Gurmai Zitának – csupán egy vallomás…

Drága egyetlenem! Néhány hete már elsirattalak. Szégyellem magam, de ez a színtiszta igazság. Mázsányi könnyeket hullajtottam Érted. Azt hittem nem látom többé csinos kis arcodat, s nem hallom soha már bársonyos hangodat. Téged gyászoltalak Kedvesem, a magyar közélet legcsinosabb hölgyét nőjét! (Bocsánat, mindig elfeledkezem arról, hogy ti, kedves feminista NŐK, utáljátok ha hölgyeknek szólítunk titeket!) Aggódtam Érted… Igen, aggódtam, hogy az uniós választási pofon után el kell felejtenem csintalan mosolyodat, sudár alakodat, s okos kis szemeidet. Mit aggódtam… rettegtem! Igen, rettegtem, hogy nélküled elhomályosulnak majd a „nőügyek” szép hazánkban. Amit, megjegyzem mi, férfiak, általában igencsak szeretünk. (leginkább titkolni… de ez maradjon a mi titkunk Zitám!) Hidd el nagyon féltettelek! De félelmem – bevallom őszintén – önzőség is volt egyben. Mert féltem, hogy már vénülő kezemmel nem fogom meg a kezedet, s már vénülő szememmel nem őrizem többé a szemedet... – ahogy a költő (majdnem) mondá. De csalatkoztam. Örömmel és pozitívan csalatkoztam! Mert kecses kis alakod ismét feltűnt a közélet nem éppen unalmas uborkaszezonbeli hajnalán.

Zitám! Messze van ugyan Mexikó, tudom jól, de nem oly távol, hogy ne hallanám el ideáig szépen csengő szavaidat! (S mint Te is tudod jól: „a távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja…”) Szívem hevesebben kezdett el verni, mikor meghallottam, hogy az Európai Szocialisták Nőszervezetének elnökeként Mexikóban, a Szocialista Internacionálé Nőszervezetének ünnepi ülésén vitattad meg a többi feministával „a Pekingi Cselekvési Platform óta eltelt 20 évet”. Szívem még nagyobbat dobbant, mikor olvastam, hogy  szerinted „az első lépések megtörténtek, de még messze vagyunk a Pekingi Cselekvési Platform céljainak teljes megvalósulásától.” De a legis-legis-legnagyobbat akkor vert, mikor azt csacsogtad negédesen, hogy „érezhető a nyomás a konzervatív erők részéről”, de nem fogjátok (ó nem!) feladni, amit az elmúlt évtizedekben már elértetek. Úgy legyen, drága egyetlenem!

Zitám! Emlékszel még a közös majálisra? Arra a pillanata, amikor a beszéded végén egy hatalmas piros szívet hajtogattál ki a hátizsákodból (ah, az a gyönyörű hátizsák!), majd a szív hátára írtad, hogy „NŐÜGYI FELADATOK”? Aztán szépen visszatetted a hátizsákodba, hogy majdan magaddal vidd abba a bűnös kis Brüsszelbe? (Bevallom kissé féltékeny is voltam a nő ügyeidre… De mostanra már túltettem magam mindezen!)

Drágám! Ha már unijó… Olvastad mit raktak fel ezek a fránya szocik a honlapjukra, mint az uniós delegációjuknak a hitvallása? A végét idézném Neked: „Magyarország a lehető legtöbbet profitáljon európai uniós tagságából; a Magyarország és a magyarság számára kiemelten fontos kérdések napirendre kerüljenek, az új uniós politikák, szabályok kialakításánál a magyar érdekeket, sajátosságokat megfelelően figyelembe vegyék. Mindezek érdekében az MSZP legjobb uniós szakembereit küldi ki Brüsszelbe.” Aláírás: Szanyi Tibor és Újhelyi István… Ez a két pöcs! Pedig jól emlékszünk még mindketten, mikor Téged választottak az év női képviselőjének! Mikor Te lettél drágám a női platform (vagy mi a csuda!) elnök asszonya! Most meg jön a piás Szanyi Kapitány, meg ez a szegedi csávó, és elveszik a helyedet? Mi lesz így veled? Hogyan tovább, drága egyetlen szerelmem? Marad Mexikó, meg a platform?

