Megszorítós buli lesz. Ha eső nem lesz! Ha lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz!

Nem véletlen ez a hosszú és értelmetlen cím. Ez a Gordon lassan nagyobb kérdőjel számomra, mint a Showa-era utolsó harmada a beszélő Godzillával és a háromfejű monszterrel, Ghidorahval. Egyszerűen eljutottam odáig, hogy fogalmam sincs, mi a fenét akar ez az ember? Egyáltalán akar- e valamit. Nyilatkozik ide-oda, hogy hát ő egy év múlva miniszterelnök lesz, de lassan eldöntik, hogy az 5 vagy a 10 százalékot veszik célba, aztán van a lesznemlesz megszorítás, ami fájni is fog meg nem is. Mi van? Üljünk fel inkább a gázrezsóra, mert ennek pont annyi értelme van, mint az irodák falára kitett motivációs üzeneteknek, Arialban, 18-as betűtípussal, középre igazítva.

De én nem adom fel, megfejtem ezt a Bajnait!

Nem kevés dollár mozdult meg a tengerentúlon, hogy az orbanizationra keresztelt gazdasági revolúciót valahogy sikerüljön visszaszorítani, vagy legalább megállítani a terjedését. Jól érzékelték a veszélyt ott a cityben. Az orbanization, nem olyan, mint az olajválság, az begyűrűzik. Az olajválság is, de mindig érdemes jelezni, hogy az országhatárokon megálló válság gyurcsányi elmélete nem előzmény nélküli. Magyar baloldali közgazdaságtani hagyomány. De most maradjunk az orbanizationnál, ami esetünkben nem befele, hanem kifele gyűrűzik az országból, mint a legversenyképesebb exportcikkünk. Konkrétan Lengyelországban, ami méreténél és gazdasági erejénél fogva mégiscsak egy európai nagyhatalom, a pénzügyi reform keretében elővették a magánnyugdíjak visszaállamosításának ötletét. A bogárlászlói értelemben vett pénzügyi körök most dupla adag kokainra adják le a rendelést és spórolásból nem kurvák, hanem egymás köldökéből szívják fel.

Kies Magyarisztánban hivatásos modernizátornak lenni eddig is megérte. Némi púder után el lehetett adni a náciveszélyt akkorának, hogy a Norvég Alap jelentős része valamelyik balos élcsapat házipénztárában landoljon, mert ők megakadályozzák Kertészbácsi további üldözését az uszodában, vagy legalább egy törülközőt köré tekernek a szauna magasságában, meg ne fázzon az öltözők felé történő menekülés közepette. Biztos és kiszámítható életpálya, ami valahol az ELTE társadalomtudományi karán kezdődik alapszakon, a szakmai gyakorlatot a Sirály pincéjében igazolják le, végül felmásznak a Lánchídra az oroszlán szájába hugyozni. Nem sok, de kiszámítható, lehet vele tervezni.

A baj itt is ugyanaz, mint általában a társadalomtudományoknál: a túlképzés. Évente 50-100 fiatal gondolja úgy, hogy neki, mivel a három éves alapszakot közepes eredményekkel teljesítette, már szerepet kell kapnia Magyarország soron következő megújításában, mint hivatásos modernizátornak. Mindenképpen szórakoztatóbb, mint az SPSS, amihez többnyire még hülyék is. Nem többnyire, kivétel nélkül. Persze mindezt nem pusztán lelkesedésből, mert valamiből fixit és a sodrós dickhead cigit is meg kell venni.

Az orbanization pedig az új náciveszély. Egy szó, amire egyre könnyebben nyílnak a pénztárcák Manhattanben és Londonban. Erre hivatkozva a hivatásos modernizátorok már nem csak a Norvég Alapból porszívózzák ki a dodót, hanem a bogárlászlói értelemben vett pénzügyi körök válságkasszájából is. Mi ez, ha nem fideszes munkahelyteremtés és fideszes tőkevonzó képesség? Magyarország jobban teljesít. A gazdaságot lenullázó gyurcsányizmus miatt mennyit küldött a Sorosgyuri? Semmit. Naugye'!

