatán.

Nyilvánvaló, hogy nem azért adták Alföldi Róbertnek az István a király évfordulós előadását, hogy egy olyan kis kedves, "minden a helyén" musicalt produkáljon a közönségnek. Mit mondjak, azon sem lepődtem meg, hogy István, akarom mondani Orbán egy náci maffiózó rohadék, aki háta mögött egy SS-tisztre emlékeztető, Németországból küldött kápóval karöltve nyomja le az egész rockoperát. És a legkevésbé sem lepődtünk meg, hogy a keresztény hittérítőket mindvégig napszemüveges maffiózók és kommandósok védelmezik, a vörösen világító keresztek fegyverré válnak, s azzal szúrják, kínozzák halálra a szerencsétlen népet. Mondom, eddig basic Alföldi, láttam én már tőle perverz, de nagyon jó darabokat (pl. Sade márki) és nagyon-nagyon szart (mondjuk a sok közül A park). Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a népszabis színházi fődíva, Csáki Judit és a kultúrkampfos krav maga sportklubja hogyan fogja kimagyarázni ezt a triplaszart, de  annyira azért nem érdekel. Aki megvette a jegyet (én is), megérdemli. 

Ugyanis Alföldi István a királya első sorban szar. Ez a torz énképű, bizonyítási kényszeres, identitászavaros barom ugyanis annyira rászűkült a monumentális képre, amint a rohadék szerzetesek az SS tisztek és kéksisakos békefenntartók oltalmában halálra terrorizálják a népet, hogy közben szétesett az egész történet. Csáki Juditkám, hazugságvizsgáló gépre kötve mondd ki kérlek, hogy "az első felvonás nézhető". Nem, nem nézhető. Nem sikerült felépíteni a kifordított karaktereket. István egy szürke senki, akit a játszótéren a csúnya keresztény gecik védelmeznek és alig különbözik a másik hőzöngő szürke senkitől, Koppánytól, akit Stohl buci alakít, és (bár karakterszínészként Stohl kitűnő) ez a Koppány végül is egy ugyanolyan kisvárosi keményfiú/zsaru lett, mint amilyen Buci az összes többi szerepében. Magyarul nincsenek karakterek. Csak egy összemosódott katyvasz. Egy, az előadásra becsöppent, az alapsztorit nem ismerő külföldi annyit szűrhet le belőle, hogy két szürke csávó hőzöng a grundon, és minden keresztény geci. És mivel megtörtént a döntés, hogy itt bizony a színészek fognak énekelni, ezért ez az oldala is csalódás a darabnak. Hamis, kisiklott, erőtlen hangok, bár minden elismerésem a színészeknek, hogy elvállalták a nagy feladatot és megpróbálták kiénekelni. Blaskó Péter (Géza/krónikás) énekhangja például elmondhatatlanul cukor. Ő egyébként azon kevesek közé tartozik, aki csodálatosan játszott.

Szóval az egész első felvonás egy zavaros, unalmas agyrém. És mivel Alföldi végig ragaszkodott az erőltetett, aktualitásokat megragadni akaró látomásához, hogy Orbán, akarom mondani István egy olyan alak, aki pökhendien lenézi a népet, ezért az első felvonás szinte összes kulcsjelenete a következő felállásban látható: a náci Istvánorbán fent a színpadot keretbe foglaló rozsdás, kereszt nélküli Szent Korona vastraverz emeletén, a zenekar mellé szorulva pezsgőzik/játssza az agyát, miközben lent a hülye nép nyomul. Emiatt a hatalmas színpad hosszú tíz percekre üres marad. Ide illeszkedik az egyik legelszomorítóbb jelenet is, amikor a fideszes genyó Istvánék szintén fent tobzódnak és lent, a megint csak bénán tök üres színpadon Trabanttal megérkezik két béna orbánhívő faszkalap, és idétlen pirosfehérzöld zászlókat lobogtatva (mint általában az orbánhívő hülyék) elénekli az eredeti Istvánban nagyon hatásos múltba révedős dalt, mire Sarolt, az SS-ek mögül kilépve rájuk ordít, hogy nem kell "az ártalmas emlékezés". A két bohóc Nagy Feró és Varga Miklós. Minden tiszteletem Vikidál Gyulának, hogy nemet mondott ugyanerre. 

És miután végigkínlódtuk a szétesett, hamiskás, béna első részt, jöhet végre a vérgőzös rohadék klerikálisok tobzódása. De itt álljunk meg egy pillanatra (Csáki figyelj!): aki képes egy ilyen félresikerült, unalmas, kínosan rossz első felvonást kiadni a kezéből, az NEM NAGY MŰVÉSZ! HANEM EGY FÉLTEHETSÉGŰ SENKI, aki néhány ún. tabudöntögető geggel felkurválkodta magát a mainstream színházba. De, elérkezünk a második felvonáshoz. Itt már Alföldi elemében volt, fröccsen a vér, minden pap gyilkológép, ropognak a náci sorozatlövések. A végén a rendszerváltáskor a Népstadionban oly boldogan énekelt "Felkelt a napunk, István a mi urunk" nótát a megalázott, megkínzott nép géppuskacsövek fenyegetésében, István geci vigyorától verve, rettegve és feltett kézzel énekli el. Miközben Asztrik, a főpap gúnyosan röhögve megkoronázza Istvánt.

Mondom, Alfölditől nem vártam mást. Az mondjuk már pikánsabb, hogy a szoci Botka László szegedi polgármester ezzel a szar gyalázkodással ünnepli meg (a Szegedi Dóm előtt!) Szent István királyt és az államalapítást, és a hülye, szürke egér helyi fideszesek még  asszisztálnak is ehhez, sőt még 30 misi közpénzzel is megdobják a produkciót, de ez legyen az ő bajuk. 

A VÉGE A LÉNYEG: Miközben a keresztény orbánnáciterroristák által befenyített véres, koszos népet ketrechálóval a Szent Korona vastraverzébe zárják, amiből a színészek a ketrecet rángatva hiába próbálnak kitörni, EZ AZ ALJAS, ÉRDEMTELEN RIPACS eljátszatja a zenekarral a HIMNUSZT! A sok ezer birka pedig feláll a nézőtéren és a Szent Korona börtönébe zárt, a keresztény fasiszták által leigázott pöcs Magyarország ideája előtt tisztelegve és hajbókolva TELI TOROKBÓL ÉNEKEL. 

Kedves Olvasó, aki kíváncsiságból hozzám hasonlóan megvetted az Alföldi-beutalót! Nagyon kérlek, ne dőlj be ennek a szemét trükknek és a végén MARADJ ÜLVE, mint Menyhárt tette!

Tovább..