Kedves Zitám! Tudom, Te most is hiszel abban, hogy a baloldal tudja majd a te kis „NŐÜGYEIDET” sikerre vinni. Hiszed, hogy „a nők politikai és társadalmi részvételének növelése elengedhetetlen a jövő szempontjából, hiszen ők képesek új lendületet és új impulzusokat adni…” De bocsáss meg nekem kérlek! Bocsásd meg azt, hogy felébresztelek dogmatikus szendergésedből: nincs magyar szocialista nő az unió parlamentjében! És Te sem vagy ott Drágám! Míg a Jobbik részéről bekerült Morvai Krisztina, a Fideszből pedig Pelczné Gáll Ildikó, Gál Kinga, Bocskor Andrea… Szóval úgy érzem, hogy méltatlanul becsaptak Téged!

Emlékezz kérlek! Én szóltam, szeretve figyelmeztettelek, hogy az az ötödik hely nem lesz elég! Soraimat a költő szavaival fejezem be, annak reményében, hogy hamar hazatérsz Mexikóból és szétcsapsz a szoci delegáció (a két pöcsfejű) sorai között!

„A te napod, a te virágod / Ejté meg egykor lelkemet; / Azt a napot, azt a virágot / Feledni nékem nem lehet! / Ébredő szív első szerelme, / Van-e ki téged elfeledne?..”

Szeretve ölel: a Te Borisod

Tovább..

Balra át, irány az unió, lépés íííííndul!

Ó, testvér, merre visz az utad? Merre kormányzod vörös lobogójú hajód? S végül, hová érkezel majd, te világcsavargó, internacionalista balkezes vándor? Mert igencsak aggódunk, hogy végképp eltűnik a baloldali politika a magyar közéletből…

A választási saller után ugyanis továbbra sem találja helyét a cocialista párt (Utóbbi nem helyesírási hiba! Pusztán arra való célzás, hogy a „szocialista” jelző az elmúlt évtizedben nem állta meg a helyét – a szerző megjegyzése.) Mesterházy Athosz (ki ismét spanyolos pinaszakállával igyekszik megdobogtatni az öregecskedő feleségek szívét, ha már a Jackson-tánc nem jött be…), gyenge próbálkozása úgy hullott darabjaira és zuhant a közélet porába, akár Molnár Zsoltika kapucnis pulóvere a kispesti stadionban. (Vagy annak idején Török Zsoci folyamatábrája az ATV stúdiójának piszkos PVC padlójára.) Modern szociáldemokrácia, nemzeti baloldal? Ugyan? Kivel? A három testőrrel?

Mindeneste Athos bepróbálkozott: a választási pofon után, „rendpárti”, „cigányügyi”, „vidéken alulról építkező” cocialista pártot vizionált. Majd társai úgy elhajtották hosszabb bajuszt növeszteni, mint székely ember a kisördögöt; ezután pedig új témák megfogalmazásán kezdtek el az elvtársak agyalni. Hisz nyakukon az uniós választás. Ott meg értelemszerűen azok találják ki mondanivalót, akik a bőrüket a vásárra viszik.

És lőn! Az uniós választásokra közérthető szlogenek (üzenetek) és valamiféle egységes tartalom bontakozott ki. Meg egy kiáltvány-szerűség is. Nem kommunista kiáltvány ugyan, de három pillére alapján majdnem; mert ez igencsak balra húz! Ugyanis a „Mit akar az MSZP Európában?” felütésre voltaképp a következő három terminusban foglalták össze a válaszukat:  MUNKÁT! KENYERET! IGAZSÁGOT!