A Bajnai-jelenséget újra életre hívó Haza és Haladás Alapítvány egy ilyen vállalkozás. Egyetlen egy célból hozták létre, hogy a befektetési alapok fizetési listájára rákerüljenek, és 5-10 évre legyen biztos jövedelmük. Amíg az orbanization fenyegeti Európát. Gordon szerepe pedig kimerül az idiótán integető Michelin babában. Pont annyira megkerülhetetlen és fontos, mint a gumiabroncsokból összeálló Bibendum-figura a bahreini nagydíjon. Pusztán reprezentál. Megjeleníti azt a társaságot, aki megállítja az orbanization terjedését, illetve ezt állítja magáról. Az, hogy eközben Gordon hülyét csinál magából és össze-vissza beszél, az senkit nem érdekel. Legalábbis hazai pályán. Mert egy értelmes és felkészült miniszterelnökkel a végén még eséllyel fordulnának rá a 2014-es választásokra. Az meg kinek lenne jó? Tegyük félre a rácsodálkozó naivitást. Lenne belőle 4 év államtitkárkodás napi 10-12 óra munkával, megint tönkrekúrnák az országot, ami még félig tönkre van kúrva, aztán mehetnének vissza a munkaerőpiacra balettozni ezzel a teljesítménnyel a hátuk mögött.

Majd hülyék lesznek választást nyerni...

Tovább..

Amcsi szteroid hizlalja a Bajnai-pártot

Bullshitszagú közlemény esett be a szerkesztőségek postaládáiba a napokban. Bajnaiék az átláthatóság és a transzparencia jegyében közzétették a Haza és Haladás - az E14 szellemi hátországát finanszírozó egyesület - támogatóit és a befolyt összegeket. Az önbevallás harakirivel ér fel: Bajnai maga vallja be, egyesületét és mozgalmát döntően külföldről finanszírozzák.

Bizony a politika pénzbe kerül, ugyanúgy, mint minden az életben, a gyereknevelés, az ablakmosó-folyadék, meg a lakásfelújítás. A politika világában fénymásolót, irodát, embereket kell finanszírozni, és ez bizony pénzt követel.

Magyarországon a jobboldal szereplői számára vastörvény, hogy a jobboldali pártok működését biztosító forrásokat meghatározó mértékben hazai pénzekből kell előteremteni, vagyis döntően magyar forrásokból kell a magyar pártokat finanszírozni. Ez szuverenitási kérdés a jobboldalon: a jobboldali közvélekedés egyik sarokköve, hogy akkor lehetünk függetlenek és szabadok, ha anyagi értelemben is azok vagyunk. Ez nem egyszerűen nemzetieskedés vagy magyarkodás, hanem szorosan kapcsolódik a politikai legitimáció és a demokrácia alapkérdéseihez: milyen céllal, és kit képvisel egy bizonyos párt, és a kapott felhatalmazást mire használja?

Ha egy magyar politikai szervezet ekkora mértékben külföldről fogad el anyagi segítséget, mint Bajnaiék egyesülete, az több szempontból is hibádzik. Nem önmagában a segítségnyújtás elfogadása, hanem az arányok a problémásak. A Haza és Haladás coolnak tartott önbevallásában az a megdöbbentő, hogy kiderül belőle: magyar forrás alig van a projekt mögött, zöldhasú és euró azonban százezernyi. Egészen pontosan 200 millió forintnyi külföldi pénz áll szemben 30-35 millió forintnyi hazai adománnyal.

Politikai legitimációs problémát azért vet fel ez az ügy, mert ugyanez a szervezet szavazatokat belföldről, magyar állampolgároktól kíván szerezni, magyar választóktól akar felhatalmazást és legitimációt nyerni tervei megvalósításához. Ha egy párt ilyen mértékben külföldi adományokból finanszírozott, mit tesz abban az esetben, ha összeütközésbe kerülnek a külföldi finanszírozók érdekei és a pártra szavazók érdekei? Kit választ? A választóit, vagy a finanszírozóit? Kinek felel meg?

Mindannyian ismerjük a köznapi bölcsességet: aki a muzsikát fizeti, az rendeli a nótát is.

A napokban a Haza és Haladás egyesületről és az Együtt 2014-ről visszavonhatatlanul kiderült: külföldi, döntően amerikai pénzen fölpuffasztott mesterséges brandek: amerikai szteroid növeszti az ex-SZDSZ törpepártját, az E14-et. A Haza és Haladást életben tartó lélegeztetőgép irányítópultjánál tehát amerikai kezek matatnak: az egyesület és Bajnai politikai léte az amerikai szponzorok jóindulatától függ. Rálátással a politika világára és a hatalom természetrajzára, biztosak lehetünk abban, az amerikai finanszírozók a pénzükért cserébe el is várnak majd valamit: üzleti megbízásokat, közbeszerzési győzelmeket, amerikai vállalatok helyzetbe hozását, és így tovább.

Ingyen-bizniszpolitika sehol a világon nincs, különösen ott nem, ahol amerikaiak a segítőkész nagybácsik.

A Haza és Haladás önleleplező harakirije óta a napnál világosabb: Bajnaiék pártprojektje egy döntően külföldi finanszírozású, tisztázatlan hatalmi célokat érvényesíteni kívánó üzleti klikk, mely a politikai felhatalmazás palástja mögé rejtőzve a politikai hatalmat a döntően külföldi barátaival történő üzletelésre használná fel.

