Eegyenlőemszercénégyzet, avagy pacsi, fénykép, bukás

Ősszel helyhatósági választásokat tartunk a megszokott menetrend szerint. És mivel ott nem tisztán arányos választási rendszer van érvényben, mint az időközben lezavarandó EP választásokon, ezért a mi volt előbb, az összefogás tojása vagy Orbán választási-rendszertyúkja alapon ismét neki fognak kezdeni gondolatban összeadogatni a százalékokat, hogy aztán befogott orral mehessenek leszavazni a legkisebb rossz a nemorbán jelöltjére. Kornis, Heller és a szárszói különítmény már készen áll a következő összefogás ideológiai megalapozására.

Az eegyenlőemszercénégyzet mellett a másik közismert elmélete Einsteinnek, miszerint "az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen". Ki mástól is várnánk ezt, mint az Magyar Szocialista Párttól és annak legendásan fantáziátlan elnökétől, Mesterházy Attilától, a vesztes csapaton ne változtass!-elv őszinte hívétől. Erre nem meglepetett minket, mint a húsvéti nyuszi a lábtörlőre?

Atti végre elkezdett vezérként viselkedni. Megpróbál önálló döntéseket hozni, kockázatot vállalni: visszanöveszti a legendássá vált spanyolos pinaszakállkáját, amelynek levágásában nem is oly régen még a miniszterelnökség titkát látta, mellette Horváth Csabát is visszarántotta a sajátos ellenzéki csibefutamtól, ahol nem egymás mellett, hanem libasorban száguldanak a szakadékba a szocialisták és az Összefogók, valamint a természetes szövetségeseik (belőlük kiváltak) helyett elkezdett az LMP-nek udvarolni valami közös főpolgi-jelölt ügyben.

Meglepett, de messze még az ősz. Az LMP nyilván úgy áll hozzájuk, mint Ford Fairlane professzor a Kispipacsban a megengedettnél illatosabb vendégekhez. Ha mellé áll egy a pultnál, akkor Ford átmegy a másik kocsmába. Egyszer már eljátszották Schifferrel az udvarolunk, aztán visszük a fél frakciót cselt, még egyszer nem fog összejönni.

Mi marad?

A történet teljesen hasonló lesz, mint a most lezajlott országgyűlési választásokon. Eltelve az EP választásokon szerzett bíztató szavazatok számától, megnyugodva a megugrott küszöbtől, a DK-tól az Együtt-PM-ig át mindegyik „demokratikusellenzéki” önálló listát kezd majd tervezgetni. A tetejére raknak egy Kulkát, vagy valamelyik másik, pártrendezvények felszopásáig aljasult valahaművészt, alulra meg a simongáborokat, remélve, hogy addig nem viszik el a rendőrök őket.

Aztán ahogy közeledik a választás időpontja, úgy néznek majd egyre ijedtebb és butább fejjel a közvéleménykutatási eredményekre, és kezdenek el egyre jobban figyelmezni a „függetlenértelmiségiek” összefogásra való buzdítására. Mert Kornistól Hellerig tolják majd a kontentet, miszerint az önkormányzati választásokon nincs helye az egyéni ambícióknak! No pasaran, ha máshol nem, hát a önkormányzati-szorosban meg kell állítani a Kaiju seregeit, hogy aztán ellenállási gócpontokat lehessen kialakítani Budapesten, homozsákokat a Nagykörútra, aláaknázni az Andrássyt... Nincs javítási lehetőség, utolsó utáni pillanatban vagyunk, a proletariátus egyöntetű akarata a közös lista, ésatöbbi, ésatöbbi….

A voksolás előtt egy hónappal Schering Gábor bejelenti, hogy kicselezték Orbán Viktort. A nagyobb településeken megegyeztek a közös polgármesterjelöltekben, és mindenképpen közös főpolgármester-jelöltet fognak állítani, mert az orbáni-rémuralom ellen nincs más megoldás. De külön állítanak képviselő-jelölteket és melléjük kompenzációs listát. Aztán térdepeltetik pár órát Attit Kornis nappalijában, és a jelöltek is közösek lesznek.

Pacsi, fénykép, bukás.

Tovább..

Baloldali casting 3.0

Ismét bohózatba illő, követhetetlen, kaotikus és szánalmas szereplőválogatás zajlik a baloldalon. Ezúttal Budapest főpolgármester-jelöltjének címszerepére jelentkeznek be egyesek; illetve ajánlgatnak „jobbnál-jobb” képességű személyeket mások. Szereposztó dívány talán még nincs, de a közröhej már megvan. Tarlós István pedig, aki felgyorsított néhány beruházást, illetve számos racionális és hasznos döntést hozott; ráadásul kihasználta a kormányfővel való személyes kapcsolatát – mosolyogva nézheti, ahogy a marakodó balliberális jelöltek hülyét csinálnak magukból és egymásból. És ha ő is úgy akarja, nagy esélyekkel indulhat el ismét a főpolgármesteri székért, az egyébként kissé baloldalra tolódó fővárosban.

Lássuk csak az elmúlt hónap hordalékát!

