Horváth Csaba, és a kitölthetetlen űr

Ámerikában találták ki, hogy a politikai bizalmi-index vizsgálatoknál, komolynak szánt társadalomtudományos mérések helyett egyetlen eldöntendő kérdésbe sűrítik egy adott személy hitelességével, tevékenységével kapcsolatos összes indikátort. Ez a klasszikus kérdés a "Venne tőle használt autót?" Mi Horváth Csabától nem vennénk. Most már nem is kell, hiszen hivatalosan kiszállt a nepperkedésből a főpolgármesterségért folyó ádáz ellenzéki küzdelemből. Egy esélytelen jelölttel kevesebb, egy gyurcsányi keverési lehetőséggel több. Amíg egymás lehámozásával foglalkoznak a sötét oldalon, addig nagy baj nincs.

Eddig nem is túl izgalmas a sztori (nem is lesz az!). Újabb nextgen emeszpés tűnt el a süllyesztőben - az ellenzéki megújulási metodikát ismerve - pár hónapra. Csak úgy kovácslászlósan. Visszajön majd ő is valahogy. Ami érdekes, hogy vele az ellenzéki oldal egyetlen ismert, Budapest-politikával azonosítható arca lépett le, szóval a nagy kérdés, hogy kit húznak elő a kalapból. Annyira nincs ugyanis senki fajsúlyos figura arrafelé, hogy amikor erről beszéltünk a Toronyházban, az "akkor ki?" kérdés után csak pislogtunk egymásra a mahagóni tárgyalóasztal körül. Piréz ugyan felvetette, hogy egy dobozba dobjuk be cetlire felírva a lehetséges alternatívákat, de ez se jött be. A doboz felbontása után hét üres cetlit találtunk, a nyolcadikra meg valaki faszt rajzolt. (Nekem egy pillanatra eszembe jutott Botka, de aztán beugrott, hogy ő Szeged, ami nem Budapest, viszont lassan komp jár át villamos jár át Hódmezővásárhelyről.)

Várhatóan hasonló lesz majd az őszi önki választások ellenzékre leadott szavazatainak megoszlása is.

(Konteo: Jávorbeni/Gordi és Gyuriferi azért golyózta ki Csabikát, hogy rákényszerítse az emeszpét egy még súlytalanabb "konszenzusos" jelölt előkaparására, aki aztán olyan megalázó vereséget szenved, hogy az emeszpé még tovább veszít a súlyából a dékával és az etizennéggyel szemben.)

Hogy miért lényegtelen mindez? Mert Tarlós ellen mindegy is, hogy ez a magát demokratikus ellenzéknek nevező valami kit is indít. Nem azért, mert Tarlós lett volna az elképzelhető főpolgármesterek legjobbika, hanem mert nincs kit. Pedig örülnénk neki. Hogy miért?

Részemről, mióta végleg elköltöztem a székesfővárosból a fasza pásztoridillbe, kábé hidegen hagy, hogy mi történik Budapesttel. Sosem voltam tősgyökeres arrafelé, szóval abban a pár évben, amíg ott éldegéltem, komoly érzelmi kötődés nem alakult ki bennem. (Én nem az a hülyegyerek vagyok, aki huszonévesen beköltözik, aztán pestibb akar lenni a pestinél.)  Amit észrevettem Bp-en abban a pár évben, hogy az ott lakóknak nagyjából semmi sem elég jó, semmi nem elég minőségi, nyugaton minden jobb.

Itt persze nem a külső kerületek lakóiról van szó, hisz ott szinte olyan, mintha valaki egy vidéki kisvárosban lakna. Minden szempontból. A nagykörúton belül az érdekes. 60 koncert egy este, 15 kiállítás párhuzamosan, minden hétvégén két ingyenes fesztivál, és éjfél után 1 kilométeres körzeten belül "csak" 18 kajálda és 100 kocsma van nyitva. És persze az utak, a közlekedés, a hardver alapvetően tökéletes állapotban van, munkát meg csak az nem talál, aki nem is akar igazán. Én közben a egyórás utamat a melóhelyemre 40 éve épített úton teszem meg egy 40 éves biciklin, negyvenedmagammal - télen-nyáron. De már csatornáztak tavaly…

Nekem, és még nagyjából másik 8 millió embernek annyiban érdekes a főpolgármester személye, hogy minél nagyobb balfasz kerül oda, annál jobb. Mi minden forintnak örülünk, amit nem sikerül a fejlesztési források közül Budapestre vinni.

