Kishantos rekontra

Korábbiírásomban nem akartam belefolyni Kishantos tartozásának részleteire, mert erről sokat lehet olvasni a neten. IronMémem „olvasói vendégposztja” bebizonyította, hogy két cikket sikerült is elolvasnia az említett témában, aminek végtelenül örülök. Ahhoz a lényegi kérdéshez mégsem jutott azonban közelebb, amire én eredetileg utalni kívántam (leegyszerüsítve lásd a bekeretezett részben), azaz kell –e nekünk, jó –e nekünk egy ilyen mintagazdaság. Egyes esetekben ugyanis néhány kulcsszó (pl. Ángyán) a gondolat és az értelmezés szabad áramlásának képes olyan gátat emelni az egyes elmékben, ami miatt a végső megértés áradata nem terülhet szét a tudatban…

Számomra a konzervatív, keresztény értékrend azt jelenti, hogy megpróbálom annak szűrőjén keresztül különválasztani az értékeset az értéktelentől. Kishantos kapcsán, e gondolkodás mentén haladva, írtam a kezdeményezőkész, álmokat álmodni merő magyar kisvállalkozókról, kistermelőkről, családi gazdálkodókról, akiknek teremtő munkálkodásán a jövő Magyarországa nyugszik. Kishantos 20 évvel ezelőtt ezekért az emberekért jött létre. Azért, hogy legyen hol tapasztalatot cserélniük, tanulniuk, naprakész információkat szerezniük a boldoguláshoz. Az elképzelés a jobboldal gazdálkodókról vallott elképzeléseitől sem áll távol, ezért is tartom Kishantost megmentésre érdemes, értékes kezdeményezésnek, és ezért szólaltam fel a védelmében.

A kezdeményezőkészséggel ellenben szemben áll egyfajta beszűkült, politikai beállítottságtól függetlenül létező kisszerű gondolkodás, ami a begyöpösödött, fantáziátlan, de agyonfizetett bürokráciában csúcsosodik ki. Ennek a típusú gondolkodásnak a jobboldali megfelelője az az ember, aki napjait olyan problémák megfejtésével tölti, hogy tetszett neki a Gyűrűk Ura, de akkor még nem tudta, hogy a Göncz fordította le, meg kell -e gyónni. Vagy egy jobbikosnak a Radnóti „Nem tudhatom…” című versének értelmezése. És most újabban Kishantos, amiről nem szabad jót gondolni, mert a MagyarNemzet is megírta, hogy Ángyán kommunista, a nevét hozzáláncolta Kishantoshoz, ezért aztán mehet a Duna fenekire. Én viszont őszintén leszarom, hogy az Ángyán József kommunistabérenc -e, vagy sem, van -e delfinje, vagy szeret -e rágózni. Kishantos egész egyszerűen másról, többről szól ennél…

A Kishantosi polémia iskolapéldája az említett kisszerű gondolkodásnak, és annak, miféle károkat tud okozni az állami hanyagság egy alapvetően jól működő intézménynek. IronMémem tudásszomját kielégítendő, idézzük fel tehát a kishantosi tyúkper előzményeit, feltéve, ha el tudunk szakadni Ángyán rémképétől, nomeg attól, hogy ha valaki igaz jobboldali, akkor feltétlenül gyűlölni kell a Kishantost. Az említett 27 milliós tartozás története Kishantos indulásának idejéből származik. A mintagazdaság megindulása három ország összefogásával (Német, Dán Magyar (!!!)) indult. A magyar állam akkor nem tudott pénzt belerakni a fejlesztésbe, ezért kedvezményes földbérleti konstrukciót ajánlott fel. Értsd: Magyarországnak két másik ország épített egy mintafalut, és az akkori magyar vezetés támogatásnak merte nevezni azt, hogy kedvezményes bérleti díjjal adja mellé a földet. A magyar állam ráadásul azt is kikötötte, hogy a továbbiakban mennyi pénzzel kell a külföldi partnereknek támogatni Kishantost, különben a nagyvonalú kedvezményes földbérleti szerződést felmondja. Logikus nem? Ennek analógiájára létrehozhattak volna olyan kórházat, amihez mi kedvezményes bérleti díjjal adtuk volna az épületet, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is fönntartják azt nekünk a külföldiek. Ha nem lesz pénz, mehetnek a betegek, amerre akarnak… A kishantosiak érezték a pofátlanság elrettentő erejét, és miközben próbálták ezt valahogy lekommunikálni a külföldi partnerek felé, kérték a magyar államot akkor képviselő APV Rt.-t, hogy törölje a kötelezően megszabott mértékű külföldi támogatásról szóló kitételt a szerződésükből. Ígéretet kaptak, de a módosított szerződést a bürokraták nem készítették el időre. És amikor nem érkezett a szerződésben megszabott mennyiségű külföldi támogatás, az ÁPV Rt. a teljes bérleti díjat kiszámlázta büntetésként a kishantosiaknak. Tehát a magyar állam megbüntette azt a magyar mintagazdaságot, amire mások adtak neki pénzt, mindezt azért, mert a külföldiek nem adtak további, a magyar állam által nekik megszabott forrást. A bünti akkor 9 mill. HUF volt. A kishantosiak persze perre mentek, én is ezt tettem volna, ha így szopatnak. 10 év (SIC!) elteltével végül a bíróság kimondta, hogy nincs igazság, de mivel az ÁPV Rt. helyét időközben átvevő NFA az erősebb kutya, annak van igaza. Addigra lett a 9 millióból 27, a kamatokkal együtt… Kemény, nem? 27 milka büntiből… Amit különben a mintagazdaság azóta rendezett. Tehát NINCS TARTOZÁSA!