A tartalmat egyébként jól tagolva szétosztották a főszereplők (a befutónak tűnő listás helyek) között. Így, a kiáltványból származó üzenetek (amely egyébként hemzseg a magyartalan kifejezésektől pl. „elvi éllel mondjuk”; vagy „bankokba hordassák az emberek pénzét”) azonosak az egyes szereplők plakátjain is szerepelő szlogenekkel. Így lett Szanyi Kapitány jelszava az élelmiszerek ÁFA csökkentése (cinikusan kérdeznénk, hogy mi lesz majd, ha a Fidesz-kormány tovább emeli a pia jövedéki adóját…). Újhelyi üzenete az „Európai minimálbért!” lett (logikusan: hisz most ő kötött megállapodást a közmunkások szakszervezetének vezetőjével – bármily hihetetlen, de tényleg!) A legfiatalabb Gúr Roland attribútuma a kissé demagóg: „Teljes foglalkoztatottságot a 25 év alattiak körében!”. A milliárdos, de lassan nyugdíj előtt álló Veres János „Európai minimálnyugdíjat!” követel (ami egy kissé értelmezhetetlen, de azért jól hangzik). És persze Gurmai Zitának továbbra is a „nőügyek” maradtak. Pontosabban: „Egyenlő munkáért, egyenlő bért! Nőknek és férfiaknak egyaránt!” De legalább most már tudjuk, hogy mi is volt ráírva arra a bizonyos összehajtogatott papírszívre, amit május elsején, Zita asszony (a hölgy kifejezést feministaként nem nagyon szíveli…) a hátizsákjába tett.

Balra át! Adták ki a vezényszót azok, akik most előtérbe kerültek. Erre Szanyi kapitány örömtáncot lejtett, miközben felpillantott Horn Gyula szellemére, aki visszamosolygott rá; bár még mindig bölcsen megintette: „Egyedül vagyunk, Tibor!”

Athosz meg mehet a levesbe, vagy vissza a borbélyhoz…

Mi meg elképzeljük a cocialista különítményt, ahogy összeül Brüsszel egyik elit kávéházában és Martin Schultz fejcsóválása mellett felharsan néhány konyak (vagy vodka) elfogyasztása után a csepeli munkásinduló. Szanyi teli torokból üvölti; Újhelyi ugyan nem tudja a szöveget, de a dallam még a családkörből ismerősen cseng, így velük együtt dúdolja; Gurmai igyekszik valahová „beénekelni” a „NŐ ÜGYEKET”; és végül: Veres irulva-pirulva, a milliárdos vagyonára gondolva kapcsolódik be (kissé hátrébb dőlve, a számlát nézegetve):

„Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!” és még egyszer, mindenki együtt: „KENYERET, MUNKÁT, no és IGAZSÁGOT…”

De ahogy szól a dal, ahogy harsog az induló, közben Athosz itthon ránéz a nagyérdemű közönségre és elkiáltja magát: „Még mindig nem látom a kezeket!”

Tovább..

Női kvóta avagy Szanyi bort iszik, miközben Gurmai vizet prédikál

Míg a hazai közélet a Nagy Baloldali Összeborulás összezuhanásán és összetöpörödésén csámcsog, Szanyi kapitány és Gurmai Zita már az unijós választás lázában ég. Ajkuk ugyan minduntalan lebiggyed, mikor az egykor szebb napokat látott, imádott pártjuk széteséséről kérdezgetik őket; de mosolygó szemükkel már a brüsszeli jövőt kémlelik. Bőszen vizslatják: kinek lehet majd árulkodni? Kinek lehet majd a következő Orbán-kormányról jelentéseket írni? (mert úgy tűnik, a jövőbeni szoci különítmény sem bízik már a hazai győzelemben…)

