Végső visszaszámlálás

2015 is elérkezik lassan. Párat kell már csak aludni, és jöhet a pezsgődugó-röptetős, tűzijáték-füttyös visszaszámlálás, a füstöltcsülök-ízű csókok, és az ordenárévá üvöltött Himnusz pillanata, aztán telefonálás a rokonyoknak az agyonraterhelt mobilhálózaton, hogy hát nálatok is újév van?, micsoda meglepetés! Ez a visszaszámlálás lesz azonban a végső, és nem azért mert világvége lenne, annak a meghatározásába a maják is belebuktak.

A klímakutatók azonban éppen ezt a remekbe szabott dátumot jelölték meg, amikor a globális felmelegedés visszafordíthatatlan lesz.

Persze lehet azon vitatkozni, hogy miért pont ez az év lenne az, miért nem épp a 2016-os, vagy inkább a 17-es lenne jobb, de ez a lényegen mit sem változtat. Aki a decemberi kellemesen tavaszias viharok láttán amúgy sem csóválja a fejét, hát annak mindegy. Az időpontot amúgy James Hasen, a NASA klímakutatásért felelős egyik agytrösztje lőtte be, amiért is többszörösen is kompromittálta magát Ámerikában, olyannyira, hogy esetenként korlátozták a szabad véleménynyilvánításban a demokrácia hazájában. Így megy ez ott, lehet finanszíroznunk kellene ott valamelyik utcai ellenzéket… Esetleg a fergusonit, azok belevaló gyerekek…

Hogy megértsük a problémát, amit már a 80-as években előre jelzett, elég annyi, hogy baj lesz a vízzel. Elég csak a Discovery dokufilmjeiben meghallgatni idősebb Günther bácsit, a Svájci Alpok hegyikecske-felmenőkkel is rendelkező túravezetőjét, aki keserűen számol be arról, hogy fiatalkorában a hegygerincről egyszerűen csak átlépett a gleccserre. Ahogy az idő elszállt Günther bácsi fiatalkora felett, a hegygerinc és a gleccser méterekkel távolodott el egymástól, és nincs utánpótlás, a gleccser tehát fogyik’. A gleccser, ill. a gleccserek által táplált folyók pedig el fognak apadni. Eztán minden kicsit másképp lesz majd mindaddig, amíg már minden kicsit nagyon másképp nem lesz majd.

Sok helyütt elfogy majd a víz, máshol meg túl sok lesz belőle. Ebből lesznek a bajok…

Belépünk tehát azon sci-fik világába, amiket eddig csak filmpluszon láthattunk, persze nem úgy hirtelen, hanem alamuszi lassúsággal, de fogalmunk sem lesz róla, hogyan is fogy alakulni, mert jobb erről nem is beszélni. A Magyarisztánban és térségében is tapasztalható erőteljes nyomásgyakorlás az energiakérdés tekintetében azt mutatja, hogy a fejet a homokba kell dugni! Miközben mindenki az évtizedes európai világbékéről papol, konkrétan a magyarik szomszédságában éppen háború dúl a Nyugat és a Kelet között az energetikai helyezkedés érdekében, nacionalista törekvéseknek álcázva azt. Pedig nincsen másról szó, csak arról, hogy a fosszilis energiákat ki szolgáltassa a jövőben a világ polgárainak. Lehet választani, hogy a klíma-egyezmény alól magát fölmentő Ámerika palagázával fűtjük tovább a kecót, vagy a csokiosztogatásról elhíresült ruszkik lesznek a befutók, akik különben a klímakérdést szintén figyelmen kívül hagyó Kína és India felé is érdekeltek.

A probléma tehát leginkább abban van, hogy miközben tehetetlenül szemléljük ezt a cicaharcot, de közben messzemenőkig hiszünk a megmentő Vasemberben, még mindig a fosszilis energiák elfüstölése a kérdés. Holott, és mégegyszer jeleznénk, 2015 van, tehát már valószínű buktuk ezt a békés bolygót, és nagy átrendeződések, éhínség és szárazság, szélsőséges időjárás köszönt majd ránk. A túlélésen kellene gondolkodnunk. Sokan persze még mindig nem képesek felfogni, hogy az eddig a föld alatt nyugvó fosszilis energiák végtermék-többletének lekötésével is foglalkozni kellene.

Épp jelenleg is pusztítjuk a világ erdeit, amelyek erre képesek lennének.

Nincs elmagyarázva, hogy minden egyes szerencsétlen fa, virág, vagy kóró a túlélésünket segítené. Ehelyett a 444 által is gondosan lehozott amerikai tanulmányokat olvashatunk a zöldenergia sikertelenségéről, és arról, hogy nem térül meg a befektetés. Nincsen benne pénz. Ilyenkor persze fölmerül a kérdés, hogy a fosszilis energiák felhasználásának maximalizálása lassan 100-150 éves előnyben van a zöldenergia néhány tíz évéhez képest. A benzinpazarlás T-modelles hagyománya óta mára már 4-5 literből is megtehető a 100 km. Szóval még itt is van innováció. Az elektromos áram felhasználása tekintetében pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az egész emeleteket elfoglaló lyukkártyás számítógépek óta mára a kézikütyünkben hordozzuk annak hatványozott teljesítményét.

A világ energiaéhsége tehát szemenszedett hazugság, hiszen rendelkezésünkre áll már ma is a technika ahhoz, hogy maximális teljesítmény mellett minimális energiát használjunk fel. És ez minden területre igaz. Ráadásul az innováció, a kutatás, a fejlődés mind ezirányba mutat. A világban mégis háborúk dúlnak az elavult, fosszilis energiahordozók eladásáért. Mi pedig, a világpolgárok, tehetetlen szemlélői vagyunk ennek a folyamatnak, hiszen mindez a pénzről, a gazdagok és hatalmasok pénzéről szól. Azért, hogy a hatalomban maradhassanak, és őértük mások vívják a háborúkat.

Természetesen jogos a kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen. Feltéve, ha akarunk, és nem hisszük el, hogy tehetetlenek vagyunk. Ehelyett érdemes elgondolkodni azon, hogy a hatalom mindig azoké, akiket azzal felruházunk. Ha értéktelenné válik mindaz, amelyet ők értékként számunkra felmutatnak, akkor elszegényednek, és csóringer csatornatöltelékek lesznek. 2015 és a következő évek kihívása abban áll, hogy személyes harcaink és döntéseink által ezt a hatalmat elragadjuk a kezükből.

Az oly gyakran emlegetett civil tevékenység éppen ezt jelentené, hogy személyes életünket, döntéseinket éljük meg felelős, a jövőben gondolkodó személyiségként. Mert mi vagyunk többen. És hogy lesz e hatásunk a jövőnkre, ahhoz elég bizonyítékként annyi, hogy a kézikütyünkben hordozzuk mára a világot. Találkozhatunk, tervezhetünk és cselekedhetünk közösen. Ez a globális információáramlással immáron felruházott emberiség képes a közös túlélésre. Ez lesz a pillanat, amikor a globalizáció-fagyi visszanyal, mert már nemcsak a gazdag brókerek és pénzemberek élhetnek vele. És nélkülünk, a munkánk, és a pénzünk nélkül ők senkik. Tegyük őket semmivé. Éljük túl a percembernyi önzésüket.

2015 a változás éve kell, hogy legyen, különben elbasztuk végképp, és irány az Alpha-Centauri. Majd ott nyilván mindent jobban fogunk csinálni. De ez megint a filmplusz...

Tovább..

Vasember még a globális felmelegedést is visszafordítja (vagy nem)

Aki nem képes érzékelni az éghajlat negatív irányú változását – legalább az utóbbi évek tapasztalatából kiindulva – az valószínű egy zsákban éli a mindennapjait, vagy egy pincében. Vagy a világtól tökéletesen elzárt, légkondicionált közegben. Vagy csak hülye. Vagy multinacionális érdekek hű kiszolgálója, amelyek igyekeznek elkenni ezt a kérdést. Lehet nemet mondani a valóságra persze, de a következményekben közösen fogunk osztozni.

A globalizáció ugyanis a jövőben nem a szabadpiac, hanem egy bolygó méretű szívás szinonimája lesz.

A világban dúl az energiaháború. A hidegháború ellenében a legnagyobb kérdés mára a meleg, a hő, az energia kérdése lett. Miközben Európa, és köztük hazánk próbál az energiafüggés vasmarkából szabadulni, vagy legalábbis kiszolgáltatottságán némileg enyhíteni, a lényegi problémáról elterelődik a figyelem. Az energiaháború ugyanis a fosszilis energiaforrások felosztását, elosztását jelenti, és a kérdést az ebből hasznot húzó multinacionális cégek, és az azokat kiszolgáló államok aktivitása tematizálja. Holott már rég arról kellene vitatkozni, hogyan szokik le a világ a fosszilis kábítószer rabságából, mert a tisztulás pillanata annál drámaibb lesz, minél később következik be.

Az egész éghajlatosdi nem bonyolult dolog. Azt bárki megértheti, hogy ha visszafüstöljük azokat a hajdanvolt őserdőket, dinoszauruszokat meg algatelepeket a levegőbe, amik addig a föld alatt voltak, nyilvánvalóan lesz következménye. Az éghajlat védelméhez tehát nemcsak a káros gázok kibocsátásának csökkentése szükséges, hanem az is, hogy valami ismét megkösse azokat. Erre jók a növények, különösen az erdők, szép nagy fákkal. Hogy a megértés valóban nem olyan problematikus, mi sem bizonyítja jobban, hogy az uborkabesorolásban is élenjáró, agyonbürokratizált Európának is sikerült magáévá tenni a problémát. Október végén zárultak le azok a tárgyalások, amelyek 2030-ig 40 %-os üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentést irányoznak elő az 1990-es évi szinthez képest. Ez a valóban elismerendő európai törekvés azonban értelmetlen, ha más nagyhatalmak szarnak az egész felmelegedésre…

Hogy például Amerika mennyire nem a valóság talaján lépked, azon is látható, hogyan gyártja sorra a szuperhősös filmjeit, akik aztán rendet, igazságot és békét hoznak a világnak. A valóságban viszont Amerika – a nagyszerű Kínával és Indiával egyetemben – nem tartja be a klímavédelmi előírásokat, de tevékenységük az egész bolygó összes emberére hatással lesz, ha az időjárás végleg megbolondul. Mégsem beszélünk a felelőtlen és pénzéhes nagyhatalmakat sújtó szankciókról, holott tevékenységük kimeríti az emberiség (ebben az esetben nem emberiesség) ellenes bűncselekmény tényállását, különösen a várható következmények fényében.

Szankciók helyett Amerika épp mostanság erőlteti a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését Európával. Bár a nyilvánosságot kizárták a tárgyalásokból, annyi azért sejthető, hogy a génmódosított élelmiszerek behozatala, génmódosított növények termesztése mellett a rétegrepesztéses gázkitermelés is terítékre kerül majd.

A hidraulikus rétegrepesztéses gázkitermelés Amerika legújabb fegyvere az energiaháborúban. Az így kitermelt gázt cseppfolyósítva, óriási tankhajókkal szállítják például Európába is, most legutóbb Litvánia helyezte működésbe azt a dokkállomást, ahol a gázszállító hajók kiköthetnek, így Észtországgal és Lettországgal együtt képesek lesznek ellensúlyozni az orosz hegemóniát. További tervek vannak arra nézvést, hogy Lengyelország és Horvátország közt folyékonygáz-vezeték hálózatot hozzanak létre hasonló céllal. Valóban kitűnő taktikai lépés egy háborúban, csakhogy az amerikai gázzal van egy kis probléma. Már a kitermelése is súlyosan környezetszennyező. Az eljárás során ugyanis nagy mennyiségű vizet valamint különböző vegyi anyagokat juttatnak a kőzetbe. Az így keletkező szennyvíz veszélyes hulladéknak minősül, és a vegyszerek egy része az ivóvízbe is bekerülhet. A módszer szemlélete tehát meglehetősen elavult, és nem éppen környezettudatos. A lényege, hogy most legyen sok gázunk, abból jó sok pénzünk, aztán hogy mi lesz a környezettel, az majd a jövő dolga lesz, meg a csóróké, akik ott laknak. Hogy mennyire jellemző ez a mentalitás Amerikában, azon is lemérhetjük, hogy a rétegrepesztés Ohio-ban konkrétan földrengéseket okozott, később pedig Texas-ban három hét alatt 16 földrengést kellett a lakosoknak elszenvedniük. Amerika mégsem tartja a kitermelési módot problematikusnak, sőt!

Az viszont nyilván nem véletlen, hogy az óvatos németek egyelőre nem próbálkoznak a rétegrepesztéssel, holott hatalmas gázmező fölött laknak. Angela Merkel éppen a sűrűn lakott terület természeti épségére hivatkozva jegelte az ötletet, pedig akadt volna a rétegrepesztésre amerikai vállalkozó. Németország azonban a megújuló energiák felé fordul, olyannyira, hogy az októberi tárgyalások során gázkibocsátási kvótájának egy részét felajánlotta olyan elmaradott európai országok számára, mint Lengyelország, aki szénégetéssel állít elő elektromos áramot. Ez azonban hosszú távon azzal jár, hogy míg Németország, amely jelenős összegeket áldoz a környezetbarát energiára történő átállásra, a technikai fejlődés következő lépcsőfokára hág, addig a kvóta által kisegített államok lemaradnak a fejlesztésben.

A zöldenergetikai beruházások ugyanis olyan innovációt képviselnek, amelyben jelentős ki nem aknázott területet képviselnek. Egyszerre élénkítik a gazdaságot és serkentik a tudományos fejlődést is. Európa rendelkezik a gazdasági potenciával és a szellemi tőkével is, hogy a zöldenergia élharcosává válhasson, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a Lengyelországéhoz hasonló országokban is ösztönzi az átállást.

Hogy a zöldenergiának van jövője, elég csak annyit megjegyezni, hogy 2018-ra Tunézia képes lesz jelentős mennyiségű áram exportálására, amelyet naphőerőműveiben állít elő. Miközben fosszilis energiahordozókat úsztatunk vízen és áramoltatunk csöveken, érkezhetne tiszta energia a tengeren keresztül is. Mindaddig azonban, amíg az energiaháború gyakorlatilag gazdasági érdek, és maga a háborús helyzet gyümölcsöző a szolgáltatók számára, renghet a föld, vagy melegedhet az éghajlat, egyre megy, pénz van.

És bár Európa érzékeli, hogy minden zöldenergetikai beruházás vagy kutatás gyümölcsöző lehet a jövőben, nehéz lesz az érdekeket érvényesíteni egy olyan világban, ahol hisznek a Vasemberben, abban a Tony Starkban, aki e mellében atomreaktort hord. Ő majd leszáll a legnagyobb szükség közepette az égből, és megmenti a világot.

Nekünk nem is kell semmi csinálni, füstöljük csak a dinoszauruszokat nyugodtan.

Tovább..