A vizes vedertől a bajuszig

Hányszor, de hányszor írtuk már le a főpolgármesteri kampánnyal kapcsolatban a baloldalról, hogy „ennél már nincs lejjebb”. Most valóban! Az a tény, hogy baloldali jelölt már nincs (hacsak nem az önmagát jobboldalinak vélő bajszos Bokrost nem tartjuk annak) tényleg a gödör aljának tűnik. Vagy mégsem?

Falus Lóferkó még tartogathat egy-két méltó pillanatot a finisben!

Szerdán, a kampányhajrában újra megjelent Lóferkó a színen! Illetve az Örs vezér terén. És ha már megjelent, képes volt az eddig is szánni való teljesítménye alá menni. Lóból lement kutyába. Kivert, szánalmas és sajnálatra méltó kóbor kutyába, aki képes a legutolsó kis koncért is a farkát csóválni és a kegyetlen gazdáihoz dörgölőzni.

Szóval szerdán Falus Ferkó fogta magát és kiment Bokros Lajos röplapjait osztogatni. Miután jól láthatóan áldozatnak választották, kihasználták, majd együgyű buta kampányában cserbenhagyták; balról-jobbról agyon alázták; s végül Gyufaferi nyomására visszaléptették – ez az ember képes kimenni és szórólapozni Bokrosnak!

Komolyan mondom: kezdjük sajnálni ezt az embert (lovat, kutyát, stb.)! Sikerült neki a vizes vedertől eljutni a bajusz pödréséig…

Ráadásul Bokros új szórólapján ez a mondat olvasható: „Végre érdemes szavazni”.

Jujj! A nagy sajtóvisszhangot kapott szórólapozáson pedig az egyik riporteri kérdésre, miszerint szán-e önmagának politikai szerepet, így válaszolt ez a szegény, sajnálatra méltó Lóferkó: „Ez nem így működik, hogy valaki szán, hanem valakinek szánnak szerepet.” Szerettük volna továbbkérdezni, hogy mire és kire is gondol, hogy ki és kik „szánnak szerepet” most a baloldalon?

Kik osztják a lapokat?

Mert az őszödi-rém újra tombol, illetve eszünkbe jutott egy tavaszi Konrád György interjú, amikor a befolyásos, de mindig háttérbehúzódó író azt találta mondani, hogy Bokros Lajos például jó jelölt lenne Budapest élére. És akkor még csak április 12-e volt!!! Hol volt még a kampány? És úgy tűnik, hogy végül az egykori Demokratikus Charta prominens személyének forgatókönyve érvényesült.

Ki gondolta volna ezt akkor?

Mindenesetre tényleg szappanoperához méltó véget ért ez az egész történet. Egy agyonfizetett, profi forgatókönyvíró sem tudta volna Lóferkó kálváriáját izgalmasabban és fordulatosabban megírni. Hisz mikor már azt hiszi a moziba gyanútlanul beülő néző, hogy túl vagyunk a szokásos csavaron, ami egyszer nagyot üt ugyan, - de ha egy spoilert olvasunk előtte véletlenül valami mozibuzi troll tollából, nem igazán érdekfeszítő – aztán mégis kellemesen csalódunk. Kiderül, van még egy slusszpoén. Mert miután kijött a Nézőpont Intézet népszerűségi kutatása, és bizony Lóferkó jócskán a bajszos mögött ügetett ebben – egyértelmű volt, hogy vagy hajrázni kell, vagy visszalépni. És ez a szerencsétlen gebe inkább visszalépett – ami tagadhatatlanul csavar volt – de nem az utolsó. Ugyanis a következő héten kiderült, hogy mégsem a bajszos vezetett, hanem Lóferkó.

Tehát kár volt visszalépni. Kár volt beszopni egy fideszes think tank cumiját.

Most már csak az a kérdés, hogy az Összefogás miért nem mérte saját erőből a népszerűségi mutatókat, illetve hogy ez a magatartászavaros fika, ez a Szigetvári hol vette a politológusi (politikaelméleti) diplomáját? De azt hiszem inkább, hogy valami sötét összeesküvés áldozata lett csupán az egyébként paripa képességű Lóferkó… Hogy valamelyik összefogásban résztvevő, de abban kevésbé érdekelt baloldali társaság szívatta meg ezt a szerencsétlent! Gyufaferi ugyanis gyanúsan somolygott az éppen porig alázkodó, Bokrosnak visszalépő, ezzel minden politikai jövőjét már a politikusi pályafutása kezdetén kinullázó Lóferkó mögött.

