Kétarc Péter

Juhász Péter egy szimbólum. Az álcivil karrierliberális-politikus prototípusa. Hol profi pártszervező katona, hol pedig jogvédő civil. Kétarc. Valójában jellegzetes példája annak, hogy miként lesz egy libsi álcivilből menő pártvezér, ha éppen aktuális érdekei - vagy inkább pénzügyi lehetőségei - úgy kívánják; máskor pedig cigányjog-védő, drogliberalizáló, vagy a sajtószabadság felkent apostola, mikor úgy fordul, hogy azt a profilját lássák a gothami polgárok. Választások előtt politikusként alkudozik; miskolci gettóbotrány idején ismét civil terepmunkára indul, mindjárt jól lerákosizva a helyi polgármestert.

Joker (magyar hangja Gyurcsány Ferenc) halott, azaz már nem valódi vezetője a baloldalnak. De legnagyobb húzása máig itt kísért: amikor a két kioldót elosztotta a magyarországi és a határon túli magyarok között, hogy robbantsák fel egymást, mert elveszik egymástól a munkát meg a nyugdíjat. Aztán (politikailag) megdöglött, mást meg nem nagyon találtak a helyére, ezért állandósult casting van, minden szinten, szinte minden nap…

A Joker-hiányos világban Batman-antitézisként önmeghatározó Kétarchoz hasonlóan Juhász Péter a döntéseit általában egy feldobott pénzérmével hozza meg, „fej, vagy írás” alapon. Persze, nem a szerencsére bízza, hogy melyik énjét veszi elő. A civil külsőt, vagy a politikusi pofázmányát. Mind a két esetre van egy külön érméje. Ebben a sűrű augusztusban mind a két érmét a zsebében hordja.

Egyik nap budapesti jelöltekről tárgyal, szinte már követhetetlen minőségében, és a fene tudja minek a képviseletében (MILLA, Együtt-PM; Együtt 2014; E14; Együtt-Korszakváltók Pártja; Együtt-Választói Szövetség Párt, stb.); a másik nap pedig kocsiba ül; és irány Miskolc! Ott sajtótájékoztatót tart a város Fidesz-KDNP-s polgármestere, illetve a testületi többség ellen. Jöhet a jogvédősdi. Kétarc Péter kiáll a gettók felszámolása miatt tüntetők mellet, egy kis cigány (libsiknek: roma) jogvédés az országos médiában. Szavakban.

Szerinte cigánybűnözés nincs. Legfeljebb roma (copyright Eörsi Mátyás). S természetesen Pásztor Albert is csak rendőri minősítésében (nem politikusként – ami nagy különbség!) „cigánybűnözőzött” egy jókorát, amely megbocsátható szóbotlás volt csupán (copyright Gyurcsány Ferenc). Így Juhász támogatja az egykor lerasszistázott, Gyuriferi nyomására leváltott, majd a város tiltakozása miatt visszahelyezett egykori rendőrkapitányt, Pásztor Albertet. Nincs hányingere tőle, hisz már Gyufaferinek sincs. Tehát jogvédőként cigánypárti (libsiknek: romapárti), politikusként Pásztor Albert támogató. Kétarc jól bírja a sokszínűséget!

Tehát, mivel éppen cigányügy (libsiknek: romaügy) van éppen Miskolcon, így az egykori telemarketinges vállalkozóból lett politikus Juhász ismét felvette a civil maszkot. Habár senki nem vitatja el a jogát, hogy egy témában (ráadásul számára régóta kedvelt témában) megszólaljon. Csak éppen az igazságon és a hitelességen esik csorba. (Pont azon a két fogalmon, amely Kétarc Juhásznak mindig is fontos attribútuma volt. Mármint saját maga szerint.)

