Kurvák a Szüzességért

"Annak érdekében, hogy csaknem két és fél évtizeddel a rendszerváltás után Magyarországon a korrupció ellen érdemben lehessen tenni, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor Egyesület és az Atlatszo.hu oknyomozó portál korrupció elleni minimumprogramot dolgozott ki. A célunk az, hogy a 2014-es választáson induló pártok és képviselőjelöltek kötelezettséget vállaljanak a leginkább égető korrupció kockázatok kezelésére. Tovább a projekt honlapjára." Az átlátszón!

Ezt sikerült a héten kiköhögnie magából a magyar demokratikus ellenzéknek. Megírtuk mi már a magunkét erről az egész metafizikai korrupció témáról. Arról, hogy mennyire képtelenek vagyunk megemészteni ezt a teljesen retorikai szinten turbózott korrupció-bullshitet, az köztudott. Most arról írogatni, hogy kurvára kezdhetnék magukon a korrupció felszámolását, miután az Ökotársos haverok még a thai masszázst is elszámolták a vikingeknél legalább kétszer, illetve az Átlátszó kb. olyan viszonyt ápol Soros Gyuri bá seggével, mint a pancsoló kislány a Bambis üveggel, lassan már unalomba fullad. Most ne beszéljünk legutóbbi, általunk szintén megregélt trükkjükről, amikor képesek voltak „Európa legkorruptabb politikusáig” korruptkodni a saját korrupt kamuszervezetükkel a Kaiju-t.

A „Kurvák a Szüzességért” projektnek nagyobb a létjogosultsága mint ennek a szarnak alaphangon.

Most emeljünk egy picit a téten, és gondolkodjunk el azon, hogy tulajdonképp hogyan lett bevezetve ez a „korrupció” téma a népnyelvezetbe. Van ez a Noam Chomsky nevű figura. Ő amolyan baloldali-liberális próféta. Ő a new yorki csodarabbi, aki akkora bölcsességeket tol immár 40 éve, hogy őt nem ismerni átlagos liberális körben felér azzal, mintha mucsai kubikos lenne az ember. Nos, ő egy nyelvész. Nagyon remek tanulmányai és publikációi vannak, átlag bölcsész nem ússza meg a szigorlatait nélküle. Az egyik legjobb munkája a „Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media” című mű, ami szabad fordításban „A beleegyezés legyártása: a tömegmédia politikai gazdaságtana” Igen, lehet hüledezni, hogy fúj mekkora marcista cím ez már, mert valóban az, a csávó egy hiperballer. Az azonban érdekes, hogy a tanumány megjelenési dátuma 1988, azaz a Reagan korszak vége, amikor a jó öreg Ronald a Hidegháború utolsó éveiben épp maxra járatta a propaganda fegyverzetet.

Nos ha az 1988-as könyv egyéb iránt kemény megállapításait, amik ismétlem: a Hidegháborús Amerika legdurvábban nyomuló propaganda-frontvonalát írják le, a mai napra vonatkoztatjuk, szinte azt érezzük, hogy mintha a mai helyzetet olvasnánk benne vissza. Ismerjük hát meg ezt a művet picit. Először is érdekes, hogy maga Chomsky munkájának címét Walter Lipmann-tól kölcsönözte, aki 1922-ben, a fasiszta mozgalom térnyerése kapcsán mondta meg azt, hogy a média és a nagy tömegek „véleményének” mesterséges alakítása mennyire fontos és erős eszköz a politikai vezetők számára, hogy olyan célokat is meg tudjanak valósítani, amihez alaphangon tuti nem kapnák meg a többségi támogatást.

Például ahhoz, hogy offenzív háborút indítsanak.

Ugye, ha úgy mennénk neki, hogy „Srácok, mi lenne, ha ledúrnánk Oroszországot a térképről, így bele a Tundrába, ozt csá? Ledobnánk rájuk az atomot, megerőszakolnánk azt a sok szép szőke csajt, meg elvinnénk az olajukat tőlük. Na? Csapassuk?” Mivel ez a dolog konkrétan lehetetlen, ezért törvényszerű, hogyha én mégis ezt szeretném, és már remeg az ujjam a ravaszon, meg kell teremteni azt a hangulatot, hogy a mögöttem álló hátország megadja nekem az erkölcsi támogatást lövöldözni, és szemet hunyjon, ha épp túlkapás történik.

Lipmann idejében ez a dolog tökéletesen működött, és a második világháború szinte tökéletesen példázta, hogy megfelelő propaganda révén a német lakosság 7%-a képes volt arra, hogy nekizúzzon Oroszországnak meghalni, az otthon maradók meg mintegy mellesleg kiirtsanak 6 millió zsidót.

Ez tehát Chomsky kiindulási pontja a fogalom alkalmazásakor, és ezt viszi tovább 1988-ra, amikor a Csillagháborús propagandát elemzi. Nézzük hogyan!

1. pont: Méret, tulajdon, és profitorientáció

A médiát cégek uralják, amelyek mögött politikai és nem kevéssé gazdasági érdekek vannak. A domináns tömegmédia nagy cégek kezelésében van (lehet Közgépezni, Simicskázni, Szélesgáborozni is, ettől nem fogunk padlót fogni.) Ezeket a cégeket egy dolog érdekli: a profit. A tulajdonosok pénzügyi érdekeit gyakran a vállalatok közvetlenül gyakorolják, vagy bizonyos ellenőrző befektetőkön keresztül érvényesítik. A cégek méretéből szükségszerűen következik, hogy a technológia, amivel dolgoznak a lehető legszélesebb, tömeges közönséget célozza be. Ezen a ponton amikor azt mondjuk „Soros-média” akkor a Világ egyik legnagyobb ilyen média-kézivezérlő cégéről beszélünk.

Persze ebben a magyar „Fox”, a Simicska Empire sem különb, de ha elvonatkoztatunk a jelenlegi helyzettől, azt látjuk, hogy mára – beleértve a Foxot is – tulajdonképp a Világsajtóban van kb. 5 ilyen, elsősorban liberális ízlésű cég, amely meghatározza a „mainstream médiát” Az úgynevezett „alternatív médiumok” száma, pártállástól függetlenül, alapvetően elenyésző.

2. pont: A Hirdetés: Jogosítvány

Mivel a legtöbb bevételt a nagy médiumok reklámból állítják elő és nem az értékesítési vagy előfizetési oldal tartja el őket, a hirdetők "de facto engedélyező hatósággá" alakulnak. Ha van hirdetés van pénz, ha nincs, mehet mindenki a levesbe. Erről szólt mellesleg Menyhárt Doki eszmefuttatása az „eltóbiásosodásról”, miszerint a jobboldal érdeke is az, hogy jobban elossza a hirdetéseket, ne pedig egy orgánumba tolja őket. A médiumok ugyanis nem életképesek a hirdetők támogatása nélkül. A Média a hírek révén tehát fedezi a hirdetők politikai előítéleteit és kifejezi gazdasági vágyait. Például hatalmas cikkek a palagázról, ha azt a Hirdető a piacra akarja dobni. Hatalmas korrupció-ellenes offenzíva, ha a Főnöknek ez a heppje.

Ugye? Összeáll a Soros-outlet, tulajdonképp annak három résztvevője, és rögvest „korrupciellenes egységfrontként” adja el magát, és a gondolatot, mert a Főnök ezt tolja épp a Balkántól –Oroszországon át egész Közép Európáig, és vajh mi által? A „lakájmédia” hathatós segítségével befolyásolva a tömegeket.

3. pont: A Hírek forrásainak meghatározása

Herman és Chomsky azt állítják, hogy "a nagy bürokráciák, tehát az Állam, a nagy politikai pártok és érdekszférák, médiacégek, olyan szinten birtokolják a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy átvehetik azok hozzáféréseit magukhoz a hírek forrásaihoz. Ennek van üzleti haszna is, hisz ezáltal csökken a „beszerzési költség” már ami a hírek előállítását illeti, hisz ha széles lenne a disztribúció, valójában elképesztő pénzt emésztene fel valóban megismerni a világ híreit. Így lesz olyan „téma”, ami eleve hír, és lesz olyan, ami soha nem lesz az. A Charlie Hebdo hisztéria közepén ezt a vak is látja: egy párizsi szerki felrobbantása nem hogy hír, hanem egyenesen vezető téma, míg akár több ezer ártatlan asszír csecsemő halála egyszerűen nem jut tovább a pandamacik születési rátájáról szóló jelentés szintjén. A nagy „szervezetek”, amelyek uralják a médiát, egyfajta "rutint" építenek a hírforrások köré, és innen engednek eleve témát meríteni. Melegházasság, Közel-kelet, Ukrajna, és a kis színesbe egy kis nemi erőszak a napi borzongás végett, esetleg valami feminista siránkozás a gender alapú elnyomatásról.