Sőt! Nem tudjuk, hogy hihetünk-e Fodor Gabikának. Egy párszor ugyanis már eljátszotta hitelét. (Ahogy az SZDSZ hiteleit is…) Mindenesetre az egyszemélyes liberalizmus azt nyilatkozta, hogy neki Gyufaferi telefonban elárulta: ő áll a szarkavarás mögött.

És hát ugye Gy.F.-ről tényleg mindent el tudunk képzelni…

Tovább..

Csápolj Lajosnak!

A politika, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem egy bonyolált dolog. Kettő kérdésre kell összesen megfelelni többé-kevésbé hihetően, egész mondatokban, helyes központozással. Kik vagyunk, és mit akarunk. Definiálni a politikai közösséget, akinek a nevében fellépünk, és annak céljait megfogalmazni. A „Mink vagyunk azok, akik nem szeressük az Orbánviktort!” és a „Mink vagyunk azok, akik azt szeretnék, hogy ne legyen Orbánviktor!” a South Parkban alap redneck poén, egyébként meg kettőből pont nulla.

Hosszas küszködés után erre a legkisebb közös nevezőre semmitortára sikerült felhelyezni a Falusferit marcipán formátumban, de ő szépen lenyalogatta magát róla, egészen Bajuszlajos alá a közvélemény-kutatásokban. Ami azért – tekintettel Lajos feledhetetlen múltbeli érdemeire – elég erős teljesítmény, hogy aztán a végén kisasszézzon az „én vagyok az egyetlen, akit három párt támogat” –összefogásából, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy az eleve igen széles összefogás még szélesebb lehessen. A kis- és mikropártok mellett nemlétező pártoknak is helyet adva benne. Egyúttal példát is mutatott minden jelöltnek, mert ha mindenki visszalép Bokros javára, akkor Bokros nyer. Be kell látnunk, ez tényleg így van…

Falus jelölése eleve értelmezhetetlen volt, hisz a megnyerhetőnek tekintett 6-10 kerületben pusztán azon múlik a polgármesteri szék, hogy a főpolgármester-jelölt mennyire erős személyiség, mennyire népszerű, és hány kis százalékocskát tud hozzárakosgatni az elkötelezettek mellé a bizonytalanokból. Falus pedig minden, csak komolyan vehető, erős jelölt nem. A Tarlóspisti legyőzése sosem volt komolyan vehető opció, viszont a kerületek számában simán kiharcolható lett volna egy döntetlen vagy ahhoz közeli eredmény, ha lett volna akár egy ember is a három pici baller pártból, aki képes alapvető kognitív műveletekre.

A vs.hu pár hetes összefoglalója szerint Falust elkönyvelték hülyének a választók, és ez egyébként teljesen helytálló megállapítás. Mert tényleg hülye. De legalább hozott némi színt, az amúgy másodvonalas politikusok versengéséről szóló önkormányzati kampányba, ahogy teljesen bárgyú tekintettel, hihetetlen magabiztosan beszélt tökéletes ostobaságokat. Meg mindenkit felszólított valamire. (Minket nem, pedig megkérdeztük volna, hogy mégis ki a fasz vagy te, hogy felszólítgatsz?) De akkor mit lehet arról a csapatról mondani, akik képesek voltak a felejtés homályából elővenni ezt a „régi ballib nomenklatúrából itt ragadt nagypapit”, hogy Rajcsányi fogalmazott a mandarinon. Tökelütött idióták gyülekezete egy korrekt leírásnak tűnik.

Falus el, jön helyette a közgazdaságtudomány homeopátiás csodadoktora, az örökös megmentő, aki szerint mindenre megoldás egy jó kis megszorítás, persze megfelelő arányban adagolva, hígítva. Egyedülállóan zseniális meglátása szerint, az elszegényedést elszegényítéssel kell gyógyítani. Emellett még kitalálta magáról konzervatív gazdaságpolitikus, ami – el kell ismerni - a politikai brand-építés csúcsteljesítménye, ugyanis a konzervatívokról mindent el lehet mondani, de hogy lenne valami egységes gazdaságpolitikájuk, azt nem.