Gurmai Zita Facebook oldalának tanúsága szerint a párt leendő európai képviselői a hétvégén Rómában jártak. A nemzetközi tapasztalattal egyedüliként rendelkező Zitát elkísérte a sok-sok jelezővel illetett, szoci „fenegyerek” Szanyi kapitány (kinek keresztneve már nem is jut eszembe); a Gyurcsány-kormány volt pénzügyminisztere, Veres János; a még mindig ifjú Újhelyi Pisti; és az egyelőre még ismeretlen Gúr Roland is. Az EU választási lista első öt helyén álló politikus turnézott tehát. (Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ők is csak legfeljebb öt képviselő bejutásában bíznak…) Az utazás apropója nem mellesleg a hétvégi európai szoci kongresszus volt, amit Olaszország fővárosában tartottak. A találkozón meghatározták a közelgő választások stratégiáját, s persze az együttműködés lehetőségeit. A „mieink” meg építgették a „nemzetközi kapcsolataikat”, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy úgy pózoltak egy-egy szoci nagy ágyúval a fotók kedvéért, mintha néhány rock sztárral találkoztak volna valami zenei fesztiválon. Gurmai Zita fel is töltött néhány jobban sikerült képet, melyeken jól látszik a mosolygó Sergei Stanishev (az Európai Szocialista Párt elnöke); a magyar gyűlöletének számtalanszor hangot adó Hannes Swoboda frakcióvezető; és a szintén „jó barátunk” Martin Schulz is, aki jelenleg még az európai parlament elnöke. Gurmai, a képek láttán nyájasan megjegyzi: „Nem kell félteni a brüsszeli munkától az MSZP európai parlamenti képviselő-jelöltjeit.” Pedig mi valójában nem is a szocialista képviselőket féltjük a munkától… Inkább Magyarországot a jelentésektől!

De Szanyi kapitány is szeret posztolni. Inni és posztolni.  „Gurmai Zita a beszédével szinte felrobbantotta az európai szoci kongresszust. Legfőképp közölte, hogy a nők vannak többségben!” – írta ki a saját oldalára, néhány, Zitára nézve nem túl előnyös fotó kíséretében… Bár a hazugságot gyorsan leleplezi egy-két hozzászóló, miszerint nem is igaz, hogy a nők lennének többségben, ez Szanyit nem nagyon zavarja. (Általában sem szokta a szocikat zavarni a hazugság. Lásd. Gyurcsány őszödi beszédét a visszaemlékezések szerint „imádták” és állva tapsoltak.) Magyarországról is, a fényképek tanúsága szerint négy férfi és egy nő érkezett Rómába, a kialakuló disputát Szanyi, a valóságra fittyet hányva imigyen zárja le: „Ez azért nem így van a szocialistáknál. Az európai kongresszusunkon egyenesen kizárjuk a szavazásból azokat a delegációkat, amelyeknél a női/férfi arány nem fele-fele.”

Gurmai Zita egyébként hiteles ebben a témában, hisz évtizedek óta a nők helyzetéről készült statisztikákat bújja, hátha valami hátrányos adatra lel. És lel, mert sajnos van belőle bőven (erőszak, munkaerő-piaci diszkrimináció, kismamák munkavállalási nehézségei, stb.), majd tonna számra gyártja jelentéseit. Mármint, ha a papírok súlyát nézzük. Mindeközben viszont sajnos semmi sem történik. A szociknál sem!

Mert hiába kapott Rómában is mikrofont és lehetőséget Gurmai Zita arra, hogy ismét szólhasson a női egyenjogúság fontosságáról, a hátrányokról és az általa többször felvetett női kvótáról, ha közben a szocik bort isznak és vizet prédikálnak.  Pontosabban Gurmai Zita vizet prédikál, miközben Szanyi kapitány sorra töltögeti a poharát.

Ugyanis a szocik Európai Parlamenti választásokra leadott listája, minden komment nélkül a következőképpen fest:

1. Dr. Szanyi Tibor országos elnökség tagja, Európa-politikai tagozat elnöke

2. dr. Ujhelyi István Parlament alelnöke

3. dr. Gúr Roland Fogyasztóvédelmi tagozat ügyvezető elnöke (ifjúsági)

4. Dr. Veres János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnök

5. Dr. Gurmai Zita Nőtagozat elnök, Európai Szocialisták Pártjának alelnöke

6. Winkfein Csaba országos elnökség tagja, megyei alelnök

7. Mudri György Európai Bizottság szakértője (ifjúsági)

8. Kolozs András Budapest XVI. kerületi elnök

9. Szabó Vilmos Budapest XI. kerületi elnök, Európa Tanács közgyűlésének tagja

10. Tüttő Kata budapesti elnökség tagja

Ütős kis csapat lesz ez. Nyolc férfi és két nő. Hajrá Gurmai Zita! Hajrá női kvóta!

Tovább..