Kurvák a Szüzességért

"Annak érdekében, hogy csaknem két és fél évtizeddel a rendszerváltás után Magyarországon a korrupció ellen érdemben lehessen tenni, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor Egyesület és az Atlatszo.hu oknyomozó portál korrupció elleni minimumprogramot dolgozott ki. A célunk az, hogy a 2014-es választáson induló pártok és képviselőjelöltek kötelezettséget vállaljanak a leginkább égető korrupció kockázatok kezelésére. Tovább a projekt honlapjára." Az átlátszón!

Ezt sikerült a héten kiköhögnie magából a magyar demokratikus ellenzéknek. Megírtuk mi már a magunkét erről az egész metafizikai korrupció témáról. Arról, hogy mennyire képtelenek vagyunk megemészteni ezt a teljesen retorikai szinten turbózott korrupció-bullshitet, az köztudott. Most arról írogatni, hogy kurvára kezdhetnék magukon a korrupció felszámolását, miután az Ökotársos haverok még a thai masszázst is elszámolták a vikingeknél legalább kétszer, illetve az Átlátszó kb. olyan viszonyt ápol Soros Gyuri bá seggével, mint a pancsoló kislány a Bambis üveggel, lassan már unalomba fullad. Most ne beszéljünk legutóbbi, általunk szintén megregélt trükkjükről, amikor képesek voltak „Európa legkorruptabb politikusáig” korruptkodni a saját korrupt kamuszervezetükkel a Kaiju-t.

A „Kurvák a Szüzességért” projektnek nagyobb a létjogosultsága mint ennek a szarnak alaphangon.

Most emeljünk egy picit a téten, és gondolkodjunk el azon, hogy tulajdonképp hogyan lett bevezetve ez a „korrupció” téma a népnyelvezetbe. Van ez a Noam Chomsky nevű figura. Ő amolyan baloldali-liberális próféta. Ő a new yorki csodarabbi, aki akkora bölcsességeket tol immár 40 éve, hogy őt nem ismerni átlagos liberális körben felér azzal, mintha mucsai kubikos lenne az ember. Nos, ő egy nyelvész. Nagyon remek tanulmányai és publikációi vannak, átlag bölcsész nem ússza meg a szigorlatait nélküle. Az egyik legjobb munkája a „Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media” című mű, ami szabad fordításban „A beleegyezés legyártása: a tömegmédia politikai gazdaságtana” Igen, lehet hüledezni, hogy fúj mekkora marcista cím ez már, mert valóban az, a csávó egy hiperballer. Az azonban érdekes, hogy a tanumány megjelenési dátuma 1988, azaz a Reagan korszak vége, amikor a jó öreg Ronald a Hidegháború utolsó éveiben épp maxra járatta a propaganda fegyverzetet.

Nos ha az 1988-as könyv egyéb iránt kemény megállapításait, amik ismétlem: a Hidegháborús Amerika legdurvábban nyomuló propaganda-frontvonalát írják le, a mai napra vonatkoztatjuk, szinte azt érezzük, hogy mintha a mai helyzetet olvasnánk benne vissza. Ismerjük hát meg ezt a művet picit. Először is érdekes, hogy maga Chomsky munkájának címét Walter Lipmann-tól kölcsönözte, aki 1922-ben, a fasiszta mozgalom térnyerése kapcsán mondta meg azt, hogy a média és a nagy tömegek „véleményének” mesterséges alakítása mennyire fontos és erős eszköz a politikai vezetők számára, hogy olyan célokat is meg tudjanak valósítani, amihez alaphangon tuti nem kapnák meg a többségi támogatást.

Például ahhoz, hogy offenzív háborút indítsanak.

