Lusta Dick és a német nyelvlecke

Van egy hendikeppes tippem: Budapest szerte, abban a pár sörözőben, kocsmában, ahol éjszaka összegyűlnek a magyari amerikaifoci fanok a Super Bowl miatt, nagyobb élet lesz, mint a mai hatalmasnak képzelt, de mindössze 1500 embert megmozgató kormányellenes tüntetésen. És ez nem véletlen. A Seattle Seahawks – New England Patriots sokkal, de tényleg sokkal érdekesebb, izgalmasabb, érdekfeszítőbb lesz, mint a „beastmodba” kapcsolt Hellerágnes, amint próbálja kitalálni, hogy miért is gyűltek össze.

Végül is jogos. Mert mi is csak ezt kérdezgettük egymástól. Kik tüntetnek és miért. Más kérdésünk nincs.

Azzal kezdődött, hogy a Piréznek feltűnt, hogy megint van tüntetés. Pedig ő mindig legoingolja az ilyeneket a Facebookon. Ez a hobbija. Más állatkertbe jár majmokat nézegetni, ő tüntetéseken figyeli meg természetes környezetükben a félkegyelmű komcsikat. Gyorsan körbe is kérdezett mindenkit a Toronyházban, ki mit tud erről, és neki miért nem szóltak, hogy akció van, de senkinek nem volt ötlete, és ez nem csak a meredekre sikerült szombat este miatt volt. Eljutottunk oda, hogy ezeket a parlamenten kívüli, tüncizgetéseket szervező formációkat már nem bírjuk követni.

Olyan ez a tüntetősdi, mint a régi zenekarok, amiben a frontember marad, egyébként meg egy szcénán belül nyolc banda cseréli egymás közt ugyanazt a húsz tagot. Egyszer csak megunják egymást, és mindenki egy bandával arrébb igazol (lásd Metallica-Megadeth, Slayer-Exodus). Hogy most épp ki játszik a színpadon, az mindegy, a metál mindig jó.

De indíthatnánk egy új kvízjátékot: ki jósolja meg a legpontosabban, hogy legközelebb kik tüntetnek, és mit mondanak.

A nap egyetlen tanulsága, hogy lusta Dicknek kár erőltetni a német nyelvet. 

Tovább..

Házmesterék levele

Szép magyar szokás a feljelentősdi. Minden tévhittel ellentétben egyébként nem a Kádár rendszer vetette el a magvait a magyar társadalomban, szerettünk mi pörölni meg mószerolni előtte is, de a '49-'89 közötti időszak népbetegítésének köszönhetően lett csúcsra járatva a dolog, szóval nyugodtan tekinthetünk rá a poszt-kádári deficitként.

Két alapvető fajtája van a feljelentőnek. Az első a kiállhatatlan szomszéd (alias Pattoghy Úr), aki beperli/feljelenti az összes szomszédját, meg amúgy mindenkit vélt vagy valós sérelmei miatt. Átlóg a faág, laza a kerítés, 10 centivel odébb a postaláda, 22:01-kor már hívja a rendőrséget a zene miatt, jelenti, ha késik a postás, stb. Ha a politika világában keresünk rá példát, akkor csak nézzünk körül a genderelméletes feministák, vagy szegregáció-ellenes bozótharcosok környékén. Onnan ismerni meg őket, hogy van egy nagyon határozott elképzelésük az őket körülvevő világról, és egy alapvetően hibás elképzelésük arról, hogy annak hogyan kéne működnie. Ezt tudják patologikus szinten hisztérikusan művelni,

amikor már ott is hibát keresnek, ahol nincs.

A második fajta a házmester és családja. Ők azok, akik a nekik nem tetsző dolgokra úgy reagálnak, hogy keresnek egy lehetőleg külső és nagyon gyakran vélt autoritást, akinél mószerolhatnak. Párttitkár, pártbizottság, Moszkva, Brüsszel, Washington, akárki. Magyar közéleti előfordulása a nyílt levelet hivatásszerűen aláíró közíró/értelmiségi/civil/szakértő/jogvédő/stb. Most éppen a MostMi nevű civil izé mószerolna Merkelnél, mintha egyébként Angéla azért jönne Budapestre, hogy teljesítse Schilling Árpiék három kívánságát (Fékegyensúlyokat, Bázisdemokráciát, Orbántakarodást!).

Egyébként érthető Schillingék frusztráltsága. Klasszikus toposz ballibéknél, hogy Orbán meg úgy az egész Fidesz mucsai és nem szalonképes a fejlett nyugaton, és teljes elszigeteltség van, amiből csak akkor tudnak kilépni a magyarik, ha haladó demokraták vannak kormányon. Erre jön Merkel. Orbánhoz. Kénytelenek rászólni Merkelre, hogy itten nincs demokrácia, szóval jobb, ha tudja, kivel is ül le kávézni.

Akkor most következzék az én nyílt levelem:

Kedves MostMi!

Ha nyílt levelet írtok Angela Merkelnek, akkor azt érdemes németre lefordítva elküldeni neki, mert nem valószínű, hogy titeket nézeget, ha nagyritkán fellép a facebookra.

Tisztelettel,

Megalomán Mongúz

Tovább..

Értelmiség útja az osztályteremnyi hatalomhoz avagy ismét összefújta a szemetet a szél

Két társaságban vagyok teljesen tanácstalan annyira, hogy halvány elképzelésem sincs, miről beszélgetnek. A nagyfülű kamaszgyerekek közt, mikor azok a hétvégi WoW partyra készülnek és tervezik meg, ki lesz a tank meg a mittoménmicsoda a raidben, és a másik, amikor összegyűlnek a baloldal krémjei, a kelet-európai értelemben vett értelmisik és nekiállnak bizottságosdit játszani.

Ezeknek a liberálisnak és közszereplőnek hívott önmarketing-menedzsereknek kb. a 20. század eleje óta az a becsípődésük, hogy nekik kell kivezetni a magyarikat a sötét középkorból, a feudális viszonyrendszerből, az akármiből. Mert ők egyszer eredetiben olvastak Marxot, Engelst és még néhány szerencsétlen königsbergi filozófust (itt jelzem: Európa nagy szerencséje, hogy végül a szovjetek annektálták Poroszországnak azt a részét), tehát alanyi joguk van itt-ott papírra vetett elméletek alapján fényt gyújtani az éjszakában, majd - természetesen - a sorok elejére ugorva irányítani a Nagy Menetelést a Szebb Jövő felé.

Ennek a recipiálás-mániának nélkülözhetetlen előfeltétele a betegország percepciója. Ugye, ha nem lenne beteg, akkor nem kellene gyógyítani, pláne nem olyan kísérleti vagy méltán elfeledett gyógymódokkal, melyekkel a világ boldogabbik felében már senkinek eszébe nem jutna játszadozni. Orvosfilozófusra meg különösen nem volna szükség, akkor meg kárba veszett egy élet munkája. Hajjaj… Ez a „beteg társadalom terméke a Fidesz” szöveg konkrétan el is hangzott a Herényikarcsikától. Értsük helyesen: nem a Fideszre kell haragudni, mert ők csak következményei a társadalom ostobaságának. Ezúton is gratulálunk Antal József egykori pártjának a remek „személyzeti politikájához”, mivel egy konzi nemhogy beteg társadalmakról nem beszél, hanem úgy általában társadalomról sem igen, ahogy a fizikusok sem súllyal mérnek, hanem tömeggel.

