IMF go to hell

A függetlenségükért küzdők, a világ bármely pontján, ha valakit el akarnak zavarni a hazájukból, általában a „go home” kifejezést használják – amit mindenki megért. (Kivétel talán azokat, akiket éppen elküldenek a fenébe.) A transzparensekre manapság az „USA” és a „French” szavak kerülnek a leggyakrabban, de a top 5-ben találjuk az IMF-t is. Kiknek valójában pontosabb, ha azt üzenjük: a pokolba veletek! Mert az IMF-nek nincs hazája. Se istene, se hazája...

Nálunk már pakol az IMF. Augusztus folyamán elköltöznek Budapestről. Hogy Matolcsy kitessékelő levelének, vagy az éppen lejáró mandátumnak köszönhetően – nehezen eldönthető. Talán mindkettőnek szerepe van benne. A lényeg, hogy a kormány addig játszotta a csiki-csukit, hogy okafogyottá vált a Nemzetközi Valutaalap jelenléte. A felvett hitel kifutóban van (még az is lehet, hogy Magyarország hamarabb törleszt), új pénzügyi csomag nem lesz – így szépen szedi a sátorfáját az IMF. Megy a budapesti helytartó, a pimasz ukrán luvnya, a ballib magyar sajtó szupersztár-vészmadara, Irina Ivascsenko is (a mémen ottan ül kérem középen!) Mi pedig vágjuk a centit!

Mivel általában rövid távú a politikai emlékezet, így nem árt felidézni, hogy a legutóbbi IMF hitelt Gyurcsány kérelmezte és a Bajnai-kormány költötte el. Nem fejlesztésre, nem beruházásra kellett, hanem az elkúrt politika okozta csőd elkerülése volt a cél. Az akkori morális viszonyokra jellemző, hogy a hitelt adó Valutalap vezetője a kurvapecér Dominique Strauss-Kahn (DSK), a kérelmezők pedig a hazudozós öszödi-rém és a költségvetést meghamisító Veres János pénzügyminiszter voltak. Aktuális hír, hogy DSK-nak ismét bíróság elé kell állnia „csoportosan elkövetett üzletszerűkéjelgés” vádjával, ami egyébként több kurvával való kefélést jelent.

A gyanú szerint ráadásul olyan nagy európai multicégek fizették a cechet, amelyeket az IMF támogatott a különböző privatizációk során. No persze, most mondja valaki, hogy ez nem korrupció. Hogy az IMF fő célja az ENSZ által megfogalmazott globális pénzügyi stabilitás és a gazdasági fejlődés elősegítése...

Ha kurvázás miatt is, de örömmel vettük a hitelező intézmény egykori vezetőjének vád alá helyezését, de továbbra is várjuk a hitelt kérők elszámoltatását is.

Az akkori hitelért (20 milliárd euró) cserébe nagyon sokat kért az IMF, amit Bajnai Gordon készséggel meg is adott. A megszorító csomag része volt többek közt, hogy két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, illetve megszüntették a 13. havi illetményt; csökkentették az önkormányzati támogatásokat, ami rövid távú eladósodáshoz vezetett; előre hozták a nyugdíjkorhatár felemelését és nem fizették ki a nyugdíjkorrekciót; 10 százalékkal csökkentették a táppénzt és két évre befagyasztották a családi pótlék összegét. A gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt Bajnainak köszönhetően; továbbá felfüggesztették a szocpolt; kivezették a gázár- és távhőkompenzációt. De csökkentették az agrártámogatások nemzeti kiegészítését is és 20-ról 25 százalékra nőtt az áfa. Ezt nevezi egyébként ma az ellenzéki miniszterelnök-jelölt „szakértői” politikának.

Ha minden jól megy, akkor még a nyáron repül az IMF. Ha nem, akkor is az év végén. De nem mindenki ilyen szerencsés a régióban. Romániában ugyanis már a második szerződésére készülnek. A mostani IMF elnök, az egyébként még francia pénzügyminiszterként hivatali visszaéléssel gyanúba keveredett ChristineLagarde asszony szerint nagy szüksége van Romániának a hitelre. Bukarestben, a román energiapiac liberalizálásáról, a hatékonyabban működő állami vállalatokról, a pénzügyi egyensúly megőrzéséről beszélt. Továbbá az egészségügyi szektor hatékonyságát kritizálta, mert szerinte az elmúlt évtizedben sok pénzt „öltek” bele. És még mielőtt elfelejtenénk: kiemelte, hogy fontos lenne a bankokösztönzése a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelezés növelésében. 