Ugye, ha úgy mennénk neki, hogy „Srácok, mi lenne, ha ledúrnánk Oroszországot a térképről, így bele a Tundrába, ozt csá? Ledobnánk rájuk az atomot, megerőszakolnánk azt a sok szép szőke csajt, meg elvinnénk az olajukat tőlük. Na? Csapassuk?” Mivel ez a dolog konkrétan lehetetlen, ezért törvényszerű, hogyha én mégis ezt szeretném, és már remeg az ujjam a ravaszon, meg kell teremteni azt a hangulatot, hogy a mögöttem álló hátország megadja nekem az erkölcsi támogatást lövöldözni, és szemet hunyjon, ha épp túlkapás történik.

Lipmann idejében ez a dolog tökéletesen működött, és a második világháború szinte tökéletesen példázta, hogy megfelelő propaganda révén a német lakosság 7%-a képes volt arra, hogy nekizúzzon Oroszországnak meghalni, az otthon maradók meg mintegy mellesleg kiirtsanak 6 millió zsidót.

Ez tehát Chomsky kiindulási pontja a fogalom alkalmazásakor, és ezt viszi tovább 1988-ra, amikor a Csillagháborús propagandát elemzi. Nézzük hogyan!

1. pont: Méret, tulajdon, és profitorientáció

A médiát cégek uralják, amelyek mögött politikai és nem kevéssé gazdasági érdekek vannak. A domináns tömegmédia nagy cégek kezelésében van (lehet Közgépezni, Simicskázni, Szélesgáborozni is, ettől nem fogunk padlót fogni.) Ezeket a cégeket egy dolog érdekli: a profit. A tulajdonosok pénzügyi érdekeit gyakran a vállalatok közvetlenül gyakorolják, vagy bizonyos ellenőrző befektetőkön keresztül érvényesítik. A cégek méretéből szükségszerűen következik, hogy a technológia, amivel dolgoznak a lehető legszélesebb, tömeges közönséget célozza be. Ezen a ponton amikor azt mondjuk „Soros-média” akkor a Világ egyik legnagyobb ilyen média-kézivezérlő cégéről beszélünk.

Persze ebben a magyar „Fox”, a Simicska Empire sem különb, de ha elvonatkoztatunk a jelenlegi helyzettől, azt látjuk, hogy mára – beleértve a Foxot is – tulajdonképp a Világsajtóban van kb. 5 ilyen, elsősorban liberális ízlésű cég, amely meghatározza a „mainstream médiát” Az úgynevezett „alternatív médiumok” száma, pártállástól függetlenül, alapvetően elenyésző.

2. pont: A Hirdetés: Jogosítvány

Mivel a legtöbb bevételt a nagy médiumok reklámból állítják elő és nem az értékesítési vagy előfizetési oldal tartja el őket, a hirdetők "de facto engedélyező hatósággá" alakulnak. Ha van hirdetés van pénz, ha nincs, mehet mindenki a levesbe. Erről szólt mellesleg Menyhárt Doki eszmefuttatása az „eltóbiásosodásról”, miszerint a jobboldal érdeke is az, hogy jobban elossza a hirdetéseket, ne pedig egy orgánumba tolja őket. A médiumok ugyanis nem életképesek a hirdetők támogatása nélkül. A Média a hírek révén tehát fedezi a hirdetők politikai előítéleteit és kifejezi gazdasági vágyait. Például hatalmas cikkek a palagázról, ha azt a Hirdető a piacra akarja dobni. Hatalmas korrupció-ellenes offenzíva, ha a Főnöknek ez a heppje.

Ugye? Összeáll a Soros-outlet, tulajdonképp annak három résztvevője, és rögvest „korrupciellenes egységfrontként” adja el magát, és a gondolatot, mert a Főnök ezt tolja épp a Balkántól –Oroszországon át egész Közép Európáig, és vajh mi által? A „lakájmédia” hathatós segítségével befolyásolva a tömegeket.

