Lusta Dick és a német nyelvlecke

Van egy hendikeppes tippem: Budapest szerte, abban a pár sörözőben, kocsmában, ahol éjszaka összegyűlnek a magyari amerikaifoci fanok a Super Bowl miatt, nagyobb élet lesz, mint a mai hatalmasnak képzelt, de mindössze 1500 embert megmozgató kormányellenes tüntetésen. És ez nem véletlen. A Seattle Seahawks – New England Patriots sokkal, de tényleg sokkal érdekesebb, izgalmasabb, érdekfeszítőbb lesz, mint a „beastmodba” kapcsolt Hellerágnes, amint próbálja kitalálni, hogy miért is gyűltek össze.

Végül is jogos. Mert mi is csak ezt kérdezgettük egymástól. Kik tüntetnek és miért. Más kérdésünk nincs.

Azzal kezdődött, hogy a Piréznek feltűnt, hogy megint van tüntetés. Pedig ő mindig legoingolja az ilyeneket a Facebookon. Ez a hobbija. Más állatkertbe jár majmokat nézegetni, ő tüntetéseken figyeli meg természetes környezetükben a félkegyelmű komcsikat. Gyorsan körbe is kérdezett mindenkit a Toronyházban, ki mit tud erről, és neki miért nem szóltak, hogy akció van, de senkinek nem volt ötlete, és ez nem csak a meredekre sikerült szombat este miatt volt. Eljutottunk oda, hogy ezeket a parlamenten kívüli, tüncizgetéseket szervező formációkat már nem bírjuk követni.

Olyan ez a tüntetősdi, mint a régi zenekarok, amiben a frontember marad, egyébként meg egy szcénán belül nyolc banda cseréli egymás közt ugyanazt a húsz tagot. Egyszer csak megunják egymást, és mindenki egy bandával arrébb igazol (lásd Metallica-Megadeth, Slayer-Exodus). Hogy most épp ki játszik a színpadon, az mindegy, a metál mindig jó.

De indíthatnánk egy új kvízjátékot: ki jósolja meg a legpontosabban, hogy legközelebb kik tüntetnek, és mit mondanak.

A nap egyetlen tanulsága, hogy lusta Dicknek kár erőltetni a német nyelvet. 

Tovább..

A svéd nácikommunistákról

„Heller Ágnes, Alföldi Róbert és Dopeman. Ők a főszereplői annak a filmnek, amelyet a svéd köztelevízió sugárzott október 23-án.” Most Boogieman kicsit visszatájékoztatja a Tutiblog közönségét Svédországról. Hadd szóljon!

Jobboldali körökben is, de baloldaliakban aztán pláne, a skandinávok mindig, legalábbis sokszor amolyan „bezzeg országok”. Bezzeg Dánia, bezzeg Svédország! Ahol a farmerek megélnek a terményeikből, az emberek decensen polgárkodnak, felhúzzák a nemzeti lobogóikat a kertben, kedvesek, udvariasak, és ahol soha egy darab kommunista nem rontotta szét náluk a levegőt. A svédek olyan irdatlan jó fejek, és semlegesek Napóleon óta, hogy még a második VH-t is csak a hírekből látták, miközben otthon frankó designcsészéből itták az áfonyaszörpöt. Leszámítva persze azokat, a szegény skandináv országokat, akiket megszálltak a németek (azaz a svédeken kívül mindenkit) Ez is csak úgy ment azonban, hogy európai értelmüket, amiben véve vannak, nem törte meg a náci megszállás, ők végig szuperpolgárok maradtak. Bezzeg mi…

És itt oldalfüggetlenül előbukik a közép európai mintervertigheistcomplex. A mi parasztjaink rühösek, a mi tájaink koszosak, mi persze szervilis módon benácultunk a megszállás alatt (szűk egy évről beszélünk) Mi nem tettünk semmit a haladás vívmányaiért, minket szétcsűrtek a komcsik, és stb. Pedig a történelmi valóság nem állhatna távolabb ennél a szép, és népszerű, és sajnos nem csupán az sztk-várókban , hanem értelmiségi körökben is elterjedt nézettel. A svédek ugyanis sötét titkokat rejtegetnek a szöszi burájuk alatt, ami nem csupán az ABBA nevű terrorbrigád ráeresztése volt Európa klasszikusan kiérlelt zenei ízlésvilágára.

