Kósa Lajos látott már kacsát?

Meglehetősen érdekes ez a magyari vonulhatnék, hogy 700 Forint netadó tömegeket vonzott az utcákra, a könnyfagyasztó idő ellenére. Még a NAV-tünti is erőlködős volt. Mindenesetre akár ki is pénzelte ezeket a megmozdulásokat várhatott volna novemberig, mert a devizahitelek forintosítása valódi okot is adhatott volna a demonstrálásra. Mázlija a kormánynak, hogy az eladósodott népek bajaira nem olyan érzékeny a norvégcivil társadalom, mint az internetadóra…

Kósa Lajos még erőteljes fejcsóválgatások közepedte cáfolta a HírTV október 25-ei Magyarország Élőben c. műsorban a piaci áron való átváltás rémhírét. Mint mondta:

  

„a piaci árfolyam a devizahiteleseket olyan mértékben hozná lehetetlen helyzetbe, hogy amit eddig adtunk segítséget, annak semmi értelme nem lenne, és nem is ez a szándék, nem is hallottam erről, tehát ez valószínűleg kacsa”

Hát igen… Tulajdonképpen a nagy elszámoltatás közepette sikerült a gonosz, pénzhalmon csücsülő banksárkány mind a 12 fejét úgy levágni, hogy nagyjából mind a 12 meg is maradjon.

Az elszámoltatásnak három fontos eleme az árfolyamrés, az egyoldalú szerződésmódosítás és az átváltás kérdése. Az első kettő tekintetében az emberek hamar rájöttek, hogy a bankok módszerei tökéletesen kimerítik a g*ciség fogalmát. A drága pénzen foglalkoztatott jogászoknak mégis hosszas időbe telt, hogy bebizonyítsák, hogy a g*ciség egyszersmind törvénytelen is. Más jogászok mindeközben ennek ellenkezőjét bizonygatták. A lényeg, hogy jó sok törlesztőrészlet befizetése után kimondta a Kúria, hogy a g*ciség törvénytelen, a bankoknak meg fizetniük kell. Hát ez az a kb. 900-1000 milliárd Forint, amit most a bankoknak vissza kell fizetni, és ez őket nagyon meg fogja viselni. Kiálthatnánk győzelmet, de hát valljuk be: a jogtalanul, pluszban beszedett sarcot ímmel-ámmal visszafizetni évek múltával nem nagy nehézség. Különösen, hogy azt azóta a bankok befektették, csinos hasznot hajtotta belőle. Meg hát volt azóta csúnya infláció is. Szóval akkor lenne itt igazság, ha kamatostul kellene visszafizetniük az 1000 milliárdot, hiszen azt az emberektől beszedett plusz pénzt maguk az emberek is befektethették volna.

Eddig tehát a banksárkány áll nyerésre.

Az elszámoltatás harmadik eleme a forintra történő átváltás kérdése volt, ahol minden adós a kormány korábbi határozottságára számított, amikor kedvezőbb árfolyamon, de egyszerre lehetett a tartozást kifizetni. Akik ez meg tudták lépni, jól jártak, de valljuk be, valószínűleg nem az ilyen tartalékokkal rendelkezőknek volt a legnagyobb szükségük a kedvezményre, hanem azoknak, akik mostanáig a forintosításra vártak. Csak hát hiába…

Arra persze lehet hivatkozni, hogy a Kúria határozata - amely szerint az árfolyamkockázatot a hitelfelvevőnek kell vállalnia - megkötötte a Kormány kezét. A Kúria persze csak azt nem vette figyelembe, hogy az olyan Simor András féle zseniális pénzügyi szakemberek az alapkamat végtelenbe emelésével simán romlásba tudják dönteni a fél országot. Valószínű azért nincs Simor András börtönben, amiért a Kúria is ilyen kitűnő döntéseket hoz. Az adósságrendezés kérdésre a Fidesz nyakába szakadt, de az ő tárgyalási pozícióikat saját korábbi különadóik gyengítik, különösen a bankadó…

A Kormány által kivetett bankadó a bankok extraprofitjának megsarcolásáról szól.

A bankok extraprofitja azonban éppen az igen aljas módon megkötött devizahitelekből, az árfolyammal történő játszadozásokból, szerződésmódosításokból származik. Az állam viszont ahelyett, hogy különböző szabályozásokkal az extraprofit termelődését megakadályozta volna, inkább elvett belőle valamennyit, és beépítette a költségvetésbe. Tulajdonképpen az extraprofit lefölözése egy adónemmé vált, amit az állam a bankokon keresztül szed be az állampolgároktól. Igazából ezért nem is áll érdekében a bankok ellen fellépni. Még nagyobb rés lenne a költségvetésben… Jelen szomorú helyzetben az adósok az igazságtalan törlesztőrészletek formájában finanszírozzák az állami kiadásokat, és befizetéseik már jó előre bele vannak kódolva a költségvetésbe…

Szóval, ha valakik tüntetni szeretnének ezügyben – bár valószínűleg sikertelenül – akkor vigyenek Kósa Lajosnak kacsát.

Tovább..

