Egy a zászló? - Az eltóbiásososdás veszélyei

Az egész ország javára válna, ha a Fidesz a mégsem lépne az eltóbiásosodás útjára. Az útra, melynek a végén már csak "A jobboldal Tóbiás Józsefe" címért folyik majd a versengés. Hogy a Fidesz esetleges széthullása miért az ország ügye és miért nem csupán a párt karrieristáinak belügye, arra nagyon is egyszerű a válasz: minden józan ember tudja, normális váltópárt híján mi szakadna ránk a kormány bukása után. Pontosabban józannak sem kell lenni, elég csak ránézni a mindenféle cékategóriás nemzetközi játszmák jóvoltából nyomakodó ballib és széljobb mozgalmakra. Tényleg jönne az özönvíz, palagázbérencek rúgnák a szibériai olaj lekötelezettjeinek bokáját a parlamentben. Ebben a közéleti nihilben marad nekünk a Párt, ami ugyan egyre sárgább és savanyúbb, de mégiscsak narancs. 

Szigorúan nem megélhetési, de tunkolási szemszögből kifejezetten jól van dolga a mostani újságírónak. Szinte minden napra akad valami elemezni való a legfrissebb törésvonalak körül. Simicska-Orbán, Lázár-Habony, Lázár-Rogán, Habony-Rogán, etcö, lebontva egészen helyettesi, minisztériumi, megyei, falusi, váltóőri szintekre. Ott tartunk, hogy a párt prominenseit lassan csak kényszerzubbonyban, vagy osztályviktori szigorral lehet egymás mellé ültetni. 

Tegnap épp Rogán Antal szólt oda, finoman, politológia tankönyvekbe illően.

Egyszóval Rogán Antal nem tudja, hogy Habonynak a saját szerepléseivel kapcsolatban melyik döntése a jó.... Talán az érintett sem. De lépjünk tovább! 

Minden bizonnyal a párton belüli másik oldal mesterkedése áll amögött, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának vezetői világos üzenetet kaptak a múlt héten a miniszterelnöktől. Az állami szféra hirdetései mostantól javarészt a közmédiát fogják gazdagítani, Lajosék ne számítsanak egy buznyákra sem.

Az elhatározás egyfelől igazságos, hiszen 2010-től tavaly nyárig, amíg Lajosék voltak a nyeregben, e hirdetési pénzeket kizárólag ők maguk, illetve a kisebb-nagyobb szolgálatokért túlélésre érdemesnek tartott ellenzéki médiumok (lásd: Népszava, Atv) költhették el. Másfelől roppant igazságtalan, hiszen a hadüzenetet érthetően magára vette a jobboldalinak, antikommunistának mondott újságírók vagy nyolcvan százaléka. Mindazok, akik az 1997-végi indulás óta a Lajos-birodalomnál dolgoznak: a Magyar Nemzetnél (exNapi Maónál), a Hír Tv-nél, a Lánchíd rádiónál és a szintén célba vett Heti Válasznál. Nekik hiába magyarázzák, hogy csak a nagyfiúk közti elszámolásról (leszámolásról) van szó, ahogyan lehet majd magyarázni az őket olvasó, hallgató, néző szavazótábornak is, hogy miért keletkezett zavar a centrális erőtérben, és hogyan lett Dániel elvtársból áruló?

Közben persze lehet ellentévét és ellenlapokat csinálni (és kell is), csakhogy kemény dió az. Évekbe telik, míg kialakul a néző- és olvasótábor. A mérkőzésnek hamarosan kézzel fogható részeredménye lesz: Simicska ugyan nem indult el Veszprémben, de arra mérget vehetünk, hogy a kétharmad meghekkelésére fog játszani. Azaz ez lesz az első választás, amelyet a lajosmédia hűvös távolságtartással fog szemlélni. Kiderül majd, nélkülük is összejön-e a győzelem. Máris beszédesre sikerült a Nemzet mai vezércikke:  "Veszprémben választás lesz, eldől, ki lesz a képviselőjük. Más (az ország, a kormány) nem dől se el, se le, és nem is dől be" - írja Körmendy Zsuzsa.

Lehet persze még ennél is jobban egymásnak feszülni, de minek. Ezt a meccset máris igencsak túltolták, bele sem gondolva, milyen szar érzés lehet a pálya széléről tóbiáskodni. Viszont még egyáltalán nem késő bedobni egy Valeriánát és elénekelni együtt a We are the Worldot... 

Tovább..

A fácánvadászó lézerblokkoló

„Vajon miért áll fideszesnek egy mai magyar fiatal? Fácánvadászatért és lézerblokkolóért. Nem Orbán a példakép, hanem Lázár” – vélekedik a hvg-n Tóta W. Árpád, akit inkább hagyni kéne fuldokolni a csillagközi vákuumban, galaxisközi antianyagban és hasonlókban céltalanul lebegni, de többnyire nem tudjuk megállni, hogy visszarántsuk a mégiscsak elolvastuk szellemi lélegeztetőgépére.

Nos, bizonyára vonzó lehet fideszes politikusnak és hasonlónak állni egy fiatal számára akár tótawéi alapokon is. Ugyanakkor ki az a bolond, aki úgy akar meggazdagodni, hogy nullhuszonnégyben mások (rendszerint a csajok előtt teljesen vállalhatatlan figurák) utasításait hajtogatja végre évtizedekig, aztán ha szerencsés, és felverekedi magát a pártban, ráadásul egy akkorában, mint a Fityisz, esetleg egy rövid ideig pár saját ötletét is átültetheti a valóságba? Az államigazgatás és egy párthierarchia fegyelemre és engedelmességre épül, és csak ezután jön a kreatív saját ötletek sora, hisz különben szétszalad a társulat, nem hatékony a működés.

Szóval kizárólag meggazdagodni sokkal jobb választás a vállalkozás, ott mindenki a maga ura, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és nem kell állandóan azon agyalni, hogy mikor mond rosszat, nem figyelik minden lépését a riválisok és a gonosz újságírók, akiknek máskor meg könyörögni kell vagy udvarolni a beszámolóért egy random szalagátvágás előtt.

Így aztán valószínűleg aki politikusnak áll bármelyik pártban, annak mégis van némi küldetéstudata is, és talán marad is belőle valamennyi idővel. S hogy miért vonzó a Fidesz? Lézárjani ellenére vagy sem, de jelenleg mégiscsak a Fityisz a legsikeresebb párt Magyarországon, nemde? Aztán meg mi legyen vonzó, az MSZP, az inkább „Külön” Együtt, a frakciózó PM és LMP, esetleg a túlmozgásos Gyurcsányék? Vagy a Jobbik?

A Jobbik egyébként, na, az valamiért mégis vonzó a fiatalok számára, pedig ők aztán tényleg nem kínálnak semmit.

