Kurvák a Szüzességért

"Annak érdekében, hogy csaknem két és fél évtizeddel a rendszerváltás után Magyarországon a korrupció ellen érdemben lehessen tenni, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor Egyesület és az Atlatszo.hu oknyomozó portál korrupció elleni minimumprogramot dolgozott ki. A célunk az, hogy a 2014-es választáson induló pártok és képviselőjelöltek kötelezettséget vállaljanak a leginkább égető korrupció kockázatok kezelésére. Tovább a projekt honlapjára." Az átlátszón!

Ezt sikerült a héten kiköhögnie magából a magyar demokratikus ellenzéknek. Megírtuk mi már a magunkét erről az egész metafizikai korrupció témáról. Arról, hogy mennyire képtelenek vagyunk megemészteni ezt a teljesen retorikai szinten turbózott korrupció-bullshitet, az köztudott. Most arról írogatni, hogy kurvára kezdhetnék magukon a korrupció felszámolását, miután az Ökotársos haverok még a thai masszázst is elszámolták a vikingeknél legalább kétszer, illetve az Átlátszó kb. olyan viszonyt ápol Soros Gyuri bá seggével, mint a pancsoló kislány a Bambis üveggel, lassan már unalomba fullad. Most ne beszéljünk legutóbbi, általunk szintén megregélt trükkjükről, amikor képesek voltak „Európa legkorruptabb politikusáig” korruptkodni a saját korrupt kamuszervezetükkel a Kaiju-t.

A „Kurvák a Szüzességért” projektnek nagyobb a létjogosultsága mint ennek a szarnak alaphangon.

Most emeljünk egy picit a téten, és gondolkodjunk el azon, hogy tulajdonképp hogyan lett bevezetve ez a „korrupció” téma a népnyelvezetbe. Van ez a Noam Chomsky nevű figura. Ő amolyan baloldali-liberális próféta. Ő a new yorki csodarabbi, aki akkora bölcsességeket tol immár 40 éve, hogy őt nem ismerni átlagos liberális körben felér azzal, mintha mucsai kubikos lenne az ember. Nos, ő egy nyelvész. Nagyon remek tanulmányai és publikációi vannak, átlag bölcsész nem ússza meg a szigorlatait nélküle. Az egyik legjobb munkája a „Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media” című mű, ami szabad fordításban „A beleegyezés legyártása: a tömegmédia politikai gazdaságtana” Igen, lehet hüledezni, hogy fúj mekkora marcista cím ez már, mert valóban az, a csávó egy hiperballer. Az azonban érdekes, hogy a tanumány megjelenési dátuma 1988, azaz a Reagan korszak vége, amikor a jó öreg Ronald a Hidegháború utolsó éveiben épp maxra járatta a propaganda fegyverzetet.

Nos ha az 1988-as könyv egyéb iránt kemény megállapításait, amik ismétlem: a Hidegháborús Amerika legdurvábban nyomuló propaganda-frontvonalát írják le, a mai napra vonatkoztatjuk, szinte azt érezzük, hogy mintha a mai helyzetet olvasnánk benne vissza. Ismerjük hát meg ezt a művet picit. Először is érdekes, hogy maga Chomsky munkájának címét Walter Lipmann-tól kölcsönözte, aki 1922-ben, a fasiszta mozgalom térnyerése kapcsán mondta meg azt, hogy a média és a nagy tömegek „véleményének” mesterséges alakítása mennyire fontos és erős eszköz a politikai vezetők számára, hogy olyan célokat is meg tudjanak valósítani, amihez alaphangon tuti nem kapnák meg a többségi támogatást.

Például ahhoz, hogy offenzív háborút indítsanak.

Ugye, ha úgy mennénk neki, hogy „Srácok, mi lenne, ha ledúrnánk Oroszországot a térképről, így bele a Tundrába, ozt csá? Ledobnánk rájuk az atomot, megerőszakolnánk azt a sok szép szőke csajt, meg elvinnénk az olajukat tőlük. Na? Csapassuk?” Mivel ez a dolog konkrétan lehetetlen, ezért törvényszerű, hogyha én mégis ezt szeretném, és már remeg az ujjam a ravaszon, meg kell teremteni azt a hangulatot, hogy a mögöttem álló hátország megadja nekem az erkölcsi támogatást lövöldözni, és szemet hunyjon, ha épp túlkapás történik.

