Born to be asshole!

Ritka jelenetnek lehettek tanúi tegnap délután a parlamenti közvetítést figyelő elmebetegek:  A legújabbkori magyar demokráciánk történetében egyedülálló módon, egy ellenzéki interpellációra, konkrétan Steiner Palibá az életmenetelők heccelésére a kurucos, jobbikos térben szervezett Adj gázt! nevű motoros provokációt kifogásoló háborgására adott miniszterelnöki választ az ellenzéki padsorokból megtapsolták. Volt már ilyen egyáltalán? Én nem emlékszem, bár az nem jelent semmit.

Kidörgölve a szemünkből a csodálkozást, azért mérlegeljünk egyet. A nemhivatalos választási kampány kellős közepén mekkora a valószínűsége egy ilyen taps spontán előfordulásának? Nulla. Komolyabb összeggel fogadnék arra, hogy az MSZP és a Fidesz gyönyörűen leblattolta a koreográfiát valamelyik parlamenti titokdohányzóban. Win-win. A miniszterelnök ideig-óráig kiszabadulhat Európa rosszfiújának szerepéből, a szocialisták pedig megmutathatják a választópolgárnak milyen a felelős ellenzéki, aki a markánsan eltérő programja mellett képes a nagyvonalúságra és fontos kérdésekben együtt tud működni a kormánnyal.

Hogy ez a konteo azért tartalmazhat némi valóságot (és mogyorót), nem más bizonyítja (amellett, hogy nem hívták rám a rohammentőt a szerkesztőségben), mint a Bajnai-fan blogscene-től érkező hisztérikus reakciók. Ők rendkívül csúnyán pofára estek és nem maradt más, mint a kétségbeesett bizonygatása, hogy a Kaiju túlterjeszkedett alkotmányos alaptörvényes hatalmán és antidemokratikusan kézitiltotta be a kézivezérelt kézirendőrség kezei által a motoros mulatságot.

Függetlenül attól, hogy a volt-e letutizott táncrend a Fidesz és az MSZP között, nem mehetünk el amellett, hogy a motoros felvonulás első lépésben megtörtént engedélyezése milyen súlyos rendőrszakmai hiba volt. Ilyen útvonallal, ilyen névválasztással, ilyen időpontban ez nem az alkotmányban foglalt gyülekezési jog szabad gyakorlása lett volna, hanem egyértelmű provokáció és még egyértelműbb törvénysértés. A rendőrségnek tényleg miniszteri (miniszterelnöki) utasításra van szüksége, hogy erre a megfejtésre jusson? Akkor valami marhára nem stimmel a törvényi szabályozással, vagy az állomány szellemi képességeivel. Jövő héten a riszpekt háznak talán ezt a kérdést is lesz ideje körüljárni a „ki szereti jobban a zembereket?” tematika mellett.

Hogy valami pozitívumot is találjon a magamfajta örök elégedetlen: úgy viselkedett egy miniszterelnök, ahogyan egy civilizált demokráciában egy miniszterelnöknek kell. Nem a hatalmán terjeszkedett túl, hanem felelősséget vállalt a mindenkori miniszterelnököknek alárendelve működő végrehajtó hatalomért. A felelősséget ugyanis vállalni kell. A miniszterelnök a végrehajtó hatalom feje. Pont.

És végezetül ízlelgessük egy kicsit, hogy hol is tartanak most a hazai nácik, akikkel (mint a bal oldalon látható pártlap-hirdetésből is kitűnik) forró kapcsolatot ápol a Jobbik nevű identitászavaros nemtudommicsoda szervezet.

Tovább..

Steiner Pali megvédi Novák Elődkét

Miközben az MSZP a róla korábbiakban levált, de utánfutóként működő szervezetekkel Együtt lépten-nyomon felszólítja a Fideszt, hogy határolódjon el a szélsőjobbtól, lökje ki magából az „ordas eszméket”, addig azért csipcsup ügyekben egész jól együtt tudnak működni a Jobbikkal. Sőt, meg is védik őket, ha ezzel kormánypárti döntés ellen lehet menni. Tette ezt Steiner Pál is, amikor a minap Novák Előd védelmére kelt.

