Járt-e Kimlén Scheppele?

Már egy-két hete érezni lehetett a vibrálást a levegőben. A hazai politológusok mindent elmondtak már április 6-ról, sőt Cpt. Szanyi már az első 24 órában lökte nekünk, mi a pálya, a nagy pártok közül a szocik elkezdték önmagukat marni, a törpék ünnepeltek, mintha Hófehérke swinger partiján vettek volna részt, a Fidesz pedig az Ország Foteljében kényelmesen hátradőlve üldögélt, és csak kávét kért. De valami hiányzott mindenkinek…

És végre felvirradt a nap, amikor megismerhettük Kim Lane Scheppele asszonyság elemzését a magyar országgyűlési választások eredményéről: az okosabbja angolul, a The Nation c. amerikás hetilapban, a butábbja, mint én is, magyarul, a Galamus nevű többször megszűnt (?) portálon.

A Galamusról tudni kell, hogy független internetes portál, amely publicisztikákat, elemzéseket közöl a mai magyar valóságról. Saját ars poeticájuk szerint nevüket, ha jól emlékszem, egy Galamus nevű, kicsiny francia hegyi településről kapták. Mivel magyarul ennek a névnek semmi értelme, a haverokkal elneveztük Gall Ánusznak: ez is francia, könnyebb megjegyezni, és röhögni lehet rajta. Az oldal korábban fáradhatatlan, ma már elfáradt motorja Mihancsik Zsófia, a befogott orral történő szavazás anyja, kitalálója, ideológusa és terjesztője. Állandó és alkalmi szerzői között csupa független újságírót és médiamunkást, politológust, filozófust találunk. (Aki kíváncsi, és szeret borzongani forró májusi napokon, itt megtekintheti a szerzők névsorát.) És nem vicc, hogy függetlenek: elemzéseik, meglátásaik tényleg teljesen függetlenek - a valóságtól.

Ráadásul azon portálok közé tartozik, amelyeken – a szerzők alkarjára tetovált és sokat hangoztatott európai értékek jegyében, úgy, mint Nyitottság, Pluralizmus, Demokrácia, - tilos kommentelni, csupán e-mailben lehet olvasói levelet küldeni. Ha a tartalom egyezik Mihancsik véleményével, a levél megjelenik. (Alkotmánybíróságunk szerint ez a helyes - a szerk.) Ha nem, nem. Érdekesség még, hogy több, mint egy éve úgy tűnt, nincs már pénz az amúgy elég egyszerű oldal üzemeltetésére, ezért Zsófia fájdalmas levélben búcsúzott maroknyi olvasótáborától. De akkor hirtelen megjelent egy titokzatos jóakaró, és betolt annyi pénzt, amennyitől fellélegezhettek. A figyelmesebb olvasónak ettől kezdve feltűnt, hogy a független Galamus hétről hétre durván ekézni kezdi az MSZP-t, viszont kemény nyelvcsapásokkal illeti a DK és vezetője hátsófelét… (A következtetések levonását a kedves olvasóra bízom.)

Pár hete a megszűnés árnya ismét megjelent felettük, de úgy tűnik, alapjáraton azért továbbketyeg az oldal. Pedig olyan nagyágyút is sikerült megnyerni szerzőnek, mint Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem professzora, politológus, szociológus, alkotmányjogász, magyarszakértő, akinek csupán a szakmai önéletrajza 17 oldalt tesz ki. Ő az amerikai Besenyő Pista bácsi, akinek Mindig Igaza Van, különös tekintettel, ha Orbán Viktor vezérlő fejedelem országlásáról nyilatkozik.

