Jaj, szegény Török Zsolti!

Skandalum, elvtársak! Szegény Török Zsolt kartárs, a Párt egykori Ökle, a bárhol bármilyen témában inkompetensen üvöltözni képes egyszemélyes hadserege nyomorog. 66 ezer/hó. Minimálbér. Ennyiből él. Egy azóta törölt facebook-bejegyzésben panaszkodott erről, mi meg azóta törjük a fejünket a Toronyházban, hogy mit kellett bevállalnia ennek a szerencsétlennek, hogy minden nap jusson az asztalra 10 deka hagyóféle parizer.

WC-t takarít a halasi állomáson? Libatollat foszt Bajnainak?

Egészen új jelenség ez az MSZP-nél. Egy egykori elnök egykori erős embere, miután kiesik a pikszisből, nem egy felügyelőbizottságba zuhan, esetleg igazgatótanácsban találja magát. Ráadásul Törökzsolti nem egy Zuschlag. Nem ment neki utólag saját pártjának, nem zsarolt ki milliókat a titkos pártkasszából a hallgatásért cserébe, nem turnézta végig aprópénzért a kormánypárti sajtót, hogy "de én csak azt csináltam, amit szoktunk" .

Nem. Ő szépen hátralépett, kussolt és lojális maradt. Az ilyen kiszolgált pártkatonák valaha simán kapták obsitként az MSZP közeli cégekben pozícióit.

Ha nem politikus lenne Török Zsolt, még sajnálnánk is. Mert azért ha végiggondoljuk, elég szemét az a világ, ahol egy párt feltétel nélküli lojalitást követel (ezt Törökzsolti még túl is teljesítette, ami a maga nemében lehetetlen, de neki sikerült), aztán ezt hála nélkül hagyja a szűkös NER-időkben. Pedig így szokott működni a képviseleti demokrácia. Könnyű, amíg nyerésben a csapat. Viszont amikor vége a sikerszériának, akkor kell a pártoknak igazán odalépniük, és nem elengedni bozótharcosaik kezét. Egy első vonalbeli politikus felégeti maga mögött az összes hidat, amin később visszatérhetne a civil életbe vagy soha nem is volt alkalmas arra, hogy a piacon kamatoztassa "lenyűgöző" tudását. Ez a dolgok természete.

De ismétlem, egy pillanatra sem sajnáljuk Zsoltit, hisz politikus, viszont hálásak vagyunk neki, ugyanis a kifakadása rámutatott valamire, ami sokkal nagyobb, mint az ő személyes tragédiája.

Minden jel arra utal ugyanis, hogy valami gyökeresen megváltozott a szocik háza táján. Úgy tűnik, hogy elfogyóban a hátországuk. Nem csak a szavazók tűntek el az elmúlt 6-8 évben (valljuk be, megdolgoztak érte keményen), és nem csak a párttagság karcsúsodott le a DK-s exodus mértékén messze túlmutatóan, de eltűnt az a hátország is, amelyik a politika és a gazdaság közötti szürke zónában egyszerre biztosította és használta a párt hatalmát.

Game over, MSZP.

Még lehet kapálózni egy kicsit, de hamarosan oda fognak kerülni, ahova a rendszerváltozás óta kívánjuk őket. A párttörténeti múzeumba. Török Zsolti meg hó végén nézheti át a zsebeit némi apróért, hátha összetúr annyit, hogy még egy parizeres zsömle beleférjen.

Tovább..

Einstand blog

„Egy vezető szocialista politikus írásban kért árajánlatot a blog átadására, majd az ajánlatra nem reagálva, feltételezhetően egy külsős szerzőt felhasználva megkaparintotta a technikai ellenőrzést a blog felett” 

– írja közleményében Németh Gábor, az Egyenlítő blog alapítója. Az Egyenlítő előszeretettel leplezte le annak idején a „fideszes” Hír TV és mások szörnyűséges gaztetteit, az utóbbi hetekben-hónapokban posztmodern módra dekonstruált független értelmiségi blog szerepében tetszelegve. A függetlenség itt elméletileg pártfüggetlenséget jelentett, tekintve hogy a független értelmiségi bloggerek vállaltan baloldaliak voltak.

A vállaltan baloldali független értelmiségi „oknyomozók”, akik a nemfüggetlen, Orbántól percenként közvetlen utasításokat kapó jobboldali-fideszes oknyomozókat leplezték le, azt már nem vállalták fel kifelé, hogy őket az MSZP szerkeszti. Jó, ha nem is szerkeszti, de ugye érkeztek – ahogy anno Piréz fogalmazott – „tájékoztatások Török Zsolt részéről, amelyeket félreértés esetén, ami gyakran adódott, utasításként értelmeztek.

Kettős frusztrációval van itten dolgunk nekünk: Az Egyenlítő a nagy egyenlítésben, független értelmiségiek gyülekezeteként önként, nyomásgyakorlás nélkül, független módon magától értelmezte félre utasításként a dolgokat. Eközben a Törökzsoltiban már gyűlt a méreg a „körúton belüli értelmiség ellen”, akiknek a háza táján működő sejtjét egyre agresszívabban és félreérthetően „tájékoztatta”.

A kibeszélő terápia elmaradt, így végül az amúgy állítólag egyrészt munkaerőként alkalmazott (MSZP-s meglátás), másrészt pártfüggetlen, tájékoztatásokat el nem fogadó, hobbiból gyártott (Egyenlítő blogos vélemény) felület összerúgta a port. A világnézeti pluralizmus jegyében annyira különféleképpen látják a dolgokat, hogy a párt szerint a pártot zsarolták az egyenlítők, az Egyenlítő szerint árajánlatot kaptak, de aztán inkább lenyúlták őket.

Einstand, mondta valaki az MSZP-ben, ha nem adjátok pénzért, elvesszük ingyen, majd „feltételezhetően egy külsős szerzőt felhasználva megkaparintotta a technikai ellenőrzést a blog felett”, magyarán odaült a gép elé egy haverjánál, akit korábban megkértek, hogy legyen szerző, s aki két sörért odaadta neki a szükséges belépőkódokat, és azóta abból a székből szerkesztik a blogot.

Szép, ha egy külsősnek nem pusztán szerzői, de szerkesztői hozzáférése is van egy bloghoz, de ez már csak egy bennfentes szakmai megjegyzés.

Az alapító szerint az Egyenlítő „már nem az én blogom, hanem az MSZP lopott háziblogja”. Nos, az egész akció vége, mellékhatásként, a szürke zóna fehéredése, spontán módon, a Transparency tíz ujját megnyalná: az MSZP rejtett háziblogjából az MSZP nyilvánvaló háziblogja lett. Sok hűhó kevésért, mert a megrendelő nem csak a zenekart fizeti, de viszi a hangszereket is, ha ő vásárolta nekik.

Tovább..

Berki az MSZP-ben: összenő, ami...

Úgy fest, megtalálta a zsák a foltját. A hírek szerint Berki Krisztián (no nem a kiváló tornász, a londoni olimpia bajnoka, hanem névrokona, a botrányairól elhíresült celeb, a Fradi korábbi futballistája és vezérigazgatója) politikai pályára készül, mégpedig a Magyar Szocialista Párt színeiben.

„Amíg sportoltam, burokban éltem, nem érdekelt a ­politika, civilként viszont nyitottá váltam a közügyekre. Hiszem, hogy a tapasztalatommal, a kapcsolati tőkémmel segíteni tudnék az embereknek. A meglévő csatornáimon keresztül, a saját nyelvezetemmel, meggyőződésem szerint szívesen tájékoztatnám politikai ügyekben a ­kor­osz­tá­lyo­mat, illetve az Y-generációt – nyilatkozta Berki Krisztián a Bors című lapnak.” Őszintén szurkolunk az MSZP felé kacsintgató Berki Krisztiánnak, hogy elfogadják a tagfelvételi kérelmét, hiszen pont oda való! Az MSZP-be épp ilyen arcok kellenek! Ez a „megtalálta a zsák a foltját” tipikus esete. Kettős könyvelés, gyanús pénzmozgások? Keresve sem találni nála profibbat! Ha ehhez még hozzávesszük, hogy megjelenésében, életvitelében is hitelesen képes megtestesíteni a szerény, kétkezi munkást gengsztert, napnál is világosabbá válik, hogy helye van a szocik soraiban! Cseppet sem meglepő, hogy Berki épp MSZP-s politikai karrierre vágyik. Vonzó számára az az alakulat, ahol oly csodálatosan kiteljesedhetett Wieszt „csúszópénz” János vagy éppen Hagyó „Nokiás doboz” Miklós pályája is. Nem is beszélve Zuschlag „Mr. Domestos” Jánosról, az ifjúszocik egykori ikonjáról (aki mostanság a kecskeméti börtönben várja sorsának jobbra fordulását).

Az MSZP szófosója szóvivője, Török Zsolt visszafogott optimizmussal nyugtázta a Berki Krisztiánnal kapcsolatos hírt. Jelezte, hogy semmi kifogásuk nincs ellene, és azt is hozzátette, hogy kommunikációs, illetve sportterületen is a segítségükre lehet. Hát persze: korábban is segédkezett már nekik „sport területen” Berki. Hogy, hogy nem, pont ő volt a Fradi vezetője, amikor az FTC és a hozzá tartozó ingatlan egy angol befektetőhöz került, aki új stadiont és bajnokcsapatot ígért, ehelyett adóssághegyeket és csődhelyzetet hagyott maga után. Az ügylet során az angolokat Magyarországon Szász András köztudottan MSZP-közeli üzletember képviselte. Ja, és mindez természetesen az MSZP-kormány idején történt.) Berki Krisztián példáján felbuzdulva, kifejezzük abbéli reményünket, hogy hamarosan más kétes hírű figurák, alvilági alakok, bűnözők is felvételüket kérik a szocialista pártba, amelynek – a megújulás jegyében – hamarosan új név is dukál. A mi javaslatunk így hangzik: Maffiózó Szabadrablók Platformja.

Tovább..