A tavasz 17 vihara

Holnap lesz a Szövetség Napja. Véssük jól agyunkba a dátumot. A nem pártzászlók alatt pártos szívvel tüncizők legújabb részvételi diadala. Összetolják végre a kerek asztalokat, megújítják a demokráciaesküt, és bárki fölmehet a színpadra, ha van rajta sarlókalapácsos póló. Fock Jenő Mátyás poéta és kosárfonó például imígyen buzdítja a résztvevőket a facebookon:

Szociáldemokraták! Emlékezzetek,
a harcos ősökre!
A Népszavára! Kalapácsos Emberre!
Sztrájkokra, véres tüntetésekre,
most mik vagytok?!
Hol vagytok?!

[…]

Szocialisták! Kommunisták!
Marxisták!
Szociáldemokraták! És
Szakszervezetek!
5 millió ember,
csak kegyetlen napokat él meg, hol
a rég látott boldogság?!
Annál a 100 ezernél, aki nem törődik a 3 millió kínhalált váróval!

Ez nem Európa, hanem
maga a Náci Pokol, hol emberek 
elevenen foszlanak emlékké!

Összefogás kéne, a felszín alatt 
minden döglött! 
Mozgalom kéne, nem a tervek bukásán keseregni, 
akarni kell, életet adni a holnapnak!

Összefogás kéne! Demokraták!
Nem éhes gyermekek szenvedése,
nem éhbér, nem éhezés, éhenhalás!
Mozgalom kéne, az emberi életért!
VÁR TITEKET, A KOSSUTH TÉR!

Megvan a teljes forgatókönyv is, hogy az összefogás demokrata dzsedájai és ikszving pilótakekszei hogyan is állítják vissza a régi köztársaságot. Március 15-e az Ultimátum Napja, amikor is a megjelent 100.000 demokrata Alkotmányozó Nemzetgyűléssé is alakul egyben. Azonnal visszaállítja a Fidesz előtti, toldozott-foldozott szocialista alkotmányt, a Fidesz előtti választási jogszabályokat (hiszen, mint tudjuk, csak ezért veszthettek ők a választásokon, többek közt az uniós és a 2010-esen is), feloszlatják az Országgyűlést, majd 10 fős átmeneti kormányt bíznak meg azzal, hogy navigálja el az országot a szeptember 15-ei új választásokhoz. Na, hát így lesz.

Aki bővebb információkra kíváncsi, keresse fel valamelyik csoportot: az Ország Gyűlése mozgalmat, vagy a Tavaszi Vihart, vagy az Orbán Takarodj!-ot, ebből van legalább 10 különböző.

Lassan fél éve hallgatjuk, ahogy ez a mindenféle ember mindenfélét összelázad Budapesten. Nem a demokratikus jogokkal van itt probléma, hiszen az megy utcára, aki csak akar. Melegek, dékások, békemenetesek, bárki. Ez az állandóan fenntartott feszültség az, ez a szűnni nem akaró gyomorgörcsös állapot, amiből lassan elég. Napi szinten van az arcokba tolva, hogy haldoklik az ország. A kérdés már csak az, hogy van-e ereje a közel sem egységes tüncizőknek vérgre meghekkelni egy demokratikusan választott kormányt. 

Vagy marad a feszkó a levegőben, amiről majd lehet árulkodni Brüsszelben. Meg a Goodfriendnek.

Érdekes azonban az a kérdés is, hogy vajon a Fidesz kedvéért mennyi ember menne utcára március idusán, ellensúlyozandó a libnyaf nyomulást. Nagyjából csak azért, mert utálják az erőszakoskodó kommunistákat, és az ultraradikális liberálisokat, akikből ha akad 5000 Pesten, az már tömegnek tűnik, meg népakaratnak. Az fel sem tűnik, hogy évek óta tartjuk az államháztartási hiánycélt, ha hihetetlen bénán is, de kezelve lettek a devizahitelek (igen, későn, meg az állam is húzott rajtuk bőven, de még így is…). Épült egy rakás vasútvonal, villamosvonal, új buszok, ipartelep, felújított közintézmények. A Kossuth tér konkrétan a hepciáskodó gyurcsányistáknak lett felújítva, hiszen már Kossuth-térinek hívják magukat, holott a Gyurcsányi Kossuth tér kordonos volt, és nem lehetett békésen odaugrabugrálni a Parlament lépcsőjéhez vadiúj díszburkolaton.

Csak a komcsilibcsiknek nem feltűnő, milyen igazi demokráciában élni.

Tovább..

2011-ben változott meg Putyin?

„Bizony így volt. Putyinával, aki akkor még a felesége volt, külön is találkoztam. Zárkózott asszony, de jóban voltunk. Az orosz nyelvet népszerűsítő alapítványi munkájában is részt vettem. De visszatérve Putyinra, vannak nagy csalódások, és Putyin egy ilyen nagy csalódás nekem. Egy rendkívül karizmatikus és intelligens ember. Az a típus, aki ha belép a szobába, azt rögtön észre lehet venni. De a 2011 előtti és a 2011 utáni Putyin teljesen más. Nagyjából olyan, mintha az 1994 előtti és utáni Orbán Viktort hasonlítanánk össze.

Az a Putyin, akit mi megismertünk, és akivel izgalmas beszélgetéseket lehetett folytatni, az rendszeresen találkozott a NATO vezetőivel, a nagy orosz medvét lassan és óvatosan próbálta tolni a modern világba. A 2011-es parlamenti és a 2012-es elnökválasztás, amiket nagy valószínűséggel elbukott volna, ha tiszta, demokratikus szabályok szerint játszódik, gyökeresen megváltoztatta ezt az embert. Szembemegy mindennel, amit előtte képviselt. Az óvatos demokratizáló vezetőből az önkény embere lett. A nyugatos Putyinból keleties despotává vált. Ezzel a Putyinnal már nem szívesen találkoznék. Akkor nem éreztük, hogy politikai kompromisszumot kellene kötni, mert egy asztalnál ülünk.”

Dobrev Klára; Origo 2015. 01.21.

Putyin (mint az akár a Vörös Cárok címmel, Gorbacsov, Jelcin és Putyin „munkásságát” feldolgozó dokumentumfilmben is látható, hogy mit örökölt Jelcintől) 2000-től következő években Oroszország belső stabilitásával, illetve annak megteremtésével volt elfoglalva. A gazdasági, társadalmi és hatalmi káoszból kellett rendet vágnia (nem tennie, hanem vágnia!!!). Hogy értsük a feladat nagyságát, a teljes ex-szovjetunió egy hatalmas roncstelep volt, egy anarchosztalkeriánus oligarchikus köztársaság, ahol az összes funkci a maradék szétlopásával volt elfoglalva.

Hatalmas munka volt, hatalmas és mindenkinek fájó leszámolásokkal. Ám azok Oroszországon belül fájtak. Csak egy rövid felsorolás, hogy kikkel, milyen feladatokkal állt szemben Putyin a színre lépésekor: csecsen háborúk, az oligarchákkal való leszámolások, a moszkvai tízemeletes lakóépület robbantások (amelyek mögött valószínűleg maga az orosz állam állt, belső hatalmi harcokat próbáltak így megoldani - sok azóta kioknyomozott dokumentum szerint), maffia, az oligarchák külföldre menekülése vagy éppen "száműzése" (lásd Abramovics, aki Londonba ment, és a Putyin mellé felsorakozó névrokon repülős Abramovics-ikrek, akik a Malévvel lettek ismertek, de Putyinnál 2007-ben mégis kegyvesztettek lettek, vagy lásd Hodorkovszkij-t aki pedig felvette a harcot Putyinnal)

Beállsz a sorba és talán maradhatsz, vagy megszöksz, vagy elkaszállak. Ez a három opció volt, amikor Putyin hatalomra kerülése után. Ezek persze messze nem merítették ki a dobrevklárai éretlemben vett keleti despota definícióját.

Ahhoz persze, hogy mindezt békében tudja otthon folytatni Putyin, a külvilág felé a legkevésbé érdes, mézes-mázos arcát kellett mutatnia. Putyin utazott és tanult, kapcsolatokat épített és figyelt, barátkozott. A megtépázott orosz medve nem is tudott volna a szétlopott, forráshiányos hadseregével és semmivé foszlott diplomáciai tekintélyével kakaskodni a nagyvilágban. A folyamat 2008 augusztusára futott ki:  a Grúzia által is belső ügynek tekintett megszállás orosz olvasatban a poszt-szovjet térségen belül van, tehát belpolitika. De a világ se nagyon kapkodott az ENSZ elé vinni a grúz kérdést. Itt halkan megjegyeznénk, hogy Ukrajna is a poszt-szovjet térség része, ahogy a grúz-orosz háborút, úgy a szomszédunkban zajló ukrán-orosz és oroszanyanyelvű ukránok háborúját is nyugodtan tekinthetné a fejlettnyugat poszt-szovjet, belső problémának, csak éppen a világ és legfőképpen az Egyesült Államok azóta átértékelte saját szerepét és céljait a térséggel kapcsolatban.

A világ remek piacot látott Oroszországban (igaza is lett), hagyta felzárkózni. És az amcsik lepődtek meg a legjobban, amikor két éve éppen Oroszország tudott visszautasíthatatlan ajánlattal előállni a szíriai vegyifegyver-lefegyverzés kapcsán, ezzel fájó sebet ejtve a pénzből háborút/háborúból pénzt elvet követő USA-n.

Dobrev Klára Putyinnak azt az arcát látta, amit nagyvilágnak akkor mutatni akart. De Putyin akkor sem volt más, mint ma, csak despotikus-keleties viselkedése a határon belülre irányult. A belső rend 10 évig tartó, rekordidejű helyreállítása után pedig Putyin a világban betöltött szerepét is vissza akarta kapni, hát most kilépett a világpolitika színpadára is a naivok, az ostobák és a bolgár titkosszolgálati gyermekek hatalmas meglepetésére.

Dobrevklárák valóban naivok vagy csak - mentve a menthetőt és a Putyin-ellenes hisztériára való ráfeszülésnek megfelelve - be akarják vezetni azt a narratívát, miszerint Oroszország 2011 előtt egy aranyos kis barna maci volt, aztán valami történt vele?

Egyik olvasatból se jönnek ki jól...

A poszt elkészültéhez az irányoroszország.hu szakértője és szerzője nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.

Tovább..

Mit adtak nekik a kijeviek? Sorozást!

Mintegy háromezer 20 és 60 év közötti katonaviselt vagy katonai szakképesítéssel rendelkező hadköteles személyt hívnak be az ukrán hadseregbe Kárpátaljáról a részleges mozgósítás 2015. január 20-án kezdődő negyedik szakaszában – közölte szerdai ungvári sajtótájékoztatóján Ivan Vaszilcjun ezredes, a Kárpátalja megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnoka az MTI szerint.

Nos, érthető, hogy Ukrajna harcol területi integritásáért, s hogy ilyenkor az állampolgárok bizony behívhatóak. A kelet-ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy Ukrajna mint fiatal állam elég törékeny dolog, nincs igazán megszilárdult, hagyományos területe. Keleten a szakadárok szakadnának, sok az orosz, van némi lengyel, a nyugati területeket a lengyelektől és tőlünk csípték le.

Az ész nélkül való sorozás azonban nem biztos, hogy nyerő. Komolyan gondolják az ukrán hatóságok, hogy egy kárpátaljai magyar vagy ruszin tiszta szívből fog küzdeni Donyeckért, miközben nem biztos, hogy egyáltalán hazájának érzi az országot? A kelet-ukrajnaiakat segélykonvojokkal támogatják az oroszok, erre az ukránok odavisznek olyan katonákat, akikre igazából nem számíthatnak?

Elhisszük, hogy ez Kijevnek nem tetszik, de míg sok mindent megtehetne a kisebbségek asszimilációmentes integrálásáért, inkább sokféle módon bünteti őket, ha neki nem tetsző módon viselkednek. Hogy ki mit gondol és miért lelkesedik, miért nem, na hát azt nehéz lenne bárhogy is szabályozni. Nehezen képzeljük is magunk elé a Toronyházban, habár vannak vizualizációs eszközeink, amint a kárpátaljai magyar katonák vállt vállhoz vetve küzdenek Kelet-Ukrajnáért az önként katonának jelentkező nackó, szvobodás meg banderista tagokkal.

Nektek is nehezen megy? Na, egy odacsapott terület lakosai, amit ráadásul csak Kárpátokon túli izének neveznek arrafelé, azaz le se szarják igazából, az már nyugat, a hegyeken túl, ki mászik el odáig, miért másszanak át a hegyeken és masírozzanak el az ország másik végébe, amikor ők inkább Budapest felé szeretik venni az irányt?

Mit adtak nekik a kijeviek? Semmit, pontosabban azt, amit az oroszoknak, habár nem nekik szánták, de ez volt a mellékhatás. Szóval a magyarok, akik már azt se kapták az ukránoktól, amit az oroszoktól, most küzdjenek az oroszok ellen. Miközben épp a kettős állampolgárság szigorúbb ellenőrzésével és hasonlókkal fenyegetőznek az ország vezetői. Igazán bravúros politika.

Valahogy Kijev nem ismeri el még magának sem, hogy Kárpátalja körülbelül úgy került hozzájuk, ahogy imádott Krímjük az oroszokhoz, meg ahogy Donyeck fog átigazolni Moszkva fennhatósága alá. Erőszakkal, a nemzetközi joggal ellentétesen.

Így párolgott el minden szolidaritásunk, amit éreztünk irántuk a szovjet barnamedve nyomulása miatt…

Tovább..

Biszku taktikája: ez egy koncepciós per

A '89-es rendszerváltásunknak rengeteg hibája volt és hát eléggé félre is sikerült. Ez a hajó sajnos már elúszott, de van néhány dolog, amin utólag még igazíthatunk egy kicsit. Apróbb, szimbolikus dolgokon, de mi, magyarik, többnyire nagyra értékeljük a szimbolikus dolgokat. Ilyen szimbolikus dolog lehetne, ha Biszku Bélát végre rendesen elmeszelné a magyar bíróság és a fogkeféjével szépen bevonulna letölteni, ami hátravan még neki.

Igen faszipántos lett volna, ha az első szabadon választott parlament egyik első dolgaként egy tökös lusztrációs törvény meghozatalával foglalkozik, hogy az előző rendszer fenntartói és haszonélvezői nemhogy a politikába ne tudjanak beleszólni a következő évtizedekben, de még kilépni se tudjanak az éjjeli őr - bkv ellenőr - vízóra leolvasó munkaerőpaci háromszögéből. De ismétlem, ez a hajó már elment. Amire még van lehetőségünk, és ez igen szimbolikus(!), hogy pár olyan vén trottyost, akiknek a kezéhez konkrétan vér tapad, megérdemelt helyére tegyünk.

Nem tudom, hogy a kedves olvasók hogy vannak vele, de engem az első fokú ítélet igencsak felbaszott. Öt és fél év háborús bűntettekért, életfogytiglan helyett? A kimenete kb. ugyanaz a kettőnek, mert minden valószínűség szerint ez a komcsi, legalábbis a büntetése vége környékén, 96-97 évesen amúgy is végleg szögre akasztaná a pufajkát, de ilyen súlyú dolgoknál nem érdemes matematikai, demográfiai és egyéb valószínűségekre alapozni. És nem csak amiatt, mert mi van, ha mégis túléli.

Azért, mert egy háborús bűnösnek rács mögött a helye. Nem véletlenül nem évül el az.

A kriminológia három funkciót tulajdonít az egyes bűncselekmények esetében kiszabott és kiszabható büntetéseknek, illetve az azok letöltéséhez. Ezek a büntetés, az elrettentés és a liberális találmány, a visszaintegrálás a társadalomba. Emiatt lehet tanulni a börikben. Írni, olvasni, érettségizni, szakmát szerezni, kikeresztelkedni. A gond akkor van, amikor azt hisszük, hogy a harmadik funkciónak felül kell írnia az első kettőt. Hogy nem kiegészíteni kell az első kettőt, hanem átvenni azok funkcióját. Súlyos hiba azt gondolni, hogy minden esetben ott kell legyen a harmadik pillér, és hogy nincs olyan súlyú bűncselekmény, ahol egyszerűen ki kell zárni ezt, és csak a büntetés és az elrettentés számít. Ide jutunk az erkölcsi relativizmussal, és ezért baromi kényelmes és jó dolog konzervatívnak lenni. Mi ki merjük jelenteni, hogy vannak bűnök, amelyeknek büntetést kell maguk után vonniuk. "Egyrészt-másrészt"-től, sanyarú gyermekkortól, "a társadalom hibája" kezdetű libsi bullshittől és a "társadalmi környezet kényszerítő erejétől" függetlenül.

A háborús bűn az egyik ilyen.

Ma pedig el kellett volna kezdődnie a másodfoknak, de sajnos nem így történt. A tárgyalást elnapolták, Biszku ügyvédje szerint a másodfokon eljáró bírói tanács elfogult. Mert a vezető bíró, Ruzsás Sándor nem sima bíró, hanem hadbíró. Szerinte Ruzsás nem független a végrehajtói hatalomtól. Ez ugye úgy, ahogy van, faszság. Egy hadbírót pont ugyanannyira utasítgathat munkájával kapcsolatban a hadügyminiszter vagy Lézerjani, mint egy sima bírót az igazságügyi miniszter. Semennyire.

Amúgy meg két megjegyzés: Egyrészt érdekelne, hogy háborús bűnök esetén mégis milyen bírónak kéne ott lennie a tanácsban, ha nem hadbírónak? Egy családjogi bíró megfelel, vagy egyből utaljuk az eljárást a cégbírósághoz? Másrészt pedig, ha jól értem, ez a retkes komcsi képes volt felállni, és azt mondani, hogy ez egy koncepciós per ellene. Na ez a prémium pofátlanság. Az a féreg, aki az egyik fő irányítója és megrendelője volt az '56 utáni megtorló koncepciós pereknek, feláll, és azt mondja, hogy joga van a tisztességes eljáráshoz.

Irónia ez a javából.

Egyértelmű mi a védelem taktikája. addig húzni az időt, hogy még szabadlábon dobja fel a talpát Biszku. Szurkoljunk, hogy ez ne jöjjön össze!

Tovább..

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Nem kellett sokat várni, hogy megérkezzen a perifériára is a nyugati/európai értelemben vett balos hülyeség. Tulajdonképpen semeddig se kellett várni: még a vére sem hűlt ki az áldozatoknak, amikor a liberálisok legfontosabb feladatuknak érezték, hogy óvjanak mindenkit az iszlamofóbiától, rasszizmustól, meg a tolerancia és befogadás elvetésétől. A szerző, Papp Réka Kinga mentségére szóljon, hogy a szélsőbaloldali narratíva (divatos kifejezés, a demokratikus diskurzusban való részvétel iránt érdeklődő olvasók azonnal sajátítsák el!) kialakításában, ápolgatásában-pátyolgatásában nem kezdő. Csemegézzünk kedvünkre, mindjárt itt van egy óda Ulrike Meinhofhoz. Ami azért is pikáns, mert a párizsi merénylők, ha kicsit korábban, kicsit odébb születnek, bizonyosan lelkes hívei, támogatói, esetleg tagjai lehettek volna a RAF-nak; amint kicseréljük a buta komonista hívószavakat Allah-ra, már kész is az iszlamista koktél.

A cikk kitűnően követi a balos logika egypontnullát. Minden, az európai/nyugati civilizációval szembeforduló düh és adott esetben erőszak, még ha nem is támogatandó, megérthető, hiszen a nyugati civilizáció mást se tesz, csak elnyom meg kizsákmányol. Kibombázza a békés iszlamistákat otthonaikból (előtte persze felfegyverzi őket), majd azok idemenekülnek, és itt is bántja őket, amitől ezek az emberek nagyon frusztráltak lesznek. Ez a frusztráltság némelyeknél okoz némi mészárlást vasúton, metrón utazók, esetleg zsidó kisgyerekek körében, de hát jó ha tudjuk, hogy volt gyarmatosítás, így hát magunkra vessünk. Szükségünk van e frusztráltság kellő megértésére, hiszen semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik (kivéve a keresztes háborúkat és az inkvizíciót, pikk-pakk, azok kurvára egyértelmű esetek – ott is mentek a nyugatiak – keresztények – és agyba-főbe mészároltak mindenkit, mert épp olyanjuk volt; az iszlamisták allahuakbározása kamuideológia, nem vallás, a kereszténység viszont elnyomó). Akadémiai posztmarxizmus trimondializmussal ötvözve, a nagyi régi és jól bevált receptje szerint. A nyugati civilizáció-gyalázásból már csak egy kis ízes gázázás-izraelezés hiányzik, azzal volna teljes.

Más kérdés persze, hogy amit a trimondialista akadémiai kultúrmarxisták számon kérnek a nyugatiakon a volt gyarmati népekkel szemben, azok gyűjteménye ugyancsak roppantmód etnocentrikus, mert a nyugati politikai etika gondolatvilágából származik. A kolonializmust és az európai/nyugati ember hódításait minden rossz eredőjeként ábrázoló balos aktivista gondolkodás ezzel az alapvető ellentmondással küszködik születése óta: ezeket az eszméket a gonosz gyarmatosító, elnyomó, kizsákmányoló nyugatiak-európaiak vitték el a világ kevésbé szerencsés szegleteibe a tiszta ivóvízzel együtt. Vagyis a gyarmati népek szemszögéből – a gyarmatosítás hiányában – semmiféle alapja nem lenne az univerzális emberi jogi kívánalmaknak, melyek önmagukban is a nyugati-európai, elnyomó világ termékei. Az emberiség történetéből meg óvodásat kell játszani a balosok előtt, úgy tűnik, amikor az államok/civilizációk alapítására terelődik a szó. Könnyű számon kérni a több évszázados csiszolódás eredményei között – jön gáz, víz, villany, wifi – hogy miért nem diszkurzív-demokratikusan alapítottak államokat, civilizációkat. Meg lehet nézni a bezzegországok történelmét (vagy akár a sajátunkét is), miként jöttek létre – az angol, a francia, az amerikai nemzetek, országok, civilizációk ugyanúgy erőszak, küzdelmek, szenvedés stb. révén jöttek létre, mint bármely másik. Akinek nem tetszik, lehet menni valamelyik pacifista törzshöz bogyókat szedegetni (csak össze ne tévesszék véletlenül egy másik törzzsel, amelyik meg minden este embert áldoz).

Réka szerint az európaiak önzőek, barbárok, kegyetlenek. Ez az alfa, ebből magyarázható a másnépek szenvedése. Mi meg baljós árnyakkal fenyegetőző szélsőségesek vagyunk, amikor azzal jövünk, hogy ha az önző, barbár, kegyetlen Európa utat enged az elnyomott, jóllehet néha radikális, ám mégiscsak érthető okokból dühös népeknek, akkor Réka baszhatja a szelektívbe a bikinijét – és mi vagyunk annyira önzőek és barbárok, hogy ilyesmire sosem kényszerítenénk!

Tovább..

Schiffer András a tűzzel játszott…

Majdnem baj lett belőle! Schifferbani délelőtt elment kávézni Goodfriendhez a nagykövetségre, tudakozódni kitiltásügyileg, de nem készítették föl arra, hogy nem a magyari Parlamentben fog véleménykifejteni… Aztán mondott egy olyat, hogyha Goodfriend kicsit is értené a diplomácia kifinomult nyelvét, kifelemenet a megbízott ügyvivő egy „+1 fő” megjegyzést biggyesztett volna a titkos kitiltós mappájára!

Ezt ezegyszer megúszta a teljes LMP, az egyszemélyes Schifferpárt!

Ma a héten másodszor izgultak hiába a médiamunkások a hidegben, most éppen az Amerikai Nagykövetség előtt, hátha kitálal végre a Goodfriend! De hát nem mondott semmit! Folytatódik tovább a lebegtetés, és az a meg nem nevezett, tényekkel alá nem támasztott ideges állapot, hogy korrupció van, benne a falakban, meg a levegőben, a virágok pollenjében, sőt még az instant levespor is tartalmaz olyat nyomokban. Ezt a gyanús semmit kétségkívül jól lovagolja meg az LMP is, aki azt sejtette a megbeszélésnek nevezett nembeszélés utáni sajtótájékoztatón, hogy nincsenek olyanfajta törvények, amik ezt a fajta korrupciót meggátolnák. Tehát azért nem lehet lépni az ügyben. Persze Bandiék is tehetnének akkor ilyesfajta javaslatot, hogy adjanak a Horváth András alá egy zöld lovat, meg regimentet, aztán indítson támadást a korrupció ellen, de hát az LMP okosan azt mondja, hogy ha kormányon lesznek, majd akkor…

A sajtótájékoztatón azonban kiderült az is, hogy Schifferbandi nem bírta visszafogni magát, és jól odamondott Ámerikának is, de úgy, hogy Széll Bernadettnek torkán  akadt a kockacukor ekkora merészségtől:

„A társelnökök azt is jelezték az amerikai ügyvivőnek, hogy az LMP szerint Magyarország és az egész bolygó érdekeivel ellentétes az Egyesült Államok és Európa közötti tervezett szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet ezért nem is támogatnak.”

A sorok közt olvasni tudó ember azonnal fölfejti az ok-okozati láncolatot, azaz, hogy nem Európával van itt a baj, hanem az amerikai szándékokkal, amelyeket egyre csak erőltet. Tehát alapvetően nem egy szabadkereskedelmi egyezmény bolygóellenes, hanem Amerika bolygóellenes. És ezt természetesen nem is vitatjuk. Schifferbandi szavait egyszerűbben úgy lehetne kifejteni, hogy „Mr. Goodfriend! Azon kívül, hogy politikai szempontból baromira jól jön nekünk az Ön gyanúsítgatása, mégis meg kell jegyeznünk, hogy az Önök országa vállalhatatlan, világméretű veszélyforrás, ahonnan rontópálok rajzanak tönkretenni a bolygót globalizáció, meg szabadkereskedelem címén. Érti Ándré? Bolygóméretű károk okozói Önök, és ezt nem támogatjuk!”

Schifferbandi a mai napon sokak véleményét tolmácsolta az ügyvivőnek, és köszönet érte. Sajnos az üzenet nem jutott el a címzetthez, hiszen Bandi még nincs kitiltva Amerikából, de ez nem rajta múlott. Amerikának úgy tűnik csak hangja van, füle nincs… 

Tovább..

A HVG-től Kim Jong Un-ig

Túl vagyunk a szokásos karácsonyi elcsendesedésen. Mostanra már nem vagyunk kiütve, miután zachergábori szintű ópiátot voltunk képesek elfogyasztani mákosbejgli formájában. Voltunk éjféli misén, ami elég vicces volt, mert mindig az. Szóval teljesen old school, polgári értelemben vett karácsonyunk volt, és ha nem lennének kedvenc ellenségeink, akiket ugye mégis szeretni kellett, teljesen eltélapósodtunk volna már a gyerekekkel végignézett kötelező karácsonyi filmmarathontól.

Hál Istennek azonban  mindig van valami, amin kicsit hőbörögni lehet, de valahogy karácsony szelleme minket is belassított, és igazából sajnálattal és egyfajta szánalommal nézzük azt, hogy szeretett liberálisaink számára ez az ünnep mennyire nem jelent semmit. Hogy még a „legyünk túl rajta” típusú nyafogásnál is szánalmasabb, amikor mondjuk a HVG annyira rá van gyógyulva a politikára, hogy képes blaszfémiára is, hogy jól elcsessze mások, főleg ugye a „target zone” közepén található keresztények békés karácsonyát.

Ennél talán egy fokkal szánalmasabb a mi goodfriendes-demokratikus példaértékű Amerikánk, ahol az idei ünnep arról szólt, hogy Karácsony szent estéjén letolja-e a TeCső két idióta komikus trágár füves vígjátékát, az Interview-t két nárcisztikus és züllött füves tévéproducerről, akik elmennek Észak Koreába, hogy kinyírják a Vezért. Már a trailer olyan, hogy eleve elgondolkodunk, milyen erkölcsi és egyéb megfontolások vezethetik Hollywood fejeseit, hogy december 24-én a legnagyobb bemutató egy ocsmány pisi-kaki-betépés paradigmában mozgó ún. „akcióvígjáték” legyen a kötelező cuki romkom, animációs családi izé helyett. Az meg pláne elgondolkodtató, hogy az egész Internet azzal a marketing trükkel van tele, hogy leveszik-e, felteszik-e, bemutatják-e, nem mutatják be, és még maga a Nagy Testvér, Obama elnök is azzal tölti a karácsonyt, hogy jelezget a Sony fejeseinek az „Amerikai sajtószabadság” üzenetéről.

Mert ugye állítólag Észak Korea befenyítette az amerikai multiplex piac vezető erejét, a Sony-t, hogy felrobbantja a mozikat, ha abban bemutatják ezt a marhaságot. Erre a Sony fogta magát, és eltolta az Interview című film bemutatóját, amire Barack Hussein beközölte, hogy ejnyebejnye, Amerikát nem lehet térdre kényszeríteni, és juszt is csakazértis, naná. hogy. Erre – jött az örömhír: „A Sony és a Youtube megegyezésének köszönhetően, pont úgy tudjátok meggnézni karácsony szenteste az Interview-t, ahogy alkotói megálmodták: a pamlagon fetrengve, egy dzsangával kísérve. Boldog karácsonyt Amerika!”

A célt elérte az egész bagázs: Amerika vallásos, a Karácsonyt a coca-colás télapó, dzsingül bellz és egyéb giccsek paradigmájában megélő, ám ennek ellenére jámbor és istenfélő népe háborog, tiltakozik, bojkottál, a két nárcisztikus „haver” – Seth Rogen és James Franco – pedig pucéron, egy szál piros sapkában ugrabugrál a virális videón, amivel a betépett idióta filmjük bevételeit, reklámját dagasztják. Tehát kinek a pap kinek a papné: itt a periférián a HVG borzolja az idegeket a Nagy Harácsony marha jó viccével, miközben Amerikát azzal alázza porba ugyanennek a franchise-nak a kaliforniai kiadása, hogy belerondít két idiótával szegény amcsik pulykasültes-randapulcsis-képeslapos estéibe.

A történet immár nyílt kultúrháború: egyik oldalon hazánkban egy demokratikus gyógypedagógus, Gyuriferivel kvaterkázó idióta ügyvivő, és a blaszfémizáló HVG, akik egymást ajnározva igazából egy olyan amcsi politikájának képviselői, aki ebben a kultúrháborúban egyértelműen két elmeroggyant narkós baromságához asszisztál. Ennek a háborúnak nem csak külső, de belső frontjai is vannak, amik idén karácsonykor – hál Istennek szintén – élesen láthatóak voltak itthon és a tengeren túl is. Miközben szidjuk Amerikát, gondoljunk azokra a jámbor és naiv, ám végtelenül jóindulatú emberekre, akik felett ez a „rezsim” uralkodik. Legalábbis most, a „frontok” másik oldalán. Legyen bennünk méltányosság, hogy lássuk: Obama, Soros és ez a liberális slepp nem Amerika.

Ebben a harcban már nem a másként gondolkozás iránti toleranciáról, a mindenkinek legyen meg a maga karácsonya szemléletű, „laissez faire” liberalizmusról van szó. Arra megy ki a játék, hogy egyesek, akik ugyan magukat liberálisnak nevezik, de tulajdonképp annak szöges ellentétei, rástartoltak arra, hogy nekünk ne lehessen nyugodalmas bejgli mérgezésünk, ajándékbontogatós punnyadásunk, télapós-jézuskás megnyugvásunk, vagy horribile dictu, akár vallásos, mély meditatív csöndünk, elvonulásunk, szép karácsonyunk.

Mert belerondítanak, pontosabban szemmel láthatóan üvöltözve, kétségbeesetten próbálnak lerántani a maguk iszonyatosan alacsony, alpári és mocskos szintjére.

 

Tovább..

Végső visszaszámlálás

2015 is elérkezik lassan. Párat kell már csak aludni, és jöhet a pezsgődugó-röptetős, tűzijáték-füttyös visszaszámlálás, a füstöltcsülök-ízű csókok, és az ordenárévá üvöltött Himnusz pillanata, aztán telefonálás a rokonyoknak az agyonraterhelt mobilhálózaton, hogy hát nálatok is újév van?, micsoda meglepetés! Ez a visszaszámlálás lesz azonban a végső, és nem azért mert világvége lenne, annak a meghatározásába a maják is belebuktak.

A klímakutatók azonban éppen ezt a remekbe szabott dátumot jelölték meg, amikor a globális felmelegedés visszafordíthatatlan lesz.

Persze lehet azon vitatkozni, hogy miért pont ez az év lenne az, miért nem épp a 2016-os, vagy inkább a 17-es lenne jobb, de ez a lényegen mit sem változtat. Aki a decemberi kellemesen tavaszias viharok láttán amúgy sem csóválja a fejét, hát annak mindegy. Az időpontot amúgy James Hasen, a NASA klímakutatásért felelős egyik agytrösztje lőtte be, amiért is többszörösen is kompromittálta magát Ámerikában, olyannyira, hogy esetenként korlátozták a szabad véleménynyilvánításban a demokrácia hazájában. Így megy ez ott, lehet finanszíroznunk kellene ott valamelyik utcai ellenzéket… Esetleg a fergusonit, azok belevaló gyerekek…

Hogy megértsük a problémát, amit már a 80-as években előre jelzett, elég annyi, hogy baj lesz a vízzel. Elég csak a Discovery dokufilmjeiben meghallgatni idősebb Günther bácsit, a Svájci Alpok hegyikecske-felmenőkkel is rendelkező túravezetőjét, aki keserűen számol be arról, hogy fiatalkorában a hegygerincről egyszerűen csak átlépett a gleccserre. Ahogy az idő elszállt Günther bácsi fiatalkora felett, a hegygerinc és a gleccser méterekkel távolodott el egymástól, és nincs utánpótlás, a gleccser tehát fogyik’. A gleccser, ill. a gleccserek által táplált folyók pedig el fognak apadni. Eztán minden kicsit másképp lesz majd mindaddig, amíg már minden kicsit nagyon másképp nem lesz majd.

Sok helyütt elfogy majd a víz, máshol meg túl sok lesz belőle. Ebből lesznek a bajok…

Belépünk tehát azon sci-fik világába, amiket eddig csak filmpluszon láthattunk, persze nem úgy hirtelen, hanem alamuszi lassúsággal, de fogalmunk sem lesz róla, hogyan is fogy alakulni, mert jobb erről nem is beszélni. A Magyarisztánban és térségében is tapasztalható erőteljes nyomásgyakorlás az energiakérdés tekintetében azt mutatja, hogy a fejet a homokba kell dugni! Miközben mindenki az évtizedes európai világbékéről papol, konkrétan a magyarik szomszédságában éppen háború dúl a Nyugat és a Kelet között az energetikai helyezkedés érdekében, nacionalista törekvéseknek álcázva azt. Pedig nincsen másról szó, csak arról, hogy a fosszilis energiákat ki szolgáltassa a jövőben a világ polgárainak. Lehet választani, hogy a klíma-egyezmény alól magát fölmentő Ámerika palagázával fűtjük tovább a kecót, vagy a csokiosztogatásról elhíresült ruszkik lesznek a befutók, akik különben a klímakérdést szintén figyelmen kívül hagyó Kína és India felé is érdekeltek.

A probléma tehát leginkább abban van, hogy miközben tehetetlenül szemléljük ezt a cicaharcot, de közben messzemenőkig hiszünk a megmentő Vasemberben, még mindig a fosszilis energiák elfüstölése a kérdés. Holott, és mégegyszer jeleznénk, 2015 van, tehát már valószínű buktuk ezt a békés bolygót, és nagy átrendeződések, éhínség és szárazság, szélsőséges időjárás köszönt majd ránk. A túlélésen kellene gondolkodnunk. Sokan persze még mindig nem képesek felfogni, hogy az eddig a föld alatt nyugvó fosszilis energiák végtermék-többletének lekötésével is foglalkozni kellene.

Épp jelenleg is pusztítjuk a világ erdeit, amelyek erre képesek lennének.

Nincs elmagyarázva, hogy minden egyes szerencsétlen fa, virág, vagy kóró a túlélésünket segítené. Ehelyett a 444 által is gondosan lehozott amerikai tanulmányokat olvashatunk a zöldenergia sikertelenségéről, és arról, hogy nem térül meg a befektetés. Nincsen benne pénz. Ilyenkor persze fölmerül a kérdés, hogy a fosszilis energiák felhasználásának maximalizálása lassan 100-150 éves előnyben van a zöldenergia néhány tíz évéhez képest. A benzinpazarlás T-modelles hagyománya óta mára már 4-5 literből is megtehető a 100 km. Szóval még itt is van innováció. Az elektromos áram felhasználása tekintetében pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az egész emeleteket elfoglaló lyukkártyás számítógépek óta mára a kézikütyünkben hordozzuk annak hatványozott teljesítményét.

A világ energiaéhsége tehát szemenszedett hazugság, hiszen rendelkezésünkre áll már ma is a technika ahhoz, hogy maximális teljesítmény mellett minimális energiát használjunk fel. És ez minden területre igaz. Ráadásul az innováció, a kutatás, a fejlődés mind ezirányba mutat. A világban mégis háborúk dúlnak az elavult, fosszilis energiahordozók eladásáért. Mi pedig, a világpolgárok, tehetetlen szemlélői vagyunk ennek a folyamatnak, hiszen mindez a pénzről, a gazdagok és hatalmasok pénzéről szól. Azért, hogy a hatalomban maradhassanak, és őértük mások vívják a háborúkat.

Természetesen jogos a kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen. Feltéve, ha akarunk, és nem hisszük el, hogy tehetetlenek vagyunk. Ehelyett érdemes elgondolkodni azon, hogy a hatalom mindig azoké, akiket azzal felruházunk. Ha értéktelenné válik mindaz, amelyet ők értékként számunkra felmutatnak, akkor elszegényednek, és csóringer csatornatöltelékek lesznek. 2015 és a következő évek kihívása abban áll, hogy személyes harcaink és döntéseink által ezt a hatalmat elragadjuk a kezükből.

Az oly gyakran emlegetett civil tevékenység éppen ezt jelentené, hogy személyes életünket, döntéseinket éljük meg felelős, a jövőben gondolkodó személyiségként. Mert mi vagyunk többen. És hogy lesz e hatásunk a jövőnkre, ahhoz elég bizonyítékként annyi, hogy a kézikütyünkben hordozzuk mára a világot. Találkozhatunk, tervezhetünk és cselekedhetünk közösen. Ez a globális információáramlással immáron felruházott emberiség képes a közös túlélésre. Ez lesz a pillanat, amikor a globalizáció-fagyi visszanyal, mert már nemcsak a gazdag brókerek és pénzemberek élhetnek vele. És nélkülünk, a munkánk, és a pénzünk nélkül ők senkik. Tegyük őket semmivé. Éljük túl a percembernyi önzésüket.

2015 a változás éve kell, hogy legyen, különben elbasztuk végképp, és irány az Alpha-Centauri. Majd ott nyilván mindent jobban fogunk csinálni. De ez megint a filmplusz...

Tovább..

Még egy hülye amerikai politikus

„Dick Cheney volt alelnök szerint eredményesek voltak a CIA embertelen kínvallatási módszerei, mivel szeptember 11. óta nem volt sikeres, tömeges áldozatokkal járó terrortámadás az USA-ban.” Gratulálunk. Igen elegánsan siklott el két darab százezres áldozattal járó háború felett…

Az USA guantánamoi és egyéb titkos CIA börtöneiben folytatott mengelézése miatti emberijogista fősodor-siránkozást mi tulajdonképpen eddig is félig-meddig trollságból követtük csak el. A 21. század vallását, az Egyetemes Emberi Jogokat se nagyon tudjuk hova tenni, főleg az azokból levezetett másodlagos, harmadlagos, akárhányadlagos, életmód-kisebbségeket nemhogy védelemben, hanem támogatásban részesítendő jogokat. Egy terroristára meg nyilván nem lehet fagyimegvonással nyomást gyakorolni, illetve ahol szarnak ott büdös van, ahogy kollégám fogalmazott nemrégen.

Mert azt eddig is tudtuk, hogy a CIA kínozza a foglyokat, de azt is érdemes tudni, hogy akit Slayer hallgatásával lehet kínozni, az alapból nem lehet jó ember.

Egy vállrándítást nem érne az egész, ha nem lehetne ezzel mindennap gúnyosan reagálni kedvenc demokratikus gyógypedagógusunk, André Goodfriend magyari emberi jogokért való aggódásaira. Hisz az egyértelmű, a jelentés kiszivárogtatása finoman szólva is igen szoros összefüggést mutat az amerikai republikánusok landslide victoryjával, ahogy törvényhozás két házában többséget szerezve elég combosan bejelentkeztek a két év múlva esedékes elnökválasztásra, pedig ott – rendes monarchia, mégis mit csináljanak – be lett tervezve a kulturált átadás-átvétel Obama-Clintonné örökösödési sorrendben.

Dick Cheney volt alelnöknek viszont sikerült egy igen erőset megszólalnia, lazán hozta a befolyásos amerikai politikus ordító baromságokat beszél bayerzsoltis vonalát. Mert tényleg, lehet olyan összefüggést találni, hogy addig csiklandozták néhány borostás arabus talpát, ameddig meg nem akadályoztak pár új 9/11-et, de igazából azzal akadályozták meg a tömeges áldozatokkal járó, amerikai földön elkövetendő merényleteket, hogy a harci érintkezés helyét áthelyezték két kontinenssel odébbra. Merthogy azóta sikerült vívni egy-egy nagyobbacska, százezres bodycounttal járó háborút Irakban és Afganisztánban, a sok kisebb csetepaté mellett, és ezek pont annyira lekötötték az iszlamista elmeroggyantak szabadidejét, hogy komolyabb merényleteket nem tudtak végrehajtani az Államokban. Kisebbeket, egyéni kezdeményezéseket viszont igen, de hát ők ebben a formában tisztelegnek a decentralizáció előtt.

Ennyit a sikerről és annak viszonylagosságáról…

Tovább..

Szálljatok meg lécci!!444!4! part 2.

Alakul az új SZEB, vagy legalábbis erőteljesen próbálják létrehozni. A 444 és társai nyilván pezsgőt bontanak (Rég rúgtak ekkorát Magyarországba), hiszen ők már rég szeretnék, ha Magyarország Szerbia sorsára jutna, és a szerkesztőségük lenne az új Koszovó. A Human Rights First jelentése tartalmazza azt, amit már eddig is tudtunk: a vicsorgó humanisták szeretnék megregulázni Magyarországot, az emberiség nagyobb üdvére. Ahogy annak idején a szovjetek a népi demokráciáért és a népek jogáért, úgy most az emberi jogi akcióhősök is bármilyen eszközt megengedhetőnek tartanak a Szent Cél érdekében.

A maga módján persze a dokumentum komikus. Gondolunk itt például az olyan kitételekre, hogy az antiszemitizmussal kapcsolatos „bűncselekmények kivizsgálása és üldözése terén tapasztalt hiányosságok bírálata” szükséges, valamint hogy „a német megszállás áldozatainak emlékműve elősegíti a helytelen történelemszemlélet elterjedését”. Antiszemita bűncselekményekben annyira rosszak vagyunk, hogy még el se követünk ilyeneket, hogy azokat aztán jól ki lehessen vizsgálni. Ha a jelentés Brüsszelről vagy Párizsról szólna, még evidens volna a dolog, hiszen ott néha, hébe-hóba lelövöldöznek zsidókat, és igen, antiszemiták teszik ezt. Itt maximum az fenyegeti a zsidókat, hogy elfogy a flódni.

A második kitétel is vicces a megszállási emlékművel kapcsolatban: csak azon csodálkozunk, hogy az Egyesült Államokban, ahol nincs szovjetorosz Akadémia, mint nálunk, hogyan jutnak el a „helytelen történelemszemlélet” kifejezésig. Eddig azt hittük, csak itthon van kötelezően meghatározott tudományos szemlélet a finnugrizmustól az utcanevekig. A progresszívek mindenhol ugyanazt akarják: aki a múltat birtokolja, azé a jövő is. Mégis: ilyen ergyán, fantáziátlanul, szarul még Visinszkij sem írt vádbeszédet. Ennyi erővel kiemelhetnék azt is, hogy míg a nyugat-európaiak jobbra csapják a brét, a magyarik meg balra (mert kardnak, csatnak, fasznak baloldalon a helye - dicső múltba révednek a magyarik).

Mindez különösen kellemes fénytörésbe kerül, ha hozzátesszük, hogy épp most került nyilvánosságra a CIA kínzásairól szóló jelentés. Ebből kiderül, hogy a fékeiket és ellensúlyaikat az amerikai szolgálatok nagyon is praktikus, fizikai célokra használják, ti. a bírósági eljárás, tárgyalás (due trial, anyone?) nélkül táborba bekúrt foglyok kerékbetörésére. De nem akarunk mi moralizálni, tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet szarni anélkül, hogy büdös ne lenne, ahogy nem lehet egyszerre baszni és szűznek maradni sem. Mindössze annyit várunk el az emberi jogok fundi élharcosaitól, hogy:

1, lehetőleg a saját házuk portáján söprögessenek

2, ahogy ők járják a saját útjukat, hagyják, hogy ezt mi is megtehessük.

A Vorosilov-modell nem túlzottan alkalmas arra, hogy az amerikai vezetéssel szembeni szimpátiát növeljék a magyarokban. Szimpátiát csak az Orbán-és magyarfóbiás komprádorokban ébresztenek, az viszont már úgyis adott.

Akkor meg minek ezen erőlködni?

Tovább..

Pisacsökkentés

A Fidesz úgy döntött nem akar még egyszer választást nyerni. Legalábbis ha így folytatják, az én szavazatommal biztos nem. Most mert azért így tényleg nemár. Kötelező drogteszt? Anyátokat. Sitten vagyunk? Ha valaki kíváncsi, hogy Boogieman, aki többször is buzdította szavazásra a Tuti olvasóit hogy jutott el odáig, hogy virtuális bakkancsát Rogán Tóni arcába fúrja, csak akkor olvasson tovább. Ha leragadunk a képmutató „ne drogozzatok gyerekek, mert a drogok rosszak mm’kéj?” szinten, akkor nyugodtan abba lehet hagyni az olvasást. A drogok rosszak. Nyilván. De Kocsis és Rogán javaslata, ha lehet ilyent mondani még rosszabb. Most jött el az idő srácok, hogy vegyetek vissza. M’kay?

„Aki a drogszűrést ellenzi, a drogfogyasztást támogatja.” Ez a mondat elhagyta Rogán Antal száját, és ez az a pont, amikor Boogieman felkiált, s azt kiáltja: ELÉG! Már látom a „Nincs hova hátrálnunk” tüntin a József Nádor téren a pisilős transzparenseket, meg hogy a sok legalájzites huszonéves milyen kéjjel kezdi el lebontani a székházat a Rendszert mint valami megkésett Che Guevarra. Kellett ez? Komolyan? Most így akkor a liberálisból polgárivá, polgáriból konzervatívvá, konzervatívból nemzetivé lett fidesz tényleg rebootolja a kádárizmust? Mert akkor „aki nincs velünk az ellenünk van?” Hmm? Vissza Kádár Jánost a politikai retorikába? Na nem. És akkor most elmondom tényleg mi a bajom ezzel az egész baromsággal.

1. A hülye Szilynek tök igaza van abban, hogy az évenkénti drogtesztnek kb. semmi értelme, tehát egész biztos abban is lehet valami, amit a HVG lebegtetett, miszerint a Habonyárpi béketlénségkeltő és tanácsadó cégének legújabb hangulat és népszerűséghajhász akcióját látjuk, ami kb. úgy sül visszájára, ahogy az internetadó. Meg az összes eddigi hasonló próbálkozás beleértve 2006-ban a „Rosszabbul élünk mint négy éve” szlogent, amit szintén Rogán Tónival együtt ötlöttek vereséggé. Hogy érezzük a hülyeség jelleget, a kevésbé tájékozottaknak: 2 nap alatt a pisából is kimegy a THC, tehát ha valaki tépett, annak olyan egy ilyen megalázó kötelező procedúra, mint halottnak a csók. Ha vérből veszik 8 óra is elég, hogy elpárologjon a cucc. Tehát semmi értelme nincs egyáltalán ennek a dolognak. Gratulálok, hogy sikerült muníciót adni a balmédiának, hogy megint nyomathassák, mekkora hülyék a jobbosok.

Ezek tényleg azok.

2. Még ha ezzel el is lehetne érni azt, hogy kiszűrjük a „mocskos drogosokat” az egyébiránt köztudottan sugárzóan egészséges, tömegsportoló, néptáncoló, cserkészkedő és utat törő gyermeki ifjúság köréből, vajon mit érnénk el? De tényleg? Milyen szankciók, büntetési tételek lesznek? Ki előtt lesz megszégyenítve egy bulin behülyített gyerek? Egy állítólag „keresztény” meg demokrata párt vajon hogy viszonyulhat a társadalmi megbélyegzés témaköréhez egy olyan Mennyei Főnökkel, aki valami olyasmit mondott egy helyütt, hogy „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen köztetek.” ? Mert ez a megoldás tényleg az ötvenes éveket idézi, amikor az Állam majd jól megbélyegez, elkülönít, elválaszt, „jókra” és „rosszakra” osztja a társadalmat. Nagyon nem frankó.

3. Állítólag ennek az akciónak a célja a népszerűség-vesztés ellensúlyozása, és valamiféle támogatás megszerzése. Nézzük akkor csak végig, hogy jelen pillanatban mégis melyik az a „társadalmi csoport” aki tapsikolni fog örömében, ha a kisiskolásokat vegzálják. Ja, meg az újságírókat és közszolgákat meg nem is tudom még kit. Szóval elvileg az utcán azért most már így vannak emberek, és bár alapvetően tünti-szkeptikus álláspontot képviselünk, de nem biztos, hogy pont azt a korosztályt kéne vegzálni megint, amelyik már épp hazament volna melegedni meg szívni egy dzsangát, és hagyta volna ezt a társadalmi hőzöngést a korábbi 200 aktivista emberke személyes sportjának. Ehelyett ezzel a végtelen primitív marhasággal szinte a kezükbe adják a lehetőséget egy újabb tömegmegmozduláshoz. A balmédia által pár hete még cseszegetett, ám most hirtelen pozitív színbe állított Rubovszky György tökéletesen látja, hogy ez az egész balhé tulajdonképp ártatlan, nemdrogos, rendes gyerekek számára jelent főleg, kínos és a társadalmi bizalmat a sarokba dobó, generációkat egymás ellen fordító procedúrát. Az esetlegesen kiszűrt gyerekek felé ugyanis semmiféle szankciót nem hordoz magában ez a javaslatnak nem nevezhető ostoba terelés. Elvileg majd küldenek egy diszkrét levelet a szülőnek, de kétlem, hogy ezek után van olyan szülő, aki a két atyai sallert követően ne a szemétbe dobná ezt a levelet, mely tulajdonképp nem más, mint állami beavatkozás egy család belügyeibe, magánéletébe.

Szóval le kéne tényleg állni ezzel.

4. Már mondtuk korábban: még ha el is ásnak egy ilyen barom ötletet, a verbális károk, amiket egy-egy balhé okoz nagyobbak, mint a politikai veszteségek. Lehet nézni a Századvég termelési jelentéseit, meg hallgatni a kincstári optimizmus adatait a Közmédiában, de ettől még a közhangulat alakul, és egyértelműen nem a Fidesz javára. Ha egy kormány azzal a váddal kell, hogy naponta szembesüljön, hogy autokratikus, kézivezérlős, demokrácia-lebontós fajta, akkor talán nem autokratikus, kézivezérlős és a generációs gettókat mélyítő döntéseket és verbális öklözéseket kéne csinálnia. Ésszerű lenne ennek ellenkezőjét tenni a szimbolikus rendelkezések terén: laza, fiatalbarát, liberális színben kéne tündökölnie, és ezzel tenni zárójelbe az egyéb iránt kétségtelenül eltúlzott, sőt néhol kifejezetten hamis vádakat.

De így? A kádári retorikát és az ötvenes évek mccarthyzmusát egyszerre idéző, felesleges, drága és értelmetlen rendelkezéssel és verbális trollkodással? És visszatérve az előző ponthoz kit akarnak meggyőzni és miről ezzel? Mert napok alatt sikerült felhergelni a sajtót (Szily drogtesztjét azért még megvárnánk, bár szerintem felesleges pisálnia, elég ránézni a pupilláira egy átlagos délutáni sajtájon.) A harmincas slacker-jobber társaságot szintén sikerült felpaprikázni. Sikerült aggodalomba sodorni a bájos kerdem nagypapit, Rubovszky Györgyöt. Sikerült a sírás szélére vinni a tiniket, és végleg sikerült elidegeníteni hosszú távon még a konzervatív gondolatkörtől is hidegrázást kapó, jelenleg felnövekvő huszonéves generációt. Ezen túl minden jóérzésű szülőt is sikerült elbizonytalanítani, aki azt látja, hogy az a Fidesz, amelyikben egész generációja tolong, épp átalakul egy olyan vaskalapos köcsöggé, ami ellen egykoron ő egy Fidesz nevű politikai formáció és az általa képviselt gondolat mögé sorakozott fel.

Egy szó mint száz, a Boogieman féle kompromisszumos javaslat az lenne, hogy simán vehetnek vizeletmintát újságírói és korosztályos alapon, ha cserébe az összes politikus átesik egy nyilvános köztéri végbéltükrözésen. Habony Árpiét meg közvetítse a Közmédia is, ha lehet kérni ilyent.

Előre is köszönöm.

Tovább..

10 éve

Ma 10 éve, hogy a baloldalunk a kommunizmusban megszerzett feketeövre felhelyezett még pár dant hazaárulásból. Ma 10 éve, hogy egy baloldali – legalábbis tőlünk karnyújtásnyi távolságban – nem ejtheti ki a száján a szolidaritás szót, hacsak nem akarja, hogy kitoljuk a szemét. Ma 10 éve, hogy a magyari demokráciatörténet legsunyibb és legundorítóbb kampányával egymásnak ugrasztottak magyarokat és magyarokat, csak mert a szocialisták feljebb akartak kapaszkodni a népszerűségi listákon, a híveik lazuló eltökéltségét fanatikus ragaszkodássá igyekeztek módosítani, pusztán annyival, hogy felfestik a falra a szociális ördögöt, a határon túli tolvajt, aki elviszi a fát a kamrából, lenyeli a nyugdíjakat és sorban állást csinál a körzeti orvosnál.

És sikerült nekik.

Hogy nagytotálban ez mekkorát sebzett az országon, mennyit léptünk vissza egy magabiztos, egységes és mentálisan egészséges nemzetté válás útján, azt nálam ügyesebb tollal, erősebb hanggal, talán hitelesebben is jópáran megénekelték már. De az évforduló miatt a Mandinertől a Cinkig remek cikkek posztok jelentek ma meg.

Én maradnék a partikulárisabb, egy kissé személyesebb hangvételnél.

Ha valami engem teljesen beleállított a politikai vertikum (azért mérsékelt) jobboldalára, az 2004. december 5. volt. Előtte mindig éppen oda szavaztam, ahova a családom mondta tanácsolta vagy éppen milyen kedvem volt aznap, de a kettős állampolgárság elutasítására szervezett kampány miatt olyan szinten jött fel a gyomorsav, hogy soha többet nem voltam és nem is leszek képes baloldali erőre voksolni. Ezt nyugodtan lehet úgyis értelmezni, hogy Orbán Viktor akár személyesen is verhet 40 internetadót a hátamra, akkor sem szavazok se az egyesült, se a elkülönült baloldalra. Legfeljebb nem megyek el, de azt is csak akkor, ha éppen nem fenyeget a baloldal visszatérése a hatalomba.

A második meghatározó ifjúkori emlékem inkább a következményekhez köthető. Mint rengetegen mások, a rendszerváltozás után mi is elkezdtünk kijárogatni Székelyföldre megnézni, hogy az amúgy igen színes géntérképem kivételesen és igazoltan magyar részei hol éltek, és miként. Aztán ez az egész átalakult egyfajta megszokássá, mert tulajdonképpen felemelő elmenni egy másik országba úgy, hogy párszáz kilométer Mordor után hazatérünk, és ott olyan fogadtatásban részesülünk, mint ahogy az angol uralkodót üdvözlik Aberdeenben, ha átugrik a királyi család nyári kastélyába.

Ezt vette el tőlem a baloldal. Ezért gyűlölöm őket végtelenül mai napig.

Amikor a népszavazás után először jártam Székelyudvarhelyen és láttam, hogy a korábban ezerszer látogatott kocsma bejáratára kitették a Magyarországi magyaroknak belépni tilos táblát, akkor végképpen eltört bennem valami. Ez 10 év alatt sem gyógyult be, lehet nem is fog…

Azóta persze kibékült a magyar a magyarral, ahogy egyazon család tagjai se maradnak örökké haragban, de annak, aki ezt a polgárháborút kirobbantotta, na, annak nincs bocsánat.

És sosem lesz!

Tovább..

Az én neofasisztám jó neofasiszta

John McCain leneofasisztázta Orbánt. Vagy nem. Vagy mégis. Tök mindegy, a posztok kijöttek a Válaszon és a Mandin is a témában, már napok óta megy a nagy jobber kesergés azon, hogy "Úristen egy mega-republikánus ha ilyent mond, a következő az, hogy megszórnak atommal." és hasonlók. Piréz is beszállt a kórusba, de szólt előre, hogy az atlantista, csicskulós poszt után várja Boogieman konteo-osztagát.

Hát tessék.

Ahhoz, hogy a vérnyomás megemelkedjen, a pulzusszám szaporább legyen, s immár Záhony helyett Hegyeshalmot fürkészve várnánk a „felszabadító csapatok” érkezését, nagyon fontos belenézni a lapok mögé, és kicsit áttekinteni az események jelenlegi folyását. A Boogieman-elmélet már régóta körvonalazódik a különböző posztokban, legutóbb Victor Ponta hirtelen tündöklése és gyors bukása kapcsán kezdtünk el azon filozófálni, hogy talán valami enyhécske összefüggés lehet, hogy a „román nép egységes akarata” kb. 10 perc leforgása alatt egy asszimilált szász felé forduljon a pár éve még kétharmadoló Pontától, miután amaz lehajolt pár merdzsóért a Lukoilnak a Fekete tenger parti party-ban.

Körvonalazódik itt is a „metafizikai korrupció” elmélete", aminek a lényege, hogy Janukovics medencéjétől Papcsák zuglói varázsbudijáig (amibe sosem szart a Karácsonygeri) mindenki korrupt, aki valaha köszönt életében „Zdrasztvujtye” formulával egy üzleti beszélgetésen. Az egy dolog, hogy vannak korrupt emberek és van korrupt vezető, de a metafizikai korrupció nem alacsonyodik le a tények szintjére.  Magyarilanden ezt most épp a szabadon gondolkodó Vágó Gábor nyomja nagyon, de ahogy 4 éves képviselői munkájában, ebben sem találhat a külvilág egy darab értelmes momentumot se…

A „metafizikai korrupció” azonban nem emberekről és vezetőkről szól, nem is csak minket jellemez, az egész Világot áthatja. A lényege, hogy úgy Létezik hogy se tárgya, se alanya nincs, átitatja a Rendszert magát, sőt esetek és bizonyítékok sem kellenek hozzá, mert amolyan illyésgyulai szinten van ott „az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában.” Hol korrupció van, ott korrupció van. A „metafizikai korrupció” felvázolása után rögtön hullanak a fékek és egyensúlyok, majd a végén már „gyanús lesz a rendszer”, aztán nem kell sok, hogy a Rendszert meg kelljen buktatni (forradalom) ezt követően máris iktatható a saját, baráti rezsim.

Grúzia, Ukrajna, Egyiptom, Lybia, Szíria. Ezt – ha lehet – az „ötödik hatalmi ág” is elvégzi jobb helyeken. Egy jól felépített médiabotránnyal elegendő úgy befolyásolni a közhangulatot a működő demokráciákban, hogy a következő választáson a kívánt fordulat létrehozható legyen. Más helyeken ott van a Charles Gati által már hónapokkal ezelőtt meglebegtetett „egyéb módszerek” egész garmadája a „csendes Amerikaiak” holmi ellenzéki szalonokban történő zongorázós croonerkedéseit is beleértve egészen a „hős ellenállók” felfegyverzéséig. Az „arab tavasz” eseményei ma már egészen máshogyan néznek ki, miután kiderült, hogy ennek kapcsán nem a „fiatal arab demokraták csillogó szemű forradalma” történt, hanem mindenféle kétes és tömeggyilkos rezsimek születtek meg, amelyekben egy a közös:

nem haverkodnak az oroszokkal.

Ha ugyanis a világpolitikai térképet nézzük, az úgynevezett Ba’ath Párt – ami Bush iraki háborújáig Irakot, Assad révén Szíriát, és ugyan komoly áttétekkel, de Mubarak révén Egyiptomot is irányította, tulajdonképp a késő-brezsnyevi időszak szovjet nyomulásának utolsó maradványa volt. Olyan „pánarab nacionalista - szocialista” rezsimek, melyek részben az olajválság alatt, vagy közvetlen utána születtek, és nem is elsősorban az Amerikához fűződő ambivalens viszonyuk volt a probléma, hanem a szovjetektől megörökölt kapcsolatrendszer által Oroszországhoz fűződő kordiális kapcsolataik. Ez legszembetűnőbb az Assad rezsim esetében volt, Szíriát a geopolitikai szakértők tulajdonképpen „Oroszország utolsó hídfőállásaként” írták le, mielőtt az „arab tavasz” keretében ki nem tört volna ott is balhé.

Tulajdonképpen Oroszország utolsó közel keleti haverját akarták elpucolni, de egyrészt Putyin bekeményített, és bevállalta a szír polgárháborút, másrészt az, ami Szaddamnál, később Khadafi és Mubarak esetében működött megakadt Assadon és a hatalmas gyönyörű „demokratikus” változások beletorkollottak abba, amit ma az ISIS terrorja jelent a közel keleten. Nem mellesleg a Fekete-tengeren hajókázó orosz flottát is emiatt akarták kilakoltatni a kézivezérlésre kapcsolt ukránokkal, annak meg ismert mi lett a vége…

A fagyi visszanyalt.

Nos, érdemes ezen a ponton elkezdeni beszélgetni a jó öreg, Orbánt neofasisztázó John McCain szenátorról - az egykori vietnámi hősről, aki megmenekült a POW-táborból - kicsit megkapargatva a felszínt a közhelyes infók mögött. Ha az egyébiránt jelen esetben a jobber média után kullogó, de a témára erősen rábukó Index-444 vonalat követjük, hamar McCain lesz a „legbefolyásosabb befolyásoló hatalmas gigarepublikánus atyaúristen csávó, aki majdnem akkora arc, mint ami az akciófilmekben az ősz faszi, aki rendszeresen megbízza Brúszviliszt a világmegmentéssel.” Ez a meghatározás azonban csak részben igaz, McCain korántsem akkora királycsináló, mint amilyennek elsőnek tűnik, de nem is kispályás ürge, ez szintén tény.