Lipmann idejében ez a dolog tökéletesen működött, és a második világháború szinte tökéletesen példázta, hogy megfelelő propaganda révén a német lakosság 7%-a képes volt arra, hogy nekizúzzon Oroszországnak meghalni, az otthon maradók meg mintegy mellesleg kiirtsanak 6 millió zsidót.

Ez tehát Chomsky kiindulási pontja a fogalom alkalmazásakor, és ezt viszi tovább 1988-ra, amikor a Csillagháborús propagandát elemzi. Nézzük hogyan!

1. pont: Méret, tulajdon, és profitorientáció

A médiát cégek uralják, amelyek mögött politikai és nem kevéssé gazdasági érdekek vannak. A domináns tömegmédia nagy cégek kezelésében van (lehet Közgépezni, Simicskázni, Szélesgáborozni is, ettől nem fogunk padlót fogni.) Ezeket a cégeket egy dolog érdekli: a profit. A tulajdonosok pénzügyi érdekeit gyakran a vállalatok közvetlenül gyakorolják, vagy bizonyos ellenőrző befektetőkön keresztül érvényesítik. A cégek méretéből szükségszerűen következik, hogy a technológia, amivel dolgoznak a lehető legszélesebb, tömeges közönséget célozza be. Ezen a ponton amikor azt mondjuk „Soros-média” akkor a Világ egyik legnagyobb ilyen média-kézivezérlő cégéről beszélünk.

Persze ebben a magyar „Fox”, a Simicska Empire sem különb, de ha elvonatkoztatunk a jelenlegi helyzettől, azt látjuk, hogy mára – beleértve a Foxot is – tulajdonképp a Világsajtóban van kb. 5 ilyen, elsősorban liberális ízlésű cég, amely meghatározza a „mainstream médiát” Az úgynevezett „alternatív médiumok” száma, pártállástól függetlenül, alapvetően elenyésző.

2. pont: A Hirdetés: Jogosítvány

Mivel a legtöbb bevételt a nagy médiumok reklámból állítják elő és nem az értékesítési vagy előfizetési oldal tartja el őket, a hirdetők "de facto engedélyező hatósággá" alakulnak. Ha van hirdetés van pénz, ha nincs, mehet mindenki a levesbe. Erről szólt mellesleg Menyhárt Doki eszmefuttatása az „eltóbiásosodásról”, miszerint a jobboldal érdeke is az, hogy jobban elossza a hirdetéseket, ne pedig egy orgánumba tolja őket. A médiumok ugyanis nem életképesek a hirdetők támogatása nélkül. A Média a hírek révén tehát fedezi a hirdetők politikai előítéleteit és kifejezi gazdasági vágyait. Például hatalmas cikkek a palagázról, ha azt a Hirdető a piacra akarja dobni. Hatalmas korrupció-ellenes offenzíva, ha a Főnöknek ez a heppje.

Ugye? Összeáll a Soros-outlet, tulajdonképp annak három résztvevője, és rögvest „korrupciellenes egységfrontként” adja el magát, és a gondolatot, mert a Főnök ezt tolja épp a Balkántól –Oroszországon át egész Közép Európáig, és vajh mi által? A „lakájmédia” hathatós segítségével befolyásolva a tömegeket.

3. pont: A Hírek forrásainak meghatározása

Herman és Chomsky azt állítják, hogy "a nagy bürokráciák, tehát az Állam, a nagy politikai pártok és érdekszférák, médiacégek, olyan szinten birtokolják a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy átvehetik azok hozzáféréseit magukhoz a hírek forrásaihoz. Ennek van üzleti haszna is, hisz ezáltal csökken a „beszerzési költség” már ami a hírek előállítását illeti, hisz ha széles lenne a disztribúció, valójában elképesztő pénzt emésztene fel valóban megismerni a világ híreit. Így lesz olyan „téma”, ami eleve hír, és lesz olyan, ami soha nem lesz az. A Charlie Hebdo hisztéria közepén ezt a vak is látja: egy párizsi szerki felrobbantása nem hogy hír, hanem egyenesen vezető téma, míg akár több ezer ártatlan asszír csecsemő halála egyszerűen nem jut tovább a pandamacik születési rátájáról szóló jelentés szintjén. A nagy „szervezetek”, amelyek uralják a médiát, egyfajta "rutint" építenek a hírforrások köré, és innen engednek eleve témát meríteni. Melegházasság, Közel-kelet, Ukrajna, és a kis színesbe egy kis nemi erőszak a napi borzongás végett, esetleg valami feminista siránkozás a gender alapú elnyomatásról.

