Pártokból él a HVG Kovács Pistikéje

Van egy firkászgyerek a HVG-nél, Ceglédi Zoltán a neve. Igazi belkerületi hipster, nyeglesége mérhetetlen arroganciával párzik. Aszimmetrikus borosta, megfellebezhetetlen vélemények, kinyilatkoztatás a tutiról és a gazfideszről. Ez a nyegle srác azt írta tegnapi cikkében, hogy a Fidesz ifjúsági szervezete hullarabló. Azért hullarabló, mert azt feszegeti: miért nem szólal meg az Amnesty International akkor, amikor számos korábbi ütlegelés után halálra vernek egy magyar fiatalt a Vajdaságban?

Ha már egyszer jogvédők, miért hallgatnak akkor, amikor a százéves Tamás Aladárnétól elveszik az állampolgárságot és miért tétlenek, amikor Kárpátalján származásuk miatt zaklatnak magyar fiatalokat? Ceglédi tehát azt írja cikkében, ez a kérdésfelvetés egyenlő a hullarablással. De ennyi nem elég neki, írása innentől válik igazi epeömléssé. Záporoznak a kunczegábori egyenszilárdságú ítéletek a Fidesszel szimpatizáló fiatalokra: „debil, fogalmatlan idióták”, „Orbán hóna alatt vasaltkodás”, „hitelesség szellője se legyintett titeket arcon”, „kirakat-fiatal”, „végighazudott elmúlt öt év”.

Belemásztunk a Google-ba és megnéztük, honnan csörgedezik Ceglédi Zotya magabiztossága. Nem tartott soká kideríteni az igazságot. A mi Zolink maga a megvalósult Kovács Pisti. 2010 előtt az SZDSZ frakciósajtósaként dolgozott. Ezt követően lett a szocilibi időszakban szanaszét tömött Republikon Intézet munkatársa. Ebben a minőségében képernyőn is osztja a magabiztosságot a modern-demokratikus-szabadságféltés felkent prófétájaként. Élő adásban elemzi azt, hogy Kósa Lajos nem ugraná meg a műveltségi küszöböt.

A Republikonról azt kell tudni, hogy az eszdéeszes Horn ‘nem azt mondták, Feri’ Gáborhoz köthető, de remek tempóváltással most már az MSZP kampányát csinálja. Olyan sikercuccokat tudhatnak magukénak, mint az MSZP 18 perces gyűlöletfilmecskéje, amelyhez mindenkitől loptak tartalmat, aki valaha kamerát fogott a kezébe, vagy csak élt, mozgott és alkotott ebben az országban.

Zoli tehát a politika emlőinél kolbászol. Ez nem zavarja abban, hogy párhuzamosan a HVG-nél is újságíróskodjon, természetesen függetlenül és abszolút objektívan. Mostanában azt a Pulitzerre érdemes melót kapta, hogy rendszeresen csesztesse a jobboldali bloggereket, ifjúsági szervezeteket. Frusztrációkkal vemhes iparosa ő a „milyen-legyen-a-jobboldali-fiatal” imamalomnak. Netes trollkodásainak fontos jellemzője, hogy a kukaborogató, székházbatörő, falfirkáló bajnaista bohócosztagot a magyar fiatalsággal azonosítja. Piszok nagyot téved.

Kovács Ceglédi Pistike tempója pofátlanabb, mint valaha. És most már rettenetesen unalmas is.

Tovább..

A bölcsek bölcse: Kuncze Gábor

Én Kuncze miatt mentem ki, mert a Klubrádió nekem egyenlő Kuncze, mint ahogy a megboldogult SZDSZ is Kuncze – de hiába ágaskodtam a tömegben, ezen a tegnapi csúnya vasárnap délutánon, Gábort nem leltem. Még az is lehet, hogy ott volt, csak nekem volt akkora pechem, hogy elszalasztottam. 

A Fésztérben politizáló Kuncze Gábor (SZDSZ, majd Klubrádió) a minap a Batthyány örökmécseshez invitált a Hadd szóljon! tüntetésre, az ő munkahelyéért és a szólás szabadságáért. Én mentem. Perverzióból. Rohadt égő, de bevallom: időnként Kunczét olvasok. Kuncze-posztokat. (A lájkhalmazán kívül, amolyan komplementer elemként.) 

Talán emlékeztek az igazságosztó humorzsákra, az egykori szabad demokraták mindig jófejkedő, a békeidők urasági kocsisait meghazudtoló arcára, aki bajuszkája alatt jól kanyarintott poénjaival mindig a lényegre tapintott, s mostanában joviális öregúrként a Klubrádióban dörmögi el keresztkérdéseit -  a cenzúrát megúszott - betelefonálók égő vonalainak kíséretében.

Na de ha éppen párt nélküli Kuncze az ember, attól még lehet politikus: itt a Fésztér, ahol afféle Public Figure-ként naponta szórhatja intelmeit, elemezgethet, s ha már Kuncze, hát idejófejkedhet. Ezt választotta a mi Gáborunk: szinte látom rendületlen cyber fejcsóválását amit egy-egy jó időben elszórt fricska meg-megállít. 

Megnyugtató, hogy Kuncze figyelmét nem kerülheti el a kormányzás egyetlen vélt vagy valós fiaskója sem: Gábor szól, figyelmeztet, óvva int. Nemrég listában summázta az új év, új amatőrködéseit, lajstroma hosszú és kíméletlen, s aggodalmai mindössze a közel hétezer lájknépét ha érdeklik - megtoldva hozzátartozóival - jelensége mindenképpen figyelemreméltó. 

Ez a rendszerváltás óta fennálló jobboldali kormányok megkérdőjelezhetetlen amatőrizmusát feltételező, szerinte nagypályán játszó pökhendi - álliberális - értelmiségi, aki csakis választási hacknek tudja be, hogy e hazában jobboldali kormány egyáltalán dönthet az ország sorsáról, mert a tizenkét éves ballib profizmust úgy értékelte e gondolkodni képtelen nép, hogy megelégelve annak kétségtelen előnytömegét, kétharmados többséget szavazott az úgymond dilettánsoknak.

Arról nem beszélve, hogy e típus másik válfaja - azaz a kultúra felkentje - szerint a jobbra húzó művészek csupán lesajnálni érdemes, szükségszerűen hülye, közepes tehetségű ripacsok, vagy csak szimplán nem léteznek. Ezzel a kis manupulatív "nagypályás" trükkel aztán a valamiből megélni akaró, Stockholm-szindrómás alkotókat, a negyvenéves uralmat hosszas kormányzati ciklusokkal megbolondító ballib koalícióknak sikerült is ügyesen átcsábítaniuk a baloldalra, akarom mondani a Nagypályára. 

Lehet poénocskáin derülni, de sajnos ilyen a mi Kunczénk is: szentül hiszi Ő, hogy a jobboldal a maga tehetségtelenségeivel hibát, hibára halmoz, s ez alól egyetlen menekvés van: a dolgokat helyrepofozó ballib koalíció. Kakaóbiztos számítógép Kovács Pistinek, egyes szülő-kettes szülő a még kisebbeknek, mocsárlecsapolás a középréteg békáinak és kórházi széf azoknak, akiknek már úgyis mindegy.

Kuncze Gábor 2006-ban bepelenkázta az egész országot, "Tisztába tesszük a dolgokat" felkiáltással. Mi pedig azóta is csak oázunk, oázunk. Öntudatlanul és naivan.

Tovább..