Az igazság ugyanis az, hogy Miskolcon harmincötezren írták alá, illetve kérték, hogy az önkormányzat hatóságilag számolja fel a gettókat. A „számozott utcák” (így hívják a helyiek) világa a „gettókultúra” melegágya, egy picinyke Puerto Rico, ráadásul közegészségügyileg is komoly kockázatot rejt magában, mivel sem csatornával, sem vezetékes vízzel nem rendelkeznek. Néhány tucat ember miatt nem szenvedhet több ezer tisztességes polgár! – vélik a helyiek. (Többen az utcára sem mernek menni, mert félnek a számozott utcák cigány lakóitól. Tudom, libsiknek: roma!) A jogvédő civilek viszont, köztük Kétarc Juhász is, mikor felemelik a hangjukat a gettók felszámolása ellen, elfelejtik azt az aprócska tényt megemlíteni, hogy egyrészről jogtalan házfoglalókról van szó, másrészről pedig elszegényedett családokról, akik többet akarnak az élettől, de egy lepusztult, lepattant világból nehéz kitörni, csak ott ragadni lehet benne. S ami a lényeg: az utóbbiaknak lakhatási lehetőséget és közmunkát kínál az önkormányzat. A gettó helyett. A jogvédők meg a gettókért küzdenek! Mondjuk Budapesten meg az utcai alvásért, tehát van benne logika, még ha őrültség is…

Feltűnő jelenség azonban, hogy mielőtt elindult volna a gettók lebontása, csak kevesen kértek lakhatást és munkát az önkormányzattól, a legtöbben csöndben továbbálltak és maguk mögött hagytak egy városnyi szemetet. Mégis demonstrációt kezdtek a baloldaliak. (És a független jogvédők!) Megtámogatva a helyi cigány önkormányzati vezetőkkel és a hétvégén immár az ismét civilként tündöklő Juhász Kétarc Péterrel. (Illetve valamelyik Együtt-akármi szervezettel.)

De miért is tüntetnek ezek a jóemberek? Kikért? Mert aki tisztességesen akar élni, dolgozni és a gyermekeit felnevelni, az lakhatást és közmunkát kérhet az önkormányzattól, a munkanélküliség és a gettó helyett – így azokért nem kell, hogy szóljon a harang! Vagy azokért tüntetnek az álcivilek, akik csupán a törvény elől bujkáltak a gettók szeméthegyei közt?

Hogy-hogy nem, végül országos hír lett az egész gettó felszámolási ügyből, hisz javarészt cigány (libsiknek: roma) embereket érint az eset. S azok, ha akarják, ha nem – politikai játékszerekké vállnak ma is a baloldali politikusok (pardon: civilek) homokozójában. Mert míg a miskolci önkormányzat cselekszik, megoldja a többség problémáját és lehetőséget kínál a kisebbség tisztességes részének; addig a Juhász-féle Kétarcok jó sokat pofáznak, s mindent megtesznek azért, hogy politikai hasznot húzzanak a cigányság (utoljára a libsiknek: romák) nyomorából.

Tovább..

A győzelmet meg nem kell magyarázni?

Egészen biztos, hogy ennél szórakoztatóbb politikai habverés már nem lesz a nyáron.

Valahol sejthető volt, hogy Pásztor Albert miskolci „végrevalakikimondja” ex-rendőrfőkapitány polgármester-jelölti megnevezése felkúszik a politikai slágerlista tetejére. Nem is érdemtelenül. Gyuriferiről, aki nyilván kitalálta az egészet, azt tartják tisztelői, gyűlölői egyaránt, hogy kiemelkedő intellektusa mellett nem kevés szociópata vonással is bír. Magától nem képes különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz között. Pásztor Albert megnevezése bőven beleillik ebbe a sormintába, mert minő meglepetés, megint minden róluk – pontosabban fogalmazva – róla szól.