Mint mindig, amikor kormányrúdhoz kerülnek.

Tovább..

Íme Bajnai csapata: pofára húsz év...

Eddig nem sok szó esett róla, de érdemes megvizsgálni, hogy a Bajnai Gordon második eljövetelével (2012. október 23.) szinte egyidőben megalakult Haza és Haladás Egyesületnek kik is pontosan az alapítói. Kik számítanak Bajnai Gordon legközelebbi munkatársainak, akikkel véghez szeretné vinni a korszakváltás programját? A továbbolvasás innentől csak alacsonyabb vérnyomású olvasóinknak ajánlott.

Simó György a Dataplex Kft. eladása idején a T-Online Rt. vezérigazgatója volt. Tudják, ez az a cég, amelyet a Bajnai Gordon vezette Wallis úgy adott el cirka 3 milliárd forintos (!) haszonnal, három ciprusi cégen keresztül a Telekomnak, hogy közben a Kóka János vezette gazdasági minisztérium állami megrendelésekkel tömte ki a Dataplexet. Az ügyben 2007 óta folyik nyomozás. Merő véletlen lehet, hogy a három ciprusi cég tulajdonosai között megtaláljuk Bajnai Gordont és Kóka János sógorát is. Simó György nem mellesleg közös céget (Day One Capital) alapított pár éve azzal a Kákosy Csabával, aki jelenleg Mesterházy Attila gazdaságpolitikai tanácsadója, korábban pedig Kóka János kabinetfőnöke volt. A kör pedig bezárult…

Bitó László igazi Gyurcsány-fan 2006 novemberében (!) publicisztikát írt „Miért szeretem Gy.F.-et címmel?”. Ebben többek között párhuzamot vont Jézus és Gyurcsány között: „S így mindazok alapján, amit megtudtam Gy. F.-ről, egyre könnyebb lett megkedvelnem. Talán nem politikai maffia, hanem maga a Gondviselés hozta nyilvánosságra őszödi önostorozását, hogy lássuk őt az ő damaszkuszi útján, szenvedélyes haza- és igazságszeretetében”. Bárándy Péter igazi balliberális sztárügyvéd, tevékenykedett a Hunvald-ügyben, a Hagyó-perben, védte a Klubrádiót is. Ráadásul igazságügyi miniszterként nem mondott igazat (…) Kulcsár Attilával való találkozásával kapcsolatban. Felcsuti Péter 2008-ban büszkén megvallotta a HVG-nek, hogy 1956 náluk „nem volt se forradalom, se szabadságharc”. Emellett volt munkásőr és bankszövetségi elnökként is dolgozott Érdekes párosítás… Oszkó Péter 2008-ban még jónak tartotta az egykulcsos adót, ma már eltörölné. Ugyanő korábban eltörölte volna az adójóváírást, ma újra bevezetné. Hiába, nagy szakértő a pali.

Balázs Péter Bajnai külügyminisztere volt, az ő minisztersége alatt törölte fel Magyarországgal a padlót Robert Fico akkor, amikor csak akarta. Korányi Dávid szintén Bajnai külügyese, jelenleg az Egyesült Államokban ösztöndíjas, vélhetően ő közvetíti az amerikaiak kívánságait Bajnaiék felé. Simon László a második Gyurcsány-kormány idején a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese volt, tehát működtetője a Bajnai által összetákolt gyalázatos  fejlesztéspolitikai intézményrendszernek.

Szigetvári Viktor Gyurcsány és Bajnai bizalmi embere: sajtófőnök, kabinetfőnök, az MSZP 2006-os és 2010-es kampányfőnöke. Egészen idén januárig az MSZP tagja. Gyurkovics Tamás Gyurcsány és Bajnai kommunikációs tanácsadójaként is dolgozott. Kalmár Péter Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyve szerint egy társaságot alkotott Gyurcsánnyal és Bajnaival a rendszerváltás idején. Vörös T. Károlyt, a Népszabadság volt főszerkesztőjét pedig az MSZP Szabad Sajtó díjjal jutalmazta 2011-ben. Jöjjön most két MSZP-tag: Haris Éva az MSZP stratégiai bizottságának elnöke, Falus Ferenc pedig az MSZP országos nyugdíjas tagozatának elnökségi tagja. Falus emellett „benne volt” a rendszerváltás utáni időszak egyik legnagyobb gazdasági bűnügyének perében, az úgynevezett Diagon-ügyben.

 .

Ehhez sokat már nem lehet hozzátenni. Hogy is mondta Gyurcsány az őszödi beszédben? „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

Tovább..