Kim asszonyság március elején hozakodott elő az új választási rendszert elemző cikksorozattal. Ebből mindjárt botrány is kerekedett, amikor Szigetvári „Együtt-PM” Viktor azt merte állítani, hogy egy, a 444.hu-n megjelent másik elemzés jobb, mint Scheppeléé. Erre előugrott a virtuális bokorból egy Balogh S. Éva nevű senki a tengerentúlról, és csúnyán lekúrta Szigetvárit, hogy mit merészel, „ők” (Scheppelével) halálra dolgozzák magukat értük, és ez a hála, meg különben is, Szigetvári szarul beszél angolul. A Scheppie-elemzés egyenletes színvonalú volt: hemzsegett a tévedésektől, hazugságoktól és ferdítésektől. Ráadásul az a furcsaság állt elő, hogy a magyar fordítás hamarabb jelent meg a Galamuson, mint az eredeti a New York Times online oldalán, Paul Krugman blogján. Azt fel sem tételezzük, hogy a mű esetleg eleve magyarul íródott… Bár a műfajnak jelentős hagyományai vannak itthon. Az első Orbán kormány idején Weyer Béla, egykori HVG-s szerző gyakran jegyzett német nyelvű cikkeket a Frankfurter Allgemeine Zeituingban vagy a Süddeutsche Zeiutungban ballib megrendelésre. Azért volt szükség Bélára, hogy utána hivatkozni lehessen a „mértékadó nyugati sajtó véleményére” itthon a Népszabiban, Népszavában, 168 órában, és szörnyülködhessenek balról, „mámegin’ milyen rossz véleménnyel vannak Orbánról”. Annak idején ezt nevezte el Lovas István weyerbélázásnak.

És akkor itt van a legújabb darab Scheppelétől. Már a címe is sokkoló: "Orbán újraválasztása a magyarországi politika összeomlását jelzi". És ha ez nem elég, akkor a már a címtől letérdelő olvasót az alcím biztosan padlóra küldi: "…arról, hogyan hajtott végre alkotmányos puccsot Orbán Viktor, és hogyan hozott létre egypárti államot". Most ne fagyjunk rá a problémára, hogy mit jelent a "politika összeomlása" vagy mi a rosseb az "alkotmányos puccs", mert magunktól úgysem jövünk rá – majd a Scheppie megmondja. De ami az alcím után következik, az igazából egy másik mottót kívánna: „Az alábbi történetek kitaláltak, bármely hasonlóság a valósággal a véletlen műve”.  És jönnek a ballib faszfejektől unalomig ismert panelek: "45%-kal a kétharmad illegitim, Orbán és a Fidesz gyengülőben, a rezsicsökkentés mint választási cél, a politikai hirdetések korlátozása, a Jobbik mint "Európa új fasisztája",  és megismétli a "Frankenstein-államról" szóló tételét, amely amúgy a hölgy egyetlen eredeti elmeszüleménye.

A hangos röhögés Kim következő gondolatára tör ki: "az összes állami intézmény ellenőrzését kicsavarta az ellenzéki kezekből…". Ezek szerint Scheppie beismeri, hogy korábban az állami intézmények a ballibek kezében és irányítása alatt voltak, ami persze úgy ökörség, ahogy van, de jól hangzik, és ezt még rá lehet húzni az asszonyság orrára egy későbbi vitában. A Frankensetin-állam elve szerint meg Orbán "az uniós országok teljesen normális szabályait fércelte össze szörnyű egésszé", és ezt tette a gonosz Patás a választási szabályokkal is: zagyválta a német és angol rendszert a belga matematikus módszerével, hogy "puszta többsége szupertöbbséggé váljon". És nem elég, hogy a Magyar Belzebub "a kormánnyal szemben állóknak megnehezítette a szavazást" (sic!), szegény páráknak ráadásul a "Fidesz által pozícióba helyezett választási tisztségviselők által körözött téves információkkal kellett megküzdeniük". Bahhh…! A Fidesz küldöttjeként én is ilyen pozícióba helyezett izé voltam a helyi választási bizottságban csakúgy, mint az MSZP és a Jobbik küldöttei, de nem körözött semmi, legfeljebb a közeli reptérről felszálló vitorlázó repülők, és a választás teljesen simán zajlott, egy rossz szó sem hangzott el. A szöveg még sok csemegét tartogat azok számára, akiknek van türelmük kijegyzetelni Scheppele egetverő marhaságait, de ha bizonyítani kellene az állításokat, bizony, bajban lenne a nagyasszony. A cikk a második felére teljesen ellaposodik: szót ejt a baloldal szerencsétlenkedéséről, van ijesztgetés a Jobbikkal, CÖF-özés, simicskázás, némi médiaelemzés, majd függöny. Vége az első résznek.