A nem „rutinszerű forrásokból” származó információkat eleve el kell kerülni, nem beszélve arról, hogy van hír, ami nem hír.  Chomsky és Herman  „kapuőröknek hívja ezeket a „láthatatlan kezeket”, akiknek az önkényes döntése meghatározza, hogy például a „korrupció” téma legyen, de mondjuk a gazdasági összeomlás, klímaváltozás, szegénység, stb. csak blogok „konteo osztagai” által csámcsogott ostobaságok maradjanak.

4. pont: Golyóállók és végrehajtók

A "Flak" egy kifejezés, aminek a jelentése eredetileg golyóálló mellényt jelent. Ezek elsősorban negatív válaszok az adott média megnyilatkozásaira. Például levelek, panaszok, perek, vagy egyéb jogalkotási intézkedések kapcsolódnak ehhez. Annak, aki nem 1995 után született, tehát megélte az úgynevezett „médiaháború” napjait, ezt felesleges ecsetelni. A mai jobbos médiafölény tulajdonképp a „flak” jelenségének szülötte, amikoris az emberek egyszer csak elvesztik bizalmukat a mainstream média képviselőiben, és az alternatív források felé fordulnak. Amerikában 1988-at követően a „flak” az addig jobbos médiát balra tolta, csakhogy most épp azt lehet látni, hogy a folyamat megfordul: a The New York Times sokadik plágiumbotránya, és a „mainstream média” számtalan torzítása magát a mainstream-et tolja „jobbra” már ami Amerikát illeti.

A „Flak” ugyanis költséges lehet, ha az adott médium túl sok reklámbevételt veszít, és olvasók híján működése tulajdonképp okafogyott lesz. A „vélemény” önmagában, tényleges bevétel nélkül ugyanis lószart se ér – Chomsky mester szerint. A Flak jelenségét ismerve ezeket a szemlélet-váltásoka is meg tudják szervezni az erős, saját befolyással rendelkező csoportok (pl. agytrösztök). A flak helyzetbe betett „végrehajtók” visszafoghatják a folyamatot, sőt adott esetben a javukra is fordíthatják azt újfent bizonyos fajta tények és vélemények megmutatása, mainstream-be lökése révén.

5. pont: Antikommunizmus

Ez a kitétel az 1988 kiadásban szerepelt, ami a Reagan-éra alatt íródott. Chomsky később úgy érvelt, hogy mivel a hidegháború (1945-1991) az antikommunizmus jegyében telt, ezért az antikomcsi „parát” a kétezres évek elején felváltotta a "War on Terror",  tehát az iraki és afganisztáni hisztéria. Mert a legfontosabb – Chomsky szerint – maga a „para” folyamatos létezése. Az antiszemitizmus a náciknak, a burzsoá-ellenesség a komcsiknak, a komcsiellenesség az amcsiknak, és most az „oroszellenes hangulat” vagy épp a metafizikai korrupció elleni harc mozgatórugói elengedhetetlenek, hogy működtessék ezt a nagy társadalmi kontroll-mechanizmust.

A demokrácia, a létezés, az emberi élet, maga a Világ van veszélyben, ami ellen az egyetlen megoldás, a politikai mozgósítás, ergo a „tünti”. Az aktivizálódás, természetesen azok mellett a témák mellett, és azok mellett az ügyek mellett, amikkel szemben már elnyerte a Média a mi „egyetértésünket” amit 5 lépcsőben felépített.

Szóval korrupció? Aha…. 

Tovább..

Ki a világ legnagyobb Weyerbélája?

Kompenzálandó, hogy a megmajdanozós ígéretek ellenére minden maradt a régiben, OCCRP, ami neve alapján a robotzsarut készítő OCP egyik kelet-európai leányvállalata lehet, gyorsan közzé is tette elemzését, mely szerint Orbán, holtversenyben a montenegrói miniszterelnökkel, Putyin cár után a világ második legkorruptabb politikusa.

Kellett ez, mint falat lakhatás az előtakarékoskodást burzsoá különcködésnek érzékelő antropológusleánynak, meg a forradalminak mondott év második napján kifulladt új-, legújabb- és mégújabbellenzéki mozgalmaknak. Az önnönmagát pamutinges Jim Starkba erőltető Vágógábor, az LMP-ből kifordulva megbillent egzisztenciákkal és futóbolondokkal korrupcióellenes szövetséget alkotva a felszínen úszó korrupciószakértő is, tények hiányában inkább egyszerű magyari állampolgárként mutatkozott be a demokráciát jelentő deszkákon, majd sajnálkozott azon, hogy a magyari emberek nem elég érettek és felvilágosultak még az ő vezetésükre, mivel másodéves szociológusok helyett rendre politikusokra szavaznak a választásokon.

De majd tanítva lesznek, eljött a tettek ideje…

Amellett, hogy mostanában talán a szobanövények jogaiért nem vonultak az utcára még (ismétlem: MÉG), a korrupciós konfabuláció többnyire mindegyik tüncikén központi témaként szerepelt. Nyilván csak szlogenszinten, mert ugye senkit nem sikerült rajtakapni, hogy egy whiskeydobozban hordja ki az Államkincstárból a stadionszéksorokat, így maradt az „ők is megmondták”, „szerintük is” meg hogy „az amerikaiaknak biztos van valami a kezükben”. Egyébként igen, van. Horváth András összegyűjtött munkahelyi sérelmei. (Most elegánsan jelezzük, hogy itt a Toronyházban messze tájékozottabbak vagyunk, mint a teljes honi sajtó. Például tudunk egy HG monogrammal bíró kitiltottról is…)

Szóval ez a korrupciós meseszövés elengedhetetlen része, hogy meg lehessen hivatkozni valami tekintélyt, és itt lép a képbe a roppant tudományos nevű OCCRP, ami olyan sok betűből áll, hogy biztos egészen fontos intézmény, sok köpenyes tudóssal, akik fehér gumikesztyűben, bonyolult műszerekkel matatva mutatják ki a korrupciós százalékokat a hozzájuk beküldött mintákból.

Ennek még különösebb hírértéke nincs is, bárki alapíthat betűszavakat, majd jelentheti ki, hogy a repülőgépek alumíniummal csíkozzák az eget. Az viszont érdekesebb, hogy az amúgy Soros-istállóba tartozó médiumok egyik gyűjtőszervezeteként funkcionáló OCCRP-ből hogyan lesz tekintélyes intézmény.

Mi is kérünk olyan ágvégződést...

Magyarországról a szintén Soros kitartott (azért a norvégcivil pénzekre is ráestek véletlenül…) átlátszó.hu tagja ennek a kelet-európai aktivistákból álló újságíró-szervezetnek. És ezek a tagok szavazgatják meg évről-évre, hogy ők kit tartanak a legkorruptabbnak, azaz kit nagyonnemszeretnek.

Ha már átlátszó.hu, akkor érdemes megjegyezni, hogy az átláthatósági világbajnokok nagyvonalúan elfeledkeztek beszámolni a eredményhirdetésről beszámoló kis cikkükben, hogy egy olyan szervezetről van szó, melyben ők tagok. Hasonlóan ahhoz, hogy a Sorosgyuris kitűzőt is csak a mannaosztás során teszik fel. Mert ugye így kb. annyit ér az eredmény, mintha a Századvég kimutatná, hogy a magyari nők szerint Habonyárpi öltözködik a legelegánsabban...

Hogy erről a ravaszkodós weyerbélázásról miért nem képesek lejönni végre, azt valaki elmagyarázhatná egyszer.

Tovább..

Welcome to the ötvenes évek!

Habony Árpádnak drága cipője van. A táskája se olcsó, és a haja is meg van csinálva. Ő egy kulák. NER-kulák. Mert bizony ez a feldühödött és megerősödött Soros-CIA-franchise balos ellenzék, amelyik agymosással vádolja a Fideszt, tulajdonképp a komplett Rendszerváltás után született generációt készül visszaröpíteni a jó öreg ötvenes évekbe.