És ugye ez a legfontosabb…

A választási eredmények kicsit nyögvenyelős elemezgetése során a baloldalon az egyik újszerű megállapítás, szembenézés az volt, miszerint a szocialistáknak egyszerűen nincs mondanivalója a körúton kívül élők számára. A lecsúszott elszegényedett vidéken, a sokszor teljesen antiszociális életmódot folytató nyomortelepiek közvetlen szomszédságában élőknek az európai értelemben vett politizálás kb. annyira fontos, mint nekünk a tibeti meleg bálnákért történő napi szintű aggódás. Semennyire. Persze aztán a Mesterházy-féle MSZP hozta a szokásos teszetosza formáját, felfigyeltek a problémára, majd inkább teljes tisztújítást rendeltek el, nehogy bármi értelmessel kelljen leterhelniük a szervezetüket.

Gyuriferi meg közben figyelt, látott és lépett. És a baloldalon győzött. Mert az egész történet tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint Észak-Magyarország visszahódításáról.

Pásztor Albert ideális jobbikos jelölt lehetett volna. Rendpárti és rasszista. Mert mondhat bárki bármit, aki kettő percet beszélt valaha az életében egy rendőrrel, az tisztában van vele, hogy jelentős részük egyszerűen rühelli a cigányokat. Felesleges hozzá a TASZ videóit nézegetni az Indexen, ahol szemfülesen kiderítik, hogy ugyanazon a bringával tesztköröket futó jólöltözött aktivistát nem állítja ki a forgalomból a rendőr, de kettő perccel később a helyi cigány meg is kapja a bírságot, mert hiányzott a csengő, és a fényvisszaverő a pedálról. Közismert tény.

Ennek a rendőrségi hozzáállásnak kifogástalan megjelenítője Pásztor Albert, és bizony a miskolciaknak egyet is értenek a mondanivalójával. És nem csak a miskolciak. Budapesten kívül talán mindenki. Forgács István írta a Mandarinon:

„Évek óta várom, hogy leírhassam, és ne csak lakossági fórumokon mondhassam el: a klasszikusnak tekinthető baloldali szavazók is legalább annyira előítéletesek a cigányokkal szemben, mint az általuk gyűlölt jobboldaliak; sőt, egyes részein az országnak sokkal szélsőségesebben, sokkal durvábban nyilatkoznak róluk.”

Csak ugye eddig a baloldal volt az, aki minden hatalmi számítás, és olcsó népszerűségre való törekvés helyett (legalábbis a saját önképük ez volt) kiálltak az úgynevezett európai értékekért – bármik is legyenek azok. Nos, innentől ennek vége.

Oda a felsőbbrendűség...

Mától egyetlen egy libnyaf megmondóember sem rasszistázhat, nem mucsaizhatja többet a jobboldalt, nem vádolhat senkit bűnös összekacsintással, félrenézéssel. A baloldal, jelesül annak második legerősebb pártja, a Demokratikus Koalíció, gesztusokat tesz a rasszistáknak. Szavazatokért. Hatalomért.

Észak-Magyarországon a Fidesz, a Jobbik, és a baloldal gyakorlatilag fej-fej mellett végzett. Sőt, a baloldalnak sikerült az egyik miskolci egyéni választókörzetet is hoznia. Ha emellé még az eddig kizárólag a szélsőjobbon használt toposzokat is hozzá tudják ragasztani, akkor ott nyerni fognak.

A győzelmet meg nem kell magyarázni?

Tovább..

