Biszku taktikája: ez egy koncepciós per

A '89-es rendszerváltásunknak rengeteg hibája volt és hát eléggé félre is sikerült. Ez a hajó sajnos már elúszott, de van néhány dolog, amin utólag még igazíthatunk egy kicsit. Apróbb, szimbolikus dolgokon, de mi, magyarik, többnyire nagyra értékeljük a szimbolikus dolgokat. Ilyen szimbolikus dolog lehetne, ha Biszku Bélát végre rendesen elmeszelné a magyar bíróság és a fogkeféjével szépen bevonulna letölteni, ami hátravan még neki.

Igen faszipántos lett volna, ha az első szabadon választott parlament egyik első dolgaként egy tökös lusztrációs törvény meghozatalával foglalkozik, hogy az előző rendszer fenntartói és haszonélvezői nemhogy a politikába ne tudjanak beleszólni a következő évtizedekben, de még kilépni se tudjanak az éjjeli őr - bkv ellenőr - vízóra leolvasó munkaerőpaci háromszögéből. De ismétlem, ez a hajó már elment. Amire még van lehetőségünk, és ez igen szimbolikus(!), hogy pár olyan vén trottyost, akiknek a kezéhez konkrétan vér tapad, megérdemelt helyére tegyünk.

Nem tudom, hogy a kedves olvasók hogy vannak vele, de engem az első fokú ítélet igencsak felbaszott. Öt és fél év háborús bűntettekért, életfogytiglan helyett? A kimenete kb. ugyanaz a kettőnek, mert minden valószínűség szerint ez a komcsi, legalábbis a büntetése vége környékén, 96-97 évesen amúgy is végleg szögre akasztaná a pufajkát, de ilyen súlyú dolgoknál nem érdemes matematikai, demográfiai és egyéb valószínűségekre alapozni. És nem csak amiatt, mert mi van, ha mégis túléli.

Azért, mert egy háborús bűnösnek rács mögött a helye. Nem véletlenül nem évül el az.

A kriminológia három funkciót tulajdonít az egyes bűncselekmények esetében kiszabott és kiszabható büntetéseknek, illetve az azok letöltéséhez. Ezek a büntetés, az elrettentés és a liberális találmány, a visszaintegrálás a társadalomba. Emiatt lehet tanulni a börikben. Írni, olvasni, érettségizni, szakmát szerezni, kikeresztelkedni. A gond akkor van, amikor azt hisszük, hogy a harmadik funkciónak felül kell írnia az első kettőt. Hogy nem kiegészíteni kell az első kettőt, hanem átvenni azok funkcióját. Súlyos hiba azt gondolni, hogy minden esetben ott kell legyen a harmadik pillér, és hogy nincs olyan súlyú bűncselekmény, ahol egyszerűen ki kell zárni ezt, és csak a büntetés és az elrettentés számít. Ide jutunk az erkölcsi relativizmussal, és ezért baromi kényelmes és jó dolog konzervatívnak lenni. Mi ki merjük jelenteni, hogy vannak bűnök, amelyeknek büntetést kell maguk után vonniuk. "Egyrészt-másrészt"-től, sanyarú gyermekkortól, "a társadalom hibája" kezdetű libsi bullshittől és a "társadalmi környezet kényszerítő erejétől" függetlenül.

A háborús bűn az egyik ilyen.

Ma pedig el kellett volna kezdődnie a másodfoknak, de sajnos nem így történt. A tárgyalást elnapolták, Biszku ügyvédje szerint a másodfokon eljáró bírói tanács elfogult. Mert a vezető bíró, Ruzsás Sándor nem sima bíró, hanem hadbíró. Szerinte Ruzsás nem független a végrehajtói hatalomtól. Ez ugye úgy, ahogy van, faszság. Egy hadbírót pont ugyanannyira utasítgathat munkájával kapcsolatban a hadügyminiszter vagy Lézerjani, mint egy sima bírót az igazságügyi miniszter. Semennyire.

Amúgy meg két megjegyzés: Egyrészt érdekelne, hogy háborús bűnök esetén mégis milyen bírónak kéne ott lennie a tanácsban, ha nem hadbírónak? Egy családjogi bíró megfelel, vagy egyből utaljuk az eljárást a cégbírósághoz? Másrészt pedig, ha jól értem, ez a retkes komcsi képes volt felállni, és azt mondani, hogy ez egy koncepciós per ellene. Na ez a prémium pofátlanság. Az a féreg, aki az egyik fő irányítója és megrendelője volt az '56 utáni megtorló koncepciós pereknek, feláll, és azt mondja, hogy joga van a tisztességes eljáráshoz.

Irónia ez a javából.