Mao-öltönnyel, Pitralon arcszesszel.

Az ötvenes évekkel kapcsolatban létrejött az a történelmi kapcsolódás, ahol le kell tiltani a New York Times-nál egy olyan „szenilisnek” kikáltott „vénembert” mint mondjuk Kertész Imre, ha nem mondja azt, hogy itt márpedig diktatúra van, és a 444-en is simán lehet viralizálni egy olyan szintű ostoba trollságot, mint amit mi is kifiguráztunk a minap.

Szóval kb. az van most a baloldalon, ami volt a Vissza a jövőbe kettőben, csak ami ötvenes évünk nem a beboppos, tejivóban csajozós, kifésült fiúk versus virágmintás szoknyás lányok féle ötvenes évek volt. Bár kétségtelen, hogy a foci fényévekkel jobb volt, mint most, de a mi ötvenes éveink nem éppen a demokratikus fejlődésről vagy az emberek prosperálásáról szóltak, hanem akkor VALÓBAN diktatúra volt. Most nincs diktatúra. Aki ma diktatúrázik az sajnos egy idióta, nincs mit tenni...

De volt az ötvenes évek ugye, amikor itt hatalmas „rendszerváltással” jelentkezett Rákosi pajtás a nép vezére, mivel neki „nagyon nem tetszik rendszer”, amit akkor Horthy-fasizmusnak becéztek. Ezért hát eldönti, hogy azt felszámolja, és megteremti a társadalmi igazságosság földi paradicsomát. Mert ugye voltak a burzsoá kizsákmányolók, mint most is. Ezek voltak a polgári és egyéb csökevények (most Művészeti Akadémia, stb.), a klerikális reakció (most KDNP, stb.), a rühös kulákok (református koliból szalajtott vidéki fideszes klikk, stb.) meg az ilyen áruló, elhajló, szemét értelmiségi népségek (Hegedűs Zsuzsától a jobboldali sajtóig) akik összeálltak egy diktatórikus, fasiszta társadalmi osztállyá hogy sanyargassák a Népet.

Már a Horthy-fasizmus kifejezés is a konzervativizmus és fasizmus fogalmainak összemosását hordozta, majd ugye miután „nem tetszik a rendszer” el is kezdték szépen felszámolni. Ellenzéki egységfrontot hoztak létre, abba belefúrták a Kommunista Pártot, ami aztán szovjet puskákkal a háta mögött 50 évre lenyúlta az egész országot, és az „aki nincs velünk az ellenünk van” logikája mentén lehenteltek kb. mindenkit, akit értek. Diktatúrát működtettek, valódi hard core, igazi, 100% diktatúrát. Amit találóan el is neveztek „népi demokráciának”, mert hát a diktatúra ritkán nevezi magát diktatúrának, jobbára szereti magát egy fejlettebb demokráciának nevezni, amolyan „demokratikus endlösungnak” ahol majd aztán úgy megszűnnek a különbségek, hogy ihaj, és úgy bekövetkezik a közjó, hogy a nyálunk csorog tőle.

Általában ehhez a társadalmi kísérlethez mindig van egy éhező nép, amit a korrupt burzsoázia addig zsákmányol ki, amíg proletariátusnak nem kezdi nevezni az magát. 1848, a kommunista kiáltvány óta. Ekkor mintegy halkan megjegyeznénk, hogy ez a dolog korábbra nyúlik vossza, ugye ott kezdődik, amikor lenyaktilózzák Marie Antoinette-et, mint „kizsákmányolót” mert drága ékszerei voltak, miközben az embereknek nem volt cipője, culotte-ja sem (sans-culotte). Tehát az „emberek szegények a mocskosok gazdagok” narratíva mentén 1789 óta elég sok emberkét gyilkoltak le társadalmi igazságteremtési célzattal.

Ezzel az alapvetően baloldali gyökérséggel gondolattal áll szemben egy protestáns gyökerű (illetve annak mondott, de most elhagyjuk a Maxwebert meg az ideáltípusokat) kapitalista rendszer, ahol a politikai küzdelem részévé azért sem teszik Habony Gucci táskáját, mert nekik is az van. Vagy legalábbis szeretnének. Nem beszélve arról, hogy az üzlet elvileg üzlet, és csakis ügyesen lehet bárki gazdag. A kapitalizmus nem egy szép és kedves dolog, de még mindig jobb, mint bármi más, érdekes, hogy az alatt az ötven év alatt, amíg itt többmilliós emberhalál és elvándorlás árán egy szűk elit kísérletezett az emberekkel ama bizonyos „demokratikus szocializmus” megteremtésének szándékával, a bekussoltatott ellenzék, és szép lassan az egész nép ájult imádattal nézte Amerikát, a kapitalizmus hazáját, ahol mindenki azt csinál, amit akar.

Szerintem nagyszüleink generációja számára elképzelhetetlen lett volna az a helyzet, ami most körvonalazódik. Amerika, igen AZ AZ Amerika konkrétan a „szegények a kizsákmányolók ellen” narratíva mentén baráti pártokat hoz létre idegen országokban, pont, mint tette azt Sztálin a Komintern révén, hogy aztán azokat heterogén, egymással is veszekedő, massza-szerű Népfrontokba tömörítve buktasson meg legitim módon, választások révén hatalmat szerzett, szuverén kormányokat. Csillogó szemmel eztán egy „demokráciánál is demokráciább” új rendszer révén újra elossza a „lopott és kizsákmányolt” tőkét le a „szegényeknek.”

És kik az ellenség? A polgári és egyéb csökevények (Művészeti Akadémia stb.), a klerikális reakció (KDNP, stb.), a rühös kulákok (református koliból szalajtott vidéki fideszes klikk, stb.) meg az ilyen áruló, elhajló, szemét értelmiségi népségek (Hegedűs Zsuzsától a jobboldali sajtóig) akik összeálltak egy diktatórikus, fasiszta társadalmi osztállyá hogy sanyargassák a Népet. Most írják tehát –talán valami 70 éves évforduló keretében - a NER-kulákok listáját, hergelik az „utcai ellenzéket” és rebootolják azt a társadalmi utópiát, amivel egyszer már sikerült elcseszni 50 évet az életünkből.

Most se maguktól teszik: mögöttük áll egy saját geopolitikai nyomulásában, imperialista térhódításában elfoglalt nagyhatalom, 500 milliárd forintnyi, csakis erre a célra elkülönített pénzzel, titkosszolgálattal és szövetséges-csatlós politikai és civil szervezetekkel.

A vicc, hogy legutóbb ugyanezen utópia mögé egy Szovjetunió nevű formáció állt be valag lével, és ahogy azt Sztálin elvtárs a Komintern gyűlésén eldöntötte, az „elnyomott országok” kommunista pártjai és szakszervezetei egyfajta ötödik hadoszlopként kellett, hogy beépüljenek a háború utáni Népfront kormányokba, hogy megalapozzák a kommunista hatalomátvételt. Akkor épp az oroszok vonultak egész Németország közepéig, és csinálták ugyanezt.

Ez nem a Chemtrail, HAARP meg a „lehallgatás” para, hanem immár a geo- és világpolitikai realitás.

Fico, Ponta, akárki ezt kapja: Soros és CIA immáron nem a „jobboldali konteó” része, hanem -  bevallottan is - egy egybefüggő stratégia két eleme. Amerika a múlt héten bedöntötte a rubelt, és faarccal közölte, hogy „igen, ezek is mi voltunk” és közleményben sürgették Putyinnak keleti politikája átgondolását. Ez történt alig 4 nappal azután, hogy Putyin berosált Törökországba egy ügyes húzással a politikai sakktáblán. Amit a hazai idióták anélkül ünnepeltek, hogy továbbolvasták volna a hírt, ami a feltörekvő piacokra áthúzódó válságról értekezett. Azok meg mi vagyunk...

Azért az kicsit érdekes, hogy van ez a "metafizikai" korrupció rendszerszinten narratíva Közép-Európáról, és tulajdonképpen Amerikának tényleg mindegy kit buktat meg manapság, mert a következő csapat vagy hálás lesz neki az odavetett országért, vagy meghúzza magát, mert tanult elődje sorsából.