Van két hetük a baloldali kreatívoknak, hogy felépítsék Bokrolajost, mint a demokrata ellenállás új vezéralakját. Az ő személyét és múltját, az ő állítólagos „antibaloldaliságát” és szélsőséges kapitalizmusát kell összekötni a szociálisan érzékenykedő, pénzeket osztogatni kívánó helyi jelöltekkel. Az ingyenes bölcsődéket fejleszteni akaró kispesti jelölt a tandíjmágussal fogja bódítani a nyugdíjasokat. Ravasz egy terv…

Hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben feldobott két kérdésre. Kik vagyunk mi? Szociálisan érzékeny baloldali demokraták, akik támogatnak egy szélsőliberális gazdaságpolitikust. És mit akarunk? Nem nagyon csúnyán kikapni. 

Tovább..

Az egyetlen

Én voltam az egyetlen, akit három párt kért fel.

Én voltam az egyetlen, akit három párt támogatott.

Én voltam az egyetlen, aki deklaráltam, hogy a Fidesz hatalmát kell megtörni.

Én voltam az egyetlen, aki Tarlós Istvánt akarta legyőzni.

Én voltam az egyetlen, aki nem a Fidesz forgatókönyve szerint ugrált.

Én voltam az egyetlen, aki tegnap már inkább beleszart az egészbe.

Tovább..

Falusferi az ellensúly

Valahogy úgy vártunk ez idáig Falus Lóferkó programjára, mint ahogy Estragon és Vladimir várakozik Godot-ra Beckett drámájában; de be kell vallanunk: kellemesen csalatkoztunk. Mert végül – a kedvenc abszurd drámánkkal szemben – megérkezett a PROGRAM. Legalábbis programnak látszó valami, de ezzel nincs is baj, elvégre annak látszó valamik kutatására intézetek sora alakult világszerte.

Falus Ferenc, aki egy „nagyon strapabíró, nagyon kedves, nagyon unalmas, tulajdonképpen nem okos állathoz”, azaz egy lóhoz hasonlította önmagát (majd leminősítő véleménye és hasonlítgatása miatt illene bocsánatot kérni a lovaktól…) először augusztus 21-re ígérte a főpolgármester-jelölti programjának ismertetését. De ez elmaradt. Sőt, miközben nagyban várakoztunk, több piszkos ügy is kiderült róla. (Például az, hogy nyakig benne volt Magyarország egyik legnagyobb ipari kémkedési botrányában).

A „koordináltan együttműködő” baloldal viszont továbbra is kiállt mellette. Majd, miután saját nyakába zúdította azt a bizonyos jeges vedret (és vele az egész baloldal keservét), politikatörténeti fordulópontot hozva ezzel a magyar közélet bulváros szemétdombján, egy héttel elhalasztotta a dicső programhirdetést. Okkal. Hisz a csíkos zoknis klumpája, illetve a vérző orrú, magára hagyott bömbölő kisgyermek látványa oly módon beleégett mindenki agyába, hogy kár is lett volna bármit is mondania. Így ismét későbbre, ezúttal az iskolakezdésre halasztotta a programjának bemutatását. Szeptember elsején viszont, a Godot-ra a programra kíváncsi újságírókat egy viccel hajtotta el. „Ha az időjárás engedi” pénteken programot hirdetek – mondta még hétfőn.

Aztán eljött a péntek, feljött a nap, a gomolyfelhők eltűntek az égről, hajóvonták találkozása nem volt tilos – és Falus programot hirdetet. (Bár előző nap már átküldte az ötleteit a Népszabinak, hogy reggel ne csak a nap kelljen fel jó korán, hanem az újság is mindenkit beelőzhessen.) Tehát: végre itt van előttünk Falus Lóferkó programja!

