2013. március 12.

A bülbülszavú Bajnai Londonban



Párttá alakult az Együtt 2014 mozgalom. Bajnai Gordon az Együtt 2014 Választói Szövetség Párt elnökségi tagja tegnap Londonban hívta meg fórumbeszélgetésre az ott élő magyarokat. A hivatalosan is újra pártpolitikus Bajnai egyik legelső kampányútja során azt a választói csoportot kereste fel, amelyre már oly sokszor hivatkoztak a kampányszövegeikben: az úgymond "a Fidesz-KDNP rossz gazdaságpolitikája miatt elvándorolt magyarokat." Elmondta nekik a korszakváltás nagy programját.

Hiába: bármennyire is ostorozta a Haza és Haladás Alapítvány az új választási eljárásról szóló törvényt, a külföldön élő magyaroknál is labdába kell rúgni. Izgalmas kérdés, hogy vajon mit is ajánlhat fel a voksokért cserébe kortesbeszédben egy hazai politikus a Londonban élő magyaroknak?

Sejteni mindenképpen lehet. „Csak eddig 500 ezer vállalkozó kedvű, jól képzett, fiatal hagyta el a hazáját. Az elmúlt három év kormányzása nekik nem adott egy okot sem arra, hogy itthon tervezzék a jövőjüket, hogy a hazájukban maradjanak. A jó kormányzás gazdaságpolitikája azonban visszaadja majd nekik a reményt, hogy a szülőföldön is valóra válthatják a terveiket.” – állította az E14 közleményében. Maga Bajnai is hasonlóan érvelt a Haza és Haladás Alapítvány februári konferenciáján, amelyen tulajdonképpen a megalakítandó új párt gazdasági programja vázolódott fel.  Bajnai akkor azt mondta, hogy új jobbágyság alakul ki, amikor Európa egyik legmagasabb tandíjáról és röghöz kötésről beszél a kormány. Ennek az az eredménye szerinte, hogy akár már 500 ezren is elhagyhatták az országot.

Bajnai előadása hétfőn Londonban
A szakmaiságra mindig kényesen ügyelő Bajnai tehát kész válaszokkal landolhatott a londoni repülőtéren. A hozzáértés eleganciája ugyanakkor megkopni látszik, hacsak azokra a nem-politikai felvetésekre gondolunk, melyeket a Tárki-közvéleménykutatása után születtek.

Érdemes rögzíteni, hogy a Magyarországot elhagyni szándékozók heterogén halmazából a kivándorolni vágyók aránya – tehát azon csoport, akik véglegesen külföldön szeretnének élni – már 2005-2006-ban növekvő tendenciát mutatott. Azt is érdemes kiolvasni az adatokból, hogy a kivándorlók százalékos aránya az elmúlt két évben egy kb. 6-7%-os stagnáló egyenes vonal.  Jelentős változás a rövid illetve hosszú távú munkavállalást tervezők körében tapasztalható, 13 és 16%. A számok inkább azért érdekesek, mert a régió országaihoz képest még mindig alacsonynak számítanak. A külföldön munkát vállalni szándékozókat alapvetően a magasabb bérek vonzzák külföldre. A jelenlegi kormányon pedig számon kérni, hogy 3 év alatt miért nem értük el el a külföldi jövedelmi viszonyokat, meglehetősen erős. Kérdéses, hogy Bajnaiék mit értenek pontosan a „jól képzett” fiatalon. A statisztikák szerint elsősorban nem a diplomások, hanem a szakmunkások, de még inkább a képzetlenek akarnak kint szerencsét próbálni. Összegezve – kicsit sarkosan – helytállóbb úgy fogalmazni, hogy gazdasági motiváció húzódik meg az elvándorlás mögött. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy kint nagyobb eséllyel tudnak annyi pénzt megtakarítani, hogy azon autót, lakást, lapostévét vehessenek. Már ha a számításuk bejön, hiszen nagyon sokan vissza is térnek Magyarországra, mert rájönnek, hogy külföldön sem olyan egyszerű érvényesülni.

Bajnai tehát minimum csúsztat és nem elég pontos a kivándorlás okainak meghatározásában, ha azokat a kormány számlájára írja. A csúsztatás pedig nem illik az egyenesre vasalt nadrágélhez.  Nehéz lesz megértetnie magát Bajnainak a lelécelt magyarok között a hallgatói szerződéssel, meg a három év gazdaságpolitikájának előcitálásával,  hiszen akik kimentek, pontosan tudják, hogy mikor és miért hagyták el az országot. Ráadásul aligha tud olyat ígérni az E14 szende tekintetű reménysége, amivel haza tudja csalni a hallgatóságát.

