Casting újratöltve, avagy Sebaj Tóbiás az élre tör

Halihó! Valaki számolja még? Ha a 2002-es Kovács-Medgyessy-Németh versenyfutást nem vesszük, akkor is legalább négy főszereplő-válogatást láthattunk a baloldalon, az elmúlt évtizedben. Megdöbbentő? Szánalmas? Döntse el mindenki a saját világképe szerint! Mindenesetre kész röhej, hogy mekkora kuplerájjá vált az utódpárt.

Mert először ugye ott volt az ún. „Gyurcsány miniszterelnököt keres” című projekt. Amikor naponta röpködtek úgy a nevek, mintha csak a takarítónői állás üresedett volna meg a miniszterelnöki hivatalban. Bokros, Gráf, Surján, meg ki emlékszik már, hogy kinek a neve merült fel akkoriban. Végül – mivel minden normális ember ódzkodott a gyurcsányi romok eltakarításától – végül jött a balek Bajnai és bevállalta. Hamar kiderült azonban, hogy a miniszterelnöki állás munkaköri leírásban valóban benne foglaltatik a takarítás. Gordon végül hülyét csinált magából és kínjában benyalt, majd könyöradományért kuncsorgott az IMF-nél.

A második emlékezetes eset az volt, amikor az ellenzéki összeborulás tavaly ősszel kormányfő-jelöltet keresett. Az előzővel szemben, mikor senki sem akarta vállalni, ebben a castingben már egymást letaposva tülekedtek a jelöltek. Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy – három önjelölt vezető küzdött meg az „első számú kihívó” címéért. Aztán végül az utóbbi nyert, hisz látszólag mögötte volt a legerősebb párt és a legnagyobb társadalmi támogatottság. Utóbbi illúzió, az EP választások után elillant, Mesterházy meg pofára esett. Most meg bánhatja, akár a kutya, amely hetet kölykedzett, hogy annyira tepert az állásért…

Aztán, habár még semmiféle aktualitása sem volt, beindult a közös budapesti főpolgármester-jelölt keresése is. Ideje korán, tavasszal. A szocik Horváth Csabát akarták, Bajnai nem. Az Együtt, vagy inkább a PM, Kulkát és Alföldit (nem tévedés, a politizáló színészekről van szó!) kereste meg, míg Gyurcsány okosan kivárt. Aztán patthelyzet alakult ki, s ma is olyan merevek az álláspontok, akár a Horn Gyula által levert baloldali „cölöpök”.

A negyedik, az éppen aktuális castingban is a szocialista párt a producer. Most éppen pártvezetőt keresnek, aki majd, hitük szerint újjáépíti a pártot és valódi alternatívát mutat a szavazópolgároknak.

Mesterházy lemondása után egymás után jelentkeztek be az „alkalmasabbnál-alkalmasabb” jelöltek. Elsőként Újhelyi, Botka és Hiller Pityu nevei merültek fel. Közben Kovács Lászlónak is volt egy „fából vaskarika” javaslata, miszerint egy régi pártelnökökből álló kollektíva vezesse a pártot. Igazából értelmezhetetlen volt az egész ötlet, de annyi kiderült belőle, hogy Kovács szerint mindegy ki, csak ne Mesterházy és köre adja az új elnököt. Neki pedig ismét vezető szerepe legyen.

Aztán Újhelyi bejelentette, hogy köszöni szépen, de nem kér az elnöki székből. Inkább megy a kétszemélyes szoci különítmény tagjaként Brüsszelbe. Az egyszerűbb munka, ráadásul jobban is fizet.

Majd Hiller is hümmögött valami érthetetlen választ, amiből semmi sem derült ki – de ennek akkor már semmiféle tétje nem volt. Hisz ismét színre lépett a már jó rég óta első számú jelölt, Botka László, akinek már Mesterházy lemondása előtt is felmerült a neve, mint a jövő embere. Botka egyébként most választmányi elnök, illetve Szeged polgármestere és jó kapcsolata van Gyurcsányékkal, illetve nem is csinál belőle titkot, hogy hisz az összefogásban.

