Föl a kucsmát, gallér mögé a pitralont!

Valahol mindig érteni véltük a jobbikosok lelkületét. Nemes indíttatásból fakad az a követelés, hogy a komcsi-libsi bagázs kerüljön rács mögé. Esetleg Gyuriferi egy standup műsorba, azok úgyis elég szarok többnyire. Vagy standup műsorba a rács mögött a reggeli szemléhez. Ők viszont nem értették kételyeinket, és csúnya, megalapozatlan konteónak minősítették ama feltételezésünket, hogy a Jobbik ruszki és/vagy iráni köldökszöszt szippantanak, gyanúsak a kapcsolataik, a kapcsolataik kapcsolatai meg pláne. Rühelljük mi eléggé Sorost, de annyira nem, hogy Putyint vagy Ahmedinezsádot tekintsük megmentőnknek. Erre a válasz mindig csak annyi volt, hogy hát ez CIA-s meg moszados propaganda.

Az első és legkomolyabb bizonyosság KGBéla ügye. Persze az avatott szemnek már az első róla szóló adatok kellő alapot adtak arra, hogy szovjet-moszkovita kémnek tekintsük, de efölött nyilván elsiklott az egyszeri jobbikos tekintete. Dezső András az Indexen – bármilyen fájdalmas is ezt elismerni – kiváló sztorit rittyentett ebből. Nem csak az információ mennyisége és minősége tekintélyes, de komplett krimi-novella lett belőle. Aznap nem is futott nagy nézettséggel a Columbo.

Az első magyar James Bond-sztori D-209-et illeti, a másodikat pedig egy jobbikos szolgáltatja nekünk. Ezt a történetet ugyanis nem lehet cáfolni, annyira átlátszó. Csak a bigámián nem értjük, miért van a világ közvéleménye felháborodva. A romantikus szocialista elképzelések szerint – melyeket szerintünk klinikai értelemben vett idióták találtak ki – a kommunizmusban nő-és vagyonközösség van. Lehet ez akár fordítva is, ha a nemi egyenlőség kívánalmával egészítjük ki.

Pedig KGBéla előtt és nélküle is voltak már intő jelek arra, hogy a Jobbik orosz sercintések gyűjt, majd állítja össze belőle saját nyálát. Emlékszünk, amikor Gaudi-Nagy a Krím Oroszországhoz csatolását követelte? Mindenki tudja rólunk, hogy nem fogunk felugrani az OSI-vonatra, amelyik lelkesen parádézik az ukrán nácik mellett, de ugyanígy nem gondoljuk, hogy magyar érdek lenne a Krím Oroszországhoz csatolása (más kérdés, hogy az ellenkezője sem feltétlenül az).

Aztán itt van ez a konferencia, amit szintén a Jobbik szervez amcsi fajvédőkkel és orosz nemzeti bolsi nagymenőkkel – meg Duginnal, akinek a magnum opusa egy szakavatott barátom szerint a nagy nyálverés ellenére is lapos fos.

Az egész ruszkinyalás a szemünk előtt zajlott. És ez nem biznisz, nem rideg üzleti érdek, hanem ideológiai azonosság. A Jobbik az élő példa arra, hogy lehet annyira irracionális módon utálni az amerikaiakat és Izraelt, hogy az ember oroszok és iszlamisták bréje felé kezdjen el tapogatózni. Emlékszünk, amikor Gyöngyösi Marci az izraeli-magyar kettős állampolgárok „kiadását” kérte? Miért nem a román-magyarokét? Pedig a román vagy szlovák titkosszolgálatnak – hiszi a jobbikos vagy sem – komolyabb melója lehet határon innen, mint az izraeli vagy amerikai kollégáknak. Amint kicseréljük az izraelit románra, mindjárt nyilvánvalóvá válik a fonák helyzet, meg a Jobbik általános hülyesége.

A Jobbik KGBéla ügye után aligha követelheti magának hitelt érdemlően a „nemzeti” jelzőt, akár elengedik a kezét, akár nem. Béla tevékenysége ugyanis, még akkor is, ha az inkább „EU-árulás”, semmint hazaárulás, egy idegen ország érdekeinek szolgálatát jelenti – ami minden, csak nem „nemzeti”. (Még mielőtt: igen, ha valaki ugyanígy amerikai titkosszolga, arra is ugyanez a verdikt vonatkozik.)

Minden konteós megérzésünk, gyanúnk a Jobbikkal szemben beigazolódott. Ezek után elég nehéz volna megbízni bennük. Ők is a szovjet romantikát képviselik, mint a balnyikok, csak másképpen.

