Kötelet, vagy börtönt? – that is the question. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri / Balsorsa minden nyűgét s nyilait; / Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, / S fegyvert ragadva véget vet neki?
Nos, e kérdés, mi napok óta leginkább izgalomban tartja szánalmas kis közéletünk szemétdombját. S bár a szocik inkább „ragadtak fegyvert”, mint „kiszálltak” volna e témából, mégis úgy tűnik, nehéz lesz ezt most már kipofázni.
A hétvégi szoci kongresszuson ugyanis történt egy kis baleset.
Nem, nem az öreg elvtársak sem rúgtak be jobban, mint máskor. Még csak nem is a szerencsétlen disznófejű, Lukács Zoltán eltaknyolására gondolunk (akinek innen, a Tutiblog Felhőkarcolójából kívánunk gyógyulást és jó egészséget! Illetve akinek nagy tisztelettel adózunk, mert vérző lábbal képes volt végigpoénkodni egy ekkora rendezvényt, majd végül tucatszor „lekomcsizni” a Fideszt. Bár ez utóbbit, inkább már a kapkodva bekapkodott fájdalomcsillapítók számlájára írnánk…)
Az igazi „baleset”, amely a szoci kongresszuson történt, politikai pofára esés volt. Ugyanis az egyik küldött „kötelet” kiáltott, amikor Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt úr éppen a jogállamiság helyreállításáról(!), illetve Orbán „barátainak” elszámoltatásáról beszélt. Ciki mi? Jogállamiság, demokrácia – oszt’ kötelet neki!
Egy tüntetésen még elmegy. Egy kongresszuson már kissé kínos. De az, hogy a félelmetes eszű Ron Werber által profi módon megkreált rendezvényen, a szintén amerikai stylistok által felmegcsinált Attila beszédébe kiabáljon be valami tahófalvi szoci küldött… Nos, ez több mint bűn: ez hiba!
Mit nem adnánk egy jó kis kiszivárogtató anyagért, amelyen Ron Werber agya éppen eldurran a tahó bekiabálás hallatán! Mert a „nagy politikai guru” hiába tervezett el előre mindent profi-módon, hiába hozta az amerikai-stílust, a mozgósító arculatot – ha közbeszól a magyar valóság. Pontosabban belerondít egy igazi proli a pártból.
És ha mindez nem lenne még elég – ez a szerencsétlen hülye (mint utóbb kiderült, csak szegény süket) Mesterházy Attila, akibe annyi pénzt és energiát fektettek már bele, képes még reagálni is a vállalhatatlan beszólásra.
Mert miközben gúnyosan arról beszélt, hogy Felcsút polgármesterének vagy „katedrát” kellene adni, vagy elszámoltatni a bíróságon a gyanús üzleti sikerei miatt – gondolt egy nagyot és az előre megírt beszédből bátran „kilépett” egy pillanatra. A nagy hév elvitte szegény Ateszt, aki a következőképpen reagált: „de mégis én inkább azt hiszem, hogy nem lesz itt katedra, hanem talán az a másik, amit itt az imént bekiabáltak”.
Ron Werber pedig ekkor a gyógyszere után nyúlt. Mert ő már tudta, hogy ebből bizony balhé lesz. Hiába állítgatta órákon keresztül a kamerákat, hiába készített elő mindent precízen – jött egy tahó; majd Mesterházy is elkúrta az egészet.
Ronnak valószínűleg már ekkor felrémlett, hogy 2002-ben éppen ő volt az, aki Kövér László szavait kiforgatva, arra biztatta a szoci politikusokat, hogy kötéllel a nyakukban tüntessenek a Fidesz ellen. Isten mégis bottal ver?
De sikerült még tovább rontani a helyzetet. Még nagyobbat bénázni. Miután a „Nagy Baloldali Összeborulás” zászlóshajójának kongresszusán Atesz ekkora bakot lőtt, nemhogy elsunnyogna, még képes azt mondani, hogy ő bizony „börtönt” halott.
Végül is a „börtönt” és a „kötelet” szavak nagyon hasonlóan hangzanak…
Mintha az elhíresült „bajai videó ügy szindróma” tüneteit látnánk ismét. Csinálnak egy otromba baromságot, majd képesek egy olyan oltári nagy hazugságspirálba belemászni, aminek se füle, se farka. Bár most – tanulva az legutóbbi bénázásukból – perrel fenyegettek meg mindenkit, aki azt meri állítani, hogy Mesterházy „börtönt” helyett „kötelet” hallott. (vagy fordítva?) Így természetesen mi sem merjük megkérdőjelezni Attila virtuális valóságát. (Bár nagy kérdés, hogy egy bíróság mikként tudja azt megítélni, hogy ki, s mit hallott?)
Bennünk meg tovább motoszkál a kérdés. Tisztelt Mesterházy Attila össz-baloldali össz-miniszterelnök-jelölt úr! Süket ön, netán hülye lenne? Vagy egyik sem – csak éppen minket néz annak?