Tehát néhány napig, egész hétfőig, a legtöbben úgy is gondolták, hogy ő lesz a befutó. De aztán megjelent a 168 óra című szennylapban Botka nyilatkozta. Ebben pedig egyértelművé tette, hogy átengedi Tóbiás Józsefnek az elnöki pozíció lehetőségét. Mert ő pártépítésben tapasztalatlan, illetve Szegedre szeretne koncentrálni. Így fogalmazott:  „ha az MSZP úgy dönt, és most ez a többségi álláspont, hogy először vissza kell térni a gyökerekhez, le kell bontani a lojalitásra épülő rendszert, nyitottá kell tenni a pártot, a legkisebb településeken is meg kell kezdeni a pártépítést, akkor erre a munkára Tóbiás József alkalmasabb nálam.” Majd hozzátette: „Szegedi erősségünk titka, hogy közös értékekről, álmokról, ideákról beszélünk. Én ebben vagyok jó…”

Egyértelmű válasz. Bár az utóbbi mondatot csak annyiban cáfolhatjuk, hogy nem azért nyert Botka Szegeden, mert olyan „jó” lett volna, hanem mert a Fidesz helyi szervezete, a belső küzdelmekben, olyan hülye volt, hogy padlóra küldte önmagát…

Tóbiás jelöléséhez pedig csak egy-két dolgot fűznénk most hozzá! Ha fontos, hogy az szociknak vissza kell térniük a „gyökerekhez” , akkor miért Sebaj Tóbiás a legalkalmasabb személy? Akkor már legyen Kovács Laci, vagy Lendvai Ildi. De van még számos humoros ötletünk. Hisz elég sok „gyökér” van még a szociknál. Ott van például a legfőbb: Szanyi Kapitány!

Másrészről pedig egyáltalán nem biztos, hogy pont Sebaj Tóbiás lenne a legalkalmasabb személy arra, hogy hiteles baloldali politikát hirdessen. Hisz celeb feleségével, Rába Tímeával, számos Playboy partin villogott a milliárdosok között az elmúlt években; hisz kőgazdag, Audival jár és abban a több tízmilliós érdi palotában lakik, amelyet Hagyó Miklós haverjától vásárolt meg…

Sebaj Tóbiás ráadásul ötször indult parlamenti választásokon és ötször verték meg egyéniben. Bár listán mindig bejutott. (Kezdetben többször Nagykőrösön, legutóbb pedig Érden kapott ki.) Tehát a társadalmi támogatottsága igencsak megkérdőjelezhető.

Mindamellett rendőrségi körökben is sutyorogna róla. A Privátkopó című újság februárban a következő kérdéseket tette fel Sebaj Tóbiásnak: „1. Ismeri-e Ön személyesen Keleti Györgyit? 2. Volt-e Önnek szexuális kapcsolata Keleti Györgyivel? 3. Igénybe vette-e Ön prostituáltak szexuális szolgáltatásait? 4. Fogyasztott-e korábban kábítószert?”

A kérdések egyáltalán azért merültek fel, mert az újság oknyomozó riportere szerint, Keleti Györgyinek „A leghíresebb magyar madame” című könyvében van egy utalás, egy családos, ellenzéki politikusra, aki rendszeresen drogot fogyasztott és prostituáltak szolgáltatását vette igénybe – és a leírás véletlenül illik Sebaj Tóbiásra.

Mindenestre lenne egy biztosabb javaslatunk. Ha Tóbiás sem vállalja el a posztot, akkor hívjanak egy felszámolóbiztost! Mert őszre szükség lesz a munkájára…

Tovább..

Baloldali casting 3.0

Ismét bohózatba illő, követhetetlen, kaotikus és szánalmas szereplőválogatás zajlik a baloldalon. Ezúttal Budapest főpolgármester-jelöltjének címszerepére jelentkeznek be egyesek; illetve ajánlgatnak „jobbnál-jobb” képességű személyeket mások. Szereposztó dívány talán még nincs, de a közröhej már megvan. Tarlós István pedig, aki felgyorsított néhány beruházást, illetve számos racionális és hasznos döntést hozott; ráadásul kihasználta a kormányfővel való személyes kapcsolatát – mosolyogva nézheti, ahogy a marakodó balliberális jelöltek hülyét csinálnak magukból és egymásból. És ha ő is úgy akarja, nagy esélyekkel indulhat el ismét a főpolgármesteri székért, az egyébként kissé baloldalra tolódó fővárosban.

