Schiffer András a tűzzel játszott…

Majdnem baj lett belőle! Schifferbani délelőtt elment kávézni Goodfriendhez a nagykövetségre, tudakozódni kitiltásügyileg, de nem készítették föl arra, hogy nem a magyari Parlamentben fog véleménykifejteni… Aztán mondott egy olyat, hogyha Goodfriend kicsit is értené a diplomácia kifinomult nyelvét, kifelemenet a megbízott ügyvivő egy „+1 fő” megjegyzést biggyesztett volna a titkos kitiltós mappájára!

Ezt ezegyszer megúszta a teljes LMP, az egyszemélyes Schifferpárt!

Ma a héten másodszor izgultak hiába a médiamunkások a hidegben, most éppen az Amerikai Nagykövetség előtt, hátha kitálal végre a Goodfriend! De hát nem mondott semmit! Folytatódik tovább a lebegtetés, és az a meg nem nevezett, tényekkel alá nem támasztott ideges állapot, hogy korrupció van, benne a falakban, meg a levegőben, a virágok pollenjében, sőt még az instant levespor is tartalmaz olyat nyomokban. Ezt a gyanús semmit kétségkívül jól lovagolja meg az LMP is, aki azt sejtette a megbeszélésnek nevezett nembeszélés utáni sajtótájékoztatón, hogy nincsenek olyanfajta törvények, amik ezt a fajta korrupciót meggátolnák. Tehát azért nem lehet lépni az ügyben. Persze Bandiék is tehetnének akkor ilyesfajta javaslatot, hogy adjanak a Horváth András alá egy zöld lovat, meg regimentet, aztán indítson támadást a korrupció ellen, de hát az LMP okosan azt mondja, hogy ha kormányon lesznek, majd akkor…

A sajtótájékoztatón azonban kiderült az is, hogy Schifferbandi nem bírta visszafogni magát, és jól odamondott Ámerikának is, de úgy, hogy Széll Bernadettnek torkán  akadt a kockacukor ekkora merészségtől:

„A társelnökök azt is jelezték az amerikai ügyvivőnek, hogy az LMP szerint Magyarország és az egész bolygó érdekeivel ellentétes az Egyesült Államok és Európa közötti tervezett szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet ezért nem is támogatnak.”

A sorok közt olvasni tudó ember azonnal fölfejti az ok-okozati láncolatot, azaz, hogy nem Európával van itt a baj, hanem az amerikai szándékokkal, amelyeket egyre csak erőltet. Tehát alapvetően nem egy szabadkereskedelmi egyezmény bolygóellenes, hanem Amerika bolygóellenes. És ezt természetesen nem is vitatjuk. Schifferbandi szavait egyszerűbben úgy lehetne kifejteni, hogy „Mr. Goodfriend! Azon kívül, hogy politikai szempontból baromira jól jön nekünk az Ön gyanúsítgatása, mégis meg kell jegyeznünk, hogy az Önök országa vállalhatatlan, világméretű veszélyforrás, ahonnan rontópálok rajzanak tönkretenni a bolygót globalizáció, meg szabadkereskedelem címén. Érti Ándré? Bolygóméretű károk okozói Önök, és ezt nem támogatjuk!”

Schifferbandi a mai napon sokak véleményét tolmácsolta az ügyvivőnek, és köszönet érte. Sajnos az üzenet nem jutott el a címzetthez, hiszen Bandi még nincs kitiltva Amerikából, de ez nem rajta múlott. Amerikának úgy tűnik csak hangja van, füle nincs… 

Tovább..

Császtok köcsögök, mi léptünk!

Egy igazi úriember többek között arról ismerszik meg, hogy nem él vissza egy hölgy kiszolgáltatott helyzetével. Nem dzsinázza be a csajokat, hogy magatehetetlen állapotukban rémséges dolgokat műveljen velük. Nem viszi ki őket a város szélére kocsival, hogy választás elé állítsa őket: "Szopsz, vagy gyalogolsz hazáig?". Ilyesmik. Én is szeretek úgy tenni, mintha úriember lennék. Például nagyjából egy éve egy tüntetésen a tömegben alig egy karnyújtásnyira állt tőlem Szabó Timi, és én mégsem tapiztam a seggét. Mert nem gentleman-like. Pedig...

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy a Párbeszéd Magyarországért és az Együtt Soros György és a Clinton-klán magyarországi befolyásáért Bajnai Gordon miniszterelnökségéért társaság külön folytatja, és úgy tűnik, ismét süllyesztőbe kerül egy élcsapat a balfélről. Szabótimistűl sajnos.

Fél év, és Timi poszterét cserélhetjük le Kunhalmi Ágira itt a Toronyházban.

2 évet se élt a szövetség a két formáció között, és Karácsonyék gondban vannak. Mármint magukhoz képest, mert a baloldalon kb. 2008-09 óta a "nyakig vannak a szarban" a baseline, és ehhez képest létezik csak náluk a szar/szarabb/legszarabb(elérik valaha?) kategória-rendszer, és eme helyzetek között szánkáznak időről időre. Gondban, mert ha nincs mögöttük Soros Gyuri pénze, akkor semmijük sem marad. Pártszervezetük soha nem volt, ahogy jövőképük se. Ismert politikusuk 3 darab, de ebből egy el is ment Brüsszelbe fizetett hímtagpolírozónak. Zuglóból meg nehéz lesz felépíteni egy pártot.

Márpedig a felépítés a cél, ugyanis Kari Geri azzal indokolta a különválást nemegybenmaradást, ha nem lesznek összezárva az ellenzéki térfélen, akkor mindenki el tudja végezni a saját építkezését. (Ugye ismerjük a várépítés sikeressége, és a szar, mint alapanyag felhasználása közötti összefüggésre rámutató magyar közismert iránymutatást?)

Eddig nagyjából megszokott a sztori a baloldalról. Nem tudni, épp ki kivel van, merre tart és hasonlók. Lassan megszokjuk a totális káoszt arrafelé. Úgy vagyok vele, mint a 90-es években voltam a Balkán politikaföldrajzával. Ha lejátszották végre, akkor megjegyzem az ottani országokat fővárosokkal együtt. Addig nem. Ugyanez itthon és most:

Majd megjegyzem a baloldali pártokat elnökökkel, ha tisztázzák a ki kivel merre témát végre.