Ha a Fico képes már olyat nyilatkozni, hogy neki nem kell az, amit most Orbán kap, tehát inkább lemond a francba, mielőtt kövekkel dobálják az ablakát. Ő meg ráadásul ugye baloldali. És egy miniszterelnök. Akit legitim módon megválasztottak a szlovák emberek a saját országuk vezetésére. Tehát ami most folyik az azért tényleg meredek. Ez nem kisebbít semmit a kormány hibáin, sőt esetleges bűnein sem. Nem valami „NER-csicskásként” (ahogyan a rendkívül szellemes újellenzékeik szokták kommentálni az eseményeket a mindent) kell felháborodni rajta. Ez tényleg a nemzeti függetlenség kérdése, amit normális országokban, normális ellenzéknek nem is kellene külön a szájukba rágni. De ahogy a szabadságharcnak, úgy a hazaárulásnak is régi hagyományai vannak nálunk...

Sokatmondó, hogy egy ilyen helyzetben az utcai és parlamenti ellenzék, miután a Bajnai-projekt (franchise-Obama) megbukott, még egy Klaus Johannis szintű műmájert sem tud kiizzadni magából, mint ami még a románoknál is összejött. Ennyi politikai energia rég szabadult ugyanis fel, ami lehetett volna a baloldalon az ő „Kossuth terük” egy új politikai álom megszületésének magasztos pillanata. De nem született ilyen álom, csak felbootolták azt a marhaságot, amivel egyszer már elvettek 50 évet az életünkből.

Szemmel láthatóan pusztán arra képesek, hogy önmagukat dobálják fejbe sörösüvegekkel, aztán kiabálják, hogy rendőrterror. A baloldal egyik nagy baja, hogy lusták, mint a dög és felületesebbek, mint Kozsó balladái. Nem építkezik, nem törődik a társadalommal, az emberekkel, de még arra se veszi a fáradtságot, hogy gondolkodjon. És kedves Nép, aki most velük fagyoskodik, menjetek a picsába! alapon most is le van szarva az élcsapat által.

A szegénység – főleg mivel tök relatív fogalom – soha nem fog megszűnni, mert a világ rendje, hogy a spektrum a Gucci táskás Habonyoknál kezdődik a XII. kerületben, és az aluljáróban ér véget a Keletinél. Ahol nem így van, na, ott van diktatúra. (a 444 és az Index figyelmébe ezt különösen ajánlom) Proletárdiktatúrának hívják, ami megteremti a népi demokráciát. Kommunizmus röviden. A "Habony Árpádnak 100 hold legelője, két háza és Gucci táskája van. Bezzeg a faluban a kubikosoknak meg még cipője sincs" pedig igazi old school kommunista nyálverés, aminek a célja soha meg nem valósuló álmok szülése, indulatkeltés, ami csupán a politikai hatalom megszerzésére irányul, de nem arra, hogy ne fagyjanak halálra az emberek.

Utóbbira rögtön akad is egy sajnos aktuális példa: Kedves szegények! Nélkülözők! Nép! Emlékeztek a „hajléktalan-balhéra?” amikor ott fetrengtek EZEK (akik most ordibálnak megafonnal) a Kossuth téren vagy a Városházán, és sikoltoztak a Tarlós meg mindenki ellen, hogy tiporják a jogot? Nos, idén 25-en fagytak már meg, ami nem történhetett volna meg, ha továbbra is érvényben van a rendelet. Most ugyanazok sikoltozzák a rendőrállamot, meg a szociális érzéketlenséget, de nem vállalják fel a felelősséget, hogy részben miattuk emberek haltak meg.

Tehát kedves nép: le vagytok ti magasról szarva. Ez nem rólatok szól, és nem a kormány érzékenységéről, és nem is a 25 halott emberről, akik fedél és törődés nélkül meghaltak a budapesti utcán, miközben lehet mellettük az elsikkasztott norvég pénzekből éppen Gulyásmarci ragasztotta az érzékenyítő plakátot, amit piaci áron elszámolva összephotoshoppoltak maguknak. Mert ezek ilyenek, más fasza meg a csalán ügyében vannak csak konkrét elképzeléseik, de egy kenyérhéjat nem vetne a csövesnek…

A baloldalon tehát éppenséggel nem történik semmi. Szlogenek, kitalált faszságok, visszaböfögött pamfletek. Az életben nem lett volna nagyobb esélyük felnőni és újraéledni, mint egy főnixmadár, de maradtak, akik voltak. Sikítják a korrupciót meg a gazdagfideszest.

Mekkora szellemi kreativitás.

Habony cipője.

A Gucci táska.

A kulák fideszesek, akik szipolyozzák a nép testit.

Welcome to the ötvenes évek.

Tovább..

I just want to be the part of it: New York, New York

Hangos a sajtó: újabb kemény editorialt kaptunk a The New York Times-tól, Lendvai Ildikó, akit csak azért olvasztottak ki a hibernáló kamrából, hogy nyilatkozhasson, rögvest selyemzsinórt emleget. Mondjuk, jellemzi a baller gondolkodást erőteljesen, hogy önálló ötlet, gondolat híján az ilyen fos véleménycikkek révén emlegetnek Selyemzsinórt.

Ami amúgy freudi elszólás, hisz azt is jelzi, hogy nem tekintik hazánkat független országnak, hanem Amerika csatlósának. Ők a „szövetség” szóban a szovjet paradigmához szoktak, és a „függetlenség” szóhoz is csak a balos értelmiség jelzőjeként viszonyulnak. Elég szar nekik, de hát ez van, megszoktuk. Innentől már nyilvánvaló, hogy egy ilyen cikkre az első reflex, hogy nem nyaljuk elég körkörösen Amerika ánuszát, és ezért vagyunk büntiben. Ilyenkor hárul a felelősség szegény száműzött toronyházas bloggerre, hogy lapozzon kettőt a Starbucks kávé mellett a NYT-ban, és miután jól kidühöngte magát Orbánon, szembesüljön az amerikai valósággal.

Ezek az „amerikai vélemények” ugyanis olyanok, mint az ilyen vicces YouTube videók. Volt például, amiben a Wall Street Farkasából kivágták az összes fuck-ot és lett belőle öt perc. A HVG és társai meg olyanok, mint az a hülyegyerek, aki mondjuk egy ilyen ötperces videót mutogatna úgy, mint „a XXI. századi amerikai filmművészet”. Merthogy elég egyet lapozni és kiderül, a New York Times terel. Merthogy tegnap a demokraták akkorát buktak, hogy nem térnek magukhoz. Vörösbe borult Amerika, ami – ott – durva „landslide” republikánus előretörést jelez. Tulajdonképp úgy néz ki most Amerika, mint a magyar térkép szokott kinézni, nagy vörös paca, néhány kicsi kék (demokrata) folttal, ami közül az egyik, nem meglepő módon, New York.

Ekkora demokrata vereségre, és kemény landslide-ra amúgy a második világháború óta nem volt példa az Egyesült Államokban.

Az időközi választások során a Demokraták bebukták az eddig meglévő szenátusi többséget, ami – az amerikai rendszert ismerők számára borítékolhatóan – két év konstans szopást jelent Obamának uralma hátralévő két évében. Obama és a demokraták nagyon nagy bajban vannak tehát, mert belpolitikai mozgásterük kb. a kései Gyurcsány – Bajnai időszakéhoz mérhető, sőt, kisebb. Ilyenkor kell egy kis ország – mint a Farok csóválja című filmben Albánia – amit kevés amerikai ismer, nem nagy a jelentősége, de el lehet mondani, hogy húha, bezzeg ott már a demokrácia vérét ontják, és ha esetleg sikerül jól megfingatni, azt el lehet adni amolyan „részgyőzelemként”.

Nos, mivel Orbán Viktor szerepel a fő szövetséges soros Gyuri bá halállistáján, így az ő elmozdítása amolyan presztízsüggyé kezd növekedni az impotens Obama-brigádnak.