A nagy várakozás igencsak felfokozott hangulatot teremtett. De kár volt érte! Ugyanis végigolvasva: kissé csalódottak lettünk. Ha a megvalósíthatatlan demagóg ígéreteket kivesszük, illetve a legnyilvánvalóbb baromságokat szkippeljük, legfeljebb csak annyi értelmes rész marad, ami bőven belefér egy nem jeges, hanem másmilyen célzatú vödörbe.

Lóferkó ugyanis a következőket ígéri. Térfigyelő kamerákat telepítene mindenhová. (Bár van kétségünk afelől, hogy ez beleillik-e az Együtt-PM liberális ethoszába – de legyen!) Másodszor: hajléktalanok számára valami homályos segítőprogram. (Oké! Ezt nem tudta eddig senki sem megnyugtatóan rendezni – hát drukkolhatunk Lóferkónak is mától!) Hármas metró felújítása és a négyes metró meghosszabbítása. (Bár az elsőt már elkezdte Tarlós, a második meg akkora demagógia, amibe még egy tapasztalt gárdista is jócskán belepirulna. Ráadásul nem gondolhatjuk komolyan azt, hogy ezt az ügyet egy volt MSZP nyugdíjastagozatos vezetője, majd az SZDSZ utódjaival közösen meg tudja oldani, ugye? A négyes metró említését még pár évig minden baloldalinak inkább hanyagolni illenék…

De Lóferkó megígérte azt is, hogy mindenhol ingyenes wifi lesz. (Kicsit Horvátcsabis ígéretnek tűnhet, ám mivel a Google egyszer meg fogja csinálni, így nem nagy kockázat beleírni a programba.) És végül jó sok népszavazást és átláthatóságot is ígér. Nagy szavak egy kisembertől…

De könnyen kiszúrható egy piciny ellentmondás is a programban. Egyrészről a kormány és Orbán „ellensúlya” kíván lenni a mi jó Lóferkónk, másrészről pedig egy Fejlesztési Központot is fel kíván állítani, amelyben természetesen a kormány is delegálhatna képviselőket. Mert egyedül nem megy… és ezt Lóferkó is tudja!

És a végére maradt egy igazi ízig-vérig tökös ígéret. Lóferkó, ha főpolgi lesz, nem fogja engedni, hogy Orbán beköltözzön a várba. Pontosabban a Miniszterelnöki Hivatal. És mégis hogyan? Vizes vödrökkel áll majd a hivatal dolgozóinak útjába? Egyébként biztos sok szavazatot hoz majd ez a pont.

Azért volt egy pozitívuma is a programhirdetésnek. Végre megtudtuk, hogy mi is az a bizonyos „fékek és ellensúlyok” megléte, melyeket az ellenzék lassan öt éve hiányol. Legalábbis az egyik felét tudtuk meg: Lóferkó lesz az „ellensúly”. Hisz ezt ő maga ígérte. A „fékekre” úgy tűnik, hogy várnunk kell még egy keveset.

U.i.: Falusferi legszebb ígéretét, amit a szerkesztőségünk egyöntetűen támogat, csak a cikk megírása után vettük észre, így majd máskor értekezünk róla részletesen. „Babakocsis apukák közlekedésének segítése.”

Nos, hajrá!

Tovább..

"Demokratikus kis sziget" vagy újabb történelmi beégés

A hárompárti megállapodást "napokon belül" aláírják a felek, méghozzá a közös főpolgármester-jelölt, Falus Ferenc jelenlétében – mondotta Kunhalmi Ágnes, biztatva a lélekben már majdnem összeroppanó Összefogás-párti budapestieket. Mert összejött végül. Ezek a baloldaliak annyira hisznek a konszenzusban, hogy csak sikerült nekik megállapodni abban, hogy a vitás kérdésekben nem állapodnak meg. Így is lehet. Elegánsan, nagyvonalúan...

Múlt hét pénteken kialakult, majd visszarúgott egyezmény pont annyit tartalmazott, mint a mostani. Hogy a polgármestereket egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban jelölik, a többit, az egyéni képviselőket kiválasztását rábízzák a kerületekre, hogy ott üljenek össze és döntsék el, ki milyen arányban részesül majd a testületi pogácsából. Zsinórnak a polgármesteri helyek elosztását ajánlották.