Szóval ha már valaki politikusnak vagy politikasegédnek áll egy pártban, és sokkal többet kell olyasmivel foglalkoznia, ami nem érdekli, hogy egyszer majd egy kicsit olyat is csinálhasson, ami érdekli, és akkor fog igazán önállóan tudni dönteni, amikorra már elmúlt a lázas ifjúság, és a gyerekei házasságát kell menedzselnie vén politikusként, nos, akkor már legyen egy sikeres párt, Orbán meg Lázárjani ide vagy oda. Kb ennyi. Kizárásos alapon.

Mi maradunk tisztelettel és a sör mellet a Toronyházban naplopó, politikakövető kibicek.

Tovább..

A kritika első hangjai

Heisler András közölte: „Reméli, hogy az egész szoborügy egy adminisztrációs túlkapás, és hogy semmi racionális érvet nem lát amellett, hogy ez a szobor ilyen formában megépüljön.” Nos. Nehéz pillanatok következnek, harmadik nappal a diadalmas győzelem után: azt kell mondani, hogy igaza van.

Nem tudom felhőtlen örömmel nézni a bénázó baloldalt, nem tudom nézni az aktuális önmarcangolásukat, nem engedik meg, hogy élvezzem, ahogy agonizálnak. Pedig jó lett volna még egy picit élvezni Szanyi Kapitány bukását, az ATV brigád lesokkolt műsorvezetőit. Jó lett volna eljutni legalább az első Újságíró Klubbig, Havas-műsorig, vagy ahol Bajnai elmondta Olgának, hogy „élhető szigetté akarja tenni Budapestet ebben a sivár, hideg orbáni világban” Hát a vidék nevében kösz: az egész történet folytatódik, Gordi átadja a helyét Szigetvárinak valószínűleg, és elmegy főpolginak, vagy vár még 4 évet, hogy megint felépítse magát a korábban szkippelt korszakváltó szlogen mögé.

A „vonzó ajánlat” számunkra a szepuku és a selyemzsinór között mutatkozna, de most ennek lőttek. Örültem volna, ha nem tud ilyen látványosan kisuhanni a bukás markaiból és a Sötét Átok, mint az orbánizmus konszolidációjának réme, a baloldalra, és az elmúlt 25 évre vetül. Elérhette volna a 444-et, a cink.hu-t, az Indexet, hogy ne válhasson lehetővé az, ami épp történik: felelősség és valós elgondolkodás nélkül építeni fel egy új hazugságot, amit el lehet hitetni majd a „bizonytalan és kiábrándult szavazók tömegeivel”. Jó lett volna, ha a most a legmenőbb elemző, leghitelesebb baloldali agytrösztfej pózában tetszelgő Filippov Gábort szembesíthettük volna például a pár héttel ezelőtti nyilatkozatával, miszerint a közvélemény kutatók hazudnak, és hogy szoros verseny várható.  Mi itt a toronyházban szívesen töltöttünk volna legalább egy hetet, miközben szembenézhettünk volna az új kihívásokkal. De nem. És miért? Mert ezt elvette tőlünk a szoborüggyel tematizálódó közbeszéd és Lázárjani.

A már a trafik botrányt csúnyán elkapó, a nemrég halálbüntetésező Jani, aki már első nap azzal jön elő, hogy elkezdi csesztetni nemzetközi téren a norvég alapot, hogy épp kinek adja a pénzét. Hát, várhatott volna vele még, minimum egy hetet… Igen, az LMP-nek adta, ami mondjuk nem épp cuki dolog, de egy kétharmad után azon izmozni, hogy a norvég alap az 5%-os, és ezt az eredményt lehulló Fideszes szavazatokkal elérő LMP-nek adta a zsét, hát most mit mondjak… Kimondom: parasztság. 

Ha létezik normális, használható, konstruktív ellenzék, az az LMP, és talán ama bizonyos nyugati európai demokraták is úgy érzik, ezt a franchise-t a legalkalmasabb felbootolni. És ez szerintünk is az LMP, az összes többi egy merő szánalom. És igen, nem a barátunk, leendő koalíciós partnerünk építkezik épp, hanem az, akiből 2018 kihívója lesz. Nem kéne azt csinálni, hogy rögtön elfojtani (hogy is mondtam?) paraszt módon azt, akivel akár egy élvezetes és fair meccset vívhatnánk, és ezzel a mozdulattal muníciót adni a kálmánolgáknak és gyuriferiknek, meg azzal, hogy lehetőséget biztosítunk nekik a szoborügy általi tematizációra.

Én elhiszem, hogy a színfalak mögött, a választások előtt egész biztos, hogy a MAZSIHISZ olyan volt, hogy most egyfajta „kurva anyátok” reflexszel akar itt is beizmozni az egykori tárgyalásokat vezető, de rögtön az van, hogy elveszik tőlünk az örömünket azzal, hogy ilyen izmozós, dafke „csakazértis” alapon nyomják-tolják tovább a minden létező sebből vérző szimbolikus szobrot a Szabadság téren. Zoltai Gusztáv hatalmas haccacáréval mond le „szoborügyileg”, miközben épp átvilágítják a MAZSIHISZT, és hopp, kiderül, hogy Zoltai a magyar zsidó közösség Simon Gáborja. És akkor ez se derülhet ki a maga csúf valójában, mert megadtuk az esélyt azzal, hogy elkezdhetnek matatni a szobor talapzatánál dafke-csakazértis.

A jobboldal érdeke nem az, hogy egymaga üldögél a tutiban, hanem hogy folyamatosan erős versenyhelyzetben egyre jobb és jobb. Mi ezt szeretnénk 2018 után, és ha lehet így fogalmazni egy „jófej” baloldallal versengve képzeljük el idős korunkat, és nem úgy, hogy megint újra és újra kell építeni ostoba hazugságokkal szemben a keresztény-konzervatív Magyarországot. Mert egy nem szokásos választás utáni matematika az, hogy az első négy év: meggyőzni 300 ezer embert (az a biztos 5-7%) Aztán felnőni újabb 4 év alatt 1 millióra, újabb 4 év alatt csinálsz magadnak sajtót, alapszervezeteket, bázist, hard core-t, és pár év után már ott küzdesz az élbolyban, hogy hivatkozhass arra, hogy lejt a pálya, meg módosításra szorul a rendszer és ilyenek. Így épül egy párt egy demokráciában. Nem csak Magyarországon, hanem mindenhol. Ezt a konkrét munkát valóban eddig egyedül és kizárólag a Fidesz csinálta végig Magyarországon és éppenséggel a jobboldal széthulló, bizonytalan, demoralizált bázisán. Most a baloldal van ilyen helyzetben, és érzi a bőrén azt a bizonyos kétharmadot, amit 1994-ben, azaz pont húsz évvel ezelőtt a jobboldal érzett magán.

