Timcsi nem bír leállni az éhező gyerek versus stadion dumával. Bár felfigyeltünk rá legutóbb, és meg is írtuk, hogy „összehangolt stadiontámadásra készül a baloldal”, úgy tűnik többet akarnak markolni egyetlen célcsoportnál, egyetlen témánál. Timcsi a Pető Intézetes hoax-gyártások után sem vált, mert az „összehangolt kampányban” neki ez a feladat jutott. Közben a szobordöntögető Bajnai Gordon, a Viktornak üzengető Fodor Gabi, a nyugdíjasokat megszólító Schmuck Andor, és a kossuthlajoskodó Gyurcsány is adják keményen. A szerepek tehát le lettek osztva, és folyik a kampány, zajlik a show. A kövérlászlói értelemben vett zenekarban alakul az összellenzéki harmónia, vége van a szólózásnak.
Ha a baloldal kampányol, akkor harci
üzemmódban tolják. Olyankor legnagyobb hülyeségek is kritikátlanul mehetnek. Az
ilyen „barna bakancsok tiporják a
demokráciát” című értelmisiskedő hisztitől a „fideszmutyi, mutyimatyi mutyihímzés stadionmutyizás” kocsmai hőbörgéséig
széles a skála. Erre jön rá a tocsogó populizmus nyákos ragacsos rétege,
amikor az éhező gyerekek szájából veszik ki a stadionokat. Ebben a ritka alja
műfajban utazik most Timcsi, de hát tudja ő is, hogy el kell kezdeni valahol,
hogy az ember lányából egy szép napon igazi liberális hisztiértelmiségi
lehessen. Az egyértelmű, hogy Timi ezzel mit akar: karriert, amelynek most
toporog az első lépcsőfokán. A választási csalásos baromsággal az MSZP mögötti
sidekick párossá alakult exminiszterelnök-duó, a Gyurcsány-Bajnai páros egy
Szabó Timcsinél azért hálásabb szerepben védelmezhet már egy pici demokráciát.
Szanyi Kapitány, aki már a búcsúkoncert-sorozatát adja, hisz készül Brüsszelbe,
a cigifüstös bazmegelős bluest tolja. A Nemzetet, a Közös
Hazát, a Galaxist, az aranyos kutyakölyköket, a meg sem született gyermekeket már menthetetlenül Mesterházy Attila tündöklő géniusza
fogja megmenteni az orbánfasiszta ármánytól. Ott fénylik Attila, a baloldali
eszmeiség táplálékláncának csúcsán, az eljövendő diadal dicsfényétől övezve.
Minden „jobbos” fejében
megfordul: ki az a hülye, aki ezt folyton, újra és újra beveszi? Ki az, aki
ehhez asszisztál azzal, hogy folyton, újra és újra megszavazza a baloldalt,
amelyik sosincs rákényszerítve arra igazán, hogy ténylegesen megújuljon, elég
csak újrahangszerelni a régi nótát, kicserélni a háttérénekeseket, és feltenni
a régi lemezt, hogy működjön! Hogy létezhet, hogy Tímea 2013-ban valójában
bizakodóan léphet egy olyan karrier-útra, amit Lendvai Ildikók és Vadai Ágnesek
tapostak keményre? Ennek – a Boogiman
& Piréz Háttérelemző Intézet legújabb reprezentatív kutatására
alapozva - egy oka van: valójában nem léteznek baloldali szavazók, akiket meg
kell győzni. Nekik nincsenek választói tömegeik, akiket lelkesíteni,
mozgósítani kell egy-egy választás alkalmával. A mindenkori „baloldali szavazó”
nem olyan, mint a jobbos, aki ha Orbán Viktor beszédet mond, már ott is terem "egymilliomod" magával a Kossuth téren. A baloldaliak nem azok, akik
Békemenetekben képesek részt venni az év leglehetetlenebb napján. Ők nem
azok, akik megtöltik a rezsigyűléseket, és tűzön-vízen át kitartanak szeretett
miniszterelnökük mellett, sőt, a nappaliban kiakasztják a képét II. János Pál
pápa mellé. A potenciális baloldali szavazó a 4 év túlnyomó részében
láthatatlan, és egyáltalán nem szereti se Mesterházy-t, se Bajnait, és úgy általában
a „szocikat” se. Alapvetően kedves emberek ők, és abszolút nem azok a
szörnyetegek, akiket többnyire az ATV-n vagy a netes fórumokon, sőt akár a
Parlamentben látunk. Az az élcsapat csak. Az átlag, balosnak mondott szavazó az „én nem politizálok, mert ezek mind
egyformák, engem nem érdekel a politika, jól elvagyok nélkülük köszönöm”
hitvallását követő, a politikai elemzők számára „bizonytalan, pártot nem választó” szavazóként megjelölt szürke
zóna. Az ő megnyerésükre pedig tökéletes a
három balos politikai szerep, a populista, a hőbörgő, és a nyafogó. Hiába
taszító, nem hosszútávra kellenek. A „sok ember”, aki követi az eseményeket, aktívan
politizál és az aktuális rigmusokon kívül is van véleménye, az mind jobboldali.
Nem őket akarják a szocialisták és csatolt részeik megszólítani.
De mi a különbség a „csendes
bizonytalan” baloldali és a „hergelt biztos” élcsapat között? A hergelt
baloldali olyan, mint egy Zambó Jimmy rajongó. Az ilyen fanatikus, aki rááll
egy adott dologra, és nem bír leszakadni róla. Már-már mániákus. Mint mondjuk
a tuti stábjának nagy kedvence, Kálmán C. Sárgaszőr, a hisztiző liberális
értelmisi prototípusa. Aki legutóbb közölte, hogy a fészről törli az összes
olyan ismerősét is, aki ismeri L. Simán
Lászlót. Vagy ismer olyat, aki ismeri (igen, tényleg nevetséges). Bár a fene se
tudja, mi miatt rágott be ennyire egy háttérbe vonult fideszestől, de ez legyen
az ő problémája. Neki a „jobboldal” a Sátán maga, és csak az lehet szép és jó,
ami a vörös ötven árnyalatának egyike. A
hőbörgő baloldal képviselői gyártják a netes blogoknak a mémeket, és trollkodják
szét a tutifész posztjait, jelentgetik fel, meg végzik a hőbörgős munkát azzal,
hogy mindenhol elvetik a viszály csíráit. Hozzájuk csatlakoznak az Index és 444
gyakornok újságírótanoncai, meg a szabótimcsik, akiknek a kávéfőzés melletti
feladata a virtuális térben is tolni az éhezőgyerekes polpulista szart.
A „csendes bizonytalannak” ha azt
mondja az ember, „nézd ezt a barmot”,
hamar ő is arra a következtetésre jut, mint mi, csak épp egy a bibi: ő nem nézi
a barmot. Rá se tojik. Mi nézzük ezt a barmot, olvassuk, pörgünk rajta. Az
SZTK-ban csücsülő, trolin utazó „nép” bizony szarik rá is, meg a Magyar
Narancsra és a benne hisztiző ballibekre, ahogy a reziscsökkentésre, ’56-ra, a
nemzeti ethoszra, és ezekre a dolgokra is. A végül az egység útjára lépő baloldal azonban ennek a közönségnek húzza a nótát, aki ugye „felületes
szemlélő” ezért nem érti a számot, csak dúdolja, mert „sokat tolják a
rádióban”. Nem szereti az X faktort, de nézi, mert szombat este ez megy a
tévében. Ugyanígy nem szereti Mesterházyt, Bajnait, de rászavaz, mert most épp
ők mentik meg a demokráciát, és demokráciamentés négyévente a program.
Nem ismeri tehát az egész
sztorit, hogy mi történt itt Brüsszelben tavaly, azt meg pláne, hogy mi történt
80 éve Trianonban, meg 60 éve a pesti utcán, vagy 70 éve Auschwitzban. Már az
is túl sok, hogy mi volt a rezsivel négy évvel ezelőtt: „Még mindig rengeteg úgyis, azt akkor is volt valamennyi. Hát nem
mindegy, rablás az egész…”. Azt, hogy ki kivel van, melyik az épp aktuális kormány, amelyik éhezteti a gyereket, lopja a pénzt és csalja a választást el,
miközben visszahajt minket a középkorba, nem követi. Számára a Híradó az az
uncsi rész, amit elkapcsol az Eszmeralda után, mielőtt jönne az esti film. Az érthető panelekből épített baloldali
kampány le van egyszerűsítve oda, ahol vannak a jók (ellenzék) meg a rosszak
(kormány) és te megszavazod, ki maradjon a villában: a pocakos csúnya csávó,
aki a lánya menyasszonyi fátyla alá aszfaltozza a stadiont, vagy ez a kedves
megbántott srác, aki ugyan picit suta, de a szíve az aranyból van neki.
Ugyanabból élnek a baloldalon kb.
100 éve: fasisztaveszélyesek ezek = mi vagyunk a demokrácia, lám mennyien
éheznek EZEK miatt = mi vagyunk a fejlődés. Kálmán C. György , a régi kedvenc,
szereti megvetni ezeket a „csendes bizonytalanokat”. Ő, Szanyi
Kapitány és Timcsi eltérő szinteken, de ugyanúgy vannak: ha éppen az ő csapata
nyer, azt a „csendes többség bölcsességének” szereti betudni, ha veszít, akkor
elkezdi lebirkázni meg lefasisztacsürhézni ezt a társaságot. Olyankor ezek az
emberek izompólót viselnek és bunkók, tudatlanok, tanulatlanok, fasiszták,
kommunisták, ráadásul a körúton kívül laknak. Ha elvesztik a 2014-es választásokat, akkor - ne legyenek
illúziónik - a nemzetközi össztűzből nem
csak a kormányra fog fröccsenni a sár. Az értetlen és éretlen nép is megkapja a
maga büntetését. A most szeretett és hivatkozási alap„csendes bizonytalanból” egy pillanat alatt lesz
nácifasiszta seggfej.