A nem „rutinszerű forrásokból” származó információkat eleve el kell kerülni, nem beszélve arról, hogy van hír, ami nem hír.  Chomsky és Herman  „kapuőröknek hívja ezeket a „láthatatlan kezeket”, akiknek az önkényes döntése meghatározza, hogy például a „korrupció” téma legyen, de mondjuk a gazdasági összeomlás, klímaváltozás, szegénység, stb. csak blogok „konteo osztagai” által csámcsogott ostobaságok maradjanak.

4. pont: Golyóállók és végrehajtók

A "Flak" egy kifejezés, aminek a jelentése eredetileg golyóálló mellényt jelent. Ezek elsősorban negatív válaszok az adott média megnyilatkozásaira. Például levelek, panaszok, perek, vagy egyéb jogalkotási intézkedések kapcsolódnak ehhez. Annak, aki nem 1995 után született, tehát megélte az úgynevezett „médiaháború” napjait, ezt felesleges ecsetelni. A mai jobbos médiafölény tulajdonképp a „flak” jelenségének szülötte, amikoris az emberek egyszer csak elvesztik bizalmukat a mainstream média képviselőiben, és az alternatív források felé fordulnak. Amerikában 1988-at követően a „flak” az addig jobbos médiát balra tolta, csakhogy most épp azt lehet látni, hogy a folyamat megfordul: a The New York Times sokadik plágiumbotránya, és a „mainstream média” számtalan torzítása magát a mainstream-et tolja „jobbra” már ami Amerikát illeti.

A „Flak” ugyanis költséges lehet, ha az adott médium túl sok reklámbevételt veszít, és olvasók híján működése tulajdonképp okafogyott lesz. A „vélemény” önmagában, tényleges bevétel nélkül ugyanis lószart se ér – Chomsky mester szerint. A Flak jelenségét ismerve ezeket a szemlélet-váltásoka is meg tudják szervezni az erős, saját befolyással rendelkező csoportok (pl. agytrösztök). A flak helyzetbe betett „végrehajtók” visszafoghatják a folyamatot, sőt adott esetben a javukra is fordíthatják azt újfent bizonyos fajta tények és vélemények megmutatása, mainstream-be lökése révén.

5. pont: Antikommunizmus

Ez a kitétel az 1988 kiadásban szerepelt, ami a Reagan-éra alatt íródott. Chomsky később úgy érvelt, hogy mivel a hidegháború (1945-1991) az antikommunizmus jegyében telt, ezért az antikomcsi „parát” a kétezres évek elején felváltotta a "War on Terror",  tehát az iraki és afganisztáni hisztéria. Mert a legfontosabb – Chomsky szerint – maga a „para” folyamatos létezése. Az antiszemitizmus a náciknak, a burzsoá-ellenesség a komcsiknak, a komcsiellenesség az amcsiknak, és most az „oroszellenes hangulat” vagy épp a metafizikai korrupció elleni harc mozgatórugói elengedhetetlenek, hogy működtessék ezt a nagy társadalmi kontroll-mechanizmust.

A demokrácia, a létezés, az emberi élet, maga a Világ van veszélyben, ami ellen az egyetlen megoldás, a politikai mozgósítás, ergo a „tünti”. Az aktivizálódás, természetesen azok mellett a témák mellett, és azok mellett az ügyek mellett, amikkel szemben már elnyerte a Média a mi „egyetértésünket” amit 5 lépcsőben felépített.

Szóval korrupció? Aha…. 

Tovább..

Welcome to the ötvenes évek!

Habony Árpádnak drága cipője van. A táskája se olcsó, és a haja is meg van csinálva. Ő egy kulák. NER-kulák. Mert bizony ez a feldühödött és megerősödött Soros-CIA-franchise balos ellenzék, amelyik agymosással vádolja a Fideszt, tulajdonképp a komplett Rendszerváltás után született generációt készül visszaröpíteni a jó öreg ötvenes évekbe.

Mao-öltönnyel, Pitralon arcszesszel.

Az ötvenes évekkel kapcsolatban létrejött az a történelmi kapcsolódás, ahol le kell tiltani a New York Times-nál egy olyan „szenilisnek” kikáltott „vénembert” mint mondjuk Kertész Imre, ha nem mondja azt, hogy itt márpedig diktatúra van, és a 444-en is simán lehet viralizálni egy olyan szintű ostoba trollságot, mint amit mi is kifiguráztunk a minap.

