Kálmánolga nem érti...

Ezt én nem értem – sóhajtozza a minőségiújságírás Kálmánolgája az ATV-én, miközben a szocialista pártra 5-6 watergate-botrány méretű politikai meteorit zuhan rá éppen. Nem érti, hogyan védhette a szocialista irányítású titkosszolgálat – az azóta minimum kérdőjeles időzítéssel eltávozott - Welsz Tamást, miközben 2002 óta záporoznak rá a feljelentések, nem érti, hogyan vásárolhatott be az MSZP bissau-guineai útlevelekből és nem érti, hogy emiatt a titkosszolgálati sika. Kálmánolga semmit nem ért, csak kerekre nyitott szemekkel dünnyög, mert az MSZP az ő kis szívének csücske. Minőségiújságírás, haladó oldal, 2014.

Pedig nem nehéz megérteni, elég visszalépni a táblán az UD Zrt. szétbombázásának, a Földesi-Szabó-féle Egy-másért Alapítvány vagy a cigány-gyilkosságok idejére, amikor is a Laborc vezette nemzetbiztonság szocialista-biztonsággá változott. Legfőbb projektjei közé az oroszok MOL- bevásárlásának a fedezése és az ellenzéki frontpolitikusokra dolgozás tartozott, emellett, ha idejük engedte, a pártkassza szorgos feltöltői felett is őrködtek, nehogy véletlenül egy nem beavatott ügyész vagy egy munkáját még komolyan vevő rendőr vizsgálódni kezdjen.

Az UD Zrt. szétverésével indított MOL-felvásárlás különösen bájos a manapság divatos szovjetgyarmatosítós hiszti fényében. Az orosz gazdasági expanziót 2007-ben nem csupán széttárt karokkal figyelte a balliberális kormányzat, hanem konkrét lépésekkel segítette, akár a magyar érdekekkel szemben is. A Kék Áramlat konkurens Nabucco még létező terve és az ingadozó nyugati fogyasztást pufferelő magyar gáztározó kapacitások miatt a Gazpromnak vagy annak kevéssé átlátható kistesójának, a Szurgutnyeftyegaznak kötelező volt piacot foglalnia a térségben. Az UD Zrt.-nek, mint a MOL biztonsági cégének pedig pont az ilyen ellenséges felvásárlási kísérletek ellen kellett volna fellépnie. Nyilván menniük kellett…

Persze a Laborc-féle titkosszolgálat nem állt meg a magyar érdekek klasszikus elárulásánál, nekik hazai pályán is voltak feladataik, így a lehallgatott telefonbeszélgetések ügyes válogatásával háziasították az MDF-et, kinyírták a Gyuriferi iránt lángoló szerelmet nem érző vonalat a valahavolt konzervatív pártban. Two in one.

És ez csak egy ügy. A Portik-jegyzőkönyvekről itt a Téblogon is írtunk már. Csak címszavakban: a titkosszolgálat vezetője negédes csevegéseket folytatott Magyarország egyik legveszélyesebb bűnözőjével, hátha valamit ki tudnak találni az ellenzék ellenében. Mert Portikéknak is jobb a szoci kormányzat, elvégre hasonló a hasonlónak örül, meg a szociknak sem kell holmi demokratikus versennyel bíbelődniük, miközben annyi a lehetőség… Aztán jöttek is szépen az ügyek. Talán a legátlátszóbb produkció az egyik Portik-katona által Blikkbe tollba mondott történet volt, hogy ő látta Kósát a Nyugati Pályaudvar wécéjében szopatni. Hát igen, politikusok oda járnak… esetleg az újpesti égetőhöz éjszakai busszal…

És akkor Kálmánolga nem érti Simongabit…

Meg nem erősített sajtóértesülések szerint nem Sinomgabi volt az egyetlen élvonalbeli szoci politikus, aki közép-afrikai útlevéllel helyezett el ilyen-olyan pénzeket a Magnet Bankban. Kálmánolga nem is érti, hogyan lehettek ennyire hülyék, ennyire felelőtlenek, hisz sorra buknak le. Csak Kálmánolga arról feledkezik el, hogy Welsz Tamást és az egész szoci pénzfelhajtó-mosó brigádot hosszú éveken keresztül védelmezte a titkosszolgálati ernyő. Amiben Zuschlágjani is reménykedett, bár hiába. Ott elnéztek valamit.

Most lehet kapálózni, kormányváltó-demokráciahelyreállító programokat írni, de ilyen múlttal felesleges. Amelyik párt képes volt a titkosszolgálatot bevetni, hogy külső támogatást szerezzen az SZDSZ kiválása miatt parlamenti többségét veszített kormányzatnak, amelyik képes volt bűnözőkkel szövetkezni a politikai ellenfél lejáratására, attól alsó hangon is hiteltelen demokráciáról beszélni.

