Walking Csirkefarhát

Ismét támad a szociális demagógia, az MSZP legmegbízhatóbb fegyvere. Eddig is felszínen tartották a témát, persze csak a szokásos hitelességi szinten (Simon "éhségmenet" Gábor és az ürgebőrbe varrt százmilliók, ugye.), de most kampányüzemmódban kezdték tolni. Maholnap már mindenki erről beszél: a maszop másfélszeresére emeli a minimálbért.

De nézzük is, mi ezzel a probléma. Illetve problémák, mert több is van.

Először is frissítsük fel emlékeinket minimálbér ügyben. Sajna rövid a memóriája az átlagos választónak ilyen téren, de nem a mienk! Rémlik mi történt, amikor az "első orbáni országrombolás" alatt 21500 Ft-ról első lépésben 40000-re, majd 50000-re emelték a minimálbért? Az akkori MSZP Nemzethalál I. és Nemzethalál II. eljöveteléről tájékoztatta az országot. Hogy ugyanis azt nem bírjuk ki, és majd az össze multi összecsomagolja a gyárat, és megy Romániába. Azt persze már akkor is tudtuk, hogy az ő ideális társadalmuk lakosságuk a minimálbér környékén tengődő multirabszolgák tömegeiből álló megvezethető/kézből jutalomfalatoztatható' cselédsereg, de ráadásul még baromira mellé is lőttek. Nem ment senki sehova.

Aztán emlékezzünk arra is, hogy az újkori történelmünk legócskább ígéretkampányában, 2002-ben mi történt. 19 ezres sárgacsekk a nyugdíjasoknak, plusz kéthavi nyugdíjjal, fűnek-fának 50%-os béremelés, stb. És az eredményre is emlékszünk. A Megyó féle 100+100 napos programban nem az az eredendő bőn, hogy megígérték (attól csak simán ocsmány lenne), hanem hogy meg is csinálták, mindezt fedezet nélkül. Aztán miután 8 év alatt GDP arányos államadósságban közel 25%-kal (55%-ról felment 80%-ra) sikerült megterhelni a mi jövőnket, utánuk az özönvíz alapon "elegánsan" megbuktak, és azóta még elegánsabban rácsodálkozgatnak, hogy miért is nem élünk Ausztria életszínvonalán.

A fene nagy minimálbér-emelés pártiság annak fényében különösen érdekes, hogy az MSZP kormányok tettei eddig ennek semmi jelét nem mutatták, mert az nem fért össze az ő olcsó munkaerőre alapozott bedolgozó-feldolgozóiparosított Magyarország-képükkel A rendszerváltás óta eddig két kormány alatt volt jelentős minimálbér-emelés, ez pedig a két Orbán kormány. A többiek maximum apró emeléseket, kiigazításokat hajtottak végre. (A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a legutóbbi komoly emelés a minimálbér adómentességének eltörlését szolgált ellensúlyozni.) Tehát ha más csinálja, rossz, ha meg ők tehetnék, nem teszik.

Most vessünk egy pillantást az aktuális ígéretekre. Az a terv, hogy annyira csökkentik a minimálbérre rakódó járulékterheket, hogy körülbelül másfélszeresére nő a nettó pénz, ami zsebben marad. Dejóóóóóó! Nézd, anyjuk! Mennyi csirkefarhát! Remek ötlet, csak a fránya hogyanra nem ártana kitérni, pláne mert az egykulcsos adó körüli óriási hisztériára még élénken emlékezhetünk.

A honnan-ra van is egy szerény tippünk. Összefüggésben lehet az állandó budapesti IMF iroda újranyitásával, mivel mögöttes számításokkal alapvető gondok akadnak. Ez mondjuk az országot elhagyó 4 fő/perc fényében nem meglepő.

Azt mondja ugyanis Mesterházy, hogy a fogyasztásnövekedés és az abból fakadó gazdaságélénkülés miatt ez csak 30 milliárd körüli átrendezést igényel a költségvetésben. Akkor most számoljunk: Atesz szerint a bruttó 300 ezer alatt keresőknél kéne hagyni évi 207.000 forintot. Ez alsó hangon a nagyjából 4 millió munkavállalóból 3,5 milliót érint. Ha a két számot összeszorozzuk, egy nagyjából 700 milliárdos kiesés keletkezik. Ez bizony 670 milliárdos különbség Atesz világa és a valóság között. Ha TV-s riporter lennék, most mindenesetre hihetetlenül rohadék kérdéseket tudnék feltenni neki.