Lássuk csak az elmúlt hónap hordalékát!

Először is: létezik egy szocialista jelölt, akiről kiderült, hogy már egyáltalán nem is biztos, hogy tényleg jelölt. Horváth Csaba már tavaly november óta azzal büszkélkedhet, hogy ő a maszop hivatalos főpolgármester-jelöltje. Habár 2010-ben, Tarlós legyőzte őt, a szocik „továbbfutatták”. (De hát ezen nincs mit csodálkozni, hisz maga Mesterházy pártelnök harmadszor is miniszterelnök-jelölt akar lenni…) Fel is építették Horváth Csabát a médiában, mint a leendő kihívó. Vagy főpolgármester lesz, vagy a fővárosi frakció régi-új vezetője – gondolták jó eséllyel. De eközben lassan kiderült, hogy nem csak a belvárosi, befolyásos, liberális értelmiség nem támogatja, de ráadásul még a többi baloldali ellenzéki párt sem sorakozna fel mögötte. Hisz sötét, mint a vakablak; s néha olyan sületlenségeket beszél össze, hogy Konrád Györgyék is viszolyognak tőle. Emlékezzünk csak a 2010-es giga-populista programjára, mikor ingyenes BKV-t ígért!

Mindenesetre, miután Bajnai is kijelentette, hogy nem tetszik neki a szocik üdvöskéje, de egy másik közös jelöltet szívesen támogatna – Horváth maga látta be, hogy ez így nem fog menni. A szocik is kitáncoltak mögüle és nagy meglepetésre bejelentették, hogy egy LMP-s jelöltet ellenben támogatnának. Erre viszont Schiffer András reagált ingerülten és utasította vissza élből, a gesztusnak beillő, amúgy taktikázó szocialista magatartást.

Tehát sem Horváth Csaba, sem a leendő LMP-s jelölt nem lesz olyan személy, aki mögött az összefogás újraindítható lenne… Hát akkor ki legyen az?

A belvárosiliberális értelmiség már a választások után elkezdte a brainstormingot. Konrád György, az ATV műsorában (hol is másutt?), miközben porig alázta Horváth Csabát, a pártok figyelmébe ajánlott egy-két nevet. Az író úgy vélte, hogy „higgadt” emberre lenne szükség; olyanra, mint például Bajnai Gordon. De Kuncze, vagy Bokros Lajos (Nem tévedés!) is jobban csinálná – diktálta a neveket Konrád az élő adásban. A nézőnek meg leesett az álla! Korszakváltás? Megújuló baloldal? Röhej!

Mindeközben érdekes hír röppent fel a közbeszédben. A baloldali ügyekben jól értesült Népszabadság szellőztette meg, hogy Gyurcsány Kulka Jánost, míg az Együtt vezetői Alföldi Róbertet tudnák elképzelni, mint pártpolitikával eddig kevésbé szennyeződött, „civil” kihívót. Ha nem a Népszabadság írta volna meg, azt mondhatnánk, hogy kacsa az egész… De nem az! A két színész neve már csak azért is valóban felmerülhetett, mert szakmájukból adódóan népszerűek, ráadásul az utóbbi években többször is kiálltak az Orbán-kormánnyal szemben. Az ő esetükben a casting kifejezés ráadásul igencsak találó… (Mindamellett Berlinnek és Párizsnak is meleg vezetője van, egy világvárosba ez bele is férhet...)