Ez tehát a történet… Most, hogy mindenki okosabb lett, még egyszer fölteszem a kérdést: Valóban ez a lényeg, vagy az, amit Kishantos szimbolizál? Ha valaki meg kíván ragadni az értelmetlen ángyánozós szájkaraténál, javaslom követelje továbbá azt is, hogy a rendőröktől vegyék el a lovakat szántani, a Balatont ültessék be rizsával és azt is osszák szét, valamint hogy azon városokban, ahol Ángyán járt, tegyék a földdel egyenlővé, és szórják be sóval. Akkor lesz igazság…

Én maradok azon az állásponton, hogy Kishantos az összefogás és a kezdeményezőképesség, az egymás segítésének és az élhető, fejlődő, zöld Magyarországnak az egyik jelképe. Ha viszont bezárják, akkor a gyökér magyar bürokráciának és a kisszerűségnek lesz intő példája, és akkor várhatjuk, hogy támogatást adjanak valamire, amit szeretnénk, de nem lenne rá pénzünk.

Eközben persze a szegény keszegekről végképp teljesen megfeledkeztünk…

Tovább..

Hantosi hanta boy? - válasz Miért Rigónak

Hantosi hanta boy? Itt A keszegek védelmében… írtakkal kapcsolatban a tárgyilagosság kedvéért érdemes az „ellenfelet” is meghallgatni. Érem másik oldala, miazmás. Aszongya itt a Tutiblogon a kolléga, hogy a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ nem kapott újra állami földet haszonbérbe, pedig hát frankón biogazdálkodtak: „nem középiskolás fokon” ahogy a költő mondja. Ám a rossz csúnya NFA (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet) pályázatán mégsem nyertek területet. Ha nem vagyunk manicheisták, érthetőbben szólva jakobinusok, még érthetőbben: tudjuk, nem fekete-fehér a világ, akkor árnyaltabban közelítjük meg a sztorit. Hallgattassék hát meg a másik fél is! 

Íme, ez jelent meg az NFA elnökével készült HVG-interjúban 2013. október 17-én: „Sebestyén Róbert szerint a kishantosiak pályázatának sikertelenségében fontos szerepet játszott, hogy amikor átvette az NFA az állami földek kezelését, a Kishantosi Nonprofit Kft-nek 28 millió forint haszonbérleti díj tartozása halmozódott fel, melynek a megfizetése jogerős bírósági határozattal esedékessé vált. Két lehetősége volt az NFA-nak: vagy felszámolják a biogazdaságot, ugyanis a bírósági döntés következtében nem volt fizetőképes, vagy megállapodnak és hagyják, hogy a szerződés végigmenjen. Az NFA, miután a legfőbb célja, hogy a magyar állam bevételei befolyjanak, végül a részletfizetési megállapodás mellett döntött” – mondta Sebestyén Róbert, hozzátéve, hogy az NFA végrehajtó szervként nem mérlegelhette, hogy egyébként mi állt a bírósági döntés hátterében. Sebestyén szerint az NFA most is csak azt nézheti, hogyan biztosíthatóak megnyugtatóan az állam bevételei. „Márpedig egy magántulajdonos sem adja oda olyan haszonbérlőnek a földjét, akivel egyszer már pórul járt, és bírósági úton kellett kikényszerítenie a haszonbérleti tartozást.” 