Ami mégis szót érdemel, az Szabótimi popsija mellett Kari Geri egyik kijelentése, miszerint a "baloldalnak tartalmilag kell megújulnia.". Ez az a pont, amikor a szerkesztőségben hangosan felsírtunk többen is. Igen, baszd meg, tartalmilag! Évekkel ezelőtt még az volt a mantra, hogy hogy csak a kommunikáció szar. Most a tartalmilag van soron. Az meg persze csak nekünk tűnik föl, hogy ugyan ezzel is hiába próbálkoznak jó ideje (mármint hogy azt kommunikálják, hogy ezzel próbálkoznak), és mégis a Patás kétharmadol a t. házban.

Személyileg, Geri, az Isten szerelmére! Az kell nektek! Mármint ha lehúznátok végre a rolót és keresnétek rendes civil foglalkozást.

A végső odadörgölőzés az LMP-hez pedig igazán gyomorforgatóra sikerült, de igazából azért tiszteljük valamennyire Schiffert, mert az ilyesmit igen frappánsan szokta elintézni: „Nem is tudom követni, hogy mi folyik náluk. A legjobban azzal járnának, ha a Se veled, se nélküled 2018 nevet vennék fel”

Tovább..

Schiffer és a cinizmus

Nos, a Schiffer-bashing nem szokott a Toronyház szerkesztőségének napi szinten űzött sportjai közé tartozni, hisz amíg Fletó, Bajnai és a Maszop a magyar közélet részét képezik, az ember fia nem fog azzal a politikai erővel foglalkozni, amelyiknek a vezetője összességében egy dologgal nem vádolható, és az a következetlenség. Schifferék egész jól tolják, és Schiffer tusványosi megnyilatkozásával, miszerint nem épp ildomos olyan rezsimekkel „boltolni” a-la Paks, amelyek polgárháborúkat finanszíroznak, és etnikai tisztogatnak, egész korrekt meglátások. Főleg, ha ennek nyomatékot az ad, hogy EU képviselőjük, Meszerics Tamás épp a napokban szólította fel a francia vezetést, hogy legyen már olyan drága leállítani a fegyverszállításokat az oroszoknak, mert mégis csak gáz, hogy még le se ázott az árcédula a helikopter-szállítókról, lehet már javában lövik vele a szövetséges erőket Ukrajna területén. Mert miközben a franciák lazán fegyvereket árulnak az oroszoknak, az amerikai héják szorgalmazzák Ukrajna nem NATO szövetségesként való elismerését. Kettő meg kettő az négy, az Etiópia és Eritrea közti háborúban is lőtte egymást néhány ezer „katonai tanácsadó”…

Aztán, talán kötelességből, talán buzgalomból az LMP is beszállt az Orbánozásba. Másik posztban már kiveséztük, hogy miket is mondott Orbán, tehát azzal sok baja neki sem lehet, nincs is, de terelésként rögvest a cinizmust hozta fel, holott Orbán beszéde mindennek volt tekinthető, csak annak nem. Ezután a Facebookon azon élcelődik, hogy Orbán megjegyezte: ha az „impeachment” intézménye létezne Magyarországon, Orbán valószínűleg a hatalomtúllépés miatti visszahívás révén napok alatt lenne eltávolítható, és ez milyen jó is lenne.

Hát, erre mondják azt, hogy tűzzel tüzet oltani nem épp bölcs dolog. Lévén ez maga az egyik legcinikusabb megjegyzés tudva, hogy Magyarország válságát épp az okozná, ha a jelenlegi közállapotok mellett lehetetlenné válna az ország kormányzása. Mert áhítani az impeachmentet kb. azt jelentené, hogy bármilyen ellenzéki összeborulás vagy bármi végre kiköhögne magából egy Orbánt leváltani képes egyedet, a napjai azonnal meg lennének számlálva, hisz arra se lenne kb. ideje, hogy összeállítsa a kormányát, és máris a válságból válságba bukdácsoló, pótcselekvő káoszba zuhanna megint az ország, ahol ötpercenként visszahívják az épp aktuális miniszterelnököt, amikor valami belső probléma adódik.

Nem beszélve arról, hogy az „impeachment”, amivel most a Republikánusok Amerikában próbálkoznak épp az általa az előadásában ostorozott „liberális állam” egyik hatalmas vívmánya, ami szemmel láthatóan úgy betonozza be Amerikát saját, szuverén válságába, hogy az egyébiránt a szociális fordulat mellett elég elkötelezett Demokrata vezetés sem képes végigvinni az akaratát, hisz folyton Demoklész kardja alatt kell ügyködniük. Demoklész kardját kívánni a mindenkori magyar kormány feje fölé, meg kimeríti hatványozott cinizmus fogalmát. Schiffer Bandi tehát addig képvisel értéket, amíg stílusában és habitusában ott van kontrasztnak Fletó és az agyhergelő bandája, meg az agonizáló MSZP és a Bajnai-idióták. Amíg a „baloldalt” ez az Összefosás Koalíció képviseli bármilyen felállásban, addig Schiffer Bandi mindig jófejnek fog tűnni, holott mondandójának és viselkedésének jelei már most látszanak. Hisz valójában nem mond ő se mást, mint a többi baloldali párt, s ha megnézzük, valahol a lelke mélyén már neki is bimbódzik ama bizonyos kettős mérce, miszerint ha Orbán mond valamit az cinizmus, ha meg ő cinikus, az maga az Igazság.

És aztán eljő a nap, amikor ez a kis Kettős Mérce-csíra szép terebélyesre nő, és már az LMP is csak azt fogja bizonyítani, hogy nem lehet más a baloldali politika. Ha azonban Bandi tényleg mást akar lényegileg is, mint amit a többi baloldal olyan bénán tol, akkor ideje lenne leállni a kétszínű dumával, és a félrebeszéléssel.

Ja, és a cinizmussal meg pláne…

Tovább..

Tasnádi vermut

Emlékszünk még milyen volt kiváló szocializmusunk csemegetermékének, az Éva vermutnak az íze? Keserédes. Az, hogy Schiffer András LMP-s politikus kardoskodik csupán évek óta érdemben az ügynöktörvény megszületéséért, hát az is ilyen jellegzetes, keserédes szocialista időket idéző ízt hagy az ember szájában. Mert ha egy zöldpárti képviselő küzd a polgári (antikommunista) értékrendhez szigorúan hozzákapcsolódó ügynökkérdés tisztázásáért a Tisztelt Házban, akkor ugyan mit csinál a polgári jobboldal?

A baloldalnak a kérdéshez való viszonyával teljesen tisztában vagyunk Naésgyula, Medgyessy Péter, vagy az ifjabb Gyuriferi politikai magatartásának tükrében. Emiatt is figyeljük örömmel a megtisztulásra, szembenézésre és megújulásra képtelen baloldal, és holdudvara szétzilálódását, erkölcsi megsemmisülését. De miközben abban reménykedünk, hogy a régi baloldali megmondóemberek eltűnésével egyetemben végre befejződhet a rendszerváltozás, feltűnik a jobboldalon, egy államtitkárság várományosaként, Tasnádi László III/2-es besorolású ügynök.