A világot akarják megváltani, ha kell, ha nem…

Utat tévesztettünk, mert a Viktor hatalomra jutott. Ennyi önreflexió szorult a teljes balliberális értelmiség elitjének elitjébe, hiába régi hagyomány azon a részlegen az önkritika. Nyilván a nagyobb őszinteséghez, a komolyabban vehető „belátáshoz” – hagyományaikhoz híven – munkatáborba kellett volna szállítani néhány családtagot, csak hát az valódi nemdemokráciát igényelne, nem egy olyat, amivel szemben most ők kockázatmentesen akarnak fellépni. Ebben tulajdonképpen egyetértünk velük, mi is innen küzdünk az Iszlám Állam ellen, nem Bászrában…

Pedig valahol tényleg utat tévesztettek, de egyrészt sokkal korábban, másrészt mai napi boldogan taposnak előre rendíthetetlen magabiztossággal. Ha valamit végre el kellene lesni a fejlettnyugattól, az nem más, mint az ő értelmiségi-felfogásuk. Ha lebasszuk Orbánt, mert nekiállt illiberálisozni, miközben tudjuk jól, hogy az általunk követendőnek tartott (beléptünk, nagy többséggel szavaztuk meg, eldöntött tény) nyugat-európai politikai hagyományban az mit jelent, akkor kénytelenek vagyunk a mi kis k-k-európai értelmisieinket is lebaszni. A fejlettnyugati értelmiségi ugyanis nem akarja megváltani a világot. Nem hoz létre bizottságokat, nem keresi a "progresszív jövőképet" (ó, anyám), hanem elvégzi a munkáját. Könyvet ír, repülőgépet tervez, kocsmában mesél arról, hogy erről már az ókori görögök is azt gondolták. Aztán ha mindezzel végzett és még maradt benne tettvágy, akkor nekiáll sollenezni politikusként.

És majd a választó eldöntik, hogy alkalmas-e a feladatra vagy sem. De semmiképpen sem kerülgeti jobbról-balról a népakaratot, amire állandóan hivatkoznak minden egyéb esetben.

Tovább..

A tavasz 17 vihara

Holnap lesz a Szövetség Napja. Véssük jól agyunkba a dátumot. A nem pártzászlók alatt pártos szívvel tüncizők legújabb részvételi diadala. Összetolják végre a kerek asztalokat, megújítják a demokráciaesküt, és bárki fölmehet a színpadra, ha van rajta sarlókalapácsos póló. Fock Jenő Mátyás poéta és kosárfonó például imígyen buzdítja a résztvevőket a facebookon:

Szociáldemokraták! Emlékezzetek,
a harcos ősökre!
A Népszavára! Kalapácsos Emberre!
Sztrájkokra, véres tüntetésekre,
most mik vagytok?!
Hol vagytok?!

[…]

Szocialisták! Kommunisták!
Marxisták!
Szociáldemokraták! És
Szakszervezetek!
5 millió ember,
csak kegyetlen napokat él meg, hol
a rég látott boldogság?!
Annál a 100 ezernél, aki nem törődik a 3 millió kínhalált váróval!

Ez nem Európa, hanem
maga a Náci Pokol, hol emberek 
elevenen foszlanak emlékké!

Összefogás kéne, a felszín alatt 
minden döglött! 
Mozgalom kéne, nem a tervek bukásán keseregni, 
akarni kell, életet adni a holnapnak!

Összefogás kéne! Demokraták!
Nem éhes gyermekek szenvedése,
nem éhbér, nem éhezés, éhenhalás!
Mozgalom kéne, az emberi életért!
VÁR TITEKET, A KOSSUTH TÉR!

Megvan a teljes forgatókönyv is, hogy az összefogás demokrata dzsedájai és ikszving pilótakekszei hogyan is állítják vissza a régi köztársaságot. Március 15-e az Ultimátum Napja, amikor is a megjelent 100.000 demokrata Alkotmányozó Nemzetgyűléssé is alakul egyben. Azonnal visszaállítja a Fidesz előtti, toldozott-foldozott szocialista alkotmányt, a Fidesz előtti választási jogszabályokat (hiszen, mint tudjuk, csak ezért veszthettek ők a választásokon, többek közt az uniós és a 2010-esen is), feloszlatják az Országgyűlést, majd 10 fős átmeneti kormányt bíznak meg azzal, hogy navigálja el az országot a szeptember 15-ei új választásokhoz. Na, hát így lesz.

Aki bővebb információkra kíváncsi, keresse fel valamelyik csoportot: az Ország Gyűlése mozgalmat, vagy a Tavaszi Vihart, vagy az Orbán Takarodj!-ot, ebből van legalább 10 különböző.

Lassan fél éve hallgatjuk, ahogy ez a mindenféle ember mindenfélét összelázad Budapesten. Nem a demokratikus jogokkal van itt probléma, hiszen az megy utcára, aki csak akar. Melegek, dékások, békemenetesek, bárki. Ez az állandóan fenntartott feszültség az, ez a szűnni nem akaró gyomorgörcsös állapot, amiből lassan elég. Napi szinten van az arcokba tolva, hogy haldoklik az ország. A kérdés már csak az, hogy van-e ereje a közel sem egységes tüncizőknek vérgre meghekkelni egy demokratikusan választott kormányt. 

Vagy marad a feszkó a levegőben, amiről majd lehet árulkodni Brüsszelben. Meg a Goodfriendnek.

Érdekes azonban az a kérdés is, hogy vajon a Fidesz kedvéért mennyi ember menne utcára március idusán, ellensúlyozandó a libnyaf nyomulást. Nagyjából csak azért, mert utálják az erőszakoskodó kommunistákat, és az ultraradikális liberálisokat, akikből ha akad 5000 Pesten, az már tömegnek tűnik, meg népakaratnak. Az fel sem tűnik, hogy évek óta tartjuk az államháztartási hiánycélt, ha hihetetlen bénán is, de kezelve lettek a devizahitelek (igen, későn, meg az állam is húzott rajtuk bőven, de még így is…). Épült egy rakás vasútvonal, villamosvonal, új buszok, ipartelep, felújított közintézmények. A Kossuth tér konkrétan a hepciáskodó gyurcsányistáknak lett felújítva, hiszen már Kossuth-térinek hívják magukat, holott a Gyurcsányi Kossuth tér kordonos volt, és nem lehetett békésen odaugrabugrálni a Parlament lépcsőjéhez vadiúj díszburkolaton.

Csak a komcsilibcsiknek nem feltűnő, milyen igazi demokráciában élni.

Tovább..

Lesújtó tanulságok a napelem-adó kapcsán…

Totális dilettantizmus. Nagyjából így lehetne jellemezni azt a tyúkpert, ami most a napelemekre kivetett kvázi új adónem körül kibontakozott. Félelmetes, hogy az észérvek helyett mennyire képes a zsigeri indulat kibillenteni a Kormány tagjait a nyugalmukból, és hogyan kezdenek fejveszett utólagos magyarázkodásba. Magyari belviszonyainkat ismerve ez nem is volna annyira meglepő, de az irány, ami felé az ilyen jellegű viták mutatnak, cseppet sem megnyugtató.

De kezdjük az elején…

Hetekkel korábban a Parlament elfogadott egy törvényt termékdíj kiterjesztéséről, amelybe több más elektronikai termékkel egyetemben bekerült a fotovoltatikus kiserőmű, hétköznapi nevén a napelem is. (Tulajdonképpen már eddig is ott volt, de elrejtették a jogászi bikfanyelv mögé, így hát senki nem érezte szükségét a díj befizetésének.) A Magyar Napelem-Napkollektor Szövetség január 11-én kelt bejegyzésében tette szóvá, hogy mennyire ellentmondásos zöldadót kivetni környezetmentő árucikkre. A dilettantizmus vádját aztán pillanatok alatt átvette a 444, a cink, a HVG, az LMP és zöld szervezetek is. A Kormány pedig kényszeres magyarázkodásba kezdett, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó ombudsmanhelyettes a zöldekkel karöltve törvénymódosítást kezdeményezett.