Egyértelmű mi a védelem taktikája. addig húzni az időt, hogy még szabadlábon dobja fel a talpát Biszku. Szurkoljunk, hogy ez ne jöjjön össze!

Tovább..

Biszku Béla megy a böribe?

-Jobb később, mint soha!

-Keveslem!

Mától ez az új köszönés a Toronyház szerkesztőségében. (Piréz az "Öt év? Kötél!" válasz használatát indítványozta, de ezt sajnos el kellett vetnünk, mert nem Amerikában vagyunk.) Mindez annak apropóján, hogy végre ítélet született Biszku Bélabüntetőperében, igaz csak első fokon. 5 év és 6 hónap hazánk valamelyik szigorú napirendet számon kérő wellness központjában a verdikt a háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés és a kommunizmus bűneinek tagadása témakörben.

Pezsgőt persze nem bonthatunk. Ugyan megszületett az ítélet, de a büntetés mértéke a bűn fényében inkább a vicc kategória, csak nem tudok nevetni rajta. Magában a lőszerrel való visszaélés 2-8 éves bérletet jelenthet a fent nevezett műintézmények valamelyikében, a komcsi terror tagadása pedig 3 évet tehet hozzá, szóval akárhogy is nézzük, ma Magyarországon némi háborús bűn megúszható 2-3 év börivel. Ez főleg annak fényébe enyhe ítélet (és most igen finoman fogalmaztam), hogy egy vérmesebb országban ő, és a hozzá hasonló komcsik már 89-ben bitófán lengedeztek volna a hűs őszi szélben. Ez is mutatja, hogy a rebellis magyar népbe kicsit több nyugalom, és jóval kevesebb bosszúvágy szorult, mint azt a kommunizmus bűnei amúgy indokolttá tehetnének. Remélem, a másodfok tökösebb lesz ennél, már ha megéri Biszku.

És akkor az ügy tanulságairól.

Sokan és sokszor leírták már, hogy sokkal korábban kellett volna elővenni a komcsi bűnösöket. Mármint amikor még éltek. Igaz. Biszku kivételével az összes békésen szenderedett el bármiféle felelősségre vonás nélkül. Illetve az egyetlen büntetésük az volt, hogy végig kellett nézniük a komcsi rendszer (de nem a hálózat) bukását. Ugye érezzük, hogy ez elég kevés? De sajnos akkor annyira mélyen be volt épülve a magyar társadalom, politika, rendőrség, igazságszolgáltatás, végrehajtó hatalom, stb. minden szintjére a komcsi brigád, hogy ez sajnos marad a "mi lett volna, ha" feliratú polcon. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a még életben lévőket ne kéne elővenni. Például Biszkut.

És akkor ehhez szorosan hozzátartozik a további bűnösök kontra vénemberek témakör. Ugye mindenki belefutott már a "de mért kell ezeket az öreg, beteg embereket vegzálni? Úgyis hamarosan meghalnak." című lemezbe? Na aki Biszku kapcsán ilyet ír/mond, azt magunkban nyugodtan könyveljük el a tetves komcsi utolsó marxista féreg kommunista bűnöket ha nem is tagadó, de legalábbis relativizáló idióták közé. Ugyanis ezt teszik. Emlékszünk a Simon Wiesenthal Központ Utolsó Esély kampányára? Az 2002-ben indult azzal az indoklással, hogy az igazságszolgáltatás elől bujkáló náci háborús bűnösök közül még van, aki életben lehet, és az volt az utolsó esély, hogy bíróság elé kerüljenek az amúgy soha el nem évülő háborús bűncselekmények ügyében. Biszku ennek egy magyar és magyarkomcsi kiadása (kicsi, savanyú sárga). Ha ott jogos volt az érvelés, akkor ugyanez igaz a Magyarországon egy évtizeddel később elkövetett bűnökre is. Az elévülhetetlenség és az utolsó esély. Aki egyetért az előbbivel (Utolsó Esély), annak egyet kell értenie utóbbival is (Biszku), és fordítva.

Különben vagy az egyiket, vagy a másikat relativizálja, és akkor vagy egy ostoba náci, vagy egy ostoba komcsi. (Ha pedig egyikkel sem ért egyet, akkor csak egyszerűen ostoba.)

Biszku valószínűleg ki fogja cselezni a magyar igazságszolgáltatást. Csak kicsit húznia kell az időt a fellebbezéssel, elnapolásokkal, és minden egyéb jogi trükkel, és akkor nem sok esély van rá, hogy megérje a börtönbe vonulás napját. De ez is több, mint a semmi.

És végül kis háborgás még. Mindez soha nem jut el idáig, ha nincs két bátor, tökös, de leginkább kitartó újságíró. Jegyezzük meg a nevüket: Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, akik a Bűn és büntetlenség című dokujukban előszedték az addig vidéki pásztoridillben lapító Biszkut.