Bár korábban elegendő volt egy ügynök-felmenő kikutatása egy jobboldali politikus háttérbevonulásához Pokorni Zoltán esetében például, a naésgyulás vállvonogatás időközben átragadt egyes jobboldali képviselőkre is. Semjén Zsolt is láthatóan hamar túljutott PHD-s plágiumbotrányán, a közgondolkodás azonban számon tartja az efféle megingásokat. Teljesen természetes, ha a szavazók elvárnak egyfajta erkölcsi minőség képviselését a az általuk megválasztott politikusoktól. (Kivéve természetesen a baloldali szavazókat…) Ezért is felesleges a meghasonulásig gyötörni az agyakat Tasnádi László államtitkárrá választásának kérdésében. Ez az ügy egyszerűen világvalag. Olyan, mint a régi Köki tisztaságügyileg. Menthetetlen.

Az ügynökök személyéről keveset tudunk, tudhatunk. Tevékenységükkel azonban fokozatosan tisztába kerültünk, éppen ezért is lehet a rendszerváltozás egyik szimbóluma az ügynökkérdés tisztázása. A besúgás, a megfigyelés, a beszervezés a legalantasabb emberi tevékenység, amelyben egy egész állami apparátus tevékenykedett. A nyilvánosság elől eltitkoltan, védett irodák füstöt sötétjében más emberek ellehetetlenítésén dolgozó pszichológusok, spiclik, ügynökök szőtték a rendszer ellenségeit ellehetetlenítő, azokat emberi méltóságukban megalázó terveiket. Ezek a névtelenek tökéletesen ismerték gyengeségeinket, és föl is használták azokat üzelmeikhez. Családokat, emberi életeket tettek tönkre. Voltak, akiket erőszakkal, megvesztegetéssel cinkosaikká tettek, míg egy egész közösség jellemvonásává tették a másik megfigyelését és beárulását. Ezáltal mentették föl magukat az erkölcsi felelősség alól. Ezek a névtelenek még ma is köztünk vannak, egyesek már vígan élvezik a magas állami nyugdíj előnyeit, mások a rendszerváltást követően, kapcsolataik révén meggazdagodtak. Békés és biztonságos életet élnek.

Nekünk, akik maximum elszenvedői lehettünk az ügyködésüknek, pusztán néhány dokumentumfilm segíthet igazán a maga súlyosságában megismerni névtelen polgártársaink tevékenységét. Még csak módunkban sem áll őket elítélni, mert nincsenek meg a szükséges, és – hangsúlyozom – igazságos törvényi feltételek. Kénytelenek vagyunk viszont elviselni az örökséget, azt a mélyen gyökerező bizalmatlanságot, amelytől szenved ez az ország. Annyi lehetőségünk maradt csupán, hogy ismeretlenül is nemet mondjunk rájuk.  

Tasnádi Péter személyének, ügynöki tevékenységének megítélése, állami kinevezése pontosan azért problematikus, mert egyelőre nem létezik olyan szűrő, amelyen keresztül a köz felmérhetné Tasnádi László korábbi tevékenységét. Természetesen elképzelhető, hogy Tasnádi Péter fontos, és valóban feddhetetlen szakmai munkát végzett, de ezt csak az ügynöktörvény által meghatározott módon lefolytatott átvilágítás után állíthatnánk biztonsággal. Csak ezáltal állítható vissza az erkölcsi hitelesség. És nem egy meglehetősen kioktató hangnemű kormányszóvivői vélemény alapján, amely szerint illik tudomásul venni Pintér Sándor döntését. Hát nem kérem, ez nem hit kérdése.

És az ügynökkérdést illik komolyan venni.

Ezúton köszönöm meg Schiffer András LMP-s képviselőnek, hogy a Parlamentben a polgári oldal szavazóit képviseli az ügynöktörvény kérdésében. És köszönöm, hogy emlékeztet az Éva vermut keserédes ízére…

Tovább..

Bandi, vagy Bendi?

Sok mindenben egyetértünk a Schifferbandi, meg én. Még abban is, hogy ahogy ő, úgy én sem tartom őt kellően karizmatikus egyéniségnek. Még ha támad, ha érvel, akkor is mintha védekezne. Ebből következik, hogy az LMP-s politikus olyan, mintha a húsvéti nyuszi tojta volna, fülét hegyezi, aztán lelapítja. De ebben a félszeg makogásban mégis volt eddig annyi erő, annyi tartás, hogy megmaradjon a különutassága mellett. És amikor a Karácsonygeri-félék letérdeltek úgymond párbeszélgetni Magyarországért - akármit is jelentsen ez mára -, addig az LMP maradt ami, legalábbis más, mint a bukott exek. Nem meglepő módon ezt a kitartást a választók is honorálták, és az LMP azzal, hogy nem társult a Kormányváltó hősök közé, tiszta lappal jutott be a Parlamentbe.

Mélyen megindító ez az igyekezet, ez a „lehet máshogyan is ezt csinálni, gyerekek” gondolat. Azt azonban nem gondoltuk, hogy ezt a nehezen megtartott szüzességet éppen a művelt nyugaton kívánja elveszíteni az LMP. Intő jel, hogy Ska Keller, az európai zöldek jelöltje az LMP mellett kampányol, de még különösebb, hogy nem más üldögél az L-betűn mostanság, mint a jó Bendit barát. Csak két kiskorú hiányzik az öléből…

Bizony, a sete-suta elempécskét az európai zöldek akarják bevezetni a gyönyörök világába. Mélyen elkeserítő, hogy az igazán fontos környezetet érintő, az alternatív gondolkodást propagáló zöld gondolkodást Európában minden szégyenérzet nélkül erodálják kiskorúaknak fütyit mutogató bácsik, és ez ellen nincs is senkinek kifogása. Legalábbis odakint.

Az említett európai Zöldek már 1980-ban megrendezett második kongresszusukon azzal foglalkoztak, hogyan lehetne csökkenteni a 14 év fölöttiekkel létesített szexuális kapcsolat büntethetőségét. Mert akkoriban ezt jelentette zöldnek lenni… Mondjuk ma is ezt jelentheti, ha a mézes-mázos Bendittől, a gyerekek nagy barátjától 34 év alatt sem sikerült elhatárolódni.