Eddig a baj a baloldallal az volt, hogy lusták, de láthatjuk, hogy aki dolgozik a politikában, annak van gyümölcse, és Schiffer az egyetlen példa erre a morális bázisra. Bajnai már képviselő se akar lenni, olyan, mint a finnyás kislány a viccben, akinek már a csavar sem kell. (A vicc: kislány sír a pöcegödör szélén. Odamegy egy ember és megkérni, miért sír. Azt mondja: beleesett a szarba az anyám. A csávó megretten, beugrik a pöcébe, vesz egy mély levegőt, és elmerül a szarban, kutat, keres, de nem talál semmit. Kijön, és szól: kislány, az anyád elmerült, nem találom. Mire a kiscsaj: akkor már a csavar sem kell.) Bajnai az új Feri: kicsit cukibb, kicsit simább, de ugyanaz: a Demokrata, aki mindentől fél, ami demokratikus: választás, képviselet, szavazás, megfelelés. ami érdekli a csúcs, a csillogás: ha épp nem miniszterelnök, akkor vagy csúcsminiszter, vagy legalább főpolgi. Hát lófasz. Aki nem dolgozik, az maximum feléli azt, hogy 40 évig a ruszkik nem Paksot építettek neki, hanem csináltak egy államot, amiben ő volt a jampi.

De sajnos nem tudunk ebben elmerülni, mert már két nap után is arra kell koncentrálni, hogy ott áll Lázárjani, és izmozik, erőből tolja a fideszességet, azt, amivel azért 1.250 ezer kommancs, és 1 millányi Jobbik troll is erőteljes ellenszenvét fogalmazta meg három napja. A Fidesznek minden választás utáni számtan ellenére el kell gondolkozni azon, hogy az új kormány összetételének tükröznie kell a kívülről jövő és erős kritikákat, amik a Fidesszel szemben megfogalmazódtak, hogy 2018-ban egy kellően „vonzó ajánlattal” jelentkezhessen a választási piacon. Upgrade kell, sőt innováció kell, és ha van esze Orbán Viktornak, akkor meg is teszi ezt azzal, hogy az elmúltnégyév legelhasználtabb arcait visszahívja, vagy legalábbis új, kevésbé látványos szerepbe helyezi. Van ideje a keménykedésnek, és van ideje annak is, amikor fontosabb az, hogy minden kétharmad ellenére a kommunikációképesség, a kompromisszumkészség és engedékenység legyen az üzenet. Mert a keménykedés abba kényszeríti az ellenfeleket, hogy ők is a kétharmadra gyúrjanak, ami – mint tudjuk – jóval könnyebben elérhető ebben a választási rendszerben, mint a korábbiakban.

Fontos lenne, hogy a választási rendszer látható, és pazarló elemeit is minél gyorsabban módosítsák, és ha épp nincs meg a kétharmad, akkor azzal az LMP-vel, akivel érdemes egyezkedni ilyen kérdésekben, és nem a szocikkal, vagy a jobbikkal. Tehát őket alázni az első héten megint őrületnek tűnik. Persze, ha tovább nézünk, láthatjuk: a szocikhoz a kormány hozzá van szokva, megtanulta hogy győzze le őket. Schiffer kiszámíthatatlan, érthetetlen, a Jobbik vállalhatatlan, tehát érthető a hirtelen védekezés. De ilyenkor már saját vágyaink kerülnek előtérbe: mi szerettük 2002 és 2006 tétmeccseit még akkor is, ha iszonyatos érzés volt a vereség. És megértjük, ha a Fidesz ragaszkodik a régi ellenfélhez, aki most épp a földön leütve hever.

Ugyanakkor az is biztos, hogy azt a munkát, amit ők, bármelyik párt képes megcsinálni egy szűk évtized alatt, és jelenleg három esélyes kihívó áll előtte, közte az 1994-es önmagára nagyon is emlékeztető LMP-vel, amelyiknek a vezetője épp a minap érezhette úgy magát Kálmán Olga műsorában, mint a leliberálisozott, lebolsevikezett Orbán a jobboldalra keveredvén egy 7%-os liberális párt élén.  A választás tanulságát tehát tartsuk meg: nem csak a baloldal vagy a Jobbik, de a Fidesz számára is a pozitív változás az elsődleges érdek!  

Tovább..

Mire számítunk vasárnap? II.

Vasárnapig még mindenki a kukacokat nézi, és közben találgat. Van az ábrán a Narancs-színű, meg a Vörös Kukac alatta. Aztán van a Kék Kukac, meg a Zöld. Aztán van még egy rakás más színű Kiskukac, ők a Vörös Kukaccal együtt a Kormányváltó Kukacok. A kukacok haladási iránya a választók szíve dobbanását hivatott ábrázolni, és mi mind arra vagyunk kíváncsiak, melyik kukac fog a legmagasabbra hágni az ábrán. A 2014-es választási kampány hajrájában vagyunk…

Kétség kívül át kell értékelnünk a választásokról eddig kialakított nézeteinket. Az új választási törvény a leglátványosabb változást a kampányolás kultúrájának finomodásában hozta el. Nem borít el bennünket a temérdek plakát és szórólap, és hiába járkálnak hűtőmágnesért meg ingyentollért cápázni a nyugdíjasok. A smucig emeszpések még egy vörös sálat is sajnáltak Piréztől, pedig olyan szépen kérte. A pártok képviselői helyre kis standok mögött ácsorognak, a választási plakátokat csak a kijelölt helyeken tépkedhetik le az aktivisták, hogy a sajátjukat a helyére ragaszthassák, és az óriásplakátok politikai üzenetei is békésen megférnek a teszkós szeletelt sajt, meg az első forgós vécétisztító reklámja között. Ez már a nyugat emberek, ez már a demokrácia.

Ez egy puhapöcsű választás. Remélhetőleg az utolsó olyan, amikor még nem valamiért és nem valamit választanak a szavazók, hanem valami ellen. A rendszerváltozás óta még sosem fordult elő, hogy a választók ne valami ellen szavaztak volna. Kezdetben ugye a kommunisták ellenében, aztán gyorsan a változások ellenében, mert mégsem lett mindenkinek hirtelen színes a tévé, meg zanusszi a hűtő. Meg is kaptuk Naésgyulát, meg a Bokros Magyar Lajost, hogy jól ellenük szavazhassunk. És folytatódott ez a szép hagyomány egészen mostanáig, hiszen láthatóan elégnek bizonyult a CÖF óriásplakátjai gerjesztette Gyurcsányundor utórengéseit meglovagolni, és a Fidesz elviekben kényelmesen begaloppozhat a Parlamentbe. Ehhez persze kellett a baloldal kitűnő taktikai érzéke is, hogy előbb megfontoltan darabjaira hullott, hogy aztán ismét összefoghasson a teljesen szétesett önmagával. Ráadásul citromnak ott van a baloldal szájában a Simon, akitől meg sem bír igazán szólalni. Talán az egy Mesterházy ragadtatta el magát az idén, amikor Putyin pincsiének nevezte Orbán Viktort, de erre mindenki fölszisszent kissé: node, Atti, ti utódpárt vagytok.