Tovább..

Pénzvonat

Miben különbözik Mozambik, Taktaharkány és Budapest? Eltekintve attól, hogy Budapest bizonyos részein szebb a kilátás, abban, hogy míg az első kettőnek nincs metrója, addig Budapestnek most lesz meg a negyedik. Egyesek szerint ez egy hatalmas lépés, szerintem inkább érthetetlen. Persze a fejlődés jó, a fejlődés kívánatos, de az előbb említett településekhez képest még mindig három metróval előrébb járunk, így nem biztos, hogy a fairplayt félredobva ekkora versenyelőny kellene.

Legalábbis a jelenlegi közlekedési viszonyokra alapozva be kell vallanunk, hogy a negyedik metróvonalnak nem sok értelme volt. Inkább presztízsberuházás mint ténylegesen megtérülő építkezés volt ez, mely a késői feudalizmusban indult és óriási fiskális péniszként Budapest egész jelenkori történelmén keresztülhatolt. A költségvetésén legalábbis, hiszen a végére nagyjából (és itt most számmal is le fogom írni, mert mégiscsak karakterre fizetnek, vagy mi?) 452 000 000 000 forintba került. Ebből az összegből közel egymillió “Power Heart AED G3” defibrillátort lehetne venni, ami annyit tesz, hogy minden háztartásban lenne egy ilyen készülék, mikor az EU benyújtja a számlát.

Ugyanis a metrót nem csak a honi állampolgárok finanszírozták, hanem az EU is, méghozzá 181 milliárd forinttal. Ezért cserébe csak annyit kért, hogyha már zárt, kötött-pályás közlekedést csinálnak a föld alatt, akkor járjanak vele sokan. Ez a pont viszont kérdéses lesz: a lassan egy generáció óta tartó építkezés ugyanis átírta Budapest közlekedési térképének elég nagy részét. Mivel még az építkezés kezdete előtt kitették a Kosztolányi Dezső téri Volán pályaudvart Kelenföldre, így az elmúlt tízenpár év alatt azon dolgozott a BKV(BKK), hogy annak a pártízezer embernek felszíni járatokkal, külön forgalmi sávban biztosítsa a közlekedését a belváros felé. Ezt alig tíz év alatt több busz -és villamosjárat segítségével sikerült is megoldaniuk, melyek később gyarapodásnak és hosszabbodásnak indultak, míg most per pillanat ott tartunk, hogy Budapest egyik legjobb közlekedési csomópontja lett. Na erre sikerült nyitni egy metrót még pluszban, ami innentől fogva nem zavar sok vizet, maximum öt-tíz perccel lerövidíti a menetidőt, habár a mozgólépcsőzést hozzáadva ez sem biztos.

A másik probléma a metró utasellátottságával, hogy többek között azért épült, hogy az agglomerációból autózók számára alternatívát nyújtson. Ezzel viszont van egy aprócska bökkenő: mivel az építkezés költsége az idő előrehaladtával a duplájára nőtt, így elkezdtek kihúzkodni apró és szükségtelen elemeket a tervekről. Az egyik ilyen a P+R parkolók rengetege volt a városhatárban, mely az infra másik felét adta volna. Ezzel sikerült megoldani, hogy amíg nem lehet az új metrószerelvényekre gépkocsit is felvinni, addig aki autóval jön az agglomerációból, nem fogja járművét hátrahagyni a külvárosban.

A harmadik tényező, amivel nem számoltak, az a polgárok öntudatra ébredése a városban és a kerékpáros boom, emellett pedig a most átadott és árszempontból perpill elég problémás BuBi (ott tárgyal majd az MK és a BKK, remélem lesz valami konszenzus). Illetve a BKV viszonylag gyakori csődközeli helyzetei és a lerohadt járműpark miatt a tömegközlekedéstől elfordult emberek tömegei. A közlekedési vállalat sajnos erősen hagy kívánnivalót mind az árazás, mint pedig a szolgáltatás minősége szempontjából, így évente emberek tömegei választják a közös akol helyett az egyéni közlekedés eme környezetbarát módját. Ezen emberek egy része már télen sem száll le a bicikliről, így őket már egy ötös -és egy hatosmetró sem fogja visszafordítani.