Bendit barát a progresszivitás jegyében francia talkshowkban értekezett az öt, illetve kicsit idősebb kislányok vetkőzési mániájáról, amely számára a tiszta szexizmus, a szexuális érettség szinonimája volt. Reform-óvodai élményeiről külön könyvben számol be, ahol az oly sokszor idézett sorok is megjelentek:

„Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem más gyereket? - kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam"

Persze lehet aztán utólag azon rágódni, hogy pedofil -e, aki csak hagyja a gyerekeket a sliccéhez nyúlkálni (egyáltalán hogyan fordulhatott elő ez a szituáció?!?), de a libnyafos elkenegetés helyett inkább mondjuk ki: ez beteges. És mivel az LMP is kiskorú az érett európai pártok között, nem lepődnék meg, ha a slicchúzogatást jobban preferálnák odakint, mint az aktív zöld politizálást. A mi LMP-nk eddig nem nyilatkozott arról, mi az egészséges szexuális magatartás a zöldek számára idehaza, de ha majd kimennek, jól kikupálják őket, mit is jelent a környezetvédelem. Ezért is van olyan érzésem, hogy inkább önálló zöldfrakciót kellene alkotnia a hamvas elempének, aki még nem járatta le magát erkölcsileg, és hitelesen képviseli a zöld-ügyet. Ahogyan azt idehaza tette, még ha nem is értettem velük mindig egyet.

Nem kellene hagyni, hogy az európai zöldek megbiorépázzák a mi magyar zöldjeinket…

Schifferbandival mi sok dologban egyetértünk. De ezúton kérdezném, mikor lesz az újabb pártszakadás? Mikor vállnak ki a benditesek, és várhatóan mennyien maradnak, akik maradnak?

Illetve, hogy te hová is ülsz majd Bandi? Európában lehet más a politika?

Tovább..

Kompromisszumot a Szabadság téren!

Nem azért, mert Schiffer András azt mondta. Nem is azért, mert tényleg fölösleges lenne szimbolikus ügyeken a politikusoknak rugózniuk. És legkevésbé sem azért, mert mára divatos lett a holokauszttagadást pro-kontra tematizálni – egymásra szélsőjobbról és szélsőbalról (pontosabban szélső-liberóból) tüzelni. Hanem mert egyszerűen és tényszerűen tényleg hisztériakeltés folyik a Szabadság téren állítandó emlékmű ügyében. Nyilván aktuálpolitikai céloktól vezérelve, egyesek kordont bontanak és antiszemitizmust kiáltanak; mások pedig a „szervezett holokausztiparból” vezetnek le mindenféle elméleteket. Erről a témáról pedig nem lehet viccesen értekezni. (Az esztétikai vita – no az tényleg nevetséges! De a valódi disputa tartalma komoly.)

Hiszem, hogy a kordonbontó, hisztériát keltő politikusokon túl, létezik másfajta balliberális értelmiség, amely megértőbb és elfogadóbb; illetve a jobboldalon nemcsak a Jobbik mindent elutasító véleménye állítható szembe ezzel. Így hiszem, hogy a kultúrharc helyett lehetséges a kompromisszum. S ezzel nem vagyok egyedül, mert jobbról-balról is hallani olyanokat, hogy le kellene hámozni az aktuálpolitikát az egész ügyről. És megérteni a másikat! Mert megértés és empátia nélkül nincs közösség. Csak gyűlölködő, széthúzó, atomizált egyének „homo homini lupus”-szerű, egymást csesztető csőcselék. Demokrácia helyet pedig Ochlokrácia…

De nem szeretnék mézes-mázas szirupba süppedve álmodozni. Hanem konkrét lehetőségeket keresni.

És hogy mennyire igaz, hogy nemcsak én gondolom így – bizonyítandó, szerveződött egy Facebook-csoport. „Emlékmű kompromisszum” néven.

Nincsenek sokan (még), de érdemes odafigyelni a mondanivalójukra. „Itt az ideje, hogy megpróbáljunk valami kiutat találni az emlékmű ügyben kialakult konfliktusból. Egy mindkét fél számára elfogadható kompromisszum lehet egy olyan felirat, amelyből kétséget kizáróan kiderül: Gábriel arkangyal, (illetve egy kölcsönösen elfogadott jelképes alak) azokat a magyarokat szimbolizálja, akik szembeszálltak a nácikkal, a magyar kollaboránsokkal, illetve bújtatták, segítették az üldözötteket.” – írja az oldal alapítója, Hirschler Richárd. Tehát azok emlékére szólna a felírat, akik Magyarország német megszállása után, életüket kockáztatva, vagy éppen feláldozva segítették az üldözötteket, illetve szembeszálltak a nácikkal.

Aki pedig erre az ajánlatra nemet mond, az tényleg nem őszinte, akár pro, akár kontra véleményt nyilvánít. 

Az leszarja a magyar történelmet, a magyar emlékezetet, a magyar kultúrát.

Egyébként pedig 1944. március 19-e az egyik legtragikusabb nap volt a történelmünkben. Egy idegen hatalom masírozott be hazánkba. Az egyébként „Margarethe” hadműveletnek nevezett akció Magyarország fontosabb területeinek német katonai megszállása volt. Hitler közvetlen parancsára. A megszálló csapatokkal együtt pedig Magyarországra érkezett az ún. Sondereinsatzkommando, melynek feladata az ország „zsidótalanítása” volt. Ezt követően május 15. és július 9. között pedig beindult a deportálási akció, melynek keretében mintegy 430 ezer embert hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba. Horthy tehetetlen volt, ennek ellenére 1944. június 26-ára koronatanácsot hívott össze, melyen javasolta a deportálások beszüntetését. Majd július 6-án rendeletileg be is szüntette. (bár a nácik folytatták) Tehát Horthy próbált politikai eszközökkel ellenállni. De ekkora már kicsúszott a kezéből az irányítás. És így, a későbbi „kiugrási kísérlete” sem sikerült.

Az pedig tagadhatatlan tény, hogy akadtak olyan emberek még szép számmal, akik életüket adták a deportálások elleni küzdelemben. Akik családjuk életét kockáztatva bújtatták és menekítették ki a magyar zsidókat. Nos, a szobor nekik állítana emléket… Ki kérdőjelezi meg, hogy megérdemelnek egy emlékművet?

Tovább..

Vissza a 20. századba?