Szegény Peti nagymamája

Még valamikor a 90-es években Végh Zsolt – akinek különben az uristen@menny.hu-t is köszönhetjük – készített egy kisfilmet az Égbőlpottyant Mesék mintájára.  Szegény Peti Nagymamája ellátogat a szigetre, mert Petike otthon felejtette az uzsonnáját: a kolbászt, a kalácsot, meg a finom ivólevet. A nagyi útközben találkozik a Sziget tipikus arcaival, Inkálszeku Ricsivel, eLeS Dénessel, meg Tarháló Tódorral, eltapossák a VHK-sok, meg a szippantós kocsi is átmegy rajta. Szóval ez nem igazán a nagymama napja. A valóság úgy tűnik megírta a folytatást is, amelyben a kicsi Petike felnő, és elhatározza, hogy indul a miskolci helyközi választásokon polgármesternek. És bár nagymama büszke lett volna Petikére, de Petike nem volt az a családjára, mert mint az kiderült, a nagymama zsidó volt. Bár kikeresztelkedett. Szegény Peti Dédapukája nem volt ilyen szerencsés, mert ő nagymamával ellentétben Auswitzban halt meg, de Petikének legalább miatta nem kell szégyenkeznie. Jobbikos politikusként úgy tűnik nehéz az élet…

Petike egy olyan párt színeiben indult, ahol a politikusok folytonosan egymást stírölik, hátha kiderül a másikról, hogy volt egy zsidó nagymamája. A néger, meg a kínai felmenőkkel rendelkező párttagokat már korábban kiszűrte a párt éles szemű vezetése, de az orrcentizés know-howja még nem teljesen letisztult, habár Gyöngyösimarcinak már voltak ötletei. Mert Petike egy olyan párt színeiben indul, akire csak az szavazhat, akinek nem volt zsidó nagymája. Illetve, ha volt, akkor a szavazatszámláló bizottságnak, lesütött szemmel, töredelmesen bevallja.

Petike ismertette a néger és kínai felmenőkkel rendelkező párttagoktól megtisztított – de nyomokban még zsidó nagymamákat tartalmazó - pártjának választási programját. Eszerint Petike csak kétféle embert ismer: az építőt meg a rombolót. Egyszerű ez. Az előbbit segíteni fogja, az utóbbit meg üldözi. Petike azért ennyire megalapozott ideológiailag, mert a kikeresztelkedett nagymama minden reggel elkísérte az óvodába, és aki ott szétrúgta a homokvárat, azt megkergették… Mivel Petike érzékeny kisfiú volt, Nagymama útközben nem mesélt arról a messzi lengyelországi városról, meg arról sem, hogy Dédpapónak ki rúgta szét a homokvárát, hogy aztán Nagymamát hazatérve a nagy semmi várja idehaza. Petike mindenesetre már annyit elért, hogy se előnye, se hátránya ne származzon a nagymamája miatt.

Petike egy nap aztán levelet kapott a Köves Slomótól, aki egy zsidó. Egy zsidó rabbi a zsiniből. Ez a Slomó megpróbálta elmagyarázni a Petikének, hogy nem biztos, hogy jó társaságba keveredett, ha a pártjában a képességei helyett mindenkit a nagymamája érdekel. Köves Slomó finomkodó levelét azonban egyszerűbben is meg lehetett volna fogalmazni a Petikének, mondjuk így: Baszki, kit érdekel a nagymamád?

Jobb, ha tőlünk tudod Petike: manapság az embereket sokkal jobban érdekli, kik voltak azok az emberek, akik mondjuk másik embereket bántottak. Ki verte szét például a Szerb Antal fejét puskatussal? Vagy ki verte le a másik veséjét, ki sütögette vasalóval a másik talpát, ki akasztgatott ideológiai alapon. A legtöbbünk ugyanis már megértette, hogy vannak bestiális ideológiák, és vannak, akik annyira retardáltak, hogy ezeket kiszolgálják. Úgyhogy ha legközelebb Te, vagy a pártod megnyilvánul, azt szeretnénk tudni, voltak e nácik, ÁVO-sok vagy munkásőrök a felmenők közt. És hogy ezt helyre tettétek a magatokban. A zsidó nagymama emlegetése ugyanis egy semmi. Nem hivatkozási alap, nem viszonyítási pont.

Köszönd meg neki az életedet!

Legfőképpen azonban arra ügyelj, hogy szét ne rúgják a párttársak egyszer mégis ezt a homokvárat, amit eddig építettél. Hidd el, nem a nagyi tehet majd róla!

Tovább..