Lesz, lesz lesz, csakazértis lesz,

Sajóbábony orosz város lesz, lesz, lesz!

Tovább..

Öt sziklakemény érv, hogy miért sorsdöntő az EP-választás

Azért az nagyon rossz lenne, ha a Tutkó éleslátású olvasói bedőlnének a Bajnai által szétlájkolt kannibálfocizó mémgyárosokkal kovácsbélai értelemben konspiráló Pirézféléknek, miszerint az EP-választás csak egyfajta barátságos lufifújás és nem sok jele van annak, hogy sorsdöntő választásokat tartanának vasárnap Magyarországon. Pedig dehogynem! 

A vasárnapi választás kurvára sorsdöntő! Például azért, mert a komcsik által négy meg két évtizeden át sanyargatott jobber polgárok végre részesülhetnének abban az örömben, hogy a kamerák kereszttüzében Gyurcsány Fletó bal orcáján egy könnycsepp végigfutását nézhessék, jelentős élvezettel. DE EHHEZ OLYAN SOKUNKNAK EL KELL MENNÜNK, HOGY FLETÓ MAROKNYI FANKLUBJA EGYETLEN KÉPVISELŐT SE TUDJON BESZAVAZNI AZ EP-BE! Igen, még a fényes tekintetű beszélő ládát, azaz Molnár Csabát se. Ezután pedig levonódjék a következtetés végre, hogy Fletó a politikai proszektúrára való. Tehát:

1) Azért menjünk el vasárnap, hogy a Demokratikus Koalíció elnökének nagylábujjára kizárólag politikai értelemben dögcédula köttessék! (Amúgy kívánunk neki szép és hosszú nyugdíjas éveket!)

Aztán: sorsdöntő a vasárnapi választás, mert ha MI, rendes emberek NAGYON-NAGYON SOKAN ELMEGYÜNK, akkor okozhatunk egy kis szorulást Soros Gyuribá öreg szívében, amit még a méregdrága sztárdokik sem fognak tudni enyhíteni: azaz felfedezettje, egyben a pénzügyi világösszeesküvés kedvenckéje, azaz a mi Bajnai Gordonunk (és a sok okostojás körülötte) ismét megsemmisüljék, és megint kiderüljön, hogy Bajnai nem tényező a magyar politikában. Azaz:

2) Menjünk el vasárnap, hogy Soros Gyuribá gyönge szíve összeszoruljék!

Továbbá: A vasárnapi fideszes újrázás úgy kell, mint egy csepp víz, egy leheletnyi levegő, mert a rendes, azaz posztkommunista baloldalon gellert kapott az áprilisi választás utáni gyászmunka. Esküszöm, Mesterházy Attila szentül hiszi, hogy megnyerték a választást, de a Galamus népe, meg Hellerágika is csak odáig jutott, hogy ők szupersztárok, csak sajnos a magyar az büdöspraszttapló, és igényli a diktatúrát. Itt a lehetőség vasárnap, hogy egy kövér iksszel Mesterházynak is hangosan (de szép lassan, hogy megértse) elmondjuk: VÉGED VAN ÖREG, MINT A BOTNAK, vagy mint a Woodstock vetítésének a Kinizsi kertmoziban, miután a pongyolkás nyuggernéni ledobta a seprűt a függőfolyosóról. Nem kisebb fokú cél, hogy a mi kommunista James Bondunk, a késői kádárérában III/III-as akcióban (amiről perszeperesze ő mit sem tudott) debütáló, és már maszopos suhanc korában is a margitszigeti állami palotában elvtársi zülléseket szervező (ITT és ITT tessék!) Szanyi Tiborunknak a választási eredményt nézve kezébe maradjon a parlamenti gyakornoklány addig morzsolgatott masnikája. Azaz:

3) Menjünk szavazni, hogy Mesterházy padlót fogjon és az angyalföldi Szanyi Bond idegességében letépje a masnit a gyakornoklány piros kombinéjáról!

És azt se felejtsük el: nem árt egy kis választási lecke a politikai transzvesztita Schiffer Andrásnak sem, mert ők, ha bekerülnek az EP-be, bizony-bizony a habzó szájú, most nyugdíjba vonuló Vörös Dani, azaz Daniel Cohn-Bendit frakciójában fognak majd letelepedni, hogy vörös fejjel anyázzák a keresztény-konzervatívokat, és öt éven át az embercsigák, meg a Conchita-gender lázálom érdekében nyomakodjanak. Tehát:

4) Vasárnap nyomjunk egy bazinagy unlájkot a Nyugat és a Kelet politikai transzvesztitáira, velük Schifferbundira meg a noname EP-listásaira!