Most tehát új a helyzet, mert az MSZP és a baloldali értelmiség ezzel az összefogással tulajdonképpen kivégezte önmagát, és még négy évig esélyt sem ad önmagának arra, hogy megújuljon. A szavazási hajrában az ingadozó, vagy határozatképtelen szavazótömeg nem fog a Kormányváltó Összefogásnak hitelt adni, ezért az új pártok felé kacsingat. Előáll az új helyzet, tör előre a negédes Jobbik, meg a sete-suta elempécske. Ha már ellenzéket kellene választani, inkább a félve kritikus zöldek látszanak használhatóbbnak, mint az emberek kasztrálásában és a halálbüntetésben érdekelt, de újabban lépes mézzel nyakon öntött Jobbik. Ez a négy párt, a Fidesz, a négy évig majd a saját neve miatt pironkodó Kormányváltók Összefogása, az LMP és a Jobbik fogja négy évig ismét a parlamenti padokat koptatni, az új felállás mégis annyiban változik, hogy a politikának határozott irányt szab majd a Fidesz, és ezzel kell lépést tartania az ellenzéknek.

Az utóbbi hetek eseményeit is figyelembe véve egyes elemzők a Fidesz újabb kétharmados győzelmét valószínűsítik. Amennyiben ez megtörténik, az példa nélkül álló választási győzelem volna, amely komoly támogatottságot feltételezne a Fidesz eddigi politikája mellett. A 2010-es választásokon az ország arra hatalmazta föl a megalakuló kormányt, hogy fékezzék meg a szocialista ámokfutást és paskolják el a bűnösök fenekét. 2014-ben azonban a választók már nehezebben aktivizálhatóak a szocialisták rémtetteinek fölemlegetésével, mert már kellően bohócot csináltak magukból eddig is. A kétharmad elérése tehát a Fidesz politikai kormányzásának győzelme lenne, végső elégtétel és bizonyosság. A libnyaf értelmiségieknek pedig nem maradna más lehetőség, mint a kivándorlás, mert a magyarok kétharmadáról már másodszor derülne ki, hogy fasiszták.

Sima, de nem kétharmados győzelem esetén azonban még mindig érvényes lehet az a kritika, hogy a Fidesz azért győzhetett, mert nem volt valódi kihívó, de az emberek azért valahol mégsem elégedettek. A magam nevében ezt az utóbbi változatot tartom legvalószínűbbnek. Egyrészt azért, mert a Fidesznek úgy kellett volna kiállnia, mint akinek programja van, és nem úgy, mint akinek nincs kihívója. A kampány nem volt tökös. A „Folytatjuk” mehet egy sorozatban, ahol épp izgalmas résznél ért véget az epizód, de minket ez az izgatottság nem fenyeget. Másrészt pedig a Fidesz közel sem ügyeskedett annyira, hogy megérdemelje a második kétharmadot. Egy kritikus ellenzéket viszont annál inkább. Úgy saccoljuk, hogy a hajrában a bizonytalan tömegegek a legjobban a Fidesz és az Kormányváltók ellenében fog dönteni, a Jobbik és az LMP javára. Emiatt a Jobbik megközelítheti az Kormányváltókat, és az LMP is erősödik annyit, hogy az arányeltolódás végül azt eredményezze, hogy a Fidesz lemarad a kétharmadról. 10-15 mandátum persze sci-ferr (szóvicc-értik ugye), de persze még bármi megtörténhet…

A Fidesznek mindenesetre első ízben nyílhat alkalma arra, hogy ne a szocik tivornyázása után kelljen föltakarítania a hányást. Nézhet kicsit messzebbre is, lehetnek végre megtervezett, hosszútávú céljai. Viszont meg kell tanulnia önmaga után is sepregetni, és meg kell barátkoznia azzal, hogy eztán a saját hibáit fogják a fejére olvasni, amiket nem védhet ki azzal, hogy jó, de a szocialisták meg hülyék. Mert a szocik bebukták. És az, hogy még mindig nem bukták be eléggé, holott Simonnal az élen igazán nagyon igyekeztek, az a Fidesz hibája. Meg ennek a puhapöcsű választásnak a hibája.

Mert szólni kell a néphez, és nemcsak annyit, hogy nézd a másik mennyivel szarabb nálam. Hanem arról, hogy kik vagyunk, és merre tartunk. Reméljük eztán így lesz. Én erre szavazok.

Tovább..

Ellenzéket választani

Mint döglődő lovat rugdosni - gondolhatnánk - a választási kampány középpontjába került baloldali haláltusáról. Hogy ez így nem is igazán választás, jól látható a média megmondóembereinek kényszeredett témaválasztásain, amelyek jobb híján tudományfilozófiai értekezések arról, hogy ugye mi is az a választás tulajdonképpen, és miért kell választani, és miért van valami egyáltalán, miért nincs inkább semmi. El-elemezgetnek az új választási rendszer bevezetésének várható hatásairól, a választókörzetek átszabásáról, nomeg arról, hogyan is alakulhatott mindez így, ahogy. A tulajdonképpeni figyelem azonban ténylegesen arra irányul, vajon átment–e az üzenet végre a baloldalon, és megkezdődik–e a baloldal tényleges megtisztulása, vagy még újabb négy évig kihúzza a maradék a sarokban. Együtt.

A Fidesz, és hűséges Sancho Panzája, a CÖF, már koratavasszal teljes megsemmisítő hadjáratba kezdett. A Nemzeti Cavington, jelen esetben a bohócos óriásplakát-kampány sikerrel frissítette fel és borította el vérrel a választói agyakat, olyannyira, hogy hovatovább a legközelebbi Békemenet már sóval készül behinteni a Jókai utcát. A Kormányváltó ellenzék azonban önjáró. Saját bukását is egymagában intézi el, nemigen kell segédkezni neki, ügyesen elesik a saját lábában. Az összefogás láthatóan nem váltotta be a baloldali értelmiség által vizionált választási győzelem ígéretét, sőt az összefogás hosszú távon egyet jelent a politikai ellényegtelenedéssel. Bánhatja is Jávor Benedek, hogy a gyurcsányi feromon úgy megzavarta az elméjét.

Ennek a választásnak a valódi pozitív hozadéka az volna, ha a Kormányváltók egyáltalán nem kerülnének be a Parlamentbe, vagy legalábbis Ferenc, Gordon és a két liberálgábor rekedne végre kívül, az ő jelenlétük ugyanis igazából már ciki a baloldalnak. Szakértelmükkel négy évig semmit nem fognak hozzátenni az ország helyzetének megjobbításához, csak a helyet foglalják. A jobboldali média megsemmisítő szándéka azonban meglehetősen elrenyhült. Kedélyesen paskolgatják ugyan az amúgy is régóta oszladozó vörös szőrű lovacskát ahelyett, hogy komolyan vennék a szavazók ismételt megszólítását. Egyrészt azért, hogy a Feri végre csak a főzésnek szentelhesse minden idejét, másrészt az új pártok, de különösen a Jobbik látványos erősödése miatt.