Szegény románok nem ismerik még pontosan az IMF nyelvezetét? Nem értik, hogy mit jelentenek a Valutalap szerint ezek a mondatok?

Nos, akkor álljon itt egy rövid szótár, amit a magyarországi tapasztalatokból merítettünk. A „szerkezeti reform” gyakorlatilag „megszorítást”, a lakosságot sújtó szociális intézkedéseket jelent. Az „állami vállalatok hatékonyabb működése” „privatizációt”, amelyben majd az IMF csókosai kerülnek előnybe. A „bankok ösztönzése a hitelezésben” az IMF nyelvről lefordítva annyit tesz, hogy a pénz jelentős részét a bankoknak kell odaadni. Az „energiapiac liberalizálása” viszont nem szorul további magyarázatra. Legalább ebben az egyben őszinte volt Lagarde asszony. Ahogy Magyarországon is történt – zömében francia, német és más nyugat-európai cégeknek játszották át az energiaszektrot és a közműcégeket. Szegény románok és erdélyi magyarok...

Tovább..

Simor köszönőlevele a Fidesznek

Édes drága fideszes barátaim! Gyerekek! Mától kezdve nincs olyan, hogy ti és én. Mától kezdve az összes ellentétünk el van boronálva, minden meg van bocsájtva és a Matolcsy is egy snájdig gyerek. Ha ti nem vagytok, ki tudja mi lesz az én aggkori apanázsommal azon a fránya, kopár szigeten. De Ti barátaim, Salamon bölcsei, hazahozattátok velem mind a kilencszáz millácskámat, meg az aprót. Áldassék a nevetek! 

Én annyira el voltam foglalva a titkos találkozóimmal az Oszkóval, hogy ajjaj. Ez az Oszkó kész ságváriendre az illegalitásban. Azért a bölcsiben dadusnak álcázva koccolni, még nekem is sok volt, pedig sok mindennek álcáztam már magam az életemben. De hála nektek barátaim, maradtam mezei milliárdos. Ki a fene gondolta volna, hogy idáig fajulnak majd Cipruson a dolgok. Forgolódtam volna az ágyban, mint a propeller, ha zárolják a milliárdocskámat, arra nem is merek gondolni, hogy ezek a ciprusiak lenyúlták volna a tíz százalékát adóként. Egyébként, ha már Ciprus és félretettük a haragot, engedjétek meg drága barátaim, hogy ezúton gratuláljak Nektek, így egymás közt, hogy bár meglehetősen furcsa módon, de sikerült elkerülnötök, hogy Magyarország is pont úgy járjon, persze egy kicsit korábban.

Pedig régi cimboráim, a Fletó, a Bajnai, na meg az Oszkó elhelyezték az időzített bombáikat, hogy itt is valami hasonló összeomlás legyen, mint amit most a szigetecskén látunk, ahová korábban tonnaszám hordtuk a pénzt és bizony a magyar örömlányok is csapatostul odavitték azt, amijük van. Mert itt Magyarországon a baloldalnak a zavaros kellett volna a hatalom visszaszerzéséhez, meg ahhoz, hogy egy kis pénzt tudjanak megint csinálni végre. Most már civilként és hálám jeléül kifejezhetem köszönetem mellett elismerésemet is. Szóval skacok, így tovább és ha egy jót akartok bulizni, csak üzenjetek, még ismerek egy-két jó helyszínt és rendes lányokat. Puszil benneteket megtért cimborátok, akiben már csak a hálás nyugdíjas milliárdost kell látnotok: a jó öreg Andriskátok.

U.I.: Mondjátok meg a Matolcsynak, hogy egy jó kis titkos buliszobát csináltattam még három éve az MNB pincéjében, a bútorraktár mögött, na szevasztok hejj!

Tovább..

Mese a négy éhes kismadárról

Nehéz megmondani, pontosan hogyan kezdődött. A Barátok közt szerelmi sokszöge ehhez képest egyszerű, mint Török Zsolt. Szóval, röviden összefoglalva: A nyolcvanas évek végén járunk. Ferenc és Gordon rögtön az egyetem után összebarátkoznak, fizetik egymás sörét, később munkatársak, még később a privatizáció nyertesei lesznek. Gordon és János évekkel később barátkoznak össze, még ezt megelőzően Gordon András munkatársaként működik. A kétezres évek közepe felé protekcióval és korábbi főnöke megpuccsolásával magas állásba került Ferenc megkéri Gordont, hogy dolgozzanak együtt, de Gordon maga helyett akkor még Jánost ajánlja. Ferenc és János közösen intézik a cégügyeket, a nagy cégnél, melynek részvényesei János szerint hazánk állampolgárai. Kisebb gáz van, amikor a részvényesek a hamisított után a cégvezetés valódi beszámolóját is hallhatják, de ekkor már 4 évre újabb mandátumot kapott a csapat.