Aztán jött Tóth József, aki a legnehezebb, legkétharmadosabb időkben is könnyedén hozta a kerületét minden választás alkalmával, és csak annyit mondott: - Ez itt Angyalföld – majd berúgta az Együtt-PM és a DK tárgyalódelegációját a kútba.

Ha félretesszük az újraegyesült baloldal a kincstári pártkasszai optimizmusát, reálisan 5-6 kerületben lehet esélyük a győzelemre, de ebből is kilóg Tóth József (és Sanyitibi) magprovinciája, ahol - a budapesti kerületek közül egyedüliként - a Fidesz kevesebb szerzett, mint 40 százalék a nemrégiben lezajlott európai parlamenti választásokon. Sőt, összesen két kerületben végzett hátrébb a Fidosz, mint a három „demokratikusan” ellenzéki párt összesítve, tehát biztos polgármesterből csak kettő darabja van a baloldalnak, abban a két kerületben, ahol többségben vannak a szavazóik, Újpesten és Angyalföldön. Ha csak ezt nézzük, előfordulhat, hogy a két országgyűlési választás után megint hoznak egy történelmi beégést, és mindössze 2 polgármestert adnak a közgyűlésbe, meg a kompenzációs listáról pár horváthcsabit, de annyit nem, hogy hosszában fúrjanak alagutat a Duna alá, vagy ingyen legyen a békávé.

Van kockázat, tulajdonképpen nem meglepő, hogy akkora túljelentkezés volt az MSZP pártelnöki székére, mintha liberális jogvédőt kerestek volna Észak-Koreába. Ha kicsit kevésbé türelmetlenek, és kivárják azt az időpontot, amíg a tagság számszakilag tökéletesen egybevágó nem lesz a kiosztható párttisztségek mennyiségével, akkor hagyhatták volna nyugodtan Mesterházyt behúzni a harmadik szopórollert a Jókai utcába.

Persze lehet, hogy nem érdemes az EP választások eredményéből kiindulni, mert azt erősen befolyásolta minden országgyűlési választás természetes következménye, a győzteshez húzás, valamint ha levesszük a kismértékű mobilizációs különbséget, akkor 13 kerületben van esélyük a győzelemre, de a közgyűlési többséghez még ebben az esetben is szükség lenne a főpolgármesteri székre.

Azt meg sosem nyerik el Falus Ferenccel…

Tovább..

Áprilisi tréfa Hoffmann módra

Április 30-a nagy nap a magyar pedagógustársadalom életében. Akiket ugyanis nem pusztított még el a Tanári Portfólió elnevezésű dögvész, azok bizton számíthatnak arra, hogy túlélik a paksi bővítést, és egy-két ezer forintnyi ruhautalvánnyal is többet fognak kapni, ha bejön az átsorolás. Azért is nem többet, mert a portfóliós buli elvitte a többi pénzt. Ez a nagyszabású, tökéletesen értelmetlen, pusztán súlyos idegkárosodást okozó köldöknézegetős pótcselekvés a következő kérdésre ragadtatott engem. Sosem hittem volna, hogy eljutok idáig.

Szóval… Miért nem lehet ezt a pénzt - komolyan leírom - lélegeztetőgépre költeni. Komolyan, miért nem?

A pedagógusok munkáját önfeljelentő jelleggel mérni hivatott tanári portfólió hónapok óta lázban tartja a hazai pedagógusokat, így nem meglepő, hogy az oktatás színvonala ugyanezen hónapokban kétségbeejtő szintre süllyedt. A pedagógusoknak nem volt ideje tanítani, Hoffmannal keltek-feküdtek. Az édesanyját is igen gyakran emlegették. De a portfólió ötletgazdája, Falus Iván helyében sem mennék most egy darabig a nyílt utcára. Egyes tetováló-szalonokban már csak előjegyzéssel lehet KILL IVÁN feliratot varratni, és különösen sok matematika tanár vitte mostanában éleztetni a körzőkészletét.