Nos előre bocsátom: a vikingek is pont azért szeretik kerülni a magyar jobboldalt, amiért a németek. Ez itt egy trollblog, tehát nem kell kertelni: a svédek szélsőliberalizmussal kompenzálják az évszázadon át gyakorolt náciságot. Mert bizony, bármilyen kedvesek, aranyosak most, igazi, hamisítatlan, mocskos nácik voltak anno, jóval hosszabb ideig, mint a nácik maguk. Nincs mit ezen szépíteni. És ahogy az lenni szokott minden neofitával, általában a ló másik oldalán keres magának menedéket, így határolódva el korábbi önmagától. A „múlttal való radikális szakítás” keretében az egykori Waffen SS-es Günther Grass is olyan szocdem lett, hogy vörösen fluoreszkál a sötétben. De ő csak egy ismert példa arra, ami a skandináv országok többségében az alapvető értelmiségi és politikai hozzáállást meghatározza, ez pedig az intézményes állami náciság kompenzálása.

Mit kell tudni a svédekről? Azon túl, hogy persze tudjuk: Nobel-díj, IKEA, húsgombóc, ABBA. A műveltebbek tudják még Gusztáv Adolfot, az Ericssont és az Ace of Base-t is (ahol az énekes csávó volt szkinhed korábban) de ez már lényegtelen. Kezdjük Nobellel. Bár manapság már a Nobel-díj – főleg annak „bölcsész” ágazatai, tehát a Béke és Irodalmi Nobel-díjak a globális baloldali és liberális politikai oldal kizárólagos játszóterei, a díjalapító feltaláló egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű humanista. Alapvetően embergyűlölő volt, hatalmas Nietzsche fanatikus, ateista, és a kor radikális politikai nézeteinek követője. Megházasodni soha nem házasodott meg, de az irdatlan vagyont, amit aztán halálakor a díj magalapítására szánt, tulajdonképpen nem épp erkölcsös üzletpolitikával szerezte. Ő volt a XIX. század végének legnagyobb fegyverneppere. Bár a hivatalos életrajzok szeretik a dinamit „polgári” hasznát kiemelni, de hát attól még tudjuk, hogy ezzel főleg az emberek egymást robbantgatták, és nem feltétlenül a kőbányákat, bár azokat is. Ezen kívül több más fegyverrel kereskedett az oroszoknak, és gyakorlatilag bárkinek, akinek valami kellett, amivel lőni és robbantani lehet. Ebből a pénzből lett a Nobel-díj.

Aztán az IKEA. A jó öreg Ingmar Kampradról 1994-ben derült ki, hogy 1942-től tagja volt a németbarát fasiszta Nysvenska Rörelsen mozgalomnak. Egészen 1945 szeptemberéig kitartott az Ügy mellett. (Ugye tudjuk, hogy májusban a háborúnak vége volt?) A világ ma egyik leggazdagabb embere ráadásul tagtoborzással és pártfinanszírozással foglalkozott a Mozgalomnál: hiába, az üzleti érzék mindenütt kiütközik. Majd amikor az említett húsgombócokat majszoljuk, és bajlódunk az asztallábbal, mindig jusson eszünkbe a jó öreg Ingmar, aki köztudottan alkesz is, nem csupán a leggazdagabb szabad lábon élő igazolt náci. Az ABBA „Mamma Mia” című száma a Dán Nemzeti Párt (az ottani Jobbik) bevonuló száma volt 2010-ben, amiért elvileg a zenekar tagjai pert akartak a nyakukba akasztani, de végül nem lett az ügyből semmi. Szóval picit ők is belekeveredtek a széljobb ügyeibe, bár az ő bűnük inkább a diszkó-korszaknak nevezett ízlésholokausztban való kulcsszerepük.