A bíróság vagy hülye, vagy megvették uzsorakamatra

Tisztelt bíróság, így kisbével. Először is szeretnék rávilágítani, hogy ön az ungárise szuverenitás része, akkor is, ha külön van választva a többi hatalmi ágtól. Erre az is rávilágít, hogy ön korábban a Magyar Köztársaság nevében, mostanában pedig Magyarország nevében ítélkezik. Nomármost, az ön ítélete, jogegységi határozata, büntető elvi döntése, egyebe azért van, mert ön Magyarország érdekeit képviseli. Az érdekek pedig olyan dolgok, hogy mivel Magyarország ugye emberek közösségéből, és nem jogalanyok összességéből áll, ezért az állampolgároknak vannak bizonyos igényei. 

Valóban, az érdekeket a magyar jogszabályokon keresztül kell képviselni, de ön annyira kisstílű és szűk látókörű, hogy - megkockáztatom - észre sem vette: a jogszabályokat többféleképpen is lehet értelmezni. A másik verzió, hogy megették önt, tisztelt bíróság, reggelire, vagy megvették uzsorakamatra. 

Másodszor. Önt, tisztelt bíróság, azért tartjuk, hogy ügyes bajos, peres dolgainkat kellő szakértelemmel, megfelelő idő alatt, jó színvonalon eldöntse. Ez azonban nincs így, magához képest még a magyar államigazgatás is egy fénysebességgel vágtató elszabadult csillagcirkáló. A jó színvonalat, a kellő szakértelmet pedig inkább hagyjuk, számos esetben tudott ön olyan döntéseket hozni, amitől nemcsak az átlagpolgár, de a szakma is megdöbbenve nézett egymásra. A büntetőseivel pedig tessék ne példálózni, ma Magyarország az az ország, ahol 50 millió felett csak a Tribucernét, meg a hülye Zuschlagot bírták elítélni, azt is csak nagy nehezen. 

Tisztelt bíróság, így kisbével, harmadszor. Rátérnék a devizahitelre, amiért e kis szösszenetet az ön orra alá dörgölöm. Az Ön feladata annyi lett volna, hogy a polgári jog több ezer éves alapszabályait figyelembe véve hozzon egy olyan döntést, hogy a devizahitelről kimondja, amit a Mari néni is lát, vagyis azt, hogy romlott áru. Nem kellett volna nagyon odadörgölni, ezt senki sem várta magától a fentiek fényében, de azért valami kurucos kardcsörtetés kitelhetett volna öntől. Az ön első állítása, hogy az árfolyamkockázat önmagában nem ütközik jogszabályba, a kedvencem. Még jó hogy nem, a fél világ üzleti szféráját letiltotta volna, gondolom. De azért leírták, bíróság úr, látom ön szeret írni. 

Ami viszont ezután jön, maga a tragikomédia. Az, kedves bíróság úr, negyedszer, hogy egyedül a devizaadós viseli az árfolyamváltozás hatásait, nem vicces. Ez ugyanis így nem egy kétoldalú (szinallagmatikus, bonae fidei, a gyengébb bíróbácsik kedvéért) egyenlő súlyú felek között kötött szerződés. Itt maga a kockázatmegosztás elvét ügyesen elfelejtette. Ugyanis eddig azt gondoltuk, hogy az árfolyamkockázat mindenkit sújt - egyébként a magyar államot is, ezért szoktunk félni attól, hogy jön a Soros Gyuri bácsi és bedönti a forintot – de most az ön döntése értelmében tévedtünk, van egy fennen lebegő entitás, a bank, aki nem visel ilyen kockázatot. Jogegyenlőség van, láthatóan. Tehát, ha én mondjuk, kötök egy szerződést a jövőre nézvést két kocsi fára, és forintban számolunk el, akkor engem sújt az árfolyamkockázat, a Gipszjakabot is, akivel a bizniszt kötöm, de ha teszem azt Gipsz úr helyett Bank úrral üzletelek, akkor őt nem. Értjük. 

Ötödször, elmegy maga melegebb éghajlatra, bíróság úr, amikor az Európai Bíróságra bízza, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás átláthatóságáról döntsön. Az említett szervben ugyanis csupa magyarul jól beszélő, magyar szuverenitást tiszteletben tartó ember ül, akik egyenként fogják nyilván végigolvasni a szerződéseket. Egyébként jobban meg lehet lassan bízni bennük, mint önben, az eddigiek fényében, de ne tessék rám haragudni, ha passzolgatja a felelősséget, ilyeneket fogok írni. Egyoldalú szerződésmódosítás? A szerződés alapfogalma ugye a felek egybehangzó akarata. Egybehangzik-e az egyoldalú módosítás a másik oldallal bíróság úr? 

Hatodszor, kimondta bíróság úr, hogy ezentúl minden bírónak a devizahiteles szerződése érvényessé nyilvánítására kell törekednie. Hát minden tiszteletem a magáé, de itt nem a szerződés érvényességéről van szó, merthogy a megkötött szerződés amúgy érvényes, arra nem kell törekedni, itt önnek döntenie kellett volna az előző kérdésekben, csak hát az nem gyütt össze, ezért megvariálta a sorrendet. Szóval tisztelt bíróság úr! Ismerve azt a tényt, hogy ön járt jogi egyetemre, az a gyanúm, hogy ön mégsem hülye, hanem szándékosság van az ön döntésében. Ezért önt, innentől, ne haragudjon meg, nem igazságszolgáltatásnak nevezem, hanem bíróságnak, így kisbével. A devizahiteleseket majd mentse meg az, aki tudja, a bankok pedig mostantól a jogegyenlőség felett állnak, igaz bíróságúr?

Tovább..