Presztízsberuházás. Eme szó jellemzi a legjobban a most átadott műremeket. Élő mementója a szovjet szemléletnek, mely kimondja: mindegy mit akarunk, ha erősen gondolunk rá, létrejön. És erősen gondolt rá Demszky, majd később Tarlós is, a végén pedig létrejött. Voltunk mi már a vas és acél, továbbá a gyapot országa is, most a metróké leszünk. Valami kell, ami miatt kiviláglunk a körülöttünk élő masszából. Sajnos az egyszer elindított, megállíthatatlan gigaberuházások kilométeres villámhárítókként jelzik utunk, mely inkább göröngyös, mint bármi egyéb.

Tovább..

Neomarxisták és anticsövi kordonok

‎- A héten alapítottunk már Orbán-rezsimmel küzdő, baloldali, érdekvédő szervezetet?
- Nem.
- Hálisten’, még csak szerda van.

Ez a párbeszéd nyugodtan elhangozhatna a valóságban is. Önmeghatározásuk szerint is baloldali, érdekvédő (civilke) szerveződéssel lassan nagyobb eséllyel futunk össze Pesten, mint Mrs. Marple egy rejtélyes gyilkossággal. A jobber trollok ugyan jól mulatnak azon az apróságon, miszerint ezek a középosztályra fókuszáló exploitation mozgalmak javarészt ugyanannak a 20-25 fiatalnak kezdeményezései, legyen szó a HaHÁ-ról vagy a Város Mindenkié csapatáról, mi azért újra megmondjuk a tutit, ezúttal a hajléktalan tematikára koncentrálva fasisztoid hajlamaink elsöprő ágyútűzét.

A héten ugyanis éppen exploitation mozgalmak splatter (a stonert az E14 elvitte) verziójával hódítanak médiafelületet és érző, liberális szíveket a srácok. Az apropóját az AB döntése és az erre reagáló csövi távoltartó kordonok szolgáltatták. Egy rendes kocsmatúrának már szerves része lett az aluljáróban kihelyezett kordonok elbontása féltotálon. Afféle bátorságpróba, a jó és az igazság érvényre juttatása érdekében. A válaszul megfogalmazott nyominger, rendpárti hablatyon meg jóízűen kacarászhatunk. Gól, egy-nulla a mozgalomnak.

A mozgalom tagjainak és szimpatizánsainak alapvetése, hogy az egész hajléktalan kérdésre megnyugtató megoldást találni nem nehezebb, mint birkabendőből időjárást jósolni. Csak és kizárólag a pillanatnyilag hatalmon lévő sátáni erők akadályozzák a közjó (szabadság, egyenlőség, testvériség) maradéktalan megvalósulását, a jólét hajléktalonra való kiterjesztését. Az meg huszadrangú kérdés, hogy mi is az a közjó. Mindegy.

A szociális érzékenységet ugyanakkor nem érdemes keverni a exploitation splatter mozgalmakkal. A legelesettebbekkel való törődés hagyományosan keresztény erény, a rászorulók segítése, szemben a baller hitvilággal, nem a fánszia forradalom öröksége. Legfőképpen nem a 68’-as felfordulásé, melyet roppant időszerűen sikerült most felfedeznie a modern magyar baloldaliság másodgenerációjának. Újszerűnek is csak annyiban újszerű a megközelítésük, hogy minden egyes csoport érdekvédelmét sikerült besorolni a nagypolitika alá, akár egy gellérthegyi szemétszedést is könnyedén össze tud(ná)nak kötni az Orbán megbuktatásának történelmi szükségszerűségével. Persze, ha valaha is eszükbe jutna érdemben is tenni péel a környezetünk állapotáért, a politikai zöldmarketing használatán túl.