3. pont: A Hírek forrásainak meghatározása

Herman és Chomsky azt állítják, hogy "a nagy bürokráciák, tehát az Állam, a nagy politikai pártok és érdekszférák, médiacégek, olyan szinten birtokolják a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy átvehetik azok hozzáféréseit magukhoz a hírek forrásaihoz. Ennek van üzleti haszna is, hisz ezáltal csökken a „beszerzési költség” már ami a hírek előállítását illeti, hisz ha széles lenne a disztribúció, valójában elképesztő pénzt emésztene fel valóban megismerni a világ híreit. Így lesz olyan „téma”, ami eleve hír, és lesz olyan, ami soha nem lesz az. A Charlie Hebdo hisztéria közepén ezt a vak is látja: egy párizsi szerki felrobbantása nem hogy hír, hanem egyenesen vezető téma, míg akár több ezer ártatlan asszír csecsemő halála egyszerűen nem jut tovább a pandamacik születési rátájáról szóló jelentés szintjén. A nagy „szervezetek”, amelyek uralják a médiát, egyfajta "rutint" építenek a hírforrások köré, és innen engednek eleve témát meríteni. Melegházasság, Közel-kelet, Ukrajna, és a kis színesbe egy kis nemi erőszak a napi borzongás végett, esetleg valami feminista siránkozás a gender alapú elnyomatásról.

A nem „rutinszerű forrásokból” származó információkat eleve el kell kerülni, nem beszélve arról, hogy van hír, ami nem hír.  Chomsky és Herman  „kapuőröknek hívja ezeket a „láthatatlan kezeket”, akiknek az önkényes döntése meghatározza, hogy például a „korrupció” téma legyen, de mondjuk a gazdasági összeomlás, klímaváltozás, szegénység, stb. csak blogok „konteo osztagai” által csámcsogott ostobaságok maradjanak.

4. pont: Golyóállók és végrehajtók

A "Flak" egy kifejezés, aminek a jelentése eredetileg golyóálló mellényt jelent. Ezek elsősorban negatív válaszok az adott média megnyilatkozásaira. Például levelek, panaszok, perek, vagy egyéb jogalkotási intézkedések kapcsolódnak ehhez. Annak, aki nem 1995 után született, tehát megélte az úgynevezett „médiaháború” napjait, ezt felesleges ecsetelni. A mai jobbos médiafölény tulajdonképp a „flak” jelenségének szülötte, amikoris az emberek egyszer csak elvesztik bizalmukat a mainstream média képviselőiben, és az alternatív források felé fordulnak. Amerikában 1988-at követően a „flak” az addig jobbos médiát balra tolta, csakhogy most épp azt lehet látni, hogy a folyamat megfordul: a The New York Times sokadik plágiumbotránya, és a „mainstream média” számtalan torzítása magát a mainstream-et tolja „jobbra” már ami Amerikát illeti.

A „Flak” ugyanis költséges lehet, ha az adott médium túl sok reklámbevételt veszít, és olvasók híján működése tulajdonképp okafogyott lesz. A „vélemény” önmagában, tényleges bevétel nélkül ugyanis lószart se ér – Chomsky mester szerint. A Flak jelenségét ismerve ezeket a szemlélet-váltásoka is meg tudják szervezni az erős, saját befolyással rendelkező csoportok (pl. agytrösztök). A flak helyzetbe betett „végrehajtók” visszafoghatják a folyamatot, sőt adott esetben a javukra is fordíthatják azt újfent bizonyos fajta tények és vélemények megmutatása, mainstream-be lökése révén.

5. pont: Antikommunizmus

Ez a kitétel az 1988 kiadásban szerepelt, ami a Reagan-éra alatt íródott. Chomsky később úgy érvelt, hogy mivel a hidegháború (1945-1991) az antikommunizmus jegyében telt, ezért az antikomcsi „parát” a kétezres évek elején felváltotta a "War on Terror",  tehát az iraki és afganisztáni hisztéria. Mert a legfontosabb – Chomsky szerint – maga a „para” folyamatos létezése. Az antiszemitizmus a náciknak, a burzsoá-ellenesség a komcsiknak, a komcsiellenesség az amcsiknak, és most az „oroszellenes hangulat” vagy épp a metafizikai korrupció elleni harc mozgatórugói elengedhetetlenek, hogy működtessék ezt a nagy társadalmi kontroll-mechanizmust.