Aztán a bejegyzésben megdicsőült, hantosiak mellett melldöngető exfideszfrakciós Ángyán Józsefről sem csak Dózsa György meg Florian Geyer jusson eszébe az embernek, „a világ nem fekete-fehér” mélyfilozófia jegyében. Csapjuk fel a 2013. október 3-i Magyar Narancs című balliberális hetilapot, kukkantsunk bele Gőgös Zoltán MSZP-s parlamenti képviselő, volt szocialista agrárállamtitkár olvasói levelébe: „jól együttműködünk földügyekben” – írja Ángyán Józseffel kapcsolatban. Felmerül a kérdés: a volt fideszes államtitkár most akkor egy hantosi hanta boy? Mert úgy tűnik, a baloldallal jópofizik, akik a nagybirtokot védik, miközben a kisgazdaságok darabontjának mundérjában feszít? 

A zöldbárókat pátyolgató posztkommancs szegfűsök (lejárató)kampányfilmjének sztárja lett, holott a kisvállalkozások prófétájaként beszélget a „madarakkal” – á lá Szent Ferenc. Mert madárnak néz minket, az biztos. Talán érdemes lenne komolyan venni a Kormányportálon megjelenteket: A mostanáig - kizárólag - a Kishantosi Nonprofit Kft. által művelés alá vont birtokon az új földhaszonbérleti szerződések megkötésével a jövőben többen is lehetőséget kapnak az agráriumban való boldogulásra. Az új haszonbérlők, a korábbi támogatás fejében folytatják majd az agrár-környezetgazdálkodási tevékenységet. 

Szóval józanul meg kellene fontolni az ellenérveket is.

Iron Mémem

Tovább..

A keszegek védelmében...

…mert Magyarország jobban teljesít. A Metropol egy korábbi címlaphíre szerint még szervátültetésből is több volt idén, mint tavaly. Persze örömmel fogadtuk a kis- és középvállalkozásokat segítő alacsony kamatú hiteleket (ilyet is lehet, nemcsak multikat pénzelni azzal a feltétellel, hogy ültessenek tulipánt a parkolóba), a családi gazdaságokat támogató intézkedéseket is. Szép Magyarország lesz ez! Olyan, ahol a Borbásmarcsi, mint egy kicsi bambi, szökell majd csillogó szemmel régióról-régióra a stábbal, Nógrádban besegít a digitális átállásnál, aztán Pest megyében termelői spárgából főz ebédet a diófa árnyékában, délután csatlakozik Sárfali Péterhez, hogy egy egész ménes hátán lovagoljanak az alföldi naplementében, végezetül estére termelői mézeskenyeret eszik tokaji bort kortyolgatva. A borász közben grátisz elgitározza az Összetartozás dalát…

Bezony, merthogy van ám a vidék, túl a lehangoló Budapesten. Ott nemcsak a háttér miatt érdemes forgatni, hanem mert az ottan élő, szintén magyarul beszélő emberszabásúak sikeres termelőmunkát folytatnak. Egyéni kezdeményezésből, megfeszített munkával. Ők azok, akik a síkagyú bürökrácia képére formált rendszerben mernek álmok álmodói lenni. Sikeresen. A vidéknek ezt a szívderítőbb (modernül innovatív) arcának bemutatásával Borbácsmarcsi néhol kissé szalonnaízű országjárása foglalkozik talán egyedül huzamosabb ideje… És nincs is ezzel baj, szeretjük a szalonnát.

Itt érkeztünk el a kezdeményezőkész, vállalkozó szellemű magyar civil szférához, amely a liberális értelmiség által a genetikailag alávaló, ostoba, sárban tocsogó nemzeti magyar karakterképet megcáfolva értéket teremt, miközben mértéket állít elő, és próbálja megtalálni a helyét a magyar, illetve az európai piacon. Eljöhet az idő, amikor magunk csomagoljuk és értékesítjük a manapság külföldön, állagjavításra használt termékeinket (pl. méz, búza), amelyekért a külföldi többet is hajlandó lesz fizetni, egész egyszerűen azért, mert mondjuk a méz esetén a portugál szarabb. Lesz idő, amikor nem a nagy áruházláncoknak a tengerimalacok tömeges halálát okozó zöldségeit fogjuk megvásárolni, hanem a hazai bio-t.