Áder Jánosnak meg azonnal görcs állt a gyomrába, hogy a szépen felépített zöldprogramját ilyen figyelmetlenségek miatt lehet kikezdeni. Nyilatkozatában már arról beszélt, hogy korrigálni kell a törvényt, ami valahogy átcsúszott figyelme hálóján. Hogy a salátatörvényekből olyan nehéz kibogarászni az ilyen apró részleteket. Így konkrétan beismerte, hogy olyan törvényt írt alá, aminek hatásairól nem volt teljes képe.

Ó, anyám, egy köztársasági elnök érvei ezek!

Emellett, és teljesen jellemző módon január 13-án délelőtt már megszólalt az egyetlen valóban kompetens személy a kérdésben, mégpedig a Lánchíd rádióban. Dr. Rácz András, a környezetügyért felelős helyettes államtitkár. És a Lánchíd Rádió szerényebb délelőtti hallgatóságának szépen elmagyarázta, mi is az a termékdíj, és mire való az. Uniós előírás, hogy a különböző terméktípusok újrahasznosításának mértékre évről-évre növekedjen. 2016-ra 45%-ban, 2019-re viszont már 85%-ban kell képesek lennünk újrahasznosítani a hulladékot. Rácz András elismeri, hogy a direktíva teljesítésétől messze van Magyarország, és vannak olyan terméktípusok, amelyek hulladékként való feldolgozására még kis sem épült az infrastruktúra. Ilyen a napelem is.

A hulladék újrahasznosítás jelen pillanatban még nem kifizetődő, nem nyereséges. A feldolgozást vállaló cégeket tehát állami szinte támogatni kell, és erre jó, a termék árába beépített termékdíj, amely tartalmazza a későbbi újrafelhasználás költségét, ill. az infrastruktúra folyamatos fejlesztését. A termékdíj milliárdos nagyságrendű bevételét eddig is szétosztotta az állam a feldolgozást vállaló cégeknek, és ezzel kvázi biztosítja azt, hogy a hulladék már előre szabályozott módon begyűjtésre és feldolgozásra kerüljön, ne pedig az erdőbe. Ebbe a teljesen átgondolt, és könnyen értelmezhető folyamatba került be a napelem is az uniós előírásoknak megjelelően 2015. január 1-jével.

És ez verte ki a biztosítékot…

Teljesen érthető, hogy a napelem, és minden, a környezetünket megóvó termék vagy eszköz egyszersmind zöld-szimbólum is, és mint ilyen, egyfajta érinthetetlenség övezi. Nagyon helyesen. Az viszont merőben szakmaiatlan, demagóg hozzáállás, ha nem vesszük figyelembe, vagy egyenesen eltagadjuk e termékek anyagi természetét. Mármint, hogy sajnos nem a fán nőnek, hanem előállítják őket, és idővel hulladék lesz belőlük. Bármennyire is szimpatikusabb az elektromos autó, mint káros anyagokat kipöfögő társai, azt már megemésztette a társadalom, hogy az akkumulátor, ami működteti, bizony problémás, ha hulladék lesz belőle. Nos, ez minden másra is igaz, és a termékdíj éppen ennek a problémának a kiküszöbölése érdekében született.

Ami igazán érthetetlen, hogy ezt sem a zöld érzelmű pártok, szervezetek, de még a Napelem Szövetség sem értékeli. Ha más nem is, de nekik tudniuk kell a napelem előállítása közben termelődő káros anyagokról, ami 550 év alatt tisztul ki a légkörből, illetve a kadmiumról ill. galliumról, amelyet a napelem tartalmaz. Normális esetben épp a magyarázatban, a széles körű tájékoztatásban lenne hasznosabb szerepük, mint a hisztériakeltésben, hiszen nekik is elemi érdekük lenne, hogy a gyártástól az újrafelhasználásig bezárólag tiszta, zöld terméket árusíthassanak. Olyat, amely valóban szimbolikus és követendő, ami megfellebbezhetetlenül zöld. Az ő álláspontjuk azonban jelen esetben sokkal kevésbé zöld, mint inkább populista.

Pedig itt elvárnánk a megegyezést, a közös platformot pártokon és ideológiákon felül…

Amiért ezt az egész vitát, és annak minden szereplőjét ijesztően dilettánsnak érzem, azt pont egy korábbi cikkünkhöz fűzött olvasói kommentár világítja meg. Azt igazán értetlenül és fájó szívvel, de tehetetlenül figyeljük csak, milyen hihetetlen tudatossággal és gátlástalansággal zsigereli ki a Föld energiaforrásait néhány nagyvállalat, és az azokat vezető kapzsi gazdasági elit. Ők minden erkölcsi törvényen és jogszabályon felülhelyezkedve teszik tönkre az éghajlatot, pusztítják az esőerdőket, bányásszák ki a fosszilis energiahordozókat, és termelik a kezelhetetlen mennyiségű szemetet. Az ijesztő az, hogy egyszer eljutunk abba a fázisba, amikor helyre kell hozni a károkat, amiket okoztak. Ugyanis nem lesz más tőke, aki ebbe is befektetne, mint a korábbi természetrombolók. Ők, a maguk gátlástalan szemléletével és eszközeivel fognak a környezetmentéshez hozzálátni, és abban ép úgy nem lesz köszönet, mint eddigi tevékenységükben. És senki sem fogja őket felelősségre vonni a teteikért…

És ugyan milyen jövőképet sugall, ha a pusztításban és nyerészkedésben vérprofi pénzvilággal szemben a bennünket, az emberiséget és a túlélést képviselő politikai és civil szervezetek ilyen ostoba vitákba bocsátkoznak… Emellett egy fához láncolni magunkat cseppet sem tűnik amatőr próbálkozásnak. A riasztó tehát nem egy hülye adó, hanem a jelenség, ami körülötte kibontakozott…

Tovább..

Áder János, a frakkos gerilla

Először is kijelenthetjük: Áder János frankón meghekkelte a médiát ezzel a talányos bejelentést megelőző bejelentéssel. A médiákok fintorogtak ugyan a dolgon, de két-három mondatnál többet nem tudtak hozzáfűzni a dologhoz, úgyhogy kénytelen kelletlen elküldték a munkatársakat meghallgatni, mit akar az Áder ötödikén korareggel. Tulajdonképpen nem is nehéz elhinni a sírásra álló bajszú köztársasági elnökről, hogy naphosszat azon kesereg a Sándor-palota magányában, hogy senki nem figyel rá. Mindenki csak a bajusza meg az érzékelés határán mozgó mosolya miatt baszogatja. 

Gondolta, akkor csinál egy ilyen vicceset…

A kritikus tömeget és értelmes mondanivalót nélkülöző újévi tünci miatt kielégítetlen libnyaf sajtó jól fel is izgatta magát előre. Még a Török Gábornak is kipirult az arca, hogy hátha az ő foglalkoztatottsága is megemelkedik, amikor az Áder majd bejelenti, hogy elege van a hisztiből, és kiírja az előrehozott választásokat. Néhány átmenetileg munkanélküli megmondóembernek, az újgenerációs Várady Zsoltinak, meg a Vágó Gábor magyar állampolgárnak, de még a lakás-előtakarékoskodást burzsoá luxusnak nevező tüncipuncinak is megizzadt a tenyere, hátha szakértői kormány lesz a vége. Oda kis ügyeskedéssel simán be lehet kerülni szájat habosítani. Az ATV egyenesen élő adásban közvetítette az eseményt, hátha Áder Goodfrienddel az oldalán szimbolikusan elfogyaszt egy SáGa-virslis hotdogot, így intve be az oroszoknak, egyszersmind üzenve a Kormánynak is, hogy az amerikai demokrácia csellel bevette a Budai Várat. És persze Gyurferi is készült, már éjjel megírta a reggeli sajtótájékoztatót szövegét a retyón, Gordi meg a tükör előtt ízlelgette a szót, megbízott szakértői-miniszterelnök.

Talán már a repülőjegyet is lefoglalta, a zoknikat meg a bőröndbe hajította.