Közben, még mindig a kétezres évek közepén János cége és Gordon együtt üzletelnek, a biznisz végén vevőként ciprusi offshore cégek állnak. Később Gordon Ferenc egy másik ajánlatára igent mond, és ő, János meg Ferenc együtt dolgoznak. Aztán Ferenc egy harmadik ajánlatára Gordon barátja András főpénzügyes lesz, András helyére a multinál Péter kerül. Andrásról a kétezres évek végére kiderül, hogy offshore vagyona ugyanazon a szigeten volt elhelyezve, ahol a János és Gordon biznisze által érintett cégek üzleteltek. Péter, aki Andrást váltotta a multinál, adóoptimalizálási tanácsokat ad. Tudjátok még követni?

Telnek az évek. Ferenc rosszul vezeti a céget, távozása után munkáját az a Gordon végzi el, akit Ferenc protekciójával vesznek fel. Gordonnak András ajánlja Pétert a cégbe kispénzügyesnek, akit Gordon fel is kér. Utóbbinak meló közben furcsa mondatai vannak, a cég részvényeseit lebetegezi , ráadásul még korábban magát szanitécnek nevezi. Egy barátja szerint az a fixa ideája, hogy neki meg kell mentenie a céget. Gordon a vállalati vezetés megbízatásának végén nem megy el állásinterjúra, mikor a munkahelye megtartásához erre lenne szükség. Attila, aki új fiú, elmegy helyette az állásinterjúra, de csúfosan leszerepel, pedig Ferenc egy korábbi munkatársa, a szintén álláspályázat nélkül döntéshozói szintre került Viktor segíti. Viktor az Attilának való segítség előtt és után is Gordonnal dolgozik.

Gordon kezdettől fúrja hivatali utódját Péterrel egyetemben, közös munkájuk dicséretére emlékkiállítást hoznak létre, a szerénység jegyében zajló próbálkozást Viktor segíti. András közben ott tesz keresztbe Gordon utódjának, ahol tud, és bár munkáját elvileg a baráti kör befolyása nélkül kellene végeznie, felveszi segítségül Róbertet, aki korábban Ferenccel dolgozott. Robi közben Attila csapatába is belép, emiatt úgy tűnik, hogy sérül András vállalatának imázsa, de András úgy nyilatkozik, hogy nem tudott Robi párhuzamos kapcsolatáról. Robi felmond, de Attila cégénél legalább biztos a helye. Péter cége közben pénzt ad János és Ferenc cégének. Ja, ööö. bocsika, mert közben, bár korábban egy munkaügyön összezörrentek, Ferencés János azért újra együtt fialtatja a lóvét .

Ferenc a kétezres évek második felére kanyarodva előbb Robival különbözött össze, majd Viktorral váltak szét útjaik, később talán kicsit Gordonnal is, de az emlékek miatt kicsit sem bántják a másikat. András állítólag korábban le akarta mondatni Ferencet a cégvezetésről. Andrásnak jóval később aztán lejár határozott idejű munkaviszonya, ekkor Robi már felmondott, de András így is Ferenc módszereivel dolgozik. Kábé itt tartunk most.

Napjainkban pedig a távozó Simor András nyilatkozik az Inforádiónak. Egyszerű a technika, nagyjából annyi, hogy a menthetetlen teljesítményről beszélve annyit elismer: nem volt hibátlan. Egyszerű veszteségminimalizálás folyik. Egyetlen hibáról beszél, a devizahitelekről, hogy ők mint jegybank nem szóltak elég hangosan. Majd magát dicséri, mert ő legalább bevallja a hibát. Bezzeg az a gonosz elit.

Idézet: „Még akkor is mondom ezt ha, a Nemzeti Bankon kívül sok mindenki nem szólalt meg a devizahitelezés ellen a válság előtt. Se a mostani kormányoldal, se a mostani ellenzék nem szólalt meg. Se más fogyasztóvédelmi szervezetek, se kutatók, se elemzők kellő eréllyel, de ez nem ment fel bennünket.” Rendben, akkor nézzük a figyelmeztetéseket, csak a Fidesz honlapján van vagy harminc (2006-os, vagy azelőtti):

„A kormány a lakáshitelek kamatait megemelve, illetve adókedvezményeit drasztikusan csökkentve szétverte elődje, a polgári kormány otthonteremtési programját. Az emberek így vagy nem tudnak lakást vásárolni, vagy a sokkal kockázatosabb devizahitelekkel próbálnak otthonhoz jutni.” (Mádi László 2006. 01. 25.)