Tehát a helyzet az, hogy miközben úgy tűnik, hogy Amerika az új ellenség, sokkal inkább úgy tűnik, hogy Amerikának kezd elege lenni abból az Amerikából, amit Obama, a demokraták, és főleg amit az Obama – Clinton – Soros trojka fémjelez. Ott tartunk, hogy a Huffington Post és a Washington Times is – melyek a New York Times mellett az amerikai liberális média zászlóshajói – kezdenek egyre keményebb kritikus cikkeket lehozni a mostani amerikai vezetésről, amivel a legkisebb baj az, hogy a leszerepelt magyari ballibek sirámait simán beszopva küldik a kész véleménycikkeket a New York Times szerkesztőinek.

Obama lába alatt forró a talaj, kell a terelés mint egy falat kenyér, és hála Istennek ott van Orbán, akire rá lehet fogni a botrányok és kudarcok láncolatát, mint a reklámbeli Nesquick nyuszira. Egy amerikai testvérlapunk 16 Watergate szintű botrányt gyűjtött össze, de mivel itt most épp a NAV vezér és egyéb demokratikus civil vegzálások kapcsán mutatja az izmot az Obama adminisztráció, érdemes megjegyezni, hogy a listát Number One helyen az úgynevezett IRS botrány vezeti.

Hogy tisztán lássunk, röviden: az IRS nem más ugyanis, mint az amerikai NAV. Internal Revenue Service a neve, tehát az ottani NAV, amelyik kőkemény vegzálást és monitorozást kezdett, találjuk ki kikkel?

A republikánusokhoz és konzervatívokhoz köthető civil szervezetekkel.

Nos, innen nézve amikor a magyar adóhatóság embereit civil-vegzálás okán cseszegeti az Obama-vezetés Magyarországon, az nem kicsit ironikus. De erről majd egy másik posztban.

Tovább..

Belépés megtagadva

Ma délelőtt tárgyalta a Nemzetibiztonságos Bizottság az Egyesült Államokból kitiltott kormánytisztviselők ügyét. Nem lettünk okosabbak. Azt mindenesetre el kell ismerni, rendesen belengették a brét az ámerikaiak. Szövetséges ország tisztviselőivel szemben még egyszer nem alkalmazták a mára híressé vált Order 7750-öt. Ezt is meg kellett élni, a brüsszeli meghallgatásokat mégis ki nem unta már…

Ebben az információhiányos történetben csak egy biztos: mindenki hazudik és mindenki krimit ír. A 7750-es parancsnak van ugyanis két teljesen speciális rendelkezése. Nem kell megindokolni és nem szabad nyilvánosságra hozni, tehát a magyari állam innentől kaparászhat az ajtón a Szabadság téren, egy mondattal többet nem fognak neki kiüzenni a portaszolgálatról.

Valóban nyugodtan lehet példa nélkülinek, döbbenetesnek nevezni a kitiltásokat. Ilyen pofás oldalba rúgást ez idáig senkinek sem sikerült kiviteleznie a Kaiju illiberális államfelfogása ellen. Az okokról pedig csak találgathatunk mi is.

Az eddig kiizzadt konteók:

1, A Sorosgyuri pogácsájától hízó 444-es brigád szerint demokratikus botozás esete forog fenn, mivel az időutazó Palpatine Gyuriferi alatt megfúrta az Oroszországot elkerülő Nabucco gázvezeték tervét, valamint annak ismeretében, hogy a Majdanon kitör az ukrán demokrácia, ezt megelőzve cselessen szerződést kötött velük Paks 2 felépítéséről. Magyarország Putyinisztán előretolt bástyája, illiberális enklávé Európa testén – ezért hát a demokratikus bünti.

2, Az Index tartja magát a pénteken felállított atévés konteóhoz, miszerint kormányhoz közeli üzletemberek a NAV-os pajtikkal felajánlották szolgálataikat amerikai cégeknek.

3, Kormányhoz közel álló tartalomgyárosok szerint ámerikai cégek elleni vizsgálatok miatti vérbosszú.

Nos, mind a három oltári nagy hülyeség.

A demokratikus botozásnak egyszerűen nincs semmi valóságalapja. A diplomáciában sokkal elegánsabb és CÉLRAVEZETŐBB lehetőségei vannak egy olyan szuperhatalomnak, mint az Egyesült Államoknak. Ha az Obama-adminisztráció valóban fegyelmezni akarna, akkor nem 10 köztisztviselőt belépését tiltaná meg. Ez egyszerűen nem diplomáciai eszköz, ez a bombázás előszele volna, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy annyira fontos nekik Bajnai és az Ökotárs, hogy valami Kijevihez hasonló CIA akcióban buktassák meg Orbánékat.

Az ÁFA-csalásos elmélet egyetlen egy apró, de annál fontosabb epizódon bukik meg. Horváth „ufófigyelő” András a forrása. Minden más forrás esetében megalapozottnak tartanám. Nem mellesleg a két állam között érvényben vannak mindenféle bűnüldözési egyezmények, amennyiben tényekről beszélnénk, akkor a most közös nyomozás folyna sajtóhisztéria helyett.

Vérbosszú konteó sima kármentési kísérlet volt. Lapozzunk.

Természetesen nekem sincs halványlila gőzöm a konkrétumokról. Találgatok, mint szeretve tisztelt kollégám. De ahogy a politikai, úgy a nemzetközi diplomácia sem az a megfejthetetlen terület, csak hátrébb kell lépni és úgy keresgélni az összefüggéseket.

Az első és legfontosabb adalék az ügy megértéséhez az, hogy az Egyesült Államokba történő belépés megtagadása a 7750-es proklamáció alapján nem elnöki, hanem nagykövetségi szinten dől el, hogy kivel szemben alkalmazzák. A demokratikus botozás koncepciója itt (is) bukik meg. Nyugodtan kijelenthető, hogy M. André Goodfriend követtanácsosnál pattogott a 7750-es labda és nem Husszein Obama szűk köre kevert le egy pofont Magyarországnak.

Szintén fontos adalék M. André Goodfriend személye. Az illető úr, kinevezett nagykövet hiányában, 2013 óta vezeti az Államok budapesti követségét, előtte olyan izgalmas, és kevéssé liberális országokban szolgált, mint pl. Oroszország, India, Izrael. Mellette képzettsége, vonzalma is a civil, illetve a média világához köti.

Szóval ideális alany…

A magyari politikai elit mindig is szeretett panaszkodni. A 2006-os WikiLeaks iratokból tudjuk, hogy az Amerikai Nagykövetségre délelőtti-délutáni váltásban jártak be ellenzékiek-kormánypártiak bepanaszolni a másikat Amerika Kapitány Nagybácsi előtt. Jószerivel olyat nem mondtak csak a másikról, ami ellentmond az ismert fizikának. Az egyik legklasszabbul sikerült hazugságként tudták Gyuriferiék becsempészni a hivatalos diplomáciai jelentésekbe azt, hogy Orbán áll a 2006-os zavargások mögött. Majd a szivárgás után mindezt bizonyítékként mutogatták: látjátok tik is, ennek az Orbánnak semmi nem drága a hatalomért. A dolog persze ott hibádzik, hogy az Orbánék pont ugyanúgy be voltak szarva 2006-ban, mint a Gyuriferi, mert ott a Kossuth téren a balfasz ellenzékre legalább annyira rágtak, mint a kormányra.

El kell ismerni: apróbb és nagyobb közéleti hazugságok elültetésében a baloldal mindig profibb volt.

Ugorjunk vissza a jelenbe. M. André Goodfriend rendkívüli módon vonzódik a civilekhez. Eddigi állomáshelyein beleivódott, hogy a rossz kormányzattal szemben ők az alternatívák meg a hitelesek. Megbízik és hisz bennük. Nem készült fel arra a magyari sajátosságra, hogy itten a fél értelmiség annyira utálja a másik felet, és annyira el akarja pusztítani, hogy ahhoz a hazaárulás sem nagy ár. A konrádgyörgyi értelemben vett kunbélázás pedig új lendületet vett a progresszívek új generációjával. Elég csak a Krétakörösök Brüsszelbe írt feljelentéseit elővenni, ahol 80-90 százalékban pofátlan hazugságokkal töltötték fel a 2-3 darab valóban gáz kormányzati lépés közötti üres területet, A4-es mérethez igazítva.

M. André Goodfriend pedig meglátta a lehetőséget a szintlépésre.

Mint a karrierpolitikusok általában, ő is tervezi a jövőt, és egy elmélyült barátság a norvégsoroscivilekkel bizony összehozhat neki egy jutalomfalatkát valamelyik Soros-Clinton befolyás alatt lévő NGO vezetőjeként, nyilván nem aprópénzért. Ráadásul igaz ügyért harcol, a civilekért – gondolja ő.