A demokrácia, a létezés, az emberi élet, maga a Világ van veszélyben, ami ellen az egyetlen megoldás, a politikai mozgósítás, ergo a „tünti”. Az aktivizálódás, természetesen azok mellett a témák mellett, és azok mellett az ügyek mellett, amikkel szemben már elnyerte a Média a mi „egyetértésünket” amit 5 lépcsőben felépített.

Szóval korrupció? Aha…. 

Tovább..

Goodfriend üzenete

Goodfriend a levelét megírta! A minden túlzás nélkül az amerikai birodalmi álmok kijáróemberének tekinthető André Goodfriend ideiglenes ügyvivő ismét üzent Magyarország kormányának. Pontosabban nem is levelet írt, hanem ezúttal  a baráti és lojális Népszavának adott interjút. Sok érdekes dologról esett szó, vegyük hát sorra!

Először is nem valószínű, hogy USA - puszta szívjóságból -  csökkenteni akarná a mi energiafüggőségünket. Esetleg (!) egybevágnak a pillanatnyi érdekeink. Kérdés, hogy így van-e. A kérdés eldöntéséhez racionális vitát kell lefolytatni, amerikázás és oroszozás nélkül. Én úgy gondolom, hogy nem vágnak egybe most (sem) az érdekeink. Hosszú távon támogatandó, hogy épüljenek alternatív vezetékek az orosz függőség csökkentésére. Ám, amikor az ország pénze kevés, az energiahordozók áta pedig magas, akkor a valódi rezsicsökkentést az olcsóbb gáz jelenti, nem pedig a világ másik részéről idehajókázott palagáz.

Ha azt az oroszok adják az olcsóbbat, tőlük kell venni, ha az amerikaiak, tőlük, de csak akkor, ha valóban olcsóbb. Ilyen egyszerű. Nincs demokratikus gáz, nincs diktatórikus gáz. És mit tegyen az egyszeri magyar kormány, ha most éppen előbbiek adnák olcsóbban. Emellett a Fekete-tenger alatt húzódó vezeték mentesítene minket attól, hogy az orosz gáz csak a balhés Ukrajnán keresztül juthasson ide. De erről egyelőre kár beszélni tovább,hiszen úgy tűnik, nem lesz Déli Áramlat. Innentől marad a nyugati és az azeri lehetőség. Az INA ügye megint más dolog. Még egyszer mondom: jó és érdekünkben áll, hogy legyen alternatíva. De ez NEM az adriai LNG terminállal fog megvalósulni. Tehát, ha az oroszok elég jól megfizetik, akkor igenis el lehet és el is kell adni nekik a részvényeinket. Magyarországnak nem kötelessége az amerikai energiacégeket kiszolgálnia, ha nem egyeznek azok érdekei a miénkkel!

Szólt Jóbarát Úr a NAV-botrányról is. Minden más mellébeszélés helyett: az USA nem nyújtott át semmiféle bizonyítékot! Ezt csak állítja  a messziről jött ember (aki ugye: azt mond, amit akar). És lehet mondani, hogy biztosan átadtak bizonyítékokat, csak a kormány nem mutatja be, mert kellemetlen lenne neki. Viszont akkor az USA miért nem játssza ki az adut, és nem tárja ezeket közvetlenül a magyar közvélemény elé? Egyszerű a válasz: blöffölnek.