Ja, lenne szolidaritási adó a gazdagoktól. Még beszednének némi pénzt a rohadékoktól. 13%-ot egész pontosan a bruttó 450 ezres jövedelem felett. Egyrészt tegye fel a kezét, aki ekkora jövedelemmel már gazdagnak érzi magát, pláne ha van pár gyerek, meg pár törlesztőrészlet, másrészt ez még mindig kevés.

És akkor most nézzük azt a mintát! A haladó ballibancs elitnek sok kedvelt szórakozása van. Az egyik, hogy szeretik más faszával verni a csalánt. Most épp egyrészt azokéval, akik kicsit jobban keresnek az átlagnál, másrészt pedig azokéval, akik 5-20 év múlva is itt élnek és adóznak majd.

A kikényszerített szolidaritás olyan mániája a progresszíveknek, amiről nem képesek leszokni.

Megkockáztatom, hogy a progresszív adózásnak csak azért a hívei, mert magukat progresszívnek mondják, és ami róluk van elnevezve, azt automatikusan jónak is gondolják. Akkor most tisztázzuk: NEM! Kedves szocik. Azt fogjátok már fel végre, hogy senki nem jár jól azzal senki, ha az összes lehetséges eszközzel minimálbéresek vagy a kiskeresetűek tömegeinek agyonszeretésére és újratermelésére állítjátok be az országot! Ez persze egy álom nektek, mert szeretitek a vasárnap reggeli húsklopfolás hangját áthallani a szomszéd panellakásból. Beállítani a prolilét minimumára a társadalmat lakosságot. Ehelyett inkább a minőségi melóhelyek megteremtése az, amivel pozitív irányba lehet mozdítani a jövedelmi viszonyokat. Ez persze nektek magas. Ti csak azt a választópolgárt tudjátok megszólítani, aki továbbra is az állam által ígért valamikre várást éli meg létcélként.

A másik kedvelt szórakozásuk, hogy nem csak turkálni szeretnek mások pénztárcájában, de imádják költeni is a pénzt. Ha hazai pálya tovább nem sarcolható, akkor jöhet a már fent említett IMF. Ne legyenek kétségeink, ha visszatérne a böszmekoalíció, ismét a tenyerén hordozna minket a nemzetközi pénzvilág és ismét maximumra járatnák ezeknek az idiótáknak a kihasználását. Imádnak ugyanis kölcsön adni olyan kormányoknak, akik cserében hajlandóak úgy eltékozolni a családi ezüstöt, hogy még ők fizetik a szállítási költséget is.

Na ezekről kéne végképp leszokni.

Tovább..

A baller "médiaelit" viszonya a matekhoz és az egykulcsos adóhoz

Ha van valami, amitől tényleg elkezd habzani egy európai értelemben vett jobber troll szája, hát az a progresszív adózás visszasírása a provinciális baller „médiaelit” részéről. Egy olyan tanulmányra hivatkozva, aminek az egyetlen erőssége, sőt, az egyetlen ok, amiért hivatkoznak rá, amiért idézik, hogy egy századvéges fószer követte el szabadidejében, két kormányzati megbízás lelkes teljesítése közben. Mert a tanulmány legfőbb és legmédiaképesebb megállapítása egy kurva nagy módszertani hibán alapul. Egy kvótázási tragédián. Hogy a konkrétot is megmondjam: sikerült olyan jövedelmi kategóriákat meghatároznia, ahol a leggazdagabbaknak nevezett kvintilis (két decilis) a magyar átlagfizetés alól indul egy kicsivel, a középérték pedig valahol egy középiskolás heti uzsonnapénze. Ilyen az, mikor jövedelmi kategóriák helyett a felnőtt lakosságot osztjuk 10 egyenlő részre. Vagyis azokat, akik méltóztattak kitölteni egy adóbevallást. Leírom még egyszer a 444-es Király Andris kedvéért, aki kicsit lassabban fogja fel a dolgokat: a tanulmány szerint az átlagos jövedelműek már  „leggazdagabbak”.