Steiner Pál a napokban az Országgyűlés Alkotmányügyi bizottságában dobott mentőövet Novák Elődnek, amikor arról folyt a szó, lehet-e „elmebetegnek” nevezni valakit a parlamenti ülések során (történt ugyanis, hogy egy fideszes képviselő „igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelését javasolta” Novák egyik felszólalása után). Steiner szerint viszont „a fideszes képviselő súlyosan megsértette Novák Elődöt

”. Mondja ezt Steiner, aki pár hónappal ezelőtt még a Jobbik karanténba zárására szólított fel.  

Hát mindjárt elsírom magam, mennyire is karcolhatott bele „a súlyos sértés” Novák Előd lelkébe – pláne Steiner Páléba –, de előbb azért végiggondolom az előzményeket. Nemrég történt ugyanis, hogy Szanyi Tibor - az MSZP kabalaprolifigurája – bemutatott egy parlamenti felszólalása után képviselőtársainak; állítása szerint ráadásul éppen a jobbikosoknak. Szanyi párttársai – így Steiner Pál is –, sejtve azt, hogy „a kapitányra” büntetés vár, nyilván azt akarták elérni, hogy akkor az Alkotmányügyi bizottság többsége dorgálja meg a Novákot „súlyoson megsértő” fideszes képviselőt is. Persze tudták, hogy ilyen nem fog megtörténni, ezért azt mondták: minden mindegy, védjük meg jobbikos barátunkat, legfeljebb majd Szanyi megrovásánál hivatkozhatunk a büntetések kiegyensúlyozatlanságára!

Ja, hogy így éppen azokkal fogtak össze, akiktől minden, magát „rendes demokratának” valló demokratának el kell határolódnia? Jaj, hányszor hallottuk már, hogy „nácikkal nem közösködünk”, hogy „a nácikkal szemben mindenkinek össze kell fogni” – persze, mindez csak a baloldali és liberális elitre nem vonatkozik. Ha érdekük úgy kívánja, akkor a vörös bolsevizmus szívesen kokettál a zölddel. Ahogy az történt februárban is, Simor András bizottsági meghallgatása után: a testület jobbikos elnöke – az MSZP-sekhez hasonlóan – elítélte a „koncepciós vizsgálatot”, mire fel majdnem pajzsra emelték az ellenzék soraiban és médiájában – azzal, hogy „na tessék, még ő is azt mondja…”

Pedig maga Steiner Pál ígérte meg decemberben, hogy Vona Gábor felszólalásainál kivonulnak majd ezentúl a plenáris ülésről (ilyet én azóta sem láttam), és nyakra-főre fogadkozott, hogy ők eztán közös kezdeményezésben részt nem vesznek jobbikosokkal: „olyan papír nem születik, amin a szocialista frakció és a Jobbik együtt szerepel”. Hát, mik vannak, nézegeti az ember a parlamenti honlapot, és nem túl nagy kutatással talál olyan országgyűlési határozati javaslatot, melyet MSZP-s és jobbikos együtt jegyez – sőt, nem  egyet, többet is! Előbbit éppen a szocialisták egyik főrettegője, Mandur László szignálta közösen Gyöngyösi Mártonnal – igen, azzal a Gyöngyösivel, aki ellen tüntetést szerveztek tavaly, melyre – reményeikkel és várakozásaikkal ellentétben – elment Rogán Antal is, így nem nagyon tudták azzal ekézni a kormánypártokat, hogy nyíltan haverkodnak a Jobbikkal.

Ne legyenek hát kétségeink: amikor a Jobbikkal történő együttműködés a szocialisták hasznára van, és a kooperáció, bárhogyan is, de felhasználható a kormány ellen – meglépik. A fasizmussal való rémisztgetés pedig nyilvánvalóan arra szolgál, hogy megfelelő kontrasztot tudjanak teremteni az ő valóságukban létező „náci jobboldal” és az általuk folyamatosan vizionált „mérsékelt bezzegkonzervatívok” között.

Tovább..