John McCain – kritikusai és barátai meghatározása szerint is – „conservative, but not a conservative”. Ez amerikai meghatározás szerint inkább jelent egy „republikánus társutast” semmint az amerikai konzervatív gondolkodást követő, ezen szellemi irányzatokat magáévá tevő, elkötelezett politikust. Ahogy életrajzában írják, igazi „maverick” azaz amolyan belső ellenzékinek számít, aki nem követi pártja irányvonalát, csak mint ahogy Martin Riggs követi a szolgálati szabályzatot. Régi motoros és a mostani monomániásan ismételgetett neofasisztázás és korrupciózás közepette érdemes leírni a magyar sajtóban a „Keating five” kifejezést, ami a Rendszerváltás táján 1989-90-ben robbant, és aminek részese volt John McCain is. Ez a (valódi) korrupciós botrány amúgy arról szólt, hogy öt szenátor (köztük McCain) kicsit túllobbizták magukat egy csődbe ment takarékpénztár kisegítése során. Egyébként a másik 4 szenátor a demokraták közül került ki, tehát nem új keletű az ellenoldali haverkodás a részéről. 10 év kellett ezután McCain-nek, hogy kimossa magát a „korrupt washingtoni héja” szerepéből, de 2000-ben, amikor George W. Bush-sal küzdött a GOP-n belül az elnökjelöltségért, pont azzal kerekedhetett felül Bush, mert McCaint a Republikánus Párt keménymagja még mindig „kriptodemokratának” tartotta.

Politikai döntései tekintetében azóta is kb. 50-50 szavazat-aránnyal rendelkezik republikánus és demokrata irányokban, több olyan „apróságban” is különböznek nézetei a republikánusok elképzeléseitől, mint adókérdés, fegyverviselés, társadalombiztosítás: tehát az ottani közéletet leginkább érdeklő kérdések. Az a tény tehát, hogy eleve a külügybe „száműzték” azt is jelzi, hogy McCain-t (aki aztán 2008-ban végül eljutott az elnökjelöltségig Bush-t követően, de végül újra vesztett) igazából „felfelé buktatták” jelenlegi „befolyásos” pozíciójába, ahol aztán kedvére trollkodhat.

Amit meg is tesz rendesen. Gyakorlatilag, bárhol fordul is meg, bárhol nyilatkozik, csak a szart keveri az öreg, akin talán kezd úrrá lenni a demencia, de az is lehet, hogy amolyan „suttyó vén amcsi” stílusban játssza a „redneck Kerényi” szerepét, hogy legyen kitől elhatárolódni a meghatározó Republikánusoknak. Csak ő buzilobbizás helyett neofasisztázik. Ezek a belső szelepként használható „scapegoat” figurák amúgy elég régóta tenyésznek a Republikánus párt környékén, legutóbb például Rush Limbaugh borzolta a kedélyeket azzal, hogy eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha újra elszakadna az egykori Konföderáció, lévén a kulturális és gazdasági különbségek manapság még nagyobbak, mint voltak a Polgárháború idején. John McCain volt az is, aki nemes egyszerűséggel „lehitlerezte” Obamát, amin jókat kacaráztak az amcsi sajtóban. De John McCain nevezte „országnak álcázott benzinkútnak” Oroszországot, és belőle űzött gúnyt az ISIS, amikor kiposztolta két lefejezés közé a vigyorgós-haverkodós képet John McCainnel.

Mert McCain „troll-körútját” legjobban az mutatja, hogy ahol jár, ott kapnak egy taslit a ruszkik, ami aztán vagy jól sül el, vagy nem. Volt ő Moldáviában, volt Romániában, aztán jött Ukrajna, ahol megint lebőgött, hisz sikerült konkrét nácikkal ágyba bújnia, ami azért valljuk be lószar ahhoz képest, ahogy a vén szivart jól megvezették az ISIS-esek.

Az öreg eléggé csőlátású: ha épp oroszbarát rezsimet buktat, az ő szemében a helyi „ellenzék” hirtelen egy nagy demokratikus masszává olvad össze, és tulajdonképp most szomorúak lehetünk, hogy Ové betiltotta a Magyar Gárdát, hisz egész biztos rakhatnák ki Facebookra a csodás fotókat arról, hogy „ezek a nagyszerű emberek milyen csodás munkát végeznek Orbán neofasiszta rezsimjének megbuktatásában.” Az a videó mindenesetre már virális, amiben tavaly, John McCain azt taglalja a Fox News-ban, hogy Amerikának fel kéne fegyvereznie az ISIL-ISIS csoportot. Látunk is amúgy amcsi puskákat nem is keveset az ISIS videókon, amikről máig nem tudni, hogy kerültek oda. Mivel a hivatalos amcsi szervek állítólag nem adtak el fegyvert, így a Szíriában többször is a ma budapesti külügyi ügyvivőként szolgáló, demokrata kötődésű karrierdiplomata Mr. Goodfrend társaságában turnézó John McCain, igazából azóta is kénytelen magyarázkodni emiatt.

Mivel ez a külpolitikai fiaskó egyre kínosabb, nem beszélve arról, hogy jelen pillanatban épp az oroszbarát Assad-rezsim a leghatékonyabb ellenfele a terjedő ISIS-kórságnak, tehát állíthatjuk, hogy az amcsik keverte szart az oroszok teszik rendbe (Assadot továbbra is ők fegyverezik és pénzelik) így ő is rátalált Amerika kedvenc új Nesquick-nyuszijára, Orbánra, akibe igazából simán bele lehet rúgni, ha szorul a hurok. Az ISIS-krízis, a fergussoni zavargások, az Ukrajnában a zsákmányszerzésen kívül töketlenkedő Obama-adminisztráció, a belső gazdasági stagnálás, a Kína felé megtörtént ijesztő méretű eladósodás, a folyamatos külpolitikai kudarcok helyett egy jó kis Orbánozás olyan manapság Washingtonban, mint amikor

a dühös hülyegyerek jól felpofozza a plüssmaciját, mert nem mehetett ki játszani.

A világpolitikai helyzet azonban egyre tisztább és egyre élesebb. A Republikánus vezetésű, Obamát váltó adminisztráció pedig köztudottan kevésbé szívbajos, tehát nem kéne túltolni a kuruc bicajt, és valóban érdemes lenne legalább informális szinten is felvenni a kapcsolatot a valóban meghatározó Republikánus körökkel, és eligazodni a jövőt illetően.

2016 fontos dátum lesz ugyanis a Fidesz életében is, hisz ha minden a forgatókönyv szerint alakul, akkor nem Hillary Clintonnak fogják mégse hívni Amerika elnökét.  De biztosan nem is John McCain lesz az. Most a kormány ugrabugrál egy picit, de tulajdonképpen a Fidesz pártvezetésén múlik a legtöbb, hogy jön-e legközelebb is Finkelbaum 2018-ban rezsit csökkenteni a győzelemért, köszönhetően a „remek pártközi kapcsolatoknak” vagy 2016 után be leszünk tolva a darálóba, ahogy azt láthattuk korábban számos állam esetében. Ennek az esélye azonban megint csak kicsi: Magyarország akárhogy is nézzük NATO tagország, EU tagország, pofázni tehát az amcsiknak is lehet, de mi se Ukrajna se Szíria, se valami laza kis „csatlósállam” nem vagyunk immár, hogy úgy lehessen itt csapatni a kézi vezérlést, mint keletebbre. A módszerek is kifinomultabbak lesznek tehát, és lehet egy pici „atlantizálódás” vagy „visszatérés a nyugatos gyökerekhez” elég lesz Orbán számára.

Egy időre.

Annak a verbális terrornak ugyanis mindenképp lesz következménye, amit az utóbbi időben el kellett szenvednie a magyar kormánynak, és Orbán Viktornak személyesen, hisz a politikai beszédhez az is hozzátartozik, hogy „nekem igazam van, mert azt mondtam, ha nincs, akkor sose mondtam.” És hát épp ezért valószínű, hogy Fico sem véletlen lebegtette meg pár napja, hogy fél év múlva egyszerűen lemond, hisz a Slovnaft orosz bizniszei kapcsán már be is tárazta magának azt, amit a csehek és a magyarok után a románok is megkaptak.

Mert Amerika számára nincs bal meg jobboldal, Amerikának érdekei vannak immár 10 éve.

És következetesen viszi is őket végig függetlenül az ottani kormány színezetétől. Csupán a módszerek különböznek, melyek jelen esetben sokkal „kifinomultabbak” mint a republikánusok baráti bombázásai. És ez itt, az EU keleti végein a választások finom manipulálását, a média ötödik hadoszlopának latba vetését, a közvélemény befolyásolását jelentik. Ezt ismerjük mi is. Pár napja megírtuk, hogy Clinton és Soros egész kis „gyárat” üzemeltet arra, hogy létrehozza a Világ új vezetőit. Örömmel jelentjük, hogy létezik John és Cindy McCain Institute ahol a hitvallás úgy szól: „A McCain Intézet küldetése az Arizonai Állami Egyetem keretében az, hogy kiképezze a jövő vezetőit, mely vezetők a biztonságon, a gazdasági lehetőségek kihasználásán, a szabadságon és az emberi méltóságon alapulva irányítanak az Egyesült Államokban és szerte a világon”.

Nos…. erre azt hiszem nincs is mit mondani.

Tovább..