Természetesen minden rendes narancsseggű, így a Tblog teljes szerkesztősége azért is elmegy szavazni vasárnap, hogy feldugja Kovács Béla mikrofonos JUNOSZTY-tollát Vona Gábornak, azaz a putyin- meg ahmadinezsádbérenc pronyó szálasistákkal szemben megvédje mindazt, amit a magyarok vagy ezer éve akarnak errefelé: öntudatos, kedves, tradíciókövető, nyitott, békés és NORMÁLIS európai országot.

5) Tehát elmegyünk, hogy tönkretegyük Kovács Béla méregdrága KGB-s tollát!

És ha ez az öt érv nem elég kedves Tutkós-szerelmünk, menj el csak azért, mert vasárnap dől el: a viszonylag normális, valamennyire még keresztény, de országaikban mindenképpen kibaszottul sikeres és innovatív konzervatívok lóbálják-e a csillagos bikacsököt öt éven át Brüsszelben meg Strasbourgban, vagy Európa bukott baloldala, amely 1968 óta semmi újat nem tud mondani azon kívül, hogy ha hatalomra jut megkúrja az összes titkárnőt, kitömi a zsebét és okoz egy kis költségvetési krachot a segélyekre, meg fenntarthatatlan szociális kiadásokra kiszórt választási gempákkal (ismerős?). 

Szóval ott leszel?

Tovább..

My name is Béla. Kovács Béla

Ha igazak a vádak, miszerint Kovács Béla (alias KÁGÉBÉLA - copyright Gazda Albert), a Jobbik európai parlamenti képviselője valóban kémkedett az oroszoknak, akkor Dunának mehet az egész Jobbik vezetése. (Jól hallották: nem a Dumának, hanem a Dunának!) Elnököstül, frakcióstól, mindenestül. Vonával, meg a Novák házaspárral együtt. Nekifuthatnak egyenest a parlamentből. Nincs is túl messze onnan. Mert ha tudtak róla, hogy kémkedik ez a rosszarcú csávó, akkor szégyenükben; ha meg nem, akkor ökörségükben.

Mert „ügy” ugyan csak most lett, de a gyanú… nos, az bizony már ezelőtt is bőven megvolt.

Mert ki a fasz az a Kovács Béla? – tehetné fel a politikában kevésbé tájékozott honpolgár, de még a jobbikos szavazó is a kérdést. Mert Vona mellett hallottak már ugyan a nagyszájú, vagány kis Baló Györgynéről Morvai Krisztináról, meg a Balczóról is (bár az előbbiről sem mindenki tudja, hogy gyermekeinek apja az a Baló György, aki évekig volt úgy a képernyőn, hogy nemcsak brutálisan ronda, de még beszédhibás is; míg az utóbbit gyakran keverik az olimpiabajnok Balczóval), de ki a franc halott már Kovács Béláról?

Pedig nem akármilyen életútja van a rosszarcú csávónak. Igazi kalandor, amolyan James Bond figura. Bár „sármja” csöppet sem éri el semelyik 007-es ügynököt megformáló színészét (még a legrondábbnak vélt Daniel Craig jóképűségét sem), annyiban azonban mindenképpen hasonlít a híres film főszereplőjéhez, hogy életének legfontosabb színterei Japán és Szovjetunió voltak…

Kovács Béla, aki a Japán nagykövetségen dolgozó magyar gondnok egyik gyermeke, már fiatalon Tokióban járhatott iskolába. Becsülettel meg is tanulta a nyelvet. Majd politológiát hallgatott. A hetvenes évek végérő, a nyolcvanas évek elejéről van szó – mikor még oly nehéz volt kijutni nyugatra, s mikor még a tokiói nagykövetség karbantartója is MSZMP káder volt.

Majd családi és elvbéli indíttatásból Moszkvában tanult tovább. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe nyert felvételt, ahol „közgazdaságtant” hallgatott. (Bár az oroszok is csak „a diplomataképzőnek” becézik ezt az iskolát, mindenki tisztában van vele, hogy itt okították ki a Szovjetunió által, a világ minden tájára szétküldött kémeket) És még mindig csak 1986-ot írunk. Még működik a KGB, még mindig a Szovjet Kommunista Párt irányítja a félvilágot. A Béla meg a moszkvai diplomataképzőre jár…

No már most, ha ezek a tények, azaz Béla Bond titokzatos előélete nem ébresztett gyanút 2006 környékén a Jobbik vezetőiben, akkor ugyan mi lehet az az ok, ami miatt elhajtanak valakit a pártjuk környékéről?