„A költségvetés összeomlásával párhuzamosan gyengülő forint a devizahitelek törlesztő-részleteinek jelentős emelkedését idézi elő.” (Fidesz gazdasági kabinet 2006. 04. 13.)

Ha az MNB nem a kormány hitelességét, hanem az inflációt szeretné leépíteni, azonnal gátat vetne a devizahitelek további növekedésének. Előírná a megfelelő méretű banki tartalékokat, aminek következtében a forint- és a devizahitel közötti kamatkülönbözet eltűnne, az infláció lassulna, az MNB szépen csökkenthetné az alapkamatot, és a költségvetés föllélegezhetne. De hát mint tudjuk, az MNB független, ami a magyar gyakorlatban azt jelenti, hogy azt tesz velünk, amit akar. (Róna Péter, Népszabadság 2008. 05. 21.)

Bonyolult dolog ez az internet, a jegybankelnöknek lehet, hogy 5 percbe is beletelt volna utánanézni, hogy voltak-e ellenzéki figyelmeztetések. 

Simor semmivel sem különb Gyurcsánynál. Hogy is volt? Gyurcsány lebukott az őszödi beszéddel. Első reakció: ő 16 év bűneiről beszélt, ő csak az elit bűneit mondta ki, de ő legalább végre kimondta. Mind emlékszünk a felelősség szétkenésére. Ócska elitellenességre játszott, amely súlyosan ártott a magyar demokrácia hitelének. Most Simornál ugyanezt láthatjuk pepitában.

De hát miért is várunk mást? Láttuk fent, ez egy csapat, egy vállalatvezetői kör, egy mentalitás, egy ajánlás. És valahol ott a legelején az első haveri sör. Aztán Együtt ’89, Együtt ’94, Együtt ’04, Együtt ’06, Együtt ’08, és aztán Együtt ’14. Egészségünkre!

Tovább..

E sztoriban Dávidot Matolcsy alakítja

Kezdjük azzal, hogy Matolcsy György nem bukott, hanem győztes ember. Bő egy éve még, amikor a világ pénzügyi machinátorai térdre akarták kényszeríteni Magyarországot, egy rozsdás garast nem adtam volna a sikerére. Borzasztó hangulat volt, úgy tűnt, tényleg nincs más út, mint beállni a sorba, nincs más választás, mint követni a pénzügyi diktátorok és azok különféle nagy nemzetközi szervezetekbe beépített ügynökeinek az ukázait, és örülni, hogy luk van a seggünkön. A világosi fegyverletétellel ért fel, amikor Orbán Viktornak be kellett jelentenie, hogy újra az IMF-hez fordulunk segítségért. Aztán egy kockázatos vezércsellel elkezdődött valami. Egy folyamat, amely a miniszterelnöké mellett Matolcsy nevéhez köthető. A vezércsel ugye az volt, hogy bár tárgyalunk az IMF-fel, de csak a mi feltételeink szerint. Mire az érintettek rádöbbentek, hogy csőbe lettek húzva, a magyar kormány egérutat nyert az államcsődre játszó hiénák elől.

Azóta eltelt egy év és két hónap, és ma már nem csak mi, hanem felkent nyugati elemzők is úgy vélik: Orbán Viktor és Matolcsy György győzött, vagy legalábbis sikeres. A Gyurcsány-Bajnai-kormányzat által megduplázott és javarészt a mostani kormányra testált brutális államadósság immár a piacról is finanszírozható, mitöbb, olcsóbban, mint például a tengeri kikötők privatizációjáért és a szociális háló szétszaggatásáért Romániának most odavetett IMF-hitel költsége. Miközben az IMF és a mögötte álló nemzetközi pénzoligarchák lassan kénytelenek beismerni tévedéseiket, és a nemzetközi mentőcsomagokkal megsegített-megzsarolt országok mind a padlóra kerültek, itthon már szó sincs államcsődről, katasztrófahelyzetről. Hiába tervelte ki Veres János, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon olyan ördögien, hogy ők minden feltételt vita nélkül elfogadva felnyalják a 20 milliárd euró IMF-pénzt, el is költik serényen, utánuk az özönvíz, a visszafizetés nagy részével megterhelt polgári-nemzeti kormány meg majd jól belebukik. Aztán jöhetnek a nagy visszatérők, a harctéri szanitécek, a válságkezelő zsenik, és ott folytatják (a pénzszórást), ahol abbahagyták...