Mindehhez azonban ezeknek a vidéki embereknek szüksége van tapasztalatcserére, oktatásra, felkészítésre, hogy az Unió támasztotta pályázati feltételeknek meg tudjanak felelni. Ilyen oktatói központoknak a példaként emlegetett Dániában vannak nagy hagyományai. A dán népfőiskolák a télen dologtalan, de tanulni vágyó földművelőket szólítják meg, akik egymástól is tanulnak. A Dánok nem fukarkodnak e tudással, magyar gazdák is mehetnek tanulni hozzájuk, ha egy kicsit is beszélnek angolul. Persze jobb lenne nem Dániáig menni… Hát eddig nem is kellett. Ilyen központ Kishantoson immáron 21. éve működik, bár idén be fogják zárni.

(FIGYELEM, INNENTŐL NEM NER-SZABATOS VÉLEMÉNY KÖVETKEZIK, KÉRJÜK, FIATALABB OLVASÓINK CSAK SZÜLŐ TÁRSASÁGÁBAN FOLYTASSÁK AZ OLVASÁST!) A kishantosi modellgazdaság 452 hektáron, nonprofit módon gazdálkodik/ott. Vidékfejlesztési központként egyaránt látta el a népfőiskola és a biogazdálkodás feladatait, így kapcsolva össze az elméletet a gyakorlattal. Legfőbb célkitűzése annak igazolása volt, hogy létezik a fölművelésnek a tájjal és a természettel összhangban végezhető formája, s e törekvései nemzetközileg is elismertté tették. Dánok is jártak hozzánk tanulni… A 2012-es pályázaton a területre kiírt 10 részpályázata közül mindezen eredmények ellenére egyet sem nyertek meg. A még egy évig biológiai védettséget élvező, több mint 400 hektáros egységes területet jövőre szépen beműtrágyázzák. A vállalkozó szellem meg üljön otthon a seggén. A kormányzat közleményei mind ügyesen elkerülik Kishantos méltatását, nem köszönik meg az eddig elért, mindenki más számára nyilvánvaló eredményeket. Ebben az esetben ugyanis kiderülne, hogy az NFA eredeti célkitűzéseihez ijesztően hasonlatos mindaz, ami Kishantoson megvalósult. Volt is egyfajta bizonytalankodó utalás, hogy az említett földet állami oktatási keretek közé kellene bevonni, de ezt a fenntartható fejlődés izét senki nem akarta bevállalni…

Bíztak, amíg bízhattak a Kishantosiak, de a Borbásmarcsi helyett a GreenPeace tette magáévá Kishantos ügyét, és a zöldkommandó falnak támasztva a Bálnavadász-hajó-lukasztó-csáklyákat, fennállása óta talán először, valóságos vetőmagot csapva a hóna alá bévetette a kishantosi földeket. A BioSuiss minősítés ugyanis megköveteli, hogy télen is zöld legyen a föld, a hülye kishantosaiak meg még reménykednek. Mi viszont tudjuk, hogy bebukták. Állítólag nem is a fenntartható fejlődéses zöld álmokkal volt itt a baj, hanem az Ángyánnal, aki a 452 hektár földet 20 éve minden nap körbebrunyázza. Az Ángyán gonosz, de persze nem azért, mert kritikai szóval illette a földtörvényt.

Persze lesz itt még külföldi tiltakozás (különösen német részről, akik aktívan segédkeztek Kishantos létrehozásában és kivételesen jogosan, jó cél érdekében), lesznek magukat a röghöz láncoló aktivisták, aztán a vérszagra még a hazai baloldal is beindul. És jön az újabb kommunikációs bukkake. A végére nyilván kiderül, hogy ez az egész nem úgy volt, Kishantost szereti a kormány, és mindenről a Hoffmanrózsi tehet. Neki már úgyis mindegy, majd ő benyeli ezt is…

Ez a kitűnő történet nagyban emlékeztet arra az új törvényi szabályozásra, amely a keszeg és kárászállomány lehalászásában eszközölt olyan változásokat, hogy most a szaporodni képes közepes méretű halállományt lehet lehalászni, míg az idősebb, méretes de szaporodni képtelen populációt már nem. Ugye-ugye, síkagyú bürökraták… A pályázati rendszer lehetővé tette, hogy termelni és növekedni képes emberállományunk „lehalászhatóvá” váljon, míg a nitrátgőzös magtalan nagyhalak és a tehetségtelen potykák vígan lubickolnak. A magyar mezőgazdaság védelmében, amelynek a fenntartható fejlődés és a biotermék-előállítás irányában hatalmas jövője van, a döntéshozóknak is illene kissé figyelmesebbnek lenniük! Kishantosnak pedig adjanak még egy esélyt! És adjanak esélyt az álmok álmodóinak, és Borbásmarcsinak! És igen, a keszegeknek is…

Tovább..