Köszönjük!

Tovább..

Biszku rajongói: az igazi baloldal

Ez egy felfordított világ. Annak megértéséhez, hogy miért az, álljon itt e kis bejegyzés. Olvasom ezeket a csodálatos, lenyűgöző sorokat. Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne idézzek belőlük: „Én, mint 15-16 éves gyermek, ismertem a volt belügyminisztert. 1958 májusáig egy házban, egy emeleten laktunk. A ház és a környék lakói tisztelték, szerették a szerény, emberbarát, családjáért élő és politikai meggyőződéséért a konfrontációt is vállaló embert. Biszku Béla egész életében elítélte a törvénytelenséget. Részt vett a német megszállás alatt a megszállók elleni fegyveres fellépés előkészületeiben. 56-ban a XIII. kerület párttitkáraként Tatáról „szerzett” két tank állomásoztatásával megvédte a munkáskerület lakóinak és épületeinek épségét, majd a budapesti pártház ostrománál a helyszínre küldte a tankokat az ott dolgozók életének védelmében.”

Istenem, hát ez a rendes kedves ember, ez a Béla bácsi, hát ezt akarják itten Magyarországon meghurcolni!? Azt hiszem, most sokan elgondolkodnak azon, hogy itt az ideje eldobni az agyukat. A „modern” magyar baloldalra e bejegyzés alapján nem lehetne mást mondani, mint azt, hogy zsigereikben ezek a derék emberek máig boldogan akasztatnának vörösterrorilag, Szamuely Tibi bácsival, vagy a cikkben szereplő, szintén lövető és akasztató Béla bácsival. Aki volt oly’ rendes és helyszínre küldte a tankokat. Hogy a törvényes rend érdekében megvédje a népeket. Aztán törvényességi szempontoktól irányozva akasztattak Béla bácsiék. A modern magyar baloldaliság, amelyet támogat a nyugat számos sajtóorgánuma – például a „mérsékelt liberális” Bauer Tamással (felmenőinek AVHs múltjával), azt hiszem vagy szándékosan csinálja, vagy annyira, de annyira hülye, hogy azt el se tudom mondani.

El tudom fogadni, hogy egy lány és egy fiú szereti egymást és a lány mondjuk a későbbiekben ilyeneket mond a férfiról, hogy: „A másik hosszú asztalnál ült ő......ő nem volt folyamőr...vezérkari volt...gyönyörű volt a férjem, olyan sovány volt, hogy át lehetett ölelni valósággal a derekát, magas volt a homloka, gyönyörű orra, gyönyörű szája, festeni sem lehetett volna szebb férfit.” Na de kérem, a nők és férfiak kapcsolata egy rendkívül furcsa dolog, ez a megbolondulás valakiért, ez a szerelem nevű entitás érdekes dolgokat produkál. Azonban egyetlen, ma demokratikusnak, vagy - ha úgy tetszik - köztársaságinak nevezett sajtóorgánum, publicista, stb. nem áll ki mondjuk Baky László emberi nagysága mellett. Az, hogy volt feleségük, szeretőjük imádta őket, magánügy.

Hogy rövidre fogjam, abban sem a modern jobboldal, sem a modern baloldal nem kételkedik abban, hogy Endre László, vagy Szálasi Ferenc bűnös és tömeggyilkos. Azonban a jelek szerint Biszku Béla - Béla bácsi - úgy látszik egy kedves, szerény, törvénytisztelő ember a baloldal egyik zászlóvivő portálja szerint. Tudják, ez az a portál, amelyiken Kim Lane Scheppele liberális alkotmányász írásai előbbjelennek meg magyarul, mint angolul a New York Times blogjában. Azt hiszem, ha ezek itt tényleg így gondolják, akkor a következő egyenletet írhatjuk le:

1. Jobboldali valaki = fasiszta, nemzetiszocialista

2. Baloldali valaki = törvénytisztelő, demokrata

3. Baloldali valaki = kedves, szerény, törvénytisztelő ember

4. Demokrata = kedves, szerény, baloldali

5. Négy láb jó, két láb rossz.

Béla bácsi baloldali, tehát: demokrata, kedves, szerény és törvénytisztelő ember. Ha Béla bácsi véletlenül jobboldali lett volna, akkor persze nem kellett volna elkövetnie semmit, hogy fasiszta és nemzetiszocialista legyen. Akkor nyilvánvalóan életfogytot javasolna a derék Galamus csoport.

Igazuk is van a maguk szempontjából. Megteremtettek egy olyan mikrovilágot, amibe bezárkózva olyan hajmeresztő gondolatokat főznek fejüknek bográcsában, hogy mi csak ámulunk. De nekik ez jó, hiszen négy láb jó, két láb rossz.

Tovább..