Először is: létezik egy szocialista jelölt, akiről kiderült, hogy már egyáltalán nem is biztos, hogy tényleg jelölt. Horváth Csaba már tavaly november óta azzal büszkélkedhet, hogy ő a maszop hivatalos főpolgármester-jelöltje. Habár 2010-ben, Tarlós legyőzte őt, a szocik „továbbfutatták”. (De hát ezen nincs mit csodálkozni, hisz maga Mesterházy pártelnök harmadszor is miniszterelnök-jelölt akar lenni…) Fel is építették Horváth Csabát a médiában, mint a leendő kihívó. Vagy főpolgármester lesz, vagy a fővárosi frakció régi-új vezetője – gondolták jó eséllyel. De eközben lassan kiderült, hogy nem csak a belvárosi, befolyásos, liberális értelmiség nem támogatja, de ráadásul még a többi baloldali ellenzéki párt sem sorakozna fel mögötte. Hisz sötét, mint a vakablak; s néha olyan sületlenségeket beszél össze, hogy Konrád Györgyék is viszolyognak tőle. Emlékezzünk csak a 2010-es giga-populista programjára, mikor ingyenes BKV-t ígért!

Mindenesetre, miután Bajnai is kijelentette, hogy nem tetszik neki a szocik üdvöskéje, de egy másik közös jelöltet szívesen támogatna – Horváth maga látta be, hogy ez így nem fog menni. A szocik is kitáncoltak mögüle és nagy meglepetésre bejelentették, hogy egy LMP-s jelöltet ellenben támogatnának. Erre viszont Schiffer András reagált ingerülten és utasította vissza élből, a gesztusnak beillő, amúgy taktikázó szocialista magatartást.

Tehát sem Horváth Csaba, sem a leendő LMP-s jelölt nem lesz olyan személy, aki mögött az összefogás újraindítható lenne… Hát akkor ki legyen az?

A belvárosiliberális értelmiség már a választások után elkezdte a brainstormingot. Konrád György, az ATV műsorában (hol is másutt?), miközben porig alázta Horváth Csabát, a pártok figyelmébe ajánlott egy-két nevet. Az író úgy vélte, hogy „higgadt” emberre lenne szükség; olyanra, mint például Bajnai Gordon. De Kuncze, vagy Bokros Lajos (Nem tévedés!) is jobban csinálná – diktálta a neveket Konrád az élő adásban. A nézőnek meg leesett az álla! Korszakváltás? Megújuló baloldal? Röhej!

Mindeközben érdekes hír röppent fel a közbeszédben. A baloldali ügyekben jól értesült Népszabadság szellőztette meg, hogy Gyurcsány Kulka Jánost, míg az Együtt vezetői Alföldi Róbertet tudnák elképzelni, mint pártpolitikával eddig kevésbé szennyeződött, „civil” kihívót. Ha nem a Népszabadság írta volna meg, azt mondhatnánk, hogy kacsa az egész… De nem az! A két színész neve már csak azért is valóban felmerülhetett, mert szakmájukból adódóan népszerűek, ráadásul az utóbbi években többször is kiálltak az Orbán-kormánnyal szemben. Az ő esetükben a casting kifejezés ráadásul igencsak találó… (Mindamellett Berlinnek és Párizsnak is meleg vezetője van, egy világvárosba ez bele is férhet...)

De visszatérve a szereplőválogatáshoz, s elnézve a neveket, igen nagy szarban lehet a baloldal. Ismét alkalmasnak tűnő vezetőt keresnek, újra szereplőválogatást tartanak. Nem az elsőt, s talán nem is az utolsót. Bár érthetetlen, hogy miért nyilvánosan teszik mindezt, de tény, hogy immár harmadszor gyalogolnak be ebbe a zsákutcába. Kezdődött ugyanis Gyurcsány Ferenc lemondásával, még 2009-ben. Mikor egymás után röpködtek a nevek, de senki sem akarta a miniszterelnöki posztot. Hogy aztán körülbelül hatodik jelöltként Bajnai bevállalja a Ferenc testvér által maga mögött hagyott szar elpucolását. Másodszor, a választásokat megelőző összefogás is sokáig kereste az első számú vezérét. Bajnai, Gyurcsány, vagy Mesterházy? – hangzott még néhány hónapja a kérdés.

Most pedig itt állunk, április végén, fél évvel az önkormányzati választások előtt és ismét azt látjuk, hogy szereplőválogatás folyik a baloldalon. Harmadszor, csupán öt év alatt. A szocik Horváth Csabát, vagy egy LMP-s jelöltet akarnak, a DK Kulkát, az Együtt Alföldit szeretné, miközben a PM-nek fingja sincs, hogy ki lenne alkalmas. A liberális, belvárosi értelmiség pedig, Horn Gyula egykori miniszterét, az éppen önmagát, valamiféle személyiségzavarból adódóan konzervatívnak valló Bokros Lajost, esetleg Kunczét látná szívesen. De szóba jöhet még Bajnai is. És még Fodor Gábor meg sem szólalt! Hogy mi lesz ebből…

Mi meg csak azt kérdezgetjük igen halkan, egymást közt itt a Toronyházban, hogy a hülyeség vajon öröklődik -e a baloldalon, vagy keményen meg kell érte évről-évre dolgozni?

Tovább..