De az, hogy a tanárok ezt a tortúrát alapvetően ilyen csöndes belenyugvással viselték, és egyetlen gyorséttermet, vagy kukát sem gyújtottak fel, az annak köszönhető, hogy a tanári hivatás legalapvetőbb ismérve a türelem. És korábban kell ahhoz egy Falus Ivánnak felkelni, hogy hülye kérdőívekkel kihozzon a sodrából egy tanárt. Viszont nekünk, akik csak kívülről szemléljük az eseményeket, viszont feltűnt a villamosokon a sok foggal a kapaszkodón csüngő, kisírt szemű pedagógus, lenne néhány szavunk ehhez a dologhoz. Különösen azért, mert nem lepődnék meg, ha a jobboldali szavazóbázist a Lézerjani és Hoffmanrózsa tevékenysége terelgetné a szélsőségesség és az agyatlanság irányába.

Ha más oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor ez a portfólió igazából fincsi dolog a tanároknak. Egy kitűnő ötlet. Mert a pedagógusok, miközben kitöltik azt, igaz képet kaphatnak azokról az emberekről, akik a hivatalban bürokrataként vagy szakértőként dolgoznak, sokkal magasabb bérezés fejében, és tökéletesen idióták. Képesek értelmetlen és modoros kérdések megfogalmazására. Képesek elképzelni, milyen lenne, ha tanárok lennének. De persze, mivel szakértők, drága pénzen bármivé tudnak válni fejben. Ehhez képest a pedagógia, mint oly sok más szakma képviselői is jól tudják, hogy az órán, élesben tökéletesen másképp mennek a dolgok, mint papíron. Úgy, ahogy az élet, vagy akár az aktuális időjárás diktálja. Ez az ellenőrzés nagyjából arról szól, hogy úgy történik-e az iskolákban a tanítás, ahogy azt a didaktikakönyvben leírták az okosok.

Tisztelt Hoffman Rózsa, a feleletet ezúton, ingyen megadjuk, esetleg egy kör sörért. A válasz az, hogy nem, nem úgy történik!

Aztán megint más oldalról tekintve is kitűnő ez a portfólió. Azok, akiket kiskorukban gyíkká változtatott a tanárnéni, most örülhetnek, mert az a tanárni is szenved, vagy már meg is halt. A tanárokkal ugyanis az elmúlt időszakban teljesen megfordult a világ. Ők kerültek az ellenőrzött szerepébe. Az utolsó pillanatra hagyták. Egymásról puskáznak. Állandó elektronikus kapcsolatban állnak. Biztosak benne, hogy valaki fentről pikkel rájuk, de csak rájuk. 

Okoskodnak, hogy mi lehet a kérdések mögött. Van e beugratós kérdés, és mennyiben veszélyezteti az őszinteség az egzisztenciájukat. És mivel sikerült ezzel a portfóliósdival idáig alacsonyítania a rettenetesen alulfizetett tanárkollégáit, inkább azt javasoljuk Hoffann Rózsának, hogy fogadja el, hogy ez a portfólió egy rakás szar. Értelmetlen. Koncepciótlan. Szakmaiatlan. És jobban tenné, ha csöndben kifizetné a kitöltésre szánt időt. Mégiscsak az életükből pocsékoltak el értékes napokat erre a pedagógusok. A tanárokat pedig nyugtassa meg, hogy ez az egész csak egy vicc volt, áprilisi tréfa. Mert ha komoly lenne, abból igen súlyos következtetéseket lennénk kénytelenek levonni.

Ha a jövőben minden közalkalmazottnak el kell készítenie majd a portfólióját, hasonló terjedelemben, hasonlóan buta, de szakmainak hazudott kérdésekkel, tudunk is néhány tippel szolgálni, milyen kérdésekkel is lehetne vérig sérteni mondjuk az egészségügyi dolgozókat 3.000 Ft béremelés kilátásba helyezése mellett.

Példáink:

Együttérez -e betegével, amikor karjába döfi a tűt?

Milyen szagúnak érzi az emberi ürüléket?

-A. semleges

-B. illatos

-C. szarszagú

Eszébe jutott –e már meglopni egy frissiben elhalálozott beteget?

Ön zseniálisként vagy inkább nagyszerűként jellemezné önmagát?

Szokott sírni?

Lelkiismeretfurdalással vagy anélkül fogadja el a hálapénzt?

És sorolhatnánk… Lennének még jó ötleteink. Mehetünk mi is a portfóliós csapatba? Persze köztisztviselői bérezésért…

Tovább..