A civilek, kiegészítve a hagyományos ellenzéki forrásokkal pedig bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elhiggye, a trafikkoncesszió az évszázad korrupciója, Horváth András valóban látta az UFÓ-kat, csak a gonosz kormány tagadja azt, az Ökotársat törvénytelenül zaklatja a társadalmi pluralitást tagadó kormányzat. A vádakból – mivel később illik jelentést tennie és megmagyaráznia a lépéseit – leginkább védhetőnek a NAV-os köztisztviselők ÁFA-csalásokat védelmező mechanizmusát láthatta. Már csak azért is, mert annak USA-ba bejegyzett cégek is az elszenvedői, tehát kaphatott jelzést máshonnan is.

És hazai, tehát amerikai állampolgároktól érkező jelzés hiányában nem léphetett volna.

Hogy a most zajló Szijjártó-turnén mit sikerül ebből helyre tenni ebből, azt majd meglátjuk. Sok remény nincs újra felhőtlenné varázsolni az amerikai-magyar kapcsolatokat, de legalább egy rendes nagykövet kinevezését kibulizhatná. Egy olyanét, aki járatosabb ebben a korrupt, hisztérikus kelet-európai világban.

Tovább..

Norvég Alap a Holland Antillákon

Az utóbbi időben erőteljesen elszabadult New Yorkban a magyarországozás meg az Orbán bashing. Mai hír, Husszein olyan illiberális államokkal emlegetett minket együtt a civil-vegzáció terén, mint Kína, Egyiptom meg Oroszország. Csodálatos megtiszteltetés ez, hisz jelzi, hogy a nagy Barack is reggelente a 444-gyel ébred, meg Amerikai Magyar Népszavát olvas, és valószínű maga Kálmán Olga ringatja álomba, hisz kívülről szavalja az amerikai establishment a magyar baloldal össze témáját.

Az odáig oké, hogy Brüsszel esetenként rátámad a Nemzet torkára, hiszen ők meg akarnak szorítani, mi meg nem akarunk megszorulni, hanem unorthodox módon próbálunk élni a Kárpátok bércei közt, de hogy a szabadság földjén is napi szinten legyünk Kínával meg Oroszországgal egy szinten emlegetve, az kicsit rossz érzés. Aztán kutakodik az ember egy kicsit, és nincs nehéz dolga, hogy rájöjjön, hogy bár a magyar ellenzéknek a maga agyi szintjén bőven elég a Hangulat Presszó asztalának csapkodásához, hogy „már az amerikaiak is utálnak minket mert a retkes Orbán…” kezdetű szólamokhoz, a Toronyház azonban nem elégszik meg azzal a remek magyarázattal, amit az ATV háza táján adnak nekünk.

Tehát jön a tények után kutakodás, de egyáltalán nincs nehéz dolgunk, hisz 5 másodperc másnapos guglizás, és hopp: ott virít az ismert név Soros György. A mai Obamás hír HVG-s leadjében áll, a sokak számára semmit mondó szöveg: „A civil szervezetek globális amerikai támogatásának fokozását ígérte Barack Obama amerikai elnök a Clinton Globális Kezdeményezés elnevezésű szervezet New York-i éves tanácskozásán, amelyen mások mellett Magyarországot is a civil társadalmat korlátozó országok között említette.” A CGI (ami nem a 3D animációra utal) egy többszáz millió dollár tökével rendelkező giga-think tank, ami ugye már nevében is hordozza annak a volt elnökbácsinak a nevét. Akinek elhízott és az orális irodában megcsalt neje, az előző Obama kormány külügyére akar lenni Amerika Merkellje 2016-ban. Clinton papa pedig a héten másodszorra orbánozta el magát a CGI éves,szezonális fundraising vacsiján, amelynek a gálaestjére ment el Hussein, hogy feltegye az i-re a pontot, és egy jót hángerizzen, amit aztán sikítva hoz le az összes magyar lap, köztük Soros 444-e.

Erre reagálta a külügy a minap, hogy Clinton „régen járt hazánkban, és biztos félre tájékoztatták a tanácsadói” ami annál is semmitmondóbb kis közlemény, mint amit egy Szijjártótól vár az ember. Valószínű nem akar összeveszni se az asszonnyal, se Gyuri bával, aki csodák csodájára eme alapítvány egyik bőkezű támogatója. És amely alapítvány épp Barackot választotta arra, hogy bejelentse: A CGI Civil Innovációs Központok hálózatát kívánja létrehozni azokban az országokban, ahol köhécsel a liberális demokrácia, és amit még nem bombáztak szarrá, vagy azért, mert túl nagy, vagy azért, mert nincs benne elég olaj. Tehát Oroszországban, a Kaukázusban és természetesen Budapesten.

Ezekben a Clinton központokban képzik ki majd a Szép Új Világ snájdig vezető értelmiségijeit meg tudatos polgárait. Budapestet meg Magyarországot Soros György bá amúgy is szívügyének kezeli, hisz innét indulva lett Amerika Simicskájává. A Forbes és a Fortune is megemlíti: a budapesti CEU konferenciákon szokott Gyuri bá legnagyobbakat ráflesselni Marxra és arra, hogy milyen frankó is lenne ez az új világ. Tehát míg odaát-otthon többnyire tényleg Simicska-üzemmódban oligarcháskodik, és úgy kell oknyomozni az általa elköltött dollárok után, addig Budapesten már játsza a nagygondolkodó államférfit, ezért is izgi még a legnagyobb Amcsi lapoknak is, hogy mit csinál Pesten Gyuribá, ha épp erre eszi a fene.

A mi szempontunkból nézve egyértelmű, hogy a CEU-n túl, most ezt az Együtt-PM projektet tolja az öreg, Bajnai Gordonka, A Másik Viktor és az ő Haza és Haladás Alapítványa rendes dellát akasztottak  Sorostól, ahogy a 444 szerkijében sem lenne fűtés télen, kondi nyáron meg 100%-os gyümilé a hűtőjükben, ha nem nyaltak volna bele korábban a Soros-féle mézesdbödönbe. Más zsebében turkálni csúnya dolog, de ha már ők megteszik velünk, hogy melyik stadiont kellett elsikkasztani a Toronyházhoz, akkor ennyi tőlünk is kitelik. De most Amerikát kevéssé izgatja, hogy Gyuri bá hány fánkot tol Bede Marcika szőrös pofájába, vagy hogy Juhász Petike hány millát sikkaszt az ő pénzéből civil áttétekkel. Túl kicsi halak ők ahhoz képest, hogy a CGI és a Soros Alapítvány (így már ketten többmilliárd dollár felett rendelkeznek) összefogva igyekeznek az úgynevezett Millenium Projektet lenyúlni, amihez – lévén kormányzati és globális politikai szereplők, törvények is kellenek hozzá – az Obama adminisztráció léte elengedhetetlen. És hát szemmel láthatóan készséges partner is hozzá a törvényhozás során. A Millenium Projekt elérhető amúgy bárki számára, hisz a munka java része nyilvánosan, ráadásul az ENSZ égisze alatt fut. Ha kicsit ennek is utána megyünk, látható, hogy az ENSZ többnyire giga-alapítványoknak ad át közvetve rengeteg közpénzt, hogy az ehhez csatlakozó egyes projekteket megvalósítsa.

Ezek nem feltétlenül rossz dolgok: az afrikai „millenium falu” például tökjó dolog, rengeteg látványos kis design és egyéb projektet, napelemek meg mindenféle szerepel benne. De a propaganda-felszín alatt azt láthatjuk, hogy nem véletlenül csatlakozik a Soros-Clinton szövetséghez a Bill és Melinda Gates alapítvány, a harmadik hasonló giga-alapítvány, hisz így hárman már konkrétan az ENSZ Millenium-pénzeit tudják elközgépezni. Értsd: gyakorlatilag leosztják egymás közt a globális projekteket, és megpályázzák az ENSZ-től, nyernek, és olyan pénzek felett rendelkeznek, amik kb. megközelítik egy normálisabb fejlett nyugati ország éves költségvetését. Mindezt azokból a pénzekből, amiket az említett országok hordanak össze az ENSZ-be tagdíj, hozzájárulás és egyebek formájában. Soros különösen aktív volt idén: egyértelműen támogatta Obama adópolitikáját, ami hagyományosan a „gazdagok adózzanak” szövegkönyvet követi (ismerős?). Ugyanakkor meg lennénk lepve, ha ezzel párhuzamosan ne arról szóltak volna idén év elején a hírek, hogy miként sikerült Sorosnak az alapítvány-birodalmához tartozó Quantum Alapítványon keresztül „filantróp-segélyezésnek” álcázva adómilliárdokat elcsalnia a Holland Antillákra. Surprise, surprise.