A Jobbikkal ez idő szerint senki nem lépne se választási, se kormányzó szövetségre, és egyelőre ilyen veszély nem is áll fenn. Az eddig oly merev ajkú Vonagábor azonban tapsifülesi kedvességgel már kéredzkedik az előszobánkba. A Jobbik lesz az elintéző-párt, a megoldó-párt, csak kérni kell, és Vonagábor Szittya Vízvezetékszerelő-kommandója élén maga gondoskodik róla, hogy ne csöpögjön a csap a fürdőszobában. Kismókusok kenyérre is kenhetik. A Jobbikos édisereggel szemben egyelőre élhet még a kritika, hogy minek olyan pártot működtetni, amelyikkel senki nem akar együtt dolgozni, amelyik örök ellenzékiségbe vezeti a saját választóit. A Jobbik egy feneketlen kút, ahová az összehalászott szavazatok hullnak. Ez az ország sosem lesz jobbikos ország.

A Jobbik érdemtelenül erős, hiszen valódi üzenetet nem fogalmazott meg a választási kampányban. Pusztán egy alternatíva. Egy Nemfidesz. Azonban, ha a Jobbik ügyesen megtartja ezeket az innen-onnan érkező szavazókat, az őt választók aránya egyszer elérheti azt a kritikus tömeget, amitől viszont számításba kell venni. És ki vállalná föl ezt a partnerséget…? Ha a Kormányváltó ellenzék vert hada csöndben is szégyelli magát a sarokban az elkövetkezendő négy évben, arra mindenképpen számítani lehet, hogy a Fidesz kapja majd mindaz az oltást, a zsidózást, meg a cigányozást, amit eddig a baloldal kapott. És erősödésüket látva ez ezután mind gyakrabban fog előfordulni.

A Fidesz a régi ellenségekre hangolt párt, a kétpólusúságnak azonban megvan az az ára, hogy ha egy új, frissebb, kevésbé elhasznált, de életerős ellenzékkel kell szembenéznie, új stratégiák után kell néznie. Az LMP kisnyuszis, néha felkészült, néha felkészületlen (Szél Bernadett) kritikái, és a nagyszájú Jobbik demagógiája – amely most sokkal inkább szem előtt lesz, mint eddig –, változásokat fognak kierőszakolni. Egyszóval több lesz a ciki. A Fidesznek tudatosan döntenie kell, milyen ellenzékkel tud együtt dolgozni, és hogyan lehet elterelni a szélsőségességtől a választókat. Mert a következő négy évben ez a Fidesz felelőssége lesz már, és nem az MSZP-é. A méltó ellenzék éppúgy az ország érdekét szolgálja, mint megszabadulni a méltatlanoktól.

Tovább..

Bohócok nem kérnek az Összefogásból

A tegnapi nap folyamán a Magyar Bohócok és Csepűrágók Pártja (MBCsP) levélben tiltakozott a Civil Összefogás Fórum plakátjai és óriásplakátjai ellen, amelyeken egy bohóc mellett három baloldali politikus látható. Indoklásuk szerint a kép azt sugallja, mintha az MBCsP választási szövetségre lépett volna a baloldali koalícióval, valamint hogy ilyen kapcsolat már korábban is fennállt volna közöttük. Az MBCsP hangsúlyozta, hogy a látszat ellenére ők nem vettek részt a 8 éves baloldali kormányzásban, ahogyan szóvivőjük fogalmazott „…bohócok igen, de hülyék azért nem vagyunk”.

A tilzakozólevél további szakasza pert helyez kilátásba a Modern Magyarországért Mozgalommal (MoMe) szemben is, amely állításuk szerint lenyúlta és elferdítette kampányszövegüket, ami eredetileg így hangzott: Eleged van, hogy nem vagy Kabos? A bohócpárt tagjai valószínűsítik, hogy az incidensnek köze lehet ahhoz a pártösszejöveteleken felbukkanó, feltűnően kopasz, de bajuszát piros-fehér-zöldre festő alakhoz, akit később a párt tagsága egyértelműen Bokros Lajosként azonosított, bár ő volt az egyetlen, aki a gyűléseken bohócnak öltözve jelent meg.

A levél nyilvánosságrahozatala után nem sokkal egy újabb, a témához kapcsolódó bejelentés is napvilágot látott, amely szerint az MBCsP-ből időközben kivállt a Vörös Orr – Bohócok Demokratikus Tömörülése elnevezésű csoport, amely viszont támogatná a baloldai összefogást. Elemzők véleménye szerint a szakadás elkerülhetetlen volt, amikor kiderült, hogy a kiváló Vörös Orr (VO) platform tagjai valóban tanácsadóként működtek közre a szocialista kormányzás idején.

A Vörös Orr egynapos szakszervezeti mozgalmi besorolás után párttá alakult és fölvette a kapcsolatot a baloldali pártok képviselőivel, valamint Bokros Lajos pártjával is tárgyalásokat kezdett annak érdekében, hogy a MoMe plakátjain is szerepeljenek bohócok. Heller Ágnes berlini látogatása alkalmával tett nyilatkozatában felszólította Bokrost, hogy vállalja föl bohóc-identitását, a magyarországi demokratikus fordulat eléréséhez ugyanis elengedhetetlen a VO-val való összefogás. Hozzátette: „mától nekem is, nem három, hanem négy identitásom van!” Egyúttal felszólította Orbán Viktort, hogy határolódjon el a burkoltan fasiszta MBCsP-től.

A hazai pártok vegyes érzelmekkel fogadták az MBCsP körül kialakult polémiát. Elsőnek az LMP adott ki közleményt, amelyben üdvözölte az MBCsP megtisztulását, bár továbbra is kirekesztőnek tartják a bohócok pártját. „Az embereknek meg kell érteniük, hogy bohócnak nemcsak humorérzékkel rendelkező emberek mehetnek – ahogy ezt a bohócok állítják – ez olyan lenne, mintha azt állítanánk, hogy karizmával nem rendelkező politikusból nem lehet jó pártvezető!” – nyilatkozta Schiffer András.

A Jobbik sajtóhírek szerint egyelőre azt vizsgálja, vannak –e, voltak –e a bohócok közt cigányok, illetve hogy mit jelképez a nagy orr és a vörös göndör haj.

A baloldali pártszövetség nevében felszólaló Gyurcsány Ferenc örömmel üdvözölte a VO demokratikus kiválását. Mint kifejtette, gyermekkorában maga is álmodozott a bohóc-pályáról, de a próbák alatt mindig leharapta a fejét az oroszlán. A megszerzett tudást azonban politikusként is tudta kamatoztatni, példaként említette egy korábbi vonatszerencsétlenség kapcsán tett nyilatkozatát. Az exminiszterelnök ráadásul országjárása alatt maga is tanúja volt, hogy VO-s bohócok Nemzeti Dohánybolt elé kivetett gyerekekre felügyeltek, emiatt is helyük van a baloldali összefogásban.

A Fidesz az EP-ben reagált az európai baloldali bohócképviselők támadására, akik egy meg nem nevezett berlini forrásra hivatkozva valószínűleg fasisztának, feltehetően EU-ellenesnek, valamint vélhetően a Fidesz által irányítottnak nevezték a magyarországi bohócokat. Kivéve a VO-t. A Fidesz viszontválaszában kijelentette, hogy minden olyan unordtodox bohócért kiáll, aki támogatja atomprogramját.

