Vissza a 20. századba?

Ahogy az egyszerűből a bonyolultba, úgy haladunk a rendezetlenből a rendezettség irányába, és kerülnek a helyére a dolgok a mi sajátos három- és félosztatú politikai berendezkedésünkben. Az eddig - nem kifejezetten maxweberien értéksemleges - politikai elemzésekben körberöhögött centrális erőtér megvalósult, középen áll egy erős Fidesz, mellette pedig két kicsi ordibáló hülyegyerek. Ez a két szélsőséges erő ráadásul annyira utálja egymást, hogy sosem fognak összekoalíciózni a Fidesz ellenében. Eddig három, félnek meg ott a Schiffer által újjáélesztett LMP, mint besorolhatatlan sötét ló, akitől mindenki tart, akit mindenki utál.

Legfőképpen a vörös fejjel ordibáló hülyegyerek utálja, mert meggyőződése, hogy miatta nem győzte le a Kaijut. A matematikában csak a négy alapműveletig jutó elemzők szerint elég összeadni a különböző ellenzéki pártokra érkezett szavazatokat, és rögtön nyertek volna Budapesten, meg egy csomó helyen. Jelzem: ugyanez a logika vitte be őket az Összefogásba, ahol aztán élére állítottak a szocikéval tökéletesen egybevágó szavazat-mennyiséget, és azóta megijednek mindentől, ami kicsit is hasonlít egy oszlopdiagramra. Ugye az okos ember más hibájából tanul, a hülye a sajátjából, a baloldaliak meg semmiből.

Hogy miért is ez a hosszúra nyúlt bevezető? Mert e nélkül nemigen lehetne bármivel is magyarázni Kálmánolga tegnapi szabályos megőrülését, a szektatévézés mélypontját, ahogy nekiugrott a Schifferbandinak, mert az merészelt valamiről mást gondolni, mint azt a baloldali narratíva előírja. Schifferbandi – a szélsőbaloldaliak számára megbocsáthatatlan módon – leszarta a Szabadság térre odatervezett Megszállás emlékművet ölelő hisztériát, mert az szerinte álprobléma, csak az idő és az ideg megy el vele, miközben van egy halom sokkal fontosabb és sürgetőbb megbeszélnivalónk. Indirekt bizonyítás: mivel Kálmánolga megőrült, ezért igaza van. A gyökkettő meg irracionális…

Lényegtelen, hogy amúgy mennyire elegáns vagy nem elegáns a választások után két nappal nekikezdeni ennek az emlékműnek. Lényegtelen, hogy a Kerényi-féle figurális politikai barokk mennyire lejárt és mennyire nem illik a témához. Lényegtelen és érdektelen. Vannak fontosabb dolgok. És ezzel a véleményével Schifferbandi kiírta magát a kálmánolgai értelemben vett európai politizálásból.

Egyébként lehetne még hosszan sorolni az okokat miért nem hajlandó magára valamit is adó ember napokig hőbörögni egy elszabott köztéri szobron. Legfőképpen azért, mert már rég nem a szoborról van szó, hanem az úgynevezett kormányzati emlékezetpolitikáról, amiről most be kell bizonyítani, hogy fasiszta, antiszemita, kirekesztő, etc., etc.

Vissza a 20. századba ismét, mert ott még tudtuk kik vagyunk. Antifasiszták, demokraták, partizánok, etc., etc.

Csak éppen ez kurva unalmas! Igaza van a Schifferbandinak, ha nem megy bele a játékba. Ő közszereplő, én nem, tehát én kimondhatom: Baszd meg a huszadik századodat, baszd meg a régi vitáidat, baszd meg az nácifasiszta-demokrata dichotómiádat, baszd meg az emlékezetpolitikádat, baszd meg a szívednek kedves propagandatörténelem könyveidet és baszd meg, hogy ha Ausztria a nácik első áldozatának tekintheti magát, akkor mi egy darab elszabott szobrot nem állíthatunk annak, hogy bizony mi is azok vagyunk.

Ez persze nem ment fel az alól, hogy egymás áldozatai is vagyunk. És nem ment fel a sürgetőbb megvitatni-valók alól!

2014-et írunk! Ha egy politikus nem akar a 20. századdal foglalkozni, nem a 20. század vitáiban keresi önmagát, akkor paskoljuk meg a vállát, és legközelebb bizonytalankodjunk a szavazófülkében, mert ő megérdemli.

Tovább..

Kálmánolga nem érti...