Így viszont a sajtónak és mindenki másnak is csalódnia kellett, hiszen bár mindennél nagyobb figyelmet kapott az éghajlatváltozás, és a vele összefüggő köztársasági elnöki terv ügye néhány pillanatra, mégsem lehetett tüncizős-orbánozós ráadásnapot tartani. Ami meg ugye sokkal érdekesebb lett volna…

Kapott viszont a sajtó néhány nem várt infót arra nézvést, hogyan folytatódik a köztársasági elnök éghajlatváltozással és a víz kérdésével foglalkozó programja. A klímacsúcsok és a Budapesten megrendezett Víz-konferencia tanulsága összegződött gyakorlatilag abban a kezdeményezésben, hogy január 1-jével megalakult a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatósága, élén Kőrösi Csaba korábbi ENSZ-nagykövettel. Az Igazgatóság létrehozásának célja az volt, hogy kormányokon és pártokon felülemelkedve képviselje az éghajlatváltozás problémájának ügyét, és hogy diplomácia segítséget nyújthasson a Kyotói Egyezményt felváltó új, kibővült egyezmény létrejöttéhez Párizsban. Ehhez kell Kőrösi Csaba diplomáciai tekintélye, aki remélhetőleg az intézmény nevét is lecseréli idővel.

Ő jelenleg a fenntarthatósági igazgatóság igazgatója, a legfőbb Fenntartó, amelyhez fogható béna elnevezéseket az TOS-ban hallottunk utoljára.

Mint azt már korábban írtuk, 2015 valóban a változás éve lesz, és nem csak a baljóslatú feltételezés miatt az éghajlatváltozás visszafordíthatatlanságáról. Ebben az évben jelenik meg a pápa zöld enciklikája is, és Párizsban is újragondolják a szénmonoxid-kibocsátás világméretű kérdését, ill. ha ez meghiúsul, akkor annak igen árulkodó és messzemenő következményei lesznek.

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amitől Áder János kezdeményezése kezd kicsit gázos lenni. Azt ugyanis meg lehet tenni, hogy a klímacsúcson Magyarország teljesítményéről áradozunk a szénmonoxid-kibocsátás kérdésében, és lehet meghívni a világ nagy vezetőit vízkonferenciát tartani, de ez így, ebben a formájában kezd túlságosan modorossá válni. Az öltönyös, fehérabroszos környezetvédelem nem igazán hiteles, ha végig az az érzés környékez bennünket, hogy Áder János tulajdonképpen a Budai Várból ereget füstpamacsokat az egyszeri népnek, azt üzenve, hogy a komáimmal épp a vízről beszélgetünk idefönt.

Hogy lesz vele némi probléma.

Áder János elképesztően fontos dolgot mondott ki, amikor az éghajlatváltozás kérdését komplex problémának nevezte. Ugyanis valóban nem csak annyi történik, hogy pár fokot emelkedik a hőmérséklet. Éhínségre, a vízért folytatott háborúra és népvándorlásra, de a hazánkat is érintő új betegségek megjelenésére, és a földművelés, állattenyésztés módjának megváltozására számíthatunk. Valamint szélsőséges időjárásra. Áder kezdeményezése valahogy mégis magánakciónak tűnik, amihez nem zárkózik fel a kormány. Ami azonban még fontosabb, az egész mindaddig gerillaharc lesz frakkban, ameddig nincs kapcsolata az emberekkel.

Az átlagmagyari ugyanis nem elégedik meg azzal, hogy a Mátrai Erőmű megoldotta helyette a környezetvédést, meg hogy milyen frankó volt a vízkonferencia. Az emberek leginkább azért csalódottak, mert mint minden, úgy a Föld tönkretevése és megmentése is a fejük fölött zajlik, holott utóbbiban igenis részt akarnak venni, ahogy az előbbiben is szerettek volna a túlfogyasztással, csak éppen az sosem volt jellemző a magyarikra. A tehetetlenség, bizonytalanság elkeseredett energiáját föl lehetne használni egy országos mozgalom létrehozásában, amely tájékoztatást nyújt az embereknek, hogy ők, személy szerint mit tehetnek és miért felelősek a jövőt illetően. Az éghajlatváltozás problémájának komplexitása éppen abban is megmutatkozik, hogy nemcsak fölfelé, hanem lefelé is hatni kell, meg kell találni az utat az emberek felé, akik számára éppen olyan fontos, hogy kormányokon és pártokon felülemelkedve, közösen állhassanak a környezetvédelem ügye mögé.

Egyértelmű, hogy a köztársasági elnök személye hagyományosan protokolláris, jobban áll neki a nemzetközi színtér. Viszont azt is be kell látni, hogy a környezetvédelem ügye iránt szinte teljesen érzéketlen jobboldali vezetés mellett ma Áder János képviseli egyedül az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket állami szinten. Fontos lenne, hogy a hétköznapi cselekvésnek is arcot, rangot kölcsönözzön.

Enélkül a munkája nagyon értékes, de egyszersmind egyre távolodó lesz a magyar emberektől. És addig meg ne beszéljünk többesszámban…

Tovább..

Welcome to the ötvenes évek!

Habony Árpádnak drága cipője van. A táskája se olcsó, és a haja is meg van csinálva. Ő egy kulák. NER-kulák. Mert bizony ez a feldühödött és megerősödött Soros-CIA-franchise balos ellenzék, amelyik agymosással vádolja a Fideszt, tulajdonképp a komplett Rendszerváltás után született generációt készül visszaröpíteni a jó öreg ötvenes évekbe.

Mao-öltönnyel, Pitralon arcszesszel.

Az ötvenes évekkel kapcsolatban létrejött az a történelmi kapcsolódás, ahol le kell tiltani a New York Times-nál egy olyan „szenilisnek” kikáltott „vénembert” mint mondjuk Kertész Imre, ha nem mondja azt, hogy itt márpedig diktatúra van, és a 444-en is simán lehet viralizálni egy olyan szintű ostoba trollságot, mint amit mi is kifiguráztunk a minap.

Szóval kb. az van most a baloldalon, ami volt a Vissza a jövőbe kettőben, csak ami ötvenes évünk nem a beboppos, tejivóban csajozós, kifésült fiúk versus virágmintás szoknyás lányok féle ötvenes évek volt. Bár kétségtelen, hogy a foci fényévekkel jobb volt, mint most, de a mi ötvenes éveink nem éppen a demokratikus fejlődésről vagy az emberek prosperálásáról szóltak, hanem akkor VALÓBAN diktatúra volt. Most nincs diktatúra. Aki ma diktatúrázik az sajnos egy idióta, nincs mit tenni...

De volt az ötvenes évek ugye, amikor itt hatalmas „rendszerváltással” jelentkezett Rákosi pajtás a nép vezére, mivel neki „nagyon nem tetszik rendszer”, amit akkor Horthy-fasizmusnak becéztek. Ezért hát eldönti, hogy azt felszámolja, és megteremti a társadalmi igazságosság földi paradicsomát. Mert ugye voltak a burzsoá kizsákmányolók, mint most is. Ezek voltak a polgári és egyéb csökevények (most Művészeti Akadémia, stb.), a klerikális reakció (most KDNP, stb.), a rühös kulákok (református koliból szalajtott vidéki fideszes klikk, stb.) meg az ilyen áruló, elhajló, szemét értelmiségi népségek (Hegedűs Zsuzsától a jobboldali sajtóig) akik összeálltak egy diktatórikus, fasiszta társadalmi osztállyá hogy sanyargassák a Népet.