Tovább..

Szovjet-komcsik az Együtt PM-esek

Képecske járja be a magyar sajtót-netet, pár balfasz (elnézést a fotón látható csajoktól, rájuk valami más jelző kéne, de érjék be most ezzel a sértéssel) éppen a nagy kommunista Szovjetunió zászlaját tartja, ökölbe szorult seggükhöz tartozó bamba arccal, amit olyankor vág az ember, amikor az urológus keresi gumikesztyűben a gyulladt prosztatájukat. Ja, a Fidesz székházból lógatják. Ettől még úgy fest a kép, mintha Kun Béla aktivistái lennének és épp bemásztak volna valamelyik Tasziló keresztnevű gróf rezidenciájának erkélyére és most megmutatják a világnak, hogy mire is gondolnak orgazmus közben. Azt hallani róluk, hogy ők valójában az Együtt Pesti Műsor aktivistái és a képpel ellentétben nem kommunista szélsőbalosok, hanem akkora demokraták, mint ide Bilbao. Elsőre már azt se tudom, melyik csapat is ez az Együtt mi a fene. Jó a név. Jó a tiltott jelkép. Jó az ötlet, hogy most már nem náci a Fidesz, hanem komcsi. Az aktivisták ugyanis, bár úgy látszik a képen, ők a komcsik, állítólag azt akarták valójában jelezni, hogy a Fidesz a komcsi. Az hagyján, hogy ezek ilyen sötétek és hirtelen eszembe se jutott, hogy ki kicsoda és honnan hova ez az Együtt izé, Pesti Műsor, vagy mi, de írnom kell róla, mert helyzet van és a szóéhes olvasóink verbálisan akarják kibelezve látni őket. Hagyom a hentesmunkát a Bayer Zsoltra, inkább nézzünk a dolgok mögé, mert szánalmas a kép, undorító a zászló, szerencsétlenek a figurák, akik tartják, mintha azon gondolkodnának, hogy több pénzt kellett volna ezért kérni.

A nagy ötlet elvtársak és drága barátaink, hogy mától minden másként lesz, mint eddig volt. Az Együtt Pesti Műsor főnöke már nem az egyeske, hanem a ketteske az egybesült baloldalon, innentől Bal-naivnak hívják és a nagy terve, hogy száznyolcvan fokos fordulatot hajt végre a Fidesz megítélésében. A nácizás, kedves elvtársak és drága barátaink, kurvára nem jött be, az összes mutatónk lefelé halad, kivéve a Schaffhausenim mutatóját. Ezért a mai naptól komcsizzuk a Fideszt, ezzel tutira megnyerjük az ingadozó jobb-közép szavazókat és jövőre a Második A Sorban is kiejtheti azt a szót a száján, hogy liba. Aki le meri írni, az azért szemét náci marad, mert aki libát emleget, az zsidózik és mint olyan antiszemita, de a Fidesz a mai szent naptól komcsi elhajló, mint Trockij volt.

Mi is fog történni a Pesti Műsor, persze Együtt, eme furmányos kommunikációs újításával? A Fidesz biztos nem fog sírva Strasbourgba menekülni, hogy durván belegázoltak a lelki világába. A trükk maga a régi jobbikos bevált recept szerint működik, tehát, ha a zászlós balfaszokat elviszik, megbüntetik, akkor áldozatok lesznek, akiket sajnálni kell. Ezért, ha a fideszes skacok olvassák ezt a krokit, akkor ne csináljanak semmit, mert felesleges és a Pesti Műsor malmára hajtja a vizet. A legjobb az lenne, ha valamelyik civil egyesület perelné be Bal-naiv embereit, mondjuk a Kommunizmus Áldozatai, vagy a Recski Túlélők. A legizgalmasabb kérdés, hogy bemászni a székházba és onnan tiltott önkényuralmi jelképet lobogtatni pártpolitikai célból, megéri-e, hoz-e szavazót a konyhára. A média az foglalkozik, foglalkozni fog az üggyel, erre az én írásom is példa. A negatív reklám is reklám, ezt is tudjuk. Ugyanakkor csak egyetlen szavazószerző lehetőségét látom az egész történetnek. Néhány egykori munkásőr a képet látván úgy érzi majd, újra eljött az ő idejük és előfizetnek a Pesti Műsorra.

Tovább..

Amikor a kommunisták kommunistáznak

Ezek semmi újat nem találnak ki. Most, hogy Kövér László a kommunizmus struktúráiról értekezett, újból előkerültek a belépőigazolványok, és bizonyára ismét láthatjuk azt a listát, amin felsorolják, ki volt a Fideszből a KISZ tagja az egyetemen vagy a középiskolában ki felelt ötösre Ságvári Endre életéből. Ezeket már ismerjük 2002-ből és 2006-ból. A trükk utolérhetetlen és a komcsik végtelen bölcsességére vall: ha valaki rámutat arra, hogy nini, ez a párt az a párt, és hogy a komonisták fenntartottak egy struktúrát, korábbi KB-és PB-tagok repültek 87-90-ben bank-és vállalatigazgatói székekbe, stb., akkor válaszul készítenek egy listát, hogy kinek volt kis vörös csillagjátéka az oviban.

Hogy Kövér annak a Fidesznek volt alapítótagja, amely első ellenzéki pártként alakult meg 1988-ban, mellékes. (Persze, emlékszünk egy másik ellenzéki pártra is, amelyre nem kevesen szavaztak épp antikommunistasága miatt – csakhogy 1992-ben szélesre tárták hamvas ellenzéki popsijukat a vörös bráner előtt, hogy esernyők árnyékában teljesüljön be az érdekházasság antifasiszta nász.)

A komcsik módszerének lényege a viszonylagossá tétel. A tanácselnök kávéfőzőjének lenni végső soron ugyanaz, mint Biszku Bélának lenni – „mindenkire fröccsent sár, mindenki szem volt a láncban!” Így kerül egy kalapba a bivalybasznádi tanács egyszerű tagja és D-209-es (oké, mondjuk Pozsgaytól mi is lilát hányunk). Képzeljük el, ha a nürnbergi tárgyaláson az egyik vezető azt mondja, ítéljék már el a krumplifejű Heidit is a konyháról, mert 1943-ban ugyanabban az épületben tanult palacsintasütést, ahol az emeleten a Waffen-SS éppen ülésezett.

Kövér László esete különösen is érdekes. Nagy fogás volt, pancserek! Vagy fél évig volt a Politikatudományi Intézet munkatársa. Nyilván hasonlítható ez a KB-és PB-vezetők hatalmi pozíciójához. Legyenek azok nagyöregek, akik európai demokrataként mutatnak erkölcsi irányt ma (Kovács Laca, Lendvai Ildi), vagy feltörekvő ifjúgecik (Gyurcsány, Bajnai). Az már csak hab a tortán, hogy miközben Kövér Lászlót feszítik keresztre kommunistaságért a kommunisták, a PártPolitikatörténeti Intézet vezetőjét áhítattal hallgatják, amikor a független tudományért aggódik.