A stadionbiznisz lószar ahhoz képest, hogy Soros (igaz 2001-ben) egy Bermudán bejegyzett ingatlanos cége, a Mapeley Steps segítségével több mint 600 különböző épületet vásárolt fel Nagy Britanniában, hogy aztán hihetetlen árakon vissza-bérbe adja az angol kormánynak, és természetesen egy kanyi fillér adót ne fizessen az off-shore cégeknek köszönhetően.  Tehát az a magas adó is csak addig tetszik Sorosnak, amíg más, és főleg az amerikai – főleg ott is konzervatív – középosztály fizeti, és nem ő, és a hozzá hasonló feketeöves oligarchák. Az amerikai, ottani ellenzék szemét azonban egyre jobban csípi Soros és Obama barátsága, ami leginkább a második ciklusban vált nyilvánvalóvá, hisz az előző előválasztásnál, azaz Obama megválasztása előtt Hillary Clinton (Soros régi barátja: Soros és a Clintonok személyes„buddy”-sága közismert tény Amerikában) konkrétan Obama ellen futott, és Obama programjának számos pontja csípte is Soros szemét. Többek között az Obama-care is ezek közé tartozott, legalábbis abban a formájában, ahogy később megvalósult. Ne lepődjünk meg, ha a legfrissebb hírek épp arról szólnak, hogy a legnagyobb Obama-care ellenes szervezet, az AAPS (Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetsége) elnöke épp most bútorozott össze Soros volt feleségével, Susan Weber Sorossal egy 55 millió dollár értékű kis pecóba, amit Gyuri bá vett nekik. Susan és Gyuribá amúgy mai napig jóban vannak, sőt – mint egy oknyomozó kiderítette – mai napig ajtószomszédok New Yorkban a Katonah Street 136 szám alatti loft-házban, ahol ott éldegélnek édeshármasban az AAPS elnökurával, Richard Amerlinggel, Susan néni új szerelmével.

Az ilyen és ehhez hasonló szépségek odáig vezettek, hogy az egyébiránt előző posztunkban ekézett, és liberális szellemű Huffington Post is két oldalon áldozzon saját hashtaget az „Obama-Soros” cikkeknek. A konteo-érzékenyebb konzervatív honlapok meg már egyenesen a toronyház mémgyárát megszégyenítő özönben képesek tolni az „Obama Soros bábja” című dolgokat. Innen nézve, a Clintonékkal való ősi bartáság felöl közelítve egyáltalán nem meglepő, hogyan kerültünk be az illiberális középázsiai diktatúrák közé, és hogyan született meg a keleti parti kisgyerekek riogatására újabban használt Orbánbasi figurája. Magyarország egyelőre még kell Sorosnak. Bár szemmel láthatóan Amerika megszerzéséhez is közelebb áll, mint valaha, és ha 2016-ban régi barinője, Hillary Clinton lesz az elnök, akkor onnantól igazából mindegy, hogy 2018-ban ki lesz nálunk a Miniszterelnök. És most meg lehet kapaszkodni, mert egészen friss hír, hogy elindult a „Ready For Hillary 2016” kampánybusz, melynek célja, hogy Clinton mami váltsa Obamát, mint a Demokrata Párt jelöltje. És most kérjük kedves olvasóinkat, hogy ki vállalta személyesen, mint legnagyobb adományozó Hillary Clinton 2016-os elnökjelöltségéhez szükséges adománygyűjtő alapítvány elnöki tisztét? Na? Szabad a gazda? Igen, Soros György személyesen.

Tehát amíg ugye orosz oligarchák pópákkal buziznak, eközben amerikai oligarchák meghekkelik az amerikai társadalombiztosítást, valamint lenyúlják az Millenium-„mutyi” keretében az ENSZ-t, és építgetik a következő amerikai elnöknő kampányát, valag léket tolva bele, ezzel szívva el a Demokrata Párt összes többi platformja elől a levegőt, hogy egyáltalán esélyes jelöltet tudjon támasztani Hillary Clintonnal szemben a következő előválasztáson.

Ja és fizetik Gordon tökölését, a Másik Viktor és Juhászpé pártépítő tevékenységét, a 444-et, valamint egyesült erővel fogják megvédeni, támogatni, megmenteni a magyar civil szférát attól, hogy a Kaiju személyesen irdalja be ártatlan kis testüket, mielőtt felfalja őket keresztben. De hol nem aprópénz ez a Millenium-projekthez? És hol van az amerikai elnökség ahhoz, hogy hány rendőr paskolja meg az Ökotársos hippik popsiját?

És ami a legviccesebb: hol van ez ahhoz, hogy Orbán és Simicska már nem adnak egymásnak puszit, amikor összefutnak a stadionkapuknál?

Ahogy az amcsik mondanák: bitch please….

 

Tovább..

Öt sziklakemény érv, hogy miért sorsdöntő az EP-választás

Azért az nagyon rossz lenne, ha a Tutkó éleslátású olvasói bedőlnének a Bajnai által szétlájkolt kannibálfocizó mémgyárosokkal kovácsbélai értelemben konspiráló Pirézféléknek, miszerint az EP-választás csak egyfajta barátságos lufifújás és nem sok jele van annak, hogy sorsdöntő választásokat tartanának vasárnap Magyarországon. Pedig dehogynem! 

A vasárnapi választás kurvára sorsdöntő! Például azért, mert a komcsik által négy meg két évtizeden át sanyargatott jobber polgárok végre részesülhetnének abban az örömben, hogy a kamerák kereszttüzében Gyurcsány Fletó bal orcáján egy könnycsepp végigfutását nézhessék, jelentős élvezettel. DE EHHEZ OLYAN SOKUNKNAK EL KELL MENNÜNK, HOGY FLETÓ MAROKNYI FANKLUBJA EGYETLEN KÉPVISELŐT SE TUDJON BESZAVAZNI AZ EP-BE! Igen, még a fényes tekintetű beszélő ládát, azaz Molnár Csabát se. Ezután pedig levonódjék a következtetés végre, hogy Fletó a politikai proszektúrára való. Tehát:

1) Azért menjünk el vasárnap, hogy a Demokratikus Koalíció elnökének nagylábujjára kizárólag politikai értelemben dögcédula köttessék! (Amúgy kívánunk neki szép és hosszú nyugdíjas éveket!)

Aztán: sorsdöntő a vasárnapi választás, mert ha MI, rendes emberek NAGYON-NAGYON SOKAN ELMEGYÜNK, akkor okozhatunk egy kis szorulást Soros Gyuribá öreg szívében, amit még a méregdrága sztárdokik sem fognak tudni enyhíteni: azaz felfedezettje, egyben a pénzügyi világösszeesküvés kedvenckéje, azaz a mi Bajnai Gordonunk (és a sok okostojás körülötte) ismét megsemmisüljék, és megint kiderüljön, hogy Bajnai nem tényező a magyar politikában. Azaz:

2) Menjünk el vasárnap, hogy Soros Gyuribá gyönge szíve összeszoruljék!