Szóval, bár Svédország konkrétan nem vett részt a második világháborúban, szerepe a XX. század eme nagy kataklizmájában koránt sem olyan egyértelmű. A történet kicsit összetettebb: ez volt ugyanis az időszak, amikor a svéd politikai rendszer, többek között véres, sokszor összecsapásokkal tarkított események során a húszas évekre olyan kétpártrendszert hozott létre, ahol egy lájtosabb szocdem és egy radikálisabb, „kommunista –szocialista” párt kezdte el képviselni a népet. Így vált Svédország minden baloldali álomföldjévé. De milyen volt ez a baloldal? Míly meglepő: a harmincas évek egyre radikalizálódó közegében épp a korábban kommunista bázisú „balabbik baloldal” kezdett egyre inkább a kontinens fasiszta mozgalmai felé kacsingatni. A sztálinista komcsik közül kivált Szocialista Párt lett a svédek számára a nácibarát szekció. Hát ilyen volt ez a baloldal. A legkeményebb ellenállásba a Konzervatívok részéről ütközött Európa „haladó” nézeteinek, a kommunizmusnak, a szocializmusnak és a fasizmus eltérő formáinak beáramlása, de ezt az irányzatot a harmincas évek elején lemosták a színről a  különböző baloldali pártok.

A „mérsékelt”szocdemek lettek az irányítói a folyamatnak: miután a keményen náciellenes, konzervatív Arvin Lindmann megbukott, a szocdemek koalíciója révén a középutas(-nak kikiáltott) Per Albin Hansson került hatalomra. Ő ugyan nem volt annyira komcsi és náci, mint baloldali ellenzéke, mely sztálinistákra és nácikra oszlott, de nem is volt annyira németellenes sem, mint a konzervatívok. Egy furcsa hibrid rendszert üzemeltetett a harmincas évek nagy részében, és a második világháború alatt is, melyet kritikusai „szociális fasizmusnak” neveztek. A fasizmus korporatív eszméit, és a szociáldemokráciát kombinálta, megsózva némi fajelmélettel is. Hivatalosan Svédország amúgy kétkulacsos politikát folytatott: a német hadsereg simán használta a svéd vasutakat, és a svédek ipari nyersanyagot szállítottak a németeknek. Churchill úgy jellemezte ezt, hogy a svédek mindkét felet – őket és a németeket – kizárólag a profitért voltak hajlandók segíteni. A megmentett zsidókat is durván lenyúlták több esetben, ha meg nem tudtak fizetni, kanyar nélkül dobták fel őket a Gestaponak. Az angolok is csinálhattak ezt-azt svéd segédlettel, mint például menekültek kiképzését a felszabadító alakulatokba: amíg fizettek. Hát szép.

Visszatérve: ez a kormány volt az, amelyik 1934-ben (!!!) a Szociáldemokraták (!!!) javaslatára elfogadta a Sterilizációs Törvényt, ami lehetővé tette, hogy mentális betegek, örökletes betegségben szenvedők, vagy szimplán nem elég fajtiszta egyedek államilag sterilizációra lehessenek kötelezhetők. A számok valahol 100 ezer körül lehetnek a 10 milliós Svédországban. A cucchoz persze „beleegyező nyilatkozat” kellett, de egy elmebetegnél ugye hogy is lehetne ilyent hitelt érdemlően kiállítani? Ugye értjük: nyílt titok, hogy ez egy kényszersterilizációs program volt. A svédek 1934 és 1975 (!!!!) igen 1975 között több embert sterilizáltak, mint a nácik Németországban. Konkrétan sterilizálták az összes svédországi cigányt például. Olyan politika, ami leginkább a Jobbik álmaiban teszi Svédországot „bezzeg országgá” de nem a jóérzésű polgáréban.

Hitler a maga fajelméletét, és azt az ötletet, hogy Németország lakosságát a szőke kékszemű irányba módosítsa adminisztratív állami eszközökkel, a svéd gyakorlatból emelte át. Igen, gyakorlatot mondtam. A svédek ugyanis a sterilizációs törvények alkalmazása előtt már 1909-ben pénzelték a „Svenska sällskapet för rashygien”-t azaz a Svéd Eugenikai Intézetet. Ebből nőtt ki az Uppsalai Egyetemenen az a Fajbiológiai Intézet(SIFR), amely 1922-ben elsőként a kontinensen, mintául szolgál a hírhedt náci intézeteknek is. Első volt, de utoljára is szűnt meg 1958-ban (!!!!) Az amúgy egy bukott kommunista rezsim serénységével felszámolt archívumában, amit Európa egyik leghírhedtebb és legszókimondóbb antiszemitája, Herman Lundborg alapított meg, arra lehet következtetni, hogy részletes adatokkal rendelkeztek a Svédországban élő kisebbségekről. (!!!) Kiterjedt kutatásokat végeztek abszolút fajelméleti alapokon. A nácik is átvették többszázezer tételes híres fotógyűjteményüket, amit készséggel bocsátottak berlini testvérintézetük rendelkezésére a háború alatt. Hogy miért, azt ne akarjuk tudni…