Ezt meg az Összefogás nem érti...

Tovább..

Simon, aki tolvajnak is hülye volt

Egyszer volt, hol nem volt, a Fekete tengeren túl, de Bécstől innen, volt egy kicsi ország. Nem volt túl nagy, de szegény volt. Furcsa történelme volt, de még furcsább népek lakták, olyan emberek, akiknek az elmúlt évszázad két legnagyobb kártevője volt a kedvenc politikusuk. Így nem csoda, hogy ennek az  országnak a lakói nem voltak éppen tájékozottak politikailag, ezért sok kétes figurát megszavaztak képviselőnek a bazi nagy parlamentjükbe. Ha pedig már beszavazták őket oda, onnantól nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy ki mennyit vesz ki az ország tarisznyájából. Bár bizonyítást soha nem nyert, azért még az ostobább polgárok is sejtették, hogy lop ott majd mindenki, de senki nem szólt semmit se. A politikusok valószínűleg gőzerővel nyúlták a sok dellát, a népek pedig azt sutyorogták egymás közt, hogy ők is csak lopnának a derék elöljáróik helyében. És a dolog működött. Mert ugye amíg nem nyer valami bizonyítást, addig nem létezik, mondták a hangadók és ezt is rendjén valónak találta mindenki. Történt egyszer, hogy az egyik politikai oldal túlzásba vitte a gigalopkodást, erre aztán még az ostoba népek is megmérgesedtek, oszt jól leszavazták őket. Örült is ennek a másik oldal, mert küzdelem nélkül övék lett a királyság meg a fele lánya és a sárkányt sem kellett riogatni. 

Közeledtek már a következő választások, amikor a korábban leszavazott oldal alelnökéről, nevezzük most Simon Gábornak, kiderült, hogy a szomszéd országocskában annyi pénze van a bankban, amennyit egy becsületes ember száz év alatt keres meg. Lett is nagy felfordulás. A másik politikai oldal persze örvendezett vala, mint Lázár, hogy Krisztus benézett a sírkamrájába. Az emberek csak röhögtek, hiszen nem történt más, mint amit mindig is sejtettek, de továbbra se szóltak semmit, csak hülye képeket gyártottak az internetre. Simon párttársai bamba képet vágtak és úgy beszéltek, mint ennek az országnak a legfurcsább és legérthetetlenebb figurája, egy Győzike nevű fél-analfabéta, akit szintén nem lehetett soha érteni, de legalább csúnya volt, mint az ördög öreganyja. De a mesénk legostobább szereplője mégiscsak ez a Simon volt. Ez a Simon nem dugdosta el a lopott pénzecskéjét, mint a többi rendes magyar politikus, offshore cégek számlájára a világ másik felén. Nem, ez a Simon a saját nevére betette a szomszéd ország bankjába. Persze semmilyen bevallásában nem szerepelt a temérdek pénz, még csak ki se mosta, mint a többi rendes ember. Amikor meg lebukott, akkor se mondott semmit. Csak pár nappal később afrikai  hamis útlevelet, a megtalált pénzhez kamu szerződéseket találtak ennek a buta Simonnak a cimbijénél, egy nemzetközileg körözött szélhámosnál, nevezzük most Welsz Tamásnak, aki ebben a furcsa  országban, pénz nélkül még légitársaságot is szerzett magának. Ez a Simon tehát annyira hülye volt, hogy nem dugta el a lopott pénzét, amikor lebukott, akkor egy szót sem szólt alelnökként a népeknek, majd egy szélhámoshoz fordult segítségért, aki persze feldobta, mint Kádár elvtárs Rajk elvtársat. Ez a hülye egy nagy párt vezető politikusa volt abban az országban, ahol a legegyszerűbb zsebtolvajnak több esze volt, mint ennek a Simonnak. 

Mert persze kis mesénk végén akár erkölcsi dolgokon is lehetne rágódni, de a kis és furcsa ország történelmének, pláne utolsó száz évének ismeretében ezt most másra hagynám. De kedves olvasó gyerekek, mielőtt nyugovóra tértek, tegyétek fel magatoknak őszintén a kérdést: HA EZ A HÜLYE EDDIG JUTOTT A RANGLÉTRÁN EBBEN AZ ORSZÁGBAN, AKKOR A PÁRTÁRSAINAK MENNYI ESZE LEHET? JA, ÉS ŐK VAJON HOVÁ TETTÉK A PÉNZT?

Tovább..

Viszlát Gábor!

Piréz azt mondja, miszerint azért az kurva vicces, hogy szegény szocik hetek óta kínlódnak a kampánnyal, keresik a csodaszert, erre a Fidesz megbuktat egy tolvajt, és megint ott tart a közbeszéd, hogy "ezek lopnak, ezeket ne!".

Ezzel kb. el is mondtunk mindent arról, hogy miért gáz az, ami a szocik háza táján megy, meg úgy egyáltalán az, hogy igazából a legnagyobb probléma a Toronyházban, mit is írhatnánk erről a szerencsétlen Simon Gáborról olyant, amit valamelyik balos lap nem írt volna meg róla. Mert a sztori lényege kb. az, hogy barátunk kb. zsebre vágott negyedmilliárd forintot, amit stílusosan osztrák bankszámlákon euróban és dollárban pihentetett. Nem lehet ma még tudni, hogy a pénz honnan származik, de azon csodálkoznánk leginkább, ha kiderülne, hogy 240 ezres fizetést tett félre, és valójában ő a Hegylakó, és 400 éves.

Mivel Simon Gábor sejthetően nem Connor McLeod, így 2008 és 2009-ben nyitott számláin valószínűleg nem a kockás szoknyák kereskedelméből keresett pénzek ráeső részét fialtatta. Munkaügyi államtitkár volt, 2002 óta meg főfejes szoci képviselő is. Gyuriferi kiválása után maradt Mesterházy mellett, és ami a legszebb, hogy a szoci Forrest Gump mellett simán képes volt elnökhelyettessé előlépni, amit valószínűleg annak a képességének köszönhette, hogy vagy le tudta törölni a nyálat Mesterházy kacsaszájáról, illetve képes volt akár egy kézzel is bekötni a cipőfűzőjét az Elnök Úrnak. Manapság sejthetően ennyi elég ahhoz, hogy valaki a baloldalon üstökösszerű karriert fusson be.

A vicces az egészben az, hogy a baloldali összefogás sajátos korlátai is előkerültek az éhségmenet élén masírozó titkos milliomos miatt, hisz az „együtt sírunk, együtt nevetünk” szabálya az „együtt indulunk, egyedül szívtok” szabállyá tűnik nemesedni. A gyurcsányizmustól alkesszé hasonlott Jávor Benedek újfent elemében nyilatkozhat, hogy hát Simon Gábornak mennie kell, mennyire ciki ő, mennyire gáz a 240 millió…. És amúgy tényleg, DE….

De…. Gyurcsány nem gáz? Gyurcsány hogy jöhetett egyáltalán, ha Simonnak mennie kell? A sztori emlékeztet Kiss Elemér (úristen, legalább fél órát kellett guglizni, hogy meglegyen a neve!!) történetére, aki igazából a Nagyfőnök D209-es botránya, meg az első, akkor még elbukott Gyurcsány puccs (Jézusom, ilyen is volt, elképesztő!) vezéráldozata volt. Hatalmas, megbocsáthatatlan bűne az volt, hogy ügyvédi irodája több állami megbízást is kapott. Elképesztő. Simon Gábornak meg ilyen pénzei vannak osztrák bankszámlán. Sejthető, ahhoz, hogy 10 év múlva cikket írhassunk a mellesleg minden idők legdicstelenebb, leggagyibb, legszarabb jelzőire simán esélyes 2014-es kampány eseményeiről, újabb fél óra lesz megguglizni ki a halál az a Simon akárki. Bevallom, nekem eddig, ha megkérdezték volna, ki is az MSZP elnökhelyettese, simán bebuktam volna a Bingóban, és amikor közlik, hogy Simon Gábor, lazán röhögök, hogy ezt amúgy se tudtam volna.

Simon Gábor tehát a maga kis összelopott 240 misijével a Nagy Baloldali Összeesküvésben nem nagyobb játékos, mint anno volt Kiss Elemér, aki valószínűleg boldogan éldegél azóta is a szintén nemkevés lével, amit a lemondását okozó állami megrendelésekből síbolt el. Simon Gábor is max. anyázik egyet, és elmegy kiheverni a fáradalmait Bermudán. A Simon-botrány tehát arra jó csupán, hogy Mesterházy pozícióit az újonnan összehozott Gyurcsány-koalíción belül tovább gyengítse, Feriét meg tovább erősítse. Attesz hátországa tovább gyengül, Gordon csupán csak annyit jelezhet, hogy neki ehhez nincs köze, ami szintén Atteszt gyengíti, hisz jelzi, miszerint összefogás nincs, csak papíron, és aki tulajdonképpen az egész ügyből nyer, a Fideszen kívül nem más, mint Feri, aki abban a pillanatban, ahogy betette a lábát ebbe a baloldali buliba, kisajátította a hangot és ő dídzsézik.

Nem kizárt, hogy nem annyira Simonné Exdrága a valódi szivárogtató, hanem a 2018-as miniszterelnökségre ácsingózó Gyurcsány Ferenc. Jobb lesz vigyázni!

Tovább..