Már a Horthy-fasizmus kifejezés is a konzervativizmus és fasizmus fogalmainak összemosását hordozta, majd ugye miután „nem tetszik a rendszer” el is kezdték szépen felszámolni. Ellenzéki egységfrontot hoztak létre, abba belefúrták a Kommunista Pártot, ami aztán szovjet puskákkal a háta mögött 50 évre lenyúlta az egész országot, és az „aki nincs velünk az ellenünk van” logikája mentén lehenteltek kb. mindenkit, akit értek. Diktatúrát működtettek, valódi hard core, igazi, 100% diktatúrát. Amit találóan el is neveztek „népi demokráciának”, mert hát a diktatúra ritkán nevezi magát diktatúrának, jobbára szereti magát egy fejlettebb demokráciának nevezni, amolyan „demokratikus endlösungnak” ahol majd aztán úgy megszűnnek a különbségek, hogy ihaj, és úgy bekövetkezik a közjó, hogy a nyálunk csorog tőle.

Általában ehhez a társadalmi kísérlethez mindig van egy éhező nép, amit a korrupt burzsoázia addig zsákmányol ki, amíg proletariátusnak nem kezdi nevezni az magát. 1848, a kommunista kiáltvány óta. Ekkor mintegy halkan megjegyeznénk, hogy ez a dolog korábbra nyúlik vossza, ugye ott kezdődik, amikor lenyaktilózzák Marie Antoinette-et, mint „kizsákmányolót” mert drága ékszerei voltak, miközben az embereknek nem volt cipője, culotte-ja sem (sans-culotte). Tehát az „emberek szegények a mocskosok gazdagok” narratíva mentén 1789 óta elég sok emberkét gyilkoltak le társadalmi igazságteremtési célzattal.

Ezzel az alapvetően baloldali gyökérséggel gondolattal áll szemben egy protestáns gyökerű (illetve annak mondott, de most elhagyjuk a Maxwebert meg az ideáltípusokat) kapitalista rendszer, ahol a politikai küzdelem részévé azért sem teszik Habony Gucci táskáját, mert nekik is az van. Vagy legalábbis szeretnének. Nem beszélve arról, hogy az üzlet elvileg üzlet, és csakis ügyesen lehet bárki gazdag. A kapitalizmus nem egy szép és kedves dolog, de még mindig jobb, mint bármi más, érdekes, hogy az alatt az ötven év alatt, amíg itt többmilliós emberhalál és elvándorlás árán egy szűk elit kísérletezett az emberekkel ama bizonyos „demokratikus szocializmus” megteremtésének szándékával, a bekussoltatott ellenzék, és szép lassan az egész nép ájult imádattal nézte Amerikát, a kapitalizmus hazáját, ahol mindenki azt csinál, amit akar.

Szerintem nagyszüleink generációja számára elképzelhetetlen lett volna az a helyzet, ami most körvonalazódik. Amerika, igen AZ AZ Amerika konkrétan a „szegények a kizsákmányolók ellen” narratíva mentén baráti pártokat hoz létre idegen országokban, pont, mint tette azt Sztálin a Komintern révén, hogy aztán azokat heterogén, egymással is veszekedő, massza-szerű Népfrontokba tömörítve buktasson meg legitim módon, választások révén hatalmat szerzett, szuverén kormányokat. Csillogó szemmel eztán egy „demokráciánál is demokráciább” új rendszer révén újra elossza a „lopott és kizsákmányolt” tőkét le a „szegényeknek.”

És kik az ellenség? A polgári és egyéb csökevények (Művészeti Akadémia stb.), a klerikális reakció (KDNP, stb.), a rühös kulákok (református koliból szalajtott vidéki fideszes klikk, stb.) meg az ilyen áruló, elhajló, szemét értelmiségi népségek (Hegedűs Zsuzsától a jobboldali sajtóig) akik összeálltak egy diktatórikus, fasiszta társadalmi osztállyá hogy sanyargassák a Népet. Most írják tehát –talán valami 70 éves évforduló keretében - a NER-kulákok listáját, hergelik az „utcai ellenzéket” és rebootolják azt a társadalmi utópiát, amivel egyszer már sikerült elcseszni 50 évet az életünkből.

Most se maguktól teszik: mögöttük áll egy saját geopolitikai nyomulásában, imperialista térhódításában elfoglalt nagyhatalom, 500 milliárd forintnyi, csakis erre a célra elkülönített pénzzel, titkosszolgálattal és szövetséges-csatlós politikai és civil szervezetekkel.

A vicc, hogy legutóbb ugyanezen utópia mögé egy Szovjetunió nevű formáció állt be valag lével, és ahogy azt Sztálin elvtárs a Komintern gyűlésén eldöntötte, az „elnyomott országok” kommunista pártjai és szakszervezetei egyfajta ötödik hadoszlopként kellett, hogy beépüljenek a háború utáni Népfront kormányokba, hogy megalapozzák a kommunista hatalomátvételt. Akkor épp az oroszok vonultak egész Németország közepéig, és csinálták ugyanezt.

Ez nem a Chemtrail, HAARP meg a „lehallgatás” para, hanem immár a geo- és világpolitikai realitás.

Fico, Ponta, akárki ezt kapja: Soros és CIA immáron nem a „jobboldali konteó” része, hanem -  bevallottan is - egy egybefüggő stratégia két eleme. Amerika a múlt héten bedöntötte a rubelt, és faarccal közölte, hogy „igen, ezek is mi voltunk” és közleményben sürgették Putyinnak keleti politikája átgondolását. Ez történt alig 4 nappal azután, hogy Putyin berosált Törökországba egy ügyes húzással a politikai sakktáblán. Amit a hazai idióták anélkül ünnepeltek, hogy továbbolvasták volna a hírt, ami a feltörekvő piacokra áthúzódó válságról értekezett. Azok meg mi vagyunk...

Azért az kicsit érdekes, hogy van ez a "metafizikai" korrupció rendszerszinten narratíva Közép-Európáról, és tulajdonképpen Amerikának tényleg mindegy kit buktat meg manapság, mert a következő csapat vagy hálás lesz neki az odavetett országért, vagy meghúzza magát, mert tanult elődje sorsából.

Ha a Fico képes már olyat nyilatkozni, hogy neki nem kell az, amit most Orbán kap, tehát inkább lemond a francba, mielőtt kövekkel dobálják az ablakát. Ő meg ráadásul ugye baloldali. És egy miniszterelnök. Akit legitim módon megválasztottak a szlovák emberek a saját országuk vezetésére. Tehát ami most folyik az azért tényleg meredek. Ez nem kisebbít semmit a kormány hibáin, sőt esetleges bűnein sem. Nem valami „NER-csicskásként” (ahogyan a rendkívül szellemes újellenzékeik szokták kommentálni az eseményeket a mindent) kell felháborodni rajta. Ez tényleg a nemzeti függetlenség kérdése, amit normális országokban, normális ellenzéknek nem is kellene külön a szájukba rágni. De ahogy a szabadságharcnak, úgy a hazaárulásnak is régi hagyományai vannak nálunk...

Sokatmondó, hogy egy ilyen helyzetben az utcai és parlamenti ellenzék, miután a Bajnai-projekt (franchise-Obama) megbukott, még egy Klaus Johannis szintű műmájert sem tud kiizzadni magából, mint ami még a románoknál is összejött. Ennyi politikai energia rég szabadult ugyanis fel, ami lehetett volna a baloldalon az ő „Kossuth terük” egy új politikai álom megszületésének magasztos pillanata. De nem született ilyen álom, csak felbootolták azt a marhaságot, amivel egyszer már elvettek 50 évet az életünkből.

Szemmel láthatóan pusztán arra képesek, hogy önmagukat dobálják fejbe sörösüvegekkel, aztán kiabálják, hogy rendőrterror. A baloldal egyik nagy baja, hogy lusták, mint a dög és felületesebbek, mint Kozsó balladái. Nem építkezik, nem törődik a társadalommal, az emberekkel, de még arra se veszi a fáradtságot, hogy gondolkodjon. És kedves Nép, aki most velük fagyoskodik, menjetek a picsába! alapon most is le van szarva az élcsapat által.