A "magyar emberek bizonyítékairól" pedig annyit: ha sok esetben nem indult eljárás, akkor minden bizonnyal ott sincsen olyan perdöntő erejű bizonyíték, amit a nyilvánosság elé lehetne tárni. Természetesen, azokban az esetekben, ahol  indult eljárás, ott pozitív lenne bemutatnia a hatóságnak, amit tudnak. Emellett lehetne az egész eljárás nyilvános: mely feljelentéseket utasították vissza, és miért? Egyáltalán voltak-e feljelentések vagy csak mindenki hallott valamit, amiről véleménye is van, mint Horváth Andrásnak. De ez még mindig nem váltja ki azt a jogos igényt, hogy az USA-nak nyilvánosságra kéne hoznia, amije van az ügyben, nem pedig maszatolnia! Vagy nyugodtan adja át (névtelenül) a baráti sajtónak, hogy ők hozzák nyilvánosságra.

Goodfriend mellényzsebéből előkerül a civil kártya is. Jellemző, hogy kik azok, akikért aggódik. Azokért a civilekért, akiket nyugatról pénzelnek, és hasznos idiótaként szeretnének felhasználni egy majdani majdanos forgatókönyv magyarországi lebonyolításához. Afelett pedig elegánsan átugrott az ügyvivő úr, hogy a hatóságnak vannak bizonyítékai az Ökotárs és ökotársai ellen. És ezeket - ellentétben az USA-val - a Kehi nyilvánosságra is hozta. 

Pedig egy ilyen nemzetbiztonsági-kockázat elhárításának módja nem hatósági fellépés! Ezek a civilek jó szándékú, megtévesztett, hasznos idióták, nem idegen zsoldban álló ádáz hazaárulók! És az sem világos, kik mögött áll ott a Clinton-, és Soros-alap (ezek a jenkik sakkbábui!), és kiket támogat csupán az elhibázott, de hátsó szándék nélküli támogatási politikát folytató Norvég Civil Alap.

Plusz egy hozzáfűznivaló: Ha az USA csak csupa önzetlenségből és értünk aggódik, nem ellenünk, akkor Goodfriend miért nyilatkozik egy tömbben Vidáról, a civilekről ÉS az energiaügyről. Aki nem látja az összefüggést és a mögötte álló geopolitikai érdeket, abból jó balliberális politikus válna...

Sasvári Péter:

Tovább..

Ez meg mi volt?

Tudja valaki értelmezni a Humán Platform tüntetését? Mert mi nem. Mi a fasz volt ez? Október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján tartani egy értelmezhetetlen tüntetést, ami leginkább olyan, mintha a Krétakör beszívott amatőr színészeinek nyilvános főpróbáját látnánk, amikor már nagyon unják és haza akarnak menni, még akkor is, ha a túlórát fizeti a Norvég Alap? Persze, értjük mi a provokációt, meg kellett mutatni, hogy ki itt a keményköcsög. „Ha ti norvégcivileztek, akkor mi kiírjuk lóbaszó nagy betűkkel, hogy igen, megint azt a pénzt költjük!” Mehet az ökölpacsi.

Igazából a sok öreg nénit és bácsit sajnáltam a Blahánál, akik egy jó kis tüntire érkeztek, hogy elüssék a felesleges délutánjukat, gondolták, hátha most jól megmondják az Orbánvikinek, aztán pisloghattak, hogy hát ők tüntetni jöttek, nem színházba, egy béna előadásra, személyiségzavaros művészek nyilvános terápiáját hallgatni. Bár ajándék lónak ne nézd a fogát, csak ehhez hideg volt a Krétakör szabadtéri színpadán.

Meg aztán a fellépőket is sajnálom, mert látszik, hogy régóta készülhettek a performancéra, sok szabad délutánjuk ment rá az önkéntes civilkedés jegyében, többen izgulhattak is, hogy elég egyszerre lesz-e a kórus, meg nehogy eltévesszék a „szöveget”, aztán ez a fos lett belőle.

Lehet, hogy a nyomokban létező új baloldalnak egy valamiben érdemes tanulnia a régitől: nem a tüntetéseken való kreatívkodásba kell beleölni az energiát, oda kell két szónok, meg sör meg virsli, a reszkető-fagyoskodó amatőr verselők meg lépjenek fel tényleg a Krétakörben. Nyugodtan osztogathatnak persze szórólapot az előadásaikról.