Ahogy az egyszerűből a bonyolultba, úgy haladunk a rendezetlenből a rendezettség irányába, és kerülnek a helyére a dolgok a mi sajátos három- és félosztatú politikai berendezkedésünkben. Az eddig - nem kifejezetten maxweberien értéksemleges - politikai elemzésekben körberöhögött centrális erőtér megvalósult, középen áll egy erős Fidesz, mellette pedig két kicsi ordibáló hülyegyerek. Ez a két szélsőséges erő ráadásul annyira utálja egymást, hogy sosem fognak összekoalíciózni a Fidesz ellenében. Eddig három, félnek meg ott a Schiffer által újjáélesztett LMP, mint besorolhatatlan sötét ló, akitől mindenki tart, akit mindenki utál.

Legfőképpen a vörös fejjel ordibáló hülyegyerek utálja, mert meggyőződése, hogy miatta nem győzte le a Kaijut. A matematikában csak a négy alapműveletig jutó elemzők szerint elég összeadni a különböző ellenzéki pártokra érkezett szavazatokat, és rögtön nyertek volna Budapesten, meg egy csomó helyen. Jelzem: ugyanez a logika vitte be őket az Összefogásba, ahol aztán élére állítottak a szocikéval tökéletesen egybevágó szavazat-mennyiséget, és azóta megijednek mindentől, ami kicsit is hasonlít egy oszlopdiagramra. Ugye az okos ember más hibájából tanul, a hülye a sajátjából, a baloldaliak meg semmiből.

Hogy miért is ez a hosszúra nyúlt bevezető? Mert e nélkül nemigen lehetne bármivel is magyarázni Kálmánolga tegnapi szabályos megőrülését, a szektatévézés mélypontját, ahogy nekiugrott a Schifferbandinak, mert az merészelt valamiről mást gondolni, mint azt a baloldali narratíva előírja. Schifferbandi – a szélsőbaloldaliak számára megbocsáthatatlan módon – leszarta a Szabadság térre odatervezett Megszállás emlékművet ölelő hisztériát, mert az szerinte álprobléma, csak az idő és az ideg megy el vele, miközben van egy halom sokkal fontosabb és sürgetőbb megbeszélnivalónk. Indirekt bizonyítás: mivel Kálmánolga megőrült, ezért igaza van. A gyökkettő meg irracionális…

Lényegtelen, hogy amúgy mennyire elegáns vagy nem elegáns a választások után két nappal nekikezdeni ennek az emlékműnek. Lényegtelen, hogy a Kerényi-féle figurális politikai barokk mennyire lejárt és mennyire nem illik a témához. Lényegtelen és érdektelen. Vannak fontosabb dolgok. És ezzel a véleményével Schifferbandi kiírta magát a kálmánolgai értelemben vett európai politizálásból.

Egyébként lehetne még hosszan sorolni az okokat miért nem hajlandó magára valamit is adó ember napokig hőbörögni egy elszabott köztéri szobron. Legfőképpen azért, mert már rég nem a szoborról van szó, hanem az úgynevezett kormányzati emlékezetpolitikáról, amiről most be kell bizonyítani, hogy fasiszta, antiszemita, kirekesztő, etc., etc.

Vissza a 20. századba ismét, mert ott még tudtuk kik vagyunk. Antifasiszták, demokraták, partizánok, etc., etc.

Csak éppen ez kurva unalmas! Igaza van a Schifferbandinak, ha nem megy bele a játékba. Ő közszereplő, én nem, tehát én kimondhatom: Baszd meg a huszadik századodat, baszd meg a régi vitáidat, baszd meg az nácifasiszta-demokrata dichotómiádat, baszd meg az emlékezetpolitikádat, baszd meg a szívednek kedves propagandatörténelem könyveidet és baszd meg, hogy ha Ausztria a nácik első áldozatának tekintheti magát, akkor mi egy darab elszabott szobrot nem állíthatunk annak, hogy bizony mi is azok vagyunk.

Ez persze nem ment fel az alól, hogy egymás áldozatai is vagyunk. És nem ment fel a sürgetőbb megvitatni-valók alól!

2014-et írunk! Ha egy politikus nem akar a 20. századdal foglalkozni, nem a 20. század vitáiban keresi önmagát, akkor paskoljuk meg a vállát, és legközelebb bizonytalankodjunk a szavazófülkében, mert ő megérdemli.

Tovább..

De mi a helyzet Bandival?

Ha másra nem is jó ez a bajai időközi okozta politikai felhevülés, legalább minden napra jut valami izgalom. Minden nap egy kicsit más, mint az előző és ha nem írok meg időben egy posztot, akkor másnap már felesleges is folytatnom. Még a Bajai Őrület Második Eljövetele előtt gondolkoztam el azon, hogy az egyfajta cezúra lesz Schiffer András politikai megítélésében. Ha (újra) veszít az ellenzék, annak ő lesz az okozója, a baloldali sajtó  végleg átsorolja az ellenség lövészárkába, ahol az LMP még a „királynőnek is csak látszatellenzéke”. Értik ugye: még a szarnál is szarabb. Az a kriptofideszes formáció lesz, aminek egyetlen szerepe a szocialista pártba elegánsan visszatérők egységfrontjának megbontása, a Demokratikus Koalíció vagy az Együtt Senki Nem Tudja Mi Éppen A Nevük formációja parlamentbe jutásának megakadályozása, természetesen magának a Kaijunak útmutatását követve. Egy pillanatra úgy tűnt szokás szerint igazam lesz (bloggolni csak szerényen és szépen, ahogy csillag megy az égen), a baloldal harcisajtójának zászlóshajóján el is dördült az első lövés, az első nyomjelző lövedék be is csapódott Bandiba, mint az Ellenzéki Összefogás Nagy Októberi Szocialista Győzelmének megfúrójába, a kriptofideszes dezinformátorba, az önálló párt és gondolat hamis illúzióját kergető morális hullába, pusztán azért, mert  Szakacsics Árpád méltatlan unokája nem kapott az alkalmon és rohant el feliratkozni felszopófiúnak vagy a szerencsekereket forgatni a összszocialisták Nemmondjukkimitünneplünk alkalmából rendezendő szakestjére.

Hogy mégsem érkezett a sortűz, annak egyetlen egy magyarázata van: Karácsony Dzsemiék hülyék, mint a segg. Talán a magyar választástörténetben elsőként nem sikerült abszolválniuk a nem túl bonyolult adminisztratív feltételeit egy időközi indulásnak, és így nem a kriptofideszes LMP akadályozta meg a kormány-és korszakváltásra szavazni akaró tömegekkel győzelmet győzelemre halmozó (hehe) összellenzék békéscsabai sikerét, a Nagy Novemberi Áttörést, hanem a kontraszelektált poszteszdéeszesek mágnespártja, a PM. A Jobbikon kívül maradt nekik az LMP, mint a választásokon indulni is képes ellenzéki párt. Kínos, roppant kínos. Hamarjában fiókba is kerültek a Schiffert és pártját gyalázó vezércikkek, most a finom petting van soron, hátha sikerül elérni, hogy bevállalják – legalább helyi szinten – az összefogást.