Ezt én nem értem – sóhajtozza a minőségiújságírás Kálmánolgája az ATV-én, miközben a szocialista pártra 5-6 watergate-botrány méretű politikai meteorit zuhan rá éppen. Nem érti, hogyan védhette a szocialista irányítású titkosszolgálat – az azóta minimum kérdőjeles időzítéssel eltávozott - Welsz Tamást, miközben 2002 óta záporoznak rá a feljelentések, nem érti, hogyan vásárolhatott be az MSZP bissau-guineai útlevelekből és nem érti, hogy emiatt a titkosszolgálati sika. Kálmánolga semmit nem ért, csak kerekre nyitott szemekkel dünnyög, mert az MSZP az ő kis szívének csücske. Minőségiújságírás, haladó oldal, 2014.

Pedig nem nehéz megérteni, elég visszalépni a táblán az UD Zrt. szétbombázásának, a Földesi-Szabó-féle Egy-másért Alapítvány vagy a cigány-gyilkosságok idejére, amikor is a Laborc vezette nemzetbiztonság szocialista-biztonsággá változott. Legfőbb projektjei közé az oroszok MOL- bevásárlásának a fedezése és az ellenzéki frontpolitikusokra dolgozás tartozott, emellett, ha idejük engedte, a pártkassza szorgos feltöltői felett is őrködtek, nehogy véletlenül egy nem beavatott ügyész vagy egy munkáját még komolyan vevő rendőr vizsgálódni kezdjen.

Az UD Zrt. szétverésével indított MOL-felvásárlás különösen bájos a manapság divatos szovjetgyarmatosítós hiszti fényében. Az orosz gazdasági expanziót 2007-ben nem csupán széttárt karokkal figyelte a balliberális kormányzat, hanem konkrét lépésekkel segítette, akár a magyar érdekekkel szemben is. A Kék Áramlat konkurens Nabucco még létező terve és az ingadozó nyugati fogyasztást pufferelő magyar gáztározó kapacitások miatt a Gazpromnak vagy annak kevéssé átlátható kistesójának, a Szurgutnyeftyegaznak kötelező volt piacot foglalnia a térségben. Az UD Zrt.-nek, mint a MOL biztonsági cégének pedig pont az ilyen ellenséges felvásárlási kísérletek ellen kellett volna fellépnie. Nyilván menniük kellett…

Persze a Laborc-féle titkosszolgálat nem állt meg a magyar érdekek klasszikus elárulásánál, nekik hazai pályán is voltak feladataik, így a lehallgatott telefonbeszélgetések ügyes válogatásával háziasították az MDF-et, kinyírták a Gyuriferi iránt lángoló szerelmet nem érző vonalat a valahavolt konzervatív pártban. Two in one.

És ez csak egy ügy. A Portik-jegyzőkönyvekről itt a Téblogon is írtunk már. Csak címszavakban: a titkosszolgálat vezetője negédes csevegéseket folytatott Magyarország egyik legveszélyesebb bűnözőjével, hátha valamit ki tudnak találni az ellenzék ellenében. Mert Portikéknak is jobb a szoci kormányzat, elvégre hasonló a hasonlónak örül, meg a szociknak sem kell holmi demokratikus versennyel bíbelődniük, miközben annyi a lehetőség… Aztán jöttek is szépen az ügyek. Talán a legátlátszóbb produkció az egyik Portik-katona által Blikkbe tollba mondott történet volt, hogy ő látta Kósát a Nyugati Pályaudvar wécéjében szopatni. Hát igen, politikusok oda járnak… esetleg az újpesti égetőhöz éjszakai busszal…

És akkor Kálmánolga nem érti Simongabit…

Meg nem erősített sajtóértesülések szerint nem Sinomgabi volt az egyetlen élvonalbeli szoci politikus, aki közép-afrikai útlevéllel helyezett el ilyen-olyan pénzeket a Magnet Bankban. Kálmánolga nem is érti, hogyan lehettek ennyire hülyék, ennyire felelőtlenek, hisz sorra buknak le. Csak Kálmánolga arról feledkezik el, hogy Welsz Tamást és az egész szoci pénzfelhajtó-mosó brigádot hosszú éveken keresztül védelmezte a titkosszolgálati ernyő. Amiben Zuschlágjani is reménykedett, bár hiába. Ott elnéztek valamit.

Most lehet kapálózni, kormányváltó-demokráciahelyreállító programokat írni, de ilyen múlttal felesleges. Amelyik párt képes volt a titkosszolgálatot bevetni, hogy külső támogatást szerezzen az SZDSZ kiválása miatt parlamenti többségét veszített kormányzatnak, amelyik képes volt bűnözőkkel szövetkezni a politikai ellenfél lejáratására, attól alsó hangon is hiteltelen demokráciáról beszélni.

Ezt meg az Összefogás nem érti...

Tovább..