Ugyanis ha ez az új baloldal, ami leváltani készül a Fityiszt 2018-van, akkor előre tudjuk, ez nem fog sikerülni, és 2018-ban megint végighallgathatjuk majd, hogy a Fityisz diktatúrája miatt nem lehetett leváltani az orbánizmust, természetesen nem a dadaista szónokok tehetségtelensége miatt.

Tovább kell menni a lenini úton, és nem kell leragadni Vlagyimir Iljics dadaista verseinél, nem, a látszat ellenére nem attól lett „sikeres” a forradalmár előd. Ja, Lenint és az orosz „civil szervezeteket” annak idején ugyebár a Német Civil Alap finanszírozta, hogy felhívják a figyelmet a társadalompolitikai egyenlőtlenségekre, illetve hogy emeljék a közpolitikai részvételt. Nem mellesleg azért Leninék nem álltak meg egymás érzékenyítésénél egy alagsori kávézóban Szentpétervár belvárosában, hanem elugrottak lövöldözni a Téli Palotára.

Egyébként csodálom a sok öreg türelmét, akik elmentek a tüntire, az expozíció, a bonyodalom és a kibontakozás után ugyanis a tetőpontnál a láthatóan Kónya Pétert mesterének tartó bohóckodó Paprikakinga (lehet, hogy még órákat is vett tüntetésszervezésből Kónyától?) nem Bajnait varázsolta elő a cilinderből, pedig körülöttünk nagyon rá számítottak. Elvégre teljesen bajnaista megoldás lett volna a választások után 9 nappal kormányellenes tüntetést szervezni, majd belengetni a következőn aratandó fényes győzelmet.

Aki szemfüles volt, az már a tüntetést reklámozó videóból tudhatta, hogy nem sok jóra számíthat, mikor a másodikként megszólaló hölgy már maga sem tudta elmondani a hosszúra nyúlt, bonyolult tagmondatot holmi „társadalompolitikai egyenlőtlenségekről”. Az ártatlan, mindentudó, függetlenfiatalártatlancivilértelmisik igazán befizethettek volna egy pr-tanácsadóra, aki szólt volna nekik, hogy tüntetésen és a hirdetésében nem mondunk ilyen bonyolult dolgokat. Lehet utálni a Zorbánviktort, de ő ezt már 2002 után megtanulta, különbenis, a saját eszközeivel szép legyőzni az ellenfelet.

Jelen állapotában ez a társulat olyan, mintha nem is a Norvég Alap, hanem Orbánvitya finanszírozná őket, végülis megéri pénzt nyomni beléjük, ha elijesztenek újabb párezer embert maguktól alapon. Az elfuserált szabadtéri színházi túlórás főpróba ugyanis nem arról győzött meg senkit, hogy Gulyásmarci olyan nagyon fasza miniszterelnök bármi lenne majd valaha is.

De azt megértettük, miért viszketett a látványától az egyszeri dékás munkásőr tenyere…

Tovább..

A norvégcivil az megbukik. Érted?

„Lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik. Érted?” – ahogy nemrég a méltán népszerű Garabits névre hallgató vándorművész fogalmazott. Ezt értjük, de mi van azzal, aki nem amatőr, viszont civil?

Lezárult a Norvég Civil Támogatási Alap ügyében folytatott Kehi-vizsgálat, ma teszi közzé az laboreredményeket. Természetesen a simicskista baráti sajtó már tegnap szemezgethetett a megállapításokból, saccra a kétharmadát (mágikus szám a NER-ben) meg is kapták, nyilvánosságra is hozták.

A hírek szerint, ha a politikai vádakat nem sikerült hibátlanul felfesteni, rengeteg olyan egyéb szabály- és törvénysértést találtak, ami alapján 3-5 év simán kinéz az Ökotárs vezette konzorcium egyes vezetőinek. Csak címszavakban: Hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Elég erős lista. Ezek szerint mégse sikerült minden „cuccot” megsemmisíteni időben, rendesen visszadátumozni a szerződéseket, a brüsszeli FMO bűnpártoló segítsége is hiábavaló volt. De ezt majd megírja holnap a Magyarnemzet.