Hogy Bandi mit akar, arról csak sejtéseink lehetnek. Elkerülve a jobber sajtóra jellemző, roppant autentikus (hehe), az ellenzék ellensége a barátom alapú Bandiszeretgetést, megkockáztatom: össze fog jönni a helyi ellenzéki összefogás. Ajándék lónak ne nézd a tulajdoni lapját, ha Szocialista Egységfront szeretne Békéscsabán is autósüldözni, plakátozni, száraztésztát osztani, oktató videókat készíteni egy elempés jelölt érdekében, akkor miért ne tegyék... Nyilván eközben az országos sajtóban rendkívül kulturáltan hangoztatja majd a különállását, de ettől függetlenül jó esélyt kapott az élettől és a tőlük leváló félkegyelműektől, hogy újra odategye a bejutni képes pártok közé az LMP-ét.

Mi itt a Toronyházban úgy vagyunk ezzel a Schiffer legénnyel, hogy őt csak annyira tartjuk hülyének, mint egy átlag európai értelemben vett baloldalit, akiknek egalitárius eszméi vannak, valamint határozottan kevesebb Kekest vagy Kirk-öt olvasott, mint az ideális volna. Ugyanakkor hiányzik belőle az az utódpárti komposztáló illat, ami minden 2 percnél régebbi emlékeket megőrizni képes szavazót a Fideszhez hajtott eddig. Nem kedveljük Bandit, de jó lenne végre európai értelemben vett vitákat folytatni egy európai értelemben vett baloldallal (európai értelemben vett szélsőjobbnak is örülnénk, mert ettől az áporodott antiszemitizmustól kivan a faszunk), ezért hát sok sikert kívánunk neki!

Tovább..

Nagy Utazás

Alföldirobi betartott az LMP-nek. Schifferbandi azonnal alakított is egy bizottságot, hogy kivizsgálják, hányadán állnak a Robival. Mert miközben itthon a kolbászszag-leheletű Pistakirály meséjének lidércnyomása feszült a hazafias, de legalábbis magyar lelkülettel eltelni kész huszadikai mellkasokra, addig az LMP külföldön volt. A határon túl élő magyar embereknél, de nem kampányolni, hanem kérdezni. És ezt senki nem vette észre! Pedig megfordultak Szászmedgyesen, és Aradon és Székelyudvarhelyen, ahol kérdéseket tettek föl a határon túl élő magyar embereknek…

Bezony, a 2014-es választások előkészületi hullámai lassan átcsapnak a határon, és nem kívánjuk palástolni, micsoda kéjes élvezet figyelni, mit kezdenek a baloldali és liberális pártok a határon-túliság kérdésével. Kálmánolga például több mint 5 percen keresztül faggatja az ATV-n Schifferbandit arról, miért most jutott eszükbe a Nagy Utazás. Schiffer azt próbálja bizonygatni, hogy szakítani akarnak a szakpolitikai egyeztetések szürke világával, és azért mentek ők kérdezni, személyesen. Mert ezt is másképp akarják csinálni. A zavaros mellébeszélés után Olga végül megadja a kegyelemdöfést, hogy ki volt az az LMP-s határon túliakkal foglalkozó szakpolitikus, akit az új gyakorlat megfoszt nyilvánvalóan jelentőségteljes tevékenységétől. De Schifferbandi persze nem tudja megnevezni, mert nincs. A haláltusáját vívó koncepció végül csak megmutatja eredeti, zölddumával elfedett lényegét.

„Onnantól kezdve, hogy döntés született a magyar parlamentben a választójog kiterjesztéséről, a magyarországi pártoknak nyilván dolguk az, hogy bemutassák valamennyi magyar választópolgár számára, hogy milyen alternatívát kínálnak… […]”

- így a Bandi. Mondjuk tehát ki, hogy a kormányhatározat kényszere vitte az LMP-t Erdélybe, és ezen nem szépít Schifferbandi sebtében előkerített, Bözödről elszármazott felmenőinek fölemlegetése. És nem segít a hirtelenjében összetrehánykodott zöld koncepció a multik erdélyi térnyeréséről, és környezetpusztító működésükről. Bandi végül igen érzékletesen úgy jellemzi a helyzetet, hogy a párton belül átszakadt valami gát…

Az országgyűlési határozat kényszere természetesen a többi ellenzéki pártot is kellemetlen, kényelmetlen lépésekre kényszerítette. Mesterházi már az év elején egy bocsánatkéréssel alapozta meg a 2013-tól aktuális viszonyt, bemutatta az MSZP új, valljuk be, első kisebbségpolitikai koncepcióját, amelynek üzenete annyiból állt, hogy az MSZP továbbra is messziről kívánja szemlélni a határon túli magyarok sorsát, de mindent támogat. Össze is borult a szocik és az RMDSZ két alapítványa, de ebből nyilván nem vonható le semmilyen következtetés. Basescu Tusványosi kirohanása kapcsán aztán végre megszólalt a vérszoci hangja is. Mesterházi szerint ugyanis Basescu azért hülye, illetve azért csinál hülyeségeket, mert Fideszes. De majd a Ponta (itt megremegett az ajka, de a Viktor csak nem kívánkozott a nyelvére) megmutatja.

„Itt az ideje, hogy az állandóan konfliktust kreáló, ellenségképet kereső, más népeket lenéző, agresszív politikát felváltsa a józan, felelős hazafiságra épülő, egymás iránti tiszteleten és párbeszéden alapuló nemzetpolitika"

Hát ez szép. Köszönjük.

Gyuriferinek van a legnehezebb dolga. A farvizén evickélő Bajnaipubi fél szavakkal is megérti magát (SIC!) Robert Ficóval, bár a két ország akkori viszonyán ez nem ütközött ki, viszont Fletót még mindig nem akarja megérteni senki. Ő változatlanul kitart a csak a proli zsigereket megmozgatni képes valamikori ellenkampány helyessége mellett:

"Tartalmilag ma is egyetértek a válaszokkal. Legfeljebb abban kárhoztatnánk magunkat, hogy a kampány leegyszerűsítő logikájában, ahol millióknak kell elmondanod, ott nem lehet hosszú elméleti kifejtést elmondani, ott a választó számára a legegyszerűbb érveket használod, mint a szociális érveket, ami kétségkívül lehet bántó." (bumm)

Ez az Fletó, el ne engedd, markold csak a szart! – szurkolhatnánk neki, de akkor meg minek küldött mindenkit korábban külföldre, akinek nem tetszett. Azokat kizárná az ő nagy demokráciájából? Mindegy is. Feri tényleg bolond. De egy dologban azért igaza van, és erre később még visszatérünk…

A politikai egyensúly fenntartása érdekében lenne néhány javaslatunk, mivel is lehetne hitelesen kampányolni a baloldalnak a határon túl. Semjén kissé valóban pikáns belovaglását rendesen kikezdte a libsi sajtó, hogy ha fehér ló akkor ugye Horthy. Ha barna lett volna, akkor meg nyilasizáló lett volna, ha fekete, akkor a náciló, de fehér volt, ami meg a hortystapisták színe. Mindenképpen rossz. Ha Mesterházi föl szeretne zárkózni, javasoljuk, hogy a Havas ösvényein át, partizánnak öltözött román pásztorokkal kísérve érkezzen a Gyergyói-medencébe. Bocsánatkérését pedig az alábbiakkal egészítse ki: Be kell ismernünk, hogy hibáztunk a tízmillió román emlegetése kapcsán. Az MSZP mai álláspontja az, és az enyém is, hogy csak attól a pár százezer romántól kell tartani, akik valamiért tudnak beszélni magyarul.

Bajnai Gordon esetleges délvidéki látogatásakor mondhatna valami ilyesfélét:  "Mi, az Együtt14 tudunk róla, hogy beszéltek magyarul, de a latin szavakat nem tudjátok elolvasni. Engem Bajnai Gordonnak hívnak, úgyhogy a szavazólapon azt ikszeljétek be, hogy BANHABL ROPAOH, de szavazhattok MEVTEPXAEN-re, vagy RYPYAH-ra, mert mi együtt vagyunk!" Schifferbandi valószínűleg tobzódna a kéjben, ha megtudná, hogy Csernobil országában is élnek magyarok, akiket környezetvédelmileg is meg lehet majd közelíteni. Gyuriferi meg egyelőre ne próbálkozzon beköltözős körútja kiszélesítésével, és Izraelbe se próbáljon meg szavazatokért bérmálkozni a siratófal előtt…

A mi Fletónk azonban valószínű egyelőre nem is fog ellátogatni sehová, mert kapisgálja a lényeget. Mégpedig azt, hogy a magyar állampolgárságot megszerzők egyelőre nem fogják a mérleg nyelvét billegtetni. Az optimista Transzindex  4, míg más elemzések pusztán 1 (maximum 2) mandátum megszerzésének eldöntésére tartja elégségesnek a határon túli szavazatokat. Még ha ez az arány idővel az SZDSZ mérlegpozíciójába is juttatná a határon túli szavazókat (ami valljuk be, mégiscsak üdvösebb, mint ha azt egy szadesz-szintű képződmény birtokolná),  sok idő eltelik még, és túl sok lesz az egyéb tényező.

És valóban, mindaddig, ameddig a baloldali és liberális pártok nem értik meg mi is ez az egész a határon túliak körül, addig jobb, ha csak ismerkednek, mint az LMP. Lánglelkű Ferenc úgy fogalmaz, hogy „Nem az a magyar, aki két fröccs után el tudja énekelni a székely himnuszt Csaba királyfihoz.” Igazat adunk neki. Aki két fröccs után még a magyar himnuszt sem tudja végigénekelni, csak az internacionálét, az ebből a kérdésből pusztán az országgyűlési határozat viszketeg kötelességét érzékeli.

A határon túliak szavazatainak a 2014-es választásoknál elsősorban szimbolikus jelentősége lesz. Azt fogja jelenteni, hogy mi magyarok itt, a Kárpát-medencében és az egész világon közösen döntünk a sorsunk alakulása fölött. Ezzel a szavazással valóban eltörölhetünk határokat pusztán azért, mert döntésünk, véleményünk és szavazatunk kifejezése nem lesz útlevél-köteles. A kérdés tehát az, kedves baloldali és liberális politikusok, hogy ennek az egész embertömegnek, a magyarok közösségének mi a mondanivalótok? Hogy tudjátok -e, valójában mennyien is vagyunk?  

Tovább..

A Nagy Coming Outok szezonja

Szóval a helyzet úgy áll, hogy elkezdődött a Nagy Coming Outok szezonja. Nyár van, meleg van, és ilyenkor kicsit mindenki dekoncentráltabb, hogy is mondjam nem figyel annyira oda a jól felépített szerepekre, amikben a nyilvánosság előtt tetszeleg. Történt, hogy a cinkes Szily, aki amúgy a baloldal élő lelkiismereteként osztja az észt a Cinken coming outolt, mint bajnaista. nem gáz, hisz tudjuk, hogy manapság az ex-szdszes, liberális, zöld és mindenféle hipsterek előszeretettel olvassák a cinket, a 444-et meg ezeket, és a beetetés fázisában elég „cink” lett volna rögtön megmondani, hogy honnan gyün az appanázs.

Mi, itt a Fidesz-felhőkarcolóban, a trafikunk pultja mögötti laptopnál, a kizsigerelt szegény multiktól elvett pénzből egymást pezsgővel locsolva, troll perszónáink mögé bújva nem küzdünk ilyesfajta erkölcsi dilemmával, mint Szily, akinek kényszeredetten kell játszania a független értelmiségit, miközben valószínűleg ő meg hajdúbétes libahájjal kenegeti a szendóját, közben a Wallisos pólóra folyatva a zsírpacát. 

De amikor kiderült, hogy Bajnai papa és kicsi fia évtizedek óta kilóra vásárolgat fel mindenkit, és már 2010-ben egy schiffertelenítettLMP-ről álmodoztak, végül – mert a pénz nem vész el, csak átalakul, akkor is ha libatermelőktől meg offshore cégekbe lopkodtuk össze – össze is hozták az áhított formációt PM fantázianévvel. Schiffer Andris most meg van lőve, mert a magyar politikai logika úgy adja, hogy „aki nincs velünk az ellenünk van”. Ilyen formán két út áll előtte: ő is coming outol, és bevallja, hogy valójában együtt sörözik Gordival, és jól kifundálták ezt a stratégiát a műbalhéval, hogy – miként korábbi posztunkban már összekonteóztuk – végül az LMP szállítsa a trafikmutyizástól megfáradt lelkű antikommer exfideszeseket.