Bár a Jobbik is igen megosztott volt kezdetben Kovács Bélával kapcsolatosan. A régi elnök el akarta zavarni, de Vona mindvégig ragaszkodott hozzá. Hisz ekkoriban Vona – még Zázrivecz – Gábor feladata volt a pártban, hogy kiépítse a szakpolitikai kabineteket. Így Béla ugyan nem kerülhetett az elnökség közelébe, de megkapta, az akkor még igencsak súlytalan külügyi bizottság vezetését. Aztán tejelni kezdett. Magánemberként nyomta a pénzt a pártnak. Mindezek ellenére azonban, a valódi politikai karrierje csak azután indult be, hogy Vona lett 2006 végén a Jobbik elnöke. Mert mindjárt maga mellé is vette, mint amolyan „személyes”, bizalmi tanácsadó. Aztán Kágébéla elvitte Vonát és feleségét Moszkvába. Először 2008-ban, majd évről-évre többször is kiruccantak. Előadni, tárgyalgatni, ismerkedni, üzletelni (Kágébéla sose tagadta, hogy felesége orosz származású, illetve anyósán keresztül orosz üzleti érdekeltségei is vannak). És ki tudja még, mit csinálni? Tényleg? Mi a francot keresett Vona, egy nemzeti radikális, jobboldali párt vezetőjeként, egy gyanús, kémképzőben végzett alakkal Moszkvában? Mi a túrót akart a Jobbik az oroszokkal, egy olyan történelmi ballaszttal a nyakunkon, amit a szovjetek dobtak ránk? 

Bizony nagy kérdések ezek!

Mindenestre maradjunk egyelőre naivak! Biztos csak Borscs levest ettek, majd pirogot rágtak Béla Bond anyósának lakásán. Aztán leöblíttették egy kis Kvasszal, vagy éppen vodkával… No persze!

Mindenesetre a Jobbik nagy kockázatot vállalt be Kovács Bélával. Nagyon sok pénzt kellett ahhoz adnia, hogy 2010-ben, a hazatérő Balczó helyére őt küldjék ki az Európai Parlamentbe. És még nagyobbat, hogy a 2014-es választásokra, az uniós lista harmadik, azaz nagy valószínűség szerint befutó helyére tegyék. Bár jól látható, hogy kissé sunyítottak ez ügyben is. Ugyanis az óriás plakátjukon, az első öt helyen szereplő politikusból csak hárman (Morvai, Balczó, Staudt) meg még valami csínos kiscsajszi – aki gyakornoknak készül Brüsszelbe – szerepelnek csupán. Béla Bond nem. Pedig harmadik. Így a kérdés adja magát: vajon a botránytól félve, óvatosságból maradt -e le Kágébéla a plakátról, vagy pusztán azért, mert nem valami jóképű a faszi? (Mindenestre a kiscsajszi tényleg jobban mutat a plakáton.)

Most viszont ott tartunk, hogy a gyanúból komoly gyanú, majd vád. lett. Megtudtuk ugyanis, hogy a félelem nemcsak a politikai szemlélődőben, hanem a titkosszolgálatokban is él. Kiderült ugyanis, hogy évek óta komoly nemzetközi nyomozás folyik már Kágébéla után. Az eljárás pedig most jutott abba a stádiumba, hogy Polt Péter legfőbb ügyész diplomáciai úton megkérje az európai parlament elnökét, hogy függessze fel Kágébéla eu-s mentelmi jogát. Amely vizsgálat, állítólag és a Magyar Nemzet szerint is, azért indult hősünk ellen, mert az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tett bűncselekmény gyanúja miatt már évekkel ezelőtt.

A vád pedig, bár a szervek csak célozgatnak rá (minősített ügy lévén csak annyit mondanak, hogy kettőtől nyolc évig terjedő böri jár érte), mégis mindenki sejti már, hogy kémkedés lehet. Méghozzá az oroszoknak. Akik már tényleg ott vannak a Jobbik spájzában!

Azonban ha kiderül, hogy információkat adott át az unióról az oroszoknak ez a jóember, akkor miért hinné el a legelvakultabb orosz-buzi is azt, hogy ugyanezt nem tette meg a „magyar ügyekkel” kapcsolatosan is?

Tovább..