Szóval kb. az van most a baloldalon, ami volt a Vissza a jövőbe kettőben, csak ami ötvenes évünk nem a beboppos, tejivóban csajozós, kifésült fiúk versus virágmintás szoknyás lányok féle ötvenes évek volt. Bár kétségtelen, hogy a foci fényévekkel jobb volt, mint most, de a mi ötvenes éveink nem éppen a demokratikus fejlődésről vagy az emberek prosperálásáról szóltak, hanem akkor VALÓBAN diktatúra volt. Most nincs diktatúra. Aki ma diktatúrázik az sajnos egy idióta, nincs mit tenni...

De volt az ötvenes évek ugye, amikor itt hatalmas „rendszerváltással” jelentkezett Rákosi pajtás a nép vezére, mivel neki „nagyon nem tetszik rendszer”, amit akkor Horthy-fasizmusnak becéztek. Ezért hát eldönti, hogy azt felszámolja, és megteremti a társadalmi igazságosság földi paradicsomát. Mert ugye voltak a burzsoá kizsákmányolók, mint most is. Ezek voltak a polgári és egyéb csökevények (most Művészeti Akadémia, stb.), a klerikális reakció (most KDNP, stb.), a rühös kulákok (református koliból szalajtott vidéki fideszes klikk, stb.) meg az ilyen áruló, elhajló, szemét értelmiségi népségek (Hegedűs Zsuzsától a jobboldali sajtóig) akik összeálltak egy diktatórikus, fasiszta társadalmi osztállyá hogy sanyargassák a Népet.

Már a Horthy-fasizmus kifejezés is a konzervativizmus és fasizmus fogalmainak összemosását hordozta, majd ugye miután „nem tetszik a rendszer” el is kezdték szépen felszámolni. Ellenzéki egységfrontot hoztak létre, abba belefúrták a Kommunista Pártot, ami aztán szovjet puskákkal a háta mögött 50 évre lenyúlta az egész országot, és az „aki nincs velünk az ellenünk van” logikája mentén lehenteltek kb. mindenkit, akit értek. Diktatúrát működtettek, valódi hard core, igazi, 100% diktatúrát. Amit találóan el is neveztek „népi demokráciának”, mert hát a diktatúra ritkán nevezi magát diktatúrának, jobbára szereti magát egy fejlettebb demokráciának nevezni, amolyan „demokratikus endlösungnak” ahol majd aztán úgy megszűnnek a különbségek, hogy ihaj, és úgy bekövetkezik a közjó, hogy a nyálunk csorog tőle.

Általában ehhez a társadalmi kísérlethez mindig van egy éhező nép, amit a korrupt burzsoázia addig zsákmányol ki, amíg proletariátusnak nem kezdi nevezni az magát. 1848, a kommunista kiáltvány óta. Ekkor mintegy halkan megjegyeznénk, hogy ez a dolog korábbra nyúlik vossza, ugye ott kezdődik, amikor lenyaktilózzák Marie Antoinette-et, mint „kizsákmányolót” mert drága ékszerei voltak, miközben az embereknek nem volt cipője, culotte-ja sem (sans-culotte). Tehát az „emberek szegények a mocskosok gazdagok” narratíva mentén 1789 óta elég sok emberkét gyilkoltak le társadalmi igazságteremtési célzattal.

Ezzel az alapvetően baloldali gyökérséggel gondolattal áll szemben egy protestáns gyökerű (illetve annak mondott, de most elhagyjuk a Maxwebert meg az ideáltípusokat) kapitalista rendszer, ahol a politikai küzdelem részévé azért sem teszik Habony Gucci táskáját, mert nekik is az van. Vagy legalábbis szeretnének. Nem beszélve arról, hogy az üzlet elvileg üzlet, és csakis ügyesen lehet bárki gazdag. A kapitalizmus nem egy szép és kedves dolog, de még mindig jobb, mint bármi más, érdekes, hogy az alatt az ötven év alatt, amíg itt többmilliós emberhalál és elvándorlás árán egy szűk elit kísérletezett az emberekkel ama bizonyos „demokratikus szocializmus” megteremtésének szándékával, a bekussoltatott ellenzék, és szép lassan az egész nép ájult imádattal nézte Amerikát, a kapitalizmus hazáját, ahol mindenki azt csinál, amit akar.