Megszámoltam: 2869 teljesen feleslegesen leütött karakter. Ez egyébként egy átlag galamusos szerzemény karakterszáma, ahol az összes cikk túl hosszú, és rendkívül unalmas. Scheppele nem ad magyarázatot a végén sem, mit jelent a politika összeomlása, ráadásul én úgy emlékszem, április 6-án nem a politika, hanem a baloldal omlott össze!

Tovább..

Biszku rajongói: az igazi baloldal

Ez egy felfordított világ. Annak megértéséhez, hogy miért az, álljon itt e kis bejegyzés. Olvasom ezeket a csodálatos, lenyűgöző sorokat. Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne idézzek belőlük: „Én, mint 15-16 éves gyermek, ismertem a volt belügyminisztert. 1958 májusáig egy házban, egy emeleten laktunk. A ház és a környék lakói tisztelték, szerették a szerény, emberbarát, családjáért élő és politikai meggyőződéséért a konfrontációt is vállaló embert. Biszku Béla egész életében elítélte a törvénytelenséget. Részt vett a német megszállás alatt a megszállók elleni fegyveres fellépés előkészületeiben. 56-ban a XIII. kerület párttitkáraként Tatáról „szerzett” két tank állomásoztatásával megvédte a munkáskerület lakóinak és épületeinek épségét, majd a budapesti pártház ostrománál a helyszínre küldte a tankokat az ott dolgozók életének védelmében.”

Istenem, hát ez a rendes kedves ember, ez a Béla bácsi, hát ezt akarják itten Magyarországon meghurcolni!? Azt hiszem, most sokan elgondolkodnak azon, hogy itt az ideje eldobni az agyukat. A „modern” magyar baloldalra e bejegyzés alapján nem lehetne mást mondani, mint azt, hogy zsigereikben ezek a derék emberek máig boldogan akasztatnának vörösterrorilag, Szamuely Tibi bácsival, vagy a cikkben szereplő, szintén lövető és akasztató Béla bácsival. Aki volt oly’ rendes és helyszínre küldte a tankokat. Hogy a törvényes rend érdekében megvédje a népeket. Aztán törvényességi szempontoktól irányozva akasztattak Béla bácsiék. A modern magyar baloldaliság, amelyet támogat a nyugat számos sajtóorgánuma – például a „mérsékelt liberális” Bauer Tamással (felmenőinek AVHs múltjával), azt hiszem vagy szándékosan csinálja, vagy annyira, de annyira hülye, hogy azt el se tudom mondani.

El tudom fogadni, hogy egy lány és egy fiú szereti egymást és a lány mondjuk a későbbiekben ilyeneket mond a férfiról, hogy: „A másik hosszú asztalnál ült ő......ő nem volt folyamőr...vezérkari volt...gyönyörű volt a férjem, olyan sovány volt, hogy át lehetett ölelni valósággal a derekát, magas volt a homloka, gyönyörű orra, gyönyörű szája, festeni sem lehetett volna szebb férfit.” Na de kérem, a nők és férfiak kapcsolata egy rendkívül furcsa dolog, ez a megbolondulás valakiért, ez a szerelem nevű entitás érdekes dolgokat produkál. Azonban egyetlen, ma demokratikusnak, vagy - ha úgy tetszik - köztársaságinak nevezett sajtóorgánum, publicista, stb. nem áll ki mondjuk Baky László emberi nagysága mellett. Az, hogy volt feleségük, szeretőjük imádta őket, magánügy.

Hogy rövidre fogjam, abban sem a modern jobboldal, sem a modern baloldal nem kételkedik abban, hogy Endre László, vagy Szálasi Ferenc bűnös és tömeggyilkos. Azonban a jelek szerint Biszku Béla - Béla bácsi - úgy látszik egy kedves, szerény, törvénytisztelő ember a baloldal egyik zászlóvivő portálja szerint. Tudják, ez az a portál, amelyiken Kim Lane Scheppele liberális alkotmányász írásai előbbjelennek meg magyarul, mint angolul a New York Times blogjában. Azt hiszem, ha ezek itt tényleg így gondolják, akkor a következő egyenletet írhatjuk le:

1. Jobboldali valaki = fasiszta, nemzetiszocialista

2. Baloldali valaki = törvénytisztelő, demokrata

3. Baloldali valaki = kedves, szerény, törvénytisztelő ember

4. Demokrata = kedves, szerény, baloldali

5. Négy láb jó, két láb rossz.

Béla bácsi baloldali, tehát: demokrata, kedves, szerény és törvénytisztelő ember. Ha Béla bácsi véletlenül jobboldali lett volna, akkor persze nem kellett volna elkövetnie semmit, hogy fasiszta és nemzetiszocialista legyen. Akkor nyilvánvalóan életfogytot javasolna a derék Galamus csoport.