Nem jött be, jelentjük, a kormány nem méltóztatott megbukni. És elnézve Bajnai Gordon egekbe törő népszerűségét 2014 sem tűnik az amerikai álmokban megénekelt diadalmenetnek - a válságzseni számára.

Dávid tehát legyőzte Góliátot és bár tudom, hogy ez a kijelentés egy platina fokozatú trolletetéssel ér fel, de attól még tény: Dávidot ebben a sztoriban Matolcsy alakította. Na nem, Góliátot nem Bajnai, ő csak Góliát kispályás helytartója.

A másik helytartó pedig a most távozó Simor András jegybankelnök, akinek a helyére pénteken minden bizonnyal Matolcsy Györgyöt jelöli a kormányfő. Bár most az egész Aczél György által kreált egykori "demokratikus" (majd szadesz-charta-milla, stb.) műellenzék Simorért visong, sőt, Mihancsik Zsófiának, az említett kaszt utolérhetetlen szellemi fölényét világítótoronyként láttató Galamus.hu papnőjének már odáig gurult a gyógyszere, hogy így ír: "sem élni, sem hivatalt vállalni nem érdemes és nem szabad másként, csak úgy, ahogy Simor András tette", nos attól még Simor egy moral insanity, középpályás hazaáruló, aki nagyon sok kárt és szenvedést okozott Magyarország népének.

Ha a szekértáborok vitájától kissé eltávolodva meg akarjuk érteni, hogy ki hol áll ebben a sztoriban, emlékezzünk csak arra a pillanatra, amikor az IMF képviselői 2010. július 17-én, egy forró vasárnap délután sértve távoztak Budapestről. Matolcsy Györggyel a legfőbb vitájuk arról szólt: ne csökkentsék Simor András fizetését (és ne vessenek ki bankadót.) És múlt nyáron, amikor annyi civódás, szabadságharc, majd kiegyezési kísérlet után újra asztalhoz ültek Christine Lagarde asszony szürke gúnárai, a legelső probléma, mit tesz isten, megint csak a nemzeti bank függetlensége és a banki ügyletek megadóztatása lett. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tehát úgy látja: egy állam hitelképességének legfőbb fokmérője, hogy ott mennyire érzik magukat felhőtlenül a bankok és a bankárok. 

Mi ebből a konklúzió? Az, hogy Simor András az IMF legfontosabb lieblingje! És mit sem számít kamat, fedezet, a sikeres küzdelem az államháztartási hiány letöréséért (a Gyurcsány-Bajnai-féle majdnem tíz százalékról három alá), meg miegymás, ami minden normális esetben egy állam hitelképességének a fokmérője lenne, csak az, hogy Andráska haja szála ne görbüljön. És Simor nem csak az IMF-féle nemzetközi bankárkaszt libelingje, hanem (életpályáját megvizsgálva) az Apró Piroskától Medgyessyn és Gyurcsányon át Bajnaiig terjedő hatalmi hálózaté is. Amely hálózat most minden erejével a volt liberálisokhoz, mint legitimációs forráshoz dörgölőzik. Mennyire nem-meglepő, hogy a Simor első civil útja (mindjárt megbízatása lejártának másnapján) a volt SZDSZ-esek klubjába vezet,  "kibeszélni a kibeszélni valókat"

Nem túl valószínű, hogy a szadesz-nyuggerek az adócsalás-gyanús ciprusi off-shore buliját, az államcsődveszély körüli mesterkedéseit, (az alapkamat egekbe emelésével és a jegybanki tartalék gigantikus méretűre duzzasztásával) az államkassza kivéreztetését, vagy a nagy bankokkal folytatott bűnös kis összjátékát, netán a devizahitelezés elősegítését feszegetik majd nála.

Mi viszont nem árt ha tudjuk, hogy ki jön és ki megy. És ha Simort, az erkölcsi hullát Matolcsy György váltja a jegybank élén, annak csak örülhetünk. Még ha a mi opálos tekintetű gazdasági miniszterünk időről-időre kabarészínészként (is) tündököl, ténykérdés, hogy a balliberális hiénák által lesajnált és körberöhögött gazdasági szabadságharcban diadalt aratott. Ezt kell megismételnie a jegybank élén is.

Tovább..