A „kommunista struktúrák” nem a marxizmus-leninizmus tételeinek felböfögéséről szólnak, hanem egy hatalmi konglomerátumról, amit sikeresen átmentettek az eftásak '90 utánra. Amikor ezek megtörésére történik kísérlet, azt nevezi a ballibsi sajtó „orbándiktatúrának” meg „fasizálódásnak”. Az igazi szégyenünk az, hogy ezek a vor-zakókba belekényelmesedett fantáziátlan, unalmas bürokraták elhitették velünk, hogy rózsaillatú európai szakértők.

Kövér Lászlónak igaza van: majd ha ezek eltűntek, akkor lehet a nem posztkomm fiatal libsiket győzködni arról, hogy a fiúknak bizony kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk és ez így van rendben. Addig meg valahogy el kell viselnünk, hogy itt nyomják a suttogó propagandát, és kommunistaként kommunistáznak.

Tovább..

Egymást figyelő megfigyelők és billegő körzetek

Vasárnap volt az igazi premierje az összefogás tartalékait teljesen kimerítő ellenzéknek Baján. A Gyurcsány fémjelezte Demokratikus Koalíció bolondjaitól és Bajnai Mozgalomig összebútorozott a teljes szocialista párt és a szokásos leszámolások helyett egymást és a közös jelöltet, Tekes Melindát polírozgatták fényesre szorgalmasan. 30 választóra jutott egy pártelnök, minden választóra két aktivista és három fotóriporter/újságíró. Baja 32-es választókörzetében szignifikánsan csökkent ezután a demokráciát a legjobb politikai berendezkedésnek tartók aránya.

Az egymást üldöző megfigyelőkocsik egyszerre bájos és izgalmas kalandjai fotelbe szegeztek a politika iránt még érdeklődőket, a nap végén pedig a Fidesz hívei ünnepelhettek felállva. Az ellenzéki honfitársainknak megint maradt a csendes ökölrázás a tévé felé. A kormányzó párt népszerűsége töretlen, a polgármesterrel való közös kávézgatásokon és néhány titokban a WC-én elszívott cigin túl egyéb közéleti tapasztalattal nemigen rendelkező portás-biztonsági szakember, ha nem is könnyedén, de biztosan verte az Egyesült Baloldal Közös Élő Bizonyítékát, a pazar helyi ismertséggel és beágyazottsággal bíró újságíró hölgyet.

Az óriási médiacirkusznak, elsöprő libnyafinak, megismételt szavazásnak egyetlen eredménye lett: semmi nem változott. És természetesen mindenki győztesnek tartja magát.

Az Egyesült Szocialista Párt szívében kis reménybimbók nyíltak, mert kiderült: a billegő körzetek billegnek. (A kutya meg kutyul. Lehetnek még hasonló meglepetések.) Ha 2014-ben a Fidesz minden választókörzetben egy ismeretlen portást indít, akkor nyerhetnek. Ennyi önbizalom és optimizmus már nekik is járt.

A Fidesz magától értetődően győztese a vasárnapnak, mert amellett, hogy behúzták a mandátumot, papírt kaptak róla, hogy egy közepesen érett ananászt is indíthatnak egy körzetben, akkor is nyernek. Végtelen lehetőségeket biztosít egy igazán silány frakció összeállítására, HoffmannRózsákkal és vak comodore 64-esekkel. A Fideszt ismerve élni próbálnak majd a lehetőséggel...

Természetesen a két legnagyobb győztes az LMP és a Jobbik. Az LMP azért, mert ismét ki tudta mutatni, hogy ők távol állnak a két nagy párt iszapbirkózásától, elegánsan egyetlen egy szavazatot sem szereztek a körzetben. Ők ennél különbek. A Jobbiknak meg ölébe pottyant a mindig hálás cigányvoksolás. A hirtelen nem is annyira finnyás liberális média segítségével tolják az Orbán a cigánysággal segít elnyomni a magyarságot témát. Ez az ő szintjük, mi ebbe nem szeretnénk beleszólni.

A pártokkal ellentétben a Tutiblog Toronyházában helyet kapó Boogieman & Piréz Elemző Intézet munkatársait csak annyira izgatta fel a vasárnapi időközi megismételt voksolás, hogy megírjuk a világ legszarabb szójátékversét. Elnézést érte!

Kinek mi a Baja?

Avagy a rezsi –és nem a

rezsim csökkentésére szavazott Baja!

Csak tudnám a babámnak mi a Baja...

Tovább..

Mámorból pánikpopulizmus

Gordonkáék rápillantottak a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményekre és egyből meghalt az értelem. Meztelenül kirohant az erkélyre, ott fejbe lőtte magát és kizuhant, majd lángba borult, benzines palackokkal teli épületbe szaladt, felrobbant.

A Fidesz 50 százalékával szemben a kormányváltó erők élére kívánkozó Együtt-PM a parlamenti küszöbön billeg az Ipsos legfrissebb kutatása szerint. 3 százalék pluszmínusz a hibahatár. A hibahatár rosszabbik oldala meg olyan, mint a bré rosszabbik oldala. Eljött tehát a cselekvés pillanata, amikor a stratégiai cél már nem a választások megnyerése, hanem a két tábor közötti különbség csökkentése, legfőképpen a biztos bejutás. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem csak a kormány-ellenzék viszonylatában nőtt a támogatottsági olló, hanem az ellenzéken belül is. Bajnainak Mesterházyval szemben is meg kell próbálnia pozíciót fogni az önkormányzati és az uniós választásokig, illetve rákészülnie a 2018-as megmérettetésre (amennyiben tényleg komolyan gondolja ezt az egész politizálósdit és nem csak a könnyedén behúzható 2014 ábrándjával vezették meg Sorosék). Hiába állapodtak meg közös kampánystratégiában, egyeztetett lépésekben, azért az ingyenpogi fontosabb mint az egységfront. Impozáns kilátások, be kellett hát nyálazni az ujjakat és ráfeküdni az irányadó társadalmi szélre.

Sivatagban egy pohár vízként érkezett az Ifjúság 2012 nagymintás felvételének eredménye, amiben a munkanélküliséget és a kilátástalan jövőt jelölte meg a 15-29 éves generáció a legnagyobb félelmeként. Most eltekintve attól, hogy a vonatkozó fejezetet az az Oross Dániel írta, aki az aktívfiatalok kutatói csapatában a társadalomtudomány módszertani alapjait tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tanulmányban foglaltaktól teljesen eltérő eredményeket mutatott ki, valóban izgalmas megállapításokat tartalmaz a vonatkozó fejezet. A belőle leszűrt következtetésekből politikai csodafegyvert ugyanakkor igen körülményes gyártani, tekintettel a korábbi kutatásokban már felismert folyamatokra, és gazdasági válság hatásait sem árt ilyenkor magyarázó tényezőnek tekinteni. Az eredményeket csak a Zorbán-kormány gaztetteivel magyarázni bizony nettó ostobaság. És egy nettó ostobaságra politikai programot alapozni az mi? Magyar baloldal. 