Az  exploitation splatter mozgalmak alapvetően a társadalom és az állam szerepének a totális félreértelmezéséből táplálkoznak. Hitük szerint a társadalom tartozik a hajléktalanoknak (nem csak felelősséggel, hanem matériával is) és mindaddig kötelessége szagolni, kerülgetni a csöveseket (a társadalmi igazságtalanság bűzét) az aluljárókban és mindenhol, amíg a tökéletes megoldás nem születik az egész problémahalmazra. Hiába, a baloldal nem bír elszakadni a hagyományaitól, per definitionem, ezt nevezik egyes kultúrkörökben terrorizmusnak. Lásd ITT! A többség túszul ejtését, hogy a politikai döntéshozóktól kizsarolhassanak egy felesleges, kontraproduktív és összességében megvalósíthatatlan tervet. Persze, nyilván túlzás terrorizmust emlegetni velük kapcsolatban, hisz ők alapvetően rendes, intelligens fiatalok, csak túl sok balos faszfejet olvastak. Amúgy mi mást is olvashatnának olyan tanszékeken, ahol a legfrissebb könyvbeszerzés Bourdieu, meg ahol meg van mondva nekik, hogy nem is érdemes mást olvasni, mint a frankfurti iskolából világra szart orákulumokat.

***

A valóság dramatizált bemutatása a mindennapjaink szerves része. A kereskedelmi televíziózás legújabb nóvuma, hogy a társadalmi felelősségvállalás (mi más?) jegyében naponta mutatnak be szükséget szenvedő családokat és szólítanak fel adakozásra. A hírműsoraikban. Mert egy hírműsornak mi más lenne a feladata... A szükség pedig egyenlő a "járral" a modernitásban, ahol beütöttük a konzolablakba a végtelen pénz cheat-et. Ez a neomarxizmus mélyenszántó axiomája, az új gondolat. A probléma csak az, hogy hiába vittük végig az összes küldit, nem kaptuk meg a 100 százalékot a végigjátszásban, mert csaltunk. A cheat-et meg vissza kell fizetni.

A szükség elismerése egy normális világban nem lehet egyenlő a jár-ral és nem csak azért, mert konkrétan soha nem lesz elég pénz (már hitel sem) rá, hanem mert NEM jár! A baloldal legcukibb szavazóvonzó képessége hazugságon alapul. Egyetlen egy társadalom nem engedheti meg magának, hogy semmit ne várjon el a tagjaitól, se adófizetést, se munkát, sőt, még azt sem, hogy alapvetően próbáljon meg civilizáltan viselkedni, de a szükséget feltétel nélkül elismeri.

Ha itt megállnánk a haladás ösvényén, akkor legfeljebb a méltányosság vs. igazságosság vitájával a szombat estéjüket eltöltő Lánczi Andrásba oltott Molnár Attila Károly epigonok hőböröghetnének. De a progresszió nem egy olyan egyenes, amit két pont között húzunk meg, hanem egy pont és a végtelen között. Már nem csak a szükség elismeréséről és elismertetéséről, hanem a szükségletek közterületen végzésének jogáról szól a diskurzus

Az exploitation splatter mozgalmak radikalizmusának ez a lényege. Nem elég, ha útonálló módjára fosztogatják (illetve szeretnék a progresszív adózással) a középosztályt, hanem érezzék is szarul magukat. A minimális komfortérzetet is el kell venni tőlük. Mert bűnösök. Bűnösök abban, hogy kultúrális tőkét hoztak otthonról, ami csúnya dolog. Kérdezd meg Bourdieut! Bűnösök abban, hogy fizetésükből el tudják tartani magukat és a munkahelyükön kötelező napi penzum letudása után nem az önkormányzathoz igyekeznek segélyért, hanem plusz órákat fektetnek saját vállalkozásaikba vagy a második melójukba. Kérdezd meg a HVG-ét! Ilyet csinálni kizárólag Londonban dícséretes, hazai pályán szigorúan kapitalista kizsákmányolás. És bűnösök abban, hogy felelősséget közösségükért, családjaikért, barátaikért, kutyájukért éreznek és nem a penetráns bűzt árasztó, dolgát maga alá végző csöves iránt. Azokat legszívesebben bottal piszkálnák le a buszról. 

***

„Amerika a világ legszabadabb országa, mindenki maga dönti el, hogy él!” – minimum százszor hallottuk ezt a legtipikusabb amerikai mondatot, kötelező tartozéka a mindenkori beiktatási beszédnek, de egyáltalán nem tudjuk mit jelenthet. Vagy jelentett valaha. Mert a klasszikus mondat valahogy így folytatódott: „Mindenki saját szorgalmával, becsületével, munkájával dönti el, hogy szegény lesz vagy gazdag!” Nyilván, mint minden ideáltípus, ez sem állja meg a helyét a valóságban, de messze vonzóbb gondolat, mint a mindentingyenmindenkinek társadalmi homeopátiája. 

Tovább..