Szerintem nagyszüleink generációja számára elképzelhetetlen lett volna az a helyzet, ami most körvonalazódik. Amerika, igen AZ AZ Amerika konkrétan a „szegények a kizsákmányolók ellen” narratíva mentén baráti pártokat hoz létre idegen országokban, pont, mint tette azt Sztálin a Komintern révén, hogy aztán azokat heterogén, egymással is veszekedő, massza-szerű Népfrontokba tömörítve buktasson meg legitim módon, választások révén hatalmat szerzett, szuverén kormányokat. Csillogó szemmel eztán egy „demokráciánál is demokráciább” új rendszer révén újra elossza a „lopott és kizsákmányolt” tőkét le a „szegényeknek.”

És kik az ellenség? A polgári és egyéb csökevények (Művészeti Akadémia stb.), a klerikális reakció (KDNP, stb.), a rühös kulákok (református koliból szalajtott vidéki fideszes klikk, stb.) meg az ilyen áruló, elhajló, szemét értelmiségi népségek (Hegedűs Zsuzsától a jobboldali sajtóig) akik összeálltak egy diktatórikus, fasiszta társadalmi osztállyá hogy sanyargassák a Népet. Most írják tehát –talán valami 70 éves évforduló keretében - a NER-kulákok listáját, hergelik az „utcai ellenzéket” és rebootolják azt a társadalmi utópiát, amivel egyszer már sikerült elcseszni 50 évet az életünkből.

Most se maguktól teszik: mögöttük áll egy saját geopolitikai nyomulásában, imperialista térhódításában elfoglalt nagyhatalom, 500 milliárd forintnyi, csakis erre a célra elkülönített pénzzel, titkosszolgálattal és szövetséges-csatlós politikai és civil szervezetekkel.

A vicc, hogy legutóbb ugyanezen utópia mögé egy Szovjetunió nevű formáció állt be valag lével, és ahogy azt Sztálin elvtárs a Komintern gyűlésén eldöntötte, az „elnyomott országok” kommunista pártjai és szakszervezetei egyfajta ötödik hadoszlopként kellett, hogy beépüljenek a háború utáni Népfront kormányokba, hogy megalapozzák a kommunista hatalomátvételt. Akkor épp az oroszok vonultak egész Németország közepéig, és csinálták ugyanezt.

Ez nem a Chemtrail, HAARP meg a „lehallgatás” para, hanem immár a geo- és világpolitikai realitás.

Fico, Ponta, akárki ezt kapja: Soros és CIA immáron nem a „jobboldali konteó” része, hanem -  bevallottan is - egy egybefüggő stratégia két eleme. Amerika a múlt héten bedöntötte a rubelt, és faarccal közölte, hogy „igen, ezek is mi voltunk” és közleményben sürgették Putyinnak keleti politikája átgondolását. Ez történt alig 4 nappal azután, hogy Putyin berosált Törökországba egy ügyes húzással a politikai sakktáblán. Amit a hazai idióták anélkül ünnepeltek, hogy továbbolvasták volna a hírt, ami a feltörekvő piacokra áthúzódó válságról értekezett. Azok meg mi vagyunk...

Azért az kicsit érdekes, hogy van ez a "metafizikai" korrupció rendszerszinten narratíva Közép-Európáról, és tulajdonképpen Amerikának tényleg mindegy kit buktat meg manapság, mert a következő csapat vagy hálás lesz neki az odavetett országért, vagy meghúzza magát, mert tanult elődje sorsából.

Ha a Fico képes már olyat nyilatkozni, hogy neki nem kell az, amit most Orbán kap, tehát inkább lemond a francba, mielőtt kövekkel dobálják az ablakát. Ő meg ráadásul ugye baloldali. És egy miniszterelnök. Akit legitim módon megválasztottak a szlovák emberek a saját országuk vezetésére. Tehát ami most folyik az azért tényleg meredek. Ez nem kisebbít semmit a kormány hibáin, sőt esetleges bűnein sem. Nem valami „NER-csicskásként” (ahogyan a rendkívül szellemes újellenzékeik szokták kommentálni az eseményeket a mindent) kell felháborodni rajta. Ez tényleg a nemzeti függetlenség kérdése, amit normális országokban, normális ellenzéknek nem is kellene külön a szájukba rágni. De ahogy a szabadságharcnak, úgy a hazaárulásnak is régi hagyományai vannak nálunk...

Sokatmondó, hogy egy ilyen helyzetben az utcai és parlamenti ellenzék, miután a Bajnai-projekt (franchise-Obama) megbukott, még egy Klaus Johannis szintű műmájert sem tud kiizzadni magából, mint ami még a románoknál is összejött. Ennyi politikai energia rég szabadult ugyanis fel, ami lehetett volna a baloldalon az ő „Kossuth terük” egy új politikai álom megszületésének magasztos pillanata. De nem született ilyen álom, csak felbootolták azt a marhaságot, amivel egyszer már elvettek 50 évet az életünkből.

Szemmel láthatóan pusztán arra képesek, hogy önmagukat dobálják fejbe sörösüvegekkel, aztán kiabálják, hogy rendőrterror. A baloldal egyik nagy baja, hogy lusták, mint a dög és felületesebbek, mint Kozsó balladái. Nem építkezik, nem törődik a társadalommal, az emberekkel, de még arra se veszi a fáradtságot, hogy gondolkodjon. És kedves Nép, aki most velük fagyoskodik, menjetek a picsába! alapon most is le van szarva az élcsapat által.

A szegénység – főleg mivel tök relatív fogalom – soha nem fog megszűnni, mert a világ rendje, hogy a spektrum a Gucci táskás Habonyoknál kezdődik a XII. kerületben, és az aluljáróban ér véget a Keletinél. Ahol nem így van, na, ott van diktatúra. (a 444 és az Index figyelmébe ezt különösen ajánlom) Proletárdiktatúrának hívják, ami megteremti a népi demokráciát. Kommunizmus röviden. A "Habony Árpádnak 100 hold legelője, két háza és Gucci táskája van. Bezzeg a faluban a kubikosoknak meg még cipője sincs" pedig igazi old school kommunista nyálverés, aminek a célja soha meg nem valósuló álmok szülése, indulatkeltés, ami csupán a politikai hatalom megszerzésére irányul, de nem arra, hogy ne fagyjanak halálra az emberek.

Utóbbira rögtön akad is egy sajnos aktuális példa: Kedves szegények! Nélkülözők! Nép! Emlékeztek a „hajléktalan-balhéra?” amikor ott fetrengtek EZEK (akik most ordibálnak megafonnal) a Kossuth téren vagy a Városházán, és sikoltoztak a Tarlós meg mindenki ellen, hogy tiporják a jogot? Nos, idén 25-en fagytak már meg, ami nem történhetett volna meg, ha továbbra is érvényben van a rendelet. Most ugyanazok sikoltozzák a rendőrállamot, meg a szociális érzéketlenséget, de nem vállalják fel a felelősséget, hogy részben miattuk emberek haltak meg.

Tehát kedves nép: le vagytok ti magasról szarva. Ez nem rólatok szól, és nem a kormány érzékenységéről, és nem is a 25 halott emberről, akik fedél és törődés nélkül meghaltak a budapesti utcán, miközben lehet mellettük az elsikkasztott norvég pénzekből éppen Gulyásmarci ragasztotta az érzékenyítő plakátot, amit piaci áron elszámolva összephotoshoppoltak maguknak. Mert ezek ilyenek, más fasza meg a csalán ügyében vannak csak konkrét elképzeléseik, de egy kenyérhéjat nem vetne a csövesnek…

A baloldalon tehát éppenséggel nem történik semmi. Szlogenek, kitalált faszságok, visszaböfögött pamfletek. Az életben nem lett volna nagyobb esélyük felnőni és újraéledni, mint egy főnixmadár, de maradtak, akik voltak. Sikítják a korrupciót meg a gazdagfideszest.

Mekkora szellemi kreativitás.

Habony cipője.

A Gucci táska.

A kulák fideszesek, akik szipolyozzák a nép testit.

Welcome to the ötvenes évek.

Tovább..

Franchise demokrácia

Kövér Laci nekiment McCainnek, az MSZP bocsánatot kért a Néptől. Vannak itt fejlemények kérem. A magyar kormány most már beszólogathat Amerikának, köszönhetően annak, hogy az eredeti casus belli (félig) okafogyottá vált, lévén Putyin úgy döntött a törökökkel zsarolja be az EU-t, és nem lesz Déli Áramlat. Aztán az EU dönthet: olcsó gáz a törökökön át, vagy drága palagáz az amcsiktól hajón, ha egyáltalán az reális opció. Az MSZP-nek se nehéz beszólni lazán: a „három választás zsinórban” szöveg több mint legitim.