Vannak ennél izgalmasabb dolgok is.

Bárki, aki rápillant az Ökotárson keresztül érkező skandináv dollárok történetére, első pillantásra észreveszi, hogy a NER felemelkedésével egy időben lett az Alapból egyfajta anti-NER. Hogy a kétharmad ellenére kompenzálják a nemzeti nemcentrális erőtér szervezeteit, az Orbán-kurzussal szembehelyezkedő aktivista civileket. Az NCTA előző ciklusában fordulójában még bőven nyeregettek támogatást különböző programokra a jobboldalhoz, akár a Fideszhez köthető „civil” szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány, vagy a tusványosi táboroztatók, de a 2011-2014 közötti ciklusban ilyen már elvétve sem fordulhatott elő.

Mindent vittek a balliberális aktivisták.

A mérsékeltebb értelemben vett publicisták a jobber oldalon többször hangoztatták, hogy hiba volt kirobbantani, majd így beleállni egy nemsokára záruló pénzügyi ciklus körüli botrányba. Több megy el a réven, mint amit nyerünk a vámon; mi lesz a nemzetközimegítélésünkkel, etc. És legfőképpen minek, nemsokára úgyis vége az egésznek, zárt ajtók mögött szépen le kell tárgyalni a következő ciklus előkészítését, hogy ott ne merülhessenek fel ilyen kifogások. Ez rendben is van, sőt, mióta Móra Veronikáék Goodfirendal barátkoznak, Obamához járnak kunbélázni látogatni, akkor érhető miért féltették a kormányzatot egy ennyire erős érdekérvényesítő és hiszterizáló potenciállal rendelkező társasággal való kardozástól. Ugyanis a norvégcivileknek bőven van szerepük az amerikai-magyar kapcsolatok teljes elhidegülésében, a NAV-os vezetők kitiltásában. Ugyanakkor az is tény, ha nem állnak bele, akkor mire hivatkozva tiltakoznának az FMO partner-kiválasztási metódusa ellen az új ciklus kezdetekor, amikor már „két gondtalan ciklus van az Ökotárs vezette konzorcium mögött”.

Szóval lose-lose szituáció.

Persze lehetett volna hagyni őket tovább ellopni elaktivistáskodni más pénzét, elvégre nem egy különösebben hatalmas összeg.

A most vitatott kérdések közül azt, hogy a Kehinek van-e joga ellenőrzéseket folytatni az NCA civileknek pántlikázott pénzei környékén, az kb. már az elején eldőlt, teljesen feleslegesen vetette be az Ökotárs a TASZ-FMO nehéztüzérséget. A rendelkezésekre álló nyilvános dokumentumokból az igenre és a nemre is bőven elég idézetet lehet citálni, de ez ugyanolyan, mint a többi koherenciazavar a jogban: mindig a legbővebbhez kell igazodni. Nem szükséges ehhez nemzetközi jogásznak sem lenni (nem is vagyok), de erősen az az érzésem, hogy a kormány vs. mindenki más jogértelmezési vitában egy független bíróság a kormánynak adna igazat. Még akkor is, ha nincs ügyáthelyezés, és nem Handó Tünde jelöli ki a bírót…

Az skandináv pénzekkel kapcsolatban 3 dokumentumot szokás elővenni. A szerződést, a vonatkozó kormányrendeletet és a 38b névre hallgató jegyzőkönyvet. Az utóbbi „szabálykönyv” tartalmazza a magyar sajtóban részletesen kitárgyalt mondatot, miszerint

„a  kedvezményezett Államot nem terheli felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.”