De Schiffer – szokásához híven – úgy határolódik el magától, hogy közben nem is. Szegény Stumpf András meg megkapta a „leprenkoncepciózusosságosságot” ami a „büdösnáci” rövidebb verziója balleréknál. Szegény Stumpf András hiába nyomozott utána Bajnai papa legjobb cimbijének, Gordonka pénzeszsákjának, és a ténynek, hogy Küllői  Péter „visszautasíthatatlan ajánlatot tett” 2010-ben Schiffernek. Most megy a nyilatkozatháború, miszerint Schiffer nem is, pedig de, meg így meg úgy, közben pedig a tények világában minden marad úgy, ahogy azt a Heti Válasz megírta: Küllői bizony fel akarta vásárolni az egész LMP-t, aminek végül csak a felét sikerült.  Ennyi.

Schiffer nem akar a hegedűs zsuzsásodás kellemetlen útjára lépni, ezért ő is beállt a kórusba, nem beszélve arról, hogy nem győzi hangsúlyozni milyen jófej is Tavares. Aki viszont úgy döntött: a pénzes ürgékkel fog a Velencei tónál partizni: Gordon mellett vendégszerepelve fog immáron együtt rettegni a fasiszta hullámok 29 fokos melegében  a bikinis Szabó Timcsivel, ami miatt Piréz Róberten láthatóak a mélységes csalódottság és szexuális frusztráció jelei.

Szóval coming out: Tavares coming outol a magyarországi kampányban, kb. adva egy pofont a függetlenség legkisebb látszatának is. Schiffer Andris elkezd közeledni azokhoz, akik mellesleg csodás mozdulattal verték szét a pártját, hisz ha nem akar kiskacsákat osztogatni H.ZS-vel, és betelefonálós műsort vezetni Csintalan Sándorral, nem nagyon tehet mást, mint ő is felveszi a szörfösgatyát és bemászik zöld lasztikat dobálni Ruival, Gordival és Timcsivel, meg valószínűleg a komplett ajrópunós zöld brigáddal, akik várhatóan Punnany Massifra fogják tolni a Bulisátorban betépve. És persze rettegve a demokrácia halálától. 

Küllői Péter neve meg visszamerül a feledésbe, Stumpf András pedig tovább nyilatkozatháborúzik a Cinken meg a Mandineren, meg a Heti Válaszban, hogy ő nem is prekonpi… prekoncpi….prekonzi…. nehéz szó, tehát náci. Szóval, hogy nem az. Mert nem az, csak épp rávilágított lapjában arra, amit tudtunk, csak nem sejtettünk: a bájgúnár mosoly mögött igenis a vadkapitalista pénzember áll, s az „Együtt” eufémizmusa igazából azt a szűken vett baloldali társaságot takarja, akik lassan 30 éve Új Nemzedék, Mozaik, Új Baloldal, Új Generáció, stb nevek alatt most épp Együtt 2014 névvel próbálják legyőzni a Kaiju-t. 

Tovább..

Jávorék ültek fel a süllyedő hajóra

Elmentek azok, akik máshonnét jöttek és máshova tartanak - így összegezhető a baloldali minipárt, az LMP hétvégi szétesése.

Jávor, Karácsony és Szabó úgy tűnik, véglegesen belehergelte magát a Bajnai-kultuszba: megérkezett a megváltó, vagy ővele, vagy senkivel sem. Röpköd a kétharmadról szóló duma, ki tudja, hol áll meg, helyre kell állítani az alkotmányos jogállamot, és szövetkezni kell együtt, közösen, mert csak az összefogás ébresztheti fel az országot a rémálomból, sorolják az érveket, de ez az érv könnyen megbukik.

Ez a társaság a számokat állítólag nagyra becsüli, hát lássuk a számokat! A legfrissebb medián-felmérés szerint, a Bajnai megjelenésével hirtelen fölbukkanó remény-faktor összeomlott: a novemberi 12-14 százalékról két hónap alatt leküzdötték magukat a parlamenti küszöbre.

Szegény Schiffer András jávorszarvas-bakot lőtt. Ez majdnem olyan, mint amikor szegény Szabó Rozáliát teljesen agyonbaszta a villám...

Mivel színre lépésekor senkit sem tudott a Bajnai-társaság a kebelére ölelni, és az indulásakor is heterogén baloldali tömörülés többször is kínos össze-vissza beszédbe keveredett, a remélt csoda elmaradt. Bajnai nem volt képes tömegeket megszólítani, inkább csak az elárvult SZDSZ liberálisai találtak utat hozzá. Az LMP novemberben már kikosarazta a nagy technokrata csapatot, így egyre inkább igazzá vált a jobbról jövő, ironikus megjegyzés: Egyedül 2014.

Az akkori stratégiákból is jól látszott, Bajnai Gordonnal való közösködésre nem sokan vevők még a baloldalon sem. Az MSZP jelenlegi vezetése arcát adta a kétharmad elleni politikai harchoz, de nem csupán 2012 végétől, hanem akkortól, amikor Orbán a földbe döngölte a posztkommunista baloldalt. Ezek az arcok joggal mondogathatták egymás között: rendben van Gordon, hogy most megjött a harci kedved, de hol voltál a 2010-es bukta után? Miért nem álltál velünk a lövészárokban?

Szóval visszatérve a számokra, a jobboldali kétharmadot eltörölni kívánó ballib újrakezdés kifulladt. Még a  Medián (hö-hö) pártatlan felmérése szerint is hónapról-hónapra egyre kevesebben támogatják az Együtt2014-et.

A dolog érdekessége, hogy a számmisztikában jártas, Karácsony és Jávor jellemezte ifi-technokrata csapatnak ez nem számít: annyira belelovalták magukat az Orbán-pszichózisba, hogy most hétvégén jegyet váltottak a süllyedő hajóra. Ez a hajó azonban nem csupán süllyed, politikai értelemben nincs is semmije: Bajnainak van egy alapítványa, egy szakértő networkje, a Millának van százezer követője a Facebookon, a Szolidaritásnak pedig a legtöbb településen van 3 ex-, vagy egészen alkoholista korai nyugdíjas rendőre, akik semmiféle vonzerő kifejtésére nem képesek az átlagválasztó felé. Tömegek azért nem fognak kormányváltást és kétharmadot követelni, hogy adjuk vissza a nyugdíját azoknak, akik éveken keresztül szétbírságoltak bennünket, majd a nagy szolgálat leteltével csak bebaszva láttuk őket a faluban.

Lehet, hogy Bajnaiéknak nem is az LMP, vagy Karácsonyék kellettek, hanem az LMP-hálózat egy része, a maga pártszervezeteivel - a hétvégi események ismeretében csak újra egybeforr, ami egyébként is összetartozott.

Tovább..