Nos hát ilyen cifra múlttal a hátuk mögött szegény svédeknél nem csoda, hogyha a hatvanas-hetvenes  évektől az inga épp a másik irányba kezdett el kilengeni, és most pont az ellenkezőjét igyekeznek megvalósítani a XX. századi gyakorlatnak.  A csontvázak folyamatosan hullanak ki a szekrényből. Legutóbb épp a stockholmi városháza keveredett egy „listával” kapcsolatban kínos helyzetbe, mely listán az utóbbi évek Svédországba érkezett „napbarnított” bevándorlóit tartották számon. A vezetőség persze tiltakozott, de ilyen történet után nem csoda, ha van is miért, lévén a svédországi cigány népességből hiányzik egy-két generációnyi purdé, köszönhetően a korábbi –ismételjük meg -  állami kényszersterilizációs gyakorlatnak.

Tehát amikor a német sajtó jól elveri a port hazánk náciságán, vagy épp a svédek szörnyülködnek, akkor immár legyünk tisztában azzal, hogy igazából nekik van okuk mi miatt szégyenkezni. Bár Raul Wallenberg mindig a mi hősünk is lesz, de ő más volt, mint számos honfitársa. Szögezzük le, a legtöbb magyar Igaz nem pénzért mentett zsidókat. Ahogy a lengyelek sem. Nálunk az állam soha nem szponzorálta emberek kényszersterilizálását, és nem készültek hivatalos felmérések éveken át a felsőbb és alsóbbrendű fajokról. Nálunk Szálasi és az ő kis csapata alig pár hónapot, és nem évtizedekig kormányozta az országot. A lenácizott kormányzó meg olyan volt, mintha Európa közepén egy keményebb kötésű Arvin Lindmann-irányvonal maradt volna érvényben, A Gömbös Gyula-fazonú szociális fasiszta vezetés nálunk epizód volt, nem olyan politikai korszak, ami kitartott volna a háború után még 10 évig.

Továbbmenve: nem Horthy nevét viseli köznévként a „quisling” kifejezés, hanem Norvégia náci bábállamának vezetőjét, aki ha lehet úgy fogalmazni túl is kompenzálta picit a megszállók kívánalmait. Miközben a magyarokat se a szövetség, se a megszállás nem „nácította” be, addig a norvégoknál és dánoknál ez nem mondható el. Quisling politikai pályája, mely a kommunista szervezkedéstől egészen a háború előtti norvég védelmi miniszterségig vitte jóval cifrább és sokkal inkább az akkori politikai fősodor része, mint Szálasi 1944 októbere előtti bohóckodásai. Ennyit a vikingekről. Tehát nekünk, itt, Magyarországon még akkor sincs okunk szégyenkezni, ha a mi egykori nácijaink (már ha még élnek) csupán nejlonszvetterben szaratják a kutyáikat a panelházak tövében, és nem a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak. De hát ugye régi mondás: mindig annak nagy a szája, akinek van mit takargatnia. És a skandinávoknak bőven van mit…

Tovább..

Kierkegaard, Marx és a három áruló

Nagy talány, hogy miről is tud vitatkozni Heller Ágnes és Bauer Tamás Paul Lendvaival. Illetve, hogy mennyi szót érdemel mindez. De mivel mindenki hosszasan hozta e nagy hírt, mi sem mehetünk el mellette.  Szóval: miről tudnak ezek vitatkozni? Talán, hogy melyikük tud gyalázatosabb hazugságot mondani Magyarországról. Vagy versenyezni abban, hogy ki gyűlöli jobban szülőhazáját. Mindenesetre Bécsig kellett annak menni, ki élőben is meg akarta hallgatni, hogyan válik ismét hazaárulóvá három igencsak kétes megítélésű balliberális (vagy mifene) figura. Nem mellesleg ez ma Gyurcsány Ferenc szellemi holdudvara.