Ezzel szemben sokkal több valóság van az önmagát politikusként meghatározó Orbán Viktor azon kijelentésében, hogy „mi nem azt üzenjük a fiataljainknak, hogy el lehet innen menni, hanem azt, hogy haza lehet ide jönni, mindenkit visszavárunk”. A külföldön szerencsét próbálók a megszerzett tudást itthon tudják majd kamatoztatni, és legtöbbjük elég magas összeget utal haza, amellyel a családjukon túl végső soron a hazai gazdaságot támogatják. Véleményem szerint a sokkal több valóság azért állja meg a helyét, mert a miniszterelnök nem hamis illúziót mutat fel az átmeneti emigránsoknak, hanem megérti, hogy ez egy olyan lehetőség számukra, amit Magyarország most nem tud nekik megadni. Ne haragudjunk és szerencsét próbálókra és legyünk őszinték!
Tovább..

2013. március 2.

Tessék csak menni. És hazajönni!



Manapság az egyik leglátványosabb társadalmi jelenség, hogy rengeteg fiatal hagyja el az országot, hogy szerencsét próbáljon külföldön. Persze egyesek mindjárt lecsaptak a témára. Szerintük ez is Orbán Viktor diktatúrája miatt van ez. Nem ártana azért a dolgok mögé nézni!

Az egész már jóval korábban kezdődött. 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, ami korábban sosem látott lehetőségeket nyitott meg számunkra. Ordító hülyeség volt anno bécsi cukrászdával kampányolni, de keveseknek akár még ez a negyvenmillió forintos opció is benne lehet a pakliban. Ám rengetegen indultak el, nem negyvenmillió forinttal, hanem legfeljebb az útiköltséggel és az első havi albérlet árával a zsebükben. 2006 után, a permanens gyurcsányi válság világában („El lehet innen menni”) egyre vonzóbb alternatíva lett a Nyugat. Tény, az utóbbi időben ez a folyamat felgyorsult, de ez nem a kormánynak, hanem sokkal inkább annak köszönhető, hogy az összes tagállam (így talán a legvonzóbb Németország és Ausztria) munkaerőpiaca is megnyílt előttünk.

Ha a folyamat jövőbeli hatásait nézzük, akkor mindjárt jobb kedvvel tekinthetünk erre a jelenségre. Tény, hogy ma a magyar gazdaság nincs jó passzban. 2010-ben a görögökhöz hasonló helyzetben voltunk, s onnan csak keserves úton, apró lépésekkel tudunk visszakapaszkodni  - köszönet Gyurcsány Ferencnek és Bajnai Gordonnak. Kár vitatni, ma százezreket nem képes kellő színvonalon, kellő bérért foglalkoztatni ez az ország. Így azok, akiknek lehetőségük van rá (vagy éppen nincs más lehetőségük) fogják a sátorfájukat és szerencsét próbálnak. Így volt ez mindig is, szorult helyzetben a bátrabbak kockázatot vállaltak. Szerencsékre az én korosztályom nem vár és nem várja a sült galambot, hanem keresi, hol tehetné jobbá a sorsát. S hogy ennek milyen hatása lesz az ország egészére?

Nos kérem, az csak tőlünk függ. A kint dolgozó magyar tömeg lehet egy hatalmas erőforrás is. Képzeljük el, ha beindul a gazdaság, annak milyen löketet adhat, ha hazajön ez a munkaerő. Külföldi tapasztalatok, kinti jövedelem bevonása a magyar gazdaságba, kiváló kapcsolatrendszer, satöbbi. A lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahova érdemes hazajönni!

Nem a Marson jár, aki Írország példáját citálja ide. Amelynek lakossága durván 4,5 millió fő, viszont tízszer ennyien élnek külföldön. Az ő kapcsolati hálójuk, szakértelmük hatalmas erőt adott a kelta tigris csodájához, egészen addig, amíg az elvándorlási folyamat látványosan megfordult! Az elmúlt években (a válság miatt romló külföldi lehetőségek okán) tömegek kezdtek hazavándorolni. Még Észak-Amerikából és Ausztráliából is százezrével tértek haza az írek.

Miért ne csinálhatnánk valami hasonlót mi is, magyar módra? Miért ne élhetnénk mi is a lehetőségeinkkel?
Csak merjünk nagyok lenni!
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger