Eegyenlőemszercénégyzet, avagy pacsi, fénykép, bukás

Ősszel helyhatósági választásokat tartunk a megszokott menetrend szerint. És mivel ott nem tisztán arányos választási rendszer van érvényben, mint az időközben lezavarandó EP választásokon, ezért a mi volt előbb, az összefogás tojása vagy Orbán választási-rendszertyúkja alapon ismét neki fognak kezdeni gondolatban összeadogatni a százalékokat, hogy aztán befogott orral mehessenek leszavazni a legkisebb rossz a nemorbán jelöltjére. Kornis, Heller és a szárszói különítmény már készen áll a következő összefogás ideológiai megalapozására.

Az eegyenlőemszercénégyzet mellett a másik közismert elmélete Einsteinnek, miszerint "az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen". Ki mástól is várnánk ezt, mint az Magyar Szocialista Párttól és annak legendásan fantáziátlan elnökétől, Mesterházy Attilától, a vesztes csapaton ne változtass!-elv őszinte hívétől. Erre nem meglepetett minket, mint a húsvéti nyuszi a lábtörlőre?

Atti végre elkezdett vezérként viselkedni. Megpróbál önálló döntéseket hozni, kockázatot vállalni: visszanöveszti a legendássá vált spanyolos pinaszakállkáját, amelynek levágásában nem is oly régen még a miniszterelnökség titkát látta, mellette Horváth Csabát is visszarántotta a sajátos ellenzéki csibefutamtól, ahol nem egymás mellett, hanem libasorban száguldanak a szakadékba a szocialisták és az Összefogók, valamint a természetes szövetségeseik (belőlük kiváltak) helyett elkezdett az LMP-nek udvarolni valami közös főpolgi-jelölt ügyben.

Meglepett, de messze még az ősz. Az LMP nyilván úgy áll hozzájuk, mint Ford Fairlane professzor a Kispipacsban a megengedettnél illatosabb vendégekhez. Ha mellé áll egy a pultnál, akkor Ford átmegy a másik kocsmába. Egyszer már eljátszották Schifferrel az udvarolunk, aztán visszük a fél frakciót cselt, még egyszer nem fog összejönni.

Mi marad?

A történet teljesen hasonló lesz, mint a most lezajlott országgyűlési választásokon. Eltelve az EP választásokon szerzett bíztató szavazatok számától, megnyugodva a megugrott küszöbtől, a DK-tól az Együtt-PM-ig át mindegyik „demokratikusellenzéki” önálló listát kezd majd tervezgetni. A tetejére raknak egy Kulkát, vagy valamelyik másik, pártrendezvények felszopásáig aljasult valahaművészt, alulra meg a simongáborokat, remélve, hogy addig nem viszik el a rendőrök őket.

Aztán ahogy közeledik a választás időpontja, úgy néznek majd egyre ijedtebb és butább fejjel a közvéleménykutatási eredményekre, és kezdenek el egyre jobban figyelmezni a „függetlenértelmiségiek” összefogásra való buzdítására. Mert Kornistól Hellerig tolják majd a kontentet, miszerint az önkormányzati választásokon nincs helye az egyéni ambícióknak! No pasaran, ha máshol nem, hát a önkormányzati-szorosban meg kell állítani a Kaiju seregeit, hogy aztán ellenállási gócpontokat lehessen kialakítani Budapesten, homozsákokat a Nagykörútra, aláaknázni az Andrássyt... Nincs javítási lehetőség, utolsó utáni pillanatban vagyunk, a proletariátus egyöntetű akarata a közös lista, ésatöbbi, ésatöbbi….

A voksolás előtt egy hónappal Schering Gábor bejelenti, hogy kicselezték Orbán Viktort. A nagyobb településeken megegyeztek a közös polgármesterjelöltekben, és mindenképpen közös főpolgármester-jelöltet fognak állítani, mert az orbáni-rémuralom ellen nincs más megoldás. De külön állítanak képviselő-jelölteket és melléjük kompenzációs listát. Aztán térdepeltetik pár órát Attit Kornis nappalijában, és a jelöltek is közösek lesznek.

Pacsi, fénykép, bukás.

Tovább..

Übercivil ungabunga Szárszón

A „happening” szó eredetileg egy nyitott, sokszínű, művészeti eseményre utal, ahol mindig valamilyen meglepetés történik. Nos, Szárszón a meglepetés elmaradt, de igen tarka-barka kortárs művészeti esemény zajlott le. Politikai happening volt a javából! Volt humoros jelenet, kabaré, voltak Orbánt gyalázó montázsok és voltak furcsa képzőművészeti performance-ok is. De leginkább szembetűnő volt a szómágia. Hisz a saját magukat civil és független közéleti szereplőként, tudósként, íróként aposztrofáló személyek tolták az ellenzéki összefogás igencsak lassú szekerét.

Az idős és elkoptatott szoci és szadesz politikusok zsíros helyekre alkudoztak. Akadt néhány fiatalabb is, akiknek a megújulásra tett kísérletük – Gyurcsány, Bajnai és persze Lendvai, vagy Kovács László árnyékában – eleve kudarcra ítéltetett. De ez őket csöppet sem zavarja. Csak fontoskodni és pénzt keresni szeretnének. Jöttek aztán a politikával korrumpálódott művészek. Akiket mindig is kapcsolataik dobtak a kultúra kétes csúcsaira. Maga a főszervező, Farkasházy Tivadar méltón szimbolizálja ezt a szarrágó típust. Mert kérdem én: hogy lehet képernyőn egy humorista, akinek egyetlen jó vicce sincs? Akinek már megjelenése is kellemetlen? Ráadásul beszédhibás. Nem a játék kedvéért, hanem mert tényleg ilyen ócska és szánalmas ripacs. (Egyes pletykák szerint sokat csúfolták és verték osztálytársai – ezért lett csúnyasága mellett gonosz is)

És jöttek a szolgalelkűen éljenző értelmiségiek. Kik közül sokan érték-, vagy pártsemlegesek. Függetlenek. Legalábbis így jellemzik önmagukat. Most még nem nagyon tudják eldönteni, hogy Mesterházynak, vagy Bajnainak tapsoljanak. Egyben viszont biztosan egyetértenek: Gyurcsánynak soha többé. Eléget nyalták a fenekét őszöd és a 2006-os rendőrterror után. Az ex-miniszterelnök ma már vállalhatatlan. Ráadásul semmit sem hoz a konyhára. Függetlenség ide, pártsemlegesség oda: ciki lett őt követni. Esetleg még egy a kulisszák mögötti agresszív és vulgáris viselkedése miatt mindenből kihagyott Vágó István... Ennyi maradt. Mindkettőjüknek. Ásó, kapa!

Akadt azért idealista költő, autonóm író, vagy pártokat megvető színész, akik biztosították a nagyérdeműt, hogy Szárszón bizony az okos civilek és tettre kész politikusok találkoztak. Mert az egész happening céljai közt – a hatalom szétosztásán kívül – ez is benne volt.

Na de volt annak is egy csöppnyi, semmiképpen sem diszkrét bája, mikor az autonómiájukra oly büszkén ügyelő politológusaink is feltűntek a Farkasházy által összekolompolt szárszói gittrágáson. Ahol a fő témák közt az ellenzéki összefogást, az Orbán-kormány legyőzésének stratégiáját és a leendő kormányzati helyek elosztását találhatjuk. Ha a 2014-es választási győzelem esélye egyelőre igen kicsi is. Mert elment Szárszóra, hisz hívták, a 2012-ben visszatérő Somogyi Zoltán. Aki, miután 2010-ben stratégiai tanácsadója volt a Bokros Lajossal kistafírungozott egykor szebb napokat látott MDF-nek, a történelmi bukás után visszavonult. Mekkora égés volt ez neki! Most pedig két éve szidja az Orbán-kormányt, mint politikai elemző. Helyesbítek, mielőtt beperel Somogyi: „pártsemleges elemző”. De jelen volt Ágh Attila is, aki a Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola vezető professzora. Akinek úgy jó tíz évvel ezelőtt volt szerencsém (?) egy „díszelőadását” meghallgatni a rendszerváltásról. Ahol olyan szakmaiatlan dicshimnuszt hallhattam a rendszerváltásban hősként szereplő Kádár-rendszer reformkommunistáiról, hogy aznap este szódabikarbónára volt szükségem – hányinger ellen. Aztán inkább leittam magam és kerestem egy... Ez talán már nem ide tartozik!

A makulátlan civilek (például a Bajnaiékhoz áááásemmiköze székházfoglaló HaHa-civil Misetics Bálint) a baloldali társadalmi elit, sokkal őszintébben tennék, ha megvallanák kötődésüket. Ha nem burkolóznának a függetlenség takarójába, amikor szocialista és liberális politikusokkal ungabungáznak a Balatonnál. Talán több tiszteletet is kaphatnának a jövőben.

Bár lehet, hogy ez a hajó már rég elment. Valahol a balatoni naplementében.

Tovább..

Jól alszik Viktor!

Viktor jól alszik. Sőt, Szárszó után, ahol teljes seregszemlét tartott a honi baloldal, egészen kitűnően. Mert hiába fújta össze a szemetet a szél jött össze egy teambuildingre a demokrata hazafiak krémje, egyetlen értelmes momentumot nem lehetett feljegyezni a jegyzetfüzetbe a Miért kerüljenek ezek hatalomra? kérdés alá. Nem azért, mert a válaszaikat nem tartanám elég meggyőzőnek. Nem! Azért, mert ilyen kérdés fel sem merült. 

Eltelt 10 év az utolsó szárszói találkozó után, de ugyanaz az a kádárizmussal impregnált, savanyú hónaljszag kering, amelyik magát a Modern Magyarország képviselőjeként akarja meghatározni, de csak a pisaszagú városligeti majálisok megidézésig jut mindig. Majdnem ugyanaz a társaság, csak öregebbek és fáradtabbak lettek 10 évvel. Majdnem, hisz voltak "fiatalok", bár inkább ne lettek volna! Árok, Kónya és a Milla farvizén odacivillkedett néhány újgenerációs szoci a szociknál is szocibb lett. Annyi frissességet hoztak ők, mint a délnyugati szél az erdőszéli dögkútról. Pozíciók, stallumok osztása gondolatban (vö.: gondolatban baszni), az intimpistáskodás, és a hosszan szorongatott kezek, távolról odakiáltott szevaszok világa ez. Európai és modern. Aha. 

A várva várt Bajnai-Mesterházy összecsapás is elmaradt. A szárszói egyetlen valódi kérdése, amire a megjelentek szerettek volna választ kapni, az a baller fővezér neve. A nagyívű, valaha Magyarország, de minimum a baloldal jövőjével foglalkozó tanácskozásokból a jelenre primitív kortesbeszédek lettek, a 400 meghatározó baloldali politikusból, értelmiségiből, újságíróból pedig szurkoló vagy egyszerű házalóügynök, aki a Mesterházy vagy a Bajnai márkajelű terméket akarta a mellette állóra rátukmálni. Szánalmas. 

Gondolat nincs, kampány van és Viktor jól alszik!

Tovább..