Oké, elhiszem: a rezsiháború veteránjaival szemben nehéz józan, de mégis népszerű politikai programot alkotni. Alabamában is ez a helyzet, de ott iraki veteránokkal szemben kell a nyitott társadalmat képviselni szomorú arcú demokratáknak. Univerzális baller tragédia a polgári szolgálat. Kósza próbálkozásokat azért láthattunk Bajaniéktól a nem a pofád a nagy, hanem a zsemle kicsi magyarázatra, de ezt még egy HaHa aktivista sem igen rajzolná fel a transzparense a Sirály pincéjében és rohanna vele blokád alá vonni egy nemzeti dohányboltot. A "pénzügyileg analfabéta lakosság" nem veszi már be az emeljük az égig a fizetéseket és akkor lesz miből kifizetni a no limit rezsit, hogy a franciák se búslakodjanak és Merkel se nézzen olyan morcosan a Spiegel borítójáról Magyarországra facepalmot. Mert ebben az esetben tényleg megérkezne az 500 forintos euro, amit aztán a GKI sem lenne képes egy Kósa köhintéssel magyarázni. Szóval az aszimmetrikus rezsihadviselés mindenképpen szar.

Így hát maradt politikai csodafegyvernek a "Fidesz nem szereti a ***, helyette stadiont épít" és ezen belül a csillagokat most behelyettesítették a fiatalokkal. Meg kellet próbálni, mert nem akarásnak szintén nyögés a vége. Nem is hangzik első blikkre annyira ostobán: Építsük fel a pártot a fiatalokkal! Ha most nem is nyerünk, az idő nekünk dolgozik!". A 15-29 éves generációt könnyű megfogni, mert - szemben Oross Dániel aktívfiatalos megállapításaival - a politikai középen tömörül, és szinte egyáltalán nincsenek becsatornázva a pártokhoz. Legalábbis a thinktankmóricka szerint.

Második ránézésre viszont durva ostobaság. Nyilván nem egyszerű a mégoly csinos ábrákat leolvasni - Gordonéknak nem is sikerült. A minden fiatalnak munkát adok ígéretében nincs benne az iksz faktor. Elsősorban azért, mert ez a generáció "menthetetlenül és mérhetetlenül" bizalmatlan a mindenkori Országgyűléssel és a kormánnyal szemben, tehát bármit lehet nekik mondani - nagy ívben szarnak rá. Másodsorban azért, mert az ő szavazataikat nem úgy kell megvásárolni, mint a nyugdíjasokét. Nem nekik kell ígérni - ha már ígérgetni akar az a Bajnai, aki máskor Orbánt vádolja az "ígérgetés politikájának" feltalálásával - hanem az ország egészére nézve kellene valami pozitív végösszegű játékot belengetni. Ugyanis a saját jövőjük és lehetőségeik kapcsán a megkérdezett fiatalok jóval optimistábban nyilatkoztak, mint az ország jövőjével és lehetőségeivel kapcsolatban. Kicsit még nézegetni kellett volna azokat az ábrákat...

Természetesen Mesterházyiék sem akartak nagyon lemaradni a hülyeséggel, de ők a megszokott célcsoportnak, a nyugdíjasoknak ígértek nagyot. Boogieman kollégám szerint ez is csak azt bizonyítja, hogy "ezek itten mindenben meg vannak állapodva", én továbbra sem értek vele egyet. Igen komoly, vérre és parlamenti mandátumra menő verseny van az ellenzék (bejutásra minimálisan is esélyes) pártjai között. Mesterházyék nem csinálnak mást, mint a hagyományos támogatói bázisukra alapozva szépen egyesével picsázzák ki a 2010 utáni (időleges) meggyengülésüket kihasználni igyekvő wannabe baloldali pártocskákat. 

Tovább..

Mikor fáradnak bele a fasisztázásba?

A napokban került napirendre, hogy a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartja következő ülését. Ennek okaként felhozták, hogy Magyarországon terjed az antiszemitizmus. Ez azonban egész egyszerűen nem igaz, s csak az ország rossz nyugati sajtója nagyította fel a problémát, köszönhetően a Jobbiknak és a kirekesztő magyar baloldalnak.

Ismerjük mindannyian azokat a lózungokat, amelyek arról szólnak, hogy Orbán Viktor antiszemita és fasiszta, miközben a hős baloldal kiáll a kisebbségekért. Itt kapóra is jön Paul Lendvainak és társaságának a Jobbik és a Magyar Gárda, hiszen minden alap nélkül mossák össze őket a Fidesszel, mint azt a filmjében is láthattuk.

A magyar kormány többször és egyértelműen elhatárolódott a szélsőségektől. Ez az, amit nem lehet letagadni, elhallgatni azonban sajnos nagyon is, mint látjuk. Orbán Viktor a parlamentben is felszólalt az ügyben, Gyöngyösi Márton kijelentésénél pedig markánsan lépett a Fidesz. A Kuruc.info nevű, Amerikában sajnos szabadon működő újnyilas portálhoz, illetve a Jobbikhoz közel álló "nemzeti" motorosok provokatív és gyomorforgató felvonulásának megakadályozásáért - mint a végrehajtó hatalom feje - kétszer is személyesen intézkedett a kormányfő. Előtte Áder János személyesen látogatta meg az utcán megtámadott korábbi főrabbit, Schweitzer Józsefet, legutóbb pedig Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Pokorni Zoltán Fidesz alelnök emlékeztek meg közösen a Holokauszt magyar áldozatairól.

Eközben a baloldal szinte naponta kijátssza az antiszemita kártyát, mind hazai, mind nemzetközi színtéren. Ennek rengeteg példáját láthattuk, főleg a kormányváltás óta. Nyugodtan szemezgethetünk a felháborító kijelentésekből, politikusoktól és más közéleti szereplőktől, „értelmiségiektől” is. Hogy ne vesszünk el a részletekben, csak egy írást emelnék ki, amely az állatorvosi lova az ilyen gondolatnak. A Magyar Narancsos Ara-Kovács Attila februári írása arról szól, hogy aki jobboldali Magyarországon, annak szükségszerűen meg kell tűrnie maga körül a rasszizmust.

A beteg magyar baloldal egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy képtelen kiszakadni a pártpolitikai árkokból, s mindenáron ragaszkodik ahhoz a dogmához, hogy a jobboldal egyenlő a fasizmussal. Nem ismerik fel, hogy például Gyurcsány Ferenc senki által nem kért, önjelölt ripacskodása árt a lehető legtöbbet a kisebbségek ügyének, mert épeszű ember nem áll oda, ahol a bukott Gyurcsány a "húzó név". Igazuk van akkor, amikor azt mondják, hogy a kirekesztés elleni küzdelem nemzeti érdek. Csakhogy ezt nem a fő-fő kirekesztőknek kellene hangoztatnia.

Tovább..