Össze is hordtak hetet-havat. Megmondták a tutit. Volt itt „hidegháborút folytató Orbán”, diktatórikus berendezkedés, vagy éppen „leválthatatlan párt”. „Horthy-rendszerhez hasonlatos” diktatórikus Orbán-rendszer. És persze hülye, becsapott, manipulált, agymosott magyar polgár, aki most is a regnáló kormányra szavazna. Ja és ne feledkezzünk meg a szokásos meséről: sok a rasszista és az antiszemita magyar.

Heller Ágnes múltja és jelene jól ismert. A filozófusasszony, (aki néhai férjét is elárulta, csakhogy mentse a bőrét), gyakorlatilag havonta pocskondiázza Magyarországot. Máskor pedig a magyar embereket alázza meg, vélt rasszizmusuk miatt, valamelyik európai liberális napilapban. Fel sem lehet már sorolni botrányos megszólalásainak számát. Emlékezetes és említésre méltó viszont, mikor az Európai Parlamentben, szemrebbenés nélkül letagadta a 2006-os rendőrterrort, amiben legkedvesebb ex-miniszterelnöke Gyurcsány felelőssége is felmerült. „Senkit nem lőttek meg” – bagatellizálta a 2006-os politikai rendőrattakot Európa nyilvánossága előtt. Pedig egy filozófus Platón óta az igazságot tartja a legfontosabbnak.

De hát nincs itt min csodálkozni! Milyen filozófus is az, aki Kierkegaard Vagy-vagy című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír. „Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy Marx; vagy-vagy”. – írja. Szerinte a liberális-polgári demokráciák ideje lejárt, és csak két történelmi választás maradt. Ő pedig – a 70-es években – egyértelműen Marxot választja. Az 1994-es kiadásban viszont már így szól ugyanennek a könyvnek, ugyanazon előszava: „Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval a nagy elbeszélésről, és ezzel (Marx után) Kierkegaard-t választottam”. Ez aztán pálfordulás! Marxistából liberális, majd mára a demokrácia leghangosabb bajnoka. Röhej, egy igazságot kutató filozófustól!

A boszorkány egyébként, ha éppen nem az ország lejáratásán ügyködik, manapság Gyurcsány rendezvényekre jár... Seprű nélkül ugyan, de sokat repül ezért mostanság Budapestre. Folt a zsákját – tartja a mondás.

Az est másik főszereplője, Bauer Tamás, nagy terhet hordoz lelkében. A család és a neveltetés terhét. Apja, Bauer Miklós, az egykori ÁVÓ és ÁVH kínzótisztje volt. A körömletépéseiről volt hírhedt. Marosán György már 1962-ben „körmös-Bauernek” nevezte egy nyilvános beszédében. Ismert volt továbbá újító szellemisége, kreativitása – mármint a kínzások területén. Például a fejre csöpögő víz, vagy a fejen elhelyezett és gumibottal vert, visszhangzó vödör, melyek őrületet okoznak. Ezek mind az ő szellemi termékei voltak. (Copyright Bauer) Habár felelősségre sohasem vonták (jellemző a rendszerváltásra) több szemtanú is különösen kegyetlen, szadista emberként jellemezte. Ráadásul megállapítható felelőssége Ries István, egykori igazságügy-miniszter halára kínzásában is. Kíváncsiak vagyunk: járt -e a kis-Bauer apa „dolgozójában”?

Mondják: a gyermek nem felelős apja bűneiért. Mindenesetre olyan nagy feszültség azért nem lehetett közöttük, hisz az emberkínzó Bauer Miklóst saját fia hozta össze Eörsi Mátyás párttársával, a rendszerváltás után, akik ezután közös ügyvédi irodát nyitottak. Furcsa, ugyanakkor jellemző és jelképes történet ez. Eörsi Mátyás az emberi jogok védelmére létrehozott Európa Tanácsban tevékenykedett Gyurcsány megbízásából, miután közös vállalkozást irányított az embereket kínzó állami terrorszervezet egykori tisztjével. De ez legyen az ő lelkiismeretének problémája.