Több okos elemzés is megjelent arról, hogy miként alakul manapság a világ (és ezt követően az országos) politika, és hogy ebben mi milyen szerepet foglalunk el annak köszönhetően, hogy Magyarország lehet picike, meg elszigetelt, de mégis csak ott tesped egy nagy globális útelágazódásban (mégse olyan nehéz szó.) Azt láthattuk az utóbbi hónapokban, hogy azon túl, hogy Amerika már nem köntörfalaz, elkezdődött a franchise-demokrácia kiépítése. Ez valami olyasmi, mint ami 1948-49-ben a „népi demokrácia” volt, amit a Szovjetunió bootolt fel a puffer-zónában. Egy kis „hírecske” következzék:

„A közelmúltban fellelkesített annak a több ezer szlovák állampolgárnak a látványa, akik utcára vonultak, hogy kifejezzék a korrupció miatt nemtetszésüket” 

-írta kedden az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete a november 25-i tüntetésre utalva. Theodore Sedgwick a nemzetközi korrupcióellenes nap alkalmából tette közzé nyilatkozatát. A diplomata úgy fogalmazott, „a szlovákiai sajtó rendszeresen foglalkozik hivatali visszaélésekkel, de csak néhány kormányzati tisztségviselőt ítéltek el korrupció miatt az ország függetlenné válása óta”. A nagykövet szerint, „amíg ezek a személyek szabadon vannak, tovább virágzik a korrupció, ami a kormánnyal szembeni közbizalmat is aláássa”.

Nyilván teljesen véletlen, hogy hirtelen az egyébiránt baloldali szlovák kormány pont olyan mocskos korrupt lett, mint a jobboldali magyar, vagy a szintén baloldali román. Vagy a jobboldali cseh, és folytathatnánk a sort, de szemmel láthatóan mindegy ki kormányoz, ha az amcsik úgy gondolják kellene egy baráti rezsim a vonatkozó csatlós helyett. Nos amikor ezen a ponton Tóbiás József, aki valamiféle westernfilmes „last man standing” alapon épp az MSZP-nek nevezett komcsi hagyományőrző egyesület elnöke sikítva korrupciózik, láthatjuk: nagyon szeretnének ők lenni a baráti rezsim. Mert rezsimnek lenni tök jó, és 1948 óta mindig ők a rezsim, kicsit frusztráló lehet, hogy most épp valami másik banda tolja nyélen a posztkádárizmust, ami alaphangon az ő franchise-uk.
Sajnos srácok, ez nem fog összejönni.

Mert amikor a második mondatotokban felvázoljátok a „hatalomszerzés ötéves tervét” kb. olyan lelkesen, mint Rákosi elvtárs az újjáépítést, Amerika és a magyar polgárok is látni fogják,hogy lehet az életkorotok fideszes, de az agyi tekervények jó kis old school komcsi módon járnak. Programalkotás két év múlva! Nagyon jó lesz, lévén nyilván tudjuk most itt, 2014-ben, hogy 2016-ban mi lesz jó 2018-ra. Tipikus baloldal-fail már a nagy lelkesedés első napján, abban a megszentelt percben, amikor elméletileg szavazói harmadát vesztette el a Fidesz.

Ilyen körülmények között EGY DARAB szimpi, érvényes mondat elég lenne Tóbiásnak, hogy legalább egy kósza százalékkal feljebb tudja tornázni a tömegdemokráciában mindenható igazsággá lett népszerűségi mutatóját.

Csak hát nem megy neki, amit valljuk be, kevéssé bánunk. Sajnáljuk szegényt, hogy olyan kis béna, hogy még a legaljább proli szinten sem érti az országot, amiben él, és a Hangulat presszó törzsközönsége szemmel láthatóan a spirituálisan megújult, kedvenc 5 szerzőjét folyamatosan újraolvasó Vona Gábor szövegét komázza, amikor épp morcos a Vityára, tehát valójában a jobboldalon belül rendeződik át a Nép. Szemmel láthatóan a magyari szarik arra, hogy épp Tóbiás mekkorát nyal McCainnek vagy az egyéb amcsiknak, akik szemmel láthatóan politikai oldaltól függetlenül csapatják a korrupció dumát a cordon sanitaire országaiban sorra buktatva a kormányokat.

Mert most épp ezt tolják.