De visszatérve a szereplőválogatáshoz, s elnézve a neveket, igen nagy szarban lehet a baloldal. Ismét alkalmasnak tűnő vezetőt keresnek, újra szereplőválogatást tartanak. Nem az elsőt, s talán nem is az utolsót. Bár érthetetlen, hogy miért nyilvánosan teszik mindezt, de tény, hogy immár harmadszor gyalogolnak be ebbe a zsákutcába. Kezdődött ugyanis Gyurcsány Ferenc lemondásával, még 2009-ben. Mikor egymás után röpködtek a nevek, de senki sem akarta a miniszterelnöki posztot. Hogy aztán körülbelül hatodik jelöltként Bajnai bevállalja a Ferenc testvér által maga mögött hagyott szar elpucolását. Másodszor, a választásokat megelőző összefogás is sokáig kereste az első számú vezérét. Bajnai, Gyurcsány, vagy Mesterházy? – hangzott még néhány hónapja a kérdés.

Most pedig itt állunk, április végén, fél évvel az önkormányzati választások előtt és ismét azt látjuk, hogy szereplőválogatás folyik a baloldalon. Harmadszor, csupán öt év alatt. A szocik Horváth Csabát, vagy egy LMP-s jelöltet akarnak, a DK Kulkát, az Együtt Alföldit szeretné, miközben a PM-nek fingja sincs, hogy ki lenne alkalmas. A liberális, belvárosi értelmiség pedig, Horn Gyula egykori miniszterét, az éppen önmagát, valamiféle személyiségzavarból adódóan konzervatívnak valló Bokros Lajost, esetleg Kunczét látná szívesen. De szóba jöhet még Bajnai is. És még Fodor Gábor meg sem szólalt! Hogy mi lesz ebből…

Mi meg csak azt kérdezgetjük igen halkan, egymást közt itt a Toronyházban, hogy a hülyeség vajon öröklődik -e a baloldalon, vagy keményen meg kell érte évről-évre dolgozni?

Tovább..

Fletó és a trójai faegerek

Az elmúlt pár napban Gyuriferi átvedlett Piszok Alfréddá, mindenki más meg Fülig Jimmyvé. Egy emberként kérdezi a haza: most akkor kavarja, vagy nem kavarja? Persze ismerjük annyira őt, és a rejtői dramaturgiát a mindennapok szintjén művelő ellenzéket, hogy rávágjuk: Igen, kavarja! Miazhogy! Akinek nem tetszik a kavarásos recept, az üljön fel a gázrezsóra! A közös október 23. gyuriferizálása után íme a következő akció: Hogyan gyuriferizáljuk meg a hónapok óta életben lévő (és az ellenzéket ismerve bármikor felrúgható) szoci-együtt megállapodást? Ha haikut írnék Fletóval kapcsolatban, ott mindenképpen valami 'víz' metaforát használnék, ugyanis ahogy az áradó folyó is a leggyengébb pontján bontja meg a gátat, úgy ő is a presztízsszempontok miatt legneuralgikusabb ponton esett neki az Atesz-Gordi l'amournak. Ez pedig nem más, mint a miniszterelnök-jelölt személye. Mert kell egy vezér, aki mögé fel lehet sorakozni. Az nem ér, hogy sorakozzunk fel, aztán majd jön valaki. Tulajdonképpen idáig még logika is van benne... Ja, és a közös jelölt természetesen ne legyen politikus, mert vannak itt 'független szakértők' (muhaha).

Kitérő: Egyszer és mindenkorra szögezzük le, hogy egy normálisan működő demokráciában kb. államtitkártól fölfelé egy kormányban csak és kizárólag politikai munka folyik! Sok területen alatta is, de fölötte 100%-ban. És a politikához kik értenek? Milyen meglepő, a politikusok!

De kik is ezek a független szakértők, aki mögé tornasorban oda akarja helyezni a teljes ellenzéket a Gyuriferi?

Király Júlia (arcra Imre is lehetne): Mivel ifjú éveimet inkább mérges kígyók hajkurászásával töltöttem, nem sikerült komolyabban elmélyülnöm a makroökonómiában és a monetáris politika rejtelmeiben, így szakmai értékelésbe nem is nagyon mennék bele. De semmi esetre sem megnyugtató, hogy Fletó szerint alkalmas lehet egy ország vezetésére egy olyan személy, aki az egyes monetáris döntések előtt közgazdász hallgatóival szerepjátékozta (SIC!!!) le az esetleges forgatókönyveket. Te, Pisti, dobj tízoldalúval, hogy kiderüljön mit reagál a piac! Aztán Pisti szart dobott, ezért kamatot kellett emelni a MAGUS-ban különben jöttek volna az orkok. Szóval monetáris szakember. Lehet miniszterelnökként is faszán nyomná. Ciklus végére szintet lépne.