Bauer Tamás egyébként szintén az MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét. Az állampártból az abortuszról vallott megengedő nézetei miatt zárták ki 1974-ben. Szerinte a kádárizmusban túl szigorú volt a terhességmegszakításról szóló törvény. Így lett ő nagy liberális ellenzéki....

A rendszerváltás után szép karriert futott be Bauer a szadeszben. Parlamenti képviselőként jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben a liberálisok összeborultak az egykori kommunistákkal. Elárulva ezzel a rendszerváltást és a demokráciát. Bauer Tamás egyébként, amikor éppen nem a szülőhazáját gyalázza, Gyurcsány alelnöke a Demokratikus Koalícióban.

Paul Lendvait, a bécsi rendezvény vendéglátóját, szintén nem kell bemutatni. Orbán-utálatánál csupán a saját kényszeres személyiségzavara a legszembetűnőbb. Úgy szégyelli, hogy magyarnak született, mint azok a skizofrén emberek, akik egy napon arra ébrednek, hogy férfiből nővé akarnak válni. Vagy fordítva. Aztán milliókat költenek hormonokra és operációkra. Paul Lendvai már évek óta igyekszik átoperáltatni a lelkét. És milliókat költ Ausztriában, Magyarország lejáratására.

Bécsben gyalázkodott most Gyurcsány szellemi holdudvara. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Jó kis este volt ez, talán csak Gyurcsány udvari bolondja, a bértollnok Debreczeni József hiányzott. De csak egy kicsit...

Tovább..

SZDSZ-es múmiák az E14-ben

SZDSZ-es múmiákkal értékelte az évet szombaton Bajnai Gordon. A szakértő politikus mindent elkövetett azért, hogy Orbán Viktor kihívójaként tetszelegjen, legtöbbet ugyanis a miniszterelnökkel foglalkozott beszédében. Megfeledkezett ugyanakkor arról, hogy még Mesterházy Attilát sem sikerült maga alá gyűrnie, és egyelőre Schiffer András is tartja magát. Az LMP-t ugyan már sikerült kettészakítania – nyilván erre gondolt Bajnai, amikor új politikai kultúrát hirdetett –, Szabó Tímea és Szabó Rebeka volt LMP-s képviselők Bajnai háremhölgyeiként már részt is vettek a szombati eseményen.

Bajnai mostanában sokat beszél a korszakváltásról. Nézzük csak kik hallgatták őt az első sorban: Kuncze Gábor, Mécs Imre, Draskovics Tibor, Bozóki András, György Péter, Heller Ágnes. No comment. Miközben Bajnai folyton arról szónokol, hogy nem akarja, hogy 2014 után az folytatódjon, amit 2010-ben az emberek több mint kétharmaddal leszavaztak, levitézlett SZDSZ-esekkel veszi körbe magát.

Ott ült az első sorban Suchmann Tamás is, aki még a Horn-kormány privatizációs minisztereként a Tocsik-ügy után azt találta mondani, hogy nem az általa felügyelt állami cég (ÁPV Rt.) a korrupt, hanem a világ…

Hellóbelló örökifjak, kulabát nem hoztátok?

A megújulás jeleként Juhász Péternek végre sikerült öltönyt és nyakkendőt felvennie, és nem a barátai által kölcsönadott ruhákban adta elő beszédét, ahogyan erről egy interjúban korábban már beszélt. Érdekes kérdés, hogy miért akar valaki politikus lenni, ha még magáról sem tud gondoskodni, de ezt most hagyjuk.

Tutiblog-plakátötlet ingyé'
az útját kereső mozgalomnak 

Ugyanez igaz Kónya Péterre is, aki a HVG-nek 2012 októberében azt nyilatkozta, hogy jelenleg épp „éli fel a saját tartalékait”.  Ennek fényében nem meglepő, hogy beszédében a régi „munkát, kenyeret!” típusú szólamokat pengette, miközben a nézőközönséget videóval emlékeztették arra, hogy ő volt a bohóctüntetés egyik szervezője. Nyilván ez is az új politikai kultúra része…

A kérdés már csak az, hogy hogyan fog Bajnai megszabadulni az olyan emberektől, mint Kuncze Gábor, Fodor Gábor vagy Gyurcsány Ferenc? Kérdés, akar-e egyáltalán szabadulni tőlük, vagy ők valójában összetartoznak. Együtt 2014-ben IS…

Tovább..