Csak azt nem vágják, hogy ezt a témát, miszerint „a legjobb, ha úgy éltek, mint mi mert ti szarul éltek úgy, ahogy teszitek” épp a szovjet érában tolták egészen 1990-ig. 25 év ide vagy oda, nem volt olyan rég ez, hogy meghatározó generációk ne emlékezzenek arra, hogy néz ki, amikor a valósággal szemben valaki azt akarja bizonyítani, hogy valami nem úgy van, mert inkább úgy van, ahogy azt ő szeretné, hogy legyen. Ez pedig a kormány számára is megfontolandó, amiben eddig leginkább azt szerettük, hogy alapfelfogása megnyugtatóan realista volt a korábbi légboxoló baller szerencsétlenkedéshez képest. Az mindenesetre érdekes, hogy miután kiderült, hogy az orosz gáz a törököknél fog végetérni, máris megy a tüntetés a török sajtószabadságért.

Nálunk meg amolyan megkésett módon, kicsit egy elcseszett afterparty hangulatát árasztva vonulgat a feldühödött nép, miközben legerősebb pártjuk a szocialista tolja tovább a korrupciós demokratikus szöveget. Hát… ennyit tudnak hozzászólni ők is az ország valóságához. Egy azonban biztos: 2018-ban az fog nyerni, aki előbb talál kapcsolatot a szomorú magyar valósággal. Hát ez van.

Tovább..

Vida bin Laden

Az amcsi magyar követség egy igen érdekes videót osztott meg a korrupció ellenes világnap alkalmából. Fene tudja, hogy ennek az bejegyzésnek van-e szándékos üzenete Magyarországnak az amerikaiak részéről, de mindegy is. A kontextus úgyis elvégzi a dolgát. Elmondják nekünk ebben a videóban, hogy mi a korrupció és miért nem jó az. 

Nekünk.

Kicsit olyan, mintha cowboyokat küldenének a Hortobágyra, hogy segítsenek a csikósoknak felismerni a lovakat. Köszönjük, de magunktól is tudjuk, hogy van itthon korrupció, felismerjük. És nem örülünk neki. De ez van. Csak a Nemzetközi Transzparencisták és a neomarxista társadalommérnökök gondolják, hogy ez a jelenség megszüntethető, csak ki kell javítani az embereket. Mi viszont jó konziként pontosan tudjuk, hogy az emberi természetből fakad, és az emberiségnek kéne kipusztulnia ahhoz, hogy megszűnjön. (Tudjuk, rendes komcsiknak ez az ár sem túl nagy.) Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk fontosnak, hogy küzdjünk ellene. Ha valakiről kiderül, börtönbe vele, és soha többé a közélet közelébe.

Mindeközben a korrupció elleni amcsi panel-marketingnek köszönhetően megtudtuk, hogy Vida Ildikó végső soron támogatja a terrorizmust.

"Rendőrök, akik kenőpénzt követelnek a bűncselekmények áldozataitól. Tisztviselők, akik ellenszolgáltatást várnak az állami szerződésekért. Tekintélyelvű vezetők, akik az állam zsebéből lopnak, hogy saját vagyonukat gyarapítsák.

Ez mind példa a korrupcióra, mely aláássa az állampolgárok hitét a kormányukban, táplálja a szervezett bűnözést és a terrorizmust, valamint rontja a gazdasági versenyt."

Oké, tudjuk, hogy ez egy egységes üzenet, amit a világ összes országára készítettek, és 9/11 óta nem lehet kihagyni a terrorizmus elleni harcot még egy fogkrémreklámból sem, de azé' ne má'! Olyan baromi nehéz lett volna két verziót készíteni ebből a kampányból? Egyet annak a kb. 30 országnak, ahol elképzelhető, hogy pénzek áramolnak a korrupcióval összefüggő cselekményekből a terrorizmusba, egy másikat meg azokba az országokba, ahol nem.

Egyszerű népek ezek az amerikaiak.

A kampányvideó értelmében Vida Ildikó tehát a terrorizmust támogatja. Mert az egyik állítás az USA részéről az, hogy Vida Ildikó korrupt, a másik meg hogy aki korrupt, az a terrorizmust támogatja. Vida Ildikó tehát terrorista. Szerintük.

Mi pedig a Toronyházban nem értjük, hol mentek ennyire félre a dolgok.

Közben pedig egyre több feketét lőnek le Amerikában, az ajánlott levelek az amerikai követségen is eltünedeznek, Schiffer András pedig továbbra is választ vár nagyon is nagyon is megalapozott kérdéseire.

Tovább..