A szegénység – főleg mivel tök relatív fogalom – soha nem fog megszűnni, mert a világ rendje, hogy a spektrum a Gucci táskás Habonyoknál kezdődik a XII. kerületben, és az aluljáróban ér véget a Keletinél. Ahol nem így van, na, ott van diktatúra. (a 444 és az Index figyelmébe ezt különösen ajánlom) Proletárdiktatúrának hívják, ami megteremti a népi demokráciát. Kommunizmus röviden. A "Habony Árpádnak 100 hold legelője, két háza és Gucci táskája van. Bezzeg a faluban a kubikosoknak meg még cipője sincs" pedig igazi old school kommunista nyálverés, aminek a célja soha meg nem valósuló álmok szülése, indulatkeltés, ami csupán a politikai hatalom megszerzésére irányul, de nem arra, hogy ne fagyjanak halálra az emberek.

Utóbbira rögtön akad is egy sajnos aktuális példa: Kedves szegények! Nélkülözők! Nép! Emlékeztek a „hajléktalan-balhéra?” amikor ott fetrengtek EZEK (akik most ordibálnak megafonnal) a Kossuth téren vagy a Városházán, és sikoltoztak a Tarlós meg mindenki ellen, hogy tiporják a jogot? Nos, idén 25-en fagytak már meg, ami nem történhetett volna meg, ha továbbra is érvényben van a rendelet. Most ugyanazok sikoltozzák a rendőrállamot, meg a szociális érzéketlenséget, de nem vállalják fel a felelősséget, hogy részben miattuk emberek haltak meg.

Tehát kedves nép: le vagytok ti magasról szarva. Ez nem rólatok szól, és nem a kormány érzékenységéről, és nem is a 25 halott emberről, akik fedél és törődés nélkül meghaltak a budapesti utcán, miközben lehet mellettük az elsikkasztott norvég pénzekből éppen Gulyásmarci ragasztotta az érzékenyítő plakátot, amit piaci áron elszámolva összephotoshoppoltak maguknak. Mert ezek ilyenek, más fasza meg a csalán ügyében vannak csak konkrét elképzeléseik, de egy kenyérhéjat nem vetne a csövesnek…

A baloldalon tehát éppenséggel nem történik semmi. Szlogenek, kitalált faszságok, visszaböfögött pamfletek. Az életben nem lett volna nagyobb esélyük felnőni és újraéledni, mint egy főnixmadár, de maradtak, akik voltak. Sikítják a korrupciót meg a gazdagfideszest.

Mekkora szellemi kreativitás.

Habony cipője.

A Gucci táska.

A kulák fideszesek, akik szipolyozzák a nép testit.

Welcome to the ötvenes évek.

Tovább..

A fácánvadászó lézerblokkoló

„Vajon miért áll fideszesnek egy mai magyar fiatal? Fácánvadászatért és lézerblokkolóért. Nem Orbán a példakép, hanem Lázár” – vélekedik a hvg-n Tóta W. Árpád, akit inkább hagyni kéne fuldokolni a csillagközi vákuumban, galaxisközi antianyagban és hasonlókban céltalanul lebegni, de többnyire nem tudjuk megállni, hogy visszarántsuk a mégiscsak elolvastuk szellemi lélegeztetőgépére.

Nos, bizonyára vonzó lehet fideszes politikusnak és hasonlónak állni egy fiatal számára akár tótawéi alapokon is. Ugyanakkor ki az a bolond, aki úgy akar meggazdagodni, hogy nullhuszonnégyben mások (rendszerint a csajok előtt teljesen vállalhatatlan figurák) utasításait hajtogatja végre évtizedekig, aztán ha szerencsés, és felverekedi magát a pártban, ráadásul egy akkorában, mint a Fityisz, esetleg egy rövid ideig pár saját ötletét is átültetheti a valóságba? Az államigazgatás és egy párthierarchia fegyelemre és engedelmességre épül, és csak ezután jön a kreatív saját ötletek sora, hisz különben szétszalad a társulat, nem hatékony a működés.

Szóval kizárólag meggazdagodni sokkal jobb választás a vállalkozás, ott mindenki a maga ura, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és nem kell állandóan azon agyalni, hogy mikor mond rosszat, nem figyelik minden lépését a riválisok és a gonosz újságírók, akiknek máskor meg könyörögni kell vagy udvarolni a beszámolóért egy random szalagátvágás előtt.

Így aztán valószínűleg aki politikusnak áll bármelyik pártban, annak mégis van némi küldetéstudata is, és talán marad is belőle valamennyi idővel. S hogy miért vonzó a Fidesz? Lézárjani ellenére vagy sem, de jelenleg mégiscsak a Fityisz a legsikeresebb párt Magyarországon, nemde? Aztán meg mi legyen vonzó, az MSZP, az inkább „Külön” Együtt, a frakciózó PM és LMP, esetleg a túlmozgásos Gyurcsányék? Vagy a Jobbik?

A Jobbik egyébként, na, az valamiért mégis vonzó a fiatalok számára, pedig ők aztán tényleg nem kínálnak semmit.

Szóval ha már valaki politikusnak vagy politikasegédnek áll egy pártban, és sokkal többet kell olyasmivel foglalkoznia, ami nem érdekli, hogy egyszer majd egy kicsit olyat is csinálhasson, ami érdekli, és akkor fog igazán önállóan tudni dönteni, amikorra már elmúlt a lázas ifjúság, és a gyerekei házasságát kell menedzselnie vén politikusként, nos, akkor már legyen egy sikeres párt, Orbán meg Lázárjani ide vagy oda. Kb ennyi. Kizárásos alapon.

Mi maradunk tisztelettel és a sör mellet a Toronyházban naplopó, politikakövető kibicek.

Tovább..

Aki komcsik közé keveredik, azt felfalják azok a komcsik

Egyik kedvenc verbális homokzsákunk, Tótawéárpi mellett, a csóringer Szilylaci. Ez a szerelem nem ma kezdődött, valahogy úgy tekintünk rá, mint Batman Jokerre a Sötét lovagban. Nyilván egy fasz, de mégse akarjuk ledobni a tetőről. Viszont olyan hülye, hogy leveti magát.

Épp ezért marha jól elutálgatjuk egymást, hisz neki mi vagyunk a hülye fidesznyikek, míg ő valamiféle, a politika hétköznapjain messze felülemelkedett, kritikai értelmiségi gonzó dolgot nyomat. Olyanféle jeges gyűlölettel, undorral a jobboldal iránt, ami csakis szívből jöhet, de hát ez minimum hozzáállás egy európai értelemben vett függetlenértelmisinél.

Szóval Szily. Ha az egyházi suli nem antikleriákis, antikádéenpé, jobboldalgyűlöletként csapódott volna le nála, mikor a szülei ellen lázadt lapátfülű kiskamaszként, aztán mindezt nem módosította volna tovább szisztematikusan egy szőszi Hunter S Thompsonná némi cuccal, és nem lenne most egy kissé skizofrén, folyamatos önellentmondásokba gabalyodó nárcisztikus „véleményvezér”, akkor egész jó fej is lehetne. Akár itt ülhetne mellettünk a Toronyházban, és velünk szürcsölné 25 éves single malt whisky-ket. De valami okból ő másokkal kezdett haverkodni.

Azokkal a rémesen belvárosi formákkal, akik a Friscoban csapatják a gender filmklubbot, ahol a pulcsiknak bahiás füstölőszaga van, ahol mindenkinek van egy kötelező drogos és egy kötelező meleg barátja, ahol mindenki ismer legalább egy vegan éttermet, ahol divat a korcskutyát kihozni a menhelyről (talán az egyetlen, amivel szemben nincs kifogásunk). De ugyanilyen divat az abortusz is, amit aztán empatikusan értünk meg és lehetőleg jógával kezeljük a keletkező lelki sebeket. Na, ilyenek az ő haverjai, akikkel nem is lenne gond egész addig, amíg nem derülne ki az, hogy ezek a remek jófej emberek valójában leszarják Lacit. Nem fogják őt megvédeni, nem fognak neki küldeni egy kis fehér fényt, amikor Laci megint remeg valami pamlagon. Laci magányos.