Tétényi Éva: Nagyon nem mélyültem el Esztergom városának elmúlt pár évének történéseiben sem, mivel ébren töltött pillanataimban vagy táplálkozom vagy táplálékot keresek. Ami eljutott hozzám, az alapján a helyi Fidesz csapat sem korrekt társaság. Ezzel együtt nehéz elképzelni, mi tesz alkalmassá egy ország vezetésére egy olyan 30 ezres város polgármesterét, akinek politikai hátországa nincs (Lendvaik, Kovácsok, Szanyik ilyeneket szoktak reggelizni,), viszont ciklusának végéhez közeledve kijelenthető, hogy egy működésképtelen város működésképtelen vezetője. Nem csak az ő hibájából, de végső soron ő a főfelelős. Ja, és három éve egy első szintű szemfényvesztővel tolja. Képtelen szintet lépni.

Felcsúti Péter: Róla igazából két dolgot érdemes tudni. 1. Munkásőr 2. Már 2005-ben bírálta a Drazsé -féle bankadót. Volt Bankszövetségi elnökként ez nem is meglepő, de nagyjából megjósolható, hogy milyen irányba is alakulna a magyar adórendszer az ő irányítása alatt. Igen, progresszív SZJA vissza, bankadó, multik különadója eltörölve, stb. Most akkor tegye fel a kezét, aki szeretne többet adózni, hogy egy kicsit magasabb osztalékot tudjon fizetni az ERSTE, az OTP meg a Deutsche Telekom, és újra a Sueztől vegyük dupla áron az ivóvizet.

Antall Péter: Róla annyit tudunk, hogy Antall József fia. Maradjunk annyiban, hogy ez az odadörgölőzés a volt miniszterelnök tekintélyéhez és politikai örökségéhez (ami már nem is annyira büdös a baller-libsi elitnek, de szigorúan csak mióta elhunyt) majdnem annyira gyomorforgatóan ocsmány, mint a „Te mit tennél, Imre?” című performansza volt a mártír miniszterelnök sírjánál. Antall Péter nevének felmerülése persze Gyurcsányt minősíti, nem pedig Antall Pétert, és főleg nem Antall Józsefet.

Róna Péter: Szegénynek ott van a kisasszondi sajtműhely, erre Fletó Cincinutust csinálna belőle ekeszarvtól való elrángatás által. Maradjon inkább a sajtkészítésnél (a sajtkészítők úgyis boldogok).

Gémesi György: Ugyan egész alakos képet nem fogunk róla kitenni a szerkesztőség falára, de épp minden tiszteletünk az övé. Gyakorlatilag a neve felmerülése után szinte azonnal elküldte Gyurcsányt egy melegebb, de egyben kellemetlenebb helyre. Nem is értem, mire számított Fletó.

Szóval Fletó beüzemelte az iroda sarkában a casting couch-ot, de ennek a következményei még beláthatatlanok. A listán végignézve valami azért közös a 'jelöltekben', mégpedig hogy egyikük sem miniszterelnöki alapanyag. Sem (nagy)politikai rutin, sem hátország, de még csak a poszthoz elvárható bolhafasznyi karizma sem adatott ezeknek az embereknek. Ebből következik, hogy Gyurcsány sem gondolhatja őket komolyan. Szegények önhibájukon kívül egy félnótás paprikajancsi szarkavarásának egyszerű eszközei. Kicsit sajnálom is őket, hogy belekeveredtek, de (Gémesi és Antall kivételével) talán nem kellett volna életük egy bizonyos szakaszában összebútorozni ezzel a komcsilibcsi bandával. Korpa, disznók, miegymás.

Tovább..