Igazuk is van a maguk szempontjából. Megteremtettek egy olyan mikrovilágot, amibe bezárkózva olyan hajmeresztő gondolatokat főznek fejüknek bográcsában, hogy mi csak ámulunk. De nekik ez jó, hiszen négy láb jó, két láb rossz.

Tovább..

Szigetvári vs. Galamus...

...avagy a "függetlenekértelmiség" harca Kim Scheppele kegyeiért

Vihar a biliben. Vagy mégsem? Mert vajon mi oka volt Balogh S. Évának, a Galamus-csoport tagjának, hogy a választások előtt beszóljon Szigetvári Viktornak? Mi vezette a történészasszony (?) tollát, mikor arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy Szigetvári az Orbán-rendszert védi?  De mi lehetett az a nyomós ok, amiért Szigetvári is klaviatúrát ragadott, s válaszolt az őt ért vádakra, miközben a választási kampány megszervezésével kellene inkább törődnie Bajnai helyetteseként?

Érdemes egy kicsit körbejárni a vitát, mielőtt a kérdésekre válaszolunk, mert igen sok leleplező elszólást lelhetünk fel benne, amelyek tovább rombolják a "független liberális értelmiség" mítoszát!

Történt ugyanis, hogy Szigetvári Viktor, Gyurcsány "ex", Bajnai jelenlegi "Richelieu bíborosa" a Twitteren röviden megjegyezte, hogy tetszik neki egy írás a 444.hu-n, amelyben a szerző, a jelenlegi választási szisztémát kritizálja. Illetve „jogilag és tartalmilag Kim Lane Scheppele-nél pontosabb és mégis visszafogott értékelés”-nek tartja. Voltaképp egy kis nyalás volt Szigetvári részéről a 444.hu felé, ami ugye ezen a politikai oldalon mindig szakszerűen történik.

Balogh S. Éva viszont villámló szemekkel olvasta a bejegyzést. És fel is háborodott, hogy miképp is hiszi Szigetvári Viktor azt, hogy a mérsékeltebb kritika helyesebb lenne. Mert szerinte az Orbán-kormányt és minden hozzáköthető folyamatot, jelesül, illetve aktuálisan a választási rendszert, nem lehet kritizálni, csak egyszerűen elutasítani. Mert ANTIDEMOKRATIKUS! Szigetvári pedig „politikai analfabéta”, ha ezt nem veszi észre. Ráadásul – jó nagy logikai bakugrással – az Orbán-rezsim szerecsenmosdatásába kezd azzal Bajnai helyettese, ha jogilag helytállóbbnak nevezi, mint Scheppele egyszerű, de "szakszerű és végtelenül elfogulatlan" elutasítását.

És imigyen folytatja Balogh S. Éva a mondandóját: "Azért határoztam úgy, hogy válaszolok erre a badarságra (Szigetvári twitteres bejegyzésére – szerző megjegyzése), mert ha Szigetvári nyilvánosságra hozza véleményét, akkor én is elmondom a véleményemet Szigetvári Viktorról - ugyancsak nyilvánosan. Én ugyanis, nem úgy, mint ő, független megfigyelője vagyok a magyar politikának. Nekem szabad. Neki mint politikusnak nem." (Ezt az elszólást, egy liberális, Gyurcsányt-támogató újságírótól történésztől harcipublicistától, azért igen nehéz volt röhögés nélkül végigolvasni!)