Ügyes próbálkozás volt. A Soros-dollárokkal amúgy is szépen kitömött hazai liberális aktivisták rátaláltak egy finoman szólva is érdekes passzusra, viszont az Ökotársra és kis barátaira ez pont nem vonatkozik. Amelyik fejezetben ez vagyon írva, annak ez a neve: Programmes operated by FMO, intergovernmental organizations, or Donor State entities. Ezeknél valóban nincs sem joga, sem oka a magyari államnak ellenőrizni, viszont az Ökotársra ezek közül melyik igaz? Ők a brüsszeli FMO álruhában? Vagy kormányközi szervezet? Esetleg Norvégiában vannak bejegyezve? A háromból egyik sem stimmel. Elektromos rollerbe próbáltak benzint tölteni.

A rájuk vonatkozó fejezetben viszont ez szerepel:

"General principles of the management and control systems

1. The Beneficiary State shall be responsible for the management and control of programmes. The management and control systems established by the Beneficiary State for the EEA Financial Mechanism 2009-2014 shall ensure the respect of the principles of economy, efficiency and effectiveness."

Ilyen az, amikor civilek és… megbuknak…

A másik érdekesség, ami a hírek szerinte a Kehi érdeklődését is elkerülte, az nem más, mint az Ökotárs finom kis ügyeskedése a források megfelelően liberális és aktivista zsebekbe terelgetéséhez. Idézet következik, ráadásul tőlük:

„Különösen élesen mutatkozott ez meg a civil kapacitásfejlesztés témakörben, amelynek kereteit (összhangban a támogatók prioritásaival) az első évben igen tágra szabták a lebonyolítók. A legtöbb pályázat – 352 – erre a témakörre érkezett, és bár az útmutatóban hangsúlyosan szerepelt az intézményi és szakmai fejlődés, az érdek- és jogérvényesítés, valamint a regionális és közösségfejlesztés, a pályázó szervezetek nagyobb részben egyszerűen napi működésük biztosításához és a finanszírozási „lyukak” betöméséhez kerestek forrásokat, esetleg némi „körítéssel”. (Ez a jelenség indította a témakör értékelőit a „relatív innováció” fogalmának bevezetésére – ami a nem eredendően új, de legalább a szervezet vagy a földrajzi térség addigi gyakorlatához képest eltérő, újszerű projektterveket takarta.)

Emiatt a témakör leírása, prioritásainak felsorolása jelentősen átalakult, leszűkült a második körre, még jobban összpontosítva az érdek- és jogérvényesítési, közpolitikai tevékenységekre – ez meg is látszott a pályázatok számának visszaesésén: az előző évinek alig több, mint fele, 187 pályázat érkezett a civil kapacitásfejlesztés témakörre. Innentől kezdve a további két fordulóban a szociális kohézió, gyermek és egészségvédelem vette át a vezetést a beérkezett pályázatok számát illetően (296 illetve 286), ami nagy valószínűséggel az ágazat általános alulfinanszírozottságával áll összefüggésben.”

Igen. Ez azt jelenti, hogy a forrás –és eszközhiányos civil szervezetek támogatása helyett, amire a Norvég Királyság és a Magyar Állam közötti szerződés kötelezné őket a civil kapacitásfejlesztés alfejezet terhére, Móra Veronikáék és a körülöttük zümmögő liberális aktivisták inkább lenyúlták a teljes keretet. És erre a SAJÁT és feltehetően jogtalan döntésre hivatkozott az ATV-ben Kálmánolgának, hogy hát a „donor országoknak nagyon konkrét elképzelése van arról, hogy kiket támogat”.

Nem, nem a donor országoknak volt elképzelésük, hanem Móra Veronikáéknak.

És a legjobb, hogy mindezt képesek voltak jelenleg regnáló kormány civil-ellenes lépései miatti szükségszerűségnek nevezni. Mert ők az igaziellenzék, ahogy TGM írta… Pedig ha valaki a civil világ feketeöves ellensége, az pont a magukat áldozatnak feltüntető, közben forrásokat lenyúló, civil szót teljesen lejárató norvégcivilek.

Tovább..