Továbbá: A vasárnapi fideszes újrázás úgy kell, mint egy csepp víz, egy leheletnyi levegő, mert a rendes, azaz posztkommunista baloldalon gellert kapott az áprilisi választás utáni gyászmunka. Esküszöm, Mesterházy Attila szentül hiszi, hogy megnyerték a választást, de a Galamus népe, meg Hellerágika is csak odáig jutott, hogy ők szupersztárok, csak sajnos a magyar az büdöspraszttapló, és igényli a diktatúrát. Itt a lehetőség vasárnap, hogy egy kövér iksszel Mesterházynak is hangosan (de szép lassan, hogy megértse) elmondjuk: VÉGED VAN ÖREG, MINT A BOTNAK, vagy mint a Woodstock vetítésének a Kinizsi kertmoziban, miután a pongyolkás nyuggernéni ledobta a seprűt a függőfolyosóról. Nem kisebb fokú cél, hogy a mi kommunista James Bondunk, a késői kádárérában III/III-as akcióban (amiről perszeperesze ő mit sem tudott) debütáló, és már maszopos suhanc korában is a margitszigeti állami palotában elvtársi zülléseket szervező (ITT és ITT tessék!) Szanyi Tiborunknak a választási eredményt nézve kezébe maradjon a parlamenti gyakornoklány addig morzsolgatott masnikája. Azaz:

3) Menjünk szavazni, hogy Mesterházy padlót fogjon és az angyalföldi Szanyi Bond idegességében letépje a masnit a gyakornoklány piros kombinéjáról!

És azt se felejtsük el: nem árt egy kis választási lecke a politikai transzvesztita Schiffer Andrásnak sem, mert ők, ha bekerülnek az EP-be, bizony-bizony a habzó szájú, most nyugdíjba vonuló Vörös Dani, azaz Daniel Cohn-Bendit frakciójában fognak majd letelepedni, hogy vörös fejjel anyázzák a keresztény-konzervatívokat, és öt éven át az embercsigák, meg a Conchita-gender lázálom érdekében nyomakodjanak. Tehát:

4) Vasárnap nyomjunk egy bazinagy unlájkot a Nyugat és a Kelet politikai transzvesztitáira, velük Schifferbundira meg a noname EP-listásaira!

Természetesen minden rendes narancsseggű, így a Tblog teljes szerkesztősége azért is elmegy szavazni vasárnap, hogy feldugja Kovács Béla mikrofonos JUNOSZTY-tollát Vona Gábornak, azaz a putyin- meg ahmadinezsádbérenc pronyó szálasistákkal szemben megvédje mindazt, amit a magyarok vagy ezer éve akarnak errefelé: öntudatos, kedves, tradíciókövető, nyitott, békés és NORMÁLIS európai országot.

5) Tehát elmegyünk, hogy tönkretegyük Kovács Béla méregdrága KGB-s tollát!

És ha ez az öt érv nem elég kedves Tutkós-szerelmünk, menj el csak azért, mert vasárnap dől el: a viszonylag normális, valamennyire még keresztény, de országaikban mindenképpen kibaszottul sikeres és innovatív konzervatívok lóbálják-e a csillagos bikacsököt öt éven át Brüsszelben meg Strasbourgban, vagy Európa bukott baloldala, amely 1968 óta semmi újat nem tud mondani azon kívül, hogy ha hatalomra jut megkúrja az összes titkárnőt, kitömi a zsebét és okoz egy kis költségvetési krachot a segélyekre, meg fenntarthatatlan szociális kiadásokra kiszórt választási gempákkal (ismerős?). 

Szóval ott leszel?

Tovább..

Megszorítós buli lesz. Ha eső nem lesz! Ha lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz!

Nem véletlen ez a hosszú és értelmetlen cím. Ez a Gordon lassan nagyobb kérdőjel számomra, mint a Showa-era utolsó harmada a beszélő Godzillával és a háromfejű monszterrel, Ghidorahval. Egyszerűen eljutottam odáig, hogy fogalmam sincs, mi a fenét akar ez az ember? Egyáltalán akar- e valamit. Nyilatkozik ide-oda, hogy hát ő egy év múlva miniszterelnök lesz, de lassan eldöntik, hogy az 5 vagy a 10 százalékot veszik célba, aztán van a lesznemlesz megszorítás, ami fájni is fog meg nem is. Mi van? Üljünk fel inkább a gázrezsóra, mert ennek pont annyi értelme van, mint az irodák falára kitett motivációs üzeneteknek, Arialban, 18-as betűtípussal, középre igazítva.

De én nem adom fel, megfejtem ezt a Bajnait!

Nem kevés dollár mozdult meg a tengerentúlon, hogy az orbanizationra keresztelt gazdasági revolúciót valahogy sikerüljön visszaszorítani, vagy legalább megállítani a terjedését. Jól érzékelték a veszélyt ott a cityben. Az orbanization, nem olyan, mint az olajválság, az begyűrűzik. Az olajválság is, de mindig érdemes jelezni, hogy az országhatárokon megálló válság gyurcsányi elmélete nem előzmény nélküli. Magyar baloldali közgazdaságtani hagyomány. De most maradjunk az orbanizationnál, ami esetünkben nem befele, hanem kifele gyűrűzik az országból, mint a legversenyképesebb exportcikkünk. Konkrétan Lengyelországban, ami méreténél és gazdasági erejénél fogva mégiscsak egy európai nagyhatalom, a pénzügyi reform keretében elővették a magánnyugdíjak visszaállamosításának ötletét. A bogárlászlói értelemben vett pénzügyi körök most dupla adag kokainra adják le a rendelést és spórolásból nem kurvák, hanem egymás köldökéből szívják fel.

Kies Magyarisztánban hivatásos modernizátornak lenni eddig is megérte. Némi púder után el lehetett adni a náciveszélyt akkorának, hogy a Norvég Alap jelentős része valamelyik balos élcsapat házipénztárában landoljon, mert ők megakadályozzák Kertészbácsi további üldözését az uszodában, vagy legalább egy törülközőt köré tekernek a szauna magasságában, meg ne fázzon az öltözők felé történő menekülés közepette. Biztos és kiszámítható életpálya, ami valahol az ELTE társadalomtudományi karán kezdődik alapszakon, a szakmai gyakorlatot a Sirály pincéjében igazolják le, végül felmásznak a Lánchídra az oroszlán szájába hugyozni. Nem sok, de kiszámítható, lehet vele tervezni.

A baj itt is ugyanaz, mint általában a társadalomtudományoknál: a túlképzés. Évente 50-100 fiatal gondolja úgy, hogy neki, mivel a három éves alapszakot közepes eredményekkel teljesítette, már szerepet kell kapnia Magyarország soron következő megújításában, mint hivatásos modernizátornak. Mindenképpen szórakoztatóbb, mint az SPSS, amihez többnyire még hülyék is. Nem többnyire, kivétel nélkül. Persze mindezt nem pusztán lelkesedésből, mert valamiből fixit és a sodrós dickhead cigit is meg kell venni.

Az orbanization pedig az új náciveszély. Egy szó, amire egyre könnyebben nyílnak a pénztárcák Manhattanben és Londonban. Erre hivatkozva a hivatásos modernizátorok már nem csak a Norvég Alapból porszívózzák ki a dodót, hanem a bogárlászlói értelemben vett pénzügyi körök válságkasszájából is. Mi ez, ha nem fideszes munkahelyteremtés és fideszes tőkevonzó képesség? Magyarország jobban teljesít. A gazdaságot lenullázó gyurcsányizmus miatt mennyit küldött a Sorosgyuri? Semmit. Naugye'!

A Bajnai-jelenséget újra életre hívó Haza és Haladás Alapítvány egy ilyen vállalkozás. Egyetlen egy célból hozták létre, hogy a befektetési alapok fizetési listájára rákerüljenek, és 5-10 évre legyen biztos jövedelmük. Amíg az orbanization fenyegeti Európát. Gordon szerepe pedig kimerül az idiótán integető Michelin babában. Pont annyira megkerülhetetlen és fontos, mint a gumiabroncsokból összeálló Bibendum-figura a bahreini nagydíjon. Pusztán reprezentál. Megjeleníti azt a társaságot, aki megállítja az orbanization terjedését, illetve ezt állítja magáról. Az, hogy eközben Gordon hülyét csinál magából és össze-vissza beszél, az senkit nem érdekel. Legalábbis hazai pályán. Mert egy értelmes és felkészült miniszterelnökkel a végén még eséllyel fordulnának rá a 2014-es választásokra. Az meg kinek lenne jó? Tegyük félre a rácsodálkozó naivitást. Lenne belőle 4 év államtitkárkodás napi 10-12 óra munkával, megint tönkrekúrnák az országot, ami még félig tönkre van kúrva, aztán mehetnének vissza a munkaerőpiacra balettozni ezzel a teljesítménnyel a hátuk mögött.

Majd hülyék lesznek választást nyerni...

Tovább..