Szóval Balogh S. Éva, mint a Galamus-csoport független megfigyelője... Hallgassuk csak meg, mit is írt a "történészasszony" akkor, amikor 2011-ben Gyurcsány azt fontolgatta, hogy ha a szocialista párt nem emeli újra trónra, akkor saját pártot alapít (ami, azóta meg is történt): "Szerintem a pártvezetés, ha elutasítja a Gyurcsány kínálta megoldásokat, valószínűleg tönkreteszi az MSZP-t. Mert ha elutasítják Gyurcsány programját, ami lássuk be, jóval több, mint amivel eddig az MSZP jelenlegi vezetése előállt, akkor Gyurcsánynak nem lesz más választása, mint egy új, igazi szociáldemokrata pártot – egy konkurens pártot – alapítani." Éljen Balogh S. Éva, az önmagát „független megfigyelőnek” nevező Gyurcsány-fan!

S ami a legszebb a dologban: Szigetvári vette a lapot. Megírta válaszát, amiben hazugsággal vádolta meg a „független megfigyelő” asszonyt. Sőt, elárulta, hogy Scheppele professzor a jó barátja és rendszeresen találkoznak. És persze, ami a választásokat illeti, ő valóban politikus lenne; viszont amikor a választási rendszerről ír, ő bizony visszavedlik független politológussá. És kész!

A vitában jó kidomborodik, hogy nemcsak egymás utálata motiválja a szereplőket, hanem Scheppele asszony kegyeiért is ádáz küzdelmet folytatnak. Ami már csak ezért is elgondolkodtató, mert az amerikai "alkotmányjogászról" (szociológus igazából - a szerk.) régóta sejtjük már, hogy az Orbán-rendszerről írt tanulmányait tollba mondja neki a hazai ballib értelmiség (Halmai Gábor igazából - a szerk.). S nem oly régen, éppen a "független" Galamus-csoport keveredett botrányba, amikor egy Scheppele tanulmány magyar fordítását, amiben ismét Magyarországot járatta le a professzorasszony (Egy kétséges választás címmel), hamarabb olvashattuk a Galamus-csoport oldalán, mint az eredetit a New York Times blogján. Ami azért igencsak megerősítette a gyanút, hogy tollba mondott hazai anyagról van szó (Neki ez "kifizetődő kutatási terület", itthon meg weyerbélázás - a szerk.).

Az első kérdés így azt hiszem könnyen megválaszolható.  Balogh S. Éva egyrészről betyárbecsületből védi Kim Lane Scheppele professzort, hisz a Galamus-csoport „jolly jokerére” eddig is és ezután is nagy szükség lesz.  Mert hát ki fogja ezután megírni Amerikából a tutit. Pontosabban: kinek lehet majd tollba mondani a hazai ballib kritikát az Orbán-rendszerről, ha Scheppele megsértődik valami piszlicsáré dolgon?

Másrészről pedig, úgy tűnik, hogy a Galamus-csoport nagyon töri azon a fejét, hogy ha a baloldal elveszti a választásokat, kit nevezzenek majd ki bűnbaknak? És hát a fogadóirodák erősen Gyurcsányra teszik le a voksukat. A Galamus-csoport pedig ezt nem szeretné. Mert ők még mindig hisznek az „őszödi rémnek”. Inkább vigye el a balhét Bajnai, Szigetvári, vagy akárki! Szigetvári ráadásul Gyurcsány szemében igazi áruló. Amiben, valljuk meg, saját szemszögéből igaza lehet. Mert alighogy kikászálódott az iskolapadból, Gyurcsány máris felfigyelt rá, majd huszonévesen a minisztériumába, majd miniszterelnökként a stábjába vette. Lehetőséget adott neki, felkarolta. (Cserébe átadta a teljes harmadikutas kutatását, amit Gyuriferi sajátként ki is adott - a szerk.) De Szigetvári, amikor Bajnaival kézen fogva visszatért az országba, már ellene ágált. Elárulta őt.

És végül, hogy miért is szánt Szigetvári Viktor időt e kissé fölöslegesnek tűnő vitára? Miért is erőltetette meg fáradt szemeit a monitor előtt, miközben a kampányt kellene éjjel-nappal szerveznie? Mert Scheppele neki és mostani főnökének, Bajnainak is fontos. Mintha a magyar-gyűlölő professzor szimpátiájáért marakodnának. És nem mellékesen Szigetvári sem szeretne egy elbukott választás bűnbakja lenni.

Mi meg csak ámulunk és bámulunk! Nagy Baloldali Összeborulás ide, vagy oda – ezek bizony csúnyán utálják egymást. Vajon hogy tudnának együtt elkormányozni egy országot, ha egy twitteres bejegyzésben olvasható szavak jelentésén rugóznak hetekig? Hogy lennének képesek ezek az ország érdekeiért közösen együttdolgozni?

Inkább tűnnek, egy homokozóban, a legnagyobb lapátért marakodó ovis csoportnak innen nézve, mint egy kormányváltó, komoly politikai erőnek.

Tovább..

Amerika is beszállt a kampányba - na kinek az oldalán?

Végre Amerika is beszállt a magyar kampányba. reméljük, hogy McCain nem fog Vonával fotózkodni, vagy a Magyar Hajnalos nácikkal, és reméljük nem fogja az Összefogás Kormányváltók valamelyik tagszervezete sznájperesekkel szétlövetni március 15-ét, de az biztos, hogy kezdjük látni, hova is jött Soros Gyuri bá pénze.

Pár napja, tán egy hete írtam meg, hogy bizony azért lagymatag az Összefogás kampánya, mert arra készülnek, hogy a benyalt aránytalanul brutálisan nagy buktát konkrétan a választási rendszer + csalások + ezek együttese ÉS az (újabb) kétharmad nyakába varrva az egész választást illegitimmé tegyék, és addig fokozzák a hisztériát, szívva el a levegőt a jobboldal elől, míg előrehozott választásokkal kell elkerülni a polgárháborút.

A választások április 7-én kezdődnek - elméletet több tény is alátámasztja azóta. Miután a Halmai Gábor alkotmányjogász által magyar szakértővé dugott szeretett Scheppele asszony blogbejegyzések sorában próbálta félremagyarázni a magyar választási rendszert, és egy bizonyos Danny Hakim számára a „bohócos plakát” elemzése tűnt a legjobb szórakozásnak a kies New York egyik setét szegletében, a helyi Times újság szerkesztőségében. Félreértés ne essék, a Sunday Review rovat korántsem a „világ véleménye rólunk”, hanem fordítva: a Népszabadság Online „bloggereihez” hasonló arcok véleményei a Világról. Ezek között volt Scheppele és Hakim írása, tehát a valós haszna pusztán annyi lenne, hogy konkrétan a keleti parti értelmiség éppen egyéb elfoglaltság híján Orbán Viktor és a magyar választások fölött hüledezzen, miközben a világvégét sejti az események mögött, mert logikusan végiggondolva a magyar demokrácia sárba tipródása, az ukrán és venezuelai válság, valamint a New York Knicks veresége nem történhet véletlenül egy időben.

A Boogieman-teória szerint valószínűleg Soros szoros együttműködésben hergeli egymást a budapesti és a New York-i értelmiség egészen Magyarországig leunatkozó része, hogy szépen előre megágyazzon annak, hogy a 2014-es magyar választáshumbug lesz, „cirkusz” (ahogy a NYT is megírta. A baloldal irreális buktája nem a béna kampány, Gyurcsány ámokfutásának és a totális szétcsúszásnak a következménye, hanem egy szar rendszer szülötte (ahogy a NYT is megírta). Magyarországot egy autokrata irányítja (ahogy a NYT is megírta) aki szovjet féldemokráciává zülleszti ezt az országot (ahogy a NYT meg fogja írni) ahol a kétharmaddal az alkotmányosság alapjaitól építenek új, és putyini rendszert (ahogy a NYT meg fogja írni). Azért, hogy az ukrán válság nehogy betehesse a lábát az EU falai közé, meg kell állítani Orbán Putyint (ahogy a NYT meg fogja írni.) Ebben Scheppele, a német mérvadók, a francia mérvadók, Amerika és az EU és addigra már az ukrán kormány is teljesen egyet fog érteni. Készüljünk fel arra, hogy nem szimplán rezsiharc következik itt április elején, hanem egy olyan offenzíva, ami lehet úgy megroppantja a Fideszt, hogy ősszel, az önkormányzati választásokon egy teljesen más felállást fogunk tapasztalni.