Amikor Laci tolja a maga szokásos, kis traumatikus írásait, valójában azzal oldja fel, hogy ő nem Szent Célt szolgál: egy Ügyet, egy Demokratikus Akármit. Mert igazából nem hisz ő ebben. Neki igazából mindegy, hogy Orbán, Gyurcsány, vagy akárki, őt a káosz érdekli, és az, hogy bármikor random belerúghasson keserű gyűlölete tárgyába, magánya kivetített okozójába.

Szilyt most betámadták. A balosok. A demokratikusék. A barátai. A „követői”. A hívei. Egy egyszerű laza gesztusa, miszerint szóba állt Dajcstomival, aki kb. Szily fideszes inverze, egyszerre fújta el a baráti füstölőket, ráncolta össze a jógában kisimult homlokokat, borzolta fel a békeharcos kedélyeket, borította fel a demokrácia tolerancia-harmóniáját, és mutatta meg szegény szegény Szilynek, hogy ő bizony nem tartozik oda. Lehet trendin befrusztrált antiklerikális, lehet meghasonlott alter-narkós, amíg az az Ügy hasznára van. Az önálló vélemény és mozgás, a valódi szellemi szabadság nem egy baloldali dolog. Addig mehetsz arrafelé, a komcsi térfélen, ameddig az orthodox haladárság szellemi keretei engednek. Ha valami unorthodox baromságot mondasz, vagy akár egy légtérbe merészelsz tartózkodni az Ellenséggel, egyszerre leszel megbélyegzett fideszes, mocskos jobboldali, szemét elhajló, osztályidegen pöcs.

Szóval Laci! Figyelj ide! Szerinted miért van kétharmad immár másodszorra? Szerinted miért nyer meg mindent a Fidesz úgyis, hogy valójában szét van terhelve tuskó barmokkal, meg mákszemnyi aggyal bíró karrieristákkal? Megmondom: azért mert te az állítólagos haverjaiddal ekkora faszok vagytok. Oké, hogy jobboldalt jelölted ki ellenségnek egy ideje, de pont úgy, ahogy most téged a „híveid”. Elhajló, unorthodox, nem európai értelemben vett, gondolatbűnt elkövető és hasonló vádakkal. Ilyenek a te haverjaid, akiknek eddig megelégedésükre fuvoláztál. És te meg most „önkritikát gyakorolsz” ahelyett, hogy végre elküldenéd őket a picsába. Szar lehet.

Komcsik közé keveredtél, és most megettek azok a komcsik. Így jártál.

Tovább..

Konrádgyuri és a fiatalok

„Amikor megjelent a magyar politika színpadán egy olyan tekintélyes tömeg, amely egységesen, eredetien és eredményesen követelte, hogy hagyják békén a fogyasztási-netezési szokásait, sokan azon kezdtek el gondolkodni, hogy akkor hogy lesz majd ebből igazi ellenzék, és kiből válhat valódi ellenzéki vezető, Nemorbán Nemviktor 2018-ra.” – Ilyen az, amikor a poszthatvannyolcas nemzedék magához nyúl 15 ezer kormányellenes tüntetőtől, mert szokatlanul kevesebben voltak köztük a halálhoz közelebb, mint az megszokott volt eddig.

Jajj, mennyi értelmes arcú, fénylő tekintetű fiatalember van itt – vágyott élménye végigkíséri a magyari baloldal történetét születése pillanatától, amikor a sok vén kommunista a XXXakárhányadik kongresszuson elhatározta, hogy holnaptól kiveszik a munkás szót a párt nevéből. Azóta annyira vágyódnak a fiatalokra, hogy megboldogult csóró egyetemista korszakunkban rendszeresen bejártunk kajálni a kerületi szocikhoz, mert mindig annyira örültek nekünk, a fiataloknak, hogy simán szétcápázhattuk az irodájukat.

Kb. ez érezhető végig a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiség névadó Konrádgyurija által adott Népszabis interjúban is. Mindig szórakoztató, hogy a megkerülhetetlen értelmiségi szerepüket csak a magyar tudományos élet versenyellenes berögződései (bőrdívány és a kihalásos alap) miatt megőrző értelmisik mindig előkerülnek, mikor valamit meg kell magyarázni.

Amikor utat kell mutatni a megbicsaklott progressziónak.

Persze, ha én készítem az interjút, a sok „miben reménykedik” kálmánolgás kérdés mellett, azért csak szóba hoztam volna, hogy miért ennek az országnak van egyedül a közép-európai térségben feketeöves hazaáruló értelmisége. Egyszer végignéztük a teljes német sajtót, mert kíváncsiak voltunk, hogy az első Fico-kormány alatt, ami kb. megfeleltethető lenne egy pásztoralberti értelemben vett MSZP és a Jobbik együttműködésnek, milyen véleménycikkek, elemzések, weyerbélázások jelentek meg a Cájtungban és társaiban. Mily meglepő, szinte egyáltalán nem foglalkoztak vele. De ez csak zárójel, vissza a Konrád-beszélgetésre.

„– Orbán Viktor három választást nyert meg. Az Ön baráti körének van felelőssége abban, hogy az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt-PM olyan állapotban van, hogy valószínűleg nem tudnának utcára vinni annyi demonstrálót, mint ahányan a netadó-ellenes rendezvényeken voltak?

– A vereségben nincs. Ha az eredmény jobb lett volna, abban lett volna egy kis részünk.”

Az önreflexió teljes hiánya. Azért nem vállalja a felelősséget, mert végül nem Bajnai lett az Összefogás miniszterelnök-jelöltje, ahogyan azt ők szorgalmazták Bitó László nappalijában, mikor odarendelték a teljes ellenzéket eligazításra. Az, hogy gyakorlatilag a rendszerváltás óta ez a társaság irányítja a baloldalt, miattuk alakult ki az a helyzet, hogy komolyan vehető, széles párt-és társadalmi támogatottság nélkül lehetett egy Gyuriferi által nem teljesen lejáratott Mesterházy és egy messianisztikus képességekkel felruházott Bajnai között dönteni a háttéralkuk során, abban van felelőssége a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiségnek. Nem a választási eredményekben.

„– Így van. És azt gondolom, hogy ha ő a miniszterelnök-jelölt, akkor nem lett volna meg a kétharmad a másik oldalon.”

Igen, és emellett ha a GKI elemzéseit olvasva teszünk kijelentéseket a gazdaságpolitikáról, akkor tényleg értjük miért itt tartanak...

Tovább..

Dafketünti, avagy nem fizetünk adót György királynak!

„ORBÁN MA MEGHÁTRÁLT! De folytatjuk a harcot a netadó teljes eltörléséig - tüntetés ma 18 órakor a József nádor téren” – jött szembe velünk az esemény, úgy látszik, nem vették be az internetadó elleni tüntetések szervezői az esemény utáni tablettát. Hiába hátrált ki az Orbán az adatforgalom alapján zabrálni szándékozott netadó mögül, és ezt most talán meg is lehetne ünnepelni, nem. Akkor sem! Ők nem sörözéssel, hanem újabb fagyoskodással válaszolnak a sikerre. Sebaj, gyakorolni kell a tüntetés-szervezést.

Inkább eljátsszák a japán katonát a Kincs, ami nincsből, aki azt hiszi, még tart a világháború.

Kábé az érződik az esemény meghívójából, mintha egyenesen sajnálnák, hogy az Óvé visszakozott, mert így nehezebb lesz az internetsracra alapozva kiépíteni a szélessávú széleskörű „társadalmi támogatást” a Zorbán elleni ellenzéknek. Persze még ott a gumicsont, hogy lesz ebből még nemzeti konzultáció, hát, ugye a tüntetők most akkor itt és most lekonzultálják a véleményüket. Valahogy mégse annyira menő dolog egy lefutott cucc ellen rázni az öklünket, ez olyan, mint amikor a Magyarnemzet vagy a Demokrata az SZDSZ ellen ír vezércikket 2014-ben. Oké, az internetadó még csak péntek reggel óta nem létezik gyakorlatilag, így nem volt idő lehiggadni és lemondani a tüntetések és az egészensokanvoltunk okozta eufóriáról.

Istenverése ez az Orbánviktor, már tüntetni sem lehet ellene! Diktatúra!!!!

A Kaiju megint meglepetést okozott - ha törökgábori értelemben elemezzük - miután másodosztályon hazavonatozott Svájcból! Elegánsan elengedte a netadót, pedig mindenki az várta, hogy még jobban beleáll. Lehet, ki kellett volna találni egy vészforgatókönyvet, hogy a tüntetés után felébredt vágyakat milyen módon lehet másképpen levezetni, hogy ne csináljanak magukból hülyét ország-világ előtt. Hogy Orbán mégis visszakozik, arra ugyanis láthatóan nem készültek a legfrissebb ellenzéki vezetők. Elképzelem Gulyás Balázsék péntek reggeli, ébredés utáni ábrázatát, amit a tanácstalanság súlyosbít a válságstáb-értekezleten: visszavonta, bazmeg, most mit csináljunk, nem erről volt szó, eddig nem így csinálta! Még meg is sértődnek Gulyásék Orbánra, hogy elvette a legújabb játékukat.

Oda a csattogós lepke!

Vajon mi lesz a következő lépés? Milyen hívószavakat lehet most összebúsongani a romkocsmák félhomályában? Van egy remek javaslatunk, ami egyszer fényesen bevált, egy hozzájuk hasonlóan kontraszelektált ürgét repítet a pultba: Orbán valamikor nem akarta visszaadni a 16 ezer forintot a nyugdíjasoknak! Régen volt, de nem akarta! Meg nem is úgy volt, de akkor is!

… …

De Rendezhetnénk tüntetést a szovjet csapatok kivonulásáért! Meg a német csapatok kivonulásáért is! Hongkong visszaadásáért Kínának, az elnyomó Brit Birodalomtól! Ha már a britek, akkor említsük meg, hogy mennyire elképesztő siker volt Gandhitól India felszabadítása, de folytassuk! Permanens felszabadítást! És szabadságot az Egyesült Államoknak, le György királlyal, nem fizetünk neki adót!

Tovább..

Ha fideszes vagy, az a baj - a HVG esete a sapkával

Szegény hülye HVG-sek. Képesek voltak egy hatalmas cikket kanyarintani arról, hogy az utóbbi években Pest legmenőbb kerülete lett a Nyolc, de baljós, hogy Kocsis Máté polgármestert újraválasztották. Csakhogy az a bibi: az "utóbbi években" Kocsis Máté volt ott a polgármester... Nehéz megemészteni mi? 

"Hogy hogyan indul be a hagyományosan nehéz helyzetben lévő VIII. kerület, egyrészt függ az önkormányzat rugalmasságától, másrészt a magánvállalkozók szellemiségétől. Előbbiben baljós jel az újraválasztott, korábban MIÉP-es, most Fidesz-KDNP-s polgármester, Kocsis Máté" - írják. És itt jut eszünkbe Oroszlán Szonja kedves mondása - hogy "a magyarik országa Azabajország". Az a gyanús, ami nem gyanús, ugye Pelikán elvtárs? Valami beindult, amihez kellett az önkormányzat/polgármester rugalmassága, aki viszont baljós módon Kocsis Máté. Hogy is van ez?

Egyszerű a válasz: Kocsi Mátén nincs sapka!

Kocsis Mátéval azabaj, hogy nem tudott olyan párt színeiben indulni, ami a HVG ízlésének megfelelt volna. Mert a kerület nem lett demszkysítve. Az elmútnégyévben nem épült meg a Kálvin-pláza, sem a Szabó Ervin Szauna és Jóságközpont. A jól demszkysített VIII. kerületben a Nemzeti Múzeum helyett Szivárvány Casino működne, a Nemzeti Sírkert helyén pedig mélygarázs. A Corvin mozit meg a Balettintézet mintájára eladták volna a spanyoloknak, aztán hagyták volna elrohadni.

A HVG-nek az jön be, ha a libnyaf városvezetés kitömött zsebektől mámorosan pillangózik a vakolatpermetben a yo-yo-yozsefváros ritmusára. Mert a nyolcker amolyan romantikás dzsungel a város szívében, ahol ha sapka van rajtad…

Lehetsz rabló, vagy orgazda,
Strici, nepper, pénzbehajtó,
Csaló, sikkasztó, maffiózó.
Bármit csinálsz, nem vagy nagyobb tolvaj
Mint az Állam meg a kurva adóhivatal.

(részlet Pityinger László egyik közkedvelt dalából)

De mi van akkor, ha valaki többet szeretne kihozni e városrészből, mint amit a Dopeman megénekel, – viszont nincs rajta sapka…?

Kocsis Máté (akin nincs sapka) 2010-ben konkrét tervekkel vágott neki a polgármesterségnek. A négy év alatt felújították az összes iskolát, óvodát és bölcsödét. Megújították a köztereket, és az autóforgalom elől legalább részlegesen elzártak az utcákat. Új megvilágítást kaptak egyes patinás épületek, őstermlői piac létesült. A legnagyobb szabású elképzelés a Palotanegyedben csúcsosodott ki, amely bekapcsolta a kerületet a budapesti vérkeringésbe. Nyugodtan tehetünk egy sétát a Deák tértől indulva a Kálvin térig, majd onnan a Ráday-n vagy a Krúdy-n kereshetünk magunknak egy jó sör megivására, vagy egyéb kulturálódásra alkalmas helyet. Kocsis felismerte, hogy a városrész egyedülálló vonzereje nemcsak a patinás épületek sora, hanem az a tény is, hogy a kerületben működik a legtöbb kiskereskedő. A jövő Józsefvárosa tehát kulturális és felsőoktatási központ szeretne lenni, valamint teret kíván nyújtani a sétafikálós városélvezésnek, ami turistának meg őslakosnak egyaránt fincsi. Az idei évben meghirdetett program pedig a lakóházak, bérházak felújítását célozza.

Így gondolkodik tehát egy sapkátlan városvezető…

A HVG cikkében ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy míg a VI. és VII. kerület érezhetően kommerszbe hanyatlik, addig a VIII. kerület mozgásban van. Új otthonra leltek a Belvárosból kiszorult önszerveződő közösségi terek, akik összefogják azokat a kisebb, szociálisan érzékeny, vagy művészeti csoportokat, amelyek tevékenyen részt vesznek a város belső életének alakításában, kifejezésében. Ezek a csoportok érzékenyen reagálnak Józsefváros szociális helyzetére is, és csendben vagy provokatívan hívják fel a figyelmet a munkanélküliség, hajléktalanság, szegénység problémájára.

A két pozitív jelenség között azonban a HVG nem fedez föl semmilyen összefüggést. Kocsis pedig egyenesen gyanús. Emiatt aztán elképzelhetetlen, hogy a jobbító szándékok összetalálkozzanak, hogy egymást erősítsék, hogy legyen párbeszéd. Hogy az, ami Józsefvárosban elkezdődött az ezeknek a különböző oldalról érkező szándékoknak a közös eredménye legyen.

És hogy miért nem? Mert Kocsis Mátén nincsen sapka… Ennyi.

Tovább..