A tanulmányban az első négy decilis olyan bevallásokat tartalmaz, amelyek összege nem éri el a minimálbér összegét, ergo olyan munkavállalóktól származik, akiknek nincs rendszeresen végzett, bejelentett foglalkoztatásra irányuló jogviszonyuk. Módszertanilag érdekes, hogy milyen szakmai indok lehetett arra, hogy egy nyári munkában két hétig munkát végző fiatalt, egy megbízási szerződésre egy hónapot dolgozó nyugdíjast egy elemzésben szerepeltessük egy minimálbéren dolgozó munkavállalóval. Eme módszerrel ugyanis a minimálbéres munkavállaló már az átlagos jövedelműek, a garantált bérminimumos pedig egyenesen a felső-közép kategóriába kerül. Ami azért - valljuk be - meglehetősen leszűkíti a modell valós folyamatokra történő értelmezhetőségét. Ebből következik, hogy a leggazdagabb kategóriába kerüléshez már elegendő egy nettó 143 000 Ft-o fizetés, amivel csak annyi a probléma, hogy pontosan ez az összeg a 2013-as átlagbér. Magyarul az átlagosan kereső magyar az gazdag (sőt leggazdagabb). – foglalta össze módszertani észrevételeit blogunknak a téma elmélyült ismerője arra a kérdésre, hogy kik is az igazi nyertesei az adócsökkentésnek Magyarországon. Meglepő módon azok, akiknek bejelentett munkájuk van, nem minimálbéresek, azaz ténylegesen fizetnek adót. Mert náluk van mit náluk hagyni.

A Századvég nem azért határolódott el a munkatársától, mert likat fúrt a kormányzati kommunikáció hajócskájába, hanem mert hülyeségeket írt. Csak ő, és a matematikát, mint reakciós tudományt, valahol általános iskola 7. osztályának környékén már elutasító balliberális médiaelit volt képes csak megdöbbenni azon, hogy magasabb jövedelemnél magasabb az adó és abból magasabb a csökkenés. Fél almát és fél dinnyét mások ránézésre is képesek megkülönböztetni méret alapján, hiába fél mind a kettő. Az adócsökkentés ugyanis egy művelet.

Azt írják a tanulmány bevezetőjében, hogy az egykulcsos-többkulcsos vita tulajdonképpen értékválasztáson alapul és nem közgazdaságtani kérdés. Ez igaz. Valóban nincsenek olyan robusztus adataink, amelyek alátámasztanák, hogy az egykulcsos adó bepörgeti a gazdaságot. Ugyanakkor nem robusztus adataink vannak, melyek inkább erősítik ezt a vélekedést, mint cáfolják. Elég csak vetni egy pillantást térségünk országainak gazdasági mutatóira…

De ne söpörjük le annyival az értékválasztás kérdését sem, hogy abban nincsenek számok, ne is foglalkozzunk vele. Az, hogy végre van egy olyan kormányzati vezérfonal, ami nem a többletmunkát, a teljesítményt bünteti és nem a középosztályt markecolja tovább, a jövedelemadót nem valami homályos egyenlősítő program nevében veti ki, hanem szimplán a jövedelmekre, az konkrétan a társadalom munkavállaló, igavonó rétegének 20 éves vágya volt. Felesleges reflexből gazdagvállalkozózni, mert a gazdag vállalkozónak teljesen mindegy hány százalékos az SZJA, a szegénynek meg pláne. Egy vállalkozó előbb írná nullára az iparűzési adót, a nyereségadót és minimálisra az AFÁ-t, mint hogy hozzányúljon a jövedelemadóhoz. Ha nagyon jól megy idén, majd megoldjuk okosba – és kiírja házipénztárba vagy lefedezi fiktív számlával.

Az egykulcsos adó pont azoknak fontos, akiket a tanulmány, és rá hivatkozva a baller médiaelit a leggazdagabbaknak nevez. Tehát az átlagos vagy az átlagon felüli, adózott jövedelemmel rendelkezőknek. Itt érdemes megjegyezni, hogy ami nálunk átlagon felülinek számít, azt egy szerencsésebb fejlődésű országban még a szánalmasan kevés kategóriába sorolják. Ők azok, akik szívesen eladtak volna a Suzuki szalonban, decemberben még egy autót, de nem tették, mert akkor átkerültek volna a magasabb sávba azzal a plusz pár ezer forinttal és kevesebb marad pulykára karácsonykor. Ők azok, akik inkább kivették a szabadságot, mint túlóróráztak volna az államigazgatásban, mert akkor a mozgóbérrel a magasabb adókulcsba szekálja őket a pénzügyi idiotizmus. Ők a leggazdagabbak….

Persze értékválasztás. Az Együtt-PM és a szocialisták szerint ezt az évi félezer milliárdot sokkal jobb lenne beszedni és odaadni a bankoknak. A resztlit pedig kiszórni a legszegényebbeknek, hogy az ő pofájuk is be legyen fogva és nehogy elfeledkezzenek arról, hogy kizárólag kormányzati kegy létezik, teljesítmény és munka, legfőképpen akarás, az nem.

Tovább..