A baloldal tehát MINDENT elkövet, hogy a Fidesz – nem kevéssé a saját maga létrehozta rendszer, a győztest jutalmazó természete miatt – akkorát győzzön, ami már irreális, hogy annál illegitimebbnek tűnhessen az egész közelgő választás, amit természetesen el fog söpörni a népharag. Nem is kell a győzelemre törni, hisz minél nagyobb a bukta, az saját korábbi bénázásukat is zárójelbe teszi, és mikor Orbánt söpri épp el a víznek árja, úgyis mindegy, hogy Karácsony Geri mennyi vazelint kent magára pár hónapja, hogy ne fájjon neki annyira amikor befekszik mögé mellé Fletó.  A baloldal szépen ágyaz annak, hogy nemzetközi segítséggel zsarolja ki „parlamenten kívüli eszközökkel” a hatalmat, hasonlóan Ukrajnához, de talán (reméljük…) egy picit kevesebb véráldozattal.

Ha viszont már itt tartunk, legalább mi legyünk tisztában azzal, hogy mit is jelent az, ha valamit „megírt/épp megír/meg fog írni a New York Times” vagy „mérvadó amerikai lapok”. Nos szemlézzük végig a magyar baloldali sajtó kedvenc, szemlézett lapjait és azt, hogy mit engednek meg maguknak ezek a lapok a mérvadó újságírás terén. Mert szörnyülködünk ugyan a „hamis Teller Levél” Népszabadságán, a „hamis bajai videót” lehozó HVG etikai mélypontjain, de bizony ilyen botrányok az amcsi lapok környezetében sem ritkák. Amikor Kumin Ferencnek is feltűnik, hogy érdekes módon a Galamus előbb tud arról, hogy a New York Timesban cikk lesz, mint a New York Times, azért egy olyan lapról beszélünk, ahol a nyugati sajtótörténet egyik legdurvább plágiumbotránya volt Jayson Blairé, aki két éven keresztül „oknyomozott” nem létező történéseket.

Ennél is durvább a magyar balos lapok által gyakran nemes egyszerűséggel „washingtoni forrásként” vagy „washingtoni lapként” emlegetett Washington Post, ami a mondjuk Népszabi szintű New York Times-hoz képest maga a Népszava. Még az egyébiránt demokrata Lyndon Johnson is csak a Daily Workerhez, az amerikai kommunista párt lapjához hasonlította. A hetvenes években nemes egyszerűséggel a „Potomac Pravdája” névvel illették informálisan, újságírói közt meg konkrétan KGB ügynökök is voltak. Nos, az itt plagizáló Janet Cook konkrétan Pulitzer díjat kapott a nem-létező heroinista gyerekről írt tényfeltáró riportjáért.  Az amcsi balos „mérvadók” közül azonban a főleg az Index és a 444 által előszeretettel idézett New Republic című - mondjuk így - ultra-liberális újság jár élen, ahol konkrétan 3 teljes éven át, 1995 és 1998 között dolgozott az a Stephen Glass, akiről még film is készült Hayden Christensen főszereplésével. A csávó 3 éven át művelte a szépirodalmat a szerkiben, sokszor állami cégeket támadva meg koholt vádakkal. Mivel Amerikában is szentesíti a cél az eszközt, ezért azután is hagyták kibontakozni a csávót, miután nyilvánvaló volt, hogy hazudik, mint a vízfolyás.

Nos, ezeket a nagyszerű újságokat idézi, állítja csatasorba most a magyar baloldal, amiből mondjuk azt, hogy az egyetlen igazi nagyvad a New York Times, ami ténylegesen minden botrányt túlélve a jelenleg a Nap körül forgó világunk „Globális Népszabija”. Jó lenne, ha azt mondhatnánk itt a toronyházban, hogy a Times a Világ Magyar Nemzete, és védekezzünk konzi lapokkal, de sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű, mert míg a baloldali lapok általában – ahogy a mostani NYT-Galamus balhé is mutatja – szoros összeköttetésben vannak, miközben ahány konzervatív, annyi lap, annyi ország, annyi szétszórt vélemény. Amik még egymástól is különböznek, ahogy mi is itt a toronyházban.

Egy azonban biztos, akárhányan akárhány félék is legyünk, azt egyikünk sem szeretné, ha trükkökkel csalnák el tőlünk 2014-et, és ha választások helyett mindenféle manipulációk kezdődnének, és hazug lapok hazug kampányai többet számítanának azoknál az ikszeknél, amiket április 6-án oda fogunk tenni a számunkra kedves pártszövetség neve mellé.

Tovább..

Scheppele a magyarok nyilaitól retteg

A nagy amerikai alkotmányjogatyaúristen szakértő, Kim Lane Scheppele nem adja könnyen magát. Gulyás Gergely parlamenti képviselő angol nyelvű neki címzett levelére Paul Krugman (ballib) közgazdász blogjában, vendégposztban válaszolt (magyarul ITT). Scheppele panaszkodik, hogy "gyűlöletmailek" hegyeit kapta Magyarországról. A professzor asszony (?) tartalmi kritikáira most érdemben nem reagálnék, megtették már mások, sok helyen. Azonban a poszt elolvasása után nehéz volt magamhoz térni. A stílus sok mindent elárul ugyanis a cikkíró attitűdjéről.

Első körben asszondja Scheppele asszony, hogy Magyarország vezetői és Fidesz en bloc a magyar nyelv mögé akarják rejteni mondanivalójukat („Fidesz officials are hiding behind Hungarian”). Hát mi kérünk elnézést. Nekünk itt ebben a kis országban az anyanyelvünk a magyar. Ezen tudunk magabiztosan beszélni és a törvényeink is ezen a nyelven születnek. Nem is beszélve arról, hogy három hete az Amerikai Helsinki Bizottság meghallgatásán Szájer József közel egy órán át ecsetelte angolul a magyar alkotmányosság kérdéseit. Furcsa és alattomos módja ez a magyar nyelv mögé rejtőzésnek.

Kim Lane Scheppele

Aztán ha már itt tartunk. Scheppele asszony saját bevallása szerint évekig dolgozott Magyarországon. Sőt, magyar alkotmányossági kérdésekkel foglalkozott. Kérdem én akkor, nem lehet, hogy kicsit jobban el kellett volna sajátítani a nyelvünket? Meg eleve nehéz azt elképzelni, hogy egy-egy ország jogalkotását kutatni egyáltalán lehetséges az adott nyelv ismerete nélkül. Mert ha én történetesen az amerikai alkotmánnyal szeretnék foglalkozni, nem engedhetném meg magamnak azt a szakmaiatlan luxust, hogy azt csak magyar fordításban olvasom.

Aztán a szerző úgy véli, hogy Magyarországi látogatásai során neki bizony védelemre van szüksége, mivel személye támadásoknak lehet kitéve. Hogy ki fenyegeti ezt a jóindulatú és nemes lelkű szakértőt, az persze nem derül ki, de a szöveg azt sugallja, hogy a kormány felől számíthat fizikai atrocitásra. Na ilyen aljas és alaptalan rágalmat a legbrutálisabb kormánykritikus sem mert még a szájára venni. A New York TImes blogterére tévedt avatatlan olvasónak ezek után úgy tűnhet, hogy Magyarországon még mindig rákosista erőszak tombol. Teljességgel felfoghatatlan.

Scheppele a saját szakmai kompetenciáját „vendéglátója”, Krugman közgazdász eredményiből próbálja levezetni. Ahogy Krugman megjósolja a gazdasági folyamatokat, úgy ő a magyar demokrácia végét. Pedig a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Ráadásul tudni kell, hogy Krugman a helyi Békesi László. A mi Gordonunkat bő hátszéllel segítő Obama-adminisztráció fő gazdaságpolitikai ideológusa, és hát ennek megfelelően nem örvend nagy népszerűségnek jobboldali és libertáriánus körökben.

Végezetül Scheppele kérlelhetetlennek és könyörtelennek, de nem ostobának nevezi a Fidesz vezetőit. Kábé Gandalf beszélt így Szauronról a Gyűrűk Urában. Látható tehát mennyi indulat, rosszhiszeműség és ellenségkeresés jellemzi a alkotmányszakértő megnyilatkozásait